Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ahura Mazdá
(avesztai: „Bölcs Úr”), más írásmóddal ORMIZD vagy ORMAZD, az uralkodó isten az ókori iráni vallásban, különösen Zoroaszter iráni próféta vallási rendszerében (Kr. e. VII-VI. sz.). I. Dareiosz perzsa király (ur. Kr. e. 522-486) és utódai a legnagyobb istent és az igazságos király védelmezőjét tisztelték benne.
Zoroaszter szerint Ahura Mazdá teremtette a világegyetemet és a kozmikus rendet, amelyet fenn is tart. Ő teremtette a két ikerszellemet, Szpenta Mainjut és Angra Mainjut (Ahriman) - az előbbi jótékony, az igazat, fényt és életet választja, az utóbbi romboló, a hazugság, sötétség és halál szelleme. A két szellem egymás elleni küzdelme alkotja a világtörténelmet.
A Zoroaszter-hívők szent könyvében, az Avesztában tükröződő fejlettebb vallási állapotban Ahura Mazdát a jótékony szellemmel azonosították, aki nyíltan szembehelyezkedik a rombolóval. Minden bölcsesség tudója, bőkezű, egyenes, és minden jó teremtője. A jótékony és a gonosz szellemet az Avesztában úgy fogják fel, mint egymást kölcsönösen korlátozó, örökkévaló lényeket. Egyikük a magasban él, másikuk a mélyben, s közbül a világ a csataterük. Későbbi forrásokban (a III. sz.-tól) Zurvánt (Idő) tették a két iker, Ormazd és Ahriman (Angra Mainju) atyjává, akik - az ortodox mazdaizmusban - felváltva uralkodnak a világon Ormazd végső győzelméig.
Ebből a felfogásból tükröződik vissza valami a manicheizmusban, ahol az Istent néha Zurvánnak hívják, Ormazd pedig az ő első emanációja, az Első Ember, akit legyőzött a sötétség romboló szelleme, de akit megment az Isten második emanációja, az Élő Szellem.
