Terebess Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza A beat irodalom oldalára
Allen
Ginsberg (1926-1997)
Ginsberg, Allen (1926-1997) - amerikai (USA) költő, író, a beat-nemzedék egyik legfontosabb képviselője, amelynek egyik programadó műve Ginsberg 1957-ben megjelent Üvöltés című verse (magyarul in Üvöltés. Vallomások a beat-nemzedékről, Európa, Budapest, 19823, 73-86). A magyar PEN Klub meghívására 1980-ban járt először Magyarországon, utoljára 1993-ban (vö. Marton László Távolodó - Szőnyei Tamás, Ami eleven. Beszélgetés Allen Ginsberggel, Magyar Narancs, 1993. szeptember 30., 40-41). Magyarul önálló kötetei: Nagyáruház Kaliforniában. Válogatott versek, Európa, Bp., 1973; A leples bitang. Válogatott versek, válogatta Eörsi István, Európa, Bp., 1984; Május királya, Eörsi István fordításai, Cserépfalvi, Bp., 1990; Halál Van Gogh fülére!, Pesti Szalon, Bp., 1996.
Allen Ginsberg magyarul:Haikuk (Terebess Gábor fordításai)
Üvöltés (Eörsi István fordítása)
Lábjegyzet
az üvöltéshez (Eörsi István fordítása)
Amerika (Eörsi István fordítása)
Malest
Cornifici Tuo Catullo (Eörsi István fordítása)
Üzenet (Eörsi
István fordítása)
A
vendég (Eörsi István fordítása)
Betegség-blues (Eörsi István fordítása)
Azok
ketten (Eörsi István fordítása)
Kozmopolita
üdvözlet (Eörsi István fordítása)
Annyi
a segg a világban annyi a pina (Eörsi István fordítása)
Ayers
Rock Uluru ének (Eörsi István fordítása)
Társaságban (Eörsi István fordítása)
Metafizika (Eörsi
István fordítása)
"Szeretkeztem magammal" (Eörsi István fordítása)
Burrouglis művéről (Eörsi István fordítása)
Szerelmes vers Whitman
témájára (Eörsi István fordítása)
Feljegyzés
egy álomról: 1955. június 8. (Eörsi István fordítása)
Róza
néninek (Eörsi István fordítása)
Szomorú
énem (Eörsi István fordítása)
A válasz (Eörsi István fordítása)
Az isten miért szeretet,
Jack? (Eörsi István fordítása)
Guru (Eörsi
István fordítása)
Az első buli Ken Keseyéknél
a Pokol angyalaival (Eörsi István fordítása)
Neal
hamvairól (Eörsi István fordítása)
Seggcsók (Eörsi István fordítása)
Szeptember a jessore-i
úton (Eörsi István fordítása)
Sok szerelmem (Eörsi István fordítása)
Blues hajnali négykor (Eörsi István fordítása)
Jöijj vissza, karácsony (Eörsi István fordítása)
Macdougal utcai blues (Eörsi István fordítása)
Könnygáz-rag (Eörsi
István fordítása)
Karácsonyi ajándék (Eörsi
István fordítása)
Vidékre visszatérve rövid látogatásra (Eörsi István fordítása)
Éjszakai derengés (Eörsi István fordítása)
Neruda halálára (Eörsi István fordítása)
Nemes igazságok evangéliuma (Eörsi István fordítása)
Ne vénülj meg (Eörsi
István fordítása)
"Kenjetek mindent egyvalakire" (Eörsi István fordítása)
Vén tó (Eörsi István
fordítása)
Háztartási munka (Eörsi István
fordítása)
Parlamenti nóta (Eörsi István fordítása)
Repülőgép-blues (Eörsi István fordítása)
Érettség (Eörsi István fordítása)
Záróizom (Eörsi István
fordítása)
Ötödik Internacionálé (Eörsi István
fordítása)
Párkereső hirdetés (Eörsi István
fordítása)
Proklamáció (Eörsi István fordítása)
Kral Majales visszatér (Eörsi István fordítása)
Jiddis Kopf (Eörsi István fordítása)
Egy
tolvaj ellopta ezt a verset (Eörsi István fordítása)
Lalon
stílusában (Eörsi István fordítása)
Őszi
levelek (Eörsi István fordítása)
Béke Bosznia-Hercegovinában (Eörsi István fordítása)
Új strófák a Döbbent
kegyelemhez (Eörsi István fordítása)
Seggfej! (Eörsi István fordítása)
Allen
Ginsberg: Peter Orlovskyról és szerelmünk történetéről (Eörsi István fordítása)
Czigány Lóránt: Ginsberg Debrecenben
I.
Láttam nemzedékem legkiválóbb szellemeit őrülettől szétroncsoltan, éhezve hisztériukus-pucéran,
vánszorogva néger utcákon át hajnalban hajszoltak dühödt Tűdöfést,
angyalképű hipsztereket akik ős-mennyei vággyal tapadnának az égi gépzet csillagos dinamójához,
akik szegényen és rongyosan és beesett szemmel és szipósan felültek füstölve a hidegvizes lakás természetfeletti éjszakájában a városok csúcsai fölött lebegve tűnődő dzsessz-zenére,
akik lecsupasztották agyukat a Mennynek a Magasvasút alatt és tántorgó mohamedán angyalokat láttak bérházak tetején fényárban úszva,
akik sugárzó-hűvös szemmel járták az egyetemeket Arkansast és Blake-fényű tragédiákat hallucinálva a háború túdorai közt,
akiket elűztek az akadémiákról mert becsavarodtak és obszcén ódákat firkáltak a koponya ablakaira,
akik borostás szobákban gatyában guggolva elégették pénzüket papírkosarastul a Rémségre fülelve a falon át,
akiket letartóztattak mert ágyékszakállukban marijuánával lépték át Laredónál a határt New York felé,
akik tüzet nyeltek festő szállodákban vagy halálos terpentint ittak a Paradise Alleyben, vagy eltisztítótüzelték torzójukat minden éjszaka
álmokkal, drogokkal, riasztó rémlátomásokkal, szesszel és fasszal és véget-nem-érő numerákkal,
az elmében didergő felhő és villám példátlan zsákutcáit amint Kanada és Paterson pólusai közt kanyarogva kivilágítják a köztes Idő teljes mozdulatlan világát,
csarnokok áttetsző meszkalin-tömörségét, temető-udvar hajnalán zöld fát, bormámort háztetők fölött, külvárosi kirakatokból drogosan meglovasított autóba szivárgó dzsessz-zenét, közlekedési lámpák neonvillogását, napot és holdat és a brooklyni fák vibrálását sövöltő téli homályban, kuka-hantát és az elme kedves királyi fényét,
akik metróhoz láncolták magukat végtelen benzedrines száguldásra Batterytől a szent Bronxig, míg kerekek és gyerekek zajától kikészülve vonagló szájjal kiégett kongó koponyával belefulladtak a bronxi állatkert iszonyú ragyogásába,
akik elmerültek minden éjjel valamelyik Bickford-csehó tengeralattjáró fényében majd kilebbentek és a sivár Fugazzi-presszó pállott sördélutánjában figyelték a hidrogén-wurlitzer végítélet-robaját,
akik hetven órán át beszéltek egyfolytában a parktól a kéglijükig, a diliháztól a múzeumig, a Brooklyini Hídig,
Platonikus társalkodók elveszett légióit amint levetik magukat a tornácokról a vészkijáratok vaslépcsőiről az ablakpárkányokról az Empire State Buildingről és le a holdról,
blablablablázva sivítva okádva fényeket és emlékforgácsokat és pletykákat susogva és a szem gyönyöreit és kórházak fegyházak háborúk sokkjait,
szellemóriásokat amint hét napon és éjjelen át kiapadnak a teljes önmegtagadásban, ragyogó szemük, a zsinagóga étke, a járdára szórva,
akik felszívódnak a semmi Zenjében Mucsán maguk után húzva a bivalybasznádi városházát ábrázoló kétértelmű képes levelezőlapok csíkját,
gyötri őket Kelet verítéke tangeri csontőrlő kín kínai migrén a kábítószerelvonókúrás newarki sivár bútoroztt szobában,
akik körbe-körbe kószáltak éjfélkor a rendezőpályaudvaron tűnődve, hogy merre tűnjenek el, és elmentek és a kutya se sírt utánuk,
akik füstöltek míg zaka-zaka-zakatolt a tehervonat havon át magányos farmok felé a nagypapa-éjben,
akik tanulmányozták Plotinost Poe-t Juan de la Cruzt a telepátiát és a bibáb kabalát mert a Kozmosz ösztönösen vibrált a lábuk előtt a lapályon,
akik magányosan csavarogtak Idaho utcáin keresve olyan látomásos indián angyalokat akik látomásos indián angyalok,
akik azt hitték hogy csak káprázik az eszük, amikor Baltimore felragyogott természetfeletti önkívületben,
akik limuzinba szökkentek Oklahoma kínai kandurjával a kisváros téli esőjének éjféli utcalámpáitól felajzva,
akik éhesen és magyányosan kószáltak Houstonban dzsesszt vagy szextársat vagy füvet keresve, és követték a bűvöletes spanyolt, hogy Amerikáról és az Öröklétről társalogjanak vele, reménytelen feladat, így hát Afrikába hajóztak,
akik eltűntek Mexikó vulkánjaiban és csak farmerruhájuk árnyát hagyták hátra meg lávát és költészetük hamvát, Chicago kandallójába szórva,
akik fel-felbukkantak a Nyugati Parton az FBI után nyomzva, szakállas, rövidnadrágos, érzékeny bőrű szexi fiúk érthetetlen röplapjaikkal,
akik cigarettável lukakat égettek a karjukba hogy tiltakozzanak a kapitalizmus bódító dohányköde ellen,
akik szuperkommunista pamfleteket szórtak szét az Union Square-n, sírva levetkőztek miközben Los Alamos szirénáinak bőgése meg a Wall Strett bőgése földhöz csapta őket és a Staten Island-i komp is bőgött,
akik sikoltozva roppantak össze fehér tornatermekben meztelenül vacogva más csontvázak gépezete előtt,
akik nyomozók nyakába haraptak és kéjelesen sikoltoztak rendőrautókban amiért nem a bűnnek hódoltak, hanem saját fortyogó homoszexualitásuknak és szeszeiknek,
akik térdenállva üvöltöttek a metrón, nemiszerveket és kéziratokat lóbáltak amikor leráncigálták őket a tetőről,
akik seggbebaszatták magukat szent motorbiciklistákkal és sikoltoztak a gyönyörtől, akik szoptak vagy akiket leszoptak ama emberi szeráfok, a tengerészek, az antlanti és karib szerelem csinibabái,
akik kúrtak reggel este rózsaligetekben közterek füvén és temetőkben szabadon ontva spermájukat bárki örömére, aki akarta,
akik csuklottak vég nélkül vihogásuk zokogásba fulladt a buzi-fürdő kabinjában amikor a szőke és meztelen angyal belépett hogy kardjával átdöfje őket,
akik átengedték fiúszeretőiket a végzet három vén szipirtyójának az egyik félszemű szipirtyó a heteroszexuális dollár a másik félszemű szipirtyó kiinteget az anyaméhből és a harmadik csak ül a seggén és elnyisszantja a mester szövőszékének értelemből szőtt arany szálait,
akik önkívületben és telhetetlenül közösültek egy üveg sörrel a kedvesükkel egy pakli cigarettával egy gyertyatartóval és leestek az ágyról és folytatták a padlón és odalent a hallban és a falnak ájulva fejezték be a végső pina látomásával és elélveztek megszökve a tudat utolsó gheczyje elől,
akik millió lány punciját édesítették remegve a napfényben és reggel vörös szemmel eltökélték hogy megédesítik a kelő nap punciját, pajtában villanó fart és pucérakat a tóban,
aki kurválkodva járta be Colorádót éjjel-lopott autók miriádjain, N.C, e költemény titkos hőse, Denver kakasa és Adonisza - öröm az emlékezetnek a tengernyi sok lefektetett lány üres grundokon és kerthelyiségekben, mozik szuvas széksorai közt, vagy hegytetőn, barlangokban vagy vézna pincérnőkkel útszéli magányban a szokáksos alsószoknya-fellibbentések és kölönösképp a tikos szolipszizmusok benzinkúti vécékben és szülővárosa utcácskáin is,
akik kihúnytak nagy mocskos mozikban, álomra ébredten, a hirtelen Manhattenben, és kikászálódtak az alagsorokból a könyörtelen tokajitól másnaposan és a Harmadig Sugárút vas-álmainak rémségeitől dúltan és betámolyogtak a munkaközvetítő hivatalokba,
akik egész éjszaka vérrel teli cipőkben kóvályogtak hóbuckás dokkokon egy gőzzel és ópiummal teli szobába nyíló ajtóra várva az East Riverben,
akik nagy öngyilkossági drámákat szerkesztettek Hudson-menti sziklaparti lakásukban a hold háborúskék fénykévéje alatt, koszorúzza fejüket babér a feledésben,
akik megették a képzelet birkagulyását és felkérődzték a rákot a Bowery folyóinak iszapos fenekén,
akiket megríkatott az utcák románca míg tolták hagymával és rossz zenével megrakott targoncájukat,
akik ládákban ülve ziháltak a sötétben a híd alatt majd felkeltek hogy műhelyükben klavicsemballót konstruáljanak,
akik lángkoronásan köhögtek a Harlem hatodik emeletén a tuberkulózisos ég alatt a teológia narancsrekeszeinek sáncai közt,
akik egész éjjel firkáltak ringva és rengve rockandroll ritmusú lelkesült varázsigéket amelyek a sárga reggelben halandzsa-stancákká változtak át,
akik romlott húst fűztek tüdőt szívet lábat farkat borscsot és tortillát a tiszta növényi királyságról ábrándozva
akik hússzállító kamionok alá buktak egy tojást keresve,
akik lehajították óráikat a tetőkről az Időn-kívüli Örökkévalóságra szavazva és a következő évtizedben naponta ébresztőórák hullottak a fejükre,
akik egymás után háromszor nyiszálták el csuklójukat sikertelenül, majd abbahagyták és régiségkereskedést nyitottak, és bőgtek azt híve hogy öregszenek,
akik ártatlan flanel-ruhában elevenen égettek el a Madison-Square-en ólomnehéz versek záporában és a divat vas-regimentjének tintás zűrzavara közt miközben a hirdetések buzitündérei nigroglicerinesen sikítoztak és a baljósan intelligens szerkesztők mustárgázt leheltek rájuk vagy elgázolták őket az Abszolút Valóság részeg taxijai,
akik leugrottak a Brooklyni Hídról ez csakugyan megesett és ismeretlenül feledésbe merülve sétáltak el a kínai negyed levesszagú sikátorainak és tűzoltókocsijainak kísérteties kábulatában és még egy pohár ingyen sör se pottyan le nekik,
akik kidaloltak ablakaikből kétségbeesve, kiestek a földalatti ablakán, beleugrottak a szennyes Passaicba, négerekre vetették magukat, utcákon üvöltöztek, borosüvegcserepeken táncoltak mezitláb széttörték az 1930-as nosztalgikus európai német dzsessz-lemezeket felhajtották a whiskyt és a véres klóban nyöszörögve okádtak, fülükben nyögések és roppant gőzkürtök sivitozása,
akik végigszáguldtak a múlt országútjain egymás versenymotorosított autójú Golgotája börtön-magánya felé dutyi-dzsessz-romantikába átlényegülve,
aki átautózta Amerikát hetvenkét óra alatt hogy megtudja van-e látomásom vagy neked van-e látomásod vagy neki van-e látomása hogy megtudja milyen az Öröklét,
akik Denverbe utaztak, akik Denverben haltak meg, akik Denverbe tértek vissza és vártak hiába, akik őrködtek Denver felett és tűnődtek Denverben árván és végül odébbálltak hogy kitáruljon az Idő előttük és Denver most árva hősei nélkül,
akik térdre buktak reménytelen székesegyházaikban egymás üdvéért és fényéért és melléért imádkozva míg a lélek felragyogott bennük egy pillanatra,
akik szétroncsolták a börtönben szellemüket aranyfürtű förtelmes bűnözőkre várva, szívükben a valóság bája édes bluesokat daloltat Alcatrazhoz,
akik visszavonultak Mexikóba kábítószerezni vagy a Sziklás-hegységbe a gyengéd Buddhához vagy Tangiersbe fiúkhoz vagy a Southern Pacific vasútvonalon száguldozó fekete mozdonyra vagy a Harvardra Narcissusra vagy a Woodlawn-temetőbe hím-koszorúba fonódni vagy a sírba,
akik elmeorvosi vizsgálatot követeltek hipnotizmussal vádolva a rádiót és magukra maradtak őrületükkel és kezükkel és egy döntésképtelen esküdtszékkel,
akik krumplisalátával dobálták meg a New York Város Kollégiumának dadaizmusról értekező előadóit majd borotvált fejjel feltűntek a tébolyda gránit lépcsőin öngyilkosságról habrakolva és azonnali homloklebeny-műtétet követeltek,
és akiknek az inzulin kézzelfogható üressége helyett metrazolt elektrosokkot hidroterápiát pingpongot és amnéziát adtak,
akik rosszkedvükben tiltakozásképp csupán egyetlen jelképes pingpingasztalt borítottak fel, majd katatóniába süllyedtek rövid időre,
évek múlva vérparókájukat könnyeiket és ujjaikat leszámítva tökkopaszan tértek vissza a Keleti Part tébolydáinak őrei által meghirdetett és nyilvánvalóan őrült végítélethez,
Pilgrim State Rockland és Greystone hányásszagú termeibe, a lélek visszhangjaival pörlekedve, ringva és rengve éjféli magányos padon a szerelem archaikus kőasztalánál, az élet álma lidércnyomás, hold-nehéz kővé váltak a testek,
anyjukkal akit ............... végül, és az utolsó fantasziktus könyv kirepült az ablakon és az utolsó ajtó becsukódott hajnali négykor és válaszképpen az utolsó telefon falhoz csapódott és az utolsó bútorozott szobából kihordák az elme utolsó bútordarabját, a vécében egy sárga papírtekercs felszállt a drótkampóról és még ez is csak képzelgés, reményteljes hallucináció-forgácsnál nem több -
ó Carl, nem vagyok biztonságban míg te nem vagy biztonságban és te most valóban benne ülsz az idő abszolút állati szószában -
és aki ennélfogva végigfutott a jeges utcákon hirtelen megvilágosodás megszállotjaként, igenis készíthető arany az uráthidalásból a felsorolásból a váltakozó mértékből és a rezgő síkfelületből,
aki megálmodta és egymás mellé helyezett képekkel megalkotta az Idő és Tér testetöltött hézagjait, és becsalogatta 2 látható képzet közé a lélek arkangyalait és öszekapcsolta az alapvető igéket és összeillesztette a tudat főnevét és gondolatjelét és repesve megtelt a Pater Omnipotens Aeterne Deus érzetével
hogy újra alkossa a szegény emberi próza szintaxisát és időmértékét és némán és sugárzó ésszel és szégyentől remegve ott áll előtted és el-nem-ismerten is kizengi a lélek vallomását csupasz és végtelen fejében születő gondolatainak ritmusára,
az őrült csavargó és az Idő angyali homokos naplopója ismeretlenül is lejegyzi itt ami talán még elmondandó a halált követő időszakban,
és a rózsa ismét testet ölt a dzsessz kísérteties rongyaiban a zenekar aranyszarvú árnyékában és zengi Amerika csupasz szellemének szeretetsóvár szenvedését eli eli lamma lamma sabaktáni szaxofon szvitás mely megborzongatta a városokat egészen az utolsó rádióig
az élet költeményének abszolút szívével melyet saját testükből metéltek ki hogy legyen mit enni ezer esztendeig.
II
Milyen cement- és aluminium-szfinx lékelte meg koponyájukat és falta fel képzeletüket?
Moloch! Magány! Szenny! Rútság! Szemétládák és elérhetetlen dollárok! Lépcsőházak alján sivítozó kölykök! Hadseregekben zokogó fiúk! Parkokban síró vénemberek!
Moloch! Moloch! Moloch lidércnyomása! Szeretetlen Moloch! Csupa-ész Moloch! Moloch az ember vaskezű bírája!
Moloch a felfoghatatlan börtön! Moloch a keresztberakott lábszárcsont lelketlen fegyház és a bánat Kongresszusa! Moloch kinek épületei ítéletek! Moloch a háború kősziklája! Moloch a megszédített kormányok!
Moloch kinek szelleme színtiszta gépezet! Moloch kinek vére keringő pénz! Moloch kinek ujjai tíz hadsereg! Moloch kinek melle kannibál dinamó! Moloch kinek füle füstölgő sírgödör!
Moloch kinek szeme ezer vak ablak! Moloch kinek felhőkarcolói a hosszú utcákon végtelen Jehovák! Moloch kinek gyárai álmodnak és varyognak a ködben! Moloch kinek gyárkéményei és antennái megkoronázzák a városokat!
Moloch kinek szerelme végtelen olaj és kő! Moloch kinek lelke villamosság és bankok! Moloch kinek szegénysége a zseni fantomja! Moloch kinek végzete szexnélküli hidrogén-felhő! Moloch kinek neve Ész!
Moloch akiben magányosan ülök! Moloch akiben Angyalokkal homokozok! Őrültek Molochban! Faszt szopva Molochban! Szeretetlenül és férfiatlanul Molochban!
Moloch ki lelkembe korán benyitott! Moloch kiben testetlen tudad vagyok! Moloch ki felriasztott természtes önkívületemből! Moloch kit elhagyok! Felébredek Molochban! Az égből fény özönlik!
Moloch! Moloch! Automata-lakások! láthatatlan külvárosok! csontváz kincstárak! vak fővárosok! démoni iparágak! fantom-nemzetek! legyőzhetetlen tébolydák! gránit faszok! szörnyeteg bombák!
Megroppant a gerincük míg Molochot az Égbe emelték! Kövezetek, fák, rádiók, tonnák! felemelik a várost az Égig mely létezik és mindenütt ott van felettünk!
Látomások! előjelek, hallucinációk! csodák! önkívületek! sodródtak lefelé az amerikai folyón!
Álmok! imádatok! megvilágosodások! vallások! érzelmes zagyvaságból egész hajórakomány!
Áttörések! a folyón túlra! kiborulások és keresztre feszítések! sodródni az árral! Mámorok! Jelenések! Kétségbeesések! Tíz év állati sikolyai és öngyilkosságai! Agyak! Új szerelmek! Őrült nemzedék; az Idő szikláin mind lejjebb és lejjebb!
Igazán szent nevetés a folyóban! Mindnyájan látták! a vad szemek! a szent murikat! Elbúcsúztak! Leugrottak a tetőről! a magányba! integetve! kezükben virág! Le a folyóhoz! az utcára le!
III
Carl
Solomon! Veled vagyok a Zárt Osztályon
ahol őrültebb avagy nálam
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
nyomorultul érzed magad nyilván
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
anyám árnyát utánzod
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
megölted tizenkét titkárodat
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
nevetsz e láthatatlan viccen
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
nagy írók vagyunk ugyanazon a borzalmas írógépen
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
állapodod súlyosra fordult a rádió is bemondta
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
a koponya képességei nem fogadják már be az érzékek kukacait
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
az utcai vénkisasszonyok melléből teát iszol
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
püfölöd ápolónőidnek a bronxi hárpiáknak a testét
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
kényszerzubbonyban sikoltozol hogy elveszted az Alvilág most folyó pingpongmeccsét
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
csapkodod a kataton zongorát a lélek ártatlan és halhatatlan ne ölhessék meg istentelenül
egy felfegyverzett tébolydában
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
ötven új áramütés sem kergetheti vissza testébe a lelked mely az űrbeli kereszthez
zarándokol
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
őrülettel vádolod orvosaidat és héber szocialista forradalmat tervezel a fasiszta
nemzeti Golgota ellen
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
felhasogatod majd Long Island egét és feltámasztod eleven emberi Jézusodat az
emberfölötti sírból
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
huszonötezer őrült elvtársad együtt elénekli az Internacionálé végső szakaszait
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
öleljük és csókoljuk az Egyesült Államokat takaróink alatt az Egyesült Államokat
aki egész éjjel köhög és nem hagy bennünket aludni
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
ahol
villanyozottan ébredünk a kómából saját lelkünk repülőgépeink bömbölése ébreszt
fel a tető felett húznak el angyali bombákat jöttek ledobni a kórház megvilágosul
képzelt falak beomlanak Ó csupacsont légiók egykettő ki innen Ó irgalmas csillagflitteres
sokkja az örök háború beköszöntött Ó győzelem dobd le alsóruhádat szabadok vagyunk
Veled
vagyok a Zárt Osztályon
álmaimban
tengeri utazástól csöpögve sétálsz az autópályán Amerikán át, könnyesen érkezel
kunyhóm ajtajához a nyugati éjszakában.
San Francisco, 1955-56
-------------------------------------------
Lábjegyzet az üvöltéshez
(Footnote to Howl)
Eörsi István fordítása
Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent!
Szent! Szent! Szent! Szent! A világ szent! A lélek szent! A bőr szent! Az orr szent! A nyelv és a fasz és
a kéz és a segglyuk is szent! Minden szent! Mindenki szent! mindenütt van szentség! minden nap az öröklétben van! Mindenki angyal! A csavargó olyan szent mint a szeráf! az őrült szent mint te szent a lelkem!
Az írógép szent a vers szent a hang szent a hallgatók szentek az önkívület
szent! Szent Peter szent Allen szent Solomon szent Lucien szent
Kerouac szent Huncke szent Burroughs szent Cassady szentek az
ismeretlenül szájbalökött és szenvedő koldusok szentek az ocsmány
emberi angyal-hímek! Szent az anyám az elmegyógyintézetben! Szent a kansasi nagyapák fasza!
Szent a nyögdécselő szaxofon! Szent a bibáb apokalipszis! Szentek
a dzsessz-zenekarok marijuana hipszterek mákonyos békepipák és
dobok! Szent a felhőkarcolók és kövezetek magánya! Szentek a millióknak
otthont adó önkiszolgálók! Szentek az utcák alatt a titokzatos
könny-folyók! Szent a magányos ipari sárkány! Szent a középosztály hatalmas báránya!
Szentek a lázadás őrült pásztorai! Akinek tetszik Los Angeles AZ Los
Angeles! Szent New York Szent San Francisco Szent Peoria és Seattle Szent Párizs
Szent Tangiers Szent Moszkva Szent Isztambul! Szent idő az öröklétben szent öröklét az időben szent óraketyegés a térben
szent a negyedik dimenzió szent az ötödik Internacionálé szent
az Angyal Molochban! Szent a tenger szent a sivatag szent a vasút szent a mozdony szentek a
látomások szentek a hallucinációk szentek a csodák szent a szem-
golyó szent a feneketlen mélység! Szent a bocsánat! irgalom! jótékonyság! hit! Szent! A mienk! testek! szenve-
dés! nemeslelkűség! Szent a lélek természetfölötti különleges sugárzó értelmes jóindulata!
Berkeley, 1955
-------------------------------------------
Amerika
(America) Eörsi István fordítása
Amerika mindent neked adtam és most semmi vagyok. Amerika két dollár és huszonhét cent 1956. január 17-én. Ki nem állhatom a saját eszemet. Amerika mikor fejezzük be az emberi háborút? Baszd szájba az atombombádat. Nem vagyok jól ne zavarj. Nem írom meg versem míg eszemnél vagyok. Amerika mikor leszel már angyali? Mikor veszed le ruháidat? Mikor nézed meg magad a síron keresztül? Mikor leszel méltó millió trockistádhoz? Amerika miért teltek meg a könyvtáraid könnyel? Amerika mikor küldöd tojásaidat Indiába? Hányok hülye követeléseidtől. Mikor mehetek a nagyáruházba hogy két szép szememért megkapjam mindazt ami kell? Amerika végül is te meg én vagyunk tökéletesek nem a túlvilág. Masinériád túl sok nekem. Miattad szent akarnék lenni. Valahogy másképp kell lezárni e listát. Burroughs Tangierben van nem hiszem hogy visszatér e vészjós helyre. Vészjós vagy-e vagy ez csak valamiféle célszeri tréfa? Megpróbálok a lényegre térni. Ragaszkodom a rögeszmémhez. Amerika ne taszigálj tudom mit teszek. Amerika lehull a szilvafa virága. Nem olvastam újságot hónapokig mindennapra jut gyilkossági ügy.
Amerika együttérzek a munkásagitátorokkal. Amerika kölyökkoromban kommunista voltam nem sajnálom. Marijuanát szívok ahányszor hozzájutok. Házamban ülök napokig és bámulom a vécében a rózsát. A kínai negyedben berúgok és sohasem párzok. Döntöttem itt zűrzavar készül.
Látnod kellett volna amint Marxot olvasok. Analitikusom szerint kutyabajom. Nem akarom elmondani a Miatyánkot. Misztikus látomásaim vannak és kozmikus rezdüléseim. Amerika még nem mondtam el neked hogy bántál Max bácsival miután átjött Oroszországból.
Neked beszélek. A Time Magazine-re bízod érzelmi életedet? Engem gyötör a Time Magazine. Minden héten elolvasom. Fedőlapja rám bámul ahányszor a sarki cukorkabolt mellett elosonok.
Berkeleyben közkönyvtár alagsorában olvasom. Mindig a felelősségről magyaráz nekem. Az üzletemberek komolyak. A filmproducerek komolyak Mindenki komoly Csak én nem.
Eszembe ötlik hogy én vagyok Amerika. Ismét magamhoz beszélek.
Ázsia felkel ellenem. Egy kínainak több az esélye. Nemzeti erőforrásaimra kéne támaszkodnom. Nemzeti erőforrásaim: Két marijuana-cigaretta millió nemiszerv óránként
1400 mérföldes sebességgel terjedő közöletlen magánirodalom és
huszonötezer ideggyógyintézet. Szót sem szólok a börtöneimről sem a csökkentjogúak millióiról akik virágcserepeimben virulnak ötszáz nap fénye alatt.
Bezártam Franciaország bordélyait következő állomásom Tangier.
Elnök óhajtok lenni noha katolikus vagyok.
Amerika hogyan írhatok szent litániát a te csacska hangnemedben?
Henry Ford nyomdokába lépek strófáim oly egyéniek mint az ő autói
sőt mi több mind különböző neműek. Amerika strófáimat darabonként 2500 dollárért adom el neked. 500-at
levonok régi strófáidért. Amerika szabadítsd ki Tom Mooneyt*. Amerika mentsd meg a Spanyol Köztársaságot. Amerika Saccónak és Vanzettinek nem szabad meghalnia.
Amerika én vagyok a scottsborói fiúk. Amerika amikor hétéves voltam mama elvitt egy kommunista sejt gyűlései-
re jegyenkéntegy marék garbanzót adtak nekünk egy jegy öt cent
és szabadon beszéltek mindenki angyali és együttértő volt a munká-
sokkal olyan komoly volt minden sejtelmed sincs milyen jó dolog
volt a párt 1835-ben Scott Nearing** nagy öreg ember volt igazi mensch
a selyem-sztrájkolók Ewig-Weibliche Bloor mamája megríkatott egy-
szer tisztán láttam Israel Amtert, a jiddis szónokot. Mindenki kém volt
nyilván. Amerika te valójában nem akarsz háborúzni. Amerika ők akarnak a gonosz oroszok. Ők ám az oroszok ők ám az oroszok meg a kínai sárgák. Meg ők az oroszok.
Oroszország bekapna elevenen. Oroszország őrült hatalom. Ki akarja kapdoválni kocsijainkat garázsainkból. El akarja happolni Chicagót. Vörös Reader's Digest költ neki. Autógyáraink köllenének Szibériába. Nagy bürokráciája működtetné benzinkútja- inkat. Nem jó. Pfuj. Indiánokat olvasni tanítana. Nagy fekete niggerek köllenek
neki. Hah. Tizenhat órát güriznék naponta. Segítség.
Amerika ez komoly dolog. Amerika ez a benyomásom támad a televízió előtt.
Amerika helyes ez? Jobban szeretnék munkához látni. Igaz nem akarok bevonulni sem esztergályozni gyárak precíziós részlegei-
ben rövidlátó vagyok és egyébként is pszichopata.
Amerika homokos vállammal a munkának nekifeszülök.
Berkeley, 1956. január 17.
*Tom Mooney (1882-1942) munkásvezető, akit 1919-ben lecsuktak azzal a váddal, hogy bombás merényletet követett el San Franciscóban. Ártatlannak vallotta magát; 1939-ben kegyelmet kapott. - Nicola Sacco (szül. 1891) cipészt és Bartolomeo Vanzetti (szül. 1888) halkereskedőt, olasz-amerikai anarchistákat 1921-ben rablás és gyilkosság vádjával halálra ítélték; 1927-ben kivégezték, 1977-ben rehabilitálták őket. - Scottsborói fiúk: 1931-ben kilenc fekete fiatalembert halálra ítéltek azzal a váddal, hogy megerőszakoltak a vonaton két fehér lányt. Az eset rávilágított a déli államok rasszista igazságszolgáltatására. A Legfelső Bíróság kétszer is felmentette őket.
**Scott
Nearing(1883-1983) szociológia-professzor, kizárták az Akadémiáról az első világháború
idején háborúellenes nézetei miatt. 1919-ben szocialista képviselőjelölt volt,
majd szovjetpárti történész. Öregkori könyveiben ellenkultúrát hirdetett, az európai
zöldekre emlékeztető eszmékkel, de igen amerikai módon. -Bloor mama: Ella Reeve
Bloor (1862-1951) kommunista vezető, író, sztrájkszervező, szónok. -Israel Amter
(1881-1954) az amerikai kommunisták egyik vezetője, utazó szónok, a mozgalom jiddis
ágához tartozott.
-------------------------------------------
A vendég
(The guest)
Eörsi
István fordítása
Fáj
a hátam ötödik
csigolyám keresztcsontom
Vesekő ó jaj dögig
a tejet
nem bírja a gyomrom
Magas vérnyomásom van
köszvénytől ágynak esek
sót nem ehetek
Marhahúst sem az én koromban
Ötvennyolc
vagyok már
Barátom Peter nincs velem
Többletem öt kiló háj
Nyavalygok
szüntelen
Őrült Gurumnak - gyötrő
halálra készülj, mondja
Egészségügyi
torna
Rest voltam örök időktől
Kis
lóvém nagy hírem van
Szűk lakás Manhattanben
Noha pénzt tartok bankban
erszényem keskeny
De az volna a legszebb
ha öröm törne rám
hogy egy
fiú hasán
üdvözülhessek
David
ruháit ledobva
hozzám jött meztelen
"Szeretlek Allen" mondta
kucorogva mellemen
Szívem combom hasam
cirógatta az ágyon
értette
sóhajtozásom
Szűzen aludtam, boldogan
New
Yorkba jött egy hétre
hogy beragyogja búm
Szobámban lakva nézze
hogyan
dolgozom -
Kosárlabdától edzett
arányos teste sudár
Feszes bőr izmos
váll
"Nem leszek tartós szerelmed"
Lágy
szellem, nők szeretője
mint költő-mestert tisztel
Göndör puha ágyékszőre
a mellemen, így hevít fel
Sima fasza dagad már
szívem ver ágyékánál
lüktet a lágyékánál
Keze nyakamon babrál
Tenyerem
farát érinti
selymes, meleg és tömör.
"Még nem baszott meg senki"
bátorít, ahogy fölfele tör
gerincén a kezem
s a hátán lefele fut
a
tárt nyílásba jut
Hasra fordul hogy próbát tegyen.
Lassan
hatolok be, nem fáj
fenekét fölemeli
csípőjét is, tolom már
nem bánja
s nem áll fel neki.
Bajom az, hogy a testem öreg
s bár ez egyszer gyönyört
kapok
e kedves fiútól, nem vagyok
elég kemény hogy merész legyek
De
bent vagyok, "Most milyen?"
"Oké, csak máshoz szoktam"
Piros arc a párnán, tárt szem,
bágyadtan fekszik, meg se moccan.
Félek
folytatni, rám ne szóljon
de felpúpozza hátsó részét
hogy elvegye mit
nyújthatok még,
döfkölődök minden módon.
Nem
hibátlan ahogy fölmered
De ezt nyújthatom s ez elég
Lassan mozgok majd
sebesebb
iramban, mire fenekét
fellöki hogy végem legyen -
"Szabad?"
- "Gyere", máris fogom át
a mellét és felrántom farát
szerelmem
mélyen belélövetem.
Öleltük
egymást másnap éjjel
gyöngéden ismét, szűziesen
Nappal ha felhívtak, úgy
beszéltem,
hogy behálózza a szellemem -
A testem őt fel nem csigázta
Nem remélhettem hogy megkíván
Vállalnám-e e hét után
hogy meglátogat ha
nem jön velem ágyba?
1985. március 24
-------------------------------------------
Betegség-blues
(Sickness Blues)
Eörsi
István fordítása
Uram
Uram betegség-bú bánt valami rosszat tettem
Nincs Isten, kit szólíthatnék,
az ifjúság elhagyott engem
Betegség-bú,
nincs kedvem dugni se már
Betegség-bú, többé fel nem áll
Fáradt vén kurva
érez így, könnyem csordogál
A
doktor belémfröcskölt mikróba-mérget
Elhagytam a kórházat, fejemben férgek
Csak
a Halálra gondolok s vénülő apámra,
Pár lépést bír járni, fázik a lába
Santa
Fé városában vakációztam
Türkizt árultak indián agyag-vityillókban
A hotelben
migrént kaptam, mindenütt beteg voltam
Rossz
karmám tette hogy basztam a csini fiúkat
Mohó szellemek űznek mohó örömeim
miatt
Egyedül fekszem az ágyban, játszva játékaimat
Rosszat
ettem vagy szívtam, ezért nyílván e csőd
100 ezer bocsánat, meghajlok uram
előtt
Pokolba verseimet, belőlük bújt ki a gőg
Kórházi
ágyon fekszem betegen és dühösen
Doktor Doktor morfiumot adj vagy meghalok
teljesen
Dühöngve a nemzeti mindenségre, Ó sajgó fejem
Egyszer
kimegyek innen, egyedül bárhova
Úgybiza otthagylak város, kísér csontmuzsika
Betegség-bú sújt, bánkódtok majd ha nem térek vissza soha
Boulder, 1975. július 19.
-------------------------------------------
Azok ketten
(Those
Two)
Eörsi István
fordítása
Így szólt a fa
Nem szeretem azt a fehér kocsit alattam,
benzintől
bűzlik
Mellette egy másik fa így szólt
Mindig nyavalyogsz
idegbeteg
vagy
abból is látszik, ahogy görnyedezel
1981. július 6. 20 óra
-------------------------------------------
Kozmopolita üdvözlet
(Cosmopolitan
Greetings)
A sztrugai költő-talákozó arany-koszorús poétáinak
és nemzetközi dalnokainak, 1986
Eörsi
István fordítása
Lázadj fel a kormányok ellen, isten ellen.
Maradj felelőtlen.
Csak azt mondd, amit tudunk és képzelünk.
Az abszolutum korlátozás.
A változás abszolút.
Köznapi szellemben örök észlelések.
Azt figyeld ami életes.
Vedd
észre amit észreveszel.
Kapd
magad rajta hogy gondolkodol.
Az
elevenség megszűri magát.
Ha
senkinek sem mutatjuk meg, leírhatunk bármit.
Emlékezz
a jövőre.
A
szabadság az Egyesült Államokban kevésbe kerül.
Csak
magadnak adj tanácsot.
Ne
idd magad halálra.
Két
összekoccanó molekulának megfigyelő is kell, hogy tudományos adattá váljon.
A
mérőeszköz meghatározza az érzékelő világ jelenségformáját (Einstein szerint).
A
világegyetem szubjektív.
Walt
Whitman ünnepelt személy.
Megfigyelők
vagyunk, mérőeszköz, szem szubjektum, személy.
A
világegyetem személy.
A
koponyán belül és a koponyán kívül egyforma nagy térség.
A
gondolatok-közti űrben mi van?
A
szellem külső tér.
Hogy
beszélgetünk magunkkal éjjel az ágyban, hangtalanul?
„Az
első gondolat a legjobb gondolat."
Ha
a szellem formás, a művészet is formás.
Információ-maximum,
szótagszám-minimum.
Sűrített
szintaxis, tömör hangzás.
A
beszélt idióma tömény töredékes, ez kell.
Lódítson
ritmus, pörgessen magánhagzó.
Körötte
mássalhangzók, értelmet adnak.
A
magánhagzót ízleld, becsüld a mássalhangzót.
A
személy abból ismerszik meg, amit lát.
Mások
azon mérik látomásaikat, amit mi látunk.
Őszinteség vet véget az őrületnek.
Boulder,
Colorado, 1986. június 25.
Allen Ginberg
Kral Majales (vagyis Május Királya)
-------------------------------------------
Annyi a segg a világban
annyi a pina
(Under
the World There's a Lot of Ass, a Lot of Cunt)
Eörsi István
fordítása
annyi
a száj meg a fasz,
annyi
az elélvezés a világban, a nyál patakokban szivárog.
Annyi
a Szar a világban, városok alatt folyókban ömlik
annyi
vizelet özönlik a világ alatt,
annyi
takony a világ ipari orrlyukában, izzadság a világ vaskarú hóna
alatt, vér
szökell
ki a világ melléből,
végtelen
könny-tavak, hányástengerek áradnak hemiszférák között
özönlenek
Szargasszó felé, nyűtt olajos rongyok és fékfolyadékok, emberi
benzin -
Annyi
a kín a világban, eltört combok, fekete hajban égő napalm, foszfor,
könyököt
csontig evő
óceánt
szennyező rovarirtók, műanyag-babák, sodródnak az Atlatni Óceá-
non át,
Játékkatonák
hemzsegnek a Csendes Óceánon, B-52-es bombázók
szennygázcsíkokkal és ragyogó
villanásokkal fojtogatják a dzsungel
levegőjét
Távirányított repülőgépek zúgnak el terraszos rizs-földek fölött, fürtös gránátokat potyogtatnak, gipsz-sörétet permeteznek a húsba, sárkányfogú bombák és tűzkoponyák hullnak szalmatetőre és bivalyokra,
tüskés srapnelekkel lyuggatva át a kalibákat, a lövészárkokat fűtőgázzal mérgezett lőpor tölti meg -
Annyi a kiloccsantott koponya a világban, összezúzott láb, kimetszett szemgolyó, levágott ujj, széttört állkapocs,
Dizentéria; otthontalan milliók, üres lelkek, megkínzott szívek.
1973 április
-------------------------------------------
Ayers Rock Uluru ének
(Ayers
Rock Uluru Song)
Eörsi István fordítása
Ha a vörös tó megtelik feltűnik a hal
Ha a vörös tó kiszárad eltűnik a hal.
Ami a sivatagban épül porrá omlik.
Kábelt vezetéket lesodor a szél.
Gyíkok népe a sziklából előjött.
Rőt kenguruk népe dalát elfeledte.
Csak a négybotú ember kel át a Simpson-pusztán.
Az eső zöld levelű vörös homok lesz.
Egy esőcsepp megkezdi a világegyetemet.
Ha felszikkad az esőcsepp, véget ér a világ.
Közép-Ausztrália, 1972. március 23.
-------------------------------------------
Allen Ginsberg
Peter Orlovskyról és szerelmünk történetéről
Eörsi István
fordítása
Forrás: Élet és Irodalom, XLV. Évf., 34. Szám, 2001. augusztus
24.
http://es.fullnet.hu/0134/feuilleton.htm
Az
itt következő beszámoló a Straight Hearts' Delight című könyvben jelent
meg, mely Allen Ginsberg és Peter Orlovsky szerelmes verseit és levelezésük válogatását
tartalmazza (Gay Sunshine Press, San Francisco, 1980). Itt a levelek előszavaként
szerepel, és egy interjúból dolgozták át, amelyet Allen Young készített 1972-ben.
Nem titkolom, hogy e szöveget hozzászólásnak szánom a melegekről folyó jelenlegi
vitához. Aki nem érzi benne a szerelemért folyó harc humánumát, az nem ismeri
ezt az érzést. Aki pedig megütközik néhány, nyomdafestéket állítólag nem tűrő
szón, az vegye figyelembe, hogy Ginsberg csak néven nevezte egy képmutató világban,
ami emberi.
Még egy megjegyzéssel szeretném kísérni ezt a közlést. Mindig
korlátoltaknak tartottam a kisebbségeknek azokat a jogvédőit, akiket csak a saját
kisebbségük szenvedései háborítanak fel. Ginsberg személyében olyan jogvédő szól,
aki, felülkerekedve a maga gay (meleg) szenvedésein, valamennyi elnyomott kisebbség
nagy polgárjogi harcosává és költőjévé vált. Akit ki akarnak rekeszteni a Teljességből,
annak, ha nem akar elnyomorodni, a Teljesség ügyét kell elvállalnia. - E. I.
San
Franciscóban találkoztunk először. Egy Robert LaVigne nevű festővel élt '54-ben.
Az én életvitelem akkortájt nagyon szabályszerű volt, hogy kipróbáljam, milyen
az: reklámügynökségen dolgoztam, öltönyt viseltem, a Nob Hillen laktam nagy, csinos
lakásban egy Sheila nevű dzsesszénekesnővel, aki a reklámszakmában dolgozott.
Kapcsolatunk nem volt egészen kielégítő. Némi meszkalint szedtünk, így hát megfordultunk
a drogosok közt is.
Egyszer, amikor összevitatkoztunk, egy éjszaka lesétáltam
San Franciscónak abba a negyedébe, amelyet akkoriban Polk Gulchnak hívtak, és
amelyre addig még sohasem figyeltem fel. Ma közismert meleg környék ez, egy csomó
meleg bár található benne. Akkoriban inkább bohémok látogatták, művészies volt,
de egy kicsit meleg is. Itt volt a Wentley Szálloda, a Sutter és Polk sarkán,
és a Foster kávéház. Beültem a Fosterbe, késő éjszaka. Öszszefutottam Robert LaVigne-nyel,
és nagy, érdekes, művészi beszélgetésbe bonyolódtam vele az általam ismert New
York-i művészekről - Larry Riversről, de Kooningról és Kline-ról. LaVigne helyi,
San Franciscó-i festő volt, én meg mindenféle költői, művészi újdonságot tálaltam
fel neki New Yorkból.
Felvitt magához, hogy megmutassa lakását és festményeit.
Négy tömbbel odébb lakott a Gough Streeten, egy lakásban, amelyben én is éltem
sok éven át, és amelyet használok még ma is. Ahogy besétáltam, megláttam ott egy
hatalmas, szép, lírai, hétszer hét lábnyi festményt. Meztelen fiút ábrázolt, szétvetett
combokkal, lábánál néhány hagyma, kis görög hímzés a heverőn. Csinos, tisztának
tetsző fütyije volt, szőke haja, fiatal, csinos kis arca, és gyönyörű, nyílt tekintettel
pillantott rám a vászonról. A szívem rögtön lüktetni kezdett. Megkérdeztem, hogy
ki ő, és Robert ezt felelte: "Ó, ez Peter; itt van, itthon van." És
Peter ekkor hasonló, csak kissé félénkebb arckifejezéssel bejött a szobába.
Nem telt el egy hét, és Robert azt mondta, hogy elköltözik a városból, vagy szakít
Peterrel, vagy Peter szakít vele. Megkérdezte, hogy érdekel-e Peter, mert akkor
talán segíthetne. Ezt mondtam: "Óóó, ne gúnyolj." Én már lemondtam az
ilyesmiről. Túljutottam egy sorsdöntő szerelmen Neal Cassadyval, mely egy évtizeddel
korábban zajlott le. Fáradt öreg kutya voltam, ami a szerelmi vereségeket illeti,
nem boldogultam, nem találtam életre szóló társat. És 1955-ben már huszonkilenc
éves voltam, nem pedig húszéves kölyök, romantikus elképzelésekkel. Vesuvio bárjában
ücsörögtünk akkor éjjel. Robert hosszan beszélgetett Peterrel, megkérdezte tőle,
hogy érdekli-e a dolog, mintha csak házasságközvetítő lenne.
Egyszer egy este
felmentem hozzájuk. Bementem Peter szobájába. Azt terveztük, hogy együtt alszunk
éjjel nagy matracán, a padlón. Levetkőztem és lefeküdtem. Nem túl sok férfival
háltam addig. Sohasem adtam át magam nyíltan és maradéktalanul. Jack-kel vagy
Neallel, olyan emberekkel, akik elsődlegesen heteroszexuálisak voltak, és akik
nem fogadták el teljesen, hogy gyengédségünk szexualizálódik, az volt az érzésem,
hogy rájuk kényszerítem ezt; így hát mindig félénken vártam, hogy visszaszeressenek,
és csak nagyon ritkán tettek e téren nagyon sokat. Ha megtették, olyan volt, mint
a mennyei áldás. Ha ilyen viszonyba bonyolódsz, fura örömet/kínt érzel, abszolút
veszteséget/reményt. Ha valakit leszopsz így, és gyönyöre lesz, az nagy érzés!
És ha megérintenek egyszer, máris megolvad az élet teljes építménye, akárcsak
a szív, a nemi szervek és a Föld. És akkor üvöltened kell.
Egyszóval... Peter
megfordult (nagy japán köntöse volt rajta), kitárta fürdőköpenyét - meztelen volt
-, körém terítette és magához húzott; és közel kerültünk egymáshoz, has a hashoz,
arc az archoz. Olyan őszinte volt ez, olyan szabad és olyan nyílt, hogy azt hiszem,
először éreztem magam otthon egy fiúval. Ekkor, felbátorodva, megbasztam Petert.
Ő sírt azután, én pedig megijedtem, mert nem tudtam, hogy mivel ríkattam meg,
de megrendített a puszta tény, hogy a sírásig hatott rá, ami köztünk történt.
Uralomra vágyó, szadisztikus részemet azonban legyezgette és erotikusan izgatta
ez.
Azért sírt, mert felfogta, hogy milyen sokat adott nekem és hogy én milyen
sokat követelek, kérek és ragadok el. Azt hiszem, azért sírt, mert megpillantotta
magát ebben a helyzetben, és nem tudta, hogyan keveredett bele; nem azt érezte,
hogy ez rossz, hanem csodálkozott a furcsaságán. A sírás lehetséges okai között
ez a legnyersebb falat.
Robert, aki hallotta és látta, ami történt, bejött,
hogy egy kicsit megvigasztalja Petert. Én birtokosként viselkedtem, és ellöktem
Robertet. Ettől furcsa bizalmatlanság támadt köztünk, ami eltartott egy vagy két
évig, amíg karmáink végül megbékéltek. Ekkor ráébredt arra, hogy az is boldoggá
teheti, amije van; engem pedig a szerelem karmája nehezített el.
Peter elsődlegesen
heteroszexuális volt mindig is. Azt hiszem, ez volt megrendülésének másik oka
- szadisztikus bírvágyam súlya, miközben basztam őt. Mert először életemben nyílt
valóban alkalmam arra, hogy megbasszak valakit! Azt hiszem, ez megsebezte őt,
engem pedig megborzongatott egy kicsit. Így hát mindezen még dolgoznunk kellett,
sok-sok éven át. Ez néha kínos munka.
Talán még egyszer aludtunk együtt. Aztán
New Yorkba kellett utaznom bátyám esküvőjére, '54 karácsonyán. Visszatértem, és
hívásukra abba a lakásba költöztem, ahol ok éltek. Kialakult egy háromszög: Robert,
én és Peter. Peter nem döntötte el, hogy akar-e tartósabb kapcsolatot kialakítani
velem. Én Petert életre szóló szerelemre szemeltem ki; teljesen átjárt és elbódított
a szerelem - éppen erre az emberre van szükségem, gondoltam. Robert nem tudta,
nem követett-e el hibát, látva, micsoda életerős áradat buzdult fel bennem és
Peterben is. És Peter megkezdte visszavonulását. Lebénította, hogy érte vetekszünk,
és ráadásul nem volt biztos bennem és a kapcsolatunkban. Egyébként is a lányokat
szerette alapjában véve, akkor hát miért heverésszen velem, és miért akarja, hogy
basszam?
Ezért elköltöztem a Hotel Wentley mellől, és kivettem egy szobát.
Piackutató állásom volt. Az a tündöklő ötletem támadt, hogy mindazt a kategorizálást
és piackutatást, amivel foglalkozom, be lehet táplálni egy gépbe, és akkor nem
kellene többé összeadnom a különféle számoszlopokat. Felülvizsgáltam a cég munkamenetét,
és így tüneményesen kirepültem az állásomból, mintha sose lettem volna ott. Aztán
munkanélküli-segélyben részesültem.
Pszichoanalitikus kezelést kaptam a berkeleyi
orvosi egyetem egyik elit részlegében. Igen jó orvos foglalkozott velem. Ezt mondtam
neki: "Tudja, nagyon bizonytalan vagyok abban a tekintetben, hogy belemenjek-e
valami mélyebb kapcsolatba Peterrel, mert hova vezethet ez. Megöregszem majd,
és akkor Peter valószínűleg nem fog szeretni - csak átmeneti kapcsolat ez. Továbbá,
ne legyek heteroszexuális?" Ezt felelte: "Miért nem tudja, hogy mit
akar? Mit szeretne tenni?" Én meg azt feleltem, hogy "Nos, a legszívesebben
kivennék egy szobát a Montgomery Streeten, abbahagynám a munkát, Peterrel élnék
és verseket írnék!" Azt mondta erre: "Miért nem ezt csinálja akkor?"
Azt mondtam. "És ha megöregszem meg minden?" Ő meg ezt felelte: "Ó,
maga nagyon kedves ember; mindig akad majd, aki szereti magát" - és ezzel
valóban elképesztett. Így hát mondhatnám: megengedte, hogy szabad legyek, és ne
törődjek a következményekkel.
Így hát vártam Peterre, és Peter, fenntartva
a Gough Street-i lakást, elment tanulni. Megkaptam a szobáját, írni kezdtem, sokat
írtam és vártam, vártam Peterre. Neal Cassady meglátogatott néhányszor. Lefeküdtem
Neallel. Emlékszem az utolsó valóban vad együttléteink közül az egyikre - szeretkeztünk,
mert saját szobám volt, ahol végül is otthon érezhettük magunkat. Meztelenül feküdt,
én a faszán ültem, és ugráltam fel-alá, hogy elélvezzen.
És folyvást vártam
és vártam Peterre. Semmit sem tervezhettem vagy szorgalmazhattam, mert az erőszak
semmire sem vezetett volna. Túl bonyodalmassá váltak a dolgok ott, ahol Peter
élt, így hát kivett magának egy szobát a Wentleyben, utcám túloldalán. Zavarodottság
támadt köztünk és hidegség - nem tudtuk, hol a másik, és hogy mit tegyünk. Vártam,
hogy döntsön valamiképp. Néhányszor ittunk kicsit, hogy meglássuk, túljuthatunk-e
a mélyponton. Nem háltunk együtt, bárhogy is vágytam erre.
Aztán egy szép
napon az ágyban feküdt, és ismét sírásban tört ki. Azt mondta, "Rajta, tégy
magadévá". Megrendültem és megrémültem, olyannyira, hogy még csak fel sem
állt. Nem tudtam, mit tegyek. Mindketten ruhában voltunk. Attól tartottam, hogy
úgy értelmezné, mintha csak megbasznám megint, ahelyett, hogy egyszerűen egymáséi
lennénk. Ez a helyzet megoldódott hamar, és összeköltöztünk egy North Beach-i
lakásba. Egy szoba az övé, egy szoba az enyém, és egy hall is volt köztünk; és
volt egy közös konyhánk. Mindketten élvezhettük tehát az egyedüllétet, de szerethettük
is egymást, ha kedvünk támadt rá.
Nagyon szeszélyes volt, nagyon drága, nyájas,
kedves és őszinte. De havonta vagy kéthavonta igen sötét, oroszos, dosztojevszkijes
búskomorság tört rá, bezárkózott a szobájába és sírt több napon át; aztán vidáman
és barátságosan előbújt megint. Egy idő múlva rájöttem, hogy a legjobb, ha nem
zavarom, nem keringek körülötte, mint egy keselyű; hadd menjen át a maga jógáján.
A megoldásra akkor bukkantunk rá, amikor megállapodtunk házasságunk feltételeiben
- azt hiszem, a belvárosi Foster kávéházban került erre sor hajnali háromkor.
Ültünk és beszélgettünk egymásról, egymással, megpróbáltuk kitalálni, hogy mit
akarunk tenni, mik vagyunk egymás számára, és mit akarunk egymástól, menynyire
szeretem én őt, és mennyire szeret ő engem. Elértük azt, amit mind a ketten kívántunk.
Nekem volt már egy látomásos tapasztalatom: meghallottam Blake hangját, és megvilágosodásos
vízióm támadt a világegyetemről. Neki is volt ilyen tapasztalata: sírva és egyedül
ment fel a dombon kollégiuma felé, és látomásában úgy érezte, mintha a fák lehajolnának
hozzá. Így hát mindkettőnk szívében és agyában leülepedett valamiféle pszichedelikus,
transzcendens, misztikus képzet.
Megesküdtünk egymásnak, hogy birtokolhat
engem, a szellememet és mindent, amit tudok, és a testemet, és én birtokolhatom
őt és mindazt, amit tud és a testét; és hogy odaadhatjuk a másikat magunknak,
úgy birtokolva egymást, mint valami tulajdont, és hogy azt tegyük egymással, amit
akarunk, szexuálisan és intellektuálisan, és addig kutassuk egymást, amíg el nem
érjük együtt a misztikus "X"-et, két egybeolvadt lelket emelve fel odáig.
Megértettük, hogy amikor a mi, és főként az én erotikus vágyam végképp kielégült,
nem semmibe vétel, hanem kielégítés útján, akkor csökken majd a vágy, a csimpaszkodás,
a csökönyösség, az epekedés és vonzás; és végül mindketten felszabadultan, szabadon
együtt leszünk a mennyben. Megesküdtünk tehát, hogy egyikünk sem megy be a mennybe,
ha nem tudja bejuttatni oda a másikat is - olyan volt ez, mint valami kölcsönös
bodhiszattva-eskü.
A bodhiszattva-eskü így hangzik: "Az érző lények száma
végtelen. Esküszöm, hogy mindet megvilágosítom. A szenvedélyek száma végtelen.
Esküszöm, hogy mindet kioltom, mindet levágom. A dharma természete, a természet
ajtai végesek. Esküszöm, hogy belépek mindegyiken. Buddha ösvénye nagyon magas
és hosszú és végtelen - esküszöm, hogy végigjárom valamennyi útját - Buddha ösvénye
végtelen, határtalan. Esküszöm, hogy valamennyin végigmegyek." Érző lények,
számtalanok, megszámolatlanok - számlálhatatlanok. Esküszöm, hogy megszámolom
valamennyit, megvilágítom egyenként valamennyit. Alapjában arra esküszik ez az
eskü, hogy újjászületek, mint minden lény, egyik a másik után, mint minden kő,
minden fűszál, és hogy egyszer vagy máskor a világegyetem minden egyedi részével
egy leszek, és elfogadom minden részecske sorsát, hogy így mondjam.
Nos, ennek
korlátozott, majdnem ösztönös változata volt a mi eskünk, hogy együtt maradunk
bármilyen örök tudatban: ő hajlongó fáival, én Blake halhatatlanságlátomásával.
Én intellektuálisabb voltam, így hát szellememet, intellektusomat ajánlottam fel;
ő atlétikusabb volt és testibb, és a testét ajánlotta fel. Így hát egymást kézen
fogva megesküdtünk: megteszem, megteszem, megígéred? igen, megígérem. Ebben a
pillanatban egymás szemébe néztünk és valamiféle égi tüzet észleltünk ott, amely
átkúszott rajtunk és fellobogott és kivilágította a teljes kávéházat és örök hellyé
változtatta át.
Találtam valakit, aki elfogadja odaadásomat, és ő talált valakit,
aki elfogadja odaadását, és aki már átadta magát neki. Ez a képzelet valóságos
beteljesülése volt, egészen odáig, ahol a képzelet és a valóság egybeolvadt végül.
Vágy világította be a helyiséget, mert beteljesült mindaz, amiről kilencéves korom
óta ábrándoztam, amióta először látogattak meg erotikus szerelmi fantáziaképek.
És ez az eskü áthatotta kapcsolatunk legmélyebb belsejét. Ez a kölcsönös tudat,
ez a mennyei társadalmi szerződés érvényes, mert az akkori vágyak kifejezése volt,
és valóra váltható. Ez valóban az alapvető emberi viszony - két ember átadja magát
egymásnak, segíti egymást, és nem megy a mennybe a másik nélkül.
A Bhagavad
Gitában található egy mitikus elbeszélés Arjunáról, aki eljut a menny kapujáig.
Kis kutyája követi, ám itt azt mondják neki, hogy te bejöhetsz, de a kutyát nem
hozhatod magaddal. Arjuna azt feleli, hogy nem, ha nem mehetek be a kutyámmal,
akkor nem megyek be. Ugyan már, mondják neki erre, te bemehetsz, csak őt hagyd
hátra, csak kutya ő. Azt válaszolja, hogy nem, én szeretem a kutyámat, és bízom
ebben a szeretetben, és ha nem vihetem be ezt a bizalmamat, akkor miféle mennyország
ez? És harmadszor is azt mondja, nem, nem, nem. Én kívül maradok, és beküldöm
a mennybe a kutyát, de nem megyek be nélküle. Könnyek között fogadtam ezt meg
neki, nem hagyhatom a kutyámat egyedül. És végül e harmadik visszautasítás után
kiderül a kutyáról, hogy Krisna ő, a világegyetem legfőbb ura, maga az ég. Arjuna
csak az eget akarta bevinni az égbe. És ösztöne helyesen járt el. És a mi ösztönünknek
is igaza volt. Elégnek bizonyult ahhoz, hogy átsegítsen nagyon nehéz időkön -
helyzetünk, a beat nemzedék és a hírnév alakulásán, a társadalmi önazonosság változásán,
ami a hírnévvel jár.
Kapcsolatunk 1954 óta tart. Feltételei iszonyatosan megváltoztak.
Peter számos változáson ment át, egy ízben egy teljes évre elváltunk. És mindig
visszatértünk egymáshoz. Számos fázison mentünk át: aludtunk más emberekkel együtt,
orgiákat rendeztünk együtt, kettesben aludtunk együtt. Mostanában Peter egy lánnyal
hál. Nagyon ritkán fekszem le vele. De kapcsolatunk kiindulópontja a szeretetteljes
ragaszkodás. Nem szeretnék az égbe jutni, ha Petert egyedül kell hagynom a Földön;
és ő sem hagyna el egyedül, ha betegen feküdnék az ágyban, haldokolva, ősz hajjal,
bélférgesen, reumásan. Megsajnálna akkor. Olyan régóta ápoljuk kapcsolatunkat,
hogy most már el is tudnánk válni, és nem volna ebből semmi baj. Azt hiszem, a
karma döntött és elhasználódott egy bizonyos értelemben.
Az eredeti feltétel
az volt, hogy megkapjuk egymást és birtokoljuk egymást, amíg a karma el nem használódik,
amíg a vágy, a neurotikus ragaszkodás a kielégítés útján ki nem elégül. És volt
kielégülés, de csalódás és őrület is, mert ő a hatvanas évek közepén hosszú ideig
kábítószeres tébolyon ment át, ami próbára tette kapcsolatunkat. Voltak olyan
idők, amikor gyűlölködve üvöltöztünk egymásra, mint ez megesik a legrosszabb hetero-
és homoszexuális házasságokban, amelyekben az emberek gyilkosságot forralnak egymás
ellen a szívükben. Közben sok minden kiégett az ifjúság hamis érzelmeiből, az
irreális csimpaszkodás, epekedés, vágyódások és függőségek. Így hát ő független
most, én pedig független vagyok tőle. És mégis feszül köztünk valami független
kíváncsiság.
---------------------------------------------
Czigány Lóránt
Ginsberg Debrecenben
http://www.elender.hu/kortars/9807/czigany.htm
A tavaly elhunyt amerikai költő és beatnik botrányhős, Allen Ginsberg 1980-ban nálunk járt, és Debrecenben vendégszerepelt ötszáz főnyi, főként fiatalokból álló közönség előtt, ahogy erről annak idején (legalábbis mi, Nyugaton) Eörsi István lenyűgöző beszámolójából értesültünk az (akkor hazánkban még nem terjesztett) Arkánumból (1981/1). Eörsi vitte Zsiguliján a költőt és barátait Debrecenbe. Az est várakozáson felül jól sikerült, a debreceniek ünnepelték a beatnemzedék ügyeletes guruját, aki azon méltatlankodott szolgálatkész ciceronéjának, hogy miért hiányzik a „fuck" és a „cock" szó megfelelője verseinek magyar fordításából. Eörsi „az ország feudalizmusban gyökerező katolikus hagyományaira" hivatkozott, melyeken „még a polgári radikalizmus sem tudott rést ütni". Így összegezte Eörsi a polgári radikalizmus sikertelenségét a feudalizmusban gyökerező katolikus hagyományokkal vívott csatájában, melynek következtében elestünk a dolgok néven nevezésétől.
A „frenetikus sikerű" irodalmi est második részében – a szünetet Ginsberg „autogram-ostromgyűrűben" szenvedte végig – „a költők a közönség kérdéseire válaszoltak". De átadom a szót Eörsinek: „Ginsberg villámgyorsan kapcsol, pontosan megérti a kérdés hátterét, olykor ironikusan, olykor némi pátosszal, de mindig nagy szónoki elánnal válaszol. Amikor például egy fiatalember, némelyest bántó éllel, megkérdezi tőle, hogy csak rút és visszataszító dolgokat tapasztalt-e Amerikában – nincs-e ott olyasmi is, amit szeretni lehet; Ginsberg kapásból így válaszolt: »Dehogy nincs – én szeretem a nagy amerikai néger kultúrát, az amerikai néger zenét és költészetet« (…)"
Ginsberg másnap visszafelé, az autóban megkérdezte, hogy miféle fickó tette fel neki ezt a kérdést. „Egy nacionalista – válaszolta Eörsi szolgálatkészen –, aki téged hazátlan bitangnak tart." „Aha – tűnődött Ginsberg rövidke ideig –, akkor ugye, jól feleltem, amikor a néger kultúrát dicsértem neki, ez olyan, mintha itt (ti. Magyarországon) valaki egy ilyen kérdésre a zsidókat magasztalná, mi?"
Az irgalmas szívű Eörsi István az ő kivételes tapintatosságában nem igazította ki a „villámgyorsan kapcsoló" amerikai költő téves következtetését, ott, a Nagy Magyar Alföld szívében; nyilván nem akarta, hogy a költő önérzete behorpadjon. Mert azt Eörsi is bizonyosan tudja, hogy ebben az előítéletekről szóló aránypárban a kültagok szorzata csak akkor egyenlő a beltagokéval, ha „zsidó" helyére „cigányt" illesztünk.
Mindezektől függetlenül, Allen Ginsbergnek is legyen könnyű a föld.
-----------------------------------------
Seggfej!
(Birdbrain!)
Eörsi
István fordítása
Seggfej vezérli a világot !
Seggfej a kapitalizmus végterméke
Seggfej
Oroszország legfőbb bürokratája ásít
Seggfej irányította az FBI-t harminc
évig, Roosevelt nevezte ki és sosem üldözte a maffiát!
Seggfej jelöli ki
az elégetendő búzát, magasan tartja az árakat a világpiacon!
Seggfej kölcsönöz
pénzt a Fejlődő Nemzetek rendőrállamainak a Nemzetközi Valutaalapból!
Seggfej
sosem nőzik-fiúzik a saját szakállára, hivatala kerít szextestvért neki
Seggfej
agyátültetéssel kísérletezik Svájcban
Seggfej felriad az éj közepén és rendbehozza
ágyneműjét
Én vagyok Seggfej!
Én kormányzom Oroszországot Jugoszláviát
Angliát
Lengyelországot Argentínát az USÁ-t San Salvadort
Seggfej megsokasodik
Kínában!
Seggfej beköltözik Sztálin hullájába a Kreml falain belül
Seggfej
petrokémiai mezőgazdaságot tukmál Afrika sivatagaira!
Seggfej elszippantja
Észak-Karolina talajvizét a narancs-Körzet Agrobuli Bankjainak érdekében
Seggfej cethalat szigonyoz és bálnazsírt rágcsál a trópusokon
Seggfej csecsemő-fókákat
bunkóz le, bundájukat Párizsban viseli
Seggfej vezeti a Pentagont, öccse
a CIA-t, Hájas Dolcsik!
Seggfej írja és szerkeszti a Time-t Newsweeket
Wall Street Journalt Pravdát Izvesztiját
Seggfej a Pápa,
Miniszterelnök, Államfő, Népbiztos, Főtitkár, Szenátor!
Seggfej választotta
meg Reagant az Egyesült Államok Elnökévé!
Seggfej szintetikus kenyeret süt
ipari fehér liszttel!
Seggfej rabszolgát árult, cukrot, dohányt, alkoholt
Seggfej meghódította az Új Világot és meggyilkolta a gombaistent, Xochopilit
a Popocatepetl-en!
Seggfej elnöksége idején géppuskáztak le ezer titokzatos
diákot Tlatelulconál
Seggfej 20 000 000 értelmiségit és zsidót Szibériába
küldött, 15 000 000 sosem tért vissza a szentpétervári Kóbor Kutya Kávéházba
Seggfej bajuszt viselt és ajzószeresen vezette Németországot a II. Világháború
utolsó évében
Seggfej agyalta ki a végső megoldást a zsidó kérdésre Európában
Seggfej a gázkamrában valóra váltotta tervét
Seggfej kikölcsönözte a
maffiavezér Lucky Lucianot a dutyiból hogy biztosítsa Szicíliát az USA-
Seggfejnek
a Vörösök ellen
Seggfej puskát gyártott a Szentföldön hogy eladja a fehér
gójoknak Dél-Afrikában
Seggfej helikopterekkel látott el közép-amerikai tábornokokat
nyugtalan indiánokat öl meg, kedvező üzleti légkört teremt
Seggfej terrorháborút
kezdett az izraeli zsidók ellen
Seggfej cionista repülőkkel bombázta a Bejrút-menti
palesztin vityillókat
Seggfej száműzte az ópiumos készítményeket a világpiacról
Seggfej ópiumfeketepiacot teremtett
Seggfej apja heroint injekciózott
a Lower East Side-i házak zegzugaiban
Seggfej szervezte a Condor Hadműveletet
hogy párát lövelljen Sonora marijuanavetéseire
Seggfej rosszul lett a Harvard
Square-en a mexikói fűtől
Seggfej Európába ruccant át hogy megagitálja a
csótányokat
Seggfej nagy Nemzetközi Költő lett és körbejárta a világot
Seggfejt magasztalva Közhírré teszem hogy a Költők Versenyének győztese Seggfej
Ő építette fel a Világkereskedelmi Központot New York kikötőjében, de megfeledkezett
a vécélefolyókról
Seggfej irtani kezdte a trópusi Amazon erdőt hogy facellulóz
gyárat építsen a folyónál
Az iraki Seggfej megtámadta az Iráni Seggfejt
A belfasti Seggfej bombákat hajít anyukája valagába
Seggfej írta A Tőkét!
Szerezte a Bibliát! Seggfej vetette papírra a Nemzetek Gazdaságát!
Seggfej humánus, ő építette a Szivárvány Szobát a Rockefeller Center tetején,
így hát táncolhatunk
Ő agyalta ki a Relativitás Elméletét így hát a Rockwell
Részvénytársaság neutron bombát gyárthatott Colorádóban a Sziklás Hegység lábainál
Seggfej megvizsgálja meddig bír tölteni anélkül hogy elsülne neki
Seggfej
úgy véli fütyije ilymódon megnő
Seggfej új kémre figyel fel a dubrovniki
Piactéren a Szemüveg Szálloda előtt
Seggfej egy fiatal fiút szeret Magyarországon,
igen komolyan veszi az életet, szíve szakad ha valaki nem áll kötélnek
Seggfej
belevaló kommunista országokba megy, hogy KGB-barátnőket szerezzen magának míg
az ég dörög
Seggfej felismerte hogy Buddhává teszi a meditáció
Seggfej
fél hogy felrobbantja a Földet, így hát megírta ezt a verset hogy örökké éljen
Hotel
Dubrovka, Dubrovnik,
1980. október 14. 04 óra 30 perc
----------------------------------------
