Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
szikhizmus
iszlám és hindu elemeket egyesítő indiai vallás; Nának alapította Pandzsábban a XV. század végén.
A szikhek magukat Nának és kilenc utóda - a gurúk - tanítványainak tekintik. A korai gurúk írásaiból az ötödik gurú, Ardzsun (1563-1606) állította össze az Ádi Granthot, a szikhek szent könyvét. Miután a mogul uralkodó kivégeztette Ardzsunt, a kezdetben pacifista szikh szekta egyre harciasabb formát öltött. Ez a folyamat a tizedik gurú, Góbind Ráí (1666-1708) alatt ért a tetőpontjára. Góbind Ráí alapította meg a khálszá („tiszta”) néven ismert testvériséget, amely a mai napig a szikhek legfőbb rendje. Tagjai felvették a Szingh („Oroszlán”), ill. a Kaur („Nőstényoroszlán”) nevet, és szigorú fegyelmet tartottak.
Góbind Ráí, akit ezután Góbind Szinghnek neveztek, mind a négy fiát még életében elveszítette, ezért bejelentette a gurúk sorának végét. Az Ádi Granthot (más néven Granth Száhibot) a szikhek halhatatlan gurújának rangjával ruházta fel, saját írásait pedig a Daszam Granth (lásd ott) c. könyvben győjtötte össze.
Miután a szikhek gyakorlatilag megsemmisítették a muszlim földbirtokos osztályt a Pandzsáb déli részén, és mintegy nyolc éven át ellenálltak az alávetésükre irányuló törekvéseknek, Góbind Szingh utódait a térség muszlim kormányzói ádázul üldözték. A helyzet a XVIII. század közepén, a perzsák, majd az afgánok betörései nyomán enyhült. A szikhek, akik nem állták a támadók útját, 12 miszalba - konföderációba - szerveződtek, amelyek mindegyikének megvolt a saját mőködési területe. A miszalok erődítményrendszereket építettek, és védelmi pénzt szedtek a városoktól és falvaktól.
A XIX. század elején, Randzsit Szingh (1780-1839) alatt a miszalok beolvasztása vezetett el a szikh állam megalakulásához. Randzsit Szingh halála után azonban az állam gyorsan széthullott. Az ellenségeskedésektől tartó britek a pandzsábi határra vezényelték csapataikat, s megkezdődtek a szikh háborúk. A szikhek veresége (1849) után a Pandzsábot Brit Indiához csatolták. (Lásd még! Dalip Szingh)
A szikhizmuson belül a brit uralom alatt több szektás mozgalom lépett föl, némelyik erősen politikai színezetű volt. Az angolok támogatását élvező Szingh Szabhá-mozgalom alapvetően oktatási és irodalmi jellegű volt. Az európai tudósok figyelmét főleg ez terelte a szikh vallásra. Az angol-szikh kapcsolatok az I. világháború alatt voltak a legszorosabbak, amikor sok szikh harcolt jelesül a brit hadseregben. Az együttműködésnek véget vetett az angolok által 1919-ben véghezvitt amritszári mészárlás. Az indiai brit hatalom feladása együtt járt az ország megosztásával: Pandzsáb nyugati része pakisztáni, keleti része indiai terület lett. A Pakisztánhoz került rész szikh lakossága Indiába települt át (kb. 2,5 millió fő), s elűzte a Kelet-Pandzsábban élő muszlimokat. A tömeges lakosságcsere súlyos erőszakkal járt, és rengeteg áldozatot követelt. A szikh menekültek nagy része Kelet-Pandzsábban telepedett le; a Pakisztánnal határos kerületek közül sokban többségbe kerültek a szikhek. A következő évtizedekben a szikhek rendkívül termékeny mezőgazdasági területté változtatták Pandzsábot, amely ezzel India éléskamrája lett. A szikhek az indiai üzleti életben és a hadseregben is kiemelkedő szerepre tettek szert. Sikereik nyomán a szikhek egy része az indiai államszövetségen belül nagyobb autonómiát követelt, sőt a szeparatista irányzat is megjelent. Véres összecsapásokra került sor a szikh szélsőségesek és az indiai kormányerők között. Az ellentét odáig vezetett, hogy az indiai hadsereg megtámadta az amritszári Harimandirt (Arany Templomot) - a szikhek legszentebb templomát (1984. jún.) -, és szikh merénylők - saját testőrei - megölték Indira Gandhi miniszterelnököt (1984. okt.). A következő években a szikh közösséget megosztotta a szikh szélsőségesek terrorista tevékenysége, amelyet az indiai kormány továbbra is megpróbált felszámolni. A szikh vallás pandzsábi nyelvű szent szövegei egyszerűek és világosak. Egy Isten van, akit semmilyen formában nem ábrázolnak. Az ember úgy szolgálja őt a legjobban, ha parancsainak engedelmeskedve jámbor életet él és imádkozik, különösen ha Isten nevét ismétli, mígnem lelke a különböző megtestesüléseken túljutva végül eggyé válik Istennel.
Hivatásos szikh papság nincsen: mindkét nembéli felnőttek bemutathatnak vallási szertartásokat, ezek nagy részében a Granthból olvasnak föl. Az istentisztelet helye a gurdvára; a legfőbb gurdvára a Harimandir, amelyet Gurú Ardzsun alapított, s amelyet többször leromboltak, majd végül Randzsit Szingh építtetett újjá. A szikhek megtartják a hindu ünnepeket úgy, hogy gurdváráikban szertartást mutatnak be, saját ünnepeiken (pl. némely gurú születésnapján) pedig a Granthot körmenetben körbehordozzák az utcákon. A szikh fiúkat és lányokat serdülőkorban vezetik be a khálszába.
A tíz gurú:
1. Nának (1469-1539)
a szikh vallás alapítója.2. Angand (1504-1552)
a pandzsábi nyelv írott változata, a gurmukhi megalkotója.3. Amar Dász (1479-1574)
minden ember egyenlőségéért munkálkodott.4. Rám Dász (1534-1581)
Amritszár szent városának megalapítója5. Ardzsun (1563-1606)
építtette az amritszári Aranytemplomot, és a szikhek első mártírja volt.6. Har Góbind (1595-1644)
az első harcos gurú, ő vezette a szikhek ellenállását a mogul uralkodók ellen.7. Har Ráí (1630-1661)
terjesztette el a szikh hitet Pandzsáb, majd egész India területén.8. Har Krisan (1656-1664)
gyermek guru, Har Ráí fia, aki nyolcéves korában meghalt himlőben.9. Teg Bahádur (1621-1675)
mártírhalált halt, mert megpróbálta megvédeni a hindukat.10. Góbind Szingh (1666-1708)
a Tiszták szikh közösségének alapítója, ő választotta a szent könyvet, a Granth Száhib gurut utódjául.
