Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kim Jo-szop (1926-)
A TAVASZI ÉJSZAKA VÉRE

Bari Károly fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

A TAVASZI ÉJSZAKA VÉRE

Hajnali szürke ég,
Melyik városban havazik?
Melyik városban kukorékol a kakas,
Melyik szolgálatkész, hízelgő városban?

A hajnal az álom ellensége,
A hajnal az elmélkedés ellensége,
A versírás időszaka félelmetes, mint a tenger.

Amikor alszom az ágyban,
Hegyi ösvény vagyok vagy vadállat?
Én vagyok-e az a vadállat?
Mi vagyok, amikor fölriadok?

A tenger hullámai csapdossák a falat.
Ember vagyok a tenger mélyéről.
Mi bizonyítja ezt?
A szárított tőkehal.
Zuhog a hó a városra,
Kukorékol a kakas és én szárított halat rágcsálok
Vagyis ízlelgetem a tengert.

Az övé ez a győzelem, a tőkehalé, aki hagyja
Magát megenni, öröm és dicsőség ez testének.
Ezt az örömöt adjátok meg nekem
Vagy egy tüskére szúrt bogár kínlódását.
A versek olyanok, mint egy rettegett uralkodó tettei.

A költészet maga elé parancsolja a halált, mint Pilátus keze,
De az őrjöngő tömegnek megtiltja, hogy elpusztítsa testemet.
Egyetlen fegyverem a kezem, amellyel írok.
A versnek úgy kell kiserkennie, mint a vérnek,
Úgy kell szirmot bontania, mint a tavaszi virágnak.