Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Randzsit Szingh

más írásmóddal RANJIT vagy RUNJIT SING, közkeletű nevén PANDZSÁB OROSZLÁNJA (szül. 1780. nov. 13. Budrukhan vagy Gudzsránvála, India [ma Pakisztánban] - megh. 1839. jún. 27. Lahore), a pandzsábi szikh királyság alapítója. (Lásd! szikhizmus)
Miután Mahá Szingh 1792-ben meghalt, egyetlen fia, Randzsit lett a szikh szukercsakíják csoportjának főnöke. Örökségéhez tartozott a mai Pakisztán területén levő Gudzsránvála város és a környező néhány falu. 15 évesen feleségül vette a kanhaják egyik főnökének lányát, de sokáig becsvágyó anyósa gyámkodott felette. Egy nakkai nemzetségbeli lánnyal kötött második házasságával kiemelkedő befolyásra tett szert a szikh szövetségben.
Miután 1799 júliusában bevette Lahort (Lahore), Pandzsáb fővárosát, Zamán sah, az afgán uralkodó is elismerte a város kormányzójaként. 1801-ben egész Pandzsáb maharadzsájává kiáltotta ki magát. A nagy tiszteletben álló szikh gurúk (vezetők) nevében pénzt veretett, a szikh közösség képviseletében pedig az egész államot az irányítása alá vonta. Egy év múlva bevette Amritszárt (Amritsar), India északi részének legfontosabb kereskedelmi központját, a szikhek szent városát, majd leigázta a Pandzsáb területén elszórtan elhelyezkedő kisebb szikh és pastu (afgán) fejedelemségeket. Később keleti kalandozásai a britek heves ellenállásába ütköztek, így 1809-ben aláírta az amritszári szerződést, amely a Szatlédzs (Sutlej) folyónál jelölte ki országa keleti határát.
Randzsit Szingh ezután észak és nyugat felé, a pastuk ellen fordult. 1818 nyarán csapatai elfoglalták Multánt, hat hónappal később pedig bevették a pastuk fellegvárát, Pesavart. 1819. júniusában végül kiverte a pastukat a kasmíri völgyből. 1820-ra megszilárdította uralmát egész Pandzsábban, az Indus és a Szatlédzs folyó között.
Pandzsábi hadseregében szikhek, muszlimok és hinduk egyaránt szolgáltak. Parancsnokai és kormányának tajgai szintén nem csak a szikhek közül kerültek ki. 1820-ban hozzálátott hadserege fejlesztéséhez, gyalogságának és tüzérségének kiképzésére európai tiszteket alkalmazott. A korszerűsített hadsereg kiválóan megállta a helyét az északnyugati, afgán határvidéken megvívott csatákban. 1834-ben a Kasmír keleti részén levő Ladákhot is királyságához csatolta. Három évvel később csapatai visszaverték a Pesavar ellen indított afgán ellentámadást.
Randzsit Szingh 1838-ban szerződést kötött Lord Auckland brit alkirállyal arról, hogy visszahelyezik Sodzsá sahot a kabuli afgán trónra. Az egyezmény értelmében az indusi brit hadsereg délről Afganisztán ellen indult, miközben Randzsit Szingh csapatai átkeltek a Hajbár-hágón, és részt vettek a kabuli diadalmenetben.
Nem sokkal ezután Randzsit Szingh megbetegedett, s 1839. júniusában, Lahore elfoglalásának 40. évfordulóján meghalt. A belső széthúzás miatt az általa teremtett szikh állam hat év alatt felbomlott. (Lásd! Dalip Szingh)