ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Allen Ginsberg
Irwin Allen Ginsberg (June 3, 1926 – April 5, 1997)
 Tartalom |
 Contents |
PDF: A leples bitang Haikui Válogatott fordítások (20 műfordító)
PDF: Az amerikai beat-irodalom fogadtatása Magyarországon |
PDF: Collected Poems 1947-1997 PDF: Wait Till I’m Dead: Uncollected Poems
PDF: The Letters of Allen Ginsberg PDF: Journals. Early Fifties-Early Sixties Allen Ginsberg
|
Gyukics Gábor (1958-) Ginsberg fordításai
Memória kertek
Az Értelem lehelete
Éjféli városi heroinfeszkó
Kivel légy elnéző
Walesi látogatás
Ego vallomás
Halál és hírnév
Memória kertek
Memory Gardens
Gyukics Gábor fordítása
https://dunszt.sk/2021/07/20/memoria-kertek-az-ertelem-lehelete/sárga levelekkel fedve
a reggeli esőben
— Quel Deluge
magasba emelte a kezét
és leírta, hogy a világegyetem nem létezik
és meghalt, hogy bizonyítsa.
Teli hold az Ózon Park felett
A repülőtéri busz átszáguld az alkonyaton
Manhattan felé.
Jack, a Mágus első éjszakája
Lowellben, a sírjában —
Az a Jack, akinek a szemén keresztül
láttam
a szmog aranyszínű glóriáját
Manhattan ormai fölött,
nem lát több
füstölgő kéményt
a temetőben
a Mária szobrok fölött
Fekete párás szurdokok
emelkednek a zord folyó
fölé
az Esso Bread fényes
játékbabaszerű hírdetései —
Szakáll szaporító másolatok
Búcsú a kereszttől —
Örök állandóság,
nem koporsóban pihen
a sápadt, nagy fejű Buddha baba —
Üres koponyájú New
York-i utcák
Kiéhezett fantomokat
feltöltő város —
Viaszbabák sétálnak a
Park Avenue-n,
halványan fénylő szemüveg
hang visszhangzó mikrofonok
2 évtizeddel később
búskomor hangulatban
érkezik
a Grand Central tengerésze —
Ártatlan Második Világháború utáni Nosztalgia —
Milliónyi hulla szaladgál
a 42. utcán
Egyre magasabbra emelkedő
üveg épületek
átlátszó
aluminium —
mesterséges fák, robot szófák,
tudatlan autók —
Egyenes út a Mennyekbe.
Szürke Metró Zúgás
Ráncos, barna arcú férfi
duzzadt kezével
a pislogó fehér oszlopokat tükröző
lemez ablaknak támaszkodik,
a súlyos kocsi kileng a síneken
a Columbia egyetem felé haladva —
Jack soha többé nem száll le a Pennsylvania pályaudvaron
névtelen megbízás, a New York hotelhez
közel, egyél egy szendvicset, igyál egy sört vagy
sétálj egyet az Empire State Building árnyékában.
Az egész kocsi hosszában bámultuk egymást
az arcok főcímeit olvasva az újság résein át?
Szexuálisan felajzott, fiatalos kanos test, nézd csak
szépséges Rimbaud és Sweet Jenny
iskolába metróznak a Columbus Circle-től.
„Itt lakott az a kedves kábszeres”
az a bunkó seriff rávert a hosszúhajú srác
seggére.
— 103. utca és a Broadway, 25 évvel ezelőtt
engem és Halt bántalmaztak koldulásért.
Vissza tudok menni az időben, hogy a fejem egy kamasz
hasára tegyem a 110. utcán?
vagy, hogy a Columbia kék csempéjénél
lépjek ki Jack-kel a vaskocsiból?
végre újjáépült az a régi barna állomás,
ahol égi jelet kaptam, tiszta kerámia fedi
a negyed évtizednyi mocskot, köpést és ondót.
Fekete füstfoszlányt követve repülök Maine-be
Kerouacról írt nekrológ tartósítja a Time
címlapjának első paragrafusát —
Empire State a Mennyek Vörös Naplementéjében,
Fehér köd fedi Bronx milliónyi fáját
a vén októberben —
Rengeteg a látnivaló —
két, három évtizede a Hudson fölött
Jack vörös naplementét látott
harminckilenc negyvenkilenc ötvenkilenc
hatvankilenc
John Holmes összeszorította ajkait
zokogott.
Óceánparti kémények füstölögnek,
szárnyait a vörös naplementének tárva
egy repülő zúg Montauk felé —
Northport, a fák között, Jack pocsék
paparamorgót ivott és hajnalban haikut írt
a verandakorláton csicsergő madaraknak —
Egy évtizede, amikor elesett Floridában
meglátta a Halál aranyló fényét.
Most végképp elvitte, elszállt a lelke,
teste fakoporsóban
betonlap dobozban.
Egy maroknyi nedves földet szórva
a kő fedélre intettem csókot
sóhajtva
belenéztem Creely egy szemébe,
édes Peter virágot tart kezében,
fogatlan Gregory ökölbe szorítja
kezét a mozigép felé —
így végzi a mocskos szájú Költő
aki egészen az Északnyugati Átjáróig
hangoztatta, mekkora macsó.
Kék köd Saybrook felett,
Holmes leül és viktoriánus kaját eszik —
ráadásul a Time tíz oldalon át
homoszexuális tündérekről ír!
Szóval, amíg itt vagyok
teszem a dolgom —
De milyen Dolgot?
Az élet fájdalmának enyhítése.
Minden más, részeg
némajáték.
Az Értelem lehelete
Mind Breaths
Gyukics Gábor fordítása
https://dunszt.sk/2021/07/20/memoria-kertek-az-ertelem-lehelete/Így, keresztbe tett lábbal ülök egy kerek párnán a Teton tetején
Ráleheltem egy testtávolságnyira levő aluminium mikrofonállványra
Ráleheltem a tanító trónjára, faszék sárga párnával
Távolabb leheltem, túl a szakés poháron, amit félig kiürített a lélegző guru
Ráleheltem a cserépben levő ágas-bogas, vastag, zöld levelű növényre
Ráleheltem a Sangha szeánszot visszacsillogó hatalmas üvegtáblára a meditációs kafetériában
Leheletem orrlyukamon át nekilebbent a megvilágított ablakot verdeső molylepkének
Kileheltem a hegy lábánál az alkonyatban remegő szeptemberi nyárfaágak sárga leveleire
átleheltem a hegyek felett, fehér felhőfoszlányok
a lassan lélegző fellegek alatti porhó gyűrűzte bérceken túl,
a szeles Teton hegységtől egészen Idahóig,
nyugati irányba lélegző
finomszemcséjű hósöpörte szürke hegyláncok a kék ég alatt,
az apró széllökésektől remegő fű a hegytetőn pont Wastch felé
Késő őszi déliszellő Salt Lake City fatemplomának utcáin
a vastag ólomszínű tó fehér sóport kavart fel, a Kennecott rézbánya porát a szél
a masszív Unit Rig telephelyig viszi,
Reno neon fénye felé, dollár bankjegyek sodródnak az útpadka mentén lefelé
fel az ősz hidege földre fújt leveleihez a Sierra tölgynek,
a hegycsúcsok felett hóviharok erősködnek,
Egy ima lehelete a Kitkitdizze földhöz közeli szarvzöld levelein,
Gary cseréptetőjén és a templom oszlopain túl sátrak és medveszölő lugasok, fenyvesek a Sierra lábainál —
A lehelet lecsapódik a Sacramantó völgy fölött, átviharzik a Bay Bridge hatsávos autópályáin,
hírlapok lármája árasztja el a Montgomery utat, a Washington park fehér templomának lépcsőjéről a galambok lassúdan röppennek tova naplemente elől —
A Golden Gate víze tarajos hullámokon száguld a Csendes óceánig
Hawaiinál balzsamos szél fújdogál a hotel pálma fái között, nedves meleg söpört át a légibázison.
nyirkos szél Guam rothadó vámházában
tiszta szél leheli Fiji pálmafa és korál partjait, Suva városának zászlaja rönkfa hoteleken lebeg,
péntek éjszaka taxisok suhannak el fekete korzózók mellett az emeleti rock & roll discó Angol neon fényben vibráló ablaka alatt —
Sydneybe szellő háton, Queensland füves domboldalai fölött, ahol tehénlepényben rejtőzködik a gomba, viszi a szél Brian Moore Dobro gitárjának zümmögését Adelaide sikátoraiba —
Yerkalla falu csattogó dala ráúszik a remegő hullámra és zöld óceáni szellő viszi Darwin földjén át a Gove félszigetre,
Üreges fagong visszhangzik a temető hullámzó füve alatt egy kyotoi templom csarnokában a Yea vízesés és a szél Észak-kelet Japán szeszélyes vizein,
Ködkürt bőg fel a Kínai tengeren, szakadó eső Saigon felett, bombázók repülnek át Kambodzsa légterén,
Avelokitesvera apró kavicsa adta látomás, Angkor Wat sokarcú tornyai egy szeles éjjelen,
ópium füst egy sárga szájból Bangkokban, vastag hasisfüst egy szakállas szádhu orrából és szeméből a Nimtala krematóriumban,
fafüst száll a Hooghly hídon a szélben, inszensz füstölög Bodhgajában, a Bo fa alatt,
Farakások égnek a Manikarnika lépcsőin Benareszben, visszaküldve Sivához a megfüstölt lelkeket,
Brindában szerelmes levelekkel enyeleg a szél, Old Delhi sikátorai fölött a hatalmas mecset padlóján mozdulatlan a levegő,
Kausani város kőfalán átfúj a szél, a havas látóhatáron a Himalája több száz mérföldnyi hegyláncainak csúcsai, imazászlók lobognak Almora faszínű házainak tetején,
az Indiai Óceán passzátszele vitorlásokat repít Mombasa vagy Dar es-Salam
folyóparti kikötőjébe,
pálmák bólogatnak és tengerészek alszanak gyapjútakaróba burkolva a fedélzeten
a Vörös tengeren lágy szellő fújdogál Eliat alkoholmentes hoteljeig, a Síratófalnál, a sírhalmok között szórólapok szerteszét
már Krétánál járnak a Tel Avivot elhagyó Mediterrán zefir szellők, a barlanghoz közel, ahol Zeusz született még működnek a Lassithi fennsík szélmalmai,
Hullám korbácsolta Pireusz, a velencei lagunák vize ellepte a Szent Márk tér köveit, elöntötte a Piazzát, iszap fedi márványcsarnokait, gondolák hányódnak le és fel a Zattere szeszélyes vízén,
szeptember hűvöse csatangol Milánó árkádaiban, fázós csontok és kabátok verdesnek a Szent Péter téren.
Csend van a síroknál lefelé a Via Appián, a magányos füves ösvényen egykedvűek a sírkővek, szuszogó öregember dolgozik fent az úton —
Szkülla és Kharübdisz között szicíliai dohányfüst lebeg a hajó fedélzetén,
fekete füst száll a szénbányákból Marseilles felé, gőzhajó fehér lebegő füstjét viszi a hátszél egészen Tangierig,
Provence-ban jár vörös árnyalatú ősz lélegzete, lassú hajók a Szajnán, az Eiffel-torony fém csúcsán a hölgy szorosan a felsőjére tekeri palástját —
haragos fekete-zöld hullámok a La Manche csatornán, sörösdobozok zörögnek Londonban a Piccadilly betonján, Erosz ezüstszín mellkasa alatt, a Sunday Times felemelkedik és lepihen a szökőkút nedves lépcsőjén —
kék ég és balzsamos szellő érkezik Iona szigete és a Belső Hebridák felől, köd sodródik az Atlanti óceánon,
fehér fagyos süvöltő Labrador hideg New York hasadékaiban, barna papírzacskók sietnek a Lower East Side-ból a Wall streetre —
lehelet apám fejénél Park Avenue-i lakásában Patersonban,
hűvös szeptemberi szellő érkezik East Hill felől, vörösen remegnek a Cherry völgy platánjai,
útban Chicagóba, a szeles városba szertefoszlik a tudatosság hatalmas lehelete,
máglyányi füst, autók sodródnak, drága benzingőz kacskaringózik a vasúti sínek között,
egyetlen lehelet repül Nyugatnak, át a síkságon, Nebraska mezői learatva, az esti levegőben gyengéden hajladozik a tarló
fel a Szikláshegységbe, a Cherry Creek medréből újabb zefir szellő emelkedik,
jeges robbanás naplementekor a Pike Peak felett, a Tetonok felé hullámoznak a Wind River csúcsai, egy lehelet visszatér Jackson Hole völgyébe, a tehenekkel pettyezet hatalmas síkos fűves síkságokhoz, a pusztaság egy sarkába,
szeptember nyughatatlan szele az aszfaltúton és a sáros parkolóban, a falépcsőn a szélben a vörös drótköltépálya felvonó alatti Teton Village kávézóba
nyugodt lehelet, csendes lehelet, lassú lehelet árad az orrlyukakból.
Éjféli városi heroinfeszkó Frank O’Harának
City Midnight Junk Strains for Frank O'Hara
Gyukics Gábor fordítása
https://www.jelenkor.net/archivum/cikk/16319/ejfeli-varosi-heroinfeszkoKapcsold föl a napsárga égőket
a hálószobában...
Az ünnepelt költő, a halott Frank O’Hara csontjai
immár a temető füve alatt
Este nyolc órai üresség a Cedar Bárban
Jó pár részeg pofa
festésről, padlásszobákról
és pennsylvaniai fiatalságukról cseveg.
Kline-t a szíve támadta meg
És a nagy dumás Frank is
leállt örökre –
Gyászolnak a hűséges, piás rajongók.
A buszjegy 5 centtel drágább, amint elhagyjuk
régi 9. utcai pecóját a parknál.
Az érzékeny Peter imádta a dicséretét
kíváncsi vagyok
rólam mit mond majd –
Angyalnak vélt talán
Angyalnak, aki még mindig, akarva-akaratlan is a föld mikrofonjába beszélek
– hogy a korai halál
kísértetszínre festett szavaként
írásban megtestesülve, éretten
térjek vissza egy másik évtizedben.
A saját szerelmed
fecsegő prófétája, személyes
emlék az épületüveget éneklő
költőtársról
Látom, amint nyakkendőddel a válladon sétálsz
a szélben az 5. sugárúton
az állványzaton az Időt megmászó
az Élet ablakát mosó
jóképű melles melósok alatt
– több pohár martinival volt randevúd
és egy szeretett szőke költővel otthonától távol
– veled és szent metropoliszoddal
egy hosszú délután hatalmas boldogságában
ahol a Rockefeller Központ
árnyéka a halál
bensőséges utcáid fölött.
Fekete öltönyben találkozni kivel igyekeztél,
Kielégítetlen?
Eltéveszthetetlen,
Imádni való randevú
a nagy faszú bájos magányos fiatal költővel
aki addig baszik egész éjjel
amíg már el sem élvezel
kipróbálod kínzásaidat gyengéd szolgálatkész testén
hogy buzgón kielégíthesd a téged ártatlannak
teremtő isten szeszélyét.
Kipróbáltam fiúidat, késznek
aranyosnak és barátságosnak találtam őket,
válogatott urak
széles kanapéjú lakásokkal
magányukban kielégítenek tiszta nyelvedért:
pénz közé keveredtél
mivel beszéltél annyi nyelven, hogy gazdag legyél
ha azt akartad, hogy üresek legyenek falaid –
Mély filozófiai fogalmak a kedves, ősz hajú, Herbert Read komolyságú Edwin Denby
jelenti be halotti ajándékod
a megilletődött tömegnek, melynek történelmi op art borzongása
volt az új szobor, az univerzumban készült nagy kék sebesült tested
amikor a hétvégére becsípve Fire Islandre mentél
régi, családnak számító évtizedes barátokkal.
Peter az ablakon át a rablókra mered,
a Lower East Side amfetaminban háborog
Én a fejembe bámulok és törött római orrodat keresem
martinitól nedves szád illatát és
nagy művészi becsípett csókodat.
A 40-esek élete az az élet, amelyet meg kell tölteni
sok finom parti és este
érdekes italaival és
elvirágzott vagy új barátokkal
megérteni a társadalmi oszt...
Szeretnék ott lenni a kerti partidon a felhők között
meztelenül mindannyian
hárfáinkat pengetve egymás új verseit olvasva
az unalmas mennyei
Baráti Bizottság Múzeumban.
Rossz a kedved?
Vegyél be egy aszpirint.
Magad alatt vagy?
Biztonságban, gondoskodó
karjaidban alszom el.
Lehetne a Történelem egy irányíthatatlan figurája a Mennyek tulaja,
mármint a Földön.
Remélem kielégítetted gyerekkori szerelmedet
Serdülőkori fantáziád, tengerészi büntetésed, térdelsz
szop a szád
Elegáns következetesség
a dudáló önbeteljesítő személyiségtől
a bagázs humoros érzelmeinek Kurátorától,
A Reszketőtől, amikor csak lehetséges. Szemeden át látom New Yorkot
és manapság évi egy temetésről hallok –
Billie Holiday idejéből
egyre jobban értékelem
mélységes pletykánk számára
a közös fület.1966. július 29.
Kivel légy elnéző
Who Be Kind To
Gyukics Gábor fordítása
https://tiszatajonline.hu/irodalom/who-be-kind-to/Légy elnéző magaddal, csak egy vagy
a sok veszendő lélekből a bolygón,
aki azt kívánja, hogy
egy lágy ujj a mellbimbótól
a fanszőrzetig kövesse az utat –
aki nyelves puszit kíván hónaljára,
egy ajkat, hogy megcsókolja
sápadt combjai között –
Légy elnéző magaddal Harry, mert a rosszindulat
akkor érkezik, amikor felrobban a test,
napalm, rák, halálos ágy, Vietnám
abszurd hely fákról ábrándozni
föléd hajolnak és dühös amerikai pofák
holdkóros terrorral vigyorognak
maradék szemedbe –
Légy kedves magadhoz, hiszen saját kedvességed
gyönyörűsége holnapra elárasztja a rendőrséget,
hiszen a tehén a mezőn, az egér pedig a macska-lyukban zokog –
Légy elnéző evvel a hellyel, ez jelenlegi lakóhelyed
fúró és radartoronnyal és virággal a vén patakban –
Légy elnéző a tévéfotelben szilárd könnyeket síró
szomszéddal, nincs más otthona,
nem hall semmi mást
csak a telefon durva hangját
Kattanás, berregés, másik adóra kapcsol és
az ihletett melodráma eltűnik
egyedül marad éjszakára, eltűnik
az ágyban –
Légy elnéző eltűnt anyáddal szemben és
apáddal, a terasz ablakon át bámulja,
amint a tejeskocsi és a halottszállító befordul a sarkon
Légy elnéző a Whitehall, a Kreml, a Fehér Ház,
a Louvre és a Phoenix City folyosóin
zokogó, vén, nagy orrú, dühös, idegesen tárcsázó
politikussal.
a tar gégefő oly mérhetetlen huzalokon át
kapcsolódik a földalatti elektródákhoz,
amilyeneket még a cica sem lát a gomba alakú félelem-lebenyen
és az Alvó Dr. Einstein füle alatt
férgekkel másznak, férgekkel másznak, férgekkel
másznak, ütött az óra –
Beteg, elégedetlen, nem kedvelt,
Főparancsnok Miniszter Elnök
Félelem Elvtárs Úr
magas homlokai!
Légy elnéző a félénkkel melletted
ő az, aki emlékezik a Siralmak
könyvére.
miként a Belgravia minden portása és takarítója
a megfeszített Ádám-fiának próféciáira –
Légy elnéző a moszkvai hold alatt zokogó
önmagaddal, és rejtsd el gyönyörű hajad
az esőkabát és a velúr Levis alá –
Mert ez a megszületés öröme, az ismeretlen
szemüvegekből áradó kedvesség
a Kensingtonon átmenő buszon,
egy londoni ujjának érintése hüvelykujjadon,
a cigerettádról kölcsönzött tűz,
reggeli mosoly a Newcastle vasútállomáson,
amikor hosszúhajú Tom, a szőke férj
üdvözli a telefonok szakállas idegenét –
vidám belekben ugrabugrál a bumm-bumm,
miközben CavernSink liverpooli dalnokai
felemelik örömteli hangjukat, és elektromos
afrikai hurrát hallatnak a gitárokon
Jeruzsálemért –
Bevonulnak a szentek, Twist & Shout és az
Éden kapui ismét nevet kapnak
Albionban
a Remény fekete zsoltárt énekel Nigériából,
fehér zsoltár visszhangozza Detroitban,
felhangosítva visszhangzik Nottinghamtól Prágáig,
kínai zsoltár hallatszik, ha mind leéljük életünk
az elkövetkezendő 6 évtizedben –
Légy elnéző a kínai zsoltárral
a melledben levő vörös tranzisztorban –
Légy elnéző Monkkal, aki magányos akkord robbanásokat játszik
hatalmas zongoráján a Five Spot jazzkocsmában,
egy padon saját magát hallgatva teljesen elszállt
a nightclub univerzumban –
Légy elnéző azokkal a hősökkel, akik
újságban veszítették el nevüket
és csupán saját fohászukat hallják
a szex békés csókjáért a bolygó
gigantikus auditóriumában,
a zenekarban névtelen hangok sírnak kedvességért
kínjukban sikoltoznak, hogy létrejöjjön a gyönyörűség,
a verebek több száz éve
fehér hajú csajsziknak énekelnek.
a költők saját vágyaiknak a bolondjai – Ó Anakreón
ó angyali Shelley!
Vezessétek ezt az új mellbimbós nemzedéket űrhajókon
a Mars következő univerzumába
Az ima a férfinak és a lánynak szól, ők az egyetlen istenek,
egyetlen urai az Érzés királyságainak, Jézusai saját
élő bordáiknak –
Kerékpárlánc és géppuska, rettegő vigyor
és az Álom Bomba hideg szagú logikája
megérkezett Saigonba, Johannesburgba,
Dominikába, Phnom Penhbe, a Pentagonba,
Párizsba és Lhaszába –
Légy elnéző a XX. században remegő, borzongó és
vibráló én univerzumával
ez nyitja ki a szemét, a hasa és melle
a húshoz láncolva, hogy érezze a
gyönyörűség számtalan virágát,
ami Én Vagyok Neked –
Álom! Álom! Nem akarok egyedül lenni!
Tudni akarom, hogy szeretnek!
A hús orgiáját akarom, boldog szemek
orgiáját, a lélek orgiáját, amint csókolják és megáldják
a halandóvá nőtt testet,
a gyengédség orgiáját a nyak mélyén, a kedvesség
orgiáját a combnak és a vaginának.
A hús, a kéz és a fasz adta vágyat,
a száj és a segg szerezte vágyat, az utolsó
sóhajra visszatérő vágyat!
Ma este mindannyian szeretkezzünk Londonban,
mintha most lenne 2001, az izgató
isten éve –
És légy elnéző a szegény repedt járdán zokogó magányos
lélekkel –
Ima a szellemekért és a démonokért,
a rádión szadista hangokat megszólaltató
Fővárosok és Kongresszusok
szeretet-hiányáért –
Szoborpusztítók és tankparancsnokok, a Mekong-delta
és Stanleyville boldogtalan gyilkosai.
Az új fajta ember rátalált a boldogságra,
hogy véget vessen a hidegháborúnak
amit a kígyó napja óta viselt
saját fajtája ellen.1965. június 8.
Walesi látogatás
Wales Visitation
Gyukics Gábor fordítása
https://epa.oszk.hu/03900/03985/00040/pdf/EPA03985_kalligram_2021_07-08_039-045.pdfFehér köd emelkedik és szitál a hegyfokon
szélfolyókban mozognak a fák
a felhőket, mintha hullámok
emelnék magasba, gigantikus légörvény
a völgyeső osztott üvegén átpillantó
zöld sziklák mentén
nyüzsgő, finoman lengedező páfrányok
fölé emeli a ködöt –
Bárd, Ó én, Visitacione, ne mondj
csak annyit, amennyit egy férfi látott az albioni völgyben
abból a népből, melynek fizikai tudományai az Ökológiával záródnak,
földi kapcsolatainak bölcsessége
a szájé és a szemé egymásba fon tíz látható évszázadot
a tudatnyelvi gyümölcsöskert nyilvánvalóan emberi
a sátáni bogáncs felemeli agancsos szimmetriáját
virágzik a nővér-fű-százszorszépek rózsaszín kicsiny
angyali izzószerű bimbói felett –
160 mérföldnyire London szimmetrikusan tüskés tornyaitól emlékszem
tv-hálózatokon villog szakállas énem
bárányok a domboldal beszögellő fáin a mai napon
Blake bégetést hall vén fülében és Wordsworth halk gondolatát a régi időkben
Csend
felhők húznak el a Tintern Apátság csontváz tornyai között —
A Bárd oly Névtelen mint a Végtelen, fecsegj a Végtelenbe!
Megremegett a völgy, egy elnyújtott mozdulat, szél
hullámzik a mohás dombokon
a fehér ködöt lágyan vörös csermelybe süllyesztő gigantikus láp
a hegyoldalon
leveles ágainak indáit
gránitos hullámtörés mosta el —
és felemelte a sodródó ködöt, felemelte a fák karjait
és egy pillanatnyi egyensúlyban tartva felemelte a füvet,
A L L E N G I N S B E R G
és felemelte a bárányokat, hogy ne mozogjanak
és egy ünnepélyes hullámban felemelte a dombok zöldjét
a Mennyek szilárd tömege, párával feltöltve süllyed a völgyön át,
A Mérhetetlenség apró hullámai hatalmas nyelvcsapásokkal szelik
át a Llanthony völgyet,
ez így hosszában Anglia, völgy völgy hátán a Mennyek óceánja alatt
felhő tónuson függeszkedve.
– a Mennyek fűszál pengén egyensúlyozik.
A lassú hegyi szél üvöltése a test sóhaja,
Egy teremtmény pezseg kedvesen a hegyoldalon
Tökéletes arányok rezegnek kiegyensúlyozottan a skálán,
milliónyi százszorszép lábon tolódik el egy
mozdulat a felhős égbolton át,
a hegycsúcs remegő virágain át
Fenséges mozdulat izgatta nedves fű remegés
zúdul a fehér köd legtávolabbi indájába –
Semmi nem tökéletlen a bimbózó hegyen,
lélegeznek a völgyek, a mennyek és a föld együtt mozognak,
hüvelyknyi sárga levegőt ösztökélnek a százszorszépek ,
zöldségek remegnek, zölden csillog a fű
juhok pettyezik a hegyoldalt, üres szemekkel kérődznek,
a meleg esőben lovak táncolnak,
fákkal szegélyezett élő csatorna hálózat köti össze a tanyákat,
a galagonyával borított dombokon áfonya öltöztette kőfalak.
A páfrány hajú mezőn fácán dürrög –
Kint, kint a domboldalon, földre esni az óceán hangjába,
a nedves leveg puha széllökésébe
Ó, briliáns Nedvesség, Ó Anya, nem éri testedet bántalom!
Nézd közelről, semmi nem tökéletlen a füvön,
az összes virág Buddha-szeme számtalan formában
ismételi a történetet –
Térdelj le zöld rügyeire a gyűszűvirágnak, lila harangjai
megduplázzák a szár remegő antennáit estükben,
nézz egy billogozott bárány szemébe, amint a párázó galagonyabokor alatt
bámul mozdulatlanul lélegezve –
Lefekszem, szakállam összevegyül a hegyoldal nyirkos hajával,
érzem a föld vagina-nedves szagát, ártalmatlan,
megízlelem az ibolyaszín bogáncspihét, édesség –
ez a kiegyensúlyozottság és mérhetetlenség a legpuhább lélegzettel
mozdítja meg a néma völgy alján az összes virágot,
megremegteti a bárány gyapját, ökörnyál eső-gyöngyöt függeszt a fűbe,
felemeli a gyökéren a fát, a velük egyenlő súlyú erős légáramlatban
a madarak az esőbe rejtik erejüket,
mellkasból, nyakból sóhajt, egy hatalmas Ó! együtt hív
a föld szívébe
A nagy titok nem titok
Az érzékek beilleszkednek a szélbe,
A Látható látható,
eső-köd függönyök hullámoznak keresztűl a szakállas völgyön,
szürke atomok vizezik be a szél kabbaláját
Az alkonyi esőben, keresztbe tett lábbal egy sziklán,
gumicsizmásan a puha fűben nem mozdul az agy,
lehelet remeg az útszéli fehér százszorszépeken,
a mennyei fuvallat és vele szimmetrikus levegőm
agancsos páfrányokon hullámzik át
köldököm vonzza magába
ez ugyanaz a lehelet, amelyik áthatol a Capel-Y-Ffn-en.
az Alef és az Om hangja
porcerdőkön át,
a koponyám méltó társa Lord Hereford’s Knob hegyének,
Minden Albion egy és ugyanaz.
Mit vettem észre? Részleteket! Az Egyetlennek
számtalan látomása van –
felfelé göndörödik a hamuzóból a füst,
gyengén ég a tűz a házban,
Még nedves az éjszaka és a csillagtalan, szeszélyes fekete
menny
felfelé mozog a nedves szélben.
Ego vallomás
Ego Confession
Gyukics Gábor fordítása
https://epa.oszk.hu/03900/03985/00040/pdf/EPA03985_kalligram_2021_07-08_039-045.pdfAzt akarom, hogy a legzseniálisabb emberként ismerjenek Amerikában
Úgy mutassanak be Gyalwa Karmapának, a Suttogva Sugárzó Őrült
Bölcsességet
Gyakorló Családfa várományosának, mint egy misztikus fiatal férfit, aki egy
évtizede
meglátogatta Gangtokban és névtelenül rákacsintott
A Dharma említése nélkül előkészítette Amerikában a Dharma útját – lefirkantotta
a nevetést
Látta Blake-t és elhagyta Istent
Akinek a fém lepedőn alvó Messianic Fink a legsötétebb órákban küldött
üzeneteket,
„valahol a Szövetségi Börtönrendszerben” Weathermen nem kapott Moszkvai
Aranyat
aki hátrament Cecil Taylorhoz a hátsószínpadra átbeszélni egy komoly
akkordot és egy night klubban tölti az időt
aki, miközben Vajrasattva szobra bámulta megbaszott egy rózsás ajkú
rocksztárt egy apró mocskos hálószobában –
és egy hangtalan gondolattal megbuktatta a CIA-t –
a bécsi sörkertek a Vén Bohémjai még emlékeznek
fiatal lenyűgöző arcú és vasmellű szeretőire,
gnosztikus segédeszközök és szivárvány világította pókhálók mágikus
észlelése
kivételes konyha, tüdőpörkölt, Spagetti a la Vongola és salátaöntet recept
3 rész olaj, egy rész ecet sok fokhagyma és egy kanál méz
kivételes és teljesen üres egója a Dharma szolgálatában
nem fél saját szellemétől
szajkóként pletykál gurukról és szűkszavúságukról híres zsenikről –
Bluest énekelt, megríkatta a rocksztárokat és Memphisben megnevettetett
egy öreg
fekete gitárost –
Szeretnék a Költészet látványossága lenni, győzedelmes a világ trükkjei felett,
Saját mindentudó lélegzése áthatol a Háború könnygáz kém hallicinácón
észszerűsége elámította gaga Gurut és a jómódú Művészeket —
ő szólt az Igazságügy Minisztériumnak és fenyegetőzött, hogy megosztja
információit
Megállította a Háborút, visszafordította a Kőolajipar parancsnokait, hogy
otthon az ágyukban szomorkodjanak és morgolódjanak
Fát vágott, erdei házakat épített és farmokat hozott létre
pénzt adományozott rászoruló költőknek és gondoskodott az ország
fantáziadús zsenijeiről
Harsogó jazz mellett üldögélt csendesen és töltőtollal írt verseket –
48 éves korán túl nem félt sem Istentől, sem Haláltól –
hagyta, hogy a nevetőgáztól vizzé váljon az agya hogy futurista fogászok
kihúzhassák arany őrlőfogát
Hajósként egy év alatt megismerte az óceánt
később asztalosként megtanult faragni és sarkosra vágni
fiatal korában beszélgetett az öreg Pound-al és jól bánt az apjával
– Üres az egész, az egész csak a show kedvéért, az egész csak a Költészet
érdekében
hogy a jövő generációjának fokmérőként lefektesse az észszerűség
rendhagyó példáját
hogy a fiataloknak szemléltesse a Múzsa erejét és megakadályozza a jövő
öngyilkosságait
és hasonló jó humorral fogadja saját hazugságát és a szakadékot hazugság
és hazugság között
Magányosan a magányos rovarokkal és énekes madarakkal teli világokban
– akinek nem volt más témája csak saját maga különböző álruhákban
valami saját testén kívüli ideértve az üres levegővel teli tér-erdőket és
városakat –
Hogy megteremtse saját hegyét, még hegyet is mászott, gleccsereken át
jégcsákánnyal, mászóvassal és kötéllel –
Halál és hírnév
Death and Fame
Gyukics Gábor fordítása
https://epa.oszk.hu/03900/03985/00040/pdf/EPA03985_kalligram_2021_07-08_039-045.pdfAmikor meghalok
nem érdekel mi történik a testemmel
dobják hamvaimat az égbe, szórják az East Riverbe
temessenek el egy urnában a B’nai Israel temetőben Elizabeth városban New
Jerseyben
Bár komoly temetést akarok
St. Patrick’s Cathedral, St. Mark’s Church, Manhattan legnagyobb zsinagógája
Először is, ott a család, a bátyám,
a fiú unokatestvérek, 96 éves virgonc mostohaanyám Edith, Honay néni Ó
Newarkból, Joel doktor, Mindy unokatestvérem, egy szemű, egy fülű Gene
bátyám, szőke Connie sógornőm, öt fiú unokatestvérem, mostohafivéreim,
-nővéreim és unokáik,
társam Petert Orlovsky, gondozóim Rosenthal & Hale, Bill Morgan –
Másodszor, tanítóm Trungpa Vajracharya szelleme, Gelek Rinpoche szintén,
Sakyong Mipham,
Dalai Lama ébersége, esély, hogy meglátogathassa Amerikát, Satchitananda
Swami,
Shivananda Dehorahava Baba, Karmapa XVI, Dudjom Rinpoche, Katagiri és
Suzuki Roshi szellemei
Baker, Whalen, Daido Loori, Qwong, a törékeny, fehér hajú Kapleau Roshis,
Lama Tarchin –
és ami a legfontossabb; félévszázadnyi szeretőim
tucatnyi, száz, vagy több, öregebb arcok, kopaszok és gazdagok,
fiatal fiúk, akikkel nemrég meztelenül találkoztam az ágyban, meglepődő
egymásra ismerő csődület, számtalan,
intim, emléket cserélnek
„Ő tanított meditálni, én az ezer éves elvonulás vén veteránja vagyok –„
„ Metró állomásokon zenéltem, heteró vagyok, de szerettem és ő is szeretett”
„19 éves koromban több szeretetet kaptam tőle, mint bárki mástól”
„Feküdtünk a takaró alatt, pletykálkodtunk, olvastuk a verseimet, ölelkeztünk
és csókolóztunk, összeért a hasunk, egymást ölelték karjaink”
„Mindig alsóneműben feküdtem az ágyába, de reggelre a földre kerültek
alsóruháim”
„Japán, mindig a fenekembe akart hatolni a mester”
„Egész éjjel Kerouc-ról és Cassadyről beszéltünk, Buddha ülésben ültünk,
azután magasított ágyában aludtunk.”
„Úgy tűnt, hogy komoly szüksége volt a gyengédségre, szégyen lenne, ha nem
tenném boldoggá”
„Magányos volt, előtte soha nem voltam pucér senkivel az ágyban, oly gyengéd
volt, beleremegett a gyomrom, amikor végigfuttatta az ujját a mellbimbómtól
a hasamon át a csípőmig -- „
„Csak feküdtem csukott szemmel, a szájával kielégített és a kezével a
csipőm körül”
„Remekül szopott”
„Szóval lesz pár szeretői pletyka 1946-ból, Neal Cassady 1997-ben
visszatér lélekben, testben és vérben fiatalosan
meglepődöm – „ Te is? Azt hittem heteró vagy!”
„De Ginsberg, én kivétel vagyok, valamilyen oknál fogva tetszett nekem,”
„Már elfelejtettem, hogy heteró buzi queer voltam vagy humoros, de én
magam oly gyengéd és szerethető voltam, meg lehetett csókolni
a fejem tetején,
a homlokomon torkomon szívemen és gyomorszájamon, hasamon,
a faszomon, nyelvével csiklandozta a hátsómat”
Szerettem, ahogy szavalt ’Hátam mögött folyvást hallom még/ az idő
sietve közelgő szárnyas szekerét”
együtt a fejek, szemtől szembe a párnán –“
egy jóképű fiatal a szeretők közül kissé lemaradva
„17 éves kölyökként jártam költészeti óráira, intéztem neki pár dolgot lift
nélküli lakásába,
elcsábított, nem akartam, kielégített, haza mentem, többé nem láttam,
nem is akartam soha...”
„Nem tudta felállítani, de azért szeretett,” „Tiszta öregember,”
„Gondoskodott róla, hogy én élvezzek el hamarabb”
Ez a meglepett büszke csődület a tisztelet szertartásos helyén –
Aztán a költők, zenészek – egyetemista grunge bandák – Beatles korú
vén rocksztárok, hűséges ritmusgitárosok, homokos komolyzene
karmesterek, ismeretlen high jazz zeneszerzők, funky trombitások,
a bőgő és a kürt fekete zsenijei, népdalénekes hegedűsök, dobroval,
tamburinnal, harmonikával, mandolinnak, akkord citerával,
furulyával, kazooval
Utánuk, olasz művészek, romantikus realisták, akik a 60-as években
indiai misztikusokról tanultak, késő toszkániai fauista festő-költők,
klasszikus fogalmazó Massachusetts szürreális jackanapes európai
feleséggel, vázlatfüzet a nyomorról, gesszó olajfestékkel és akvarellel
dolgozó amerikai provinciák mesterei
Azután, középiskolai tanárok, a magányos ír könyvtáros, kényes
könyvgyűjtők, szexuális felszabadító csapatok, nem hadseregek, két
nemű hölgyek
„tucatnyiszor találkoztam vele, soha nem emlékezett a nevemre, de azért
szeretem, igaz művész”
„Menopauza utáni idegösszeomlás, költői humora mentett meg az
öngyilkos kórházaktól
Elbűvölő szerény modorú zseni, elmosogatott, egy hétig volt a stúdióm
vendége Budapesten”
Ezernyi olvasó „Az Üvöltés megváltoztatta az èletem, Libertyville, Illinois”
„Hallottam a Montclair State Teachers egyetemen felolvasni,
eldöntöttem, költő leszek -- ”
„Begerjesztett, garázs rockkal kezdtem, Kansas Cityben énekeltem
a számaimat”
„Megsirattam magam és apám a Kaddish olvasásakor, Nevada City”
„A Halál apa blues segített, amikor 1982-ben, Bostonban meghalt
a nővérem”
„Olvastam, miket mondott egy újságban, eldobtam az agyam, rájöttem
más is van hozzám hasonló”
Siketnéma költők briliáns gyors gesztusokkal, kézjelekkel
Aztán, újságírók, szerkesztők, titkárok, ügynökök, portréfestők és
fényképész rajongók, rock kritikusok,
művelt munkások, kultúrtörténészek jöttek, hogy tanúi legyenek
e történelmi temetésnek,
Szuper rajongók, költőcskék, öregedő Beatnikek és Grateful Dead
imádók, autogramvadászok, kiváló paparazzik,
intelligens idióták
Mindenki tudta, hogy a „Történelem” részévé vált, mondjuk a halottat
kivéve,
aki még életében sem tudta soha pontosan, mi történik
