« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a zen osztálytalálkozóba

JEGYZETEK A ZEN „OSZTÁLYTALÁLKOZÓHOZ"
Notes

Terebess Gábor jegyzete a Zen „osztálytalálkozó"-hoz:

Fu Ta-si versét magam fordítottam magyarra, már mejelent nyomtatásban Folyik a híd című antológiámban, az egyik mottója.
A weboldal jobb- és balszegélyén olvasható kalligráfia a mottó első két sora: 空手把鉏頭 / 步行騎水牛 „Üres a kezem, mégis kapál, gyalog járok, mégis bivalyháton." A festménypár 晦堂義秀 Kaidō Gishū (?-1799) szótó zen mester kalligráfiája. A teaszertartás-stílusú tekercsképek felső részére erősített textilszalagokat futai -nak(szélszalag) hívják, ha ezek mozognak, a szobában túl nagy a huzat. Ilyenkor a képeket le kell akasztani, feltekerni, és elrakni, nehogy megsérüljenek. Így néznek ki:

https://web.archive.org/web/20010222040910/http://web.kyoto-inet.or.jp/org/jikyu-an/3728.html
https://web.archive.org/web/20010223045513/http://web.kyoto-inet.or.jp/org/jikyu-an/j3728.html

Terebess Gábor jegyzete a Zen „osztálytalálkozó"-hoz:

Emlékszem egy amerikai tengerészre, Locke Rush-ra San Francisco-ból, aki egy darabig a Szódzsidzsiben lakott, majd kiköltözött Kamakurába.

Egy bizonyos Joseph V. Lopresti, szintén Amerikából, a Soji-ji Kaikan-ban (ez egyfajta mini-lakótelep a kolostor határán) bérelt egy csöpp garzonlakást, nagyon szép könyvtára volt a zenről és be-bejárogatott meditálni.
Hja, a régi szép hippi-idők... Vajon hová lettek? A Neten nincs nyomuk.

Mrs. deLancey Kapleau, akinek megvilágosulás-élménye megtalálható férje bestseller könyvében, A zen három pillérében*, "kanadai háziasszony" címszó alatt, azidőben Kamakurában lakott (1364 Nagoe), hogy kislányukat japán iskolába járathassák. Philip Kapleau eközben saját külön zen útját egyengette Amerikában.

Vajon mi lett a kislányból? Itt megtalálható: http://www.sudarshana.com/about.html

Philip Kapleau, his wife deLancey with their daughter Sudarshana in Kamakura, 1962

*Cf. Philip Kapleau: "My debt to my wife, deLancey, is no small one. At all stages of the writing she has encouraged and worked with me. Indeed, for several years these labors constituted her major practice of zazen." In: The Three Pillars of Zen (PDF). More in the Chapter: Enlightenment Experience, Mrs. D. K., A Canadian Housewife, Age 35

The text below is by Phil H. Grant, the author of Cabeza and the Meaning of Wilderness: An Exploration of Nature, and Mind

If you read Philip Kapleau's and deLancey's enlightenment experiences in The Three Pillars there is a dramatic difference. His is dry, almost cold: He worked like crazy on his koan, Yasutani Roshi admired how ardent he was, until “the moon of truth” rose within his mind. DeLancey was working with Yasutani Roshi also (which was how she met Kapleau, and married him before her experience) but hers was one of the most beautiful, and human, in the whole book. At sesshin Yasutani had been talking about the “enemy” (delusion). She immediately visualized the “enemy” and in utter joy “rushed” to throw her rounds around “him.” All sense of an individual self fell away and she “grew dizzy with delight.” She truly, at that moment, had swallowed all the waters of the West River. And it was at a later time at home in her garden, after listening to the “Song of Thanksgiving” that another deeper opening occurred. The final page is perhaps my favorite of the entire book. “The least weather variation . . . touches me as a, how can I say, miracle of unmatched wonder, beauty and goodness. I can hear a ‘song' coming forth from everything . . . they intermingled in one inexpressibly vast unity. I feel a love without object . . . best called lovingness.” And though I highly doubt that she'd read of Einstein's absolute space-time or quantum probabilities, her description of a “network of causes and effects reaching forward and back, of “Time-Existence,” of an “infinity of Silence and Voidness,” yet “no place . . . where one object does not flow into another,” sure sounds to me like she had a direct experience of them both. Interesting. To say the least. She helped edit The Three Pillars but it seems after they came to America she left him and Zen.

Terebess Gábor jegyzete a Zen „osztálytalálkozó"-hoz:

[Részlet a levél egy korábbi részéből, Cambrai, Franciaország, 1966 tavasza:] „Időközben buddhistákkal keresem a kapcsolatot. Egy müncheni magyar professzor [Pálos István, A hagyományos kínai orvoslás c. könyv szerzője] azt írja, ha személyesen ismerne, talán tudna segíteni, hogy keletre jussak egy kolostorba. Amikor júniusban kikapom a menekült útlevelemet, azonnal Münchenbe megyek egy hétvégére. A városban él vagy 150 kalmük menekült, van egy öreg lámájuk. Ez az első buddhista szerzetes, akit látok. Végtelen kiegyensúlyozottság, béke, valami hihetetlen gyermeki mosoly. Hirtelen úgy érzem, hogy minden itt van, amire szükségem lehet..."
Hamarosan visszatérek másfél hónapra Münchenbe, 1966. augusztus 15-től szeptember 30-ig. Ekkor egy théraváda szerzetessel is találkozom, Saddhalokával, német, borotvált fejjel, narancsszín csuhában jár, családját jött látogatni, akik szenvedő arccal, de viselkednek, több nyelven beszél, páli recitációkat tanít nekem az utcán sétálva vagy a metrón utazva.

Középen ül a fél szemére vak baksa*, a kalmük láma (Akchulow Nawang Senge, ?-1973),
jobbján utóda, egy tibeti láma (Geshe Lobsang Dargyay, 1935-1994),
balján pedig Pálos István, München-Ludwigsfeld, 1966

*багш (bagş) = „tanító” kalmük nyelven

Pálos István: az öreg kalmük-láma irgalma
Kalalunga énekei: 1950-1970, München: Ledermüller Kiadó, 1973, 119-120. oldal
[Baksa, a kalmük láma torok rákban megh. 1973. nov., Terebess Gábor jegyz.]

te teát adtál innom irgalomból,
füstölőt gyújtottál irgalomból,
imafüzért adtál kezembe irgalomból
s elkísértél az úton irgalomból.

az irgalom rezgése hasson el hozzátok,
kik most a sötétben és éjszakában egyedül kínlódtok,
ti magányos, fogatlan kis öregek,
kik várva várjátok már az első hajnalt,
hogy köszvényes lábatok ne bántson már annyira,
járjon át benneteket is az irgalom,
ti pókhálóban fennakadt apró legyek,
leljetek védelmet ti is, kicsi gyerekek, kik
rémektől ijedezve anyai karok után kapkodtok,
s titeket is hasson át az irgalom,
kik szétrothadó belekkel kórházban kínlódtok,
s titeket is odvas fák, akikben visszahúzódik az élet,
hasson át rajtatok is, kik mindenkitől elhagyatva
egyedül ápolgatjátok a száradó növénykét ablakotokban,
fusson át rajtatok is, kik most néztek szembe
a még nem tapasztalttal, a mindig újra tapasztalttal,
míg szemetek megüvegesedik.

itt ugyan nappal van, de a földgömbön valahol ugyanakkor éjszaka,
rezdüljön meg a névtelen nagy irgalom
mindent átható és magában tartó hullámhossza,
s ti névtelen és ismert emberek, bogarak,
növénykék, állatkák fogjátok fel sejtjeitekben,
hogy itt vibrál ő, annak a hulláma, akin át minden könny felszikkad,
s ki tágult szemekkel e rendezett káosz
csomópontjává érett,
s a nagy Nevezetlen ürességét fogta szárnyai alá,
továbbvezeti híradását a nevezetlen irgalom hullámán
az erek, sejtek, idegek s agyak drótjai közé.

Irgalom, véget nem ismerő, mindent átkaroló irgalom,
áradj, oh áradj minden szíven át.

te teát adtál innom irgalomból,
füstölőt gyújtottál irgalomból,
imafüzért adtál kezembe irgalomból
s elkísértél az úton irgalomból.

Lásd!
Terebess Ázsia Lexikon: Pálos István (Stephan Palos)

Terebess Gábor jegyzete a Zen „osztálytalálkozó"-hoz:

Dzsiju Kennett reverendus (az anglikán lelkészek címét - tiszteletes, tisztelendő - honosította meg a zenben, 1967-ben még nem tette hozzá a mester megszólítást) néhány hónapra rá visszatért Unpukudzsi-i elvonulásából (Unpuku-ji, Geino-cho, Agei-gun, Mie-ken – ez a cím áll a noteszomban) és találkozhattam vele. Nem tett rám jó benyomást szellemileg sem. Szódzsidzsiben ellentmondásos volt a helyzete, mint a főapát, Chisan Koho pártfogoltja és mint nő egy férfikolostorban, egyszerre kivételezett és kirekesztett; akkor külön szobában lakott, nem vett részt a szerzetesek mindennapi életében. Későbbi "mesteri" tevékenységét is ambivalencia jellemezte Nyugaton.

Jiyu-Kennett at Sojiji: being the only westerner and the only nun in the all-male monastic community; she was totally excluded.

Lásd!
法雲慈友ケネット Hōun Jiyu-Kennett (1924-1996)
born Peggy Teresa Nancy Kennett

Terebess Gábor jegyzete a Zen „osztálytalálkozó"-hoz:

Sophia University (上智大学 Jōchi Daigaku), jezsuita egyetem, Tókió.
Lassalle páter 1967 késő őszén Tókióban őszinte kiváncsisággal faggatott ki saját tapasztalataimról, abban az időben még nemigen kerültek nyugatiak a japán zen kolostori hagyományokon belülre... Bár érdeklődő akadt bőven és sereglettek az atya angol nyelvű előadásaira. Látszott, hogy jó jezsuita létére a zen-szakmát választotta, tisztességesen és élvezetesen tudott beszélni róla, nemcsak olvasmányaiból ismerte, hanem a technikáját is gyakorolgatta. (Egy magyar jezsuita is tanított abban az időben a Sophia Egyetemen.)

Lásd!
Hugo Makibi Enomiya-Lassalle, S.J. (1898-1990), alias 愛雲軒 Aiun-ken
フーゴ・真備・愛宮＝ラッサール (フーゴ・マキビ・エノミヤ＝ラッサール) Hugo Makibi Enomiya-Lassalle

Bihari Zoltán, S.J. Egy magyar jezsuita is tanított abban az időben a Sophia Egyetemen, Z. Bihari S.J., igaz, ő angolt tanított, nem zent. Le is fényképezett rendetlen dolgozószobájában, aztán egy közös képet szervezett az udvaron, ott állunk egy bokornak két ellentétes oldalán. Ajánlást is írt a kép hátoldalára.

Terebess Gábor jegyzete a Zen „osztálytalálkozó"-hoz:

Daigyo Moriyama levele Terebess Gábornak 1974-ből

-----------------------------------------------------------------------------