ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dobosy Antal (1941-)

Publikációk

Mumon Ekai: A Nincs Kapu kóangyűjtemény (fordítás); Buddhista Misszió. Budapest, 1983, 118 oldal
>
Szemelvények

Uszó füzetek, 1–6. A Kőrösi Csoma Intézet tanfolyamaihoz cikkek, fordítások. 1986-1989.

A Tan Kapuja Buddhista Egyház tájékoztatója, cikkek, tanulmányok, fordítások, 1998-től folyamatosan.

Dobosy Antal írásai online:

Mi haszna a meditációnak?
A közvetlen út
Önérdekérvényesítés és a másokért való felelősség
Az önzés
Rejtély
A tudat felszabadítása
Természetes és mesterséges
A tiszta tudat
Az emberi értelem

A Kék Szikla kóangyűjtemény történeteinek feldolgozása, jegyzetekkel, magyarázatokkal és tanításokkal: megjelent havonta 2005 és 2013 között a Javaslap 78-135. számában.
> Szemelvények

PDF: Dobosy Antal: Zen szöveggyűjtemény
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2005, 124 oldal

PDF: A Nincs Kapu. A zen buddhizmus klasszikus kóangyűjteménye jegyzetekkel, magyarázatokkal. A fordítást és a jegyzeteket Dobosy Antal készítette. E jegyzet anyaga megjelent 2001 és 2005 között folyamatosan a Javaslap 43–92. számaiban.
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2011, 99 oldal

PDF: Dobosy Antal: Mahákásjapa mosolya - zen kóangyűjtemény (Tartalmazza a teljes A Nincs-kapu kóangyűjteményt és a teljes Kék szikla gyűjteményt jegyzetekkel ellátva, és tartalmaz tizenegy kóant* a Zen a gyakorlatban című kötetből), A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2015, 184 oldal

* A fordítás Garma C. C. Chang: The Practice of Zen c. műve alapján készült, korábban megjelent:
Öt zen kóan
USZÓ 3, Tanulmányok az Intézet előadásaihoz, Buddhista Misszió, Budapest, 1986, 3-11. oldal

Hat zen kóan

USZÓ 6, Tanulmányok az Intézet előadásaihoz, Buddhista Misszió, Budapest, 1989, 21-31. oldal

Ráfújt hajszál: Zen tánc, zen sajnálkozás, zen ordítás, A Tan Kapuja Buddhista Egyház, Budapest, 2013, 104 oldal
http://www.tkbe.hu/kiadvanyok/konyvek-jegyzetek/dobosy-antal-rafujt-hajszal

A fehér selyemszál hossza, A Tan Kapuja Buddhista Egyház, Budapest, 2013, 132 oldal
http://www.tkbe.hu/kiadvanyok/konyvek-jegyzetek/dobosy-antal-feher-selyemszal-hossza-zen-szoveggyujtemeny

 

Önéletírás
http://www.hir24.hu/elet-stilus/2014/02/14/dobosy-antal/
A buddhizmus rendszerváltása: https://www.youtube.com/watch?v=V6Aa7jt0d38 2:20

1941-ben, Ózdon születtem. A Kandó Kálmán műszeripari technikumban érettségiztem 1959-ben, és matematika tanárként végeztem az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Természettudományi Karán 1969-ben.

1963 és 1969 között műszeripari technikusként a Magyar Tudományos Akadémia Műszerügyi Szolgálatánál dolgoztam. Az egyetem elvégzése után 1969-től 1985-ig matematikusként és kutatóként operáció kutatási területen dolgoztam a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezései Intézeténél, később a SZÁMALK-nál, a legjelentősebb magyar informatikai intézetnél.

Bár már 1960-ban találkoztam a buddhizmus tanításaival, mélyebben 1975 óta foglalkozom buddhizmussal, azon belül a zen-nel. Több zen témájú könyvet fordítottam. „A Nincs Kapu” című kóangyűjtemény 1983-ban jelent meg a Buddhista Misszió kiadásában. A Kőrösi Csoma Sándor Buddhológaiai Intézet munkájában 1976-tól 1990-ig vettem részt, először kisegítő tanárként, majd 1984-től tanárként és a buddhológiai tanfolyamok vezetőjeként. 1980 óta vagyok buddhista, ekkor vettem menedéket az Árja Maitréja Mandala buddhista közösségben.

1985-ben Mireisz Lászlóval és Takács Lászlóval együtt megalapítottuk a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet Uszó Alkotóházát, amelynek vezetője voltam. Az Uszó Alkotóházban – amely buddhista visszavonulási helyként működött – éltünk 1985. és 1991 között. onnan jártunk hetenként egyszer Budapestre előadásokat tartani.

1989-ben Szung-szán zen mester első magyarországi látogatása után még az évben alakult meg az első magyar zen közösség, melynek vezetője és apátja lettem, és vagyok az óta is. Közösségünk kapcsolódott a Zen Kvanum Iskolájának nemzetközi közösségéhez, így Szung Szán zen mestert tekintettük szellemi vezetőnknek.

1991-ben megalapítottuk A Tan Kapuja Buddhista Egyházat , valamint A Tan Kapuja Buddhista Főiskolát. Zen közösségünk az egyik alapító tagja lett az Egyháznak. Alapítása óta tanítok a Főiskolán, zen buddhizmussal kapcsolatos előadásokat, szemináriumokat, gyakorlatokat és foglalkozásokat tartok. 1991. és 1993. között a Főiskola főigazgatója voltam, majd 1997. és 2001. között főigazgató helyettese és szakfelelőse.

Vezetője vagyok A Tan Kapuja Zen Közösségnek, a legrégebbi, immár 24 éve folyamatosan működő zen közösségnek. Heti rendszerességgel tartunk szertartást, meditációt, gyakorlatokat és dharma beszélgetést nemcsak a közösség tagjai számára.

 

Kalmár Csaba interjúja Dobosy Antallal
http://www.tkbe.hu/interjuk/dobosy-antal

- Mostan emlékezünk elmúlt időkről, az elmúlt időkben.... in medias res Anti, igaz-e az ősi legenda, hogy az első tanári értekezleten fölmerült, hogy nőket nem is vesztek föl a Főiskolára, mert megrontanák a hely szellemét?

- Természetesen ez nem igaz, hiszen kezdettől fogva felvettünk nőket is, és női tanárok is tanítottak a Főiskolán!

- Most már mindegy, de magyarázd meg, honnan van ez a szörnyű pletyka!

- Látod, ezt nem tudom. Pont ezekre a dolgokra nem hiszem, hogy tőlem fogsz választ kapni.

- Sejtettem, hogy így el fogsz bújni...

- Olyasmire inkább emlékszem - ez igaz még a Főiskola előtti időkre is, amikor még az akkori Kőrösi Csoma Intézetben tanítottunk -, azon mértük le, hogy lelkisimeretesen, jól tanítunk-e, hogy az arány nem tolódott-e el túlságosan a női vagy a férfi hallgatók rovására. Ha nem, akkor nyugodtak voltunk, hogy a szellemi színvonallal nincs nagy baj.

- Hogyan működtek az arányok? Ha hirtelen több nő lett volna, akkor az azt jelentetné, hogy romlott, vagy azt, hogy emelkedett a színvonal?

- Mind a két esetben úgy értékeltük volna, hogy romlott volna a színvonal. Az egyik irányba esetleg túlságosan a hangulat, az érzelem felé tolódott volna el a tanítás jellege, a másik esetben mondjuk a virtus, a heroikusság irányába. Egyiknek sincs köze a szellemiséghez. Annak idején kifejezetten figyeltünk erre. Jó visszajelzésnek tartottuk azt, hogy milyen arányban vannak a női és férfi hallgatóink, de azt is, hogy végzettségük aránya is sokrétű legyen, valamint jónak tartottuk, ha kiegyensúlyozott volt a hallgatók érdeklődési köre.

- László András fejtegette, hogy bizonyos értelmi szint alatt nők nem ülnek be az előadására, tehát egy női hallgató bizonyosfajta minőséget képvisel, de a férfiak közül a legmarhábbak is képesek beülni és extrém kérdéseket föltenni vagy közbeszólni. Volt ilyen tapasztalatotok?

- Nem. De volt olyan hallgatónk, akit később kifejezetten nem akartam fölvenni a Főiskolára. Mindenesetre egy kicsit - úgy mondanám - szerényebb emberi képességekkel rendelkezett. Ő minden előadást képes volt végig ülni.

- Férfi volt vagy nő?

- Férfi volt.

- Jó, akkor megmenekültek a lányok a Főiskolán. És igaz-e az, hogy 25 év alatt sem akartatok fölvenni senkit sem? Vagy legalábbis jónak tartottátok volna, hogy ha egy kicsit idősebbek próbálnak meg jelentkezni?

- Viccesen lehet azt mondani, hogy vita folyt ezen. Voltak férfi tanárok, akik felvetették, hogy inkább 18 évesek legyenek a lányok, akiket fölveszünk.

- Neveket akarok, neveket!

- Nem, nem! Mások sokkal józanabbul gondolkoztak.

- Mások beérték az idősebbekkel is?

- Úgy gondolták, hogy egy érettebb nő mégiscsak jobban gondolkozik, tehát már nem feltétlenül csak a nőiségével törődik, nem azzal akar hatni.

- De a huszonöt éves korhatár is fölmerült, mármint hogy jobb lenne, ha a hallgatóság már érettebb, felnőttebbnek számító emberekből kerüljön ki?

- Az első évfolyam eleve idősebb átlagkorú volt, mint a mostani, de ennek az okát én az akkori társadalmi helyzetben látom. Én legalábbis úgy éltem meg az iskola megnyitását, hogy kinyitottuk a Tan kapuját, amit ekkorra már tömegek ostromoltak, hiszen az addigi 40, 20, 10 év alatt sokan nem tudtak, nem mertek ezekkel a dolgokkal foglalkozni, és ekkor hirtelen megadatott nekik a lehetőség. Hatszoros túljelentkezés volt az első évben! Nagyon sok olyan hallgató jelentkezett, aki már esetleg tíz éve járt hozzánk a Kőrösi Csoma Intézetbe. Ezeknek az embereknek az életkora 18-tól a 60-ig, sőt akármeddig terjedt. Tehát sok idősebb ember is volt. Ma már inkább az látszik, hogy az elsőéves hallgatók elsősorban közvetlenül az érettségi után jelentkezőkből verbuválódnak.

- A hétvégi képzésen van egy másik, örvendetes tendencia, hogy érett, felnőtt emberek - lelkesek és komolyak - jelentkeznek.

- A hétvégi képzéssel kapcsolatban nagyon jó tapasztalatunk van, és nem azt mondom, hogy ez meglepetés, hanem azt, hogy ennek így is kell lennie. Ők már tudják, hogy mit akarnak, határozottak és rászánják az időt is meg a pénzt is, hogy buddhizmussal foglalkozzanak. Nem annyira a diploma presztízse érdekli őket, hiszen sokuknak egyetemi diplomája van, esetleg nem is egy és mégis, most ezzel akarnak foglalkozni, amiért áldozat hoznak. Én rokonságot érzek velük, pont ezért. Hiszen magam is életem derekán kezdtem el a buddhizmussal foglalkozni. Már érett fejjel jártam a Kőrösi Csoma Intézet előadásaira. Két okból is tettem, egyrészt mert akkor már tudtam, hogy ez érdekel, mármint hogy a buddhizmussal szeretnék foglalkozni, de azért is, hogy segítsem a magyarországi buddhizmust. Mindez pedig negyvenes éveim körül dőlt el végérvényesen.

- Alapító ősatya vagy, Takács Lacival és Mireisz Lacival együtt. Valójában a főiskola gondolata melyikőtök fejéből pattant ki?

- Nos, erre megint nem tudok válaszolni, mert a történetiségre nehezen tudok visszaemlékezni. Takács Lacit kérdezd inkább, akinek nagyon jó az emlékezete. Én ezt is közös létrehozásnak éltem meg. Hogy kié az elsőbbség, fogalmam sincs, és nem is érdekel. De később nagyon hamar bekapcsolódtak mások is, azok, akik akkor Uszóra lejártak. Hat-tíz ember már az elején tevékenyen részt vett az egészben.

- Emlékszel az első órádra a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán? Milyen érzés volt a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanáraként ott, ami saját szellemi gyermekeid közé tartozik?

- Hm, sok minden nem volt még meg akkor. Egy biztos, hogy miután helyiség is lett, októberben el tudtunk indulni a szokásos főiskolai és egyetemei évkezdéshez képest kis késéssel. Szerencsénk volt az indulással. Belevágtunk a bizonytalanba, és az a fajta hangulat fogott el, hogy mindenesetre elindultunk. És amíg lehetőség van, hogy működjön az iskola, addig csinálni is kell. Hogy a jövő héten tudunk-e ott tanítani, abban nem voltunk biztosak, de mégis elég hosszú ideig ott tudtunk maradni a Keleti Károly utcai helységben.

- Milyen volt a tanári kar hangulata? Volt veszekedés?

- Az elején, úgy emlékszem vissza, hogy...

- A kezdők szelleme volt.

- Igen, és hogy tényleg összefogtunk. Hogy nagyon nagy dolgot hajtunk végre, azt mindenki tudta és érezte, erre így emlékszem vissza. Az első hat-nyolc hónapban ingyen, fizetés nélkül tanítottunk. Induláskor egy fillérje nem volt a Főiskolának. Tulajdonképpen ez volt az iskola hőskora, és szerintem erre a többiek is így emlékeznek vissza, azok, akik akkor ott voltak. A problémák később jöttek.

- Milyen problémákra gondolsz?

- Például akkor még nem volt probléma, hogy valaki nem kap fizetést, de később ez is gondot jelentett.

- Emlékszel olyan szituációra, ahol számodra először jelent meg egy ilyen kérdés? Nem föltétlenül a fizetés, hanem a Főiskola egészével kapcsolatban. Amikor a kezdeti lendület már egy kicsit visszavonulóban volt, és lehetett érezni, hogy hol, milyen területen lehetnek gondok?

- Ilyen volt, amikor a hatalom kérdése megjelent. Hogy kinek mennyi hatalom kerüljön a kezébe, mennyi hatalma legyen a tanszékvezetőknek, a tanároknak, az igazgatónak, tehát hogy ki kit irányítson majd, kinek parancsoljon, és milyen biztosítékok kellenek, hogy ebből visszaélések ne lehessenek. Nagyon nehéz volt az első működési szabályzatot megcsinálni. Vérre menő viták alakultak ki minden egyes pontnál, olyannyira, hogy komoly sértődések is keletkeztek. Erre úgy emlékszem vissza, mint ami negatív módon telepedett rá az egészre.

- Ha jól tudom, volt még egy más jellegű törés is az első év végén, nevezetesen mikor Mireisz Laci kilépett az egészből.

- Az egy súlyos törés volt tényleg, mert Lacit nehéz volt nélkülözni. Sok inspirációt tudott adni, nagyon sok mindent tudott vinni, és az előbb említett nézeteltérések vezettek oda, hogy azt mondta, elmegy.

- Tehát nem azt mondta, hogy véglegesen elmegy, hanem hogy egyelőre elmegy?

- Igen.

- Ez mindannyiótokat meglepett, pedig Ti a Takival jó barátai voltatok?

- Az ellentétek fajultak odáig, hogy a feszültségeket nem lehetett megoldani, és akkor Laci úgy döntött, hogy ezt kell tennie. Az, amit ő szeretett volna, nem tudott megvalósulni, és ezért inkább kilépett. De nem rombolt. A magam részéről ezért nagyon hálás voltam neki.

- Anti, Te is kiléptél egy időre!?

- Volt két vagy három év, amikor nem tanítottam. Az iskola szelleme úgy hozta, hogy bizonyos típusú órákra nem volt szükség. Amikor meghirdettem a zen szemináriumot, és nem jött össze kellő számú hallgató, hogy el lehessen indítani, tulajdonképpen akkor hagytam abba a tanítást. Amikor már csak két hallgatóm volt, egy idő után otthon tartottuk az órákat, be se jöttem emiatt. Amikor ők is abbahagyták a tanulmányaikat, nem indítottam új órát. Az iskola működésében és szellemi életében viszont továbbra is részt vettem.

- A zen gyakorlat megvolt folyamatosan?

- Igen, folyamatosan. Amikor még a Keleti Károly utcában volt az iskola, akkor még nem ott tartottuk a zen gyakorlatot, mert esti előadások foglalták el a helyet. A zen gyakorlat a Trencséni utcában volt, ott béreltünk egy helyiséget. Mikor az iskola ide költözött a Börzsöny utcába, akkor költöztünk mi is ide. De kétségtelen, hogy én is átéltem egy időszakot, amikor sok meg nem értéssel találkoztam. A buddhizmusnak azt az oldalát akartam képviselni, amelyik kötődik a hagyományos buddhizmushoz, tehát nem teljesen független tőle. Ha nem is teljesen ragaszkodik hozzá pragmatikusan, de azért a tradícionális buddhista felfogást tükrözi. A nem hagyományos és a hagyományos buddhista vonalakat képviselő emberek között állandó nézeteltérés volt régebben is. Ez okozta azt, hogy bizonyos elképzeléseket nehéz volt véghez vinni, hogy legyenek ilyen meg olyan órák vagy kötelező legyen megismerni valamilyen gyakorlatot. Egy olyan liberalizmus volt akkor jelen az iskolában, hogy egyszerűen nem volt sikk érdeklődni a hagyományos buddhizmus iránt. Így a feltételek hiányoztak ahhoz, hogy amit én szerettem volna, azt az iskolán belül is komolyan lehessen csinálni.

- Most a hagyományos vonalak kezdenek megerősödni. Mások pedig látens állapotba süllyednek vagy kevésbé nyilvánvalóan tudnak megjelenni.

- Igen, ezért most a másik oldalt kell erősíteni, hogy az egyensúly meglegyen. Az iskolának is és az Egyháznak is fontos feladata, hogy jó egyensúlyt teremtsen, ami megfelel a modern gondolkodásnak.

- Ezért is van az interneten honlapunk.

- Van még kérdésed?

- Még nagyon sok. Azt szeretném pl. megkérdezni, hogy a 91-92-es kezdeti időszakhoz képest, ha összehasonlítod mondjuk a mostani elmúlt két évvel, mi az a lényegi különbség, amit érzékelsz? Ebben nyilván benne kell hogy legyen az az elég súlyos társadalmi változás is, ami nagyon sok minden mást is megváltoztatott a Főiskola körül. Nyilván, amikor a Főiskola létrejött, akkor csak egy-két ilyen intézmény volt, és az ezoterikus érdeklődés kvázi kevés helyre tudott koncentrálódni, most meg boldog-boldogtalan oktat és megvilágosodási kurzusokat tart stb. Mindezeket belekalkulálva, kimondható-e valami lényeges változás, akár az is, hogy most már van olyasmi, ami tudományos vonalnak lehet nevezni, PhD-s hallgatóink vannak, akik mögött nincs háromszor száz napos elvonulás mint a zenben, de okosak, tudnak, olyan kis műveltek...

- Az 1991-es indulásunkat is a társadalmi változások jellemezték, és hirtelen lehetőség lett mindenféle mással való foglalkozásra. Nem csak a buddhizmus kapott életteret, hanem ezer más szellemi és vallási irányzat is. Egyszerre elindult sok minden, ami addig el volt nyomva. Működött addig is, csak rejtetten. Egy robbanásszerű érdeklődés bontakozott ki, ami azt jelentette, hogy nagyon sok olyan személyiség tanítani kezdett, akik szellemi színvonala még nem volt olyan mély, vagy nem volt elég gyakorlatuk a tanításban. Így volt ez a Főiskolán is. Azokkal a tanárokkal indultunk el, akik hajlandók voltak rész venni a munkában, de esetleg gyakorlatlanok a tanításban, vagy az ismeret, amit át tudtunk adni, csak bizonyos részére korlátozódott annak, amit jó lett volna átadni. De nem volt megfelelő tanár, aki azt is taníthatta volna. Egy csomó ilyen gyengeséggel indult az iskola.

- Az a belső koherencia, aminek mondjuk tán, meg kellene jelennie egy ilyen jellegű intézményben, hogy határozottan tudjon képviselni alapelveket, az megmaradt vagy megvalósult, vagy tulajdonképpen épp ellenkezőleg, sokkal inkább kiélesedett és ez a fajta ellentmondás megvan, csak sokkal nyugodtabban viseljük? Esetleg már nem durran akkorát, mint régen, mikor egy tanár mondott valamit, a másik meg tökéletesen az ellenkezőjét állította?

- Igen, tulajdonképpen lehet, hogy ez megvan, de talán kevésbé zavarja a vizet (és a szárazat). Az emberek is nyugodtabbak, de a Főiskola is. Látjuk, hogy esetleg a másik nézetnek is van létjogosultsága. Jó lett volna, ha egységesebb az iskola, a tanárok felfogásmódja. De, ha ezt nem lehet megvalósítani, akkor viszont - mivel különböző egyéniségűek vagyunk - igenis jelenjen meg ez a sokszínűség. Az, hogy a dolgokat különböző módon lehet megközelíteni.

- Ez nagyon fontos.

- Nemrégiben beszéltem régi hallgatókkal, egészen régiekkel a 80-as évekből a Kőrösi Csoma Intézetből. Az ő véleményük szerint is az akkori tanári gárdában érték volt az, hogy nagyon különbözőképpen magyarázták ugyanazokat a tanításokat. Talán éppen ezért jelentett sokkal mélyebb és maradandóbb élményt mindannyiuknak.

- Milyen érdekes, hogy a hétvégisek közül néhányan mondták nekem, hogy a Tarr testvérek együtt tartottak órát az elmúlt évben, és egymással kezdtek el vitatkozni ugyanazon a témán. Hogy a Bence akkor azt mondta, hogy az nem egészen úgy van, és akkor ő kezdte el magyarázni Dani helyett, és ez a fajta dinamikus, de pozitív szembenállás rendkívüli módon tudta őket inspirálni, elgondolkodtatni, de egyben szórakoztatni is.

- És rámutathat arra is, hogy nem kell, hogy mindenki ugyanolyannak lásson egy dolgot. A különbözőségekben fel lehet fedezni egy fontos szellemi lényeget. Ez az, amit nagyon fontosnak tartok, és ezt szeretném megmutatni a zen óráimon is.

- Tehát a személy fontos nem a doktrína.

- A személy nagyon fontos. De ezen túlmenően a tudatnak itt egy alapvető tulajdonsága is megjelenik.

- Mi ez az alapvető tulajdonság?

- A világteremtő képessége. Hogy hogyan és miként hozza létre a világot, a világnézeteket. Minden individuális tudat mást hoz létre. Holott a tudat ugyanannak tekinthető képesség szempontjából, akár ugyanazt is létrehozhatná, de nem ez történik. Az igazságot különböző módokon vagyunk képesek látni. Ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy az igazság más, vagy hogy a másik hülye! Hanem azt, hogy milyen csodálatos, hogy különbözőek vagyunk. Ez az igazi misztérium, ez az igazi csoda.

- Köszönöm a beszélgetést!

 

A szív szútra
A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra

(Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra)
Dobosy Antal fordítása (1989, módosítva 2012-ben)
http://www.zen.hu/szivszutra.html

Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben időzvén látja, az öt alkotórész mindegyike üres, és ezzel minden szenvedést meghalad.

Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség valóban forma. Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.

Sáriputra! Minden jelenségnek üresség a természete. Nem keletkeznek, és nem szűnnek meg, nem tiszták, és nem szennyezettek, nem növekszenek, és nem csökkennek.

Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. Nincs nem tudás, és nincs annak megszűnése, nincs öregség és halál, és nincs ezek megszűnése sem. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. Nincs megvalósítás, és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.

A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata. Mivel nincs akadály, nincs félelem sem, így meghaladva minden illúziót a megszabadulást eléri.

A három világ összes buddhái a meghaladó bölcsesség által valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.

Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét, a nagy tudás eszméjét, a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek, a bölcsességet, ami valóságos és nem hamis.

Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól:

gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá