Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

Vekerdi József (1927-2015)

Vekerdi József nyelvész, a nyelvtudomány doktora (1979). Kutatási területe: cigány néprajzi és nyelvészeti gyűjtések, szankszrit irodalmi fordítások. 1963 és 1995 között az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, 1973-tól 1995-ig a Nemzetközi Csereszolgálati Osztály vezetője. 2001-ben Bibliothecarius Emeritus címmel tüntette ki a könyvtár.

Széchenyi-díj
Vekerdi József nyelvész, a nyelvtudományok doktora, nyugalmazott egyetemi tanár a magyarországi cigány szubkultúra, valamint a szanszkrit nyelv és irodalom kutatásában, fordításában és közkinccsé tételében végzett egyedülálló munkásságáért (2002)

Modi Kalá-díj
Vekerdi József magyar indológus személyében első ízben van külföldi kitüntetettje az indiai Dayawati Modi Vishwa Sanskriti Samman díjnak. Az elismerést a díjat megalkotó bombayi Modi Alapítvány ötévenként ítéli oda olyan kiemelkedő tudósnak, aki tevékenységével példaadóan járult hozzá India és egy másik ország kulturális kapcsolatainak elmélyítéséhez. Vekerdi professzor a szanszkrit irodalom számos művét fordította. A díjat a 73 esztendős tudós tegnap vehette át ünnepélyes körülmények közepette Bombayben (2000. dec.)

Vekerdi József (Debrecen, 1927. augusztus 7. - Budapest, 2015. szeptember 28.), a világ egyik legismertebb kortárs magyar nyelvésze, az MTA Orientalisztikai Bizottságának köztestületi tagja.
Az utolsó nagy nemzedékhez tartozó Eötvös-kollégistaként latin–görög–orosz szakon végzett az ELTE-n.
Az 1956-os forradalom után három évet ült börtönben, majd 30 éven keresztül az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott fölöspéldányokkal, ahonnan az 1995-ös Bokros-csomag jegyében minisztériumi nyomásra (nemzetközi visszhangot is keltő) megszégyenítő módon távolították el. Osztályvezetősége idején több tízezernyi kötetet juttatott el határon túli magyar könyvtárakhoz. Közben, 1992–93-ban az Eötvös Collegium igazgatója is volt. 2007. június 21–22-én kétnapos konferenciával köszöntötték a 80 éves Vekerdi József professzort az Eötvös Collegiumban. Nyugdíjazása után 2002 és 2008 között az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájában óraadó tanárként szanszkrit szövegolvasási gyakorlat órákat tartott.
A nyelvtudományok kandidátusa (1955), doktora (1979), a ciganisztika tudományának legjobb hazai ismerője. Számos ókori szanszkrit szöveget fordított le magyar, a Szentírást pedig cigány nyelvre.

Wikipédia

 

Vekerdi József fordításai a Terebess honlapon:

Asvaghósa: Buddha élete (Buddhacsarita)
Bhagavad-gítá - A Magasztos Szózata
Buddha beszédei
Dhammapada - A Tan ösvénye
Dzsátakák - Buddhista születésregék
A gömböcfiú - Erdélyi cigány mesék
A Hulladémon 25 meséje (Vétála-pancsavinsati)
Omar Khajjám: Rubáík
Rámájana
Vágyzuhatag - Amaru és Bhartrihari szanszkrit verseiből
Nami király megtérése - Dzsaina legendák

 

Három évtizedig gyűjtötte a cigány nyelveket
Hardi Péter interjúja Vekerdi Józseffel

Tíznél több nyelvet beszél, szanszkrit eposzokat fordít, s világviszonylatban a legtöbb cikket tette közzé a cigány kultúráról, néprajzról. Vekerdi József akadémikust leányfalui nyaralójában kerestük fel.

– Nem volt könnyű utolérnem, hiszen itteni otthonában telefonja sincsen. A világtól elvonuló tudós életét éli?

– Erről szó sincs, csupán élvezem a nyugodt kutatás lehetőségét. Éppen most fejeztem be egy tanulmányt Szent István intelmeiről.

– Honnan van önben a fáradhatatlan tudásvágy?

– Az Eötvös-kollégiumban oltódott belém. Igaz, azt már a Debrecenben, a Református Kollégiumban elhatároztam, hogy az indiai nyelveket fogom tanulmányozni. Alapozásként görög, latin és orosz szakot végeztem.

– A görögöt és a latint értem?

– Keresztury Dezső igazgató javasolta az orosz elsajátítását. Igaza lett, az ötvenes években a reakciósnak tartott beállítottságom ellenére kénytelenek voltak alkalmazni a párt egyetemén, a Lenin Intézetben. Szükség volt a tudásomra.

– Keresztury Dezső később is szerepet játszott az életében.

– A forradalomban való részvételemért kapott háromévnyi börtönbüntetés, majd némi segédmunka után ő vett maga mellé a Széchényi Könyvtárba.

– Mi volt a feladata?

– A nemzetközi csereszolgálatot vezettem. Munkám során évente több tízezer kötetet juttathattam a határon túli magyaroknak, ezzel is segítve megmaradásukat.

– S közben folyamatosan nyelvészkedett. Az asztalán cigány-angol-magyar szótár. Friss kiadásúnak tűnik.

– Tavaly jelent meg a Terebess Kiadónál. A kétezer-hatszáz szóból álló gyűjteményem először a hetvenes években látott napvilágot Pécsett, de azt már sehol sem lehet kapni, ezért szükségessé vált az újbóli kiadása.

– S honnan a cigány nyelv iránti érdeklődése?

– A cigány is az indiai ősnyelvből, a szanszkritból ered, viszonyuk olyan egymáshoz, mint mondjuk a latiné és a franciáé.

– Mennyi ideig gyűjtötte a szavakat?

– Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig jártam a putrikat, a telepeket, a cigány otthonokat, beszéltettem a lakóikat, s közben jegyeztem a szavaikat.

– Mit tapasztalt, mennyire ismerik a cigányok a nyelvüket?

– A cigány nyelveket alig több mint húsz százalékuk beszéli, a többiek már sajnos nem értik.

– Cigány nyelveket? Így, többes számban?

– Igen, ugyanis tapasztalatom szerint a hazánkban élő cigányok nyelve az évszázadok során négy részre vált.

– Meg sem értik egymást?

– Annyira, mint mondjuk az angol és a norvég vagy a finn és a magyar. Vannak persze közös szavaik, de ez nem elég a beszélgetéshez.

– Melyek a cigány nyelvek?

– Az oláh cigány, amelynek nyelvjárásai a lovári – magyarul lókupec –, a bocskoros, a rongyszedő, a házaló és a szőnyeges csoport nyelve.

– Ezt beszélik a legtöbben?

– Így van, evvel a nyelvvel az ország egész területén találkozhatunk. A fódozó cigány nyelvet elsősorban az ország keleti területén beszélik, a magyar cigányt Nógrádban, a német cigányt, más néven szintót pedig elszórtan.

– Német cigányt? Ők mikor kerültek az országba?

– Esterházy herceg adott nekik menedéket a náci üldözés elől.

– Ön nem csak a cigányok nyelvét, hanem történelmét is kutatta. Mit lehet tudni, miért indultak el Indiából?

– Csak annyi bizonyos, hogy ezerötszáz évvel ezelőtt hagyták el lakhelyüket, s indultak nyugat felé. Páriák voltak, vagyis jogfosztottak, akiknek a legalantasabb munka jutott, még földműveléssel sem foglalkozhattak.

– S mikor jelentek meg hazánkban?

– Első említésük Zsigmond király idejéből való, a XV. század első feléből. Akkor már bizonyíthatóan több száz éve éltek a Balkánon. Vándorló nép voltak, letelepedésüket hazánkban csak az 1930-as években rendelték el.

– Az ön munkásságának azonban csak egy része a cigány nyelv kutatása. A szanszkrit irodalom magyarra fordítását Indiában is elismerik.

– Tavaly tiszteltek meg a Modi Kalá-díjjal, amely a legmagasabb indiai kulturális kitüntetés, ötévenként egyszer adományozzák. Az átadáskor a kulturális miniszter kijelentette: – Büszkék vagyunk Magyarországra!