Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Wojtilla
Gyula
indológus, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa
https://okorszeged.wordpress.com/dr-wojtilla-gyula/
Dr.
Wojtilla Gyula (Budapest, 1945. június 13.) tanszékvezető egyetemi tanár, akadémai
doktor.
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az Ókortörténeti
Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Szakterülete India népeinek nyelvei.
Az
MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályán 1980-bam a tudomány kandidátusa; 1997-ben
a tudomány doktora.
Tagja a Kőrösi Csoma Társaságnak, az International Association
of Sanskrit Studies (Párizs) és Linguistic Society of India (Poona)-nak.
Wojtilla Gyula szakirodalmi munkásságának bibliográfiája. In: Abhivadana : tanulmányok a hatvanéves Wojtilla Gyula tiszteletére. pp. 367-378. (2005)
Válogatás műveiből:
Wojtilla Gyula: Filozófiai kérdések Patanjali Yogasutrájában - szakdolgozat, 1969
Stein Aurél kasmíri szanszkrit kutatásai. Magyar Tudomány, 2003/2
Wojtilla Gyula: A középkori India története. Szeged 1999.
Szexualitás, vallásfilozófia, templomi művészet [Indiában]. História 1987:3, 9-11.
India 500 évvel ezelőtt. História 1992:5-6, 30-31.
Hindu ünnepek. História 1992:10, 23-25.
Kik voltak az árják? Mítosz és valóság. História 1994:8, 3-5.
Wojtilla Gyula: A mesés India, Budapest: 1988.
Damodaragupta (8. sz. vége): A kerítőnő tanítása [Kuttanímata]. / Dámódaragupta ; [szanszkrit eredetiből ford. Wojtilla Gyula] ; [az illusztrációkat kész. Dolnik Miklós]
Kaljánamalla: Anangaranga avagy A szerelmi játékok istenének szinpada / [szanszkritból ford., előszó, jegyz. Wojtilla Gyula] ; ill. Würtz Ádám
Rabindranath Tagore: Ismeretlen part felé : [Szüret ; Átkelés] / Rabindranath Tagore ; [ford. Bartos Zoltán ; utószó: Wojtilla Gyula], 105-111. oldal
Rabindranath Tagore in Hungary. New Delhi 1983. Hungarian Information and Cultural Centre, (3), 70 p. 4 illusztráció.
Rabindranáth Tagore Magyarországon. In: India magyar szemmel. Szerk. Bethlenfalvy G.–Puskás I. Budapest 1987, 26-29.
Rabindranáth Tagore: Az irodalom dicsősége. Veszprémi Napló (Veszprém), 1991, augusztus 3., 6.
Wojtilla Gyula: Tagore balatonfüredi írása. In: Tagore: Szentjánosbogarak. Összeállította Várhegyi M.–Kőszegi L. Veszprém 1991, 189-194.
Wojtilla Gyula: Kőrösi Csoma Sándor szanszkrit-magyar szójegyzéke = A list of words Sanskrit and Hungarian by Alexander Csoma de Kőrös (1984)
Dandin: A tíz herceg története / Dandin ; [ford., utószó: Wojtilla Gyula]
Kőrösi Csoma Sándor könyvesládái, Magyar Könyvszemle, 116. évf. 2000. 3. szám
Wojtilla Gyula: A hindu zarándoklatok Vigilia 2001:3, 183-188.
Wojtilla Gyula: Baktay Ervin Kámaszútra-fordítása Szegedi egyetemi tudástár 6. pp. 166-176. (2014)
„A buddhizmus intézményesített önzés”
A buddhizmus kerül előtérbe az Orientalisták az OSZK-ban című sorozatunk soron következő előadásán, március 13-án. Wojtilla Gyula indológussal, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusával Buddháról beszélgettünk.
A tudományos közvélemény megoszlik abban, hogy az eredeti buddhizmus vallás vagy sem. Ön annak tekinti?
A vallás legfontosabb érve, hogy megváltást ígér az embereknek. Ilyen értelemben a buddhizmus is egy célt ad, a nirvánát, ami maga az üdvösség, ezért szerintem vallás. Buddha tagadta az istenek létét, azok fontosságát, ezért nem tekintik sokan annak. Ha azt mondjuk, hogy a buddhizmus ateista, akkor ez igaz, de valójában mégiscsak ugyanolyan lehetőséget kínál, mint a nagy vallások. Egy tökéletes boldogságot ígér, viszont Buddha egy ember, aki azt állítja, ahogyan ő, úgy mindenki elérheti a tökéletességet.
Buddha születésének pontos időpontja nem ismert. Németországban 1988-ban egy szimpóziumot tartottak a kérdés tisztázására, viszont akkor nem jutottak eredményre. Továbbra is homály fedi a születési dátumot?
A tudományban szerepelnek olyan kérdések, amelyekre sokféle válasz létezik. Feltevések vannak, ezek sűrűjében kell eligazodni és mindenki egy kicsit a maga igazát védi. A ’70-es, ’80-as évekig nem volt kérdés Buddha születésének ideje. A hagyomány megadott egy időpontot, amit nagyjából a tudomány és a hívők is elfogadtak. De mivel a hagyomány sem egységes, a kérdést illetően különböző álláspontot képvisel a déli- (Cejlon, Burma, illetve Thaiföld) és az északi buddhizmus (Tibet, Kína). Mindegyik mellett sok érv szól, de nagy a bizonytalanság, és a két szélsőséges vélemény között mintegy 80–100 év az eltérés. Érdekesség, hogy a hagyomány nem Buddha születési időpontját rögzítette, hanem a haláláét. Ennek az az oka, hogy a hiányos Buddha életrajzból a halála előtti három hónap a legjobban kidolgozott rész, a többi fennmaradt leírás inkább legendás, kiszínezett életrajz. Az élete utolsó szakaszáról készült írás reális életutat mutat be, viszont a születése és a gyerekkora tele van csodás elemekkel.
Buddha élete utolsó szakaszát az unokaöccsével töltötte, aki egyfajta titkárként kísérte és szemtanúja volt, ahogy nagybátyja fizikailag tönkrement. Rögzítette a Buddha összes megnyilvánulását és végül a halálának a körülményeit is. Azért a halálának az időpontja a pontos, mert akkor teljesedett be az ő élete. A buddhizmusban, mint minden vallásban megvan a szabad akarat lehetősége. Tehát ha valaki életében eléri, hogy szent, tiszta és tökéletes, ebből a jó helyzetből még visszaeshet, ha már meghal, akkor nem. Buddha esetében is azt mondták, hogy most már a tökéletes nirvánába jutott, mert végleg lezárult az élete.
Megszületése után Buddha hét lépést tett minden segítség nélkül, majd a négy világtáj irányába oroszlánszerű hangon így kiáltott: „Én vagyok az első a világon, én vagyok a legnagyobb a világon; ez az én utolsó születésem, én véget vetek a születés, öregség és halál szenvedéseinek.” Mit jelent ez a kijelentése?
A mondatot utólag adták a szájába. A buddhizmus egy olyan vallás, ami istenek nélkül és hagyományos kultusz nélkül alakult ki. Ennek ellenére az emberek hiányérzete később Buddhát felruházta olyan tulajdonságokkal, amely miatt ma már valóságos istenként tekintenek rá. Úgy tartják, hogy az égből leszállt lény, aki a korábbi istenek megegyezése alapján a Földre, majd egy anya méhébe került. A hagyomány szerint egy fehér elefánt behatolt az anyja oldalán és megtermékenyítette az asszonyt. Érdemes megjegyezni, hogy ez a fehér elefánt egy korábbi nagy indiai isten hátas állata. Buddha a tanításai alatt soha nem beszél erről, a mitikus születéstörténetet a késői hagyomány találta ki. Az édesanyja a szülés után napokon belül meghalt, amit azzal magyaráznak, hogy ez az ára annak, amiért ilyen csodálatos gyereket hozott világra. Buddha házasságból származott, de a születése nincs olyan részletesen kidolgozva, mint a kereszténységnél. A hagyomány szerint miután Buddha megszületik, azonnal hét lépést tesz, oroszlánhangot hallat és elmondja az emlékezetes szavakat.
Indiában egészen más az elképzelés az időről. Az indiaiak szerint a világ örök, nincs olyan, hogy kezdet és vég. Nagy ciklusok vannak és egyszerűen vége lesz annak a világnak, amiben mi élünk, de ez nem jelenti a világ abszolút végét. Buddha indiai, tehát ő is átveszi ezt a világképet és az újjászületésekről szóló dogmát. Ez azt jelenti, hogy máshoz hasonlóan ő sem először született meg, legfeljebb ő már az előző életeiben is bölcs ember lehetett. Azt mondja, hogy ez az utolsó születése, mert most eljut a megváltáshoz és ezt mindenkinek megígéri. Ez a buddhizmus egyik fő üzenete, ugyanakkor furcsán hangzik, hogy miért jó az, ha valaki soha többé nem születik meg, de ez a buddhizmus egyik specifikuma. Azt szokták mondani, hogy kicsit pesszimista vallás, Albert Schweitzer például alapvetően élettagadónak tekintette. Az indiaiak szerint a világ, ahogyan Buddha elmondja az első prédikációjában, nem tökéletes. Arra céloz, hogy soha nem vagyunk tökéletesen boldogok. Ennek az az oka, hogy fizikai szükségleteink vannak, vagy valami bánt minket, vagy rossz az időjárás. Az embereket mindig bántja valami pillanatnyilag. Buddha a szerelemben is nagy lélekbúvár és azt mondja, hogy egy pár esetében nagyon ritkán fordul elő, hogy mind a kettő ugyanolyan intenzitással szereti a másikat, és ha ezt megérzi az egyik, akkor már nem tökéletes a boldogság. Röviden, Buddha mindenben megtalálja, ami nem tökéletes. Lehet azt mondani, hogy pesszimista, töprengő, borongós, de nagyon is realista.
Az eredeti buddhizmus nem sokáig maradt fenn Indiában, mert az emberek rájöttek, hogy nem elég erősek ahhoz, hogy Buddhát kövessék. Éppen ezért az indiai társadalomban felülkerekedett a hinduizmus. Ez a nép nagyon családszerető és számukra nem bizonyult járható útnak, amit Buddha tanított, miszerint lépjünk ki a közösségből, hagyjuk ott a családot, a mindennapi életet. Körülbelül 600 körül már nagyon gyenge lábakon állt a vallás. A végső csapást az iszlám hozta rá, amikor 1200 után fokozatosan elfoglalták azokat a területet, amelyeket ma már Pakisztánnak és Afganisztánnak nevezünk. A muszlimok lerombolták a buddhista kolostorokat, az ott élő szerzetesek pedig vagy áldozatul estek a hódításnak, vagy elmenekültek.
A buddhizmusról azt szokták mondani, hogy intézményesített önzés vagy individualizmus. Nem a közösség, nem istenek, hanem az ember saját cselekvései határozzák meg, meddig jut el. Ehhez ad útmutatót Buddha, de az embernek saját magát kell megvalósítania és ez az egyetlen lehetséges út. A buddhizmus később egy kicsit átformálódik, főleg a nem indiai területen. Egybefonódik a helyi kultuszokkal, nagyon sok mindent átvesz a kereszténységből. A ma élő buddhizmusnak pedig már nagyon kevés köze van az eredetihez.
Egy alkalommal Buddha gondolatait összeszedve ült egy rózsaalmafa árnyékában, és eközben akaratától függetlenül olyan lelkiállapotba jutott, amelyet a jógában az elmélyülés első fokozatának neveznek. Innen indul a buddhizmus?
Alapvetően Buddha megvilágosodását és azt, hogy rájött arra, hogy ő nem egy egyszerű ember valóban ettől az eseménytől számítjuk. A hagyomány szerint Buddha tizenéves volt, amikor az apjával elmentek megnézni a város körül dolgozó földműveseket. Az apa leültette fiát egy rózsaalmafa alá, ahol árnyék volt, és elment megnézni a munkálatokat. Amikor néhány óra elteltével visszatért, látta, hogy a fia ugyanúgy árnyékban van. A fiú meditációba merült és mozdulatlanul ült, ahogy később a jógagyakorlatainál. Buddha erről az esetről nem különösebben beszélt, de ez egy nagyon tartós állapot volt, mert az apja kénytelen volt őt mint egy alvót a kocsira rakni és hazavinni. Ez volt az első olyan jel, hogy ő Buddha.
Később megnősült és élte a fiatalok szokásos életét. A feleségét egy lovagi játék győzelmeként vette el és ez szerelmi házasság volt, de a férfinek alkalmi barátnői is voltak. A második nagy változás egy házi ünnepségen következett be, ahol az éj folyamán mindenki kimerült és elaludt. A lányok eldőlve horkoltak és ez rossz benyomást tett rá, teljesen kiábrándult, ekkor döntötte el, hogy elhagyja a családját. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy a korban volt egy szellemi erjedés, így nem Buddha volt az egyetlen ember, aki arra gondolt, hogy ki kell vonulnia a családból. Egy újfajta gondolkodás lépett fel.
A korai buddhista tanítás a legtöbb esetben párbeszédben zajlik, amelyben nők is részt vettek. Indiában már akkor kasztrendszer volt, tehát a hagyományos indiai papok tartózkodtak attól, hogy nőkkel, vagy alacsonyabb társadalmi rangú emberekkel szóba álljanak. Buddha ezt fölrúgta és észrevette, hogy erre fogékony a társadalom. Indiában 600 körül több nagyváros létrejött, ahol kereskedők dolgoztak, ami azért fontos, mert Buddha tanát a kereskedők kezdik el terjeszteni. Ez szóban történt, ugyanis Indiában hosszú ideig nem létezett írás. A mai ismereteink szerint a legkorábbi írások kövön maradtak meg, de csak a harmadik századtól, ami mindenképpen Buddha utáni időszak. Nem teljesen kizárt, hogy romlandó íróanyagra, faháncsokra, fatáblákra talán bőrre is írtak, de Indiában nem maradt fönn semmi ilyesmi, és az a gyanúnk, hogy talán nem is volt írás. Indiában a mai napig nagyon erős a szóbeli hagyomány, a papok fejből tudnak akár sok ezernyi sort.
A Benáreszi prédikáció Buddha első igehirdetése, amely a Tan kerekének megindítását jelentette. Mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a buddhizmus világszerte ismert legyen?
Asóka volt az első indiai uralkodó, aki felismerte a buddhizmus jelentőségét. Ő maga mint király természetesen nem kötelezte el magát egyetlen vallás mellett sem, de ő a buddhizmus hivatalos felkarolója. A buddhizmussal kapcsolatos kőbe vésett feliratokat rendelt olyan helyeken, ahol Buddha megfordult. A Benáresz város külső területén állíttatott oszlop a mai napig látható. Úgy tartják, Asóka küldte el az első misszionáriust dél felé, a mai Srí Lankába. Egyesek szerint az első misszionárius a törvénytelen fia volt, mások szerint a féltestvére. A harmadik századtól fokozatosan terjedt, de Tibetbe csak a tizedik század körül ért el, Kínába viszont az Indiába bekanyarodó selyemút miatt hamarabb eljutott a buddhizmus.
Buddha utolsó mondatai: „Az életet alkotó elemek természete a mulandóság. Buzgón törekedjetek célotok megvalósítására!” Ezek a szavak mennyire jellemzik a kor buddhizmusát?
Buddha egy adott összefüggésben mondta ezt. Az emberek istenként tisztelték, pedig Buddha soha nem állította azt, hogy ő isten. Ott áll egy nyolcvanéves ember az öregség minden jelével az unokaöccse és a tanítványok pedig próbálják kérni, hogy ne hagyja ott őket. Buddha nem hozott létre egyházat, ezért a tanításait nem is bízza rá senkire. A tanítványok azt szeretnék, hogy ne haljon meg, sőt örök ifjú legyen, mint az isten. Erre válaszolta azt, hogy ami össze van rakva, az szétesik, ésszerűen rávezette őket, hogy a fizikai testnek az a természete, hogy megsemmisül, betegek leszünk, meghalunk és kész. Buddha közvetlen halála normális fizikai folyamat következtében történt, valószínűleg fertőzést kapott és egy vérmérgezéssel, legyengüléssel járó betegségben kiszenvedett átlagemberként.
Miért törekedjetek? Kérlelik, hogy jelöljön ki közülük valakit, aki majd vezeti a közösséget, de erre ő közli, hogy erre nincs szükség. Ehelyett így szól: Arra emlékezzetek, amit én mondtam, és rátok bízom, hogy megvalósítsátok magatokat. A törekedjetek szó nagyon fontos, mert hallatlan bizalommal volt az emberekhez. A tanítás szerint egy igazi buddhistának három dologra kell koncentrálnia. Emlékezzék, hogy a Buddhát keresi mint menedéket, a tanítását keresi mint menedéket és a harmadik, hogy minden vallás csak közösségben létezhet. Ha valaki ezt elismeri, akkor megvallja, hogy igazi buddhista.
A buddhizmus nem olyan szilárd vallás, mint az iszlám vagy a hinduizmus, mert egy buddhista könnyebben feladhatja a vallását, részben ez is oka annak, hogy az elmúlt évszázadok alatt Indiában teljesen megszűnt. Az ázsiai országban nincs olyan buddhista, akinek a családja már az ókor óta gyakorolja a vallást. A huszadik században alakult egy mozgalom, ahol Buddha tanítását megint szerették volna követni, de ez sekélyesnek bizonyult. A mai Indiában több ezer kaszt van, de az eredeti rendszerben egy négyes beosztás szerepelt. Az első, legmagasabb rendbe tartoztak a papok, illetve a szellemi foglalkozásúak, a másodikba a királyok, a nemesek és a katonák, a harmadik rend tagjai munkával keresték a kenyerüket, a negyedik rend pedig azokat tartalmazta, akik a többi rendből ki voltak zárva. Az utóbbi csoportba tartozóknak az a dolguk, hogy szolgálják a másik három magasabb rendet. Buddha szerint viszont az az igazi magas kasztú, aki kiváló ember.
