Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

khálszá

(a perzsa khálesz, „tiszta” szóból), a szikh vallás uralkodó rendje. A pubertás elérésekor a legtöbb szikh fiú és lány keresztülmegy a khálszá-beavatáson. A szertartást (pahul) a khálszá öt tagja mutatja be: édességeket oldanak fel vízben, egy kétélű tőrrel kevergetve, s közben himnuszokat adnak elő. A beavatandók közös csészéből isszák meg a keveréket - ez a kaszthatárok eltörlését jelképezi. A fiúk a Szingh („oroszlán”) vezetéknevet kapják, a lányok vezetékneve Kaur („nőstény oroszlán”) lesz.

A beavatott férfi az öt K-t, a khálszá öt jelét viseli, ezek: késa (nyíratlan haj és szakáll), kanghá (fésű), kaccsh (rövid nadrág), kará (acél karperec) és kirpán (kétélű tőr). Megfogadja, hogy nem dohányzik, nem iszik alkoholt, csak olyan állat húsát fogyasztja, amelyet egyetlen vágással öltek meg, és nem követ el házasságtörést.

A khálszát Gurú Góbind Szingh alapította Ánandpurban, 1699-ben, amikor a mogulok elszántan üldözték a szikheket. Az új rendnek néhány napon belül már 80 000 beavatottja volt, s hamarosan vezető szerephez jutott a szikh valláson belül. Azokat a szikheket, akik nem csatlakoztak hozzá, hanem továbbra is borotválkoztak, szahadzsdháríknak („lassan mozdulók”) nevezték; a khálszá és a szahadzsdhárík ellentéte a mai napig fennmaradt.