« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára


雪竇重顯 Xuedou Chongxian (980–1052) & 圜悟克勤 Yuanwu Keqin (1063–1135)
碧巖錄 / 碧岩錄 Biyan lu

(Rōmaji:) Setchō Jūken & Engo Kokugon: Hekigan–roku
(English:) The Blue Cliff Record / Emerald Cliff Record / Nephrite Rock Writings
Hszüe-tou Csung-hszien & Jüan-vu Ko-csin: Pi-jen lu /
Kék szikla gyűjtemény* / Nefrit szirt feljegyzések** / A zöldkőszáli feljegyzések***

Compiled in 1125
*©Dobosy Antal **©Miklós Pál ***©Terebess Gábor



A zöldkőszáli feljegyzések (Válogatás)
Fordította: Terebess Gábor

Nefrit szirt tartalomjegyzéke
PDF: Szöveg + Jegyzetek
Fordította: Miklós Pál

Kék szikla gyűjtemény (Szemelvények)
Fordította: Dobosy Antal

PDF: Dobosy Antal: Mahákásjapa mosolya - zen kóangyűjtemény (Tartalmazza a teljes A Nincs-kapu kóangyűjteményt és a teljes Kék szikla gyűjteményt jegyzetekkel ellátva, és tartalmaz tizenegy kóant a Zen a gyakorlatban című kötetből),
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2015, 184 oldal

PDF: Hekigan-roku (The Blue Cliff Record)
Translated by the Sanbô Kyôdan Society

PDF: The Blue Cliff Record
Translated by Thomas F. Cleary and J. C. Cleary

PDF: Secrets of the Blue Cliff Record - Zen Comments by Hakuin
and 天桂傳尊‎ Tenkei Denson (1648–1735)
Translated by Thomas Cleary

DOC: Hekiganroku [Main cases only]
Translated by Katsuki Sekida

In: PDF: Two Zen classics

PDF: The Blue Cliff Records
Translated by R. D. M. Shaw (1961)

PDF: Chan Rhetoric of Uncertainty in the Blue Cliff Record
Sharpening a Sword at the Dragon Gate

PDF: Blue Cliff Record Lineage Chart
ba Steven Heine

PDF: The Role of Live Performance in the Gongan Commentary of the Blue Cliff Record: Reflections on John McRae's Remarks about a Seminal Chan Buddhist Text
by Steven Heine
Pacific World: Journal of the Institute of Buddhist Studies, Third Series, Number 18, 2016, Special Issue: Essays in Honor of John McRae, pp. 97-120.


Biyan lu 碧巖錄 (The blue cliff record), 10 fascicles (t 48: #2003). Full title Foguo Yuanwu Keqin Chanshi biyan lu 佛果圜悟克勤禪師碧巖錄. Th e work, one of the most important koan collections in the Linji school of Chan, was compiled by Puzhao 普照 (n.d.), edited by Guan Wudang 關無黨 (n. d.), and published in 1128. Th e work is based on a series of lectures delivered between 1111 and 1117 at the temple Lingquan yuan 靈泉院 on Mount Jia 夾 by the Chan master Yuanwu Keqin 圜悟克勤 (1063–1135). Th e subject of the lectures was the Xuedou baize songgu 雪竇百則頌古 , a collection of one hundred koans selected and commented upon by Xuedou Chongxian 雪竇 重顯 (980–1052). Each of the one hundred cases in the Biyan lu consists of a chuishi 垂示 (a short introduction by Yuanwu), benze 本則 (the original koan text interspersed with Yuanwu's terse remarks), pingchang 評唱 (a full commentary on the koan by Yuanwu), song 頌 (Xuedou's verse comments interspersed with Yuanwu's terse remarks), and another pingchang 評唱 (a full commentary by Yuanwu on Xuedou's verse comments). After Yuanwu's death his disciple Dahui Zonggao 大慧宗杲 (1089–1163), believing that the text constituted a hindrance to true Chan practice, ordered it burned, and it was not reissued until 1317.


Hsüeh-tou Chʾung-hsien (Jap., Setchō Jūken; 982–1052). Chinese Ch'an/Zen master of the Yün-men (Ummon) school, a great poet, who laid the foundations of the hundred verses of the Pi-yen-lu (Jap., Hekigan-roku; The Blue Cliff Record). Yüan-wu K'o-ch'in took up and extended the work, making it into the most important collection (along with Wu-men-kuan) of Zen kōans. To the two basic texts (the cases of enlightenment experience, and the verses) Yüan-wu added notes and a commentary. Thus for each of the hundred examples, there are seven parts: introduction, case, notes, commentary, verse, notes, commentary.

Compiled by Zhong-xian 重顯( Jpn.: Jūken); commented upon by Ke-qin 克勤 (Jpn.: Kokugon)
(Taishō No. 2003)
Ch.: Fo-guo-yuan-wu-chan-shi-bi-yan-lu
Eng.: The Blue Cliff Record
This “Blue Cliff Record,” also known as the Heki-gan-shū (Ch.: Bi-yan-ji ; “Blue Cliff Collection”), consists of 100 gong-an (Jpn.: kōan ) selected by Zhong-xian from the 1700 gong-an of the Den-tō-roku (Ch.: Zhuan-deng-lu ; “Transmission of the Lamp”; Taishō No. 2076). Zhongxian has added explanatory verses to each of the gong-an , and later the comments of Ke-qin (= Yuan-wu in the title) were appended. In the Lin-ji (Jpn.: Rinzai) School this work is held in extremely high regard, and is looked upon as a model text for instruction in the practice of Chan.
It should be mentioned that the term gong-an refers to records of the statements and actions of eminent practitioners of Chan which are given to novices as aids to meditation.

PI-YEN LU (Japanese, Hekigan roku), by Yuan-wu K'o-ch'in 圜悟克勤 (Japanese, Engo Kokugon) (1063-1135), in ten chuans, Taisho No. 2003 (Vol. XLVIII, pp. 129a-225c). A collection of one hundred kung-an (Japanese, koans), problems for Zen study, originally compiled by Hsueh-tou Ch'ung-hsien 雪竇重顯 (Japanese, Setcho Juken) (980-1052) of the Yün-men Tsung 雲門宗 (Japanese, Ummonshu), a school of Chinese Zen, with a commentary in verse by the compiler appended to each koan. Later, the Zen Master an-wu of the Lin-chi school lectured on Hsueh-tou's collection, giving an introduction to each koan, commentary on the koan itself, and further commentary on Hsueh-tou's appended verse. The text is the record of Yuan-wu's lectures compiled by several of his disciples. The Pi-yen lu ("Record of the Green Rock [Room]," from the name of the hall in which an-wu gave his lectures) is the most important koan collection in Rinzai Zen, and is in current use in all Japanese Rinzai monasteries


PDF: Hekigan-roku (The Blue Cliff Record)
Translated by the Sanbô Kyôdan Society

Translation of Yamada Koun Roshi's Teisho
on the Hekiganroku (Blue Cliff Record)

Foreword of the Editor Preface of the Author
Hekiganroku01 Hekiganroku 02 Hekiganroku 03 Hekiganroku 04 Hekiganroku 05
Hekiganroku06 Hekiganroku 07 Hekiganroku 08 Hekiganroku 09 Hekiganroku 10
Hekiganroku11 Hekiganroku 12 Hekiganroku 13 Hekiganroku 14 Hekiganroku 15
Hekiganroku16 Hekiganroku 17 Hekiganroku 18 Hekiganroku 19 Hekiganroku 20
Hekiganroku21 Hekiganroku 22 Hekiganroku 23 Hekiganroku 24 Hekiganroku 25
Hekiganroku26 Hekiganroku 27 Hekiganroku 28 Hekiganroku 29 Hekiganroku 30
Hekiganroku31 Hekiganroku 32 Hekiganroku 33 Hekiganroku 34 Hekiganroku 35
Hekiganroku36 Hekiganroku 37 Hekiganroku 38 Hekiganroku 39 Hekiganroku 40
Hekiganroku41 Hekiganroku 42 Hekiganroku 43 Hekiganroku 44 Hekiganroku 45
Hekiganroku46 Hekiganroku 47 Hekiganroku 48 Hekiganroku 49 Hekiganroku 50
Hekiganroku51 Hekiganroku 52 Hekiganroku 53 Hekiganroku 54 Hekiganroku 55
Hekiganroku56 Hekiganroku 57 Hekiganroku 58 Hekiganroku 59 Hekiganroku 60
Hekiganroku61 Hekiganroku 62 Hekiganroku 63 Hekiganroku 64 Hekiganroku 65
Hekiganroku66 Hekiganroku 67 Hekiganroku 68 Hekiganroku 69 Hekiganroku 70
Hekiganroku71 Hekiganroku 72 Hekiganroku 73 Hekiganroku 74 Hekiganroku 75
Hekiganroku76 Hekiganroku 77 Hekiganroku 78 Hekiganroku 79 Hekiganroku 80
Hekiganroku81 Hekiganroku 82 Hekiganroku 83 Hekiganroku 84 Hekiganroku 85
Hekiganroku86 Hekiganroku 87 Hekiganroku 88 Hekiganroku 89 Hekiganroku 90
Hekiganroku91 Hekiganroku 92 Hekiganroku 93 Hekiganroku 94 Hekiganroku 95
Hekiganroku96 Hekiganroku 97 Hekiganroku 98 Hekiganroku 99 Hekiganroku 100



PDF: The Blue Cliff Record
Translated by Thomas F. Cleary, Jonathan Christopher Cleary,
foreword by Taizan Maezumi Roshi.
Shambhala, Boston, 1977, reprinted 2005, 648 p.

The blue cliff record / compiled by Chongxian; commented upon by Kʻo-chʻin (Taishō volume 48, Number 2003); translated into English by Thomas Cleary. Berkeley, Calif.: Numata Center for Buddhist Translation and Research, 1998. xv, 453 p. BDK English Tripiṭtaka

Secrets of the Blue Cliff Record: Zen comments by Hakuin and Tenkei. Tr. by Thomas F. Cleary,  Shambala, 2000. 354 p.

The original translation of the Record was published by the Clearys in 1977. Later, in 2000 Thomas Cleary published another translation (basically the same) in their book Secrets of the Blue Cliff Record, together with comments of the Rinzai master, Hakuin, and Tenkei, a Soto master. Their comments are also interspersed with some of the earlier poems and comments of Hsueh Tou and Yuan Wu.



Two Zen Classics – Mumonkan & Hekiganroku
translated with commentaries by Katsuki Sekida
edited and introduced by A. V. Grimstone
Weatherhill, New York - Tokyo, First edition, 1977

HEKIGANROKU, pp. 145-402. [Main cases only]

Katsuki Sekida (関田一喜 Sekida Kazuki, 1893—1987) was a Japanese lay Soto Zen teacher who studied and practiced Zen in Japan for sixty years. He began Zen practice in 1915, training at Empuku-ji in Kyoto and Ryutaku-ji in Mishima, experiencing deep samadhi early in life. He went on to teach high school English until retiring, devoting the rest of his life to Zen practice. From 1963 to 1970 he was teacher at Honolulu Zendo and Maui Zendo, and from 1970 to 1972 he taught at the London Zen Society. Sekida authored the book Zen Training: Methods and Philosophy (PDF) and also did translations with commentary of the Gateless Gate and Blue Cliff Record.



Wilhelm Gundert

Bi-yän-lu. Meister Yüan-wu's Niederschrift von der Smaragdenen Felswand verfaßt auf dem Djia-schan bei Li in Hunan zwischen 1111 und 1115 im Druck erschienen in Sitschuan um 1300 verdeutscht und erläutert von Wilhelm Gundert. 3 Bände. Carl Hanser, München 1960, 1967, 1973.

Eine Namens- und Konkordanz-Tabelle



A zöldkőszáli feljegyzések
Fordította: Terebess Gábor

6. Minden nap jó

Jün-men így szólt a gyülekezethez:
– Nem kérdezem, mi legyen a hónap tizenötödike előtt, de azt mondjátok meg, mi legyen utána?
S minthogy a szerzetesek nem feleltek, maga válaszolt helyettük:
– Minden nap jó nap.

Jün-men Ven-jen / Yunmen Wenyan 雲門文偃 (864-949)


9. Csao-csou négy kapuja

Egy szerzetes a kilétéről kérdezte Csao-csout:
– Ki az a Csao-csou?
– Keleti kapu, nyugati kapu, északi kapu, déli kapu – felelt Csao-csou.

Csao-csou Cung-sen / Zhaozhou Congshen 趙州從諗 (778-897)


31. Ma-ku csörgős koldusbotja

Ma-ku meglátogatta Csang-csinget. Háromszor körbejárta a székén ülő mestert, egyszer figyelmeztetőn megcsörgette karikás koldusbotját, aztán megállt előtte és kihúzta magát.
– Igazad van – mondta Csang-csing.
(Hszüe-tou megjegyzése: Tévedés!)
Ma-ku meglátogatta Nan-csüant. Háromszor körbejárta a székén ülő mestert, egyszer figyelmeztetőn megcsörgette karikás koldusbotját, aztán megállt előtte és kihúzta magát.
– Nincs igazad – mondta Nan-csüan.
(Hszüe-tou megjegyzése: Tévedés!)
– Csang-csing azt mondta, hogy igazam van – berzenkedett Ma-ku –, te miért mondod azt, hogy nincsen?
– Csang-csingnek igaza is volt, neked nincs igazad! - válaszolta Nan-csüan. – Téged csak a szél sodor, ami egyre lanyhul, majd eláll! - válaszolta Nan-csüan.

Ma-ku (Ma-jü) Pao-csö / Magu (Mayu) Baoche (Baozhe) 麻谷寶徹 (720?-?)
Csang-csing Huaj-jün / Zhangjing Huaiyun 章敬懷惲 (756-815)
Hszüe-tou Csung-hszien / Xuedou Chongxian 雪竇重顯 (980–1052)
Nan-csüan Pu-jüan / Nanquan Puyuan 南泉普願 (748-835)


52. Csao-csou kőhídja

– Régóta hallom emlegetni a híres csaocsoui kőhidat – szólt egy vándorszerzetes Csao-csouhoz –, de itt csak néhány cölöpöt és pallót látok.
– Egy közönséges fahídtól meg se látod a csaocsoui kőhidat – mondta Csao-csou.
– Mi volna az a csaocsoui kőhíd?
– Átmegy azon a szamár is, a ló is!

Csao-csou Cung-sen / Zhaozhou Congshen 趙州從諗 (778-897)


75. Vu-csiu vaksi botja

– Honnan jöttél? – kérdezte egy szerzetestől Vu-csiu mester.
– Ting tartományból.
– Milyen ott a tanítás hozzánk képest?
– Ugyanolyan.
– Akkor vissza is mehetsz – förmedt rá a mester. – Most kotródj innen! – és rásuhintott a botjával.
– Legalább a botodnak lehetne szeme, hogy ne csapkodjon ilyen vaksin – felelt a szerzetes.
– Ma szerzetesemre akadtam – mondta Vu-csiu, és három újabb botütést mért rá.
A szerzetes elindult kifelé, ám Vu-csiu visszaparancsolta, és így szólt:
– Olykor vaksi csapásokat is elszenved az ember.
– Mit tehetnék, a bot a te kezedben van – fordult vissza a szerzetes.
– Megkaphatod, ha annyira akarod!
A szerzetes odalépett, megragadta a botot, majd háromszor ráhúzott vele Vu-csiura.
– Vaksi csapások! Vaksi csapások! – szólt Vu-csiu.
– Olykor vaksi csapásokat is elszenved az ember – a szerzetes Vu-csiu mestert idézte.
– Hát valakinek el kell szenvednie – mondta Vu-csiu.
A szerzetes meghajolt.
– Add vissza! – mondta Vu-csiu.
A szerzetes elnevette magát, és távozott.
– Így elmenni! – sóhajtott Vu-csiu.
Így elmenni!

Vu-csiu Ju-hszüan / Wujiu Youxuan 烏臼有玄 (8. sz.)


Nefrit szirt feljegyzések
In: Kapujanincs átjáró: Kínai csan-buddhista példázatok, Vál., kínaiból ford., a jegyzeteket és az utószót írta Miklós Pál, a fordítást az eredetivel Csongor Barnabás vetette egybe, Budapest, Helikon Kiadó, 1987, Prométheusz Könyvek 16; ua.: 2., változatlan kiad., Budapest, Helikon, 1994.

PDF: Szöveg: 85-128. oldal, Jegyzetek: 179-212. oldal


Nefrit szirt / Feljegyzések (Pi-jen Lu) 85
Vu császár megkérdezi Bódhidharmát 87
Csao-csou: Az igaz Út nem oly nehéz 88
Ma-cu betegsége 88
Tö-san vándorbatyuja 88
Hszüe-feng rizsszemecskéje 89
Jün-men: Mindegyik nap jó nap! 90
Fa-jen: Te Huj-csao vagy! 90
Cuj-jen szemöldöke 90
Csao-csou négy kapuja 90
Mu-csou üresfejű bolondja 91
Huang-po muslicái 91
Tung-san három font kendere 91
Pa-ling ezüstcsészéje 92
Jün-men: Az egyetlenhez szólni 92
Jün-men: Fordítva az egyetlenhez szólni 92
Csing-csing tojásfeltörése 92
Hsziang-lin: Belefáradni az üldögélésbe 93
Csung nagymester varrás nélküli sztúpája 93
Csü-cse ujj-Csanja 94
Lung-ja a nyugati vándorról kérdezget 94
Cse-men lótusza 94
Hszüe-feng teknőcorrú kígyója 95
Pao-fu Csodahegy-csúcsa 95
Liu asszony, a Vasmalom 96
A Lótuszvirág-csúcs remetéje 96
Paj-csang a Fenség Csúcsán 96
Jün-men aranyos szele 97
Nan-csüan: Amit nem hirdettek a nagy tanítók 97
Taj-szuj: S következik a másik 98
Csao-csou és a nagy retek 98
Ma-jü csengős botja 98
Ting csak áll 99
Csen főhivatalnok Ce-funál 99
Jang-san: Nem voltál te a Lu-hegységben 100
Mandzsusrí: Három meg három 100
Csang-sa sétára indult 101
Pan-san: Három világ - Tan sehol! 101
Feng-hszüe és a pátriárkák Tan-pecsétje 101
Jün-men gyógyfüves sövénye 102
Nan-csüan virágszála 102
Csao-csou és a Nagy Halál 103
Pang hópelyhei 103
Tung-san: Se hideg, se meleg 104
Ho-san: Érteni a dobütést 104
Csao-csou hét font súlyú kenderköntöse 105
Csing-csing: Az esőcseppek hangja 105
Jün-men: A hat fel-nem-fogás 105
Vang tajfu és a teaszertartás 106
Szan-seng: Az aranyhal kiszökött a hálóból 106
Jün-men szemernyi szamádhija 107
Hszüe-feng: Hát ez mi? 107
Csao-csou kőhídja 108
Paj-csang és a vadliba 108
Jün-men széttárja karját 108
Tao-vu: Nem akarom megmondani! 109
Csin-san és a három sorompót átverő nyílvessző 110
Csao-csou: Égen s földön egyedül én vagyok igaz 110
Csao-csou: Nincs mentség 111
Csao-csou: Miért nem idézed végig? 111
Jün-men botja sárkánnyá változik 112
Feng-hszüe egyetlen porszemecskéje 112
Jün-men egyetlen kincse 112
Nan-csüan kettévágja a macskát 113
Csao-csou fejére teszi a saruját 113
A máshitű bölcs és Buddha 113
Jen-tou hangosan fölnevet 114
Fu, a Nagy Tanító, szútrát magyaráz 114
Jang-san a nevét kérdezi Szan-sengtől 115
Nan-csüan kört rajzol 115
Vej-san: Kérlek, mondd meg! 115
Vu-feng: Fogd be a szád! 116
Jün-jen: Hát a tied úgy van? 116
Ma-cu és a száz tagadás 116
Csin-niu és a rizsesbödön 117
Vu-csiu méltatlan ütései 117
Tan-hszia: Megvacsoráztál már? 118
Jün-men szezámmagos pogácsája 119
Bódhiszattvák a fürdőben 119
Tou-ce: Minden hang a Buddha hangja 119
Csao-csou újszülött csecsemője 120
Jao-san és a szarvaskirályok királya 120
Taj-lung romolhatatlan Tan-teste 120
Jün-men: Az öreg Buddha és az oszlop 121
Vimalakírti kapuja az Egy és Egyedülvalóhoz 121
A Tung-feng-hegy remetéje tigrisordítást utánoz 122
Jün-men: Mindenkinek megvan a maga lámpása 122
Jün-men: Orvosság és betegség egymásért vannak 122
Hszüan-sa három fogyatékosa 123
Jün-jen: Az egész test kéz és szem 123
Cse-men és a bölcsesség lényege 124
Jen-kuan és a rinocéroszlegyező 124
A Magasztos elfoglalja helyét 125
Ta-kuang rókadémonja 125
A Szurangama szútra és a világtalan 125
Csang-csing és Pao-fu Buddha szavain vitáznak 126
Csao-csou három kulcsszava 126
Gyémánt szútra: A vétkesség eltörlése 126
Tien-ping két rossza 127
Csung, a Nagy Tanító és a tíz-testű pásztor 128
Pa-ling: A kardra fújt hajszál 128

Jegyzetek 179-212. oldal


Kék szikla gyűjtemény
Fordította: Dobosy Antal [kézirat]
Katsuki Sekida: Two Zen Classics – Mumonkan & Hekiganroku, Weatherhill, New York, 1977, angol változatából
A Kék Szikla kóangyűjtemény történeteinek feldolgozása, jegyzetekkel, magyarázatokkal és tanításokkal: megjelent havonta 2005 és 2013 között a Javaslap 78-135. számában.
Szemelvények: PDF: Dobosy Antal: Zen szöveggyűjtemény

1. Vu császár Bódhidharmát kérdezi

Engo előszava:

A hegy fölött a füst tüzet jelent, a kerítés mögött a szarv ökröt jelent. Elég egyetlen sarok és megragadod a másik hármat, elég egyetlen pillantás, és a legkisebb különbséget is észreveszed. De ez a gyorsaság csak csuhás szerzetesek között ennyire megszokott. Ha már megállítottad a téves tudatfolyamatokat, bármilyen helyzetbe kerülhetsz, a tökéletes szabadságot fogod élvezni, úgy szerencsétlenségben mint jómódban, adásban és vevésben. Most mondd! Hogy fog az ilyen ember a valóságban viselkedni? Lásd Szecsó szövevényét!


A Liang dinasztia Vu császára megkérdezte Bódhidharmától:
– Mi a szent tanítás legfontosabb lényege?
– Az üresség. De az nem szentség – válaszolta Bódhidharma.
– Ki az, aki itt áll előttem? – kérdezte a császár.
– Nem tudni – felelte Bódhidharma.
A császár nem fogta fel a szavak értelmét. Bódhidharma átkelt a folyón, és Vei országába ment.
A császár később elmondta az esetet Sikónak, aki így szólt:
– T udod-e, hogy valójában ki ez az ember?
– Nem tudni – válaszolta a császár.
– Ez Kannon bódhiszattva, aki Buddha Szívének Pecsétjét viseli – mondta Sikó.
A császár mélységesen bánta a dolgot, és küldeni akart valakit Bódhidharmáért, de Sikó így szólt:
– Felesleges bárkit is érte küldened, még akkor sem jönne vissza, ha mindenki érte menne.

Szecsó verse:

A szent tanítás? – Üresség.
Mi a titok ebben?
Majd újra: Ki áll itt előttem? –
A nem tudni!
Elkerülhetetlen: tövisek és tüske bokrok nőnek fel.
S ő titokban, éjjel átment a folyón.

Egyetlen ember sem képes visszahozni.
Most, hogy annyi év telt el,
Még mindig Bódhidharma tölti be elmédet – hiába.
De állj róla gondolkozás!
Egy lágy szellő áthatja a világegyetemet.

A mester körülnéz:
Ott van a pátriárka?
Igen. Nos, hozd ide hozzám!
Megmoshatja a lábamat.


3. Naparcú Buddha, holdarcú Buddha

Engo előszava:

Minden mozdulat és minden kifejeződés, minden szó és kijelentés abban a pillanatban a megvalósításhoz vezető eszköz a tanulóknak. Mégis minden ilyen beavatkozással mintha egészséges testen végeznénk műtétet, így bonyodalmat bonyodalomra halmoznánk. A Nagy Út természetes módon jelenik meg meghatáro- zott, de nem rögzített szabályokkal. De meg kell mondanom, van egy előrevivő elv, amit meg kell tanulnod majd. Ez ég és föld fölött uralkodik. Mégis ha megpróbálod kitalálni, összezavar. Ez is lehet igaz, az is lehet igaz. Ez nagyon kellemes. De lehet, hogy ez sem igaz, és az sem igaz. Megközelíthetetlen szikla arc! Hogyan tudnál botlás nélkül ide vagy oda eljutni? Lásd a következőket!


A nagy Baszo mester súlyos beteg volt. A templom főpapja elment hozzá, hogy tiszteletét tegye.
– Hogy érzed magad ezekben a napokban? – kérdezte.
A mester így válaszolt:
– Naparcú Buddha, holdarcú Buddha.

Szecsó verse:

Naparcú Buddha! Holdarcú Buddha!
Hasonlítsd csak össze velük!
Milyen sápadt a Három szent Uralkodó,
Az Öt Ókori Császár!
Húsz év óta heves küzdelmeket vívok,
Leszállva értetek a sárkány barlangjába.
A nehézség a leírást meghaladja.
Ti tisztaszemű szerzetesek,
fényt belőle ne csináljatok!


6. Minden nap jó nap


Ummon beszédet tartott a gyülekezetnek, és azt mondta nekik:
– Én nem kérdezlek benneteket a hónap közepe előtti napokról. De mit tudtok a hónap közepe utáni napokról? Jöjjön ide valaki, és mondjon néhány szót azokról a napokról!
Majd maga adta meg a választ a kérdésre:
– Minden nap jó nap.

Szecsó verse:

Egyet mellőzöl és nyersz hetet.
Veled senki nem versenyezhet,
– sem fent, sem lent, sem a négy irányban.
Nyugodtan gázolsz át a sodráson,
s kioltod a víz hangját.
Ráérőn figyelve megőrzöd
a repülő madár nyomát.
Buján nő a fű, vastagon terül el a köd.
Ürességről híres a meditációban,
Mégis virágeső hull rá szégyenszemre.
Ujjam csettintésével figyelmeztetlek:
Súnjatá! Ne légy zavaros!
Különben harminc ütés!


17. Hosszan ülés és elfáradás

Engo előszava:

Átvágva a körmöket, törve az acélt, először lehet az első alapelv mes- terének hívni. Ha megóvod magad a nyilaktól, elkerülöd a kardokat, tévedésben leszel a zenben. Ami a leglégiesebb célt illeti, onnan nem lehet próbát venni, lehet egy ideig mellőzni, de ha majd a tajtékzó hullámok az eget nyaldossák, mit fogsz magaddal kezdeni akkor? Lásd a következőket!


Egy szerzetes kérdezte Kjórintól:
– Mi az értelme annak, hogy Bódhidharma idejött nyugatról?
– Hosszan ülés és elfáradás.

Szecsó verse:

Egyszer, kétszer vagy tízszer százezerszer
Vedd le a hámot, és rakd le a terhet.
Ha balra vagy jobbra fordulsz máso kat követve
Megütlek, ahogy Sikó megütötte Rjútecumát.


20. Az álltartófa és az ülőpárna

Engo előszava:

Hegyláncok, sziklaormok és szirtek mind a mélységes kinyilatkoz- tatást hirdetik. Ha megállítod a gondolkodást, zavarba kerülsz. Jelenjen csak meg a hatalmas erő embere, fordítsa csak fel a hatalmas óceánt, és rúgja csak fel a Szumeru hegyet, kiáltson és kergesse szét a fehér felhőket, csak had törje darabokra az üres égboltot, és minden mozdulatával, minden kifejeződésével fogja be a száját minden másnak. Az ilyen ember valóban hasonlíthatatlan. De vajon volt-e valaha ember ilyen csodálatraméltó? Lásd a következőket!


Rjúge kérdezte Szuibitől:
– Miért jött ide Bódhidharma nyugatról?
– Add ide az álltartó fát! – kérte Szuibi.
Rjúge odaadta az álltartó fát Szuibinek, aki fogta és megütötte vele Rjúgét.
– Ha ütsz – mondta Rjúge –, itt hagylak. De ezek után nincs értelme annak, hogy Bódhidharma nyugatról ide jött.
Rjúge megkérdezte Rinzait is:
– Miért jött ide Bódhidharma nyugatról?
– Add ide az ülőpárnát! – kérte Rinzai.
Rjúge odaadta az ülőpárnát Rinzainak, aki fogta és megütötte vele Rjúgét.
– Ha ütsz – mondta Rjúge –, itt hagylak. De ezek után semmi értelme annak, hogy Bódhidharma nyugatról ide jött.

Szecsó verse:

Sárkány hegy. Nincs szeme a sárkánynak.
Az ősi utat nem árulják el még a vizek sem.
Ha neked az álltartófa és a párna nem segítség,
Csak nyújtsd át nekem!
[Mivel még nem merítettem ki, ezért íme egy másik vers.]
Ha mégis megkaptam volna, mi haszna?
Ülni pátriárkaként, nem nekem való!
Csodálatosak az esti fellegek,
A végtelen távoli hegyek,
kék a kéken, csúcs a csúcson!


26. Hjakudzsó a Hatalmas Fenséges Csúcson ül


Egy szerzetes kérdezte Hjakudzsótól:
– Mi a legcsodálatosabb dolog?
– Itt ülök a Hatalmas Fenséges Csúcson egyedül! – mondta Hjakudzsó.
A szerzetes meghajolt, mire Hjakudzsó megütötte.

Szecsó verse:

Végig galoppozta a pátriárkák földjét
Baszo utódja, az égi ló.
De eltért tőle a tanítás módjában,
A szabadon engedésben, az erősen tar tásban.
Mozdulata gyors volt, mint a villám,
Mindig a helyzethez illő.
Jött a szerzetes ráncigálni a tigris bajuszát,
De erőfeszítése nevetségessé tette őt.


40. Nanszen egy virágra mutat


Riku Taifu beszélgetett Nanszennel:
– Dzsó Hossi mondta egyszer – szólt Riku Taifu –, „Az égnek, a földnek és nekem magamnak ugyanaz az eredete. Az összes dolog és magam ugyanabból a lényegből van.” Szinte teljesen hihetetlen!
Nanszen egy virágra mutatott a kertben, odahívta magához, és azt mondta Taifunak:
– A mai kor embere úgy nézi ezt a virágot, mintha álomban látná.

Szecsó verse:

Hallás, látás, tapintás és tudás,
Nem egyik és nem másik.
A hegyeket, a folyókat
Nem tükörben kell látni.
A fagyos ég, a lenyugvó hold
– Éjfélkor.
Kivel tükrözi a tó nyugodt felszíne
Az árnyékokat a hidegben?


Nanszen (748-834.) kimagasló zen mester volt. Baszo zen mesternek volt a tanítványa. Szavai és tettei, melyek tele voltak eredetiséggel, nemcsak tanítványaira voltak mély hatással, de az egész zen szellemiségre is. Az ő tanítványa volt Dzsósú, aki maga is ezt a szellemiséget vitte tovább. Riku Taifu (764-834.) magasrangú kormányzati hivatalnok volt, és Nanszennek a társa, akivel együtt tanulták a zent. A hagyomány szerint magasszintű szellemi megértést ért el. Dzsó Hossi (382-414.) egyike volt Kumaradzsíva négy legkiválóbb tanítványának, Indiából Kínába utazott 401-ben. Egy sor buddhista szöveget, szútrát és szentírást fordított le kínaira, és egyébként is jelentős befolyást gyakorolt a kínai buddhizmus fejlődésére. A hossi megtisztelő cím magyarul Dharma-tanítót jelent, kolostorok vezetőjét, templomok vezetőpapjait, zen mestereket szólítottak így.


Csodálatos párbeszéd két előrehaladott tanítvány között a jóval több, mint ezer évvel ezelőtti történetben. Mégis olyan mintha ma történne. A mai kor embere úgy nézi ezt a virágot, mintha álomban látná. A mai kor embere nem azt látja, amit látni kellene, állandóan a virágról beszél, mintha csak az létezne a látáskor. Mintha a virág tény volna, mintha a virág maga lenne az igazság. Tapasztalhatjuk, hogy aki álmodik, az nem tud magáról az álmodóról, csak azt veszi észre, csak azt látja, amit álmodik. Ezért mondja Nanszen, hogy álomszerűen látjuk a valóságot. Nem vesszük figyelembe magát a látót. Magunkat. A látás, hallás, tapintás és a tudás nem közvetítő folyamatok, amik a valóságot számunka emészthető formába öntik, hanem teremtő eszközök, amik valósággá teremtik a számunkra érzékelhető és érthető formákat. Azokat, amik belül vannak, külsővé teszik. Így válnak saját teremtőjükkel egylényegűvé a dolgok és a világ. Így válunk mi is egylényegűvé a dolgokkal és a világgal. Szinte hihetetlen, hogy ezek a gondolatok nem újak, hogy már 1600 évvel ezelőtt is voltak, akik így gondolkoztak. Szinte hihetetlen az is, hogy a mai kor embere még mindig nem így gondolkodik!


45. Dzsósú köntöse

Engo előszava:

Ha beszélni akar, beszél, és nincs vetélytársa az egész világegy etemben. Ha tenni akar, tesz, és cselekvése egyedülálló. Az egyik, mint hullócsillag vagy villám- fény, a másik, mint a ropogó láng vagy a villanó penge. Mikor megrakja kovácstüzét, hogy tanítványait nevelje, azok leteszik fegyverüket, és elvesztik nyelvüket. Adok egy példát. Lásd a következőket!


Egy szerzetes kérdezte Dzsósútól:
– Az összes jelenség az egységre vezethető vissza, de mire vezethető vissza az egység?
– Amikor én Szeisúban jártam, kenderből készült köntöst hordtam. Hét fontot nyomott.

Szecsó verse:

Egy kis érvelést hozol elő,
Hogy az öreg furdancsot csapdába ejtsd.
De vajon az értelmét ismered-e
A hét font súlyú kender -köntösnek?

Épp beledobtam
A Szeiko tóba,
Hajtja a szél maga előtt.
Ki osztja meg velem majd a hűvösséget?


53. Hjakudzsó és a vadkacsa

Engo előszava:

A világegyetem nincs elleplezve, minden mozdulata nyílt. Bármelyik úton megy, nem ütközik akadályba. Függetlenként viselkedik minden időkben. Minden szava önösségtől mentes, mégis hatalmában áll megölni másokat. Mondd, hova ment a régi tiszteletreméltó megpihenni? Lásd a következőket!


Egyszer, amikor Baszo és Hjakudzsó együtt sétáltak, Baszo egy vadkacsát látott elrepülni.
– Mi az? – kérdezte.
– Egy vadkacsa – válaszolta Hjakudzsó.
– Hol van? – kérdezte Baszó.
– Már elrepült – felelte Hjakudzsó.
Erre Baszó úgy megcsavarta Hjakudzsó orrát, hogy az felkiáltott a fájdalomtól.
– Az, hogyan repülhetett el? – kérdezte Baszo.

Szecsó verse:

A vadkacsa! Mi, hogyan, és hol?
Baszo látta, mondta, tanította és kimerítette a felhős hegyek,
A holdfényes tengere k értelmét.
De Hjakudzsó nem érti: „Már elrepült.”
Elrepült? Nem, ő visszahozta!
Mondd! Mondd!


55. Dógo nem akarja megmondani

Engo előszava:

Tökéletes igazság – közvetlen megvilágosodás, határozott cselekvés – azonnali értés. Gyors, mint a szikra vagy a villám, egy pillanat alatt átvágja a bonyodalmakat. A tigris fején ül, megragadja a farkát, mégis olyan, mint egy ezer láb magas szikla. Bárhogy is legyen, de egy kóan jelent-e megoldást mások számára? Lásd a következőket!


Egyik nap Dógo, a tanítványa, Zengen kíséretében, elment meglátogatni egy mély gyászban lévő családot, hogy részvétét kifejezze. Zengen a koporsót megérintve így szólt:
– Mondd kérlek! Ez élet vagy halál?
– Nem akarom megmondani – válaszolt Dógo –, hogy ez élet-e vagy halál.
– Miért nem akarod megmondani? – kérdezte Zengen.
– Nem mondom meg – mondta Dógo.
Útban hazafelé Zengen így szólt:
– Mester! Légy oly kedves, és mondd meg! Ha nem mondod, megütlek.
Dógo így szólt:
– Üss meg, ha akarsz, de én nem mondom meg!
Zengen megütötte Dógot.
Nemsokára Dógo meghalt. Zengen elment Szekiszóhoz, és elmondta az egész történetet. Szekiszó azt mondta neki:
– Nem akarom megmondani, hogy ez élet-e vagy halál.
– Miért nem akarod megmondani?
– Nem mondom meg – mondta Szekiszó.
Ezeknél a szavaknál Zengen hirtelen elérte a megvilágosodást.
Egyik nap Zengen, mintha valamit keresne, egy kapával a vállán ide-oda járkált az előadó teremben. Szekiszó megkérdezte:
– Mit csinálsz?
– Halott mesterünk szellemi hagyatékát keresem – válaszolta Zengen.
– Végtelen kiterjedésű hatalmas hullámok! A tajtékzó habok az eget nyaldossák. Milyen hagyatékát keresed néhai tanítónknak? – kérdezte Szekiszó.
[Szecsó mondja: Ajaj! Ajaj!]
– Ez a megszerző erő útja – válaszolta Zengen.
Taigen Fu mondta:
– Megvannak még az elhalt tanító szellemi hagyatékai.

Szecsó verse:

A nyúlnak és a lónak szarva van,
Az ökörnek és a kecskének nincs.
Végtelenül parányi,
De hegységként halmozódik.
Van arany ereklye,
Még most is megvan.
Tajtékzó hullámok nyaldossák az eget.
Hová is tehetnéd? – Sehová!
A fél szandál visszakerült Indiába,
És örökre elveszett.


61. Fukecu egyetlen porszeme

Engo előszava:

Felállítani a Dharma zászlót, megalapítani a Dharma-tant, ez a mélységes elérés
tanítójának feladata. Megkülönböztetni a sárkányt a kígyótól, a feketét a fehértől – ez az, amit
egy érett mesternek tudnia kell. De most tegyük félre egy pillanatra, hogy hogyan kell forgatni
az életet adó kardot, a halált osztó pengét, és hogyan kell ütéseket szolgáltatni a bottal. Mondd,
mit tesz az, aki ura mindannak, amit a világegyetem kifejez? Lásd a következőket!


Fukecu mondta az összegyűlt szerzeteseknek:
– Ha egy porszemet felemelünk, egy új ország jön létre. Ha nem emeljük fel a porszemet,
ez az ország eltűnik.
Szecsó egyszer később feltartotta mesterbotját, és azt kérdezte tanítványaitól:
– Van-e valaki köztetek, aki ezzel él, és ezzel hal?

Szecsó verse:

Vonják csak össze a szemöldöküket az öregek, tetszésük szerint,
hozzuk létre ezt az országot e pillanatban!.
De hol vannak a bölcs államférfiak, a tapasztalt hadvezérek?.
Hűvös szél fúj, és én bólintok magamnak.


Van szemünk, látunk, van fülünk, hallunk. Mégis, mintha teljesen vakok és süketek lennénk. Szinte mindent tudunk a világról, és szinte semmit arról, ami bennünk zajlik. A buddhizmus a tudatról tanít, arról, hogy kinek van szerepe ennek a világnak a létrehozásában. Az összes szútra erről szól, Buddha minden beszéde erre céloz, a régi mesterek is erről beszélnek. Mindig. Ennek ellenére nem olyan világban élünk, amilyenben szeretnénk. Hogy történhet ez meg? Hogy lehet, hogy értjük a tanításokat, ismerjük a szútrákat, elolvastuk a beszédeket és megtanultunk mindent, amit csak lehet, és mégsem látjuk át a teremtési folyamatokat, mégsem tudunk hatni erre a folyamatra? Elégedetlenek vagyunk körülményeinkre, nem érjük el céljainkat, problémát problémára halmozunk, és nem értjük, nem látjuk át, hogy miért. Tudjuk, hogy mi az oka, de nem látjuk a kivezető utat. Látjuk a kivezető utat, de nem tudunk arrafelé haladni. Tudunk arra felé haladni, de nem érjünk oda a kapuhoz. Ott vagyunk a kapunál, de nem lépünk át rajta. Különös, hogy egyetlen porszem mindent megoldhat! És akkor feltárul a kincs.


67. Fu Daisi előadása


Liang Dinasztia Vu császára megkérte Fu Daisit, hogy tartson neki előadásokat a Gyémánt Szútrából. Fu Daisi lassan felment az emelvényre, botjával rácsapott az olvasó asztalra, majd lejött az emelvényről. A császár meg volt döbbenve. Sikó megkérdezte tőle:
– Értette felséged?
– Nem értettem – felelte a császár.
– Fu Daisi megtartotta az előadást – mondta Sikó.

Szecsó verse:

Ahelyett, hogy kunyhójában maradt volna,
A port szedte össze Liangban.
Ha Sikó nem támaszkodik másra,
Rég elhagyta volna az országot,
Éjjel, ahogy Bódhidharma tette.


69. Nanszen kört rajzol

Engo előszava:

Ahol a bejárat el van rekesztve, ott a Dharma pecsétje olyan, mint a vasökör szelleme. Az a szerzetes, aki átjutott a tüskés akadályokon, olyan, mint a hópehely a vörösen izzó tűzhelyen. Ha félretesszük egy pillanatra a hét áthatolást, és a nyolc áttörést, mi mondható a szavaktól és logikától független cselekvésről? Lásd a következőket!


Nanszen, Kiszu és Majoku elindultak együtt, hogy tiszteletüket tegyék Csú Kokusin ál. Félúton voltak, amikor Nanszen egy kört rajzolt a földre, és azt mondta:
– Ha tudtok mondani egy szót, tovább megyek veletek.
Kiszu leült a kör közepébe. Majoku ezt látva nők módjára meghajolt.
– Akkor nem megyek veletek – mondta Nanszen.
– Micsoda elmeállapot! – mondta Kiszu.

Szecsó verse:

Júki nyila eltalálta a majmot,
És milyen egyenesen repült
Körbe a fa körül.

Ezer, sőt tízezer közül
Hányan találták már el a jelet?
Gyerünk haza együtt! Menjünk!

Nem kell Szókeire tekintett el lennünk!
De mégis, miért nem?
Ez vajon nem közvetlen út Szókeihez?


77. Ummon szezám süteménye

Engo előszava:

Ha felfelé, a meghaladás útján haladsz, az orruknál fogva vezetsz másokat. Olyan vagy, mint a sólyom, amely elfogja a galambot. Ha a lefelé irányuló úton haladsz, mások rendelkezésére állsz. Olyan vagy, mint a teknősbéka a páncéljában. Ha közületek valaki előre lépne, és azt kérdezné: „Eredetileg nincs felfelé és lefelé. Mi értelme erről beszélni?”, azt mondanám neki: „Tudom, hogy ha lott szellemek között élsz. De most, mondd meg, hogy teszel különbséget a fehér és a fekete között?” [Itt Engó egy kis szünetet tart, majd így folytatja:] Ha létezik szabály, kövesd azt, ha nincs, kövess egy példát! Lásd a következőket!


Egy szerzetes kérdezte Ummontól:
– Mi az a tanítás, ami túl van a Buddhán és a pátriárkákon?
– Egy szezám sütemény – mondta Ummon.

Szecsó verse:

Ha meghaladásról beszélsz,
Az emberek számtalan nehézségbe ütköznek.
De figyelj! Ha mindent összetákolsz is,
Tele van lyukakkal.
Ummon a lyukakat
Szezám süteménnyel tömte be.
De problémák mégis maradnak,
Hogy meggyötörjenek.


91. Az orrszarvú legyező


Enkan az egyik nap szólította kísérő szerzetesét, és azt mondta neki:
- Hozd ide az orrszarvú legyezőt!
- A legyező törött - válaszolta a kísérő szerzetes.
- Ha törött a legyező, hozd ide az orrszarvút! - mondta Enkan.
A kísérő nem válaszolt.
Tószu más alkalommal azt mondta:
- Én nem utasítanám vissza, hogy idehozzam, de félek, a feje és a szarva már nem lesz tökéletes.
Szekiszó mondta:
- Ha idehozom, több nem lesz belőle.
Sifuku rajzolt egy kört, és beleírta az ökör írásjegyét.
Hofuku mondta:
- Mesterem! Megöregedtél. Alkalmazz valaki mást kísérődnek!

Szecsó verse:

Régóta használod az orrszarvú legyezőt,
de ha kérdeznek, semmit sem tudsz róla.
Határtalan a hűvös szél, a fej és a szarvak.
Ha már tovatűnt, nem lehet megfogni
sem a felhőket, sem az esőt.


100. A kard, amely elvágja a ráfújt hajszálat

Engo előszava:

Elültetjük az okot, és learatjuk az eredményeket. Ha gondosan indítunk, teljes tökéletességben fejezzük be. Nem tartottunk titkot kezdettől fogva. Ha beszéltem, semmit sem adtam nektek. Közületek néhányan megkérdezik majd: „Oly sokat beszé ltél a nyári idő szak alatt, most mé gis azt mondod, kezdett ől fogva nem adtál nekünk semmit. Mit értesz ez alatt?” Én azt válaszolom, hogy akkor fogok adni, ha már elértétek a megvalósítást. Most én kérdezem, egyszerűen azért van-e így, mert nem tévedtem az első alapelv megfigyelésében, vagy mert igazi haladás van abban, hogy így teszek? Lásd a következőket!


Egy szerzetes kérdezte Harjótól:
– Mi a kard, ami a ráfújt hajszálat is elvágja?
– A korall minden egyes ágával öleli a holdat – mondta Harjó.

Szecsó verse:

Hogy elvágjuk az elégedetlenséget,
Durva módszerek is lehetnek hatékonyak:
Egyszer odacsapnak, egyszer rámutatnak.
A kard fent ragyog az égben,
Fényében megcsillan a hó.
Nem köszörülhető, nem kovácsolható.
„A korall minden ágával
Öleli a fényes holdat” –