Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szikhizmus

iszlám és hindu elemeket egyesítő indiai vallás; Nának alapította Pandzsábban a XV. század végén.

A szikhek magukat Nának és kilenc utóda - a gurúk - tanítványainak tekintik. A korai gurúk írásaiból az ötödik gurú, Ardzsun (1563-1606) állította össze az Ádi Granthot, a szikhek szent könyvét. Miután a mogul uralkodó kivégeztette Ardzsunt, a kezdetben pacifista szikh szekta egyre harciasabb formát öltött. Ez a folyamat a tizedik gurú, Góbind Ráí (1666-1708) alatt ért a tetőpontjára. Góbind Ráí alapította meg a khálszá („tiszta”) néven ismert testvériséget, amely a mai napig a szikhek legfőbb rendje. Tagjai felvették a Szingh („Oroszlán”), ill. a Kaur („Nőstényoroszlán”) nevet, és szigorú fegyelmet tartottak.

Góbind Ráí, akit ezután Góbind Szinghnek neveztek, mind a négy fiát még életében elveszítette, ezért bejelentette a gurúk sorának végét. Az Ádi Granthot (más néven Granth Száhibot) a szikhek halhatatlan gurújának rangjával ruházta fel, saját írásait pedig a Daszam Granth (lásd ott) c. könyvben győjtötte össze.

Miután a szikhek gyakorlatilag megsemmisítették a muszlim földbirtokos osztályt a Pandzsáb déli részén, és mintegy nyolc éven át ellenálltak az alávetésükre irányuló törekvéseknek, Góbind Szingh utódait a térség muszlim kormányzói ádázul üldözték. A helyzet a XVIII. század közepén, a perzsák, majd az afgánok betörései nyomán enyhült. A szikhek, akik nem állták a támadók útját, 12 miszalba - konföderációba - szerveződtek, amelyek mindegyikének megvolt a saját mőködési területe. A miszalok erődítményrendszereket építettek, és védelmi pénzt szedtek a városoktól és falvaktól.

A XIX. század elején, Randzsit Szingh (1780-1839) alatt a miszalok beolvasztása vezetett el a szikh állam megalakulásához. Randzsit Szingh halála után azonban az állam gyorsan széthullott. Az ellenségeskedésektől tartó britek a pandzsábi határra vezényelték csapataikat, s megkezdődtek a szikh háborúk. A szikhek veresége (1849) után a Pandzsábot Brit Indiához csatolták. (Lásd még! Dalip Szingh)

A szikhizmuson belül a brit uralom alatt több szektás mozgalom lépett föl, némelyik erősen politikai színezetű volt. Az angolok támogatását élvező Szingh Szabhá-mozgalom alapvetően oktatási és irodalmi jellegű volt. Az európai tudósok figyelmét főleg ez terelte a szikh vallásra. Az angol-szikh kapcsolatok az I. világháború alatt voltak a legszorosabbak, amikor sok szikh harcolt jelesül a brit hadseregben. Az együttműködésnek véget vetett az angolok által 1919-ben véghezvitt amritszári mészárlás. Az indiai brit hatalom feladása együtt járt az ország megosztásával: Pandzsáb nyugati része pakisztáni, keleti része indiai terület lett. A Pakisztánhoz került rész szikh lakossága Indiába települt át (kb. 2,5 millió fő), s elűzte a Kelet-Pandzsábban élő muszlimokat. A tömeges lakosságcsere súlyos erőszakkal járt, és rengeteg áldozatot követelt. A szikh menekültek nagy része Kelet-Pandzsábban telepedett le; a Pakisztánnal határos kerületek közül sokban többségbe kerültek a szikhek. A következő évtizedekben a szikhek rendkívül termékeny mezőgazdasági területté változtatták Pandzsábot, amely ezzel India éléskamrája lett. A szikhek az indiai üzleti életben és a hadseregben is kiemelkedő szerepre tettek szert. Sikereik nyomán a szikhek egy része az indiai államszövetségen belül nagyobb autonómiát követelt, sőt a szeparatista irányzat is megjelent. Véres összecsapásokra került sor a szikh szélsőségesek és az indiai kormányerők között. Az ellentét odáig vezetett, hogy az indiai hadsereg megtámadta az amritszári Harimandirt (Arany Templomot) - a szikhek legszentebb templomát (1984. jún.) -, és szikh merénylők - saját testőrei - megölték Indira Gandhi miniszterelnököt (1984. okt.). A következő években a szikh közösséget megosztotta a szikh szélsőségesek terrorista tevékenysége, amelyet az indiai kormány továbbra is megpróbált felszámolni. A szikh vallás pandzsábi nyelvű szent szövegei egyszerűek és világosak. Egy Isten van, akit semmilyen formában nem ábrázolnak. Az ember úgy szolgálja őt a legjobban, ha parancsainak engedelmeskedve jámbor életet él és imádkozik, különösen ha Isten nevét ismétli, mígnem lelke a különböző megtestesüléseken túljutva végül eggyé válik Istennel.

Hivatásos szikh papság nincsen: mindkét nembéli felnőttek bemutathatnak vallási szertartásokat, ezek nagy részében a Granthból olvasnak föl. Az istentisztelet helye a gurdvára; a legfőbb gurdvára a Harimandir, amelyet Gurú Ardzsun alapított, s amelyet többször leromboltak, majd végül Randzsit Szingh építtetett újjá. A szikhek megtartják a hindu ünnepeket úgy, hogy gurdváráikban szertartást mutatnak be, saját ünnepeiken (pl. némely gurú születésnapján) pedig a Granthot körmenetben körbehordozzák az utcákon. A szikh fiúkat és lányokat serdülőkorban vezetik be a khálszába.

 

A tíz gurú:

1. Nának (1469-1539)
a szikh vallás alapítója.

2. Angand (1504-1552)
a pandzsábi nyelv írott változata, a gurmukhi megalkotója.

3. Amar Dász (1479-1574)
minden ember egyenlőségéért munkálkodott.

4. Rám Dász (1534-1581)
Amritszár szent városának megalapítója

5. Ardzsun (1563-1606)
építtette az amritszári Aranytemplomot, és a szikhek első mártírja volt.

6. Har Góbind (1595-1644)
az első harcos gurú, ő vezette a szikhek ellenállását a mogul uralkodók ellen.

7. Har Ráí (1630-1661)
terjesztette el a szikh hitet Pandzsáb, majd egész India területén.

8. Har Krisan (1656-1664)
gyermek guru, Har Ráí fia, aki nyolcéves korában meghalt himlőben.

9. Teg Bahádur (1621-1675)
mártírhalált halt, mert megpróbálta megvédeni a hindukat.

10. Góbind Szingh (1666-1708)
a Tiszták szikh közösségének alapítója, ő választotta a szent könyvet, a Granth Száhib gurut utódjául.