Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Randzsit Szingh
más
írásmóddal RANJIT vagy RUNJIT SING, közkeletű nevén PANDZSÁB OROSZLÁNJA (szül.
1780. nov. 13. Budrukhan vagy Gudzsránvála, India [ma Pakisztánban] - megh. 1839.
jún. 27. Lahore), a pandzsábi szikh királyság alapítója. (Lásd! szikhizmus)
Miután
Mahá Szingh 1792-ben meghalt, egyetlen fia, Randzsit lett a szikh szukercsakíják
csoportjának főnöke. Örökségéhez tartozott a mai Pakisztán területén levő Gudzsránvála
város és a környező néhány falu. 15 évesen feleségül vette a kanhaják egyik főnökének
lányát, de sokáig becsvágyó anyósa gyámkodott felette. Egy nakkai nemzetségbeli
lánnyal kötött második házasságával kiemelkedő befolyásra tett szert a szikh szövetségben.
Miután
1799 júliusában bevette Lahort (Lahore), Pandzsáb fővárosát, Zamán sah, az afgán
uralkodó is elismerte a város kormányzójaként. 1801-ben egész Pandzsáb maharadzsájává
kiáltotta ki magát. A nagy tiszteletben álló szikh gurúk (vezetők) nevében pénzt
veretett, a szikh közösség képviseletében pedig az egész államot az irányítása
alá vonta. Egy év múlva bevette Amritszárt (Amritsar), India északi részének legfontosabb
kereskedelmi központját, a szikhek szent városát, majd leigázta a Pandzsáb területén
elszórtan elhelyezkedő kisebb szikh és pastu (afgán) fejedelemségeket. Később
keleti kalandozásai a britek heves ellenállásába ütköztek, így 1809-ben aláírta
az amritszári szerződést, amely a Szatlédzs (Sutlej) folyónál jelölte ki országa
keleti határát.
Randzsit Szingh ezután észak és nyugat felé, a pastuk ellen
fordult. 1818 nyarán csapatai elfoglalták Multánt, hat hónappal később pedig bevették
a pastuk fellegvárát, Pesavart. 1819. júniusában végül kiverte a pastukat a kasmíri
völgyből. 1820-ra megszilárdította uralmát egész Pandzsábban, az Indus és a Szatlédzs
folyó között.
Pandzsábi hadseregében szikhek, muszlimok és hinduk egyaránt
szolgáltak. Parancsnokai és kormányának tajgai szintén nem csak a szikhek közül
kerültek ki. 1820-ban hozzálátott hadserege fejlesztéséhez, gyalogságának és tüzérségének
kiképzésére európai tiszteket alkalmazott. A korszerűsített hadsereg kiválóan
megállta a helyét az északnyugati, afgán határvidéken megvívott csatákban. 1834-ben
a Kasmír keleti részén levő Ladákhot is királyságához csatolta. Három évvel később
csapatai visszaverték a Pesavar ellen indított afgán ellentámadást.
Randzsit
Szingh 1838-ban szerződést kötött Lord Auckland brit alkirállyal arról, hogy visszahelyezik
Sodzsá sahot a kabuli afgán trónra. Az egyezmény értelmében az indusi brit hadsereg
délről Afganisztán ellen indult, miközben Randzsit Szingh csapatai átkeltek a
Hajbár-hágón, és részt vettek a kabuli diadalmenetben.
Nem sokkal ezután Randzsit
Szingh megbetegedett, s 1839. júniusában, Lahore elfoglalásának 40. évfordulóján
meghalt. A belső széthúzás miatt az általa teremtett szikh állam hat év alatt
felbomlott. (Lásd! Dalip Szingh)
