Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
A materialista dialektika azt tartja, hogy a változás feltételeit a külső okok, a változás alapját pedig a belső okok képezik; s a külső okok a belső okok révén érvényesülnek. Megfelelő hőmérsékleten a tojásból csirke lesz, de nincs az a hőmérséklet, amely egy követ csirkévé változtathatna, minthogy e két dolognak különbözők az alapjai.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
A marxista filozófia azt tartja, hogy az ellentétek egységének törvénye a világegyetem alapvető törvénye. Ez a törvény egyetemesen érvényesül a természet világában, az emberi társadalomban és az ember gondolkodásában egyaránt. Az ellentmondás két oldala között egyszerre megvan az egység és a harc, és ez ösztökéli a dolgokat mozgásra és változásra. Ellentmondások mindenütt léteznek, de természetük különbözik egymástól a dolgok más és más természetének megfelelően. Minden adott jelenségben és dologban az ellentétek egysége feltételes, időleges és átmeneti, tehát relatív, ezzel szemben az ellentétek harca abszolút.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Az analitikus módszer dialektikus módszer. Elemzésen azt értjük, hogy a dolgokban rejlő ellentmondásokat elemezzük. Helyes elemzés pedig lehetetlen anélkül, hogy ne ismernénk alaposan az életet, ne értenénk igazán a szóban forgó ellentmondásokat.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
Lenin azt mondja, hogy a konkrét helyzet konkrét elemzése az, "ami a marxizmusban a leglényegesebb, ami a marxizmus élő lelke". Sok elvtársunk, minthogy hiányzik belőlük az elemző gondolkodás képessége, nem hajlandó ismételten és mélyrehatóan elemezni és tanulmányozni a bonyolult dolgokat, hanem az egyszerű következtetéseket szereti levonni, amelyek vagy tökéletesen állítók, vagy tökéletesen tagadók. ... Ezen az állapoton a továbbiakban változtatnunk kell.
"A tanulás és a jelenlegi helyzet" (1944. április 12.), Válogatott Művek III. k.
Az a módszer, ahogyan ezek az elvtársak közelítenek a problémákhoz, helytelen. Nem a problémák lényeges, fő oldalait nézik, hanem lényegtelen, mellékes oldalait hangsúlyozzák ki. Rá kell mutatnunk, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a lényegtelen és mellékes oldalakat sem, és azokkal egymás után foglalkozni kell. De semmi esetre sem szabad azokat lényegeseknek és fő oldalaknak tartani, nehogy elveszítsük tájékozódásunkat.
"A mezőgazdasági szövetkezetesítés kérdéséről" (1955. július 31.)
A világban bonyolultak a dolgok, amelyeket különböző tényezők határoznak meg. A problémákat különböző oldalakról kell megvizsgálnunk, és nem csupán egyetlen oldalról.
"A csunkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.), Válogatott Művek IV. k.
Csak a problémákat szubjektíven, egyoldalúan és felületesen vizsgáló emberek adnak ki elbizakodottan parancsokat vagy utasításokat, amint a helyszínre megérkeztek, anélkül, hogy a körülményeket figyelembe vennék, és a dolgokat a maguk összességében (tehát történetében és egész jelen állapotában) szemlélnék, s anélkül, hogy behatolnának a dolgok lényegébe (vagyis azok természetébe és más dolgokkal való belső összefüggésébe). Az ilyen emberek szükségszerűen megbotlanak és elesnek.
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
A
problémák tanulmányozásában óvakodni kell a szubjektivitástól, az egyoldalúságtól
és a felületességtől. A szubjektivitás annyit jelent, mint egy problémát nem
tárgyilagosan, vagyis nem materialista szemszögből vizsgálni. Erről már beszéltem
"A gyakorlatról" című tanulmányomban. Az egyoldalúság annyit jelent,
hogy valamely problémát nem vizsgálunk meg minden oldalról. ... Úgy is mondható,
hogy csak a részeket látjuk, de nem az egészet, csak a fákat, de nem az erdőt.
Így lehetetlen megtalálni a módját az ellentmondás megoldásának, lehetetlen
végrehajtani a forradalom feladatait, jól teljesíteni a megbízatásokat, és helyesen
kibontakoztatni a párton belüli ideológiai harcot. Amikor Szun Cö a hadtudományokról
szólva kijelentette: "Ismerd meg az ellenséget, és ismerd meg önmagadat,
így akár száz csatát is megvívhatsz vereség nélkül", a harcban álló mindkét
félre utalt. A Tang dinasztiabeli Vej Ceng is felismerte az egyoldalúság helytelenségét,
amikor ezt a kijelentést tette: "Ha meghallgatod mindkét felet, megvilágosodik
az elméd, ha csak az egyik félnek hiszel, elméd sötétbe borul." Elvtársaink
azonban gyakran egyoldalúan nézik a problémákat, és emiatt gyakran mennek neki
a falnak. ...
Lenin mondotta:
"Ahhoz, hogy valóban ismerjük a tárgyat, meg kell ragadni, tanulmányozni kell minden oldalát, minden kapcsolatát és "közvetítését". Sohasem fogjuk ezt teljesen elérni, de a sokoldalúság követelménye megóv bennünket a hibáktól és a megmerevedéstől."
Szavait mindig emlékezetünkben kell tartanunk. A felületesség annyit jelent, hogy nem vizsgáljuk meg sem az ellentmondás egészének, sem különböző oldalainak jellemvonásait; tagadjuk annak szükségességét, hogy a dolgok mélyére behatolva gondosan tanulmányozzuk az ellentmondás jellemvonásait, s csupán távolról nézzünk egy kicsit, és a körvonalak felületes megpillantása után máris neki akarunk látni az ellentmondás megoldásának (a kérdés megválaszolásának, a vita elrendezésének, a munka végrehajtásának, vagy a hadművelet irányításának). Az ilyen eljárás szükségszerűen bajt okoz. ... Az egyoldalúság és a felületesség szintén szubjektivitás. Hiszen minden objektív dolog voltaképpen összefügg egymással, és megvannak a belső törvényei. Vannak, akik nem a valóságnak megfelelően tükrözik vissza ezeket a tényeket, csak egyoldalúan vagy felületesen szemlélik azokat, nem ismerve sem kölcsönös összefüggéseiket, sem belső törvényeiket, és módszerük ennek folytán szubjektív.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
Az egyoldalúság nem más, mint abszolutizálás a gondolkodásban, vagyis a kérdések metafizikus módon való megközelítése. Munkánk értékelésében egyoldalúságnak minősül, ha teljesen pozitívnak, vagy ha teljesen negatívnak ítélünk mindent. ... Mindent pozitívnak ítélni annyit jelent, mint csak a jót meglátni, a rosszat nem, csak a dicséretet elfogadni, a bírálatot nem. Úgy tüntetni fel, mintha munkánk mindenben jó lenne, ez nem felel meg a tényeknek. Nem igaz, hogy minden kizárólag jó, vannak még hiányosságok és hibák is. De az sem igaz, hogy minden csak rossz, ez sem felel meg a tényeknek. Elemzésre van tehát szükség. Mindent negatívnak ítélni annyit jelent, mint elemzés nélkül azt állítani, hogy semmi sem megy jól, és a szocialista építés nagy munkája, a hatalmas harc, amelyet az emberek százmilliói vívnak, tulajdonképpen csak zűrzavar, és amelyben alig van valami jó, ami említésre érdemes. Jóllehet sok ilyen felfogású ember különbözik azoktól, akik ellenségesen állnak szemben a szocialista rendszerünkkel, az ilyen felfogásuk mégis igen téves és ártalmas, és csak arra jó, hogy elvegye az emberek bizalmát. Munkánk értékelésekor mindent pozitívnak, vagy mindent negatívnak tartani egyaránt helytelen.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
A probléma megközelítésében a marxistának nemcsak az egyes részeket, hanem az egészet is meg kell látnia. Egy béka a kút mélyéről felnézve így szól: "Az ég akkora, mint a kút szája." Ez azonban nem igaz, hiszen az ég korántsem akkora csak, mint a kút nyílása. Ha a béka azt mondaná: "Az ég egy része akkora, mint a kút szája", ez igaz lenne, minthogy megfelel a tényeknek.
"A japán imperializmus elleni taktikáról" (1935. december 27.), Válogatott Művek I. k.
Meg kell tanulnunk minden oldalról szemlélni a problémákat, nemcsak a dolgok színét, hanem a visszáját is meg kell látnunk. Adott körülmények között a rossz is vezethet jó eredményhez, s a jó is rossz eredményhez.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Elismerjük, hogy a történelem általános fejlődésében az anyagi dolgok meghatározzák a szellemit, s a társadalmi lét meghatározza a társadalmi tudatot; de ugyanakkor elismerjük, és el kell ismernünk a szellemi dolgok visszahatását az anyagiakra, a társadalmi tudat visszahatását a társadalmi létre, a felépítmény visszahatását a gazdasági alapra. Ezzel nem kerülünk ellentétbe a materializmussal, ellenkezőleg, elkerüljük a mechanikus materializmust, és megvédelmezzük a dialektikus materializmust.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
A háború irányítói a győzelemre irányuló törekvésben nem tehetik túl magukat az objektív feltételek szabta korlátokon; e korlátokon belül azonban lehet és kell is aktívan törekedni a győzelemre. A parancsnokoknak működéseik színterét a háborúban az objektív feltételek lehetőségeire kell építeniük, de ezen a színtéren igen sok színpompás és monumentális drámát rendezhetnek.
"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.
Az emberek gondolkodásának alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. Természetesen senki sem engedheti szabadjára csapongó fantáziáját, nem tervezheti akcióit az objektív körülmények szabta feltételeken túl, és nem erőltetheti magát a gyakorlatilag kivihetetlen dolgok elvégzésére. Ma a probléma azonban mégis az, hogy a jobboldali konzervatív gondolkodás bajt okoz számos területen, és akadályozza, hogy a munka ezeken a területeken az objektív helyzet fejlődésével lépést tarthasson. A jelenlegi probléma az, hogy sokan megvalósíthatatlannak tartják azt, ami igenis megvalósítható lenne, ha erőfeszítéseket tennének.
"Előszó a "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" című műhöz (1955. december 27.)
Agyunkat működtetve gondoljunk át mindent alaposan. Egy közmondás azt tartja: "Ráncold össze a szemöldöködet, és nyomban támad ötleted." Más szóval, a sok gondolkodás bölcsességet szül. Hogy megszabadulhassunk a pártunkban még erősen megmutatkozó elvakultságtól, buzdítanunk kell elvtársainkat, hogy gondolkozzanak, tanulják meg az elemzés módszerét, és szokják meg az elemzést.
"A tanulás és a jelenlegi helyzet" (1944. április 12.), Válogatott Művek III. k.
Ha bármilyen folyamatban több ellentmondás van, egyiküknek fő ellentmondásnak kell lennie, amely a vezető és döntő szerepet játssza, míg a többi másodlagos, alárendelt helyzetet tölt be. Tehát bármely folyamat tanulmányozásánál, ha két vagy több ellentmondást tartalmazó bonyolult folyamatról van szó, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy megtaláljuk benne a fő ellentmondást. Mihelyt ezt megragadtuk, az összes problémákat könnyen meg tudjuk oldani.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
Az
ellentmondás két oldala közül az egyik feltétlenül a fő, a másik pedig másodlagos.
A fő oldal az, amelyik az ellentmondásban vezető szerepet visz. A dolog természetét
elsősorban az ellentmondás fő oldala határozza meg, amely domináló helyzetbe
kerül.
Ez az állapot azonban nem statikus; az ellentmondás fő és nem fő oldalai átcsapnak
egymásba, és a dolog természete
ennek megfelelően változik.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
Nekünk nemcsak kitűznünk kell a feladatokat, hanem az e feladatok teljesítéséhez szükséges módszerek kérdését is meg kell oldanunk. Ha az a feladatunk, hogy átkeljünk egy folyón, híd vagy csónak hiányában nem tudunk átkelni. Ha a híd, illetve a csónak problémáját nem oldjuk meg, üres szószaporítás az átkelésről beszélni. Ha nem oldjuk meg a módszer problémáját, a feladatról beszélni csak haszontalan fecsegés.
"Törődjünk a tömegek életével, ügyeljünk a munkamódszerekre" (1934. január 27.), Válogatott Művek I. k.
Ha valamely feladat elvégzésére nem adunk ki általános és széles körű felhívást, akkor a széles tömegeket nem lehet cselekvésre mozgósítani. Ha azonban a vezetők csak általános felhívásokra szorítkoznak - anélkül, hogy az egyes szervezetekben ők maguk konkrétan és személyesen mélyen behatolnának abba a munkába, amelynek elvégzésére felszólítanak, anélkül, hogy áttörnének bizonyos ponton, tapasztalatokat szereznének, és aztán azokat más egységek irányítására felhasználnák -, akkor nem lesz módjuk általános felhívásuk helyességét ellenőrizni, annak tartalmát gazdagítani, és fennáll az a veszély, hogy az általános felhívás a levegőben fog lógni.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
Egyetlen vezető sem képes kiadni az általános útmutatásokat valamennyi egységnek, amennyiben nem szerez konkrét tapasztalatokat egyes alárendelt egységekben dolgozó egyénektől, illetve az ott végbemenő egyes eseményekből. Ezt a módszert mindenütt szorgalmazni kell, hogy a különböző szintű vezető kádereink megtanulják alkalmazni.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
Egyetlen helyen sem lehet egyidejűleg több központi feladat. Az adott időben csak egyetlen központi feladat lehet, amelyet más másod-, illetve harmadrangú feladatok egészítenek ki. Ezért a legfőbb vezető személynek a saját területén figyelembe kell vennie az ott folyó harcok történetét és körülményeit, s a különböző feladatokat helyesen kell rangsorolnia, nem pedig úgy, hogy a felsőbb szervektől érkező utasításokat saját tervének elkészítése nélkül egyszerűen érkezési sorrendben teljesíti, és ennek folytán egy egész sor "központi feladatot", zűrzavart és rendetlenséget hoz létre. A felsőbb szerveknek sem szabad egyidejűleg egy egész sor feladattal megbízniuk az alsóbb szerveket a fontossági és sürgősségi sorrend meghatározása nélkül, valamint a központi feladat kijelölése nélkül, hiszen az ilyesmi csak zűrzavarhoz vezethet az alsóbb szervek munkarendjében, és lehetetlenné teszi a meghatározott eredmények elérését. A vezetés művészetéhez tartozik, hogy a vezetők az adott terület történelmi adottságainak és jelenlegi körülményeinek megfelelően, valamint az egész helyzet figyelembevételével és átfogó tervezéssel a munka súlypontját és rendjét helyesen határozzák meg minden egyes időszakra, és ezt a határozatot következetesen hajtsák végre, hogy ezáltal biztosítsák a meghatározott eredmények elérését.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
Állandóan szemmel kell tartani a munka menetét, ki kell cserélni a tapasztalatokat, és ki kell javítani a hibákat, s nem szabad hónapokig, esetleg fél- vagy egy évig is várni, míg megtartják az összefoglaló üléseket az összmérleg készítésére és valamennyi hiba egyszeriben való kijavítására. Az ilyen késedelem nagy károkat okoz, míg a hibák időben történő kijavítása csökkenti a kárt.
"Az iparra és kereskedelemre vonatkozó politikáról" (1948. február 27.), Válogatott Művek IV. k.
Ne várjunk a megoldással addig, amíg összetorlódnak a problémák, és rengeteg baj jelentkezik. A vezetőknek a mozgalom élén kell haladniuk, és nem szabad utána kullogniuk.
Megjegyzés a "Szerződések az idénymunkára" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" III. k.
Lelkes, de nyugodt lelkiállapotra, és intenzív, de rendszeres munkára van szükségünk.
"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.
23. VIZSGÁLAT ÉS TANULMÁNYOZÁS
Mindenkinek, aki gyakorlati munkát végez, vizsgálatokat kell folytatnia az alacsonyabb szinteken. Az efféle vizsgálat kiváltképpen szükséges olyanok számára, akik értenek ugyan az elmélethez, de nem ismerik a tényleges helyzetet, hiszen enélkül képtelenek az elméletet a gyakorlattal összekapcsolni. Jóllehet "szűk látókörű empirizmusnak" gúnyolták azt az állításomat, amely szerint "vizsgálat nélkül senkinek sincs joga szólni", mind a mai napig sem bántam meg, hogy ezt a kijelentést tettem. Nemhogy megbántam volna, de változatlanul az a szilárd meggyőződésem, hogy vizsgálat nélkül senkinek sem lehet joga szólni. Sokan vannak, akik "amint kilépnek a hivatali kocsiból", nyomban nagyhangú kijelentéseket tesznek, véleményeket hangoztatnak, emezt bírálják, amazt elítélik; az ilyen emberek kivétel nélkül valamennyien kudarcot vallanak. Hiszen az efféle kijelentések vagy bírálatok, amelyek nem alapulnak gondos vizsgálatokon, csak tudatlan fecsegésnek minősülhetnek. Pártunk már számtalan alkalommal szenvedett az efféle "császári küldöttek" okozta károktól, akik előszeretettel szaladgálnak ide meg oda, és majdnem mindenütt megtalálhatók. Helyesen mondotta Sztálin, hogy "az elmélet tárgytalanná válik, ha nem kapcsolódik egybe a forradalmi gyakorlattal". Természetesen helyes az a megállapítása is, hogy "a gyakorlat is vakká lesz, ha nem világítja meg útját a forradalmi elmélettel". Senkit sem szabad tehát "szűk látókörű empirizmussal" vádolni, kivéve az olyan gyakorlati embert, aki csak a sötétben tapogatózik, nem látja a perspektívát, és hiányzik belőle az előrelátás.
"Elő- és utószó "A falu vizsgálatá"-hoz" (1941. március-április), Válogatott Művek III. k.
Az ilyen magatartás annyit jelent, mint az igazságot a tények alapján keresni. "Tényeknek" nevezzük mindazokat a dolgokat, amelyek objektíven léteznek, "igazságnak" nevezzük az objektíven létező dolgok belső összefüggéseit, vagyis törvényszerűségeit, "keresésen" pedig tanulmányozást értünk. Az országon, tartományon, megyén, kerületen belül és kívül fennálló tényleges helyzetből kiindulva kell leszűrnünk a bennrejlő és nem kiagyalt törvényszerűségeket, vagyis meg kell találnunk a körülöttünk végbemenő események belső összefüggéseit, és ezeket cselekvésünk útmutatójának kell tekintenünk. Ennek érdekében nem a szubjektív képzeletre, nem a pillanatnyi lelkesedésre, vagy a könyvek holt írásjeleire, hanem az objektíven létező tényekre kell támaszkodnunk, részletekbe menően el kell sajátítanunk az anyagot, és abból, a marxizmus-leninizmus általános tételeinek irányításával, helyes következtetéseket kell levonnunk.
"Szervezzük át tanulásunkat" (1941. május), Válogatott Művek III. k.
Úgy viselkedni, mint aki "bekötött szemmel verebet kerget", illetve mint "a vak, aki tapogatva halat fog", felületesen és gondatlanul eljárni, elbizakodottan szót szaporítani és megelégedni az ismeretek töredékeivel - ez a rendkívül rossz stílus, amely szöges ellentétben áll a marxizmus-leninizmus alapvető szellemével, még mindig megtalálható pártunkban sok elvtársnál. Marx, Engels, Lenin és Sztálin arra tanított bennünket, hogy lelkiismeretesen tanulmányozzuk a körülményeket, az objektív valóságból és ne szubjektív óhajainkból induljunk ki; sok elvtársunk mégis közvetlenül megsérti ezt az igazságot.
"Szervezzük át tanulásunkat" (1941. május), Válogatott Művek III. k.
Nem tudsz megoldani egy problémát? Akkor vizsgáld meg annak jelenlegi állapotát és múlt történetét! Mihelyt tökéletesen megvizsgáltad, tudni fogod, hogyan kell megoldani a kérdést. Minden következtetés a vizsgálat után születik meg, nem pedig előtte. Csak az ostoba ember töri a fejét egymagában vagy egy csomó emberrel együtt, hogy "megoldást találjon", vagy "elgondolást dolgozzon ki", anélkül, hogy vizsgálatokat folytatna. Tudni kell, hogy így semmiképpen sem lehet jó megoldást találni, vagy jó elgondolást kidolgozni.
"Szálljunk szembe a könyvek bálványozásával" (1930. május)
A vizsgálatot a terhesség hosszú hónapjaihoz, a probléma megoldását pedig a szülés napjához lehetne hasonlítani. A problémamegvizsgálása voltaképpen a probléma megoldása.
"Szálljunk szembe a könyvek bálványozásával" (1930. május)
A marxizmus-leninizmus elméletét és módszerét alkalmazzuk a környezet rendszeres és alapos megvizsgálására és tanulmányozására. A munkában nem hagyatkozunk pusztán lelkesedésre, hanem mint Sztálin mondotta: egyesítjük a forradalmi lendületet a gyakorlatiassággal.
"Szervezzük át tanulásunkat" (1941. május), Válogatott Művek III. k.
A helyzet megismerésének egyetlen módja a társadalom megvizsgálása, valamennyi társadalmi osztály való helyzetének megvizsgálása. A munka irányításával megbízottak számára a helyzet megismerésének legalapvetőbb módszere: tervszerűen néhány városra és falura koncentrálni, és ott a marxizmus alapvető szemléletével, tehát az osztályelemzés módszerével egy egész sor alapos vizsgálatot folytatni.
"Elő- és utószó "A falu vizsgálatá"-hoz" (1941. március-április), Válogatott Művek III. k.
A helyzetkutató megbeszélésnek egyáltalán nem kell népesnek lennie, elegendő hozzá három-öt vagy legfeljebb hét-nyolc ember. Kellő időt kell adnunk nekik, elő kell készítenünk a vizsgálat tematikus tervét, személyesen kell feltennünk a kérdéseket, és jegyzeteket kell készítenünk, s a problémákat meg kell vitatnunk az egybegyűltekkel. Éppen ezért ha nem hat át bennünket a lelkesedés, ha nincs meg bennünk az eltökéltség, hogy lefelé fordítsuk tekintetünket, ha nincs bennünk tudásszomj, ha nincs meg bennünk az erős óhaj, hogy felhagyjunk a haszontalan felfuvalkodottsággal, és őszintén vállaljuk a kisdiák szerepét, akkor vagy egyáltalán nem tudjuk, vagy pedig rosszul fogjuk elvégezni ezt a munkát.
"Elő- és utószó "A falu vizsgálatá"-hoz" (1941. március-április), Válogatott Művek III. k.
A parancsnok helyes átcsoportosításai helyes döntéseiből fakadnak, a helyes döntések helyes megítélésekből, a helyes megítélések viszont az alapos és szükséges felderítő munkából, és az annak során szerzett különféle adatoknak összefüggéseiben való átgondolásából. A parancsnok a felderítés minden lehetséges és szükséges eszközét alkalmazza, és átgondolja az ellenség helyzetéről szerzett különféle adatokat, kirostálva a pelyvát és kiválogatva a magot, kiküszöbölve a hamist és megragadva az igazat, az egyikről a másikra, a külszínről a lényegre térve át; ezt követően számba veszi saját helyzetét is, tanulmányozza mindkét felet és annak kölcsönös kapcsolatait, s így alakítja ki ítéletét, hozza meg döntését és dolgozza ki terveit. Ez a helyzet megismeréséhez vezető teljes folyamat, amelyet a katonai vezetőnek végig kell járnia, mielőtt stratégiai és operatív tervet vagy ütközettervet készít.
"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.
24. A HELYTELEN ESZMÉK KIJAVÍTÁSA
Még ha óriási sikereket érünk is el munkánkban, akkor sincsen semmi okunk elbizakodottnak és önteltnek lenni. A szerénység előbbre visz, az elbizakodottság hátráltat. Ezt az igazságot mindnyájunknak mindenkor emlékezetébe kell vésnie.
"Megnyitó beszéd a Kínai Kommunista Párt VIII. Országos Kongresszusán" (1956. szeptember 15.)
A győzelem nyomán bizonyos hangulat kaphat lábra a pártban: elbizakodottság, önmagunk érdemdúsnak tartása, tespedés és vonakodás az előrehaladástól, kényelemvágy és a további kemény életmód tagadása. A győzelem nyomán a nép hálás lesz nekünk, és a burzsoázia is előjön hízelegni. Az már bebizonyosodott, hogy az ellenség fegyvere képtelen meghódítani bennünket. A burzsoázia hízelkedése azonban meghódíthatja sorainkban a gyenge akaratú embereket. Akadhatnak olyan kommunisták, akiket a puskát hordozó ellenség nem tudott meghódítani magának, és akik az ilyen ellenséggel szemben megérdemlik a hős nevet, viszont a cukorba mártott lövedékek támadásának képtelenek ellenállni, az efféle cukrozott lövedékek leterítik őket. Ezt meg kell előznünk.
"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.), Válogatott Művek IV. k.
Sok minden válhat nyomasztó poggyásszá, teherré, ha vakon és tudatosság nélkül ragaszkodunk hozzá. Vegyünk szemügyre néhány példát. Miután hibákat követett el valaki, úgy érezheti, hogy úgyis minden mindegy, és ettől letört és bátortalan lesz; ha nem követett el hibákat, úgy érezheti, hogy sohasem tévedett, és ettől válik elbizakodottá. Ha eredménytelenül dolgozik, az ahhoz vezethet, hogy borúlátóan lógatja a fejét; ha viszont eredményeket ért el a munkában, magasan hordja az orrát. Az, akinek rövid a harci múltja, éppen emiatt felelőtlenül viselkedhet munkájában, míg a veterán éppen hosszú harci múltja folytán tévedhetetlennek hiheti magát. Munkás és paraszt kádereink osztályeredetük okozta büszkeségből lebecsülhetik az értelmiségieket, míg az értelmiségiek - bizonyos tudásuk következtében - lebecsülhetik munkás és paraszt kádereinket. Mindenfajta speciális szakképzés a gőgnek és mások lebecsülésének forrásául szolgálhat. Még az életkor is lehet eszköze annak, hogy valaki elbizakodjék: a fiatalok, mivel fogékonyak és tehetségesek, lenézhetik az öregeket, az öregek, mivel tapasztalatokban gazdagok, lenézhetik a fiatalokat. Az efféle dolgok mind teherré vagy nyomasztó poggyásszá válhatnak, ha nem öntudatosan kezeljük azokat.
"A tanulás és a jelenlegi helyzet" (1944. április 12.), Válogatott Művek III. k.
Egyes elvtársak, akik a hadseregben dolgoznak, elbizakodottakká váltak, fennhéjázó és önkényes magatartást tanúsítanak a közkatonákkal, a néppel, a kormánnyal és a párttal szemben; csak a helyi szervekben és szervezetekben dolgozó elvtársakat okolják, magukat nem; csak saját sikereiket veszik észre, fogyatékosságaikat nem; csak a dicséretet hallgatják szívesen, a bírálatokat nem. ... A hadseregnek törekednie kell az efféle hibák leküzdésére.
"Szervezkedjetek" (1943. november 29.), Válogatott Művek III. k.
A nehéz munka olyan, mint az előttünk fekvő teher, amely szinte kérdezi tőlünk, merjük-e vállunkra emelni. Vannak könnyű és vannak nehéz terhek. Egyes emberek jobban szeretik a könnyűt, mint a nehezet; a nehéz terheket másokra hárítják, a könnyűeket kiválogatják maguknak. Ez nem helyes magatartás. De vannak olyan elvtársaink is, akik nem így járnak el; a kellemes és kényelmes dolgokat másoknak engedik át, s a nehéz terheket maguk vállalják. Ők az elsők, ha nehézségeket kell elszenvedni, és az utolsók, ha kényelemről van szó. Az ilyenek a jó elvtársak. Mindnyájunknak meg kell tanulnia az ilyen kommunista szellemet.
"A csungkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.), Válogatott Művek IV. k.
Szép számmal akadnak olyanok, akik felelőtlenül végzik munkájukat, jobban szeretik a könnyűt, mint a nehezet, a nehéz terhet másokra hárítják, maguknak a könnyűt tartják meg. Az ilyen emberek, bármit tesznek is, legelsősorban önmagukra gondolnak, s csak azután másokra. Ha mégis tettek valamit, dagad a keblük a büszkeségtől, és fűnek-fának eldicsekszenek vele, attól tartva, hogy mások nem értesülnek róla. Nem hatja át őket a szeretet elvtársaik és a nép iránt, hanem hűvösek, közönyösek és fásultak. Az ilyen emberek valójában nem kommunisták, vagy legalábbis nem nevezhetők igazi kommunistáknak.
"Norman Bethune emlékezetére" (1939. december 21.), Válogatott Művek II. k.
Az ilyenfajta önállóskodó emberek általában elválaszthatatlanok attól a tulajdonságuktól, hogy saját "énjüket" helyezik előtérbe, és gyakran helytelenül kezelik az egyén és a párt közti viszony kérdését. Ha szavakban ki is fejezik tiszteletüket a párt iránt, a gyakorlatban önmagukat helyezik előtérbe, s a pártot csak a második helyre állítják. Mire törekszenek az ilyen emberek? Hírnévre, pozícióra és feltűnősködésre. Valahányszor rájuk bíznak valamilyen munkaterületet, nyomban önállóskodnak. Ennek érdekében bizonyos embereket maguk köré vonnak, másokat kiszorítanak, elvtársi körben nagyképű kijelentéseket tesznek, hízelkednek, és udvarolnak egymásnak, ily módon a burzsoá politikai pártok vulgáris stílusát honosítják meg a kommunista pártban. Az ilyen emberek azért kerülnek bajba, mert nem becsületesek. Véleményem szerint minden dolgot becsületesen kell elvégeznünk, mert becsületes magatartás nélkül teljesen lehetetlen bármit is véghezvinni a világon.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
A kommunistáknak meg kell érteniük azt az elvet, hogy a rész követelményeit alá kell rendelni az egész követelményeinek. Ha valamilyen elgondolás a rész szemszögéből nézve elfogadható, az egész szemszögéből nézve azonban nem, akkor a részt alá kell rendelni az egésznek. Ellenkezőleg, ha valamilyen elgondolás a rész szemszögéből nézve nem fogadható el, az egész szemszögéből nézve viszont elfogadható, akkor a részt szintén alá kell rendelni az egésznek. Vagyis ez az a szempont, amely szerint az egészet kell szem előtt tartanunk.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Kényelemvágy. A vörös hadseregben is akad jó néhány személy, akiknél az individualizmus kényelemvágy formájában nyilvánul meg. Mindig azt szeretnék, ha csapataikat a nagyvárosokba rendelnék. Nem a munka kedvéért igyekeznek oda, hanem az élvezetek kedvéért. Legfőképpen azonban nem szeretnek a vörös területeken dolgozni, ott ugyanis kemények az életkörülmények.
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
Harcolnunk kell a lokálsovinizmus tendenciája ellen, amely csak a saját érdekeit tartja szem előtt, a másokét semmibe veszi. Aki nem törődik mások nehézségeivel, nem hajlandó mások kérésére saját kádereit átengedni, vagy csak kevésbé alkalmas kádereket bocsát rendelkezésre, "a szomszéd földjét lefolyó ároknak tekinti", mit sem törődik más intézményekkel, más területekkel, vagy más emberekkel, az ilyen ember lokálsoviniszta, és ez a kommunista szellem teljes elvesztését jelenti. A lokálsovinisztákra jellemző, hogy az egész érdekeit nem veszik figyelembe, közönyösek más intézmények, más területek, más emberek iránt. Fokozni kell a nevelőmunkát az ilyen emberek körében, hogy megértsék: ez szektás tendencia, ha tovább fejlődik, akkor az nagyon veszélyes.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
A
liberalizmusnak különféle megnyilvánulásai vannak.
Bár tudva tudjuk, hogy valaki helytelenül cselekszik, mégsem bocsátkozunk vele
elvi vitába, csupán azért, mert az illető ismerősünk, földink, iskolatársunk,
meghitt barátunk, kedves emberünk, régi munkatársunk vagy beosztottunk, s a
békesség és a barátság kedvéért tűrjük, hogy továbbra is így járjon el. Esetleg
enyhén szóvá tesszük ugyan, de nem oldjuk meg teljesen a problémát, csakhogy
megőrizzük a békességet. Ennek eredménye, hogy mind a kollektíva, mind pedig
az illető kárát vallja. Ez a liberalizmus első típusa.
Titokban felelőtlenül bírálunk ahelyett, hogy aktívan javaslatokat tennénk a
szervezetnek. Az embereknek nem mondjuk a szemükbe véleményünket, hanem távollétükben
pletykázunk; a gyűléseken hallgatunk, utána pedig fecsegünk. Semmibe vesszük
a kollektív élet elveit, s helyette liberális fegyelmezetlenséget tanúsítunk.
Ez a liberalizmus második típusa.
Ha a dolog nem érint bennünket személyesen, azzal egyáltalán nem törődünk; tudva
tudjuk, hogy valami nem helyes, mégis üdvösnek tartjuk a hallgatást; csak a
saját bőrünket mentjük és elkerüljük a megrovást. Ez a liberalizmus harmadik
típusa.
Nem engedelmeskedünk az utasításoknak, és az egyéni véleményeket mindenek fölé
helyezzük; gondoskodást követelünk a szervezettől, de kibújunk a szervezeti
fegyelem alól. Ez a liberalizmus negyedik típusa.
Nem az összetartás, az előrehaladás, illetve a munka jó elvégzése érdekében
harcolunk a helytelen vélemények ellen, és szállunk vitába velük, hanem személyeskedő
vádaskodásra, civakodásra, egyéni harag levezetésére és bosszúra törekszünk.
Ez a liberalizmus ötödik típusa.
Hallunk helytelen kijelentéseket, de nem szállunk velük vitába, sőt ellenforradalmárok
megjegyzéseit halljuk, mégsem teszünk jelentést róluk, hanem közömbösen viselkedünk
irántuk, mintha mi sem történt volna. Ez a liberalizmus hatodik típusa.
A tömegek között élve elmulasztjuk a propaganda- és agitációs munkát, a szónoklást,
vizsgálatok folytatását és a tudakozódást, s nem törődünk a tömegek életbevágó
érdekeivel, ehelyett közönyt tanúsítunk irántuk megfeledkezve kommunista mivoltunkról,
és úgy viselkedünk, mintha egyszerű honpolgárok lennénk. Ez a liberalizmus hetedik
típusa.
A tömegek érdekeit sértő cselekedetek láttán nem háborodunk fel, nem beszéljük
le és nem akadályozzuk meg azokat, nem végzünk felvilágosító munkát, hanem eltűrjük,
hogy ilyen tevékenységet folytassanak. Ez a liberalizmus nyolcadik típusa.
Tessék-lássék munkát végzünk határozott terv vagy irány nélkül, felületesen
dolgozunk és céltalanul töltjük el a napot ennek a mondásnak értelmében: "Amíg
szerzetes az ember, addig húznia kell a harangot." Ez a liberalizmus kilencedik
típusa.
Önmagunkat érdemdús forradalmárnak tartjuk, dicsekszünk veterán múltunkkal;
a nagy feladatokat képtelenek vagyunk végrehajtani, miközben nem vállaljuk el
a kisebb megbízatásokat; lazán dolgozunk és hanyagul tanulunk. Ez a liberalizmus
tizedik típusa.
Hibát követtünk el, és ezt be is láttuk, de liberális álláspontot tanúsítva
önmagunkkal szemben mégsem törekszünk azok kijavítására. Ez a liberalizmus tizenegyedik
típusa.
"A liberalizmus ellen" (1937. szeptember 7.), Válogatott Művek II. k.
A forradalmi kollektívákban a liberalizmus igen ártalmas. Olyan marószer ez, amely az egység megbomlásához, a kapcsolatok lazulásához, a munkában való passzivitáshoz és a vélemények eltéréséhez vezet. Megfosztja a forradalmárok sorait a szoros szervezettségtől és szigorú fegyelemtől, megakadályozza a politika keresztülvitelét, és elidegeníti a pártszervezeteket a párt vezetése alatt álló tömegektől. Ez rendkívül rossz tendencia.
"A liberalizmus ellen" (1937. szeptember 7.), Válogatott Művek II. k.
A liberálisok elvont dogmáknak tekintik a marxizmus elveit. Helyeslik ugyan a marxizmust, de nem készek megvalósítani, illetve nem készek teljes mértékben megvalósítani; nem készek a liberalizmusuk helyébe a marxizmust állítani. Az ilyen embereknek van marxizmusuk is, de ugyanakkor liberalizmusuk is: szavakban hirdetik a marxizmust, tetteikben azonban a liberalizmust gyakorolják; a marxizmust másokra, a liberalizmust önmagukra alkalmazzák. Mindkét árufajtát raktáron tartják, és azt veszik elő, amelyikre éppen szükség van. Ez bizonyos emberek gondolkodásmódja.
"A liberalizmus ellen" (1937. szeptember 7.), Válogatott Művek II. k.
A népi állam védelmezi a népet. Csak az ilyen államban lesz lehetősége a népnek arra, hogy országos méretekben, mindenki részvételével, demokratikus módon nevelje és átnevelje önmagát, lerázza a hazai és külföldi reakciósok befolyását (amely még mindig igen erős, még sokáig fennmarad, és gyors ütemben fel nem számolható), megszabaduljon a régi társadalomban szerzett rossz szokásoktól és ártalmas eszméktől, megakadályozza, hogy a reakciósok hamis útra vezessék, és tovább haladjon előre - a szocialista és kommunista társadalom felé.
"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.), Válogatott Művek IV. k.
Nem nehéz dolog egy embernek némi jót cselekedni. Ezzel szemben nehéz jót cselekedni egész életen át, sohasem tenni rosszat, következetesen a széles tömegek, az ifjúság és a forradalom érdekeit szolgálni és kemény harcokat vívni évtizedeken át. Ez a lehető legnehezebb dolog!
"Vu Jü-csang elvtárs köszöntése 60. születésnapján" (1940. január 15.)
Hazánk egyesítése, népünk egysége, különböző nemzetiségeink egysége - ezek szolgáltatják az alapvető biztosítékot ügyünk feltétlen diadalához.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Csakis a kommunista párt egységén keresztül lehet elérni az egész osztály, az egész nemzet egységét, és csakis az egész osztály, az egész nemzet egységén keresztül lehet legyőzni az ellenséget, végrehajtani a nemzeti és demokratikus forradalom feladatait.
"Harc a sokmilliós tömegeknek a japán agresszió elleni nemzeti egységfrontba való bevonásáért" (1937. május 7.), Válogatott Művek I. k.
A szervezés és fegyelem demokratikus centralista elvei alapján szilárd egységbe kell forrasztanunk pártunk összes erőit. Egységet kell teremtenünk minden elvtárssal, ha hajlandó alávetni magát pártunk programjának, szervezeti szabályzatának és határozatainak.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
1942-ben a népen belüli ellentmondások megoldásának ezt a demokratikus módszerét a következő képletben konkretizáltuk: "egység - bírálat - egység." Részletesebben kifejtve ez azt jelenti, hogy az egység óhajából indulunk ki, bírálat vagy harc útján oldjuk meg az ellentmondásokat, és ezzel új alapokon új egységet érünk el. Tapasztalataink szerint ez a népen belüli ellentmondások megoldásának helyes módszere.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Ez a hadsereg nagyszerű egységet létesített saját soraiban és sorain kívül is. Befelé egység van a tisztek és a közkatonák, a felsőbb és alacsonyabb beosztásúak, valamint a katonai, a politikai és a hadtáp-munka között; kifelé egység van a hadsereg és a nép, a hadsereg és a hatalmi szervek, valamint csapataink és a baráti csapatok között. Feltétlenül le kell küzdeni minden olyan jelenséget, amely az egységnek ártalmára válik.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A népen belül a demokrácia és a centralizmus, a szabadság és a fegyelem kölcsönös vonatkozásban áll egymással. Ezek egy egységes egész két ellentétes oldalát képviselik, tehát ellentmondanak egymásnak, de egyúttal egységet is alkotnak, és nem szabad az egyiket egyoldalúan kihangsúlyoznunk, a másikat pedig tagadnunk. A népen belül éppoly kevéssé lehetünk meg szabadság, mint fegyelem nélkül, éppoly kevéssé demokrácia, mint centralizmus nélkül. A demokrácia és a centralizmus, a szabadság és a fegyelem ilyenféle egysége alkotja a mi demokratikus centralizmusunkat. Ebben a rendszerben a nép széles körű demokráciát és szabadságot élvez, de egyúttal a szocialista fegyelem korlátaihoz kell tartania magát.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Újólag meg kell erősítenünk a pártfegyelmet, nevezetesen:
1.
az egyén alárendeltségét a szervezetnek;
2. a kisebbség alárendeltségét a többségnek;
3. az alacsonyabb szintek alárendeltségét a felsőbb szinteknek;
4. az egész párt alárendeltségét a Központi Bizottságnak.
Aki megszegi ezeket a fegyelmi szabályokat, az megbontja a párt egységét.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A pártfegyelem egyik követelménye, hogy a kisebbség alárendelje magát a többségnek. Ha véleményét elutasították, a kisebbségnek támogatnia kell a többség által hozott határozatokat. Szükség esetén egy következő gyűlésen a szóban forgó ügy újra felvethető megvitatásra, de ettől eltekintve semmiféle módon sem szabad a határozattal ellentétes értelemben cselekedni.
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
A három fő fegyelmi szabály a következő:
1.
Engedelmeskedj a parancsnak minden cselekedetedben!
2. Ne végy el egy tűt se, egy cérnaszálat se a tömegektől!
3. Szolgáltass be minden zsákmányt!
A nyolc megszívlelendő pont a következő:
1.
Beszélj udvariasan!
2. Bonyolítsd le méltányos áron az adásvételt!
3. Szolgáltasd vissza, amit kölcsönvettél!
4. Térítsd meg az okozott kárt!
5. Ne bántalmazz és ne szidalmazz senkit sem!
6. Ne károsítsd meg a vetést!
7. Ne szemtelenkedj a nőkkel!
8. Ne bánj durván a foglyokkal!
"A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnokságának parancsa a három fő fegyelmi szabálynak és a nyolc megszívlelendő pontnak újólagos kihirdetéséről" (1947. október 10.), Válogatott Művek IV. k.
Fokozzák [tisztjeink és közkatonáink] a fegyelem szellemét, elszántan hajtsák végre a parancsokat, váltsák valóra politikánkat, kövessék a három fő fegyelmi szabályt és a nyolc megszívlelendő pontot; óvják az egységet a hadsereg és a nép, a hadsereg és a hatalmi szervek, a tisztek és a közkatonák, az egész hadsereg között, és ne tűrjék, hogy a fegyelembontásnak bármilyen megnyilvánulása is felüsse a fejét.
"A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Kiáltványa" (1947. október), Válogatott Művek IV. k.
A kommunista párt nem fél a bírálattól, minthogy mi marxisták vagyunk, az igazság a mi oldalunkon áll, és a mi oldalunkon állnak a tömegek alapját képező munkások és parasztok.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
A következetes materialisták nem ismernek félelmet; reméljük, hogy mindenki, aki velünk együtt harcol, bátran vállalja kötelezettségeit, és leküzd minden nehézséget, nem fél a kudarcoktól, vagy a pletykától és a gúnytól, nem fél megbírálni bennünket, kommunistákat, és nem fél javaslatokkal élni. "Aki nem retteg a felnégyeltetéstől sem, az a császárt is le meri ráncigálni a lováról" - ilyen rettenthetetlen szellemre van szükségünk a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcban.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
Rendelkezésünkre áll a bírálat és önbírálat marxista-leninista fegyvere. Képesek vagyunk elvetni a rossz stílust és megőrizni a jót.
"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.), Válogatott Művek IV. k.
A lelkiismeretes önkritika is az egyik feltűnő ismérv, amely pártunkat minden más politikai párttól megkülönbözteti. Mint mondottuk, a szobát állandóan kell takarítanunk, különben felgyülemlik a por; arcunkat rendszeresen kell mosnunk, másként szennyessé válik. Elvtársaink gondolkodásában és pártunk munkájában úgyszintén felgyűlhet a por, tehát ugyancsak szükség van takarításra és mosakodásra. "A folyóvíz nem poshad, és az ajtósarkot nem eszi a szú". Ez azt jelenti, hogy állandó mozgásukban ellenállnak a mikrobák és egyéb élőlények kártevésének. Rendszeresen ellenőrizni munkánkat, és ennek során kiterjeszteni a demokratikus munkastílust, nem félni sem a kritikától, sem az önkritikától, és alkalmazni a kínai nép ama hasznos mondásait, amelyek szerint "Ha tudod, beszélj, ha beszélsz, mondj el mindent!"; "Ne tegyél szemrehányást a beszélőnek szavaiért, hanem tekintsd azokat figyelmeztetésnek!"; "Ha hibát követtél el, javítsd ki, ha nem követtél el hibát, vigyázzál még jobban!" - számunkra ez az egyedüli hatékony mód annak megakadályozására, hogy bármiféle politikai szenny és politikai mikroba megfertőzze elvtársaink fejét és pártunk testét.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A párton belül állandóan sor kerül a különböző eszmék szembeállítására és harcára, ez a társadalomban fennálló osztályok közötti ellentmondások, illetve az új és a régi közötti ellentmondások tükröződése a pártban. Ha a pártban nem lennének ellentmondások, és nem folynának ideológiai harcok az ellentmondások megoldására, megszűnne a párt élete.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
Hívei
vagyunk az aktív ideológiai harcnak, mert ez olyan fegyver, amellyel elérjük
a párt és a forradalmi szervezetek belső egységét harcunk érdekében. Minden
kommunistának és forradalmárnak meg kell ragadnia ezt a fegyvert.
A liberalizmus azonban likvidálja az ideológiai harcot, és állást foglal az
elvtelen béke mellett, ez rothadt, nyárspolgári stílushoz vezet, és bizonyos
egységek és egyének politikai elzüllését okozza a pártban és a forradalmi szervezetekben.
"A liberalizmus ellen" (1937. szeptember 7.), Válogatott Művek II. k.
Két célt kell szem előtt tartanunk a szubjektivizmus, a szektásság és a pártsematizmus elleni harcban: először, "okuljunk a múlt hibáin, hogy elkerüljük a további hibákat", másodszor, "gyógyítsunk, hogy megmentsük a beteget". A múlt hibáit feltétlenül fel kell tárni tekintet nélkül bárkinek az érzékenységére, tudományos elemzés és bírálat alá kell venni mindazt, ami a múltban rossz volt, hogy munkánkat ezentúl körültekintőbben és jobban végezhessük. Ezt értjük azon, hogy "okuljunk a múlt hibáin, hogy elkerüljük a további hibákat". De célunk a hibák feltárásában és a hiányosságok bírálatában - csakúgy, mint az orvosnak a betegség gyógyításában - kizárólag a beteg megmentése, nem pedig a halálba orvoslása. Egy ember vakbélgyulladást kapott, mihelyt az orvos eltávolította a vakbelét, az megmenekült. Ha a hibát elkövető személy nem rejtegeti betegségét a kezeléstől való vonakodása miatt, vagy nem makacsolja meg magát hibájában, amíg már nem lehet segíteni rajta, hanem becsületesen és őszintén kívánja a gyógyulást, és meg akar javulni, akkor szívesen kell fogadnunk, és meg kell gyógyítanunk a baját, hogy jó elvtárssá váljék. Ezt a feladatot nem láthatjuk el sikeresen, ha a pillanatnyi indulatnak engedve vakon lesújtunk rá. Az ideológiai és politikai betegség kezelésénél sohasem szabad gorombán és meggondolatlanul viselkednünk, hanem azt a magatartást kell tanúsítanunk, hogy "gyógyítsunk, hogy megmentsük a beteget". Csak ez a helyes és hatékony módszer.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
A párton belüli kritikával kapcsolatban még azt is meg kell említenünk, hogy egyes elvtársak nem a lényeges dolgokra, hanem az apró dolgokra fordítják figyelmüket. Nem értik meg, hogy a bírálat fő feladata rámutatni a politikai és szervezeti hibákra. Ami pedig az egyéni hiányosságokat illeti, amennyiben azok nem állnak összefüggésben politikai és szervezeti hibákkal, szükségtelen túlzottan bírálni, nehogy zavarba hozzuk az elvtársakat. Ráadásul, ha az ilyenfajta kritika elterjed, akkor a pártban a figyelem kizárólag a kisebb hiányosságokra összpontosul, az emberek aggályoskodóvá és túlzottan elővigyázatossá válnak, és így megfeledkeznek a párt politikai feladatairól. Ez nagyon veszélyes.
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
A párton belüli kritika óvakodjék a szubjektivizmustól, az önkényességtől és a bírálatok vulgarizálásától; a megnyilatkozásokat tényekre kell alapozni, s a kritikának a politikai vonatkozást kell kihangsúlyoznia.
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
A párton belüli kritika a pártszervezet megerősítésének és a párt ütőképessége növelésének fegyvere. A vörös hadsereg pártszervezeteiben azonban egyes bírálatok nem ilyen jellegűek, hanem személyes támadássá fajulnak. Ennek következtében nemcsak az egyének mennek tönkre, hanem a pártszervezetek is. Ez a kispolgári individualizmus megnyilvánulása. A helyesbítés módja: megértetni a párttagokkal, hogy a kritika célja növelni a párt ütőképességét az osztályharc győzelmének kivívása érdekében, és nem szabad személyes támadások eszközéül felhasználni.
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
Minthogy a népet szolgáljuk, ezért nem félünk attól, hogy bírálják fogyatékosságainkat, illetve rámutatnak azokra, ha ilyenek előfordulnak. Bárki legyen is az, rámutathat azokra. Ha igaza van, kijavítjuk azokat. Ha javaslatai hasznára válnak a népnek, megfogadjuk őket.
"Szolgáljuk a népet" (1944. szeptember 8.), Válogatott Művek III. k.
Mi, kínai kommunisták, akik a legszélesebb kínai néptömegek legfőbb érdekeiből indulunk ki, hiszünk ügyünk legteljesebb igazságában, nem riadunk vissza semmiféle személyes áldozattól, és mindenkor készen állunk életünket is feláldozni ügyünkért. Hogyan habozhatnánk tehát feladni azokat az eszméket, nézeteket, véleményeket és módszereket, amelyek nem felelnek meg a nép szükségleteinek? Megengednénk talán, hogy bármiféle politikai szenny és politikai mikroba bepiszkítsa tiszta arcunkat, vagy megfertőzze egészséges szervezetünket? A forradalom számtalan mártírja életét áldozta a nép érdekeiért, emlékük fájdalommal tölti el valamennyiünket, akik élünk, hát létezhetik-e még valamilyen személyes érdek, amit fel ne áldoznánk, vagy valamilyen hiba, amit el ne vetnénk?
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Semmi esetre sem szabad önelégülteknek lennünk a sikerek láttán. Önelégültségünket fékeznünk, hiányosságainkat állandóan bírálnunk kell, éppen úgy, amint naponta megmossuk arcunkat és kisöpörjük padlónkat, hogy tiszták legyünk, és hogy eltávolítsuk a port.
"Szervezkedjetek" (1943. november 29.), Válogatott Művek III. k.
A kritikát idejében kell gyakorolni. Ne bíráljunk előszeretettel utólagosan.
"A mezőgazdasági szövetkezetesítés kérdéséről" (1955. július 31.)
A hibák és a kudarcok megleckéztettek bennünket, tehát okosabbak lettünk, és ügyeink is eredményesebben mennek. Bár egy politikai pártnak, vagy egy embernek nehéz elkerülnie a hibákat, mégis igyekeznünk kell minél kevesebbet elkövetni. Ha már hibát követtünk el, ki kell javítanunk, s minél gyorsabban és alaposabban tesszük, annál jobb.
"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.) , Válogatott Művek IV. k.
A kommunista legyen nyíltszívű, hűséges és aktív, tartsa többre a forradalom érdekeit a saját életénél, vesse alá egyéni érdekeit a forradalom érdekeinek; mindenkor és mindenütt tartson ki a helyes elvek mellett, és vívjon fáradhatatlan harcot a helytelen eszmék és cselekedetek ellen, hogy ily módon szilárdítsa meg a párt kollektív életét s a párt és a tömegek közötti kapcsolatokat; törődjön többet a párttal és a tömegekkel, mint az egyénnel, törődjön többet másokkal, mint önmagával. Csakis ilyen ember méltó arra, hogy kommunistának nevezzék.
"A liberalizmus ellen" (1937. szeptember 7.), Válogatott Művek II. k.
Meg kell értetni minden elvtárssal, hogy egy kommunista szavainak és cselekedeteinek legfőbb kritériuma az, hogy megfeleljenek a legszélesebb néptömegek legfőbb érdekeinek, és megnyerjék támogatásukat.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A kommunistának soha és semmilyen körülmények között sem szabad egyéni érdekeit az első helyre tennie, hanem alá kell rendelnie azokat a nemzet és a néptömegek érdekeinek. Éppen ezért az önzés, a passzivitás és a hanyagság, a korrupció és a züllöttség, a feltűnési viszketegség stb. a legnagyobb mértékben megvetendő, míg az önzetlenség, az aktivitás és a buzgalom, a közjóért való önfeláldozás, és a csendes, kemény szorgalom tiszteletre érdemes.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A kommunisták álljanak mindenkor készen síkraszállni az igazságért, mivel az igazság mindig megegyezik a nép érdekeivel; a kommunisták álljanak mindenkor készen kijavítani hibáikat, mivel egyetlen hiba sem egyezik a nép érdekeivel.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A kommunistáknak minden dologgal kapcsolatban fel kell tenniük a kérdést: "miért?", saját fejükkel kell alaposan átgondolniuk és latolgatniuk, hogy az a dolog megfelel-e a valóságnak és valóban indokolt-e; semmiképpen sem szabad másokat vakon követni, és a szolgalelkűséget bátorítani.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
Síkra kell szállnunk az egész érdekeinek figyelembevételéért. Minden párttagnak, minden részmunkának, minden szónak vagy minden cselekedetnek az egész párt érdekeiből kell kiindulnia, ezt az elvet semmi körülmények között sem szabad megsérteni.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
A kommunisták mutassanak példát gyakorlatiasságukkal is, előrelátásukkal is. Csak a gyakorlatiasság biztosíthatja a kitűzött feladatok teljesítését; és csak az előrelátás teszi lehetővé, hogy ne tévesszenek irányt előrehaladás közben.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A kommunisták legyenek a legelőrelátóbbak, a legáldozatkészebbek, a legszilárdabbak, és a legtárgyilagosabbak a helyzetek felmérésében, támaszkodjanak a tömegek többségére, és nyerjék el a tömegek támogatását.
"A Kínai Kommunista Párt feladatai a japán agresszió elleni háború időszakában" (1937. május 3.), Válogatott Művek I. k.
A kommunistáknak példát kell mutatniuk a tanulásban is; legyenek mindenkor tanítói is, de tanulói is a tömegeknek.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A tömegmozgalmakban a kommunista legyen a tömegek barátja, ne pedig feljebbvalója, legyen fáradhatatlan tanító, ne pedig bürokrata politikus.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A kommunistáknak sohasem szabad elszakadniuk a tömegek többségétől, és csak egy élenjáró kisebbséget vezetve elszigetelődötten, elhamarkodottan előreszaladniuk, anélkül, hogy tekintettel lennének a többség helyzetére; figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy szoros kapcsolatot létesítsenek az élenjárók és a széles tömegek között. Vagyis ez az a szempont, amely szerint a többséget kell szem előtt tartanunk.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Mi, kommunisták olyanok vagyunk, mint a vetőmag, a nép pedig az anyaföld. Akárhová megyünk, össze kell forrnunk az ottani néppel, meg kell benne gyökereznünk és ki kell virágoznunk.
"A csungkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.), Válogatott Művek IV. k.
Nekünk, kommunistáknak feltétlenül tudnunk kell összekapcsolódni a tömegekkel minden kérdésben. Ha párttagjaink egész életüket a négy fal között töltik, sohasem mozdulnak ki, hogy megedződjenek a viharokban, és megismerjék a világot, mi hasznára válhatnak a kínai népnek? Semmilyen hasznára sem válhatnak, s nincs szükségünk arra, hogy ilyen emberek párttagok legyenek. Nekünk, kommunistáknak meg kell edződnünk a viharokban, meg kell ismernünk a világot; ezek a viharok a tömegharc óriási viharai, ez a világ a tömegharc hatalmas világa.
"Szervezkedjetek" (1943. november 29.), Válogatott Művek III. k.
A kommunisták élenjáró és példamutató szerepe nagyon fontos. A 8. Hadseregben és az Új 4. Hadseregben a kommunistáknak példát kell mutatniuk a hősies küzdésben, a parancsteljesítésben, a fegyelem betartásában, a politikai munkában, valamint a belső összetartásban és egységben.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A kommunista sohase tartsa magát tévedhetetlennek, ne viselkedjék fennhéjázóan, és ne higgye, hogy ő mindenben tökéletes, másokban semmi sem jó; sohase zárkózzék be négy fal közé, ne hencegjen, ne hatalmaskodjék másokkal szemben.
"Beszéd a Senszi-Kanszu-Ningszia határvidék népképviseleti gyűlésén" (1941. november 21.), Válogatott Művek III. k.
A kommunisták hallgassák meg figyelemmel a pártonkívüliek véleményét, és adjanak nekik alkalmat arra, hogy beszéljenek. Ha helyesen szólnak, örömmel kell fogadnunk, és át kell vennünk tőlük mindazt, ami pozitív; ha helytelent mondanak, akkor is engednünk kell, hogy elmondják a mondanivalóikat, és utána türelmesen magyarázatot kell adnunk.
"Beszéd a Senszi-Kanszu-Ningszia határvidék népképviseleti gyűlésén" (1941. november 21.), Válogatott Művek III. k.
A kommunistáknak nem szabad eltaszítaniuk azokat, akik munkájukban hibákat követtek el, hanem meggyőzés útján kell segíteniük őket, hogy megváltozzanak, elvessék a régit és törekedjenek az újra, kivéve, ha javíthatatlan elemekről van szó.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A kommunisták az elmaradottakat ne becsüljék alá, ne nézzék le, hanem közeledjenek hozzájuk, lépjenek velük egységre, győzzék meg őket, és buzdítsák őket az előrehaladásra.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Annak
biztosítása érdekében, hogy pártunk és országunk színezete ne változzék, nem
csupán helyes irányvonalra és politikára van szükségünk, hanem arra is, hogy
kiképezzük és felneveljük az utódok millióit a proletáriátus forradalmi ügyének
továbbvitelére.
Az utódok kiképzése a proletariátus forradalmi ügyének továbbvitelére végső
soron annak a kérdése, hogy lesznek-e emberek, akik a proletár forradalmárok
idősebb nemzedéke által megkezdett marxista-leninista forradalom ügyét folytatják,
annak a kérdése, hogy a jövőben továbbra is a proletár forradalmárok kezében
marad-e pártunk és államunk vezetése, annak a kérdése, hogy következő nemzedékeink
továbbra is a marxizmus-leninizmus helyes útján haladnak-e, vagyis az a kérdés,
hogy módunkban áll-e sikeresen megakadályozni a Hruscsov-féle revizionizmus
megismétlődését Kínában. Egyszóval ez rendkívül fontos, élet-halál kérdés, ettől
függ pártunk és országunk sorsa. A proletariátus forradalmi ügyét tekintve,
ez a kérdés száz, ezer, sőt tízezer évig is alapvető jelentőségű. A Szovjetunióban
végbement változások alapján az imperialista próféták ugyancsak a kínai párt
harmadik vagy negyedik nemzedékéhez fűzik a "békés evolúció" reményét.
Ezeket az imperialista jóslatokat feltétlenül csődbe kell juttatnunk. Felülről
lefelé, mindenütt és állandóan figyelemmel kell lennünk arra, hogy utódokat
képezzünk ki és neveljünk fel a forradalom ügyének továbbvitelére.
Milyen feltételekkel kell rendelkezniük azoknak, akik méltó utódok lehetnek
a proletariátus forradalmi ügyének továbbvitelére?
Legyenek igaz marxista-leninisták és nem Hruscsovhoz hasonló revizionisták,
akik a marxizmus-leninizmust csak cégérnek használják.
Legyenek olyan forradalmárok, akik szívvel-lélekkel szolgálják az emberek túlnyomó
többségét Kínában és az egész világon, s nem olyanok, mint Hruscsov, aki saját
országában egy hajszálvékony privilegizált burzsoá réteg, nemzetközi síkon pedig
az imperializmus és reakció érdekeit szolgálja.
Legyenek olyan proletár politikusok, akik egységbe tudnak tömörülni az emberek
túlnyomó többségével annak érdekében, hogy együtt dolgozhassanak. Ne csak azokkal
lépjenek egységre, akik velük azonos véleményen vannak, de értsenek az egység
megteremtéséhez olyanokkal is, akik nincsenek velük egy véleményen, sőt azokkal
is, akik felléptek ellenük, de a gyakorlatban már bebizonyosodott, hogy ezzel
hibát követtek el. A legnagyobb éberséget kell tanúsítani azonban a Hruscsovhoz
hasonló karrieristákkal és összeesküvőkkel szemben, és meg kell akadályozni,
hogy az ilyenfajta rossz elemek bármilyen szinten megkaparintsák a vezetést
a pártban és az államban.
Legyenek példaképek a párt demokratikus centralizmusának megvalósításában, sajátítsák
el "a tömegektől a tömegekhez" vezetési módszert, és alakítsák ki
a demokratikus stílust, vagyis hozzáértően hallgassák meg a tömegek véleményét.
Semmiképpen sem szabad, mint Hruscsov tette, a párt demokratikus centralizmusát
aláásni, zsarnokoskodni, meglepetésszerű támadásokat indítani elvtársak ellen,
önkényeskedni és személyes diktatúrát gyakorolni.
Legyenek szerények és megfontoltak, óvakodjanak az elbizakodottságtól és elhamarkodottságtól.
Hassa át őket az önkritika szelleme, és legyen bátorságuk munkájuk hiányosságait
és tévedéseit kijavítani. Semmi esetre sem szabad, mint Hruscsov tette, elkendőzni
saját hibáikat, minden érdemet maguknak tulajdonítani és minden hibát másokra
hárítani.
A proletariátus forradalmi ügyének utódai a tömegek harcaiból kerülnek ki, a
forradalom nagy viharaiban edződve nőnek fel. A tömegharcok hosszú folyamatában
kell kipróbálni és megítélni a kádereket, és eközben kiválasztani és kiképezni
az utódokat.
Idézve a "Hruscsov álkommunizmusáról és annak tanulságairól a világ történelmében" című cikkben (1964. július 14.)
A pártszervezeteket ki kell terjesztenünk az egész országra, tudatosan kell kiképeznünk a káderek tízezreit, szükségünk van több száz kiváló tömegvezérre. Az ilyen káderek és vezérek járatosak a marxizmus-leninizmusban, politikailag előrelátóak, jó munkaképességűek, áldozatkészek, képesek a problémák önálló megoldására, nem ingadoznak a nehézségek közepette, s hűségesen és odaadóan munkálkodnak a nemzet, az osztály és a párt érdekében. A párt ezekre az emberekre támaszkodva tart fenn kapcsolatot a párttagokkal és a tömegekkel, s a tömegeknek általuk megvalósított szilárd vezetésére támaszkodva eléri célját: az ellenség szétzúzását. Ezek az emberek legyenek mentesek az önzéstől, az egyéni hősieskedéstől és a feltűnési viszketegségtől, a lustaságtól és a passzivitástól, valamint a fennhéjázó szektásságtól, legyenek nemzetük és osztályuk önzetlen hősei. Ilyen tulajdonságokkal és stílussal kell rendelkezniük a kommunistáknak, a pártkádereknek és a pártvezetőknek.
"Harc a sokmilliós tömegeknek a japán agresszió elleni nemzeti egységfrontba való bevonásáért" (1937. május 7.), Válogatott Művek I. k.
Miután a politikai irányvonalat leszögeztük, a káder lesz a döntő tényező. Éppen ezért harci feladatunka nagyszámú új káder tervszerű kiképzése.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A kommunista párt káderpolitikájában a következő kritériumokat kell szem előtt tartanunk: a párt irányvonalának következetes keresztülvitele, a pártfegyelem betartása, a tömegekkel való szoros összefonódás, az önálló munkára való képesség, a buzgalom és az önzetlenség. Ez az az irányvonal, amely azt jelenti, hogy "Az embereket erényeik szerint bízzuk meg".
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Feltétlenül ragaszkodnunk kell ahhoz a rendszerhez, amely szerint a káderek részt vesznek a kollektív termelőmunkában. Pártunk és államunk káderei egyszerű dolgozók, nem pedig a nép nyakán ülő urak. Azáltal, hogy részt vesznek a kollektív termelőmunkában, a káderek a legszélesebb, állandó és szoros kapcsolatban vannak a dolgozókkal. A szocialista rendszerben ez alapvető jelentőségű intézkedés, amely hozzájárul a bürokratizmus leküzdéséhez, a revizionizmus és a dogmatizmus megelőzéséhez.
Idézve a "Hruscsov álkommunizmusáról és annak tanulságairól a világ történelmében" című cikkben (1964. július 14.)
Hozzáértően kell a kádereket megítélni. A kádereket nem szabad csak aszerint értékelni, hogy mit cselekedtek egy adott időben vagy esetben, hanem számításba kell venni teljes múltjukat, egész tevékenységüket is. Ez a káderek megítélésének fő módszere.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Hozzáértően kell alkalmazni a kádereket. Összefoglalva a vezetők kötelezettségeit, ezek főképpen kétirányúak: az elgondolások kidolgozása és a káderek alkalmazása. Minden terv, határozat, rendelet, utasítás stb. az "elgondolások kidolgozásához" tartozik. Hogy az elgondolásokat a gyakorlatban valóra válthassuk, össze kell tömöríteni a kádereket, és mozgósítani kell őket azok keresztülvitelére; ez a "káderek alkalmazásához" tartozik.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Hozzáértően kell törődnünk a káderekkel. Ennek módjai a következők:
Először,
irányítjuk a káderek munkáját. Ez azt jelenti, hogy szabad kezet engedünk nekik
munkájukban, hogy legyen bátorságuk felelősséget vállalni; egyúttal kellő időben
útmutatást is adunk, hogy a párt politikai irányvonala keretében kibontakoztathassák
alkotó készségüket.
Másodszor, emeljük a káderek színvonalát. Ez azt jelenti, módot adunk nekik
a tanulásra, és neveljük őket, hogy elméleti tudásukat gyarapíthassák és a munkában
való jártasságukat növelhessék.
Harmadszor, ellenőrizzük munkájukat, és segítünk nekik tapasztalataik összefoglalásában,
eredményeik növelésében és hibáik kijavításában. Feladatot kitűzni nekik, de
annak végrehajtását nem ellenőrizni, hanem csak akkor figyelni rájuk, ha már
súlyos hibát követtek el, ez nem a káderekkel való törődés módja.
Negyedszer, a hibát elkövető káderekkel szemben általában a meggyőzés módszerét
kell alkalmaznunk, és segítenünk kell őket hibájuk kijavításában. A harc módszerét
csak olyanokkal szemben kell alkalmaznunk, akik súlyos hibát követtek el, és
nem fogadják el az útmutatást. Itt türelemre van szükség; helytelen lenne az
embereket könnyelműen "opportunistáknak" bélyegezni, és könnyelműen
alkalmazni ellenük a "harc folytatásának" módszerét.
Ötödször, segítünk nehézségeiken. Ha egy káder megbetegszik, ha anyagi gondjai
vagy családi problémái, illetve egyéb nehézségei támadnak, a lehetőségek keretein
belül figyelmesen kell gondoskodnunk róla.
Ezek a káderekkel való törődés módszerei.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A valóban egységes és a tömegekkel összeforrott vezető csoportnak a tömegharcok során kell fokozatosan kialakulnia, és sohasem azoktól elszakadva. Egy nagy harc folyamatának kezdeti, középső és végső szakaszában a vezető csoport összetétele az esetek többségében nem marad, és nem is maradhat teljesen azonos; a harcban felnövekedett aktivistákat állandóan elő kell léptetni, és felvenni a vezető csoportba azok helyébe, akik náluk kevésbé bizonyultak alkalmasaknak, vagy lezüllöttek.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
Ha pártunkban hiányzik az új káderek tömegeinek a régi káderekkel való egysége és együttműködése, akkor ügyünk félúton meg fog állni. Ezért valamennyi régi kádernek a legmelegebben kell fogadnia az új kádereket, és törődnie kell velük. Kétségtelen, hogy az új kádereknek vannak hiányosságaik: csak rövid ideje vesznek részt a forradalomban, nincs elég tapasztalatuk, egyesek közülük még óhatatlanul őrzik magukban a régi társadalom helytelen ideológiájának maradványait, vagyis a kispolgári individualizmus nyomait. De neveléssel és forradalmi edzéssel e hiányosságokat fokozatosan meg lehet szüntetni. Az új káderek előnye, mint Sztálin megállapította, éppen abban rejlik, hogy érzékük van az új iránt, és ezáltal kitűnnek nagyfokú lelkesedésükkel és aktivitásukkal. A régi káderek egy részéből pedig éppen ez hiányzik. Az új és a régi káderek becsüljék egymást, tanuljanak egymástól, pótolják hiányosságaikat azzal, hogy átveszik egymás pozitív tulajdonságait, hogy így egységbe tömörüljenek a közös ügyért, és elejét vegyék a szektás irányzatoknak.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
Nemcsak azokkal a káderekkel kell törődni, akik tagjai a pártnak, hanem azokkal is, akik pártonkívüliek. Sok rátermett ember akad a párton kívül, és ezeket a kommunista pártnak nem szabad figyelmen kívül hagynia. Minden kommunista kötelessége, hogy a rátarti viselkedéstől megszabadulva, hozzáértően együttműködjék a pártonkívüli káderekkel, őszintén segítse őket, szívélyesen és elvtársiasan bánjék velük, s állítsa aktivitásukat a japán agresszió elleni háború és az országépítés nagy ügyének szolgálatába.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Tietek
a világ, aminthogy a mienk is, de végső soron mégis a tietek. Ti, fiatalok életerősek
és feltörekvőek vagytok, életetek virágzóban van, mint a reggel nyolc, kilenc
órakor fénylő nap. Minden reményünk bennetek van.
............
Tietek a világ, tietek Kína jövője.
Beszéd a kínai ösztöndíjasokkal és gyakornokokkal történt találkozón Moszkvában (1957. november 17.)
Meg kell értetnünk az egész ifjúsággal, hogy hazánk most még igen szegény, s ezen rövid időn belül nem lehet alapvetően változtatni, Kínából gazdag és erős országot teremteni csak úgy lehet, ha ifjúságunk és az egész nép néhány évtizeden át egységesen harcol, és saját kezével munkálkodik. Szocialista rendszerünk létrehozása megnyitotta előttünk az eszményeink világába vezető utat, de az eszményi világ megvalósítása saját szorgalmas munkánktól függ.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Minthogy sok fiatalnak nincs kellő politikai és társadalmi tapasztalata, nem tud helyes összehasonlítást tenni a régi és az új Kína között, és nem könnyű mélyrehatóan megértenie, hogy népünk milyen hihetetlenül kemény és nehéz harcot vívott, míg megszabadulhatott az imperializmus és a Kuomintang-reakció jármától, hogy milyen hosszú, kemény munkára van szükség a boldog szocialista társadalom felépítéséhez. Ezért állandóan eleven és hatékony politikai-nevelőmunkát kell folytatnunk a tömegek között; állandóan fel kell tárnunk előttük a valósághoz híven a felmerülő nehézségeket, s velük együtt kell módot találnunk e nehézségek leküzdésére.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Az ifjúság a társadalom legaktívabb és legéletteljesebb ereje. A leglelkesebb a tanulásban, a legkevésbé konzervatív a gondolkodásban, különösen ilyen a szocializmus korszakában. Azt reméljük, hogy a különböző helyeken működő pártszervezetek, az ifjúsági szövetség szervezeteit segítve és velük együtt dolgozva, figyelmet fordítanak annak tanulmányozására, hogy miként lehet kibontakoztatni különösen a fiatalok energiáját. A fiatalokat nem szabad általánosságban kezelni, sajátosságaikat nem szabad elhomályosítani. A fiataloknak természetesen tanulniuk kell az idős emberektől és általában a felnőttektől, és lehetőleg velük egyetértésben kell a különféle hasznos tevékenységeket folytatniuk.
Megjegyzés az "Egy ifjúsági rohambrigád a 9. számú mezőgazdasági termelőszövetkezetben Dzungsan megye Hszinping községében" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" III. k.
Milyen kritérium alapján állapítjuk meg, hogy egy fiatal ember forradalmár-e? Miként lehet ezt megítélni? Egyetlen mércéje van: akar-e a munkások és parasztok széles tömegeivel összekapcsolódni, és valóban meg is teszi-e vagy sem. Ha a munkásokkal és parasztokkal össze akar kapcsolódni, és ezt valóban megteszi, akkor forradalmár, ellenkező esetben nem lesz forradalmár, vagy éppen ellenforradalmár lesz. Ha ma összekapcsolódik a munkások és parasztok tömegeivel, akkor ma forradalmár, ha azonban holnap már nem kapcsolódik össze velük, vagy éppenséggel elnyomja az egyszerű népet, akkor holnap nem lesz forradalmár, vagy éppen ellenforradalmár lesz.
"Az ifjúsági mozgalom orientációja" (1939. május 4.), Válogatott Művek II. k.
Amíg az értelmiségiek nem azonosítják magukat a tömegek forradalmi harcával, amíg nem szánják el magukat a tömegek érdekeinek szolgálatára és a velük való összekapcsolódásra, addig gyakran szubjektivizmusra és individualizmusra hajlanak, gondolkodásuk sokszor tartalmatlan, cselekedeteik sokszor ingadozók. Éppen ezért, noha a kínai forradalmi értelmiségiek széles tömegei úttörő és összekötő szerepet töltenek be, nem valamennyi ilyen értelmiségi képes mindvégig forradalmár maradni. Egy részük a döntő pillanatban elhagyja a forradalom sorait, és passzivitásba vonul; kisebb részük pedig a forradalom ellenségévé válik. Az értelmiségiek e fogyatékosságai csak hosszú tömegharcokban küzdhetők le.
"A kínai forradalom és a Kínai Kommunista Párt" (1939. december), Válogatott Művek II. k.
Az ifjúsági szövetségnek továbbra is össze kell hangolnia munkáját a párt központi feladatával, de emellett meg kell tartania az ifjúság sajátosságainak megfelelő önálló munkáját. Az új Kínának gondoskodnia kell a fiatalokról, gondot kell fordítania az ifjú nemzedék nevelésére. A fiataloknak tanulniuk és dolgozniuk kell; az ifjúság azonban a testi növekedés időszaka is. Éppen ezért legmesszebbmenően törődni kell a fiatalok munkájával és tanulásával csakúgy, mint szórakozásukkal, sportolásukkal és pihenésükkel.
Útmutatás az ifjúsági szövetség II. országos kongresszusa elnökségének fogadása alkalmából (1953. június 30.)
A kínai férfiakat általában háromféle hatalmi rendszer [politikai hatalom, nemzetségi hatalom, vallási hatalom - Szerk.] tartja uralma alatt... A nőket e három hatalmon kívül még a férfiak is hatalmukban tartják (férji hatalom). E négy hatalom - a politikai, a nemzetségi, a vallási és a férji - képviseli a feudál-patriarchális ideológia és rendszer összességét; ez az a négy vastag kötél, amely béklyóba tartja a kínai népet, kivált a parasztságot. Az előbbiekben szó volt már arról, hogy miként döntötték meg falun a parasztok a földesurak politikai hatalmát. A földesurak politikai hatalma alkotja az összes többi hatalom gerincét. Mihelyt egyszer ez a hatalom megdőlt, ingadozni kezd a nemzetség, a vallás és a férj hatalma is. ... A férji hatalom a szegényparasztoknál mindig is gyengébb volt, hiszen a gazdasági szükség folytán, asszonyaik többet voltak kénytelenek dolgozni a jólétben élő osztályok asszonyainál; ennek következtében többen kapták meg a beleszólási, sőt döntési jogot a családi ügyekben. Az elmúlt esztendőkben a falusi gazdálkodás fokozódó tönkremenetelével meginogtak a férfi nő fölötti uralmának alapvető feltételei. Az utóbbi időben a parasztmozgalom kibontakozásával a nők sok helyütt falusi nőszövetségeket alakítottak, és eljött az ideje, hogy ők is felemeljék fejüket, s ennek következtében a férji hatalom napról napra ingadozik. Röviden, a parasztok hatalmának növekedésével a feudál-patriarchális ideológia és rendszer a maga teljességében megrendült.
"Vizsgálati jelentés a hunani parasztmozgalomról" (1927. március), Válogatott Művek I. k.
Egyesüljetek, vegyetek részt a termelőmunkában és a politikai tevékenységben, hogy a nők gazdasági és politikai helyzete megjavulhasson!
Ajánlás a Nők az új Kínában című folyóirat részére, 1949. július 20-án megjelent első számából
Védeni kell a fiatalok, a nők és a gyermekek érdekeit, segíteni kell a tanulási lehetőségüktől megfosztott szegény fiataloknak, elő kell mozdítani a fiatalok és a nők szervezkedését, hogy egyenjogú félként vehessenek részt minden munkában, amely a japán agresszió elleni háborút és a társadalmi haladást szolgálja, meg kell valósítani a szabad párválasztást, valamint a férfiak és nők egyenjogúságát, és gyümölcsöző nevelésben kell részesíteni a fiatalokat és gyermekeket. ...
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Legalapvetőbb feladatunk a mezőgazdasági termelésben, hogy szervezetten irányítsuk a munkaerő felhasználását, és mozgósítsuk a nőket a termelőmunkában való részvételre.
"Gazdaságpolitikánk" (1934. január 23.), Válogatott Művek I. k.
A nagy szocialista társadalom felépítése érdekében a nők széles tömegeinek mozgósítása a termelőmunkában való részvételre rendkívüli jelentőségű. A termelésben érvényesítenünk kell férfiak és nők részére az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elvét. A férfiak és a nők közötti igazi egyenjogúság csakis az egész társadalom szocialista átalakításának folyamatában valósulhat meg.
Megjegyzés "A nők beléptek a munka arcvonalába" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" I. k.
A szövetkezetesítés után sok szövetkezetben munkaerő-hiány lép fel, ezért szükséges mozgósítanunk a munka arcvonalába a nők széles tömegeit, amelyek eddig nem vettek részt a mezei munkában. ... A kínai nők óriási munkaerő-tartalékot alkotnak. Ezt a tartalékot fel kell tárnunk a nagy szocialista ország kiépítéséért folyó harc érdekében.
Megjegyzés "A nők mozgósításával a termelőmunkában való részvételre leküzdötték a munkaerő- hiány nehézségeit" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" II. k.
A lehető legrövidebb időn belül meg kell valósítani azt a követelményt, hogy minden munkaképes nő álljon be a munka arcvonalába az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elve alapján.
Megjegyzés a "Hszingtaj megye demokratikus nőszövetségének terve a nők között végzendő munka kibontakoztatására a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" I. k.
A mai világban mindennemű kultúra, illetve irodalom és művészet egy meghatározott osztályhoz és egy meghatározott politikai irányvonalhoz tartozik. A valóságban nem létezik öncélú művészet, osztályok felett álló művészet, a politikával párhuzamos, vagy attól független művészet. A proletár irodalom és művészet része a proletariátus egész forradalmi ügyének, vagy - mint Lenin mondotta - "kerék és csavar" a forradalom egész mechanizmusában.
"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.
A néptömegek számára a forradalmi kultúra a forradalom hatalmas erejű fegyvere. Ideológiai előkészítése a forradalomnak a forradalom előtt, annak során pedig szükséges és fontos szakasza a forradalom általános frontjának.
"Az új demokráciáról" (1940. január), Válogatott Művek II. k.
Egész irodalmunk és művészetünk a néptömegeket, elsősorban a munkásokat, parasztokat és katonákat szolgálja, a munkásokért, parasztokért és katonákért jön létre, és ők élnek vele.
"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.
Irodalmi és művészeti dolgozóinknak ezt a feladatot feltétlenül végre kell hajtaniuk, és más alapra kell átállniuk: fokozatosan át kell állniuk a munkások, parasztok és katonák oldalára, a proletariátus oldalára, abban a folyamatban, amelynek során kimennek a munkás-, paraszt- és katonatömegek sűrűjébe, és a gyakorlati harcok kellős közepébe vetik magukat, tanulmányozzák a marxizmust és a társadalmat. Csakis így juthatunk olyan irodalom és művészet birtokába, amely valóban a munkásokat, parasztokat és katonákat szolgálja, és amely igazi proletár irodalom és művészet.
"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.
Azt akarjuk, hogy az irodalom és a művészet jól váljék a forradalom egész mechanizmusának alkotórészévé, legyen hatalmas fegyvere a nép egybekovácsolásának és a nép nevelésének, az ellenségre mért csapásnak és az ellenség megsemmisítésének, s segítse a népet egy szívvel és egy lélekkel harcolni az ellenség ellen.
"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.
Az
irodalmi és művészeti kritikának két kritériuma van: az egyik politikai, a másik
művészeti. ...
Egyrészt politikai, másrészt művészeti kritérium, mi a kettő viszonya egymáshoz?
A politika és a művészet közé éppoly kevéssé lehet egyenlőségjelet tenni, mint
az általános világnézet, valamint a művészeti alkotás és művészetkritika módszerei
közé. Mi nemcsak az elvont és teljességgel megváltozhatatlan politikai kritériumot
tagadjuk, hanem az elvont és teljességgel megváltozhatatlan művészeti kritériumot
is; minden osztálytársadalomban minden egyes osztálynak saját politikai és művészeti
kritériumai vannak. De minden osztálytársadalomban mindegyik osztály mindenkor
a politikai kritériumot helyezi előtérbe, és a művészetit csak másodlagos helyre
teszi. ... Mi azonban megköveteljük a politika és a művészet egységét, a tartalom
és a forma egységét, a forradalmi politikai tartalom és a lehető legtökéletesebb
művészeti forma egységét. Az olyan műalkotás, amelynek nincs művészeti értéke,
mindig erőtlen marad, bármilyen haladó jellegű is politikailag. Éppen ezért
szembeszállunk a politikai nézetekben helytelen művészeti alkotásokkal éppúgy,
mint az úgynevezett "plakát és jelszó stílus" tendenciájával, amely
csak helyes politikai nézeteket hirdet, de művészeti szempontból erőtlen. Az
irodalom és a művészet kérdéseiben kétfrontos harcot kell vívnunk.
"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.
A "virágozzék száz virág" és "versengjen száz iskola" irányelve olyan irányelv, amely előmozdítja a művészet fejlődését és a tudomány előrehaladását, előmozdítja a szocialista kultúra felvirágzását hazánkban. A művészetben különféle formák és stílusok szabadon fejlődhetnek ki, a tudományban különféle iskolák szabadon vitatkozhatnak egymással. Véleményünk szerint a művészet és a tudomány fejlődésére káros, ha adminisztratív erővel egy bizonyos stílust vagy iskolát erőltetünk, egy másfajta stílust vagy iskolát pedig betiltunk. A helyesnek és helytelennek a művészetben és a tudományban felmerülő kérdését a művészi és tudományos körök szabad vitáival, és a művészet, illetve tudomány gyakorlatával kell megoldani, s nem szabad sommás módon eldönteni.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
A kultúra nélküli hadsereg tudatlan hadsereg, s tudatlan hadsereg nem győzheti le az ellenséget.
"Egységfront a kultúrmunkában" (1944. október 30.), Válogatott Művek III. k.
Ha Kínát elmaradott mezőgazdasági országból fejlett iparosított országgá akarjuk változtatni, igen kemény munka áll előttünk, és tapasztalataink még korántsem elegendők. Ezért hozzáértően kell tanulnunk.
"Megnyitó beszéd a Kínai Kommunista Párt VIII. Országos Kongresszusán" (1956. szeptember 15.)
A helyzet állandóan változik, és ha azt akarjuk, hogy gondolkodásunk megfeleljen az új helyzetnek, akkor tanulnunk kell. Még azoknak is, akik viszonylag járatosak a marxizmusban és viszonylag szilárdan képviselik a proletár álláspontot, tovább kell tanulniuk, magukba kell fogadniuk az új dolgokat, tanulmányozniuk kell az új problémákat.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
Meg tudjuk tanulni mindazt, amit nem tudunk. Nemcsak ahhoz értünk, hogy a régi világot szétromboljuk, de ahhoz is érteni fogunk, hogy az újat felépítsük.
"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.), Válogatott Művek IV. k.
Kétféle magatartás van a tanulással kapcsolatban. Az egyik a dogmatikus magatartás: mindent átveszünk, akár megfelel hazánk körülményeinek, akár nem. Ez a magatartás nem jó. A másik az, hogy tanulás közben saját fejünkkel gondolkodunk, és azokat tanuljuk, amik hazánk körülményeinek megfelelnek, vagyis a számunkra hasznos tapasztalatokat sajátítjuk el. Nekünk az ilyen magatartásra van szükségünk.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Marx, Engels, Lenin és Sztálin elmélete egyetemes érvényű. Elméletüket nem szabad dogmának tekinteni, hanem vezérfonalnak a cselekedetek számára. Nem szabad csupán a marxista-leninista terminológiát tanulni, hanem mint a forradalom tudományát kell elsajátítani. Nemcsak azokat a következtetéseket kell megérteni, amelyeket Marx, Engels, Lenin és Sztálin a széles körű való élet és a forradalmi tapasztalatok tanulmányozásából az általános törvényszerűségekre vonatkozólag leszűrt, hanem el kell sajátítani a probléma szemléleténél és megoldásánál alkalmazott álláspontjukat és módszereiket is.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Ha van helyes elméletünk, de csak fecsegünk róla, szegre akasztjuk, vagyis nem ültetjük át a gyakorlatba, akkor elméletünk - akármilyen kitűnő is - jelentéktelenné válik.
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
El kell sajátítani és alkalmazni kell a marxista elméletet; az elsajátítás célja kizárólag az alkalmazás. Ha képes vagy a marxista-leninista szempontokat alkalmazva egy-két gyakorlati kérdést megmagyarázni, akkor megérdemled a dicséretet, s azt lehet mondani, hogy bizonyos sikert értél el. Minél több kérdést, minél átfogóbban és mélyrehatóbban magyarázol meg, annál jelentősebb a sikered.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
Hogyan kell összekapcsolni a marxista-leninista elméletet a kínai forradalom gyakorlatával? Ezt egy közismert mondással fejezhetjük ki: "Lőjük a nyilat a célba!" Aki nyilat akar kilőni, annak a céltáblát kell célba vennie. A marxizmus-leninizmus és a kínai forradalom között olyan a viszony, mint a nyíl és a cél között. Egyes elvtársak azonban "cél nélkül lövik ki a nyilat", tehát vaktában lőnek. Az ilyen emberek könnyen árthatnak a forradalom ügyének.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
Akinek tapasztalata van a gyakorlati munkában, annak tanulmányoznia kell az elméletet, és lelkiismeretesen kell forgatnia a könyveket; csakis így válik lehetővé, hogy tapasztalatai rendszeres és összefoglaló jellegűek legyenek, és az elmélet színvonalára emelkedjenek. Csak így válik lehetővé, hogy részleges tapasztalatait ne tekintse tévesen egyetemes igazságoknak, és ne kövessen el empirikus hibákat.
"Javítsuk meg a párt stílusát" (1942. február 1.), Válogatott Művek III. k.
A könyvolvasás tanulás, de az alkalmazás is tanulás, méghozzá annak fontosabb módja. A háborúban tanulunk meg háborúzni - ez a mi fő módszerünk. Akinek nem volt alkalma iskolába járni, az is megtanulhat háborúzni, éspedig magában a háborúban. A forradalmi háború a néptömegek ügye; legtöbbször nem előbb megtanuljuk azt, és utána cselekszünk, hanem először cselekszünk, és közben tanulunk, a cselekvés tehát tanulás.
"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.
A "civil" és a katona között van ugyan távolság, de ez a távolság nem valamiféle Nagyfal, hanem igenis gyorsan leküzdhető, és leküzdésének módja a részvétel a forradalomban, részvétel a háborúban. Amikor azt mondjuk, hogy nem könnyű tanulni és a tanultakat alkalmazni, azt értjük rajta, hogy nem könnyű dolog valamit alaposan megtanulni, s a megtanultakat ügyesen alkalmazni. Amikor azt mondjuk, hogy a civilek igen gyorsan katonákká válhatnak, azt értjük rajta, hogy nem nehéz ezt a küszöböt átlépni. E két állítás összekapcsolására alkalmazhatnánk egy régi kínai közmondást, amely szerint "a világon nincs nehéz dolog, csak buzgó emberek kellenek". A küszöböt átlépni nem nehéz, és a mesteri fokot is el lehet érni, ehhez csak az kell, hogy meglegyen a buzgalmunk, és hogy hozzáértően tanuljunk.
"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.
Meg kell tanulnunk a gazdasági munkát minden hozzáértőtől (akárki legyen is). Tanítómestereknek kell tekintenünk őket, és tisztelettel, lelkiismeretesen kell tanulnunk tőlük. Ha nem tudunk valamit, ismerjük be, és ne tegyünk úgy, mintha tudnánk.
"A népi demokratikus diktatúráról" (1949. június 30.), Válogatott Művek IV. k.
A tudás a tudomány kérdése, ezen a téren nem engedhető meg a legcsekélyebb képmutatás vagy elbizakodottság sem, csakis az ellenkezőjére van döntően szükség - a becsületességre és a szerénységre.
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
Az önelégültség a tanulás ellensége, s ha valamit lelkiismeretesen el akarunk sajátítani, azon kell kezdenünk, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkkal. Mi magunk legyünk "kielégíthetetlenek a tanulásban", másokkal szemben pedig "fáradhatatlanok az oktatásban" - ezt a magatartást kell tanúsítanunk.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Vannak, akik olvastak néhány marxista könyvet, és tudósoknak képzelik magukat; pedig valójában nem mélyedtek el tanulmányaikban, a tanultak nem gyökeresedtek meg elméjükben, ezért nem is tudják azokat alkalmazni, és osztályérzelmeik is a régiek maradtak. Akadnak olyanok is, akik igen elbizakodottak, alighogy elolvastak valamit, máris nagyképűsködnek, és magasan hordják az orrukat; mihelyt azonban viharos idők állnak be, álláspontjuk nyomban egészen másnak bizonyul, mint a munkásoké és a dolgozó parasztok túlnyomó többségéé: az előbbieké ingadozik, az utóbbiaké szilárd; az előbbieké kétértelmű, az utóbbiaké félreérthetetlen.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
A marxizmust nemcsak könyvekből kell tanulni, hanem elsősorban az osztályharcban, a munka gyakorlatában, valamint a munkás- és paraszttömegekhez való közeledésben, és csakis így lehet igazán elsajátítani. Ha az értelmiségiek azon kívül, hogy néhány marxista könyvet olvastak, a munkás- és paraszttömegekhez való közeledés és a munka gyakorlata során is megértenek egyet-mást, akkor valamennyien közös nyelvet beszélünk, méghozzá nem csupán a hazafiság és a szocialista rendszer tekintetében, hanem valószínűleg a kommunista világnézet szempontjából is. Amint ez bekövetkezik, valamennyien még sokkal jobban végezhetjük munkánkat.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
