Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A LEGFONTOSABB HINDU ÜNNEPEK

Indiában a fesztiválok a boldog ünneplés és a lelki tisztulás idejét jelentik. Ünnepnapokon az emberek gyakran böjtölnek, hogy megtisztuljon szívük a szennyeződésektől. A templomokat feldíszítik, és pompás ételeket ajánlanak a múrtiknak. Az ünnepek általában az indiai holdnaptárt (Vikramaditját) követik, és emiatt a nyugati naptár szerint minden évben más-más napra esnek. Ez a naptár a teliholddal kezdődő holdhónapokon alapszik, s 30 havonta egy szökőhónapot fogad el, hogy a hónapok egyezzenek az évszakokkal. Ez a rendszer 79 évvel jár a keresztény naptár előtt.

 

Az indiai holdhónapok és nyugati megfelelőik

Mágha - január, február
Phalguna - február, március
Csaitra - március, április
Vaisáka - április, május
Dzsjaista - május, június
Aszada - június, július
Sravana - július, augusztus
Bhadra - augusztus, szeptember
Asvina - szeptember, október
Kárttika - október, november
Aghan - november, december
Pausa - december, január

 

Balarama megjelenési napja

Ezt az ünnepet Sravana hónapban (július-augusztusban) tartják. Balaráma, Krisna bátyja ezen a napon jelent meg Gokulában, Vrindávana közelében.

 

Buddha Purnima

Ez az ünnep Buddha születésének, megvilágosodásának, halálának és felszabadulásának ünnepe, amely májusra esik. Bódh Gajában és Bihárban különleges ünnepségeket rendeznek az ünnep tiszteletére.

 

Dipávali

Dipávali azt jelenti: "a fények sora". Dushera, az Úr Rámacsandra győzelmének ünnepe után 20 nappal ünneplik. Dipávali napján Rámának a királyságába, Ajódhjába való visszatérésére emlékeznek. Lámpásokat és gyertyákat égetve ünneplik az eseményt mind a templomokban, mind pedig az otthonokban.
Vannak, akik Dipávalin azt ünneplik, hogy Krisna megölte Narakászurát. Narakászura a Föld fia volt, és azt az áldást kapta Sivától és Brahmától, hogy nemcsak a földet, hanem a mennyei bolygókat is saját uralma alá tudta hajtani. A démon legyőzésében Krisna királynője, Satyabhámá segített azzal, hogy kocsihajtójául szegődött. Miután Narakászura meghalt, anyja arra kérte Krisnát, hogy azt a napot, amelyen fia elpusztult, tegye ünnepnappá. Így ezen az ünnepen arra is emlékeznek, hogy a föld és a mennyek megszabadultak Narakászurától.
Dipávali napján egész Indiában tűzijátékot tartanak, és az üzletemberek számára új üzleti év kezdődik. A házakat teljesen kitakarítják, és gyakran újrafestik. Az emberek meglátogatják barátaikat és rokonaikat, ajándékokat és édességeket adnak egymásnak. Ez az ünnepség Laksmíval is kapcsolatban áll, mert úgy tartják, hogy a vagyon (laksmí) nem lép be az ember házába ezen a napon, ha a ház sötét. A legtöbb ember különleges púdzsát (imádatot) is felajánl ilyenkor Laksmínak.

 

Durgá puja

Ez az egyik legnépszerűbb fesztivál Indiában, amely során Durgá istennőt, Párvatí egyik elborzasztó formáját imádják nagy ünneplés közepette. Durgádéví az anyagi energia irányítója, akitől a hívei anyagi körülményeik jobbra fordulását várják. Szeptember-október hónap-ban tartják ezt a rendezvényt, amely egész Indiában hinduk millióit hozza lázba.

 

Dushéra

A Dushéra Rámacsandra Rávana felett aratott győzelmének ünne-pe. A Ráma feleségének, Szítának a kiszabadítását felelevenítő megemlékezés mintegy tíz napon át tart, amelynek a végén Ráma megöli Rávanát (valójában elégeti Rávana hatalmas képmását).
Ugyanekkor ünneplik Durgá győzelmét a bivalydémon, Mahisászura felett. Egyes helyeken még egy bivalyt is feláldoznak a megemlékezés során. Ez az ünnepség szintén tíz napig tart. Az első kilenc nap éjszakáján Durgá különböző formáit imádják. Durgá kilenc formája a következő: Sailputrí, Brahmacsáriní, Csandraghantá, Kusmandá, Szkandamátá, Katyájání, Kálarátrí, Mahágaurí és Siddhidhátrí. A tizedik napon sok városban hatalmas felvonulással egybekötött parádét tartanak.

 

Dzsanmástamí

Ez a fesztivál Krisna megjelenésének az ünnepe. A hagyomány szerint Krisna körülbelül ötezer éve született Mathurában. Az ünnepség részeként a hívek éjfélig böjtölnek, mivel Krisna ekkor jelent meg. A templomokat feldíszítik, Krisna múrtiját pedig egy különleges, nyilvános ceremónia keretei között megfürdetik (abhisék). Krisna ilyenkor tejben, joghurtban, ghíben, mézben, valamint olyan vízben fürdik, amelyet valamely szent folyóból, például a Jamunából vagy a Gangeszből hoztak. Nagyon kedvezőnek tekintik, ha valaki részt vesz ezen az ünnepen. Az "abhisék" után végezetül egy különlegesen szép, új ruhát ajánlanak fel a múrtinak.
Ezt az ünnepet Vrindávanában és India-szerte minden Krisna-templomban gondosan kidolgozott rendszer szerint ünneplik meg. A templomok általában színdarabokat és táncokat szerveznek, amelyek az Úr Krisna különböző kedvteléseit jelenítik meg, s éjfélkor nagy áratit tartanak. Krisna templomaiban ez a Bhadra hónap (augusztus-szeptember) két sötét hetének 8. napjára eső nap a leglátogatottabb az év során.

 

Dzshulan Játrá (Hintafesztivál)

Ezen az ünnepen a templomokban Rádhá és Krisna múrtiját gyakran aranyból vagy ezüstből készült hintán hintáztatják. A 13 napig tartó fesztivál a Sravana (július-augusztus) hónap fényes két hetének harmadik napján (tritija) kezdődik, és ugyanezen hónap teliholdas éjszakájáig tart. Vrindávanában ez az év egyik legnagyobb ünnepe.

 

Ganés csaturti

A hinduk e napon Ganésa születését ünneplik. Ezt a fesztivált Bhadra hónapban (augusztus-szeptember) tartják a hold fényes két hetének 4. (caturti) napján. Ezt a fesztivált Indiaszerte nagyon sokan megünneplik. Agyagból, szövetből és más anyagokból gyakran 10 méteres magasságot is elérő szobrot készítenek Ganésáról. Hét-tíz napig imádják, és aztán a tengerbe vagy egy tóba merítik. Az imádat során töménytelen mennyiségű édességet (tejberizst, laddut) és kókuszt ajánlanak fel Ganésának. Aki imádja Ganésát ezen az ünnepen, az ebben az időben nem néz rá a holdra, mert úgy tartják, hogy a hold-isten egyszer megsértette Ganésát. Egyszer Ganésa egér hordozója elesett, mert egy kígyó megijesztette. Amikor Ganésa leesett az egeréről, a hasa kidurrant, s kiestek belőle az édes golyók és a tejberizs. A telihold - úgy mondják - ennek láttán nevetni kezdett, és ez feldühítette Ganésát, aki viszonzásul megátkozta a holdat. Ennek az átoknak a hatására kell elfogynia a holdnak hónapról hónapra.

 

Gaura-purnima

Ez a fontos Gaudíya-vaisnava ünnepség, amely Srí Csaitanja Maháprabhu megjelenésének napja, ugyanarra az időre esik, mint a Holi fesztivál február-március hónapban. Ezen a napon Srí Csaitanja szülőhelyén, a nyugat-bengáli Srídháma Májápurban nagy ünnepséget tartanak, amelyre körülbelül negyedmillió ember látogat el. Ezt az ünnepet a Gaudíya-vaisnavák Indiában mindenütt megünneplik.

 

Gítá-jáyanti

Krisna ezen a napon mondta el a Bhagavad-gítát Ardzsunának a kuruksetrai csatamezőn. Kuruksetrán, a híres zarándokhelyen ebben az időben különleges ünnepséget tartanak, amelynek keretén belül hangosan szavalva újra elismétlik a Gítá nagyszerű verseit a vendégsereg nagy elégedettségére. Ezt a fesztivált december-január hónap fényes két hetének 11. napján (ekádasín) tartják. A Bhagavad-gítát a hinduk többsége a legfontosabb szentírásnak tekinti.

 

Góvardhan-púdzsa

Ezt a fesztivált, amelyet "annakúta" ceremóniának is neveznek, Kárttika (október-november) hónapban ünneplik a Dipávalí utáni na-pon. Krisna esernyőként emelte fel a Góvardhana-hegyet, hogy megvédje Vrindávana lakóit Indra pusztító eső formájában megnyilvánuló haragjától. Nanda Mahárádzsa és Vrindávana lakói Krisna tanácsára az áldozatra szánt felajánlásokat nem Indrának, hanem a Góvardhana-hegynek ajánlották fel, amit aztán végül Krisna fogyasztott el. Indra haragjában el akarta pusztítani Vradzsa minden lakóját, de Krisna csodálatos elrendezése meghiúsította tervét. Góvardhana-púdzsa napján India legtöbb templomában hatalmas mennyiségű pompás ételt készítenek erre az alkalomra, amit aztán kiosztanak az embereknek. Tiszteletüket kimutatva a zarándokok körbejárják a Góvardhana-hegyet, és hódolatukat ajánlják neki.

 

Hanumán Dzsájanti

E népszerű fesztivál során Hanumán születését ünneplik. Ilyenkor Hanumán múrtiját a templomokban ghível (tisztított vajjal) kevert festékkel újrafestik. A hívek egész napos böjtöt tartanak, s közben a Rámájana fejezeteit felolvasva Hanumán dicsőségéről hallgatnak történeteket.

 

Holi

A Holit február-március hónap teliholdas napján ünneplik. A hagyomány szerint az emberek ilyenkor porfestéket és színes vizet szórnak, illetve locsolnak egymásra. Ezt Bradzsában (a Vrindávana körüli területen), különösen Varsanában és Nandagrámában igen nagy vidámsággal ünneplik meg. A Holiról szóló egyik történet szerint egyszer, amikor Prahláda Mahárádzsa saját apja imádata helyett annak ellenségét, az Úr Visnut akarta imádni, apjának húga, Holiká, akit a tűz nem égetett, a kisfiúval együtt beült egy nagy tűzbe, hogy megölje őt. Prahláda odaadása azonban olyan nagy volt, hogy megvédte őt a tűz karmaitól, miközben Holiká viszont halálra égett. Erre emlékezve Holi előestéjén nagy tábortüzeket gyújtanak egész Indiában, melyekbe az új gabonatermésből egy részt felajánlásként beledobnak.

 

Makara sankranti (Pongal)

Ez az ünnep azon a napon van, amikor a nap a Baktérítő (Makara) állatövi jegyébe lép. A Makara sankrantit kedvező napnak tekintik, amelyen az emberek adományokat osztanak ki a szegények között. Az emberek szent folyókban és tavakban is megfürdenek, és felajánlásokat tesznek a napnak.

 

Navarátrí

A Navarátrí kilencnapos ünnepség (nava=kilenc). Ezen a fesztiválon három fő istennőt imádnak. Az első három napon először Durgát, aztán Laksmít, végül pedig Szaraszvatít imádják. Az istennők képmásait elkészítésük és imádatuk után a tengerbe vagy egy tóba süllyesztik. A fesztivál utolsó napját Dusherának vagy Vijayadasaminak nevezik.
Ilyenkor Gudzsarátban a nők és néha a férfiak is garbha táncot járnak, amely során ringó léptekkel egy nagy körben táncolnak, s közben ritmikusan tapsolnak. Jelentős társadalmi és vallási ünnepség, amelyet szeptember-október hónapban tartanak. Általában szeptember végén kezdődik, még a hold megtelése előtt.

 

Naraszingha Dzsájanti

Ez az ünnep április-májusra esik, amikor Naraszingha (vagy Nriszimha) isteni inkarnációjának megjelenését és Hiranyakasipu démon elpusztítását ünneplik. Az emberek ezen a napon általában alkonyatig böjtölnek, s közben Naraszinghán meditálnak, történeteket olvasnak róla, és imádkoznak hozzá, hogy szert tegyenek a Prahláda Mahárádzs, Naraszimha kedves híve által megmutatott odaadásra.

 

Onam

Ezt az ünnepséget a démonok királyának, Bali Mahárádzsnak az emlékére tartják. Kerala államban nagyon híres ünnep. Bali Mahárádzsát Vámanadéva, Visnu inkarnációja eltávolította trónjáról, amelyről addigra már az egész univerzumot uralta. Vámana az alvilágba küldte Balit, hogy ott uralkodjon. A király azonban annyira ragaszkodott alattvalóihoz, hogy évente egyszer visszatér, hogy láthassa őket. Trichurban ezen az ünnepen nagy összejövetelt tartanak színesen feldíszített elefántokkal. Kotajanban, Aranmulában és Csampakulamban hatalmas evezősversenyeket tartanak. Ilyenkor a sok evezős a dobok és cintányérok ritmusára húzza az evezőlapátot.

 

Rádhásztamí

Rádhásztamí Srímatí Rádháránínak, Srí Krisna hitvesének a megjelenési napja. Ez az ünnep Bhadra hónap (augusztus-szeptember) fényes két hetének 8. napjára esik, 15 nappal Krisna megjelenése után. Vrindávanában rendkívüli népszerűségnek örvend ez a fesztivál, s a város minden lakója késő estig ünnepel e napon.

 

Ratha-Játrá fesztivál

A Ratha-játrá fesztivált az Orissza állambeli Puriban tartják, Asada hónap (június-július) újholdjának első napján. Dzsagannáthát, Balarámát és Szubhadrát hatalmas szekereiken végighúzzák Puri főútján. Nagyon izgalmas fesztivál, amelyen több mint félmillió ember vesz részt. Úgy tartják, hogy az Úr Dzsagannáth nem különbözik Krisnától. A Páhandi, vagyis az a menet, amelyben a múrtikat a templomból a szekerekre viszik, a fesztivál legszínesebb része. Ehhez a folyamathoz legalább hat erős felépítésű púdzsárira (papra) van szükség, akik az Úr ezen hatalmas formáit megfogva a hatalmas szekerekre teszik őket. Miután a múrtik elhelyezkedtek szekerükön, elindul a menet. A hatalmas szekereket végighúzzák a Dzsagannáth- templomtól a Gundicsá-templomig vezető Grand Road-on, ami körülbelül három kilométeres távolság. Orissza királya eközben egy arany nyelű söprűvel söpri, tisztogatja az utat a szekerek előtt. Miután a múrtik megérkeznek a Gundicsá-templomba, kilenc napig ott maradnak, s csak a tizedik napon térnek vissza a főtemplomba. Ezt Bahuda-yátrának, vagyis visszatérő szekérfesztiválnak nevezik. E két fesztivál ideje alatt a nem hindunak született emberek is lehetőséget kapnak arra, hogy láthassák az Úr Dzsagannáth múrtiját. Egyébként az év többi részében a múrtik a Dzsagannáth-templomban vannak, ahová csakis született hinduk léphetnek be. Dzsagannáth szekere, amelyet Nandigosnak neveznek, 13,7 méter magas, és 18 kereke van. Élénksárga és vörös színű szövet fedi, s a szekér tetejét Visnu harci korongja díszíti. Balaráma szekere 13,2 méter magas és 16 kereke van, Szubhadráé pedig 12,9 méteres, és 14 kereke van. A kormányszerkezet nélküli szekerek húzásához legalább 4 000 ember szükséges.

 

Raksa Bandhan

Ez az ünnep július-augusztusra hónapokra esik. Azt mondják, hogy egyszer a félistenek és démonok közt dúló csatában a félistenek elvesztették mennyei királyságukat. Ekkor Indra felesége egy misztikus hatású rakit - kurkumával sárgára festett, kézzel font pamut (vagy selyem) fonalat - kötött Indra csuklójára, amelynek eredményeként a félistenek visszanyerték királyságukat. Ezen az ünnepen a lányok szintén rakit kötnek a bátyjuk csuklójára. A báty ekkor ajándékot ad húgának, és megígéri, hogy felelősséget vállal biztonságáért. Ez az ünnep a nők védelmét jelképezi. Akinek a csuklójára rakit kötnek, annak kötelessége megvédeni azt a személyt, akitől azt kapta.

 

Ráma-naumi (Rámnavami)

Rámacsandra megjelenési napja, amely március-április hónapokra esik. Ezen a napon a hívek, akik egész nap böjtölnek, állandóan az Úr Ráma neveit éneklik, és az Őt dicsőítő Rámájanából olvasnak történeteket. A templomokat virágokkal, lámpásokkal és más kedvező tárgyakkal díszítik fel.

 

Szaraszvatí-púdzsa (Vaszant Pancsami)

E nagyszerű ünnepen - melyet január-februárban tartanak - Szaraszvatínak, Brahmá feleségének, a tudás istennőjének az imádatát végzik. Az emberek otthonaikban Szaraszvatí sárga szövettel beborított képét vagy múrtiját teszik oltárukra, hogy megünnepeljék e kedvező alkalmat. Hangszereket, könyveket és tollakat is tesznek az oltárra, s ezeket mind Szaraszvatí istennő lakhelyeként imádják.

 

Siva Ratri

Siva Ratri az Úr Siva megjelenési napja Phálguna (február-március) hónapban. Varanasziban, Kalahasztiban, Csidambaramban, Srisailamban és más helyeken, ahol fontos Siva-templomok vannak, különleges ünnepségeket tartanak e napon. A templomokban álló Siva-lingákat szent vízzel (általában a Gangesz vizével), tejjel, ghível (tisztított vajjal), joghurttal, mézzel, virágszirmokkal és más kedvező dolgokkal fürdetik meg. A hívek a nap egy részében böjtölnek, és Sivát dicsőítő himnuszokat énekelnek.

 

Sráddha

Ezt az eseményt szeptember-októberben tartják, amelynek folyamán a gyermekek felajánlásokat tesznek halott őseiknek. Ezt általában a legidősebb fiú végzi el. A felajánlásokkal az ősök eltávozott lelkének békéjéről gondoskodnak. A sráddha ceremónia idején az emberek tartózkodnak az ünnepléstől, a vigadalomtól, s megpróbálnak lemondani az érzékeik elégedettségét célzó cselekedetekről.

 

Tevefesztivál

A puskari tevefesztiválon - amely Kárttika hónap (október-november) teliholdjának idejére esik - néhány százezer ember és persze teve vesz részt. A rendezvény három napig tart. Ezt az időt nagyon kedvezőnek tekintik a vallásos cselekedetek végzésére.

 

Vámana dvádasí

Vámana dvádasít augusztus-szeptember folyamán ünneplik. A szentírások azt javasolják, hogy a hívő emberek ezen a napon az Úr Visnut Vámana formájában imádják. Úgy tartják, hogy aki megtartja ezt az ünnepet, és ezen a napon adományoz a bráhmanáknak, az a következő életében királyként fog megszületni egy olyan mennyei királyságban, mint amilyen Bali Mahárádzsának volt.

 

 

Wojtilla Gyula: Hindu ünnepek
História 1992-10

A hinduizmus számtalan kisebb-nagyobb ünnepe amellett, hogy a vallásos hit megerősítését szolgálja, rendkívül fontos integráló szerepet tölt be a soknyelvű, társadalmilag rendkívül tagolt, hatalmas országban. Különösen fontos ez a szerep akkor, ha meggondoljuk, hogy a hinduizmusnak nincsen semmiféle központi szervezete, „egyháza”, és ha azt is figyelembe vesszük, hogy az indiai ember életét milyen mélységben hatja át a vallás, minek következtében az ind kultúra (az iszlám kultúrájától eltekintve) elválaszthatatlan a hinduizmustól. A hinduizmus India lakossága 70%-ának nemzeti vallása, így egyes ünnepeknek társadalmi, politikai vonatkozásai is vannak, amelyek különösen akkor kerülnek élés megvilágításba, amikor a „hindu Indiát” valamilyen kihívás éri.

Ismerkedjünk meg azokkal a legfontosabb ünnepekkel, amelyek többé-kevésbé egész Indiában elfogadottak.

Durgá istennő ünnepe

Az év a hindu kalendáriumban holdhónapokból áll, és a csaitra nevű hónappal (március–április) kezdődik. Csaitra világos felének első kilenc napja, a navarátra („kilenc éjszaka”) Durgá istennő ünnepe, aki a világmindenséget átható nőnemű energia megszemélyesülése. Elsősorban Bengálban nagy ünnep. A kereskedők új üzleti könyvet nyitnak, boltjuk ajtajára pedig az istennő fiának, Ganésának a képmását festik abban a hitben, hogy ez az elefántfejű istenség segíteni fogja üzleti tevékenységüket.

Ráma ünnepe

Csaitra világos felének kilencedik napja a rámnavamí, Ráma királyfi születésnapja. Ráma, Visnu isten egyik megtestesülése, Rávana démonkirály legyőzője. Győzelme a jó diadala a rossz felett. Ráma országa az igazságosság földje, amelynek megvalósítását bizonyos politikai körök a zászlójukra tűzték. 1983. április 21-én Ajódhjában, Ráma szülővárosában és Delhiben a Rámlílá téren százezrek gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a kaszton kívüliek iszlámra térése ellen, amely szórványosan előfordult a megelőző hónapokban. Az ünnep alkalmat adott a világi állam elleni kritikára, amennyiben a résztvevők követelték az ünnep államilag fizetett szabadnappá nyilvánítását.

A dasahara

Dzsjéstha hónap (május–június) világos felének tizedik napja a dasahara, azaz a „tíz vétek elragadása”. Ezen a napon árad a szent Gangá a Himalájában megolvadt nagymennyiségű hó miatt lezúduló víz hatására. A nap a lelki megtisztulás ünnepe, amelyen milliók mártóznak meg a Gangá vizében.

Dzsanmástamí

Srávana (július-augusztus) vagy bhádrapada (augusztus–szeptember) sötét felének nyolcadik napja a dzsanmástamí, Krisna isten születésnapja. Az ünnep mitológiai tartalma a következő. Kansza, a gonosz király egy jóslatból arról értesül, hogy leánya, Dévakí, egy olyan fiúgyermeket fog szülni, aki őt meg fogja fosztani hatalmától, ezért Dévakí megszülető gyermekeit sorra megöleti. Dévakínak sikerül elrejtenie nyolcadik gyermekét, Krisnát, akit azután egy Nanda nevű pásztor nevel fel. Krisna, aki Visnu isten egyik megtestesülése, a halandók midennapi életét éli, a szeretetet tanítja, és olykor csodákat művel. Amikor elérkezik az ideje, megöli Kanszát, és megvalósítja az igazságosság uralmát a földön. Ezen a napon az emberek estig böjtölnek, este pedig Krisnáról szóló legendákat adnak elő, és vidáman énekelnek. Az ünnep hangulata és általában az egész Krisna-kultusz sok, a kereszténységgel rokon vonást mutat.

Nágapancsamí

Srávana hónap világos felének ötödik napja a nágapancsamí, a kígyók ünnepe. A család nőtagjai a kígyószentélyek előtt agyagból készült kígyót vagy olyan fazekat, amelyre kígyó van festve, helyeznek el, a kígyólyukakba pedig tejet öntenek és gabonaszemeket szórnak. Mindez megvédi az embereket a kígyómarástól, és biztosítja a ház népének, elsősorban a gyermekeknek az egészségét a következő évre.

Ganésacsaturthí

Bhádrapada világos felének negyedik napja a ganésacsaturthí, más néven vinájakacsaturthí. Ganésa, az elefántfejű, nagypocakú isten a bölcsesség ura, a kezdeményezések előmozdítója, az akadályok elsimítója, eltávolítója (vinájaka). Mint ilyen, a kereskedők és a költők patrónusa, a jó élet és a siker megtestesítője. A leglátványosabb ünnep Bombayban, az indiai pénzélet központjában, a tengerparton látható. Az agyagból készített képmások fejére szent darbhafüvet raknak, csengők és dobok hangja mellett az ötágú lámpával kézben körbejárják, végül pedig édességeket áldoznak az istenségnek.

Ugyanezen hónap telihold napján ünneplik a rakhit. Ekkor a lányok fivérük csuklójára egy zsinórt erősítenek. Ez az amulet (szanszkritul raksá) tulajdonosát megvédi az ártó szellemektől. Eredetileg a nap a tanév kezdetét jelentette, amikor az ifjak útrakeltek, hogy tanulmányaikat idegen városban folytassák. Ma családi ünnep.

Ismét Durga

Ásvina (szeptember–október) nagyszabású ünnepe a daséra, másnéven duséra (szanszkrit nevén dasahara), amely a navarátri (kilenc éjszaka) nevű Durgának szentelt ünnepségsorozattal veszi kezdetét. Bengálban ez az év legnagyobb ünnepe. Durgá képmását bambuszból, szalmából és agyagból készítik, majd felöltöztetik. A többnapos ünnepség fontos részei a bódhána (felébresztés, ui. az istennő az ünnep előtti két hónapban alszik), a pránapratisthá (az „élet szellem elhelyezése”, azaz imádkozás, hogy Durgá testesüljön meg a képmásban), majd az ünnep végén a képmásnak egy folyóba dobása. A bengáliak számára Durgá, „a nehezen megközelíthető” egyben félelmetes és jóságos. Ijesztő arca és fegyverei valószínűleg azt a háborús hangulatot idézik fel, amely az egész daséra egyik legeredetibb vonása, és amely azt mutatja, hogy ez az ünnep valahol, valamikor az esős évszak elmúltának a megünneplésére szolgálhatott, amikor kedvező alkalom kínálkozott a nagyszabású katonai műveletekre, hadjáratokra. Ezt a jelleget domborítja ki az Észak-India legnagyobb részén népszerű daséra, amelynek középpontjában a Rám-lílá nevű szabadtéri kultikus színjáték többnapos elő adása áll. Ez nem más, mint Ráma győzedelmes hadjáratának, Rávana megölésének a története. Az ünnepségeken a hindu társadalom apraja-nagyja ott tolong, a legkiválóbb színészek szerepelnek. Ez valódi népünnepély, amely a tizedik napon a Rávanát és testvéreit jelképező több emelet magas bábuk elégetésével zárul.

Díválí

Kárttika hónap (október–november) sötét felének a tizenötödik napján ünneplik a díválít, szanszkrit nevén a dípávalit. A díválí a fény ünnepe, neve az ünnepi mécsesek sorára utal, amelyekkel a hagyomány szerint Ajódhjá város lakói a győztesen hazatérő Rámát fogadták. Manapság elsősorban Laksmí, Visnu felesége, a gazdagság és szerencse szépséges istennőjének az ünnepe. Bengált leszámítva, a kereskedők ezen a napon nyitnak új üzleti könyvet. Ezen a napon szokás a rokonok, barátok meglátogatása, édességekkel megajándékozása. Éjszakánként az eget petárdák ezrei világítják meg, Benáreszben az ünnep másnapján, amelyet itt annakútának (ételhalom) neveznek, meglátogatják Annapúrná (az ételben gazdag) istennő, Siva hitvese, templomát és ételadományokkal kedveskednek neki abban a reményben, hogy a következő évben mindenkinek bőséges táplálék fog jutni.

Makaraszankránti

Pausa hónapban (december–január) jön el a makaraszankránti. Ennek az időpontja akkor érkezik el, amikor a Nap a Bak csillagképbe lép. A megtisztulás napja ez. Annak ellenére, hogy ez idő tájt Észak-India folyói és tavai meglehetősen hidegek, milliók vesznek rituális fürdőt a Gangában és a Jamunában meg a szent tavakban. Bengálban a Gangá tengerbe ömlésénél található Szágar szigeténél gyűlik össze több százezer ember. Dél-Indiában ugyanekkor ünneplik a póngalt. Ezen a napon az emberek meglátogatják egymást, édességgel és jókívánságokkal kedveskednek egymásnak. Szokás, hogy a férj családjával együtt lakó fiatalasszony ruhával lepi meg anyósát, illetve cukrot helyez anyósa szájába, hogy ezzel „megédesítse szavát”.

Vaszant-pancsami

Mágha (január–február) hónapra esik a vaszant-pancsami, amely egyaránt jelent „tavaszünnepet” és „sárga napot”. Nevét onnan nyerhette, hogy Észak-India nagy területein ezidőtájt virágzik a sárgaszínű mustár virága. Az emberek sárgaszínű ruhát öltenek. A szertartásokat kizárólag férfiak végzik. Megáldják a könyveket és az írószereket. Bengálban ez Szaraszvatínak, a tudomány és a tanulás istennőjének az ünnepe. Ez a nap Káma, a szerelemisten ünnepe, akinek mangóvirágokkal kedveskednek.

Siva éjszakája

Phálguna hónap (február–március) sötét felének tizennegyedik napjára esik a sivarátri (Siva éjszakája). Az ünnep eredetére vonatkozóan sokféle legenda kering. Az egyik történet arról szól, hogy Siva lingam (férfi nemiszerv) alakjában született meg, és a mellette álló Visnut és Brahmát kényszerítette, hogy ismerjék el elsőbbségét, röviden ez volna Siva születésnapja. Egy másik mítosz arról számol be, hogy Siva ezen a napon itta meg a tejóceán köpülése során a Vászuki nevű kígyó által kiköpött mérget, amely az egész világot elpusztította volna. Végül ismeretes egy történet, amely egy vadászról szól, aki éjszakára az erdőben rekedt, és a vadállatok elől egy bilvafára mászott, és ott maradt reggelig. A fa alatt egy lingam volt. Amint a lombok között fészkelődött, önkéntelenül is letépett néhány levelet, és ezek a lingamra hullottak. A vadász vizesedényéből, amely agy ágon lógott, vízcseppek estek a lingamra. Így az ember tudatán kívül Sivát imádta, halála után elérte a megváltást, és az ünnep ennek az esetnek az emlékezetére alakult volna ki. A mítoszok többségében a lingamtisztelet látszik közösnek, és az ünnep ma ismeretes szertartásai is ezt hangsúlyozzák. Sivát a dzsjótir-lingam (fény linga) formájában, templomaiban imádják ezen az éjszakán. Ennek a lényege az, hogy a lingamot különböző anyagokból készült kenőccsel vagy folyadékkal kenik meg, és közben az isten nevét említik fennhangon. Mahárástrában vagy Gudzsarátban az ünnep reggelén kenderlevelekből, mandulából, rózsalevelekből, borsból és mákból bódító folyadékot főznek, és ezt öntik a lingamra amellett, hogy bilvaleveleket szórnak rá. A dél-indiai Rámésvaramban, ahol az ünnep tizenkét napig tart, az éjszakán minden három órában tejjel, aludttejjel, vajjal és mézzel kenik meg a lingamot. Benáreszben, Siva városában az éjszaka meghatározott pillanata a legszentebb, amikor Siva és Párvati násza beteljesül, ahogyan az egy esküvői szertartáson szokásos. Ilyenkor a szent Gangá vizével öntözik meg a lingamot. Ez utóbbi kultusz kifejezetten az ünnep-termékenységi rítusnak fogható fel, és ezt a művelt hinduk Benáreszben így is értelmezik. Az egész ünnepre a mély áhítat nyomja rá bélyegét, hiányzik az ünnepi vidámság, de mindez semmit sem von le jelentőségéből és tekintélyéből.

Hóli, a tavaszünnep

A hónap világos felének utolsó napján kezdődik a többnapos hóli. Ez tipikus tavaszünnep, nem véletlen, hogy a szanszkrit irodalomban vaszantótsza a (a tavasz ünnepe) a neve. Eredetéről többféleképpen vélekednek. A legelterjedtebb történet elmondja, hogy az ünnep neve egy hólikká nevű démonnőtől származik. Hóliká Hiranjakasipu démonkirály leánytestvére volt. A királynak volt egy Visnu-hívő, istenfélő fia, akit Prahládának hívtak. Apja nem nézte jó szemmel, és elhatározta, hogy elpusztítja. Mivel Hólikának olyan démoni ereje volt, amely megvédte a tűz lángjaitól, a gonosz király azt eszelte ki, hogy Hóliká vegye ölébe a kisfiút, és vele együtt üljön rá egy égő máglyára. Így is történt, de isteni beavatkozásra ezúttal Hóliká porrá égett, a fiú pedig sértetlenül került ki a tűzből. Egy másik történet szerint Hóliká egy gonosz démon volt, aki gyakran sújtotta szárazsággal a földet. Az ünnep így az ő kiengesztelésére szolgálna. Manapság azonban az ünnep jellege úgy fest, hogy ez inkább valamilyen felszabadult, télbúcsúztató Észak-Indiában, amelynek sok olyan motívuma van, amely a világ más tájairól ismeretes tavaszünnepek sajátja. Az emberek önfeledten vigadnak, isznak, táncolnak, énekelnek, és az ünnep első napjának délelőttjén egymást vörös színű folyadékkal locsolják le, délután pedig egymásra vörös port hintenek, vagy azzal mázolják be egymás arcát, ruháját. Ebben a játékban korra, nemre és társadalmi hovatartozásra tekintet nélkül mindenki részt vehet. Az ünnep záró eseménye az utolsó este, amikor faágakból örömtüzeket raknak, mintegy elégetik Hólikát, és a tűz körül táncolva pajzán dalokat énekelnek. Bengálban az ünnepet dól játrának („hinta ünnep”-nek) nevezik. Krisna képmását hintáztatják, az isten szerelmi kalandjait adják elő, énekelnek és táncolnak, és ezzel az évi vallásos ünnepkör lezárul.

Helyi ünnepek

A kontinensnyi országban természetesen még sok helyi ünnep is akad, vannak kifejezetten állami ünnepek, a mohamedánok, szikhek, keresztények, párszik, dzsainák és buddhisták ugyancsak szépszámú ünnepet tartanak, amelyek közül a legfontosabbak hivatalos összindiai ünnepnek számítanak, és az Indiára jellemző nagyfokú vallási türelem jegyében, amelyet csupán a hindu-mohamedán ellentét zavar meg néha, folynak. Ha mindezeket összeadjuk, akkor talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy India egy olyan ország, ahol az ünnepek száma a legnagyobb a világon. Ez azonban nincsen senkinek sem a kárára, ellenkezőleg, a sokrétű kultúra virágzásának tanúja.