Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Idézetek Mao Cetung elnöktől
[Vörös Könyvecske]
Az Idegen Nyelvű Könyvek Kiadója, Peking, 1972
Készült a Kínai Népköztársaságban
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

A Vörös Könyvecske angolul
Mao Ce-tung versei
Életút

A kínai Nagy Kulturális Forradalom alatt 1966 és 1976 között a "Vörös Könyvecske" 500 kiadásban és 50 nyelven jelent meg, összesen 5 milliárd példányban. Abban az időben a világ népessége 3 milliárd fő volt, vagyis több mint másfél példány jutott a könyvecskéből a föld minden egyes lakosára.

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

TARTALOM

1. A kommunista párt
2. Az osztályok és az osztályharc
3. A szocializmus és a kommunizmus
4. A népen belüli ellentmondások helyes kezelése
5. A háború és a béke
6. Az imperializmus és az összes reakciósok papírtigrisek
7. Merjünk harcolni, merjünk győzni
8. A népi háború
9. A népi hadsereg
10. A pártbizottságok vezetése
11. A tömegvonal
12. A politikai munka
13. A tisztek és a közkatonák viszonya
14. A hadsereg és a nép viszonya
15. Demokrácia a három fő területen
16. A nevelés és a kiképzés
17. Szolgáljuk a népet
18. A hazafiság és az internacionalizmus
19. A forradalmi hősiesség
20. Szorgalommal és takarékossággal építsük hazánkat
21. Önerőre támaszkodás és kemény harc
22. A gondolkodás módja és a munka módszerei
23. Vizsgálat és tanulmányozás
24. A helytelen eszmék kijavítása
25. Az egység
26. A fegyelem
27. Bírálat és önbírálat
28. A kommunisták
29. A káderek
30. Az ifjúság
31. A nők
32. A kultúra és a művészet
33. A tanulás

1. A KOMMUNISTA PÁRT

Az ügyünket vezérlő központi erő a Kínai Kommunista Párt.
A gondolkodásunkat irányító elméleti alap a marxizmus-leninizmus.

Megnyitó beszéd a Kínai Népköztársaság I. Országos Népi Gyűlésének első ülésszakán (1954. szeptember 15.)

Ha forradalmat akarunk, forradalmi párttal kell rendelkeznünk. Forradalmi párt nélkül, mégpedig a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletére és forradalmi stílusára épült forradalmi párt nélkül nem lehet a munkásosztályt és a széles néptömegeket az imperializmus és lakájai ellen győzelemre vezetni.

"Világ forradalmi erői egyesüljetek, harcoljatok az imperializmus agressziója ellen" (1948. november), Válogatott Művek IV. k.

A Kínai Kommunista Párt erőfeszítései nélkül, s anélkül, hogy a kínai kommunisták alkotnák a kínai nép szilárd gerincét, lehetetlen Kína függetlenségének és felszabadulásának kivívása, s ugyanúgy lehetetlen Kína iparosítása és mezőgazdaságának korszerűsítése.

"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.

A Kínai Kommunista Párt az egész kínai nép irányító központja. E központ nélkül a szocializmus ügye nem diadalmaskodhat.

Beszéd a Kínai Új Demokratikus Ifjúsági Szövetség III. országos kongresszusán megjelent valamennyi küldött fogadása alkalmával (1957. május 25.)

Egy fegyelmezett, a marxizmus-leninizmus elméletével felvértezett, az önbírálat módszerét alkalmazó és a néptömegekkel összeforrott párt; egy ilyen párt vezetése alatt álló hadsereg; egy ilyen párt vezetése alatt álló valamennyi forradalmi osztály és forradalmi csoport egységfrontja - ez a három fő fegyverünk, amellyel legyőztük az ellenséget.

"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.), Válogatott Művek IV. k.

Bíznunk kell a tömegekben, s bíznunk kell a pártban. Ez két alapvető elv. Ha e két elvben kételkedünk, semmit sem tudunk véghezvinni.

"A mezőgazdasági szövetkezetesítés kérdéséről" (1955. július 31.)

A marxizmus-leninizmus elméletével és eszméivel felvértezett Kínai Kommunista Párt új munkastílust alakított ki a kínai nép körében; olyan stílust, amelynek fő vonása az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása, a néptömegekkel való szoros összeforrás és az önbírálat gyakorlása.

"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.

A nagy forradalmi mozgalmat irányító párt, ha nem rendelkezik forradalmi elmélettel, ha nincsenek történelmi ismeretei, s ha nem ismeri mélyrehatóan a mozgalmi gyakorlatot, nem arathat győzelmet.

"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.

A gondolkodást és munkastílust javító mozgalom - mint már korábban említettük - "a széles körű marxista nevelés mozgalma". A stílusjavító mozgalom azt jelenti, hogy a bírálat és az önbírálat útján az egész párt tanulmányozza a marxizmust. A stílusjavító mozgalom során kétségtelenül még több marxizmust tanulhatunk.

"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)

Nagyon nehéz feladat a több százmilliós kínai népnek jobb életet biztosítani, gazdaságilag és kulturálisan elmaradott országunkat gazdag, hatalmas és magas kultúrájú országgá építeni. Hogy ezt a feladatot még jobban el tudjuk látni, s hogy még jobban együttműködhessünk minden olyan pártonkívülivel, aki magasrendű eszmeiségtől vezéreltetve elszánja magát a reformok végrehajtására, ki kell bontakoztatnunk a stílusjavító mozgalmakat, most is és a jövőben is, és folyamatosan meg kell szabadulnunk mindattól, ami helytelen.

"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)

A politika a forradalmi párt minden gyakorlati cselekedetének kiindulópontja, s kifejezésre jut a cselekedetek végrehajtása folyamán és ezek végső eredményeiben. A forradalmi párt bármilyen cselekvése mindig politikájának érvényre juttatása. Vagy helyes politikát folytat, vagy helytelen politikát;vagy tudatosan, vagy vakon folytat valamely meghatározott politikát. Amit tapasztalatnak szoktak nevezni, az valamely politika érvényre juttatásának folyamata és annak végső eredménye. Csak a nép gyakorlatán, vagyis a tapasztalaton keresztül bizonyítható be, hogy valamely politika helyes-e, s csak így lehet azt is megállapítani, mennyiben volt helyes, illetve téves. Az embereknek azonban, s még inkább a forradalmi pártnak és a forradalmi tömegeknek, nincs olyan gyakorlatuk, amely ne ezzel vagy azzal a politikával függne össze. Ezért minden cselekvés előtt meg kell magyaráznunk a párttagoknak és a tömegeknek politikánkat, amelyet a körülmények tekintetbevételével határoztunk meg. Ellenkező esetben a párttagok és a tömegek eltávolodnak attól, hogy politikánk irányítsa őket, vakon cselekszenek és helytelen politikát követnek.

"Az iparra és kereskedelemre vonatkozó politikáról" (1948. február 27.), Válogatott Művek IV. k.

Pártunk meghatározta a kínai forradalom általános irányvonalát és általános politikáját, egyszersmind meghatározta a különböző konkrét munka-irányvonalakat és politikát is. Sok elvtársunk azonban, miközben eszében tartja pártunk konkrét sajátos munka-irányvonalait és politikáját, gyakran megfeledkezik pártunk általános irányvonaláról és általános politikájáról. Ha ténylegesen megfeledkezünk pártunk általános irányvonaláról és általános politikájáról, akkor vak, nem teljes értékű, nem józanul gondolkodó forradalmárok leszünk, s a konkrét munka-irányvonal és a konkrét politika végrehajtása közben elveszítjük tájékozódásunkat, balra vagy jobbra ingadozunk, és ezzel munkánknak ártunk.

"Beszéd a Sanszi-Szuijüan felszabadított terület káderkonferenciáján" (1948. április 1.), Válogatott Művek IV. k.

A politika és a taktika a párt élete, a különböző szintű vezető elvtársaknak feltétlenül kell a legnagyobb figyelmet fordítaniuk ezekre, semmiképpen sem szabad ezeket elhanyagolniuk.

"Körlevél a helyzetről" (1948. március 20.), Válogatott Művek IV. k.

2. AZ OSZTÁLYOK ÉS AZ OSZTÁLYHARCOK

Az osztályok harcban állnak, egyes osztályok győznek, egyesek megsemmisülnek. Ez a történelem, ez a sok ezer éves civilizáció története. Ebből a nézőpontból értelmezve a történelmet ez a történelmi materializmus, ezzel a nézőponttal szemben áll a történelmi idealizmus.

"Elvetni az ábrándokat, felkészülni a harcra" (1949. augusztus 14.) Válogatott Művek IV. k.

Az osztálytársadalomban mindenki egy meghatározott osztályhelyzetben él, és mindenfajta eszme kivétel nélkül magán viseli az osztálybélyeget.

"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.

A társadalom változásait főképpen a társadalmon belüli ellentmondásoknak, azaz a termelőerők és a termelési viszonyok, az osztályok, az új és a régi közötti ellentmondásoknak a fejlődése idézi elő; ezeknek az ellentmondásoknak a fejlődése lendíti előre a társadalmat, és adja meg a lendületet ahhoz, hogy az új társadalom felváltsa a régit.

"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.

A földesúri osztály általi könyörtelen gazdasági kizsákmányolás és politikai elnyomás arra kényszerítette a parasztokat, hogy számos felkelést indítsanak a földesúri osztály uralma ellen... A kínai feudális társadalomban csak a parasztság osztályharcai, a parasztfelkelések és parasztháborúk képezték a történelem fejlődésének igazi mozgatóerejét.

"A kínai forradalom és a Kínai Kommunista Párt" (1939. december), Válogatott Művek II. k.

A nemzeti harc végső soron osztályharc kérdése. Az Egyesült Államokban a fehérek közül csupán a reakciós uralkodó körök nyomják el a négereket. Ezek semmiképpen sem képviselhetik a munkásokat, parasztokat, forradalmi értelmiségieket és más felvilágosult személyeket, akik a fehérek túlnyomó többségét alkotják.

"Nyilatkozat az amerikai négereknek az amerikai imperializmus faji megkülönböztetése elleni igazságos harcának támogatásáról" (1963. augusztus 8.)

A népet nekünk kell megszerveznünk. A kínai reakciósokat a nép megszervezésével kell megdöntenünk. Minden reakciós egyforma: ha nem sújtunk le rá, nem bukik el. Olyan ez, akár a padlóseprés: ahová a seprű nem ér el, onnan magától egyáltalán nem tűnik el a por.

"A japán agresszió elleni háború győzelme után kialakult helyzet és politikánk" (1945. augusztus 13.), Válogatott Művek IV. k.

Az ellenség önmagától nem pusztul el. Sem a kínai reakciósok, sem az amerikai imperializmus Kínában levő agresszív erői nem lépnek le önszántukból a történelem színpadáról.

"Vigyük végig a forradalmat" (1948. december 30.), Válogatott Művek IV. k.

A forradalom nem díszebéd, nem egy írásmű megalkotása, nem egy kép megrajzolása, és nem hímzés; nem lehet olyan kifinomult, olyan könnyed, illedelmes, olyan gyengéd, kedves, udvarias, tartózkodó és nagylelkű. A forradalom lázadás, erőszakos cselekedet, amellyel az egyik osztály megdönti a másikat.

"Vizsgálati jelentés a hunani parasztmozgalomról" (1927. március), Válogatott Művek I. k.

Csang Kaj-sek mindenkor arra törekszik, hogy a legcsekélyebb hatalmat is kiragadja és a legkisebb hasznot is elszedje a nép kezéből. Mi pedig? A mi politikánk: szeget-szeggel, és harcolni minden talpalatnyi földért. Mi Csang Kaj-sek módszerét követjük. Ő mindig háborút akar kényszeríteni a népre, bal kezében is és jobb kezében is kardot tart. Az ő példája szerint mi is megragadtuk a kardot... Miként most Csang Kaj-sek feni kardját, nekünk is élesítenünk kell a magunkét.

"A japán agresszió elleni háború győzelme után kialakult helyzet és politikánk" (1945. augusztus 13.), Válogatott Művek IV. k.

Kik az ellenségeink? Kik a barátaink? A forradalom számára ez elsőrendűen fontos kérdés. Minden eddigi forradalmi harc Kínában igen jelentéktelen eredménnyel járt, s ennek alapvető oka az volt, hogy nem sikerült egységre lépni az igazi barátokkal az igazi ellenség megtámadására. A forradalmi párt a tömegek irányítója, és még nem volt olyan forradalom, amely ne szenvedett volna vereséget, ha a forradalmi párt tévútra vezette a tömegeket. Annak biztosítása érdekében, hogy forradalmunkban ne vezessük tévútra őket, és biztos sikert érjünk el, okvetlenül gondot kell fordítanunk arra, hogy egységre lépjünk igazi barátainkkal igazi ellenségeink megtámadására. Ahhoz, hogy megkülönböztessük az igazi barátokat a valóságos ellenségtől, okvetlenül általános elemzést kell készítenünk a kínai társadalom osztályainak gazdasági helyzetéről és a forradalom iránti magatartásáról.

"A kínai társadalom osztályainak elemzése" (1926. március), Válogatott Művek I. k.

Ellenségeink mindazok, akik szövetségre lépnek az imperializmussal: a hadurak, a bürokraták, a komprádor-osztály, a nagybirtokos osztály és az értelmiségnek a hozzájuk szegődő reakciós része. Forradalmunk vezető ereje az ipari proletariátus. Legközelebbi barátaink a félproletárság és a kispolgárság. Ami az ingadozó közép-burzsoáziát illeti, jobbszárnyuk ellenségünk, balszárnyuk viszont barátunk lehet, de állandóan résen kell lennünk, és nem szabad megengednünk, hogy szétzilálják arcvonalunkat.

"A kínai társadalom osztályainak elemzése" (1926. március), Válogatott Művek I. k.

Aki a forradalmi nép oldalán áll, az forradalmár. Aki az imperializmus, feudalizmus és bürokrata-kapitalizmus oldalán áll, az ellenforradalmár. Aki csak szavakban áll a forradalmi nép oldalán, de másként cselekszik, az csak szavakban forradalmár; ha azonban nemcsak szóval, hanem tettel is a forradalmi nép oldalán áll, akkor a szó legteljesebb értelmében forradalmár.

Záróbeszéd a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület I. Országos Bizottságának második ülésszakán (1950. június 23.)

Véleményem szerint, számunkra csak rossz lehet az, ha valamely személyt, pártot, hadsereget vagy iskolát nem támad az ellenség, hiszen ez határozottan azt mutatja, hogy magunk is az ellenség színvonalára süllyedtünk. Nagyon is jó az, ha az ellenség támad minket, hiszen azt bizonyítja, hogy éles határvonalat húztunk közte és magunk között. Még jobb, ha az ellenség dühödten támad, és úgy fest bennünket, mintha nálunk minden fekete lenne, és semmi sem volna jó; hiszen ez azt bizonyítja, hogy nemcsak éles határvonalat húztunk közte és köztünk, hanem jelentős eredményeket is értünk el munkánkban.

"Nem rossz, hanem jó az, ha az ellenség támad bennünket" (1939. május 26.)

Amivel az ellenség szembeszáll, azt támogatnunk kell. Amit az ellenség támogat, azzal szembe kell szállnunk.

"Beszélgetés a Központi Hírügynökség, a Saodang Bao és a Xinmin Bao című lapok munkatársaival" (1939. szeptember 16.), Válogatott Művek II. k.

Mi a proletariátus és a néptömegek álláspontján vagyunk. A kommunista párt tagjai számára ez azt jelenti, hogy a párt álláspontján, a pártosságnak és a párt politikájának álláspontján kell lenniük.

"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.

A puskát hordozó ellenség megsemmisítése után még mindig marad puska nélküli ellenség; ezek szükségszerűen elkeseredetten fognak harcolni ellenünk, és nekünk semmiképpen sem szabad könnyen vennünk őket. Ha most nem így tesszük fel és nem így értjük ezt a kérdést, rendkívül súlyos hibákat fogunk elkövetni.

"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.) Válogatott Művek IV. k.

Az imperialisták és a hazai reakciósok semmiképpen sem nyugszanak bele vereségükbe, hanem még egy utolsó kétségbeesett harcot fognak vívni. Ha majd már az egész országban béke és rend uralkodik, ők még mindig aknamunkát folytatnak és bajt kevernek minden módon, minden nap és minden percben megpróbálják megvalósítani restaurációjukat Kínában. Ez elkerülhetetlen, és minden kétséget kizár; semmiképpen sem szabad tehát éberségünkön lazítanunk.

Megnyitó beszéd a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület első plenáris ülésén (1949. szeptember 21.)

Jóllehet hazánkban a szocialista átalakulás - a tulajdonviszonyokat illetően - alapjában véve már befejeződött, a korábbi forradalmi időszakra jellemző nagyszabású és viharos tömeg-osztályharcok alapjában véve már véget értek, mégis megvannak a megdöntött földesúri és komprádor osztályok maradványai, még mindig van burzsoázia, s a kispolgárság átnevelése csak nemrég indult meg. Az osztályharc tehát korántsem ért véget. Az osztályharc a proletariátus és a burzsoázia között, az osztályharc a különböző politikai erők között, valamint az ideológia terén vívott osztályharc a proletariátus és a burzsoázia között még hosszú ideig fog tartani, kanyargós lesz, sőt időnként erősen ki is éleződik. A proletariátus saját világnézetének megfelelően igyekszik átalakítani a világot, és a burzsoázia a saját világnézetének megfelelően törekszik ugyanerre. Ebben a tekintetben még nem dőlt el igazán a kérdés, hogy melyik győz: a szocializmus-e vagy a kapitalizmus.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1959. február 27.)

Meglehetősen hosszú időbe telik, míg hazánkban a szocializmus és a kapitalizmus között az ideológia terén eldől a harc: melyik győz. Ennek oka az, hogy még hosszú ideig fenn fog maradni országunkban a burzsoázia és a régi társadalomból származó értelmiség befolyása, és osztályideológiája is. Ha ezt nem értjük meg kellőképpen, vagy egyáltalán nem értjük meg, akkor a legsúlyosabb hibákat követjük el, és figyelmen kívül hagyjuk a szükséges ideológiai harcot.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Hazánkban a burzsoá és kispolgári ideológia, az antimarxista ideológia még hosszú ideig fennmarad. Országunkban alapjában véve létrehoztuk a szocialista rendszert. Alapvető győzelmet arattunk a termelőeszközök tulajdonának átalakításában, de politikai és ideológiai fronton még nem vívtuk ki a teljes győzelmet. Az ideológia terén még nem dőlt el igazán a kérdés, hogy a proletariátus vagy a burzsoázia közül melyik győz a harcban. Még hosszadalmas harcot kell vívnunk a burzsoá és kispolgári ideológia ellen. Helytelen, ha ezt nem ismerjük fel, és feladjuk az ideológiai harcot. Minden helytelen eszmét, minden mérgező gazt, minden kísértetet és szörnyeteget bírálat tárgyává kell tenni; semmiképpen sem szabad megengedni, hogy korlátlanul elburjánozzanak. De ugyanakkor a bírálatnak alapos érvekkel alátámasztottnak, elemzőnek és meggyőzőnek kell lennie, sohasem lehet durva, bürokratikus, metafizikus vagy dogmatikus.

"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)

Mind a dogmatizmus, mind a revizionizmus szemben áll a marxizmussal. A marxizmusnak feltétlenül előre kell haladnia, fejlődnie kell a gyakorlat továbbfejlődésével párhuzamosan, és sohasem szabad egy helyben topognia. Ha megállna és sablonossá válna, elvesztené életerejét. De a marxizmus alapvető elveit sohasem szabad megsértenünk, különben hibákat követünk el. Ha a marxizmushoz metafizikus szemszögből közelítünk, és merevnek tekintjük, az dogmatizmus. Ha tagadjuk a marxizmus alapelveit, és tagadjuk annak egyetemes igazságát, az revizionizmus. A revizionizmus a burzsoá ideológia egyik fajtája. A revizionisták eltussolják a szocializmus és a kapitalizmus, a proletárdiktatúra és a burzsoá diktatúra közötti különbséget. Valójában nem a szocialista, hanem a kapitalista irányvonal mellett szállnak síkra. A jelenlegi körülmények között a revizionizmus még ártalmasabb, mint a dogmatizmus. Ma egyik fontos feladatunk az ideológia frontján, hogy kibontakoztassuk a revizionizmus elleni bírálatot.

"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)

A revizionizmus, illetve a jobboldali opportunizmus az a burzsoá ideológiai irányzat, amely a dogmatizmusnál is veszedelmesebb. A revizionisták, a jobboldali opportunisták szavakban szintén hirdetik a marxizmust; ők is támadják a "dogmatizmust". De amit támadnak, az éppen a marxizmus lényege. Ellenzik vagy eltorzítják a materializmust és a dialektikát, ellenzik vagy megpróbálják gyengíteni a népi demokratikus diktatúrát és a kommunista párt vezető szerepét, ellenzik vagy megpróbálják gyengíteni a szocialista átalakítást és a szocialista építést. Miután hazánkban alapvető győzelmet aratott a szocialista forradalom, még mindig akadnak egyesek, akik hiú reményeket táplálnak a kapitalista rendszer restaurálása iránt, és minden területen - beleértve az ideológiai területet is - harcolnak a munkásosztály ellen. Legjobb segítőik ebben a harcban a revizionisták.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

3. A SZOCIALIZMUS ÉS A KOMMUNIZMUS

A kommunizmus a proletariátus egységes egészét alkotó ideológiai rendszere és egyszersmind új társadalmi rend. Ez az ideológia és társadalmi rend minden más ideológiától és társadalmi rendtől különbözik, a legteljesebb, leghaladóbb, legforradalmibb és legigazságosabb az emberiség történelmében. A feudalizmus ideológiája és társadalmi rendje már bevonult a történelem múzeumába. A kapitalizmus ideológiája és társadalmi rendje a világ egy részén (a Szovjetunióban) már szintén múzeumba került, többi részén pedig hasonlít "a nyugati hegyek mögé lebukó naphoz, a haldoklóhoz, aki utolsó perceit éli", s rövidesen szintén múzeumba kerül. Jegyedül a kommunizmus ideológiája és társadalmi rendje hegyeket elmozdító, tengereket felkorbácsoló lendülettel, az égiháborúk hatalmas erejével zúdul végig a világon, s éli gyönyörű tavaszát.

"Az új demokráciáról" (1940. január), Válogatott Művek II. k.

A szocialista rendszer végül is felváltja a kapitalista rendszert; ez az ember akaratától független, objektív törvény. Bármennyire törekednek is a reakciósok visszaforgatni a történelem kerekét, a forradalom előbb-utóbb bekövetkezik, és szükségszerűen diadalra jut.

"Beszéd a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából tartott ülésén" (1957. november 6.)

Mi, kommunisták, sohasem rejtjük véka alá politikai állásfoglalásunkat. Jövőbeli, illetve maximális programunk az, hogy Kínát a szocializmusba és a kommunizmusba vezessük, ez biztos és kétségtelen. Pártunk neve és marxista világnézetünk félreérthetetlenül utal páratlanul fényes és ragyogó jövőnk magasztos eszményére.

"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.

A Kínai Kommunista Párt vezette kínai forradalmi mozgalom egészében véve egységes forradalmi mozgalom, amely két szakaszból, a demokratikus forradalom és a szocialista forradalom szakaszából áll. Ez két különböző jellegű forradalmi folyamat, s csak az előbbinek a befejezése után foghatunk hozzá az utóbbi végrehajtásához. A demokratikus forradalom a szocialista forradalom szükséges előkészítője, a szocialista forradalom pedig a demokratikus forradalom szükségszerű fejleménye. A végső cél pedig, amelyért minden kommunista teljes erővel küzd, a szocialista és kommunista társadalom végleges felépítése.

"A kínai forradalom és a Kínai Kommunista Párt" (1939. december), Válogatott Művek II. k.

A szocialista forradalom célja az, hogy felszabadítsa a termelőerőket. Az áttérés az egyéni tulajdonról a szocialista kollektív tulajdonra a mezőgazdaságban és a kézműiparban, a kapitalista tulajdonról a szocialista tulajdonra a magániparban és a magánkereskedelemben, feltétlenül óriási mértékben felszabadítja a termelőerőket. Ezzel létrejönnek a társadalmi feltételek az ipari és mezőgazdasági termelés hatalmas méretű fejlődéséhez.

Beszéd a Legfelső Állami Konferencián (1956. január 25.)

Jelenleg forradalmat hajtunk végre nemcsak a társadalmi rendben, amikor áttérünk a magántulajdonról a köztulajdonra, hanem a technika területén is, amikor a kézműipar termelésről a korszerű nagyüzemi gépi termelésre térünk át; e két forradalom összekapcsolódik egymással. Hazai feltételeink között a mezőgazdaságban a szövetkezetesítésnek meg kell előznie a nagy gépek használatát (kapitalista országokban a mezőgazdaság kapitalista módon fejlődik). Ennek következtében semmiképpen sem szabad az ipart és a mezőgazdaságot, a szocialista iparosítást és a mezőgazdaság szocialista átalakítását egymástól független, elszigetelt dolgoknak tekintenünk, semmiképpen sem szabad csak az egyiket hangsúlyoznunk, s a másikat elhanyagolnunk.

"A mezőgazdasági szövetkezetesítés kérdéséről" (1955. július 31.)

Az új társadalmi rend csak nemrégen jött létre, megszilárdításához még időre van szükség. Nem szabad feltételeznünk, hogy az új rend tökéletesen megszilárdulhat, mihelyt létrejött, hiszen ez lehetetlen. Lépésről lépésre kell azt megszilárdítanunk. E végleges megszilárdításhoz szükséges az ország szocialista forradalom következetes végrehajtása, valamint szükséges az is, hogy állandó, szívós szocialista forradalmi harcot és szocialista nevelőmunkát folytassunk a politika és az ideológia frontján. Szükség van továbbá különféle nemzetközi tényezők hozzájárulására is.

"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)

Hazánkban még igen hosszú történelmi időszakot vesz igénybe a szocialista rendszer megszilárdításáért vívott harc, az a harc a szocializmus és a kapitalizmus között, amelyben eldől, hogy ki kit győz le. De fel kell ismernünk, hogy ez az új szocialista rendszer feltétlenül megszilárdul. Mi mindenképpen felépítjük korszerű iparral, korszerű mezőgazdasággal, korszerű tudománnyal és kultúrával rendelkező szocialista országunkat.

" Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)

Elenyészően csekély azoknak az értelmiségieknek a száma, akik ellenséges érzülettel viseltetnek államunk iránt. Ezek nem szívelik államunkat, a proletárdiktatúrát, és visszasírják a régi társadalmat. Valahányszor alkalmuk kínálkozik, zavart keltenek, kísérletet tesznek a kommunista párt megdöntésére és a régi Kína helyreállítására. Olyan emberek ezek, akik a proletár, illetve a burzsoá út közül, s a szocialista, illetve a kapitalista út közül makacsul az utóbbit választják. Minthogy ez az út gyakorlatilag járhatatlan, ezek valójában készek kapitulálni az imperializmus, a feudalizmus és a bürokrata-kapitalizmus előtt. Ilyen emberek politikai, ipari és kereskedelmi, kulturális és közoktatási, tudományos és műszaki, valamint vallási körökben egyaránt megtalálhatók, és az ilyenek szélsőségesen reakciósak.

"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)

Súlyos probléma a parasztság nevelése. A paraszti gazdaságok elszórtak, s a mezőgazdaság szocializálása - a Szovjetunió tapasztalatai szerint - igen hosszú időt és gondos munkát igényel. A mezőgazdaság szocializálása nélkül pedig nem lehetséges teljes és szilárd szocializmus.

"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.), Válogatott Művek IV. k.

Hinnünk kell abban, hogy 1. a parasztok széles tömegei készek lépésről lépésre a szocializmus útjára térni a párt vezetésével; 2. a párt képes a parasztokat a szocializmus útjára vezetni. Ez a két pont a dolgok lényege és fő oldala.

"A mezőgazdasági szövetkezetesítés kérdéséről" (1955. július 31.)

A termelőszövetkezetek vezető testületeinek meg kell teremteniük a szegényparasztok és az új alsóbb rétegű középparasztok uralkodó helyzetét e testületekben, kisegítő erőként felhasználva az egykori alsóbb rétegű középparasztokat, s az új és régi felsőbb rétegű középparasztokat. Csakis így lehet a párt politikájának megfelelően megvalósítani a szegény- és középparasztok egységét, megszilárdítani a szövetkezeteket, fokozni a termelést, és helyesen végrehajtani az összes falvak szocialista átalakítását. E nélkül a feltétel nélkül nem jöhet létre a közép- és szegényparasztok egysége, a szövetkezetek nem szilárdulhatnak meg, a termelés nem növekedhetik, és az összes falvak szocialista átalakítása nem valósítható meg.

Megjegyzés a "Hogyan került fölénybe a szegényparasztság a középparasztsággal szemben a Vutang Termelőszövetkezetben" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" II. k.

Feltétlenül egységet kell teremteni a középparasztokkal, és helytelen ezt elmulasztani. De vajon kikre kell támaszkodnia a munkásosztálynak és a kommunista pártnak a falvakban, hogy egységet teremtsen a középparasztokkal, és megvalósítsa az összes falvak szocialista átalakítását? Természetesen csakis a szegényparasztokra. Így volt ez, amikor harcoltunk a földesurak ellen, és végrehajtottuk a földreformot, de így van ma is, amikor a mezőgazdaság szocialista átalakítása érdekében a kulákok és más kapitalista elemek ellen harcolunk. A középparasztok eleinte ingadoztak mind a két forradalmi időszakban. Csak akkor hajlandók a középparasztok a forradalom oldalára állni, ha világosan felismerik az általános helyzetet, és amikor a forradalom győzelme közeledik. A szegényparasztoknak tehát munkát kell végezniük a középparasztok között, és meg kell nyerniük őket, hogy a forradalom napról napra szélesedjék, egészen a végső győzelemig.

Megjegyzés "A " középparaszti termelőszövetkezet", illetve "szegényparaszti termelőszövetkezet" megjelenésének tanulsága Fuan megyében" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" II. k.

A jómódú parasztok között igen erős a tendencia a kapitalizmus iránt. Ez a tendencia elburjánzik, ha a szövetkezetesítési mozgalom során, és még ezután is igen hosszú ideig csak a legcsekélyebb mértékben is elhanyagoljuk a politikai munkát a parasztok között.

Megjegyzés az "Elszántan kell harcolnunk a kapitalizmust célzó tendencia ellen" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" I. k.

A mezőgazdasági szövetkezetesítési mozgalom kezdettől fogva súlyos ideológiai és politikai harcot jelent. Egyetlen szövetkezet sem jöhet létre e harc megvívása nélkül. Mielőtt egy teljesen új társadalmi rend épülne fel a régi helyén, a terepet tisztára kell söpörni. Az emberek gondolkodásában még hosszú ideig élnek a régi rendszert tükröző elavult eszmék maradványai, és ezek nem tűnnek el egykönnyen. Miután létrejött egy termelőszövetkezet, még igen sok harcot kell megvívnia, hogy meg is szilárduljon. De még megszilárdulása után is összeomolhat, ha akár csak egy pillanatra is megengedi a lazaságot.

Megjegyzés az "Egy komoly lecke" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" I. k.

A falvakban az legutóbbi években napról napra fejlődnek a kapitalizmus spontán erői, mindenfelé új kulákok jelentkeznek, és sok jómódú középparaszt arra törekszik, hogy kulákká váljék. Másfelől sok szegényparaszt, elegendő termelőeszköz hiányában, még mindig nyomorúságban él, egyesek eladósodnak, mások eladják vagy bérbe adják földjüket. Ha szabadjára engedjük ennek az irányzatnak a továbbfejlődését, akkor a polarizáció folyamata a falvakban múlhatatlanul napról napra fokozódik. A földjüket elvesztett parasztok és azok, akik továbbra is nyomorúságban maradnak, arról fognak panaszkodni, hogy nem mentjük meg őket a pusztulástól, nem segítjük őket nehézségeik leküzdésében. Azok a jómódú középparasztok sem lesznek elégedettek velünk, akik kapitalista irányba haladnak, hiszen ha magunk nem akarunk a kapitalista útra térni, sohasem tudjuk kielégíteni igényeiket. Ilyen körülmények között fennmaradhat-e szilárdan a munkás-paraszt szövetség? Nyilvánvalóan nem. E problémát csak új alapokon lehet megoldani. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocialista iparosításnak, a kézműipar, a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakításának fokozatos megvalósításával párhuzamosan, lépésről lépésre megvalósítjuk az egész mezőgazdaság szocialista átalakítását, vagyis végrehajtjuk a szövetkezetesítést, s felszámoljuk a kulákgazdaságot és az egyéni gazdaságot falun, hogy az egész falusi lakosságnak egyetemesen jó élete legyen. Úgy véljük, hogy csak így szilárdulhat meg a munkás-paraszt szövetség.

"A mezőgazdasági szövetkezetesítés kérdéséről" (1955. július 31.)

... Egységes rendezésen és átfogó tervezésen a 600 milliós népünket felölelő rendezést és tervezést értjük. Amikor terveket készítünk, amikor a különböző ügyeket intézzük, és a problémákon gondolkozunk, mindig abból a tényből kell kiindulnunk, hogy országunknak 600 millió lakosa van. Erről semmi esetre sem szabad megfeledkeznünk.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

A párt vezetésén kívül döntő tényező 600 millió lakosságunk. Több ember nagyobb eszmei erjedést, több lelkesedést és több energiát jelent. Soha még népünk tömegeinek ilyen szellemi lendülete, harci lelkesedése és elszánt merészsége nem volt, mint most.

"Egy termelőszövetkezet bemutatása" (1958. április 15.)

Egyéb jellemvonásaitól eltekintve, Kína 600 milliós lakosságának szembetűnő jellemvonása az, hogy "szegény és üres". Ez látszólag talán rossz, de valójában inkább jó dolog. A szegénység táplálja a vágyat a változás, a harc, a forradalom iránt. Az üres, tiszta papírlapra lehet a legfrissebb és legszebb írásjeleket vetni, a legfrissebb és a leggyönyörűbb képeket festeni.

"Egy termelőszövetkezet bemutatása" (1958. április 15.)

A kínai forradalom országos győzelme és a földkérdés megoldása után Kínában továbbra is fennmarad kétfajta alapvető ellentmondás. Az első a belső ellentmondás, vagyis ellentmondás a munkásosztály és a burzsoázia között. A második a külső ellentmondás, vagyis ellentmondás Kína és az imperialista országok között. Ennek következtében a népi demokratikus forradalom győzelme után a munkásosztály vezette népköztársaság államhatalmát nem gyengíteni, hanem erősíteni kell.

"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.), Válogatott Művek IV. k.

"Nem akarjátok megszüntetni az államhatalmat?" De igen, akarjuk, csak nem most; ma ezt még nem tehetjük meg. Miért? Mert az imperializmus még fennáll, a hazai reakció még létezik, s vannak még hazánkban osztályok. Jelenlegi feladatunk megerősíteni a népi államgépezetet, főleg a népi hadsereget, a népi rendőrséget és a népi bíróságokat, hogy megszilárdítsuk a honvédelmet, és megvédjük a nép érdekeit.

"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.), Válogatott Művek IV. k.

Államunka munkásosztály vezette, a munkás-paraszt szövetségen alapuló népi demokratikus diktatúra állama. Mi ennek a diktatúrának a rendeltetése? Első funkciója az, hogy az országon belül elnyomja a reakciós osztályokat, a reakciósokat és a szocialista forradalomnak ellenálló kizsákmányolókat, elnyomja mindazokat, akik aláaknázzák a szocialista építést, más szóval, hogy megoldja az országon belüli ellentmondásokat közöttünk és az ellenség között. A diktatúrához tartozik például letartóztatni, bíróság elé állítani és elítélni egyes ellenforradalmi elemeket, bizonyos időre megfosztani a földesurakat és a bürokrata-burzsoákat szavazati joguktól és a szólásszabadságtól. A közrend biztosítása és a széles néptömegek érdekeinek védelme céljából ugyanígy diktatúrát kell gyakorolnia rablók, sikkasztók, csalók, gyilkosok, gyújtogatók, garázda bandák és a közrendet súlyosan bomlasztó különféle más rossz elemek ellen is. A diktatúra második funkciója az, hogy megvédje hazánkat a külső ellenség felforgató tevékenységével és esetleges agressziójával szemben. Ebben az esetben a diktatúra feladata az, hogy megoldja az országon kívüli ellentmondásokat köztünk és az ellenség között. A diktatúra célja megvédeni egész népünket, hogy a békés munkának szentelhesse magát, és Kínát korszerű iparral, korszerű mezőgazdasággal, korszerű tudománnyal és kultúrával rendelkező szocialista országgá építhesse ki.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

A népi demokratikus diktatúrának szüksége van a munkásosztály vezetésére, hiszen egyedül a munkásosztály a legelőrelátóbb, az önzetlen és a legkövetkezetesebben forradalmi osztály. A forradalom egész története azt bizonyítja, hogy a munkásosztály vezetése nélkül elbukik, a munkásosztály vezetésével pedig győz a forradalom.

"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.), Válogatott Művek IV. k.

A népi demokratikus diktatúra a munkásosztály, a parasztság és a városi kispolgárság szövetségén, de főként a munkások és a parasztok szövetségén alapszik, minthogy e két osztály teszi ki Kína lakosságának 80-90 százalékát. E két osztály jelenti a fő erőt az imperializmus és a Kuomintang-reakció megdöntésében. Az új demokráciáról a szocializmusra való áttérés főképpen e két osztály szövetségére támaszkodik.

"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.), Válogatott Művek IV. k.

Az osztályharc, a termelési harc és a tudományos kísérletezés az a három nagy forradalmi mozgalom, amellyel felépítjük hatalmas szocialista országunkat. E mozgalmak szilárd biztosítékai annak, hogy a kommunisták mentesek lesznek a bürokratizmustól, védettek lesznek a revizionizmussal és a dogmatizmussal szemben, és mindig legyőzhetetlenek lesznek. Megbízható biztosítékot nyújtanak ahhoz, hogy a proletariátus a dolgozók széles tömegeivel egyesülve gyakorolhassa a demokratikus diktatúrát. Amennyiben e mozgalmak hiányában megengedjük a földesuraknak, kulákoknak, ellenforradalmároknak, rossz elemeknek és a társadalom különféle kísérteteinek és szörnyetegeinek, hogy felüthessék a fejüket, miközben kádereink szemet hunynak e jelenség felett, sőt közülük sokan nem tesznek különbséget az ellenség és saját soraink között, összejátszanak az ellenséggel, és engedik, hogy az ellenség megrontsa, lezüllessze, megossza, demoralizálja őket, hogy kirángassa őket sorainkból, és beépítse embereit sorainkba; a munkások, parasztok és értelmiségiek közül is sokan védtelenek maradnak az ellenség különböző fondorlatosan sima vagy kemény taktikájával szemben; és ha ez így menne tovább, akkor nem telne hosszú időbe - mindössze néhány évbe vagy tíz-egynéhány évbe, de legfeljebb néhány évtizedbe -, amíg elkerülhetetlenül bekövetkeznék az országos ellenforradalmi restauráció, a marxista-leninista párt biztosan revizionista párttá, fasiszta párttá válnék, és az egész Kína színezete megváltoznék.

Megjegyzés a "Hét jól megírt Csecsiang tartománybeli dokumentum a káderek részvételéről a fizikai munkában" című íráshoz (1963. május 9.) a "Hruscsov álkommunizmusáról és annak tanulságairól a világ történelmében" című cikk idézete (1964. július 14.)

A népi demokratikus diktatúrának két módszere van. Az ellenséggel szemben a diktatúra módszerét alkalmazza, azt ugyanis, hogy ameddig szükséges, nem engedi, hogy az ellenség kivegye részét a politikai tevékenységből, kényszeríti a népi kormány törvényeinek betartására, fizikai munkára fogja, s ezen keresztül új emberré alakítja át. Ezzel szemben a népet illetően nem a kényszer, hanem a demokrácia módszerét alkalmazza, azt tudniillik, hogy lehetővé kell tenni a nép részvételét a politikai életben, s nem kényszeríti ennek vagy annak megtételére, hanem a demokrácia módszerét alkalmazva nevelő és meggyőző munkát végez körében.

Záróbeszéd a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület I. Országos Bizottságának második ülésszakán (1950. június 23.)

A kommunista párt vezetése alatt a kínai nép életerős stílusjavító mozgalmat folytat, hogy még szilárdabb alapokon gyors ütemben fejlessze a szocializmus ügyét Kínában. Ez azt jelenti, hogy a tények feltárásának és az érvelésnek módszerével, irányítottan, de egyúttal szabadon kibontakoztatja városon és falun az egész népet átfogó nagy vitákat, olyan kérdésekről, mint a szocialista út és a kapitalista út, az állam alapvető rendje és annak főbb politikája, a párt és a kormány funkcionáriusainak munkastílusa, a nép jóléte stb., annak érdekében, hogy a népen belül meglevő és haladéktalanul megoldandó ellentmondásokat helyesen oldja meg. A nép önneveléséért, önmaga átalakításáért folyó szocialista mozgalom ez.

"Beszéd a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából tartott ülésén" (1957. november 6.)

Az építés nagy munkájában rendkívül kemény feladatok állnak előttünk. Jóllehet pártunknak több mint tízmillió tagja van, a tagság az ország lakosságának mégis csak csekély kisebbségét alkotja. A kormányhivatalokban és a közintézményekben nagy mennyiségű munkát a pártonkívüliekkel kell végeztetnünk. Munkánkat lehetetlen jól elvégezni, ha nem tudunk a néptömegekre támaszkodni, nem tudunk együttműködni a pártonkívüliekkel. Miközben tovább erősítjük az egész párt egységét, tovább kell erősítenünk az egységet valamennyi nemzetiség, demokratikus osztály, demokratikus párt, csoport és népi szervezet között, tovább kell szilárdítanunk és ki kell bővítenünk a népi demokratikus egységfrontot, és lelkiismeretesen meg kell szüntetnünk munkánk valamennyi láncszemében minden olyan egészségtelen megnyilvánulást, amely ártalmára válhat a párt és a nép közötti egységnek.

"Megnyitó beszéd a Kínai Kommunista Párt VIII. Országos Kongresszusán" (1956. szeptember 15.)

4. A NÉPEN BELÜLI ELLENTMONDÁSOK HELYES KEZELÉSE

Kétfajta társadalmi ellentmondással állunk szemben - a köztünk és az ellenség közötti ellentmondásokkal, valamint a népen belüli ellentmondásokkal. Ez a kétfajta ellentmondás természetét tekintve teljesen különbözik egymástól.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Ahhoz, hogy helyesen felfogjuk a két, egymástól különböző fajtához tartozó, a köztünk és az ellenség közötti, továbbá a népen belüli ellentmondásokat, elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy mit értünk "népen" és mit "ellenségen". ... A jelenlegi szakaszban, a szocializmus építésének időszakában, a néphez tartoznak mindazok az osztályok, rétegek és társadalmi csoportok, amelyek helyeslik, támogatják a szocialista építés ügyét, és részt vesznek benne; a nép ellenségei mindazok a társadalmi erők és csoportok, amelyek ellenállnak a szocialista forradalomnak, ellenségesen viseltetnek a szocializmus építésével szemben, és aláaknázzák azt.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Országunk jelen körülményei között a népen belüli ellentmondások magukba foglalják a munkásosztályon belüli ellentmondásokat, a parasztságon belüli ellentmondásokat, az értelmiségen belüli ellentmondásokat, a munkásosztály és a parasztság közötti ellentmondásokat, a munkások és a parasztok, illetve az értelmiség közötti ellentmondásokat, a munkásosztály és egyéb dolgozók, illetve a nemzeti burzsoázia közötti ellentmondásokat, a nemzeti burzsoázián belüli ellentmondásokat és így tovább. Népi kormányunk olyan kormány, amely valóban a nép érdekeit képviseli, és a népet szolgálja, de bizonyos ellentmondások azért a kormány és a néptömegek között is léteznek. Ide tartoznak az állam, a közösség és az egyének érdekei közötti ellentmondások, a demokrácia és a centralizmus, a vezetők és a vezetettek közötti ellentmondások, továbbá egyes bürokratikus munkastílussal dolgozó állami funkcionáriusok és a tömegek közötti ellentmondások. Mindezek szintén népen belüli ellentmondások. Általában véve a népen belüli ellentmondások olyanok, amelyek a nép érdekeinek alapvető egységén alapulnak.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

A közöttünk és az ellenség közötti ellentmondások antagonisztikus ellentmondások. Ami a népen belüli ellentmondásokat illeti, a dolgozók között felmerülők nem antagonisztikusak, a kizsákmányolt, illetve a kizsákmányoló osztályok közötti ellentmondásoknak pedig az antagonisztikus vonatkozáson kívül van nem-antagonisztikus vonatkozásuk is.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Miként lehet népünk politikai életében megkülönböztetni a helyes szavakat és cselekedeteket a helytelenektől? Véleményünk szerint, alkotmányunk elvei, népünk túlnyomó többségének akarata, valamint országunk különböző politikai pártjainak és csoportjainak számos alkalommal kinyilatkoztatott közös politikai állásfoglalása alapján általában a következő kritériumokat adhatjuk meg:

1. előmozdítani különböző nemzetiségű népünk egységét, nem pedig szakadást idézni elő a népben;
2. előmozdítani, nem pedig hátráltatni a szocialista átalakítást és a szocialista építést;
3. előmozdítani a népi demokratikus diktatúra megszilárdulását, nem pedig aláaknázni vagy gyengíteni ezt a diktatúrát;
4. előmozdítani a demokratikus centralizmus megszilárdulását, nem pedig aláaknázni vagy gyengíteni ezt a rendszert;
5. előmozdítani a kommunista párt vezetésének megszilárdulását, nem pedig lerázni vagy gyengíteni ezt a vezetést;
6. előmozdítani, nem pedig hátráltatni a nemzetközi szocialista egységet és a világ békeszerető népeinek nemzetközi szolidaritását.

E hat kritérium közül a szocialista út és a párt vezetése a legfontosabb.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Az ellenforradalmárok felszámolásának problémája a köztünk és az ellenség közötti ellentmondások harcának kérdése. A nép soraiban is akadnak egyesek, akik ebben eltérő véleményen vannak. Kétféle ember vall tőlünk eltérő nézeteket. A jobboldali nézeteket valló emberek nem húznak választóvonalat közöttünk és az ellenség között, az ellenséget saját emberüknek tekintik. Azokat, akiket a széles tömegek ellenségnek tekintenek, barátnak tartják. A "baloldali" nézeteket valló emberek kiszélesítik a köztünk és az ellenség közötti ellentmondások kereteit, sőt egyes népen belüli ellentmondásokat közöttünk és az ellenség közötti ellentmondásoknak tekintenek, és egyes emberekben, akik valójában nem ellenforradalmárok, ellenforradalmárokat látnak. Mind a két vélemény helytelen. Egyik sem tudja helyesen kezelni az ellenforradalmárok felszámolásának kérdését és helyesen értékelni ez irányú munkánkat.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

A minőségileg különböző ellentmondásokat csak minőségileg különböző módszerekkel lehet megoldani. Így például a proletariátus és a burzsoázia közötti ellentmondást a szocialista forradalom módszerével; a néptömegek és a feudális rendszer közötti ellentmondást a demokratikus forradalom módszerével; a gyarmatok és az imperializmus közötti ellentmondást a nemzeti forradalmi háborúk módszerével; a munkásosztály és a parasztság közötti ellentmondást szocialista társadalomban a mezőgazdaság kollektivizálásával és gépesítésével; a kommunista párton belüli ellentmondást a bírálat és az önbírálat módszerével; a társadalom és a természet közötti ellentmondást a termelőerők fejlesztésének módszerével oldjuk meg. ... A különféle ellentmondások megoldása különféle módszerekkel olyan elv, amelyet a marxista-leninistáknak szigorúan be kell tartaniuk.

"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.

Minthogy természeténél fogva különbözik egymástól a kétfajta ellentmondás: a közöttünk és az ellenség közötti, illetve a népen belüli ellentmondás, ezért megoldásuk módszerei ugyancsak különbözőek. Röviden, az előbbieknél az a kérdés, hogy húzzunk választóvonalat közénk és az ellenség közé, az utóbbiaknál pedig, hogy húzzunk választóvonalat a helyes és a helytelen közé. Természetesen, a közöttünk és az ellenség közötti viszony kérdése ugyancsak a helyes és a helytelen kérdése. Így például az, hogy kinek van igaza: nekünk, vagy a bel- és külföldi reakciós erőknek, tehát az imperializmusnak, feudalizmusnak és bürokrata-kapitalizmusnak, szintén a helyes és a helytelen kérdése; ez azonban természeténél fogva a helyes és a helytelen kérdésének más típusához tartozik, mint a népen belül ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Az ideológiai jellegű kérdéseket, a népen belül felmerülő vitás kérdéseket csakis a demokrácia módszerével, a vita, a bírálat, a meggyőzés és nevelés módszerével lehet megoldani, nem pedig a kényszer és az elnyomás módszerével.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Annak érdekében, hogy eredményesen termelhessen, tanulhasson és rendezett viszonyok között élhessen a nép, különféle megfelelő, kötelező erejű adminisztratív rendelkezéseket követel kormányáról, a termelés, a kulturális és oktatási intézmények vezetőitől. Ilyenfajta adminisztratív rendelkezések nélkül nem lehet fenntartani a közrendet, ez olyan elemi ismeret, amely mindenki számára világos. Az adminisztratív rendelkezések, illetve a meggyőzés és nevelés módszerei a népen belüli ellentmondások megoldásánál egyazon kérdésnek két, egymást kölcsönösen kiegészítő és feltételező oldalát képviselik. Még a közrend fenntartására hozott adminisztratív rendelkezéseket is meggyőző és nevelő munkának kell kísérnie, mivel sok esetben kizárólag adminisztratív rendelkezésekkel nem lehet elérni a célt.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

A burzsoázia és a kispolgárság mindenképpen visszatükrözi saját ideológiáját. Politikai és ideológiai kérdésekben feltétlenül minden eszközzel és makacsul kifejezésre juttatja magát. Lehetetlen, hogy ne tükröződjék vissza és ne juttassa magát kifejezésre. Nem szabad az elnyomás módszerével megakadályoznunk a megnyilvánulását, hanem hagynunk kell, hogy napvilágra kerüljön; megjelenésekor azonban vitába kell szállnunk vele, és megfelelően bírálnunk kell. A legcsekélyebb kételyünk sem lehet afelől, hogy mindenfajta helytelen eszmét bírálnunk kell. Természetesen nem helyes tartózkodnunk a bírálattól és tétlenül szemlélnünk a helytelen eszmék elburjánzását, és megengednünk, hogy tért hódítsanak. A hibákat bírálnunk, a mérgező gaz ellen küzdenünk kell, akárhol jelentkezzenek is. Ez a kritika azonban nem lehet dogmatikus; nem szabad metafizikus módszerrel történnie, hanem törekedni kell dialektikus módszerrel eljárni. Tudományos elemzésre és teljesen meggyőző érvelésre van szükség.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Szükséges a nép hiányosságait bírálnunk...., de valóban a nép álláspontjáról kell ezt tennünk, forró és őszinte szeretettől áthatva kell felemelnünk szavunkat, hogy a népet védelmezzük és neveljük. Ha elvtársainkat úgy kezeljük, mintha ellenségeink lennének, ez azt jelenti, hogy az ellenség álláspontjára helyezkedünk.

"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.

Az ellentmondás és a harc egyetemes és abszolút, de az ellentmondások megoldásának módszerei, tehát a harc formái, az ellentmondások természetétől függően különbözőek. Egyes ellentmondásokat nyílt antagonizmus jellemez, másokat azonban nem. A dolgok konkrét fejlődése szerint, egyes eredetileg még nem antagonisztikus ellentmondások antagonisztikusakká, míg mások - noha eredetileg antagonisztikusak voltak - nem-antagonisztikus ellentmondásokká válnak.

"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.

Rendes körülmények között a népen belüli ellentmondások nem antagonisztikusak. Ha azonban nem kezeljük azokat megfelelően, vagy elvesztjük éberségünket, és lazítunk elővigyázatosságunkon, akkor antagonizmus keletkezhet. A szocialista országokban az ilyen fejlemény általában inkább helyi és átmeneti jelenség, minthogy ezekben az országokban megszűnt az ember ember általi kizsákmányolásának rendszere, és a nép érdekei alapvetően azonosak.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Hazánkban a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia közötti ellentmondás a népen belüli ellentmondások kategóriájába tartozik. A munkásosztály és a nemzeti burzsoázia közötti osztályharc általában a népen belüli osztályharc, minthogy hazánkban a nemzeti burzsoázia kettős jellegű. A burzsoá demokratikus forradalom időszakában jellegének volt egy forradalmi és volt egy kiegyezésre hajlamos oldala. A szocialista forradalom időszakában a munkásosztály kizsákmányolása a profit érdekében képezi jellegének egyik oldalát, míg az alkotja a másikat, hogy támogatja az alkotmányt és halandó elfogadni a szocialista átalakulást. A nemzeti burzsoázia különbözik az imperializmustól, a földesúri osztálytól és a bürokrata-burzsoáziától. A munkásosztály és a nemzeti burzsoázia között a kizsákmányoltak és kizsákmányolók közötti ellentmondás áll fenn, amely természeténél fogva antagonisztikus. De hazánk konkrét feltételei között ezt az antagonisztikus ellentmondást e két osztály között, amennyiben helyesen kezeljük, át lehet alakítani nem-antagonisztikussá, és békés eszközökkel meg lehet oldani. Ezzel szemben a köztünk és az ellenség közötti ellentmondássá válhat, ha nem kezeljük helyesen, és a nemzeti burzsoáziával szemben nem alkalmazzuk az összefogás, a bírálat és a nevelés politikáját, vagy ha a nemzeti burzsoázia nem fogadja el ezt a politikánkat.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

A szocialista országon belüli reakciósok az imperialistákkal szövetségben kihasználva a népen belüli ellentmondásokat, viszályt szítanak, zavart keltenek, hogy megvalósítsák konspiratív céljaikat. A magyarországi eseményeknek ez a tanulsága figyelemre méltó mindnyájunk számára.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

5. A HÁBORÚ ÉS A BÉKE

A háború a harc legmagasabb formája, amely a magántulajdon és az osztályok keletkezésével kezdődött, és amelyhez az osztályok, nemzetek, államok vagy politikai csoportok közötti ellentétek megoldása céljából ezeknek az ellentéteknek bizonyos fejlődési szakaszában folyamodnak.

"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.

"A háború a politika folytatása." Ilyen értelemben a háború politika, a háború maga politikai jellegű akció; ősidőktől kezdve nem volt olyan háború, amelynek ne lett volna politikai jellege...
De a háborúnak megvan a maga sajátossága is, és ilyen értelemben nem azonosítható a politikával általában. "A háború a politika folytatása más eszközökkel." Amikor a politika a fejlődés meghatározott szakaszába érve nem folytatható tovább a szokványos módon, akkor kirobban a háború, hogy félresöpörje a politika útjából az akadályokat... Mihelyt az akadály elhárult, és a politikai cél megvalósult, a háború véget ér. Amíg az akadály nem hárult el maradéktalanul, folytatni kell a háborút a politikai cél teljes eléréséig... Elmondhatjuk tehát, hogy a politika vérontás nélküli háború, a háború viszont vérontással járó politika.

"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.

A történelem folyamán lezajlott háborúk két csoportra oszthatók: igazságos és igazságtalan háborúkra. Minden haladó háború igazságos, míg minden haladást gátló háború igazságtalan. Mi, kommunisták, ellene vagyunk minden haladást gátló, igazságtalan háborúnak, de nem ellenezzük a haladó, igazságos háborúkat. Mi, kommunisták, nemcsak hogy nem ellenezzük az igazságos háborúkat, de aktívan részt is veszünk bennük. Az igazságtalan háborúkra példa az első világháború, melyben mindkét hadviselő fél imperialista érdekekért hadakozott, s ezért az egész világ kommunistái elszántan szembeszálltak e háborúval. Az ilyen háborúval való szembeszállás módja: a háború kitörése előtt minden erőnkkel odahatni, hogy megakadályozzuk a kitörését, de ha az már kitört, amennyiben lehetséges, háborúval kell küzdeni a háború ellen, igazságos háborút kell folytatni az igazságtalan háború ellen.

"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.

Az osztálytársadalomban a forradalmak és a forradalmi háborúk elkerülhetetlenek, nélkülük nem lehet ugrást végrehajtani a társadalmi fejlődésben, lehetetlen megdönteni a reakciós uralkodó osztályokat, és ezért lehetetlen, hogy a nép magához ragadja a hatalmat.

"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.

A forradalmi háború antitoxin, amely nemcsak az ellenség mérgét teszi ártalmatlanná, de mi magunkat is megtisztít minden szennytől. Minden igazságos forradalmi háború óriási erőt jelent, sok mindent átalakíthat, vagy szabaddá teheti az utat az átalakulás számára. A kínai - japán háború Kínát és Japánt egyaránt átalakítja. Ha Kína szilárdan kitart az ellenállási háborúban és az egységfront mellett, akkor a régi Japán kétségtelenül új Japánná, a régi Kína új Kínává válik, s az emberek és a dolgok Kínában és Japánban egyaránt átalakulnak a háború folyamán és azt követően.

"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.

Minden kommunistának meg kell értenie ezt az igazságot: "A hatalom a puska csövéből születik meg."

"A háború és a stratégia kérdései" (1938. november 6.), Válogatott Művek II. k.

A forradalom központi feladata és legmagasabb formája fegyveres erővel magához ragadni a hatalmat, háborúval megoldani a problémát. A marxizmus-leninizmus e forradalmi elve egyetemesen érvényes, érvényes Kanára és minden más országra egyaránt.

"A háború és a stratégia kérdései" (1938. november 6.), Válogatott Művek II. k.

Fegyveres harc nélkül Kínában sem a proletariátus, sem a nép, sem a kommunista párt nem foglalhatja el az őt megillető helyet, s a forradalom nem győzedelmeskedhet. Az elmúlt tizennyolc esztendőben pártunk fejlődése, megszilárdulása és bolsevizálódása forradalmi háborúk közepette ment végbe; fegyveres harc nélkül a kommunista párt sohasem válhatott volna azzá, ami ma lett. Elvtársaink sohase feledkezzenek meg erről a tanulságról, amelyért vérünkkel fizettünk.

"Bevezető cikk a Kommunista című folyóirat első számában" (1939. október 4.), Válogatott Művek II. k.

Az államról szóló marxista tanítás szemszögéből nézve az államhatalom fő tényezője a hadsereg. Aki magához akarja ragadni és meg akarja tartani az államhatalmat, annak erős hadsereggel kell rendelkeznie. Egyesek kigúnyolnak bennünket, mint "a háború mindenhatóságának" híveit. Igenis, mi a forradalmi háború mindenhatóságának hívei vagyunk, s ez nem rossz, hanem jó, ez megfelel a marxizmusnak. Az orosz kommunista párt puskái teremtették meg a szocializmust. Mi megteremtjük a demokratikus köztársaságot. Az imperializmus korszakában vívott osztályharcok tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a munkásosztály és a dolgozó tömegek csakis a puskák erejével győzhetik le a felfegyverzett burzsoáziát és földesurakat; ilyen értelemben elmondhatjuk, hogy csak puskával lehet az egész világot átalakítani.

"A háború és a stratégia kérdései" (1938. november 6.), Válogatott Művek II. k.

Hívei vagyunk a háború kiküszöbölésének, mi nem akarunk háborút; de a háborút csak háború útján lehet kiküszöbölni, s a puskától csak úgy lehet megszabadulni, ha puskát ragadunk.

"A háború és a stratégia kérdései" (1938. november 6.), Válogatott Művek II. k.

A háborút, ezt az emberiség kölcsönös irtásának szörnyetegét, az emberi társadalom fejlődésével végső soron megszüntetik, és nem is túlságosan távoli jövőben fogják megszüntetni. Kiküszöbölésének azonban csak egyetlen módja van: háborút állítani szembe a háborúval, forradalmi háborút az ellenforradalmi háborúval, nemzeti forradalmi háborút a nemzeti ellenforradalmi háborúval és forradalmi osztályháborút az ellenforradalmi osztályháborúval. ...Mihelyt az emberi társadalom eljutott arra a pontra, amikor már nincsenek többé osztályok és államok, nem lesz többé semmilyen háború, sem ellenforradalmi, sem forradalmi, sem igazságtalan, sem igazságos háború: az lesz az emberiség örök békéjének korszaka. Abból a törekvésből kiindulva tanulmányozzuk a forradalmi háborúk törvényszerűségeit, hogy kiküszöböljünk minden háborút. Ez az a határvonal, amely elválaszt bennünket, kommunistákat az összes kizsákmányoló osztályoktól.

"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.

Hazánknak és minden más szocialista országnak békére van szüksége; ugyanerre van szükségük a világ összes népeinek is. Csupán csekély számú imperialista ország bizonyos monopoltőkés csoportjai, amelyek az agresszióból szerzik profitjukat, áhítják a háborút, és nem akarják a békét.

"Megnyitó beszéd a Kínai Kommunista Párt VIII. Országos Kongresszusán" (1956. szeptember 15.)

A tartós világbéke érdekében tovább kell fejlesztenünk a barátságot és az együttműködést a szocialista táborba tömörült testvéri országokkal, és fokoznunk kell szolidaritásunkat minden békeszerető országgal. Az egymás területi épsége és szuverenitása kölcsönös tiszteletben tartásának, az egyenlőségnek és kölcsönös előnyöknek alapján normális diplomáciai kapcsolatok létrehozására kell törekednünk minden olyan országgal, amely hajlandó velünk békében együtt élni. Cselekvően támogatnunk kell a nemzeti függetlenségi és felszabadító mozgalmakat az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban, úgyszintén a békemozgalmat és az igazságos harcokat a világ minden országában.

"Megnyitó beszéd a Kínai Kommunista Párt VIII. Országos Kongresszusán" (1956. szeptember 15.)

Ami pedig az imperialista országokat illeti, szintén össze kell fognunk népeikkel, törekednünk kell ezekkel az országokkal a békés egymás mellett élésre, üzleti kapcsolatok létesítésére és az esetleges háború megakadályozására, de semmi esetre sem szabad irreális gondolatokat táplálnunk irántuk.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Mi a békét óhajtjuk. Ha azonban az imperializmus makacsul ragaszkodik a háborúhoz, nem marad más választásunk, mint szilárd elhatározással felvenni a harcot és mindvégig megvívni, mielőtt tovább folytathatnánk építőmunkánkat. Aki éjjel-nappal reszket a háborútól, mit tesz majd, ha a háború egyszer valóban bekövetkezik? Az előbb azt mondtam, hogy a keleti szél elnyomja a nyugati szelet, s a háború nem tör ki, most pedig hozzáfűztem e magyarázatokat arra az esetre, ha mégis kitörne. Ilyenformán mindkét lehetőséggel számoltunk.

Beszéd a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén (1957. november 18.)

Az emberek manapság világszerte egy harmadik világháború kitörésének lehetőségét latolgatják. Erre a kérdésre is fel kell készítenünk tudatunkat, és elemzéseket kell végeznünk. Mi szilárdan a béke mellett és a háború ellen szállunk síkra. De ha az imperialisták ragaszkodnak egy újabb háború kirobbantásához, ettől sem kell megriadnunk. Magatartásunk ebben a kérdésben is ugyanaz, ami minden "zavargással" szemben: először ellenezzük, másodszor nem félünk tőle. Az első világháború után megszületett a Szovjetunió 200 milliós lakossal. A második világháború után létrejött a szocialista tábor, amely együttesen 900 millió embert foglal magában. Amennyiben az imperialisták mindenképpen kirobbantják a harmadik világháborút, egészen bizonyos, hogy még sok százmillió ember fog átállni a szocializmus oldalára, és a földön nem sok hely marad az imperialisták számára; az is lehetséges, hogy az imperializmus egész rendszere teljesen összeomlik.

"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)

Bajt keverni, kudarcot vallani, ismét bajt keverni, és megint kudarcot vallani egészen a pusztulásig: ez az imperializmusnak és a világ valamennyi reakciójának logikája a nép ügyével szemben, s ezt a logikájukat sohasem tagadják meg. Ez marxista törvény. Amikor azt mondjuk, "az imperializmus ádáz", azt értjük rajta, hogy természete sohasem változik, az imperialisták önként sohasem teszik le a hentesbárdot, végső pusztulásukig sem válnak buddhákká.
Harcolni, kudarcot vallani, ismét harcolni, megint kudarcot vallani, és újra csak harcolni egészen a győzelemig: ez a nép logikája, amelyet szintén sohasem tagad meg. Ez egy másik marxista törvény. Az orosz nép forradalma e törvény szerint ment végbe, s a kínai nép forradalma is ugyanezen törvény szerint megy végbe.

"Elvetni az ábrándokat, felkészülni a harcra" (1949. augusztus 14.) Válogatott Művek IV. k.

Ha ki is vívtuk a győzelmet, azért sohasem szabad lazítanunk éberségünkön az imperialisták és lakájaik őrült, bosszúálló cselszövéseivel szemben. Aki lazít éberségén, az politikailag lefegyverzi magát, s így passzív helyzetbe kerül.

"Beszéd az Új Politikai Tanácskozó Testület előkészítő ülésén" (1949. június 15.), Válogatott Művek IV. k.

Az imperialisták és lakájaik, a kínai reakciósok nem fognak beletörődni a Kína földjén elszenvedett vereségükbe. Továbbra is összejátszva minden lehetséges módon szembeszállnak a kínai néppel. Így például becsempészik ügynökeiket Kínába, hogy viszályt keltsenek és bajt keverjenek. Ez egészen bizonyos, sohasem mulasztják el az efféle tevékenységüket. Hogy még egy példát mondjunk, az imperialisták arra buzdítják a kínai reakciósokat, sőt bevetik saját erőiket is, hogy blokád alá vegyék Kína kikötőit. Ezt addig csinálják, ameddig csak lehet. Ráadásul, ha még kalandokra is áhítoznak, csapatokat is küldhetnek, hogy a kínai határokat megsértsék és zaklassák; ez sincs kizárva. Mindezt teljes mértékben számításba kell vennünk.

"Beszéd az Új Politikai Tanácskozó Testület előkészítő ülésén" (1949. június 15.), Válogatott Művek IV. k.

A világ halad, a jövendő fényes, és senki sem képes megváltoztatni a történelemnek ezt az általános irányát. Állandó propagandát kell folytatnunk a nép körében a világ haladásáról és a fényes jövőről, hogy a győzelembe vetett hit hassa át a népet.

"A csungkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.) Válogatott Művek IV. k.

A népi felszabadító hadsereg parancsnokainak és harcosainak a legcsekélyebb mértékben sem szabad harci elszántságukon lazítani; helytelen minden olyan gondolat, amely gyengíti a harci elszántságot, és alábecsüli az ellenséget.

"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.) Válogatott Művek IV. k.

6. AZ IMPERIALIZMUS ÉS AZ ÖSSZES REAKCIÓSOK PAPÍRTIGRISEK

Az összes reakciósok papírtigrisek. Látszatra félelmetesek, de valójában korántsem olyan erősek. Hosszú távlatból nézve az igazán hatalmas erő nem a reakciósoké, hanem a népé.

"Beszélgetés Anna Louise Strong amerikai tudósítóval" (1946. augusztus), Válogatott Művek IV. k.

Mint ahogyan nem létezik a világon semmi, aminek ne lenne kettős természete - ez az ellentétek egységének törvénye -, az imperializmusnak és az összes reakciósoknak is kettős természetük van: valódi tigrisek és papírtigrisek is egyúttal. A történelem során hatalomra jutásuk előtt és egy darabig utána is, a rabszolgatartó osztály, a feudális földesúri osztály és a burzsoázia életerős, forradalmi és haladó volt, vagyis valódi tigrisek voltak. Minthogy azonban az idők múlásával az ellentéteik, azaz a rabszolgaosztály, a parasztság és a proletariátus, fokozatosan megerősödtek és egyre élesebben harcoltak ellenük, ezek az uralkodó osztályok lépésről lépésre az ellentétükbe csaptak át, reakciósokká, retrográd elemekké, papírtigrisekké váltak, végül a nép megdöntötte, illetve megdönti uralmukat. A reakciós, retrográd, rothadt osztályok azonban még akkor is megtartották ezt a kettős természetüket, amikor a nép az életre-halálra szóló döntő ütközetet vívta ellenük. Egyfelől valódi tigrisek voltak, vagyis embereket ettek, emberéletek millióit és tízmillióit falták fel. A nép harca egy nehézségekkel és viszontagságokkal teli szakaszon ment keresztül, az út tele volt kanyarokkal és tekervényekkel. A kínai népnek több mint száz esztendejébe, s több tízmillió emberélet feláldozásába került, hogy felszámolja hazájában az imperializmus, a feudalizmus és a bürokrata-kapitalizmus uralmát, míg 1949-ben kivívta a győzelmet. Lám! Nem voltak-e ezek élő tigrisek, vastigrisek és valódi tigrisek? És végezetül mégis papírtigrisekké, döglött tigrisekké és vajpuha tigrisekké váltak. Ezek történelmi tények. Nem láttak-e az emberek ilyen tényeket, vagy nem hallottak-e ezekről? Bizony voltak ilyenek ezrével és tízezrével! Ezrével és tízezrével! Ezért az imperializmust és az összes reakciósokat lényegükben, hosszú távlatból és stratégiai szempontból nézve annak kell tekintenünk, amik valójában - papírtigriseknek. Erre kell alapoznunk stratégiai elgondolásunkat. Másfelől élő, vas- és valódi tigrisek is, akik képesek embereket felfalni. Erre kell alapoznunk taktikai elgondolásunkat.

Beszéd a KKP KB Politikai Bizottságának vucsangi ülésén (1958. december 1.); idézve a "Beszélgetés Anna Louise Strong amerikai tudósítóval" című írás magyarázó jegyzetéből, Válogatott Művek IV. k.

Azt mondtam, hogy valamennyi állítólag hatalmas reakciós csupán papírtigris. Ennek az az oka, hogy elszakadnak a néptől. Nézzük csak, vajon nem volt-e Hitler papírtigris? Nem döntötték-e meg Hitler uralmát? Azt is mondtam, hogy papírtigris volt a cár, a kínai császár és a japán imperializmus. Mint tudjuk, valamennyien megdőltek. Az amerikai imperializmus még nem dőlt meg, és atombombája is van. Úgy vélem, az is meg fog dőlni, az is csak papírtigris.

Beszéd a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén (1957. november 18.)

"Másra követ emel, de saját lábára ejti" - mondja egy kínai közmondás bizonyos ostoba ember viselkedésének jellemzésére. Valamennyi ország reakciósai éppen ilyen ostobák. A forradalmi népeknek a reakciósok részéről történő minden üldöztetése végeredményben csak a népek még átfogóbb, még hevesebb forradalmát mozdíthatja elő. A nagy orosz forradalomra, illetve a nagy kínai forradalomra vajon nem ilyen serkentőleg hatott-e az, hogy a cár és Csang Kaj-sek a forradalmi népeket sokféle módon üldözte?

"Beszéd a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából tartott ülésén" (1957. november 6.)

Az amerikai imperialisták kilenc éve tartják megszállva a területünket képező Tajvant. Nemrégiben fegyveres erőkkel megszállták Libanont. Az Egyesült Államok szerte az egész világon számos országban a katonai támaszpontok százait állította fel. A kínai területet képező Tajvan, valamint Libanon és az idegen felségterületeken fenntartott minden amerikai katonai támaszpont megannyi hurok az amerikai imperializmus nyakán. E hurkokat senki más, mint maguk az amerikaiak készítették és kötötték saját nyakuk köré, a kötelek végét azonban a kínai nép, az arab országok népei és a világ összes békeszerető, agresszió ellen harcoló népei kezébe adták. Minél tovább tartózkodnak az amerikai agresszorok ezeken a területeken, annál szorosabb lesz nyakuk körül a hurok.

Beszéd a Legfelső Állami Konferencián (1958. szeptember 8.)

Az imperialisták nem lesznek hosszú életűek, mert állandóan gaztetteket követnek el, megátalkodottan támogatják és felkarolják a népellenes reakciósokat különböző országokban, erőszakkal megszállva tartanak egy egész sor gyarmatot, félgyarmatot és katonai támaszpontot, atomháborúval fenyegetik a békét. Éppen ezáltal arra kényszerítik a világ lakosságának több mint 90 százalékát, hogy már most, vagy a jövőben tömegesen keljen fel és harcoljon ellenük. Az imperialisták egyelőre azonban még életben vannak, és továbbra is garázdálkodnak Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. A nyugati világban is változatlanul elnyomják saját országaik néptömegeit. Ezen az állapoton változtatni kell. Az egész világ népeinek feladata véget vetni az imperializmus, főként az amerikai imperializmus agressziójának és elnyomásának.

Beszélgetés az Új Kína hírügynökség tudósítójával (1958. szeptember 29.)

Az amerikai imperializmus mindenütt garázdálkodik, ezáltal önmagát teszi a világ népeinek ellenségévé, és egyre jobban elszigetelődik. Az amerikai imperializmus birtokában levő atom- és hidrogénbombák senkit sem félemlíthetnek meg, aki nem akar rabszolga lenni. A világ népeinek az amerikai agresszorok ellen zúduló haragos tengerárja feltartóztathatatlan. A világ népeinek az amerikai imperializmus és lakájai ellen vívott harca még nagyobb győzelmeket fog aratni.

"Nyilatkozat a panamai nép amerikai imperializmus elleni hazafias és igazságos harcának támogatásáról" (1964. január 12.)

Ha az amerikai monopoltőkés csoportok továbbra is ragaszkodnak agressziós és háborús politikájuk folytatásához, feltétlenül el fog jönni az a nap, amikor a világ népei akasztófára juttatják őket. Ugyanez a sors vár az Egyesült Államok cinkosaira is.

Beszéd a Legfelső Állami Konferencián (1958. szeptember 8.)

Az ellenséggel vívott harc érdekében hosszú idő alatt a következő fogalmat alakítottuk ki: stratégiailag meg kell vetnünk minden ellenséget, taktikailag azonban komolyan kell vennünk. Ez azt jelenti, hogy egészben véve mindenképpen meg kell vetnünk, egy-egy konkrét kérdésben azonban mindenképpen komolyan kell vennünk őket. Ha egészben véve az ellenséget nem vetjük meg, akkor az opportunizmus hibájába esünk. Marx és Engels még csak ketten voltak, de már a maguk idejében megmondták, hogy a kapitalizmust az egész világon meg fogják dönteni. Ha azonban az ellenséget konkrét kérdésekben, egy-egy meghatározott ellenség esetében nem vesszük komolyan, akkor a kalandorság hibájába esünk. A háborúban az ütközeteket csak egyenként lehet megvívni, és az ellenséget csak egyenként lehet megsemmisíteni. Gyárakat csak egyenként építhetünk fel, aminthogy a paraszt is csak barázdáról barázdára szánthatja fel a földjét. Az étkezéssel is ugyanez a helyzet. Stratégiailag "megvetjük" egy ebéd elfogyasztását: minden további nélkül elkölthetjük. De konkrétan nézve az egyik falatot a másik után nyeljük le. Semmiképpen sem lehet egy lakomát egy falással bekebelezni. Ez azt jelenti, hogy egyenként kell megoldani a kérdéseket. A hadtudományi irodalomban ezt az ellenség egyedenkénti legyőzésének nevezik.

Beszéd a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén (1957. november 18.)

Véleményem szerint a nemzetközi helyzet most új fordulóponthoz érkezett. A világon jelenleg két széljárás van: a keleti és a nyugati szél. Egy kínai mondás azt tartja: "Vagy a keleti szél nyomja el a nyugatit, vagy a nyugati szél a keletit." Szerintem a jelenlegi helyzetre az jellemző, hogy a keleti szél elnyomja a nyugati szelet, más szóval, a szocializmus erői döntő fölénybe kerültek az imperializmus erőivel szemben.

Beszéd a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén (1957. november 18.)

7. MERJÜNK HARCOLNI, MERJÜNK GYŐZNI

Világ népei, egyesüljetek, győzzétek le az amerikai agresszorokat és összes lakájaikat! Világ népei, legyetek bátrak, merjetek harcolni, ne féljetek a nehézségektől, törjetek előre egymás után zúduló hullámokként! Akkor az egész világ feltétlenül a népeké lesz. Valamennyi ördögi hatalom maradéktalanul megsemmisül.

"Nyilatkozat a kongói(L) nép támogatásáról az amerikai agresszió elleni harcban" (1964. november 28.)

A Kínai Kommunista Párt a marxista-leninista tudomány alapján józan értékelést adott a nemzetközi és a belső helyzetről; felismerte, hogy valamennyi hazai és külföldi reakciós támadását nemcsak le kell verni, hanem le is lehet verni. Amikor sötét felhők gyülekeztek az égen, rámutattunk, hogy ez csupán átmeneti jelenség, a sötétség csakhamar eloszlik, és közeledik a hajnali fénysugár.

"A jelenlegi helyzet és feladataink" (1947. december 25.), Válogatott Művek IV. k.

Az emberiség történelmében a haldokló reakciós erők mindenképpen még egy utolsó kétségbeesett harcot vívnak a forradalmi erők ellen, és egyes forradalmárokat gyakran egy időre megtéveszt annak az erős külsőnek a látszata, amely belső gyengeséget takar, s nem ismerik fel a dolog lényegét, azt, hogy az ellenség a megsemmisüléshez, ők maguk azonban a győzelemhez közelednek.

"A második világháború fordulópontja" (1942. október 12.), Válogatott Művek III. k.

Amennyiben ők [a Kuomintang] háborúzni akarnak, maradéktalanul megsemmisítjük őket. A helyzet a következőképpen áll: ha támadnak, mi megsemmisítjük őket, s akkor jól érezhetik magukat. Ha egy részüket semmisítjük meg, akkor részben érezhetik magukat jól, ha többet semmisítünk meg, jobban érezhetik magukat, ha maradéktalanul megsemmisítjük őket, akkor egészen jól érezhetik magukat. Kína problémái bonyolultak, és ezért agyunknak is egy kicsit bonyolultan kell működnie. Ha megtámadnak, visszavágunk, azért hogy kivívjuk a békét.

"A csungkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.), Válogatott Művek IV. k.

Ha ránk támadnak, és a harci feltételek kedvezőek, pártunk feltétlenül az önvédelem álláspontjára helyezkedve elszántan, alaposan, maradéktalanul és tökéletesen megsemmisíti a támadókat. (Nem szabad könnyelműen harcba bocsátkoznunk; ha felvesszük a harcot, akkor feltétlenül győznünk kell.) Egyáltalán nem szabad, hogy a reakciósok dühöngése megfélemlítsen bennünket.

"A KKP KB-ának körlevele a Kuomintanggal való béketárgyalásokról" (1945. augusztus 26.), Válogatott Művek IV. k.

Ami óhajunkat illeti, egyetlen napig sem akarunk háborúzni. De ha a körülmények rákényszerítenek, képesek vagyunk a legvégsőkig harcolni.

"Beszélgetés Anna Louise Strong amerikai tudósítóval" (1946. augusztus), Válogatott Művek IV. k.

Mi békét akarunk. De amíg az amerikai imperializmus nem adja fel fennhéjázó és jogtalan követeléseit, és nem hagy fel az agresszió kiterjesztésére irányuló mesterkedéseivel, addig nem lehet más elhatározása a kínai népnek, mint tovább folytatni a harcot vállvetve a koreai néppel. Nem azért, mintha kardcsörtetők lennénk. Készek vagyunk haladéktalanul beszüntetni a háborút és a megoldatlan kérdéseket egy későbbi rendezésre bízni. Az amerikai imperializmus azonban nem hajlandó ezt tenni. Nos, rendben van, folytatódjék a háború. Készek vagyunk annyi évig folytatni a harcot az amerikai imperializmus ellen, ameddig csak óhajtja, egészen addig, amíg hajlandó abbahagyni, egészen addig, amíg a kínai és a koreai nép ki nem vívta a teljes győzelmet.

Beszéd a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület I. Országos Bizottságának negyedik ülésszakán (1953. február 7.)

Fel kell számolnunk sorainkban a gyengeség és tehetetlenség minden gondolatát. Helytelen minden olyan nézet, amely túlbecsüli az ellenség erejét, és alábecsüli a nép erejét.

"A jelenlegi helyzet és feladataink" (1947. december 25.), Válogatott Művek IV. k.

Az elnyomott népekés nemzetek felszabadulásukat semmi esetre sem remélhetik az imperialisták és lakájaik "józan eszétől"; csakis akkor vívhatják ki a győzelmet, ha fokozzák egységüket, és kitartanak a harcban.

"Az USA-Ngo Dinh Diem klikkjének Vietnam déli részén elkövetett agressziója és az ottani nép lemészárlása elleni nyilatkozat" (1963. augusztus 29.)

Akármikor törjön is ki az országos méretű polgárháború, nekünk fel kell készülnünk rá. Amennyiben nemsokára vagy éppenséggel már holnap reggel kitörne, akkor is készen állunk. Ez az első pont. A jelenlegi nemzetközi és belső helyzetben lehetőség van rá, hogy a polgárháború egyelőre korlátozott méretű maradjon, és lehetséges, hogy a polgárháború ideiglenesen számos helyi háború formájában folytatódik. Ez a második pont. Az első pontra felkészülünk, a második pont már hosszú ideje fennáll. Röviden, előkészületeket kell tennünk. Ha felkészülünk, akkor a különféle bonyolult helyzetekben is megfelelő módon tudunk helytállni.

"A japán agresszió elleni háború győzelme után kialakult helyzet és politikánk" (1945. augusztus 13.), Válogatott Művek IV. k.

8. A NÉPI HÁBORÚ

A forradalmi háború a tömegek háborúja; ilyen háborút csakis a tömegek mozgósításával, csakis rájuk támaszkodva lehet megvívni.

"Törődjünk a tömegek életével, ügyeljünk a munkamódszerekre" (1934. január 27.), Válogatott Művek I. k.

Mi a valódi vasból épült erőd? A tömegek, a sokmilliós tömegek, amelyek őszintén támogatják a forradalmat. Ez az a valódi vasból épült erőd, amelyet lehetetlen, teljesen lehetetlen bármilyen erővel is lerombolni. Az ellenforradalom nem törhet meg bennünket, ellenkezőleg, mi fogjuk összezúzni azt. Ha a sokmilliós tömegeket a forradalmi kormány köré tömörítjük, és kibontakoztatjuk forradalmi háborúnkat, akkor képesek leszünk megsemmisíteni minden ellenforradalmat és megnyerni az egész Kínát.

"Törődjünk a tömegek életével, ügyeljünk a munkamódszerekre" (1934. január 27.), Válogatott Művek I. k.

A háború hatalmas erejének leggazdagabb forrása a néptömegekben rejlik. Japán főként azért merészel önkényeskedni velünk, mert a kínai néptömegek még szervezetlenek. Mihelyt ezt a hiányosságot leküzdöttük, a japán agresszorok szembe találják magukat sok százmilliós felkelt népünkkel, s akárcsak valami tűzfolyamba rohanó vadbika, egyetlen kiáltásunktól is megrémülnek, és biztosan a lángokban lelik halálukat.

"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.

Az imperialisták annyira önkényeskednek velünk, hogy ezt komolyan kell kezelnünk. Nem csupán erős reguláris hadseregre van szükségünk, de széles körben fel kell állítanunk a népi milícia hadosztályait is. Az imperialisták inváziója esetén ez megnehezíti az imperialistáknak, hogy hazánk földjén akár csak egy lépést is előrehaladhassanak.

Beszélgetés az Új Kína hírügynökség tudósítójával (1958. szeptember 29.)

Az egész forradalmi háború szemszögéből nézve, a népi partizánharcosok, illetve a reguláris vörös hadsereg úgy egészítik ki egymást, mint a bal kéz a jobb kezet, ha csupán reguláris vörös hadsereggel rendelkeznénk, s nem volnának népi partizánharcosaink, olyanok lennénk, mint a félkarú harcos. Konkrétan szólva, kivált hadművelettel kapcsolatban, mikor a bázisok népéről, mint egyik tényezőről beszélünk, azt értjük rajta, hogy van felfegyverzett népünk. Ez a fő oka annak, amiért az ellenség fél behatolni bázisainkra.

"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.

Kétségtelen, hogy a háborúban a győzelmet, illetve a vereséget főleg a két hadakozó félnek a katonai, politikai, gazdasági és természeti feltételei határozzák meg. De nemcsak ezek. Meghatározza ezt mindkét félnek a hadműveleteket irányító szubjektív képessége is. A katonai vezető a háború megnyerésére irányuló törekvésben nem teheti túl magát az anyagi feltételek szabta korlátokon; e korlátokon belül azonban győzelemre lehet és kell is törekednie. A katonai vezető működésének színtere objektív anyagi feltételeken nyugszik, de ezen a színtéren sok színpompás és monumentális drámát rendezhet.

"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.

A háború célja nem egyéb, mint "megőrizni önmagunkat és megsemmisíteni az ellenséget". (Az ellenséget megsemmisíteni annyit jelent, mint lefegyverezni vagy "megfosztani ellenállóképességétől", de nem jelenti, hogy fizikailag teljesen megsemmisítjük.) A régi időkben az emberek lándzsával és pajzzsal háborúztak: lándzsával támadtak, hogy az ellenséget megsemmisítsék, pajzzsal védekeztek, hogy önmagukat megőrizzék. A fegyverek mind a mai napig a lándzsa és a pajzs folytatásai. A bombázók, a gépfegyverek, a messzehordó ágyúk, a mérges gázok, mind a lándzsa továbbfejlesztései; a légoltalmi óvóhegyek, az acélsisakok, a betonerődök, a gázmaszkok pedig a pajzs továbbfejlesztései. A tank új típusú fegyver, amely egyesíti magában a lándzsát és a pajzsot. A támadás az ellenség megsemmisítésének fő eszköze, de a védekezés is elengedhetetlen. A támadás közvetlenül az ellenség megsemmisítését célozza, de egyúttal önmagunk megőrzését is szolgálja, mert ha az ellenséget nem semmisítjük meg, az semmisít meg bennünket. A védekezés közvetlenül önmagunk megőrzését szolgálja, de egyúttal olyan eszköz, amely kiegészíti a támadást, illetve előkészíti a támadásba való átmenetet. A visszavonulás a védekezés kategóriájába tartozik és annak folytatása; az üldözés pedig a támadás folytatása. Rá kell mutatni arra, hogy a háború céljai közül az ellenség megsemmisítése elsődleges, önmagunk megőrzése pedig másodlagos, mert csak az ellenség tömeges megsemmisítésével lehet hathatósan megőrizni önmagunkat. Éppen ezért a támadás, mint az ellenség megsemmisítésének fő eszköze, elsődleges, a védekezés pedig, mint segédeszköz az ellenség megsemmisítéséhez és mint önmagunk megőrzésének egyik eszköze, másodlagos. Jóllehet a háború gyakorlatában az idő tekintélyes részében főleg a védekezéshez, és a fennmaradó időben pedig főleg a támadáshoz folyamodnak, a háború teljes egészét tekintve, mégis a támadás az elsődleges.

"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.

A hadműveletek valamennyi irányító elve egyetlen alapelvből fakad, nevezetesen: minden lehető módon megőrizni saját erőinket és megsemmisíteni az ellenség erőit. ...Mivel magyarázható mégis, hogy háborúban hősi áldozatra szólítunk fel? Minden háborúért árat kell fizetni, néha igen magas árat. Nem áll ez ellentétben "önmagunk megőrzésével"? Tulajdonképpen egyáltalán nem áll ellentétben, helyesebben szólva: az önfeláldozás és önmagunk megőrzése szemben áll egymással, egyszersmind feltételezi egymást. Az ilyen áldozatok ugyanis nemcsak az ellenség megsemmisítéséhez szükségesek, hanem ahhoz is, hogy önmagunkat megőrizzük. A részleges és időleges "meg nem őrzés" (az önfeláldozás vagy az ár megfizetése) az általános és végleges megőrzés érdekében szükséges. Ebből az alapelvből lehet levezetni egy a hadműveleteket irányító egész sor elvet, kezdve a tüzelés elvétől (hogy fedezékbe vonulunk és teljes mértékben kibontakoztatjuk a tűzerőt, az előbbi - önmagunk megőrzése, az utóbbi - az ellenség megsemmisítése) egészen a stratégiai elvekig. Mindegyiket ennek az alapelvnek a szelleme hatja át. Valamennyi technikai, taktikai, operatív és stratégiai elv feltétele ezen alapelv megvalósításának. Az önmagunk megőrzésének és az ellenség megsemmisítésének elve alapja minden katonai elvnek.

"A japán agresszió elleni partizánháború stratégiájának kérdései" (1938. május), Válogatott Művek II. k.

Katonai elveink a következők:

1. Előbb a szétforgácsolt és elszigetelt ellenséget, azután a koncentrált és erős ellenséget támadjuk meg.
2. Előbb a kisvárosokat, a közepes nagyságúakat, valamint a nagy kiterjedésű falusi területeket foglaljuk el, azután a nagyvárosokat.
3. Fő célunk az ellenség élő erejét megsemmisíteni, nem pedig városokat és területeket megtartani, illetve elfoglalni. A városok és területek megtartása, illetve elfoglalása az ellenség élő erői megsemmisítésének eredménye, és gyakran egy várost vagy területet csak azután vagyunk képesek végleg megtartani, illetve elfoglalni, miután már többször gazdát cseréltek.
4. Minden ütközethez abszolút fölényben levő csapaterőket kell összevonni (az ellenséges erők két-, három- vagy négyszeresét, néha még öt- vagy hatszorosát is), az ellenség erőit hiánytalanul be kell keríteni, törekedni kell a teljes megsemmisítésükre, hogy a hálóból senki ki ne szökhessen. Különleges körülmények között azt a módszert alkalmazzuk, hogy az ellenségre megsemmisítő csapást mérünk, vagyis minden erőnk összevonásával, frontálisan és egyúttal az egyik vagy mindkét szárnyon támadást hajtunk végre, hogy az ellenséges erők egy részét megsemmisítsük, más részét megfutamítsuk, és így saját hadseregünk gyors ütemben átirányíthassa alakulatait más ellenséges erők szétzúzására. Törekednünk kell arra, hogy elkerüljük a kimerítő ütközeteket, melyekben többet veszíthetünk, mint amennyit nyerünk, vagy a nyereség és a veszteség éppen csak kiegészíti egymást. Ilyen módon, noha egészben véve (számszerűleg) hátrányos helyzetben vagyunk, a részletek mindegyikében, minden konkrét hadműveletben abszolút fölénybe kerülünk, s ez a hadműveletben győzelmünket biztosítja. Idővel egészben véve is fölénybe fogunk kerülni, és végső soron az ellenséget maradéktalanul megsemmisítjük.
5. Előkészítés nélkül nem szabad ütközetet vívni, és nem szabad olyan ütközetbe bocsátkozni, amelynek sikere nem biztosított. Minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy minden egyes ütközetet kellőképpen előkészítsünk, és a győzelmet az ellenség és a magunk körülményeinek összevetése alapján biztosítsuk.
6. Ki kell bontakoztatnunk harci stílusunkat: bátran küzdünk, nem félünk a fáradságtól és folyamatosan harcolunk (azaz rövid időn belül, pihenés nélkül egymás után több ütközetet vívunk meg).
7. Minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy az ellenséget mozgás közben semmisítsük meg. Egyúttal figyelmet szentelünk a megerősített állások ellen vívott támadások taktikájának, hogy elfoglaljuk az ellenség támaszpontjait és városait.
8. Ami a városok elleni támadásokat illeti, határozottan el kell ragadni az ellenségtől minden gyengén védett támaszpontot és várost. A közepes erővel védett támaszpontokat és városokat, amennyiben a körülmények megengedik, az alkalmas pillanatban kell elfoglalni. Az ellenség erősen védett támaszpontjainak és városainak elfoglalásával addig kell várni, amíg erre a feltételek megértek.
9. Az ellenségtől zsákmányolt összes fegyverekkel és a foglyul ejtett katonák nagy részével kell kiegészítenünk saját állományunkat. Hadseregünk emberi és anyagi utánpótlását főleg a front szolgáltatja.
10. A két hadművelet közötti időszakot jól ki kell használni a pihenésre, a csapatok megszilárdítására és kiképzésére. A pihenés, a megszilárdítás és kiképzés időszakának általában nem szabad túl hosszúnak lennie, hogy az ellenség lehetőleg ne juthasson lélegzethez.

Ezek a népi felszabadító hadseregnek Csang Kaj-sek leverésére alkalmazott legfőbb módszerei. E módszerek a népi felszabadító hadseregnek a belső és külső ellenséggel vívott hosszú harcai tüzében kovácsolódtak ki, és teljesen megfelelnek jelenlegi helyzetünknek. ...Stratégiánk és taktikánk a népi háborún alapszik, és semmilyen népellenes hadsereg sem tudja felhasználni ezt a stratégiát és taktikát.

"A jelenlegi helyzet és feladataink" (1947. december 25.), Válogatott Művek IV. k.

Felkészültség nélkül a fölény nem igazi fölény, és nem kerülhet sor kezdeményezésre sem. Ennek megértésével a hátrányos helyzetű, de jól felkészült haderő gyakran meglepetésszerű támadást indíthat, és legyőzi a fölényben levő ellenséget.

"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.

9. A NÉPI HADSEREG

Népi hadsereg nélkül semmije sincs a népnek.

"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.

Ez a hadsereg azért erős, mert akik beálltak soraiba, mindnyájan tudatos fegyelmet vállalnak; ezek nem egy kisszámú ember vagy szűk körű klikk magánérdekeiért egyesülnek és harcolnak, hanem a széles néptömegek és az egész nemzet érdekeiért. E hadsereg egyedüli célja a kínai néppel szorosan összefogni, és azt szívvel-lélekkel szolgálni.

"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.

A kínai vörös hadsereg olyan fegyveres testület, amely végrehajtja a forradalom politikai feladatait. Kivált most, a vörös hadsereg semmiképpen sem szorítkozhat csakis a hadviselésre; az ellenség katonai erőinek felszámolásáért folytatott harc mellett olyan fontos feladatok is hárulnak rá, mint a tömegek között végzendő propaganda, a tömegek megszervezése, a tömegek felfegyverzése, valamint a tömegek megsegítése a forradalmi hatalom megteremtésében és a kommunista pártszervezetek létrehozásában is. A vörös hadsereg nem öncélúan harcol, hanem a tömegek között végzendő propaganda folytatásáért, a tömegek megszervezéséért, a tömegek felfegyverzéséért és azért, hogy segítse a tömegeket a forradalmi hatalom megteremtésében. E célok nélkül a hadviselés elveszíti értelmét, a vörös hadsereg pedig a létjogosultságát.

"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.

A népi felszabadító hadsereg mindenkor harcoló csapat. Az országos győzelem után, még abban a történelmi időszakban, amikor hazánkban még nem szűnnek meg az osztályok, és fennáll a világon az imperialista rendszer, hadseregünk továbbra is harcoló csapat marad. Ebben a kérdésben nem szabad, hogy bármiféle félreértés és ingadozás legyen.

"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.), Válogatott Művek IV. k.

Van harcoló hadseregünk, és van munkahadseregünk is. Harcoló hadseregünk a 8. Hadseregből és az Új 4. Hadseregből áll. De még ezeket is két irányban használjuk fel, egyrészt hadviselésre, másrészt termelőmunkára. Mivel rendelkezünk e kétfajta hadsereggel, s minthogy harcoló hadseregünk járatos mindkét feladat végrehajtásában és a tömegek között végzendő munkában is, le tudjuk küzdeni nehézségeinket, és szét tudjuk zúzni a japán imperializmust.

"Szervezkedjetek" (1943. november 29.), Válogatott Művek III. k.

Honvédelmünk megszilárdul, és nem engedhető meg az, hogy bármely imperialista még egyszer betörjön hazánk földjére. A hősi és harcedzett népi felszabadító hadseregre alapozva fenn kell tartanunk és tovább kell fejlesztenünk népi fegyveres erőinket. Nemcsak hatalmas szárazföldi hadsereggel, hanem hatalmas légierővel és tengerészettel is fogunk rendelkezni.

Megnyitó beszéd a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület első plenáris ülésén (1949. szeptember 21.)

A mi elvünk az, hogy a párt parancsol a puskának, és semmiképpen sem engedhető meg, hogy a puska parancsoljon a pártnak.

"A háború és a stratégia kérdései" (1938. november 6.), Válogatott Művek II. k.

Hadseregünk minden tisztjének és közkatonájának állandóan szem előtt kell tartania, hogy a nagy népi felszabadító hadsereg vagyunk, a nagy Kínai Kommunista Párt vezette csapat vagyunk. Ha mindenkor betartjuk a párt utasításait, biztosan győzünk.

"A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Kiáltványa" (1947. október), Válogatott Művek IV. k.

folytatás