Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

余华 Jü Hua (1960-)

https://www.kinaiirodalom.hu/yuhua/
https://www.kinaiirodalom.hu/yu-hua-egy-kortars-kinai-iro-zombory-szakdolgozat/

 

 

Művei magyar fordításban:

Yu Hua: Az élet, mint a füst [Shishi ruyan, 1994]. Fordította: Zombory Klára.
In: Átváltozások, 1999. 16. szám, 28-55. o.
In: Nők egy fedél alatt - Mai kínai kisregények. (A művek szerzői: Szu Tung, Jü Hua, Liu Csen-Jün, Ma Jüan, Han Sao-Kung) Szerkesztette Gy. Horváth László, Zombory Klára, Fordította: Zombory Klára Európa, Budapest, 2003. 396 oldal

Yu Hua (1960-) a 80-as években kibontakozó kínai avantgarde irodalom egyik kiemelkedő alakja. Hazánkban szinte teljesen ismeretlen, egyedül a Zhang Yimou rendezte, Cannes-ban dijat nyert Élni című film nyomán tudhattunk róla, mely az író azonos című regényéből készült.
Hangzhouban született, gyerekkorát és egyetemi éveit egy alig húszezer lakosú dél-kínai kisvárosban, Haiyanben töltötte, mert apja csak ott kapott orvosi állást. A kórházban laktak, közvetlenül a halottasház mellett. Szülei nagyon elfoglaltak voltak, így szinte minden idejét a kulcsra zárt lakásban vagy a kórházban töltötte. Ezeknek az éveknek a nyomasztó élményei különösen mély nyomot hagytak benne: látásmódjára, témáira nagy hatással voltak. így emlékezik:
„Azokban az években bőségesen volt részem sírásban. Mindenféle sírás hangját hallottam, férfiét, nőét, öregét, fiatalét, mind-mind, rengetegszer hallottam." „Úgy éreztem, hogy a sírás szavakkal kifejezhetetlen őszinteséggel, a végtelen fájdalom meghittségével teli. így egy ideig számomra a sírás volt a világ legmegindítóbb altatódala."
Apja hatására az orvosi hivatást választotta, fogorvosként dolgozott. Már ekkor is jelentek meg írásai. Öt év után végleg felhagyott az orvoslással, tagja lett a járási Kulturális Központnak, majd 1993-ban a fővárosba, Pekingbe költözött. Nem érzi sajátjának a várost. A Távoli és mégis közeli város című esszéjében erről azt írja, úgy érzi magát Pekingben, mint a vándor, aki kicsit hosszabb időt tölt el egy helyen. „Peking számomra mások városát jelenti. Itt semmi sem kapcsolódik a gyerekkoromhoz, semmi sem emlékeztet a múltamra. Számomra itt nem léteznek kusza baráti és rokoni kapcsolatok, és nem hallani az oly jól ismert dialektust De ha kinyitom a szám, valaki rögtön így szól: Az akcentusodból ítélve te nem vagy pekingi!” Annak ellenére, hogy Haiyanhez rengeteg fájó emlék köti, mégis úgy véli: „Minden eddigi inspirációm onnan ered, és meglehet, hogy ezután is minden onnan indul ki."
Már hosszú ideje jelentek meg írásai - különösebb visszhang nélkül - mígnem az 1987-ben publikált Tizennyolc évesen elhagytam a szülői házat c. novellája áttörést hozott. Ebben a műben már megjelentek a csak reá jellemző stílusjegyek, és az ezt követően publikált írásai az avantgarde írók legjobbjai közé emelték. Kafka hatására átértékelte a valóságról alkotott képzeteit. Nemcsak az objektív valóságot ábrázolja - mint tette korábban és tették azt kortársai -, műveibe beleszövi a saját, szubjektív világát, a „lélek valóságát”. Ennek kifejezésére felborítja a kötött nyelvtani szabályokat. Furcsa, új értelmet hordozó szóválasztások és különleges asszociációk jellemzik ezeket az írásait. Felborul az időrend is, az író kedve szerint változtatja az idősíkokat. A valós dolgok háttérbe szorulnak, és előtérbe kerülnek az álmok, a képzelgések, a hallucinációk. A novellákat áthatja a misztikum, a homály, és fontos szerepet játszanak bennük a szimbólumok. Yu Hua egyik legösszetettebb, legkiemelkedőbb írása Az élet, mint a füst. (A ford.)

Yu Hua: A sors rendelése [Mingzhong zhuding, 1993]. Fordította: Zombory Klára.
In: Magyar Napló, XIV. évf. 6. sz. 2002. június. 49-51. o.
In: Modern Dekameron - Huszadik századi kínai novellák. Szerk. Kalmár Éva. Noran, 2008, pp. 408-416.

Yu Hua: Tizennyolc évesen útnak indultam (novella, Shiba sui chumen yuanxing, 1987). Ford. Zombory Klára.
In: Modern kínai elbeszélők - Tanulmányok Galla Endre 80. születésnapjára. Szerk. Salát Gergely. Balassi Kiadó, 2007. 174–180. o.


Jü Hua: Kína tíz szóban. Fordította Zombory Klára. Budapest, Magvető, 2018.

Jü Hua: A hetedik nap. Fordította Zombory Klára. Budapest, Helikon Kiadó, 2019.
 
Jü Hua: Élni. Fordította Zombory Klára. Budapest, Helikon Kiadó, 2020.

Yu Hua: A véradó krónikája. Fordította Zombory Klára. Budapest, Noran Libro, 2021.

Xu Sanguan életét ifjúkorától a monoton, bosszúságokkal, megoldandó problémákkal és apróbb örömökkel tarkított mindennapokig követhetjük.
A véradás, pontosabban a vér eladása falun, ahonnan Xu Sanguan származik, dicső tettnek számít, a jó erőnlét és az egészség tanúbizonysága, de a városban, ahol a családjával él, elítélendő, szégyenletes cselekedetnek tartják. A selyemgyári munkást és a családját azonban minden alkalommal a vére eladása segíti át a nehézségeken.
A regény Yu Hua írásaira jellemzően a kisember szemszögéből láttatja a "nagy" történelmi eseményeket. A történet szomorú és megindító, mégsem érzelgős. Sokkal inkább az erős életösztön, az egymásra utaltság, a család, a tisztesség és a felelősség kérdéskörei kapnak hangsúlyt a könyv lapjain.

Yu Hua: Testvérek. Fordította: Széky János. 2010

Jü Hua: Egy déli órán, amikor fütyül az északnyugati szél (novella). Fordította Kiss Marcell. In: Nagyvilág 2000/10. 870-873. o.

Yu Hua: Két ember történelme (novella). Fordította Nagy Mariann, Műhely (A közép birodalma), 2016/05-06. 23-25. o.