Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
10. A PÁRTBIZOTTSÁGOK VEZETÉSE
A pártbizottsági rendszer az a fontos rendszer a pártban, amely biztosítja a kollektív vezetést, és elejét veszi annak, hogy egyes egyének monopolizálják az ügyek intézését. Az utóbbi időben megállapítást nyert, hogy egyes (természetesen nem minden) vezető testületekben, igen megszokottá vált az a gyakorlat, hogy egyes egyének monopolizálják az ügyek intézését, és egyedül döntenek fontos kérdésekben. A fontos kérdések megoldását nem pártbizottsági üléseken határozzák el, hanem egyes egyének hoznak döntéseket, így a pártbizottsági tagság névlegessé válik. Ily módon a pártbizottsági tagok között felmerülő véleménykülönbségeket sem tudják megoldani, s azokat hosszú ideig megoldatlanul hagyják. A pártbizottság tagjai között pusztán formális és nem valóságos egység áll fenn. Ezen az állapoton változtatni kell. A jövőben létre kell hozni a pártbizottsági ülések egészséges rendszerét minden vezető testületben - a Központi Bizottság regionális irodáitól kezdve a körzeti pártbizottságokig, a front-bizottságoktól a dandár-bizottságokig, valamint a katonai körzetek pártbizottságaiban (a forradalmi katonai bizottság albizottságaiban vagy vezető csoportjaiban), a kormányszervek, a tömegszervezetek, a hírügynökség és a lapszerkesztőségek vezető pártcsoportjaiban. Valamennyi fontos kérdést (természetesen nem a lényegtelen kis problémákat vagy olyanokat, amelyeknek megoldását már korábbi üléseken megvitatták, és csak végrehajtásuk van hátra) mind vitára kell bocsátani a bizottságban, s a jelenlevő bizottsági tagok teljes mértékben fejtsék ki véleményüket, és hozzanak egyértelmű határozatokat, amelyeket azután az illetékes bizottsági tagok hajtsanak végre. ... A pártbizottsági üléseket két kategóriára kell osztani: állandó bizottsági ülésekre és plenáris ülésekre; e kettőt nem szabad összekeverni. Ezenkívül figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a kollektív vezetés és a személyi felelősség közül egyiket se hangsúlyozzuk túl, egyiket se hanyagoljuk el. A hadseregben a harcok alatt, és ha a körülmények szükségessé teszik, a vezetőnek jogában áll operatív döntéseket hozni.
"A pártbizottsági rendszer tökéletesítéséről" (1948. szeptember 20.) Válogatott Művek IV. k.
A pártbizottsági titkárnak értenie kell ahhoz, hogy "rajparancsnok" legyen. A pártbizottságnak tíz-húsz tagja van, ez megfelel a hadseregnél egy rajnak, s a titkár mintegy a "rajparancsnok". Valóban nem könnyű ezt a rajt jól vezetni. Manapság a Központi Bizottság minden egyes regionális irodája vagy alirodája igen nagy területet vezet, és igen komoly feladatokat vállal. Vezetni nemcsak annyit jelent, mint meghatározni az irányelveket és politikát, hanem kidolgozni a helyes munkamódszereket is. Még a helyes irányelvek és politika mellett is felmerülhetnek bajok, ha elhanyagoljuk a munkamódszereket. Ha a pártbizottság teljesíteni akarja vezetési feladatait, támaszkodnia kell a "rajtagokra", és teljesen ki kell bontakoztatnia szerepüket. Ahhoz, hogy a titkár jó "rajparancsnok" lehessen, keményen kell tanulnia, és a kérdéseket alaposan kell tanulmányoznia. A titkár vagy a titkárhelyettes nehezen tudja "raját" jól vezetni, ha nem törődik a saját "rajtagjai" részére végzendő propaganda- és szervező munkával, ha nem hozzáértően kezeli a bizottsági tagokkal való viszonyát, és ha nem tanulmányozza az ülések sikeres lebonyolításának módját. Amennyiben a "rajtagok" nem haladnak együtemű léptekkel, sohasem képzelhető el, hogy az emberek tízmillióit vezessék a harcra és az építőmunkára. Természetesen a titkár és a pártbizottsági tagok kapcsolatában a kisebbségnek alá kell rendelnie magát a többségnek; ilyen értelemben ez a kapcsolat különbözik a rajparancsnok és katonái közötti kapcsolattól. Ez itt csak hasonlat.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
A problémákat az asztalra kell tenni. Ezt nemcsak a "rajparancsnoknak", hanem a bizottsági tagoknak is meg kell tenniük. Ne beszéljünk az emberek háta mögött. Valahányszor problémák merülnek fel, hívjunk össze ülést, tegyük a kérdéseket az asztalra megvitatás végett, hozzunk határozatokat, s a problémák ily módon megoldódnak. Amennyiben felmerülnek problémák, de azokat nem tesszük az asztalra, akkor hosszú ideig megoldatlanok maradnak, és esetleg még évekig is elhúzódnak. A "rajparancsnoknak" és a bizottsági tagoknak kölcsönös megértést kell tanúsítaniuk. Mi sem lehet fontosabb, mint a kölcsönös megértés, támogatás és barátság a titkár és a bizottsági tagok, a Központi Bizottság és annak regionális irodái, továbbá a Központi Bizottság regionális irodái és a területi pártbizottságok között.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
"Információcsere". Ez azt jelenti, hogy a pártbizottság tagjai közöljék egymással és cseréljék ki a tudomásukra jutott információkat. A közös nyelv kialakításában ennek igen nagy jelentősége van. Vannak, akik ezt elmulasztják, és - mint Lao Cö mondja - "a kakasuk kukorékolása és a kutyájuk ugatása áthallik egymáshoz, de egész életükben nem látogatják egymást". Ennek folytán hiányzik a közös nyelv közöttük.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.) Válogatott Művek IV. k.
Kérdezzük meg beosztottainktól azokat a dolgokat, amiket nem értünk és nem tudunk, s ne helyeseljünk vagy helytelenítsünk könnyelműen. ... Sohase tegyünk úgy, mintha tudnánk azt, amit nem tudunk, és "ne szégyelljünk lent kérdezni és tanulni"; hallgassuk meg hozzáértően az alacsonyabb szintű káderek véleményét. Legyünk tanulók, mielőtt tanítókká válnánk, s előbb tanuljunk az alacsonyabb szintű káderektől, azután adjunk ki parancsokat. ... Amit az alacsonyabb szintű káderek mondanak, az lehet helyes, vagy helytelen, s ezért miután meghallgattuk, elemzésnek kell alávetnünk. A helyes véleményt meg kell szívlelnünk, és aszerint kell cselekednünk. ... De meg kell hallgatnunk az alulról jövő téves véleményeket is, azokat egyáltalán meg nem hallgatni helytelen; meghallgatásuk után azonban nem követni, hanem bírálni kell.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
Tanuljunk meg "zongorázni". A zongorajátéknál mind a tíz ujjunknak mozgásban kell lennie, nem lehet csak néhány ujjat mozgatni, s a többit nem. Ha azonban mind a tíz ujjunk egyszerre üti le a billentyűket, elvész a dallam. Jó zenét csak akkor kapunk, ha a tíz ujjunk ütemesen és összehangoltan mozog. A pártbizottságnak erősen meg kell ragadnia központi feladatát, s ugyanakkor e központi feladat körül ki kell bontakoztatnia a munkát egyéb területeken is. Jelenleg igen sok területtel kell foglalkoznunk: gondot kell fordítanunk a munkára különböző helyeken, minden fegyveres egységnél és minden közigazgatási ágazatban, nem szabad figyelmünket csupán a kérdések egy részére irányítanunk, a többit pedig szem elől tévesztenünk. Akárhol merül fel probléma, ott "le kell ütni egy billentyűt", s ezt a módszert feltétlenül el kell sajátítanunk. Vannak, akik jól zongoráznak, mások rosszul, s igen nagy a különbség az előadott dallamokban is. A pártbizottsági tagoknak meg kell tanulniuk jól "zongorázni".
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
"Erősen megragadni". Ez annyit jelent, hogy a pártbizottságnak a fő feladatokat nemcsak "meg kell ragadnia", hanem "erősen" is meg kell ragadnia. Csak úgy lehet kézben tartani valamit, ha erősen megfogjuk a legcsekélyebb lazítás nélkül. Megragadni valamit, de nem erősen, annyit jelent, mintha egyáltalán nem ragadtuk volna meg. Nyitott kézzel természetesen semmit sem lehet megmarkolni. Ha viszont ujjainkat összecsukjuk, mintha megragadnánk valamit, de nem szorítjuk össze keményen, akkor sem foghatunk meg semmit. Egyes elvtársaink megragadják ugyan a fő feladatokat, de nem kemény szorítással, s ezért nem képesek munkájukat jól elvégezni. Nem engedhető meg, hogy ne fogják meg a dolgokat, de az sem, hogy ne fogják meg erősen.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
"Tartsuk meg fejünkben a számokat." Ez annyit jelent, hogy feltétlenül figyelemmel kell lennünk egy adott helyzet vagy kérdés mennyiségi oldalaira, és arról alapvető mennyiségi elemzést kell végeznünk. Minden minőség bizonyos mennyiségben nyilvánul meg, és mennyiség nélkül minőség sem létezik. Sok elvtársunk mind a mai napig sem érti meg, hogy ügyelnie kell a dolgok mennyiségi oldalaira, az alapvető statisztikára és a legfőbb százalékos arányokra, valamint a mennyiségi határokra, amelyek eldöntik a dolgok minőségét. Egyáltalán nem tartják fejükben a "számokat", s ennek következtében óhatatlanul hibákat követnek el.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
"Hirdetmény a lakosság megnyugtatására". Az ülésekről adjunk előre értesítést; olyasmi ez, mint a hirdetmény közzététele a lakosság megnyugtatására, hogy mindenki tudja, milyen kérdések kerülnek megvitatásra, milyen problémák várnak megoldásra, és hogy mindenki időben felkészülhessen rájuk. Egyes helyeken összehívják a káderek üléseit anélkül, hogy előzőleg jelentéseket és határozattervezeteket készítenének; csak miután az emberek már összegyűltek, akkor rögtönzik azokat. Olyan ez, mintha azt mondanánk: "A csapatok és a lovak már megérkeztek, de sem élelmiszerről, sem takarmányról nem gondoskodtak." Ez nem helyes. Előkészületek nélkül sebtében ne hívjunk össze üléseket.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
"Kevesebb, de jobb". A beszédeknek, felszólalásoknak, cikkeknek és határozatoknak tömöreknek és lényegbevágóaknak kell lenniük. Az üléseknek sem kell túlságosan hosszú ideig elnyúlniuk.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
Szenteljünk figyelmet annak, hogy összefogjunk olyan elvtársakkal, akik nincsenek velünk egy véleményen, annak érdekében, hogy együtt dolgozhassunk. Ügyelnünk kell erre mind a helyi szervekben és szervezetekben, mind a hadsereg egységeiben. Ugyanez vonatkozik a pártonkívüliekkel való kapcsolatainkra is. Az ország különböző részeiből gyűltünk össze, ezért értenünk kell ahhoz, hogy összefogjunk nemcsak azokkal az elvtársakkal, akik velünk azonos véleményen vannak, de azokkal is, akik más véleményen vannak, annak érdekében, hogy együtt dolgozhassunk.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
Óvakodjunk az elbizakodottságtól. Ez elvi kérdés a vezetőknél, és egyszersmind lényeges feltétele az egység fenntartásának. Még azok se legyenek elbizakodottak, akik nem követtek el súlyos hibákat, és munkájukban igen nagy eredményeket értek el.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
Két
választóvonalat kell meghúzni. Először is, a forradalom vagy az ellenforradalom?
Jenan vagy Szian?*
------------
*Jenan
volt a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának székhelye 1937 januárjától
1947 márciusáig. Szian volt a Kuomintang reakciós uralmának központja Északnyugat-Kínában.
Mao Cetung elvtárs e két várost a forradalom, illetve az ellenforradalom jelképeként
említi.
Vannak, akik nem értik, hogy ezt a választóvonalat meg kell húzni. Ha például a bürokrácia ellen harcolnak, úgy beszélnek Jenanról, mintha ott nem lenne "semmi sem jó", nem tesznek sem összehasonlítást, sem különbséget a Jenanban jelentkező bürokrácia és a Szianban levő között. Ezzel alapvető hibát követnek el. Másodszor a forradalmárok soraiban választóvonalat kell húzni a helyes és a helytelen, illetve az eredmények és a hiányosságok között, és tisztázni kell, hogy e kettő közül melyik az elsődleges és melyik a másodlagos. Így például, hogy az eredmények az egésznek harminc vagy hetven százalékát teszik-e ki? A lebecsülés, illetve az eltúlzás egyaránt helytelen. Egy ember munkájáról alapvető értékelést kell készítenünk, vajon az eredmények harminc és a hibák hetven százalékot tesznek-e ki, vagy fordítva. Ha az eredmények hetven százalékot képeznek, akkor az illető munkáját alapjában véve pozitívan kell értékelnünk. Ha az eredmények az elsődlegesek, teljességgel helytelen azt úgy beállítani, mint hogyha a hibák lennének elsődlegesek. A problémák megközelítésekor semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk e kétfajta választóvonalat meghúzni a forradalom és az ellenforradalom, illetve az eredmények és a hiányosságok között. Ha e két választóvonalat szem előtt tartjuk, akkor könnyebben tudjuk a dolgokat intézni, ellenkező esetben összezavarjuk a problémák természetét. E választóvonalak helyes meghúzásához természetesen tüzetes tanulmányozás és elemzés szükséges. Minden személlyel és minden üggyel kapcsolatban az elemzést és tanulmányozás eljárását kell követnünk.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
Szervezeti tekintetben szigorúan érvényesíteni kell a központosított irányítás alatti demokráciát. Ennek útjai a következők:
1.
A párt vezető szerveinek helyes irányvonalat kell követniük, és találniuk kell
megoldásokat a felmerülő kérdésekre, hogy a vezetés központjaivá alakuljanak.
2. A felettes szerveknek tisztában kell lenniük az alsóbb szervek helyzetével
és a tömegek életével, hogy a helyes irányításhoz objektív alapjuk legyen.
3. A különböző szintű pártszerveknek a problémák megoldásában nem szabad könnyelműeknek
lenniük. Ha egyszer határozat született, azt következetesen végre is kell hajtani.
4. A felettes szervekben hozott minden fontosabb határozatot haladéktalanul
tovább kell adni az alsóbb szerveknek és a párttagok tömegeinek...
5. Az alsóbb pártszerveknek és a párttagok tömegeinek részletesen meg kell vitatniuk
a felettes szervek utasításait, hogy teljesen megértsék azok értelmét, és meghatározzák
azok végrehajtásának módszereit.
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
A nép, csakis a nép az a mozgatóerő, amely a világ történelmét alakítja.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A tömegek az igazi hősök, mi magunk pedig gyakran nevetségesen naivak vagyunk; ha ezt nem értjük meg, még a legelemibb tudást sem tudjuk megszerezni.
"Elő- és utószó "A falu vizsgálatá"-hoz" (1941. március - április), Válogatott Művek III. k.
A néptömegekben határtalan alkotóerő rejlik. Képesek önmagukat megszervezni és rohamot indítani minden olyan helyen és munkaterületen, ahol kibontakoztathatják erejüket; képesek rohamot indítani a termelés fokozásáért és kiszélesítéséért, és egyre több jólétet teremteni önmaguknak.
Megjegyzés "A munkaerő-felesleg kérdésében kiutat találtunk" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" II. k.
A parasztmozgalom jelenlegi fellendülése óriási esemény. Igen rövid időn belül Kína közép, déli és északi tartományaiban a parasztok százmilliói fognak felkelni, mint a vihar, mint az orkán, melynek lendülete oly gyors és ellenállhatatlan, hogy semmiféle hatalom sem képes megfékezni. Szétzúznak minden béklyót, mely eddig megkötötte őket, és száguldanak előre a felszabaduláshoz vezető úton. Az imperialistákat, hadurakat, korrupt tisztviselőket, helyi zsarnokokat és gonosz nemeseket mind sírba taszítják. Kipróbálnak minden forradalmi pártot, minden forradalmár elvtársat, és döntenek arról, hogy elfogadják-e vagy visszautasítják. A parasztok élére állni és vezetni őket? Mögöttük kullogni és hadonászva bírálni őket? Vagy pedig útjukba állni és szembeszállni velük? E három lehetőség közül minden kínai szabadon választhat, csakhogy az események arra kényszerítenek, hogy gyorsan válassz.
"Vizsgálati jelentés a hunani parasztmozgalomról" (1927. március), Válogatott Művek I. k.
Jelenleg a falvakban a társadalmi átalakulásnak, azaz a szövetkezetesítésnek fellendülése már számos helyen bekövetkezett, és nemsokára az ország egész területén is be fog következni. Ez hatalmas szocialista forradalmi mozgalom, amely kiterjed a több mint ötszázmilliós falusi lakosságra, és rendkívül nagy, világméretű jelentősége van. Ezt a mozgalmat aktívan, lelkesen és tervszerűen kell vezetnünk, nem pedig minden eszközzel hátráltatnunk. A mozgalom folyamán elkerülhetetlenül lesznek elhajlások, ez érthető, és nem is lesz nehéz azokat helyesbíteni. A kádereknél és a parasztoknál előforduló hiányosságokat vagy hibákat le lehet küzdeni, illetve ki lehet javítani, ha aktívan segítünk nekik.
"A mezőgazdasági szövetkezetesítés kérdéséről" (1955. július 31.)
A tömegekben kimeríthetetlen lelkesedés rejlik a szocializmus iránt. Azok, akik a forradalmi időszakokban csak a megszokott módon járnak, meg sem látják ezt a lelkesedést. Vakok, és teljes sötétség borul rájuk. Időnként odáig mennek, hogy összezavarják a helyest és a helytelent, s a fehéret feketének tüntetik fel. Nem találkoztunk-e már éppen elég ilyesfajta emberrel? Azok, akik csak a megszokott módon járnak, mindig lebecsülik a nép lelkesedését. Ha valami új merül fel, mindannyiszor helytelenítik azt, és sietnek vele szembeszállni. Utóbb kénytelenek beismerni vereségüket, és némi önbírálatot is gyakorolnak. De amint ismét felmerül valami új, kezdődik a dolog előlről. A későbbiek folyamán felmerült új dolgokat mindig ilyen sablon szerint kezelik. Az ilyen emberek mindig passzívak, a döntő pillanatban sohasem képesek előrelépni, és mindig erősen hátba kell lökni őket, hogy egyetlen lépést is tegyenek előre.
Megjegyzés az "Ebben a községben két év alatt megvalósították a szövetkezetesítést" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" II. k.
Pártunk több mint húsz esztendeje nap nap után folytatja a tömegmunkát, több mint tíz esztendeje pedig nap nap után hirdeti a tömegvonalat. Mindenkor azt valljuk, hogy a forradalomnak a néptömegekre kell támaszkodnia, be kell vonnia mindenkit a munkába, és szembeszállunk azzal, hogy a forradalom csak kevés ember parancsolgatására és utasítgatására hagyatkozzék. A tömegvonalat azonban egyes elvtársak még nem érvényesítették munkájukban; még mindig csak kevés ember tevékenységére hagyatkozva magányosan dolgoznak. Ennek egyik oka az, hogy akármit cselekszenek, vonakodnak magyarázatot adni a vezetetteknek, nem értik, hogy ki kell bontakoztatni azok kezdeményező készségét és alkotóerejét. Szubjektíven ők is azt akarják, hogy mindenki kapcsolódjék be a munkába, de nem mondják meg az embereknek, hogy mi a teendőjük, és miképpen kell azt végrehajtaniuk. Hogyan lehet ilyen módon elvárni, hogy minden ember megmozduljon, és hogyan lehet így jó munkát végezni? Ennek a problémának a megoldásában alapvető természetesen az, hogy eszmei nevelőmunkát végezzünk a tömegvonalat illetően, egyúttal azonban megtanítsuk az elvtársakat számos konkrét munkamódszerre is.
"Beszélgetés a Jinsui Ribao szerkesztőségi munkatársaival" (1948. április 2.), Válogatott Művek IV. k.
Huszonnégy év tapasztalatai arra tanítottak bennünket, hogy a helyes feladatok, politika és munkastílus mindig megfelelnek a tömegek igényeinek az adott időben és helyen, és mindig összeforrnak a tömegekkel; ezzel szemben a helytelen feladatok, politika és munkastílus semmiképpen sem felelnek meg a tömegek igényeinek az adott időben és helyen, és mindenképpen elszakadnak a tömegektől. Azért feltétlenül ártalmasak és tűrhetetlenek az olyan bajok, mint a dogmatizmus, az empirizmus, a parancsolgatás, az osztálypolitika, a szektásság, a bürokratizmus és a munka során tanúsított gőgös magatartás, és azért kell feltétlenül leküzdenie ezeket annak, aki elköveti, mivel ezek a tömegektől való elszakadáshoz vezetnek.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Hogy összeforrhassunk a tömegekkel, a tömegek szükségleteinek és óhajainak megfelelően kell cselekednünk. Minden munkának, amelyet a tömegek érdekében végzünk, a tömegek szükségleteiből kell fakadnia, nem pedig valamilyen jó szándékú egyéni óhajból. Gyakran előfordul, hogy a tömegeknek objektíven bizonyos átalakításokra van szükségük, de szubjektíven még nem ébredtek tudatára ennek a szükségletnek, még nincs meg bennük az elszántság és hajlandóság az átalakítások végrehajtására. Ilyenkor türelmesen kell várnunk. Csak akkor hajtsuk végre az átalakításokat, ha már munkánk révén sikerült a tömegek többségében tudatosítani a szükségletet, és megvan bennük az elszántság és hajlandóság azoknak végrehajtására. Ellenkező esetben elszakadunk a tömegektől. A tömegek tudatossága és hajlandósága nélkül, minden olyan munka, amelyhez a részvételük szükséges, puszta formalitássá válik és kudarcot vall. ... Itt két elvnek kell érvényesülnie: az egyik a tömegek valóságos szükséglete, nem pedig az, amit mi a fejünkben az ő szükségletüknek képzelünk; a másik a tömegek hajlandósága, nekik maguknak kell dönteniük, nem pedig mi hozzuk a döntést helyettük.
"Egységfront a kultúrmunkában" (1944. október 30.), Válogatott Művek III. k.
Kongresszusunknak éberségre kell felhívnia az egész pártot, ügyeljen arra, hogy egyetlen elvtárs se szakadjon el a tömegektől, a munka bármilyen láncszemén dolgozzék is. Arra kell nevelnünk minden elvtársunkat, hogy szeresse a néptömegeket, és figyelmesen hallgassa a tömegek hangját; bárhol is járjon, azonosítsa magát a tömegekkel, és ahelyett, hogy fölöttük állna, vegyüljön el a tömegek között. A tömegek öntudatát ennek színvonala szerint ébressze fel és emelje, segítsen nekik, hogy a teljes önkéntesség elve alapján fokozatosan megszerveződjenek, és fokozatosan indítsák el mindazokat a szükséges harcokat, amelyeket az adott időben és helyen a belső és külső körülmények megengednek.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Ha támadni akarunk, amikor a tömegek még nem ébredtek öntudatra, az kalandorság. Feltétlenül kudarcot vallunk, ha a tömegeket önkényesen irányítjuk olyan munkára, amelyet nem akarnak elvégezni. Ha nem haladunk előre, amikor a tömegek az előrehaladást megkövetelik, az jobboldali opportunizmus.
"Beszélgetés a Jinsui Ribao szerkesztőségi munkatársaival" (1948. április 2.), Válogatott Művek IV. k.
A parancsolgatás minden munkában helytelen, mert felülmúlja a tömegek öntudatának szintjét, megsérti a tömegek önkéntességének elvét, és az elhamarkodottság betegségét tükrözi vissza. Elvtársainknak nem szabad azt feltételezniük, hogy a széles tömegek is megértik mindazt, amit ők maguk megértettek. Hogy a tömegek megértették-e azt, és készek-e a cselekvésre, csak úgy lehet kideríteni, ha közéjük megyünk és ott vizsgálatokat végzünk. Ha így járunk el, elkerülhetjük a parancsolgatást. Az uszálypolitika úgyszintén helytelen minden munkában, mert a tömegek öntudatának szintje alatt marad, megszegi azt az elvet, amely szerint a tömegeket előre kell vezetni, és a késedelmeskedés betegségét tükrözi vissza. Elvtársainknak nem szabad azt feltételezniük, hogy a tömegek sem értik meg mindazt, amit ők maguk még nem értettek meg. Gyakran előfordul, hogy a széles tömegek megelőznek bennünket, és ez égetően követeli, hogy előrelépjünk; elvtársaink azonban nem képesek a széles tömegek élére állni, hanem visszhangozzák az egyes elmaradott elemek nézeteit, sőt ezeket összetévesztik a széles tömegek nézeteivel, s így az elmaradott elemek uszályába kerülnek.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Összegezni a tömegektől vett eszméket, majd visszavinni a tömegek közé következetes megvalósításra, s így kialakítani a vezetés helyes eszméit - ez a vezetés alapvető módszere.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
Pártunk minden gyakorlati munkájában minden helyes vezetés szükségszerűen "a tömegektől a tömegekhez" visz. Ez azt jelenti: a tömegek eszméit (elszórt és rendszertelen eszméit) összegezzük (tanulmányozással tesszük őket összpontosított és rendszerezett eszmékké), majd visszavisszük a tömegek közé, hirdetjük és megmagyarázzuk ezeket az eszméket, hogy a tömegek magukévá tegyék őket, ragaszkodjanak hozzájuk, váltsák őket tettekre, így a tömegek cselekvésein keresztül kipróbáljuk azok helyességét. Azután ismét összegezzük a tömegektől vett eszméket, és újból visszavisszük a tömegek közé következetes megvalósításra. Így történik ez újra meg újra, végtelen csavarmenetben, miközben az eszmék egyre tökéletesebbek, egyre elevenebbek és egyre gazdagabbak lesznek. Ez a marxista ismeretelmélet.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
Ki kell mennünk a tömegek közé, és tanulunk tőlük, összefoglaljuk tapasztalataikat még jobb, rendszerezett elvekké és módszerekké, majd közöljük ezeket a tömegekkel (propagáljuk), és felszólítjuk őket, hogy ültessék át a gyakorlatba problémáik megoldása érdekében és annak érdekében, hogy eljussanak a felszabaduláshoz és a boldoguláshoz.
"Szervezkedjetek" (1943. november 29.), Válogatott Művek III. k.
Akadnak vezető szerveinkben egyes helyeken olyan emberek, akik úgy vélik, hogy elég, ha csak a vezetők ismerik a párt politikáját, nincs szükség arra, hogy a tömegekkel is megismertessék azokat. Ez az egyik alapvető ok, amiért egyes munkákat nem tudunk jól elvégezni.
"Beszélgetés a Jinsui Ribao szerkesztőségi munkatársaival" (1948. április 2.), Válogatott Művek IV. k.
Minden tömegmozgalomban alapvető vizsgálatot és elemzést kell folytatnunk arról, hogy hányan támogatják aktívan, hányan ellenzik és hányan vannak közbülső állásponton levők, semmi esetre sem szabad a problémákat alap nélkül és szubjektíven eldöntenünk.
"A pártbizottságok munkamódszerei" (1949. március 13.), Válogatott Művek IV. k.
A tömegek mindenütt nagyjából három részre oszlanak: aránylag aktívakra, közbülső állásponton levőkre és viszonylag elmaradottakra. Ezért a vezetőknek érteniük kell ahhoz, hogy maguk köré tömörítsenek egy kisszámú aktivistát, mint a vezetőség támaszait, rájuk támaszkodva emeljék a közbülső állásponton levők öntudatát, s megnyerjék maguknak az elmaradottakat.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
A párt politikáját hozzáértően tömegakciókká változtatni, s nemcsak a vezető káderekkel, hanem a széles tömegekkel is hozzáértően megértetni és magukévá tétetni minden megmozdulásunkat és harcunkat - ez a marxista-leninista vezetés művészete. Ez az a választóvonal, amely jelzi, hogy elkövetünk-e hibákat munkánkban vagy sem.
"Beszélgetés a Jinsui Ribao szerkesztőségi munkatársaival" (1948. április 2.), Válogatott Művek IV. k.
A vezető csoport aktivitása csupán néhány ember meddő igyekezete marad, ha nem kapcsolódik össze a széles tömegek aktivitásával. Ha azonban csak a széles tömegek aktívak, és nélkülözik az erős vezető csoportot, amely megfelelően megszervezi aktivitásukat, akkor aktivitásuk nem tartható fenn soká, illetve nem vezethető helyes irányba és nem emelhető magas szintre.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
A tömegek termelőmunkája, a tömegek érdekei, a tömegek tapasztalatai és a tömegek hangulata - ezeket a vezető kádereknek állandóan figyelemmel kell kísérniük.
A Párt Központi Bizottságához és a Központi Katonai Bizottsághoz közvetlenül tartozó szervek által készített termékek kiállításának felirata, a jenani Jiefang Ribao 1943. november 24-i számából
Nagy figyelmet kell szentelnünk a tömegek létkérdéseinek, kezdve a föld és a munka kérdéseitől, egészen a tüzelő-, a rizs-, az étolaj- és a sóellátásig. ... Mindezeket a kérdéseket, amelyek a tömegek életét érintik, napirendünkre kell tűznünk. Vitassuk meg azokat, hozzunk és hajtsunk végre határozatokat, s ellenőrizzük az eredményeket. Segítsük hozzá a széles tömegeket annak felismeréséhez, hogy az ő érdekeiket képviseljük, s hogy életünk szorosan összeforrt az övékkel. Segítsük őket ahhoz, hogy ebből kiindulva megértsék az általunk kitűzött magasabb rendű feladatokat, a forradalmi háború feladatait, úgyhogy támogassák a forradalmat és terjesszék azt az egész országban, válaszoljanak politikai felhívásainkra, és végigvigyék a forradalom győzelméért vívott harcot.
"Törődjünk a tömegek életével, ügyeljünk a munkamódszerekre" (1934. január 27.), Válogatott Művek I. k.
Abban az időben [Hivatkozás az 1924-től 1927-ig tartó első forradalmi polgárháború idejére - Szerk.] a hadseregben bevezettük a pártmegbízottak és politikai osztályok rendszerét, amely addig ismeretlen volt Kína történetében, s ennek volt köszönhető, hogy a hadsereg arculata teljesen megváltozott. Az 1927-ben megalapított vörös hadsereg, illetve a mai 8. Hadsereg átvette és továbbfejlesztette e rendszert.
"Beszélgetés James Bertram angol újságíróval" (1937. október 25.), Válogatott Művek II. k.
A népi háború alapján, a hadsereg és a nép egységének elve, a parancsnokok és harcosok egységének elve, valamint az ellenséges csapatok szétbomlasztásának elve alapján, a népi felszabadító hadsereg kiépítette erőteljes forradalmi politikai munkáját. Ez fontos tényezője lett az ellenség legyőzésének.
"A jelenlegi helyzet és feladataink" (1947. december 25.), Válogatott Művek IV. k.
Ez a hadsereg kialakította a politikai munka egész sorát, amely elengedhetetlen a népi háborúban, s amelynek feladata küzdeni hadseregünk egységéért, a baráti csapatokkal való összefogásért, a néppel való összeforrottságért, az ellenséges csapatok szétbomlasztásáért, valamint a harc győzelmének biztosításáért.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A politikai munka éltetője minden gazdasági munkának. Ez különösképpen vonatkozik olyan időszakokra, amikor a társadalmi-gazdasági rend gyökeres átalakuláson megy keresztül.
Megjegyzés az "Egy komoly lecke" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" I. k.
"A párt alapszervezetei századszinten épülnek ki" - ez az egyik fontos oka annak, hogy a vörös hadsereg ilyen kemény harcokra volt képes anélkül, hogy széthullott volna.
"Harc a Csingkang hegyekben" (1928. november 25.), Válogatott Művek I. k.
A 8. Hadsereg politikai munkáját három alapvető elv vezérli. Első a tisztek és a közkatonák közötti egység elve, ami azt jelenti, hogy megszüntetjük a hadseregben a feudális gyakorlatokat, megtiltjuk a közkatonák testi fenyítését és szidalmazását, érvényesítjük a tudatos fegyelmet, és úgy élünk, hogy a tisztek és a közkatonák megosszák egymással minden örömüket és bajukat; s ennek következtében az egész hadsereg szoros egységbe forr. Második a hadsereg és a nép közötti egység elve, ami azt jelenti, hogy olyan fegyelmet tartunk, amely nem tűri a néptömegek érdekeinek akár a legcsekélyebb megsértését sem, propagandát folytatunk a tömegek között, szervezzük és felfegyverezzük őket, megkönnyítjük gazdasági terheiket, és elnyomjuk az árulókat és kollaboránsokat, akik a hadseregnek és a népnek egyaránt ártanak; ennek következtében a hadsereg szoros egységbe forr a néppel, és mindenütt szívesen látják. Harmadik az ellenséges csapatok szétbomlasztásának és a hadifoglyokkal való nagylelkű bánásmódnak az elve. Győzelmünk nem csupán hadseregünk hadműveleteitől, hanem az ellenséges csapatok szétbomlasztásától is függ.
"Beszélgetés James Bertram angol újságíróval" (1937. október 25.), Válogatott Művek II. k.
Hadseregünknek meg kell tartania a helyes elveket a hadsereg és a nép, a hadsereg és a kormány, a hadsereg és a párt, a tisztek és a közkatonák, a katonai és a politikai munka viszonylatában, valamint a káderek kölcsönös kapcsolataiban is, és semmi esetre sem szabad a hadurak hibáiba esnie. A tisztek törődjenek közkatonáikkal, sohase legyenek közömbösek irántuk, és ne folyamodjanak fizikai fenyítéshez. A hadsereg törődjék a néppel, és sohase sértse meg érdekeit; a hadsereg tartsa tiszteletben a kormányt és a pártot, és ne önállóskodjék.
"Szervezkedjetek" (1943. november 29.), Válogatott Művek III. k.
A japán, a báb- és az antikommunista csapatok hadifoglyaival szemben azt a politikát követjük, hogy valamennyit szabadon engedjük, kivéve azokat, akik teljesen meggyűlöltették magukat a tömegekkel, s feltétlenül halálbüntetést érdemelnek, és az ítéletet a magasabb hatóságok már jóváhagyták. Azokat a hadifoglyokat, akiket bekényszerítettek az ellenség csapataiba, de többé-kevésbé forradalmi érzelműek, nagy számban kell megnyernünk, hogy hadseregünk szolgálatába álljanak, a többieket pedig mind szabadon engedjük. Amennyiben azok ismét ellenünk harcolnak, és újra fogságba esnek, megint szabadon engedjük őket. Nem szabad őket sértegetni, megfosztani személyes ingóságaiktól, vagy megbánást követelni tőlük, hanem kivétel nélkül jóindulatúan és barátságosan kell bánni velük. Akármilyen reakciósak legyenek, valamennyiükkel szemben ilyen politikát folytatunk. Ez igen hatékony módja a reakciós tábor elszigetelésének.
"Politikánkról" (1940. december 25.), Válogatott Művek II. k.
A fegyver fontos tényező a háborúban, de mégsem ez a döntő, a döntő tényező az ember, nem pedig a tárgy. Az erőviszonyokat nem csupán a két fél katonai és gazdasági erőinek viszonya határozza meg, hanem emberanyaguk és közszellemük viszonya is. A katonai és a gazdasági erőket szükségszerűen az emberek irányítják.
"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.
Az atombomba papírtigris, amelyet az amerikai reakciósok az emberek megrémítésére használnak. Noha félelmetesnek látszik, valójában nem az. Természetesen az atombomba tömegpusztító fegyver, de a háború kimenetelét a nép dönti el, nem pedig egy vagy két új típusú fegyver.
"Beszélgetés Anna Luise Strong amerikai tudósítóval" (1946. augusztus), Válogatott Művek IV. k.
A hadsereg alapját a közkatonák képezik; ha nem öntünk haladó politikai szellemet a hadseregbe, ha nem végzünk ebből a célból haladó jellegű politikai munkát, akkor nem lehet elérni az igazi egységet a tisztek és a közkatonák között, nem lehet felkelteni bennük a legmagasabb fokú lelkesedést az ellenállási háború iránt, nem lehet megteremteni a legjobb alapot egész technikánk és taktikánk hatékonyságának kellő kibontakoztatására.
"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.
A
vörös hadseregben elvtársaink egy részénél erősen terjednek a szűk katonai szempontok.
Ez a következőkben nyilvánul meg:
1. Ezek az elvtársak a hadügyet, illetve a politikát egymással ellentétesnek
tekintik, és nem ismerik el, hogy a hadügy csupán egyik eszköze a politikai
feladatok teljesítésének. Akadnak, akik egyenesen azt állítják: "Amikor
a hadügy jól áll, szükségszerűen jól áll a politika is, amikor viszont a hadügy
rosszul áll, a politika sem állhat jól." Ily módon még egy lépéssel továbbmenve
azt tartják, hogy a hadügy vezeti a politikát.
.........
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
Az ideológiai nevelés az a központi láncszem, melynek megragadásával egységbe kovácsoljuk az egész pártot a nagy politikai harcokra. Ha ezt a feladatot nem oldjuk meg, akkor a párt egyetlen politikai feladatát sem tudjuk teljesíteni.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Az utóbbi időben gyengült az értelmiség és a tanuló ifjúság körében végzett eszmei-politikai munka, s bizonyos elhajlások mutatkoztak soraikban. A politika, a haza jövője, az emberiség eszményei - mindezek egyes emberek szemében mintha nem érdemelnének figyelmet. Úgy tűnik nekik, mintha a marxizmus csak egy időben lett volna nagy divat, ma azonban már nem lenne olyan divatos. Figyelembe véve ezt a helyzetet, most erősítenünk kell eszmei-politikai munkánkat. Mind az értelmiségnek, mind a tanulóifjúságnak szorgalmasan kell tanulnia. Szaktárgyaik tanulmányozásán kívül haladniuk kell ideológiailag is és politikailag is, ehhez pedig szükséges tanulmányozniuk a marxizmust, szükséges tanulmányozniuk az aktuális kérdéseket és a politikát. A helyes politikai szemlélet hiánya egyértelmű a lélek hiányával. ... Minden hivatalnak és szervezetnek felelősnek kell lennie az eszmei-politikai munkáért. Foglalkoznia kell ezzel a kommunista pártnak, az ifjúsági szövetségnek, az illetékes kormányhivataloknak és kiváltképpen a tanintézetek igazgatóinak és pedagógusainak.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
A vörös hadsereg közkatonái, miután politikai nevelésben részesültek, valamennyien osztályöntudattal rendelkeznek, alapismereteket szereztek a földosztásról, a hatalom létrehozásáról, a munkások és parasztok felfegyverzéséről stb., s mindannyian tudják, hogy önmagukért, a munkásosztályért és a parasztságért harcolnak. Ezért képesek zokszó nélkül elviselni a kemény harcok megpróbáltatásait. Minden században, zászlóaljban és ezredben katonabizottság működik, amely a közkatonák érdekeit képviseli, s politikai, valamint tömegmunkát folytat.
"Harc a Csingkang hegyekben" (1928. november 25.), Válogatott Művek I. k.
A vádemelésre (annak a sok keserűségnek felsorolására, amelyet a régi társadalom és a reakciósok okoztak a dolgozó népnek), valamint a háromfajta ellenőrzésre (az osztályeredet, a munka és a harckészség ellenőrzésére) indított mozgalom helyes kibontakoztatása nagymértékben fokozta az egész hadsereg parancsnokainak és harcosainak öntudatát abban a harcban, amelyet a kizsákmányolt dolgozó tömegek felszabadításáért, az országos földreformért, valamint a nép közös ellensége, Csang Kaj-sek bandájának megsemmisítéséért vívnak; egyúttal nagymértékben megerősítette az összes parancsnokok és harcosok szilárd egységét a kommunista párt vezetése alatt. Ezen az alapon fokozódott a csapatok sorainak tisztasága, javult a fegyelem, kibontakozott a katonai kiképzés tömegmozgalma, és továbbfejlődött a politikai, gazdasági és katonai demokrácia, amely tökéletesen irányított és rendezett módon valósul meg a csapatokban. Ilyenformán a hadsereg egyetlen emberként zárkózott fel, olyan hadsereggé vált, amelynek minden tagja javaslatokat tesz, és erőfeszítéseket fejt ki, amely nem riad vissza semmiféle áldozattól, le tud küzdeni minden anyagi nehézséget, tömegesen tesz tanúságot hősiességéről és merészségéről az ellenség megsemmisítésében. Az ilyen hadsereg legyőzhetetlen.
"Az Északnyugat-Kínában aratott nagy győzelemről és a felszabadító hadseregben folytatott új típusú megszilárdítási és kiképzési mozgalomról" (1948. március 7.), Válogatott Művek IV. k.
Az elmúlt hónapokban az ütközetek közötti szüneteket felhasználva a népi felszabadító hadsereg csaknem valamennyi csapategységében nagyszabású megszilárdítási és kiképzési mozgalom indult. Ez tökéletesen irányított, rendezett módon és demokratikus módszerekkel ment végbe. Ennek következtében felkeltette a parancsnokok és harcosok széles tömegeinek forradalmi lelkesedését, lehetővé tette, hogy világosan felismerjék a háború célját, kiküszöbölt egyes helytelen ideológiai irányzatokat és egészségtelen jelenségeket a hadseregben, nevelte a kádereket és harcosokat, és rendkívüli mértékben növelte a hadsereg ütőképességét. A jövőben folytatnunk kell az ilyen demokratikus és tömegméretű mozgalmat, az új típusú megszilárdítási és kiképzési mozgalmat a hadseregben.
"Beszéd a Sanszi-Szuijüan felszabadított terület káderkonferenciáján" (1948. április 1.), Válogatott Művek IV. k.
A Japán Agresszió Elleni Katonai és Politikai Akadémia oktatási irányelve a következő: szilárd és helyes politikai orientáció, szorgalmas és egyszerű munkastílus, valamint rugalmas stratégia és taktika. Ez a három követelmény elengedhetetlen a japán agresszió ellen harcoló forradalmár katona kiképzésében. Az Akadémia adminisztratív dolgozói, tanárai és növendékei mind ennek jegyében oktatnak és tanulnak.
"Nem rossz, hanem jó az, ha az ellenség támad bennünket" (1939. május 26.)
Nemzetünk hagyományaihoz tartozik a kemény harci stílus, s nekünk ezt tovább kell fejlesztenünk. ... A kommunista párt mindenkor még erőteljesebben hirdeti a szilárd és helyes politikai orientációt... Az ilyen szilárd és helyes politikai orientáció elválaszthatatlan a kemény harci munkastílustól. Szilárd és helyes politikai orientáció nélkül nem lehet kifejleszteni a kemény harci munkastílust. Kemény harci munkastílus nélkül viszont lehetetlen szilárd és helyes politikai orientációt követni.
"Beszéd a május 1-i nemzetközi munkaünnep alkalmából Jenanban rendezett ünnepségen" (1939. május 1.)
Legyetek egységesek, serények, komolyak és elevenek!
A Japán Agresszió Elleni Katonai és Politikai Akadémia számára írt jelszó
A világon a legfontosabb a lelkiismeretesség, s a kommunista párt a legkomolyabban veszi ezt.
Beszéd a kínai ösztöndíjasokkal és gyakornokokkal történt találkozón Moszkvában (1957. november 17.)
13. A TISZTEK ÉS A KÖZKATONÁK VISZONYA
Hadseregünk mindenkor a következő két irányelvet követte: először, kíméletlennek kell lennünk az ellenséggel szemben, le kell törnünk és meg kell semmisítenünk; másodszor, jóakaratúnak kell lennünk saját embereinkhez, a néphez, elvtársainkhoz, feletteseinkhez és beosztottainkhoz, és össze kell fognunk velük.
Beszéd a Párt Központi Bizottsága által a mögöttes területen működő katonai osztagok kiváló tanulóinak küldöttei részére adott fogadáson (1944. szeptember 18.)
Az ország különböző részeiből származunk, egy közös forradalmi cél hozott össze bennünket. ... Kádereink viseljék gondját minden harcosnak, forradalmi sorainkban mindnyájan törődjünk egymással, szeressük és segítsük egymást.
"Szolgáljuk a népet" (1944. szeptember 8.), Válogatott Művek III. k.
A hadsereg valamennyi egységében mozgalmat kell indítani a káderek támogatása és a közkatonákkal való törődés érdekében; a kádereket fel kell szólítani, hogy törődjenek a közkatonákkal, a közkatonákat pedig, hogy támogassák a kádereket. Beszéljenek nyíltan egymás hiányosságairól és tévedéseiről, és javítsák ki azokat minél hamarabb. Ilyen módon igen jó belső egységet lehet teremteni.
"Az 1945-ös év feladatai" (1944. december 15.)
Sokan úgy vélik, hogy a helytelen módszerek miatt nem sikerült jó kapcsolatokat teremteni a tisztek és a közkatonák, illetve a hadsereg és a nép között, én azonban mindig azt mondtam nekik, hogy itt arról az alapvető magatartásról (illetve alapelvről) van szó, amely szerint tiszteletben kell tartani a közkatonákat és a népet. Ebből a magatartásból fakad a különféle politika, ebből fakadnak a különféle módszerek és formák. Amennyiben eltérünk az ilyen magatartástól, akkor feltétlenül hibás lesz a politika, hibásak lesznek a módszerek és formák is, s akkor a viszony a tisztek és a közkatonák, illetve a hadsereg és a nép között szükségszerűen nem kielégítő. A hadsereg politikai munkájának három fő elve a következő: először, a tisztek és a közkatonák egysége; másodszor, a hadsereg és a nép egysége; harmadszor, az ellenséges csapatok szétbomlasztása. Ezeknek az elveknek hatékony megvalósítása érdekében mindig abból az alapvető magatartásból kell kiindulnunk, hogy tiszteletben tartjuk a közkatonákat és a népet, tiszteletben tartjuk a hadifoglyok emberi méltóságát, mihelyt letették a fegyvert. Azok, akik mindezt csak technikai kérdésnek és nem az alapvető magatartás kérdésének tekintik, valóban tévednek, és helyesbíteniük kell nézeteiket.
"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.
A kommunistáknak a dolgozó nép között munkálkodva a meggyőzés és nevelés demokratikus módszereit kell alkalmazniuk, és sohasem szabad parancsolgatáshoz vagy kényszerhez folyamodniuk. A Kínai Kommunista Párt hűségesen kitart e marxista-leninista elv mellett.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Elvtársainknak feltétlenül meg kell érteniük, hogy az ideológiai átnevelés hosszú, türelmes és gondos munkát igényel, és ezért ne próbálják az emberek hosszú évtizedek alatt kialakult gondolkodását néhány leckével vagy egy-két gyűléssel megváltoztatni. Ha meg akarjuk győzni őket, csak érveléssel tehetjük, nem pedig kényszerrel. A kényszer sohasem eredményezhet meggyőzést. Ha tehát erővel próbáljuk meggyőzni az embereket, ezzel semmit sem érhetünk el. Ilyen módszer megengedhető az ellenséggel szemben, de teljességgel megengedhetetlen elvtársaink vagy barátaink viszonylatában.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
Választóvonalat kell húznunk közénk és az ellenség közé, és sohasem szabad ellenséges álláspontra helyezkedve az ellenséggel szemben tanúsított magatartással kezelnünk elvtársainkat. Forró és őszinte szeretettől áthatva kell felemelnünk szavainkat, mégpedig úgy, hogy védelmezzük a nép ügyét, fokozzuk a nép öntudatát, sohasem szabad magatartásunkban gúnyolódásnak vagy támadásnak érvényesülnie.
"Beszéd a Kínai Kommunista Pártnak a propagandamunkáról rendezett országos konferenciáján" (1957. március 12.)
14. A HADSEREG ÉS A NÉP VISZONYA
A hadseregnek eggyé kell forrnia a néptömegekkel, hogy a néptömegek sajátjuknak tekintsék. Az ilyen hadsereg legyőzhetetlen...
"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.
Meg kell értetnünk minden elvtárssal, hogy ha a népre támaszkodunk, és szilárdan hiszünk a néptömegek kimeríthetetlen alkotóerejében, s ennek nyomán bízunk a népben és eggyé forrunk a néppel, akkor minden nehézséget leküzdhetünk, és semmiféle ellenség sem tud legyőzni bennünket, csakis mi győzhetjük le őket.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Bárhová mennek elvtársaink, mindenütt építsenek ki jó kapcsolatokat a tömegekkel, törődjenek velük, és segítsenek nekik a nehézségek leküzdésében. Egységre kell lépnünk a nép széles tömegeivel, és minél nagyobb tömegekkel, annál jobb.
"A csungkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.), Válogatott Művek IV. k.
A felszabadított területeken, egyrészt a hadseregnek támogatnia kell a helyi hatalmi szerveket, és törődnie kell a néptömegekkel, másrészt a demokratikus kormánynak arra kell rávezetnie a népet, hogy támogassa a hadsereget, és kedvező bánásmódban részesítse a japán agresszió ellen harcoló katonák családtagjait, így még jobban javul a viszony a hadsereg és a nép között.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A hadseregben eszmei neveléssel kell megoldanunk a parancsnokok és a harcosok problémáit, hogy alaposan megértsék a helyi hatalmi szervek támogatásának és a néptömegekkel való törődésnek fontosságát. Ha a hadsereg a maga részéről jól oldja meg e feladatot, akkor szükségszerűen megjavul a helyi párt- és hatalmi szervek, a tömegszervezetek és a néptömegek kapcsolata a hadsereggel.
"Munkánk irányelvei a felszabadított területeken 1946-ban" (1945. december 15.), Válogatott Művek IV. k.
A "támogatni a helyi hatalmi szerveket és törődni a néptömegekkel", valamint "támogatni a hadsereget és kedvező bánásmódban részesíteni a japán agresszió ellen harcoló katonák családtagjait" mozgalom folyamán a hadsereg a maga részéről, továbbá a helyi párt- és hatalmi szervek a maguk részéről vizsgálják meg alaposan az 1943-ban előfordult fogyatékosságokat és elkövetett hibákat, és azokat 1944-ben határozottan javítsák ki. Ezentúl minden holdév első hónapjában mindenütt ilyen mozgalmat kell indítani, és annak során újra meg újra fel kell olvasni a vállalásokat, azaz, hogy támogatják a helyi hatalmi szerveket, és törődnek a néptömegekkel, illetve támogatják a hadsereget, és kedvező bánásmódban részesítik a japán agresszió ellen harcoló katonák családtagjait. Egyúttal ismételten nyílt önkritikát kell gyakorolniuk széles körben, amennyiben a hadsereg a bázisokon bármiféle önkényes magatartást tanúsított volna a helyi párt- és hatalmi szervekkel, a tömegszervezetekkel, illetve a néptömegekkel szemben, vagy ha a helyi párt- és hatalmi szervek, a tömegszervezetek, illetve a néptömegek nem gondoskodtak volna kellően a hadseregről (mindegyik fél csak önmagát és ne a másikat bírálja), hogy ily módon ezeket a hiányosságokat és hibákat teljesen kijavítsák.
"Bontakoztassuk ki a földbérek csökkentésére, a termelés növelésére, valamint a helyi hatalmi szervek támogatására és a néptömegekkel való törődésre indított mozgalmakat a bázisokon" (1943. október 1.), Válogatott Művek III. k.
15. DEMOKRÁCIA A HÁROM FŐ TERÜLETEN
Bizonyos mértékű demokratizálódást kell megvalósítani a hadseregben, éspedig elsősorban azáltal, hogy megszüntetjük a közkatonák testi fenyítésének és szidalmazásának feudális gyakorlatát, és úgy élünk, hogy a tisztek és a közkatonák megosszák egymással minden örömüket és bajukat. Ily módon létrejön a tisztek és a közkatonák közötti egység, rendkívül nagy mértékben fokozódik a hadsereg ütőképessége, és nem férhet többé kétség ahhoz, hogy kitartunk a hosszú és kegyetlen háborúban.
"Az elhúzódó háborúról" (1938. május), Válogatott Művek II. k.
A vörös hadsereg azért volt képes ilyen gyenge anyagi körülmények között és ilyen sűrű bevetés mellett is megállni a helyét, mert a párt szerepén kívül a demokratizmust is megvalósították a hadseregben. A tisztek nem fenyítik a közkatonákat, a tisztek és a közkatonák azonos elbánásban részesülnek, a közkatonáknak jogukban áll gyűléseken szabadon felszólalni, a fölösleges és aprólékos formaságokat kiküszöböltük, és a nyilvánosság elé visszük a gazdasági ügyeket. ... Kínában nemcsak a népnek van szüksége demokratizmusra, hanem a hadseregnek is. A demokratikus rendszer a hadseregben a feudális zsoldos hadsereg aláaknázásának egyik fontos fegyvere lesz.
"Harc a Csingkang hegyekben" (1928. november 25.), Válogatott Művek I. k.
A
hadsereg egységeinél a politikai munka irányelve az, hogy bátran mozgósítjuk
a közkatonák tömegeit, a parancsnokokat és az egész beosztott személyzetet,
hogy a központilag irányított demokratikus mozgalom útján elérjük három fő célunkat:
a politikai egység magas fokát, az életkörülmények megjavítását, a haditechnika
és haditaktika tökéletesítését. A "három ellenőrzés" és "három
javítás" mozgalma,* amely hadseregünk egységeiben jelenleg oly lelkesen
folyik, azt szolgálja, hogy a politikai és gazdasági demokrácia módszereivel
valósítsuk meg az említett első két célt.
----------------
* A "három
ellenőrzés" és "három javítás" mozgalmát a párt a földreformmal
összekapcsolva, a népi felszabadító háború idején indította. E mozgalom jelentős
szerepet játszott a párt és a hadsereg megszilárdításában. A "három ellenőrzés"
a helyi pártszervezetekben az osztályeredet, az ideológia és a munkastílus ellenőrzését,
a hadsereg egységeiben az osztályeredet, a munka és a harckészség ellenőrzését
jelentette. A "három javítás" mozgalma a szervezeti megerősítésre,
az ideológiai nevelésre és a munkastílus megjavítására vonatkozott.
A
gazdasági demokráciát illetően, a közkatonák által választott képviselőknek
meg kell adni a jogot, hogy segítsék (de ne mellőzzék) a század vezetőit az
ellátmány és az étkeztetés ügyeinek intézésében.
A katonai demokráciát illetően, a kiképzés idején a tisztek és a közkatonák,
valamint a közkatonák egymás közötti kölcsönös oktatását kell bevezetni; a harc
idején a századok tartsanak a fronton különféle nagy és kisebb gyűléseket. A
század vezetőinek irányításával mozgósítani kell a közkatonák tömegeit, hogy
vitassák meg, miként lehet az ellenséges állásokat megtámadni és elfoglalni,
s miként lehet harci feladatokat végrehajtani. Ha a harcok több napon át tartanak,
több ilyen gyűlést kell rendezni. A katonai demokráciának ezt a formáját alkalmazták
a panlungi csatában Észak-Sensziben, valamint a sicsia-csuangi csatában a Sanszi-Csahar-Hopej
területen, és rendkívül nagy eredményeket értek el. Bebizonyosodott, hogy ez
a gyakorlat csak hasznos lehet, és semmiféle kárt sem okozhat.
"Demokratikus mozgalom a hadseregben" (1948. január 30.), Válogatott Művek IV. k.
A most folyó nagy harcban a Kínai Kommunista Párt megköveteli, hogy valamennyi vezető szerve, minden tagja és összes káderei teljes mértékben kifejtsék aktivitásukat, csak így lehet elérni a győzelmet. Az aktivitás kifejtésének konkrétan meg kell nyilvánulnia a vezető szervek, a káderek és a párttagság alkotóképességében, a felelősség vállalásában, munkájuk aktív elvégzésében és abban, hogy bátran és hozzáértően vetik fel a kérdéseket, hangoztatják véleményüket és bírálják a fogyatékosságokat, valamint abban, hogy a vezető szervek és káderek iránti szeretetből kiindulva ellenőrzést gyakorolnak felettük. Ezek nélkül az úgynevezett aktivitás üres szó marad csupán. Az ilyenfajta aktivitás kifejtése azonban a pártélet demokratizálódásától függ. Nem bontakozhat ki az aktivitás, ha a pártban hiányzik a demokratikus élet. Csak demokratikus életben nevelhetünk fel nagyszámú rátermett kádert.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Bárkinek, aki nem ellenséges elem, és nem támad rosszindulatúan, meg kell engedni, hogy megmondja véleményét, még az sem baj, ha helytelent mond. A különböző szintű vezetőknek kötelességük másokat meghallgatni. Két elvet kell érvényesíteni: 1. Ha tudod, beszélj, ha beszélsz, mondj el mindent! 2. Ne tegyél szemrehányást a beszélőnek szavaiért, hanem tekintsd azokat figyelmeztetésnek! Ha nem alkalmazzuk vagy nem ténylegesen és csak látszatra alkalmazzuk azt az elvet, hogy "Ne tegyél szemrehányást a beszélőnek szavaiért!", akkor nem érhetjük el azt az eredményt, hogy "Ha tudod, beszélj, ha beszélsz, mondj el mindent!"
"Az 1945-ös év feladatai" (1944. december 15.)
A pártban a demokratikus életre kell nevelni, hogy a párttagok megértsék, mi a demokratikus élet, mi a demokrácia és a centralizmus közötti kapcsolat, és miként kell a demokratikus centralizmust megvalósítani. Csakis ilyen módon lehet egyrészt valóban kiszélesíteni a demokratikus életet a pártban, másrészt elkerülni az ultrademokráciát és a fegyelmet romboló liberális lazaságot.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
A párton belüli demokráciának a hadseregben, valamint a helyi szervekben és szervezetekben egyaránt a fegyelem megszilárdítását és az ütőképesség fokozását kell szolgálnia, nem pedig azok gyengítését.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Az elmélet síkján ki kell irtani az ultrademokrácia gyökereit. Először is rá kell mutatni arra, hogy az ultrademokráciának az a veszélye, hogy rombolja, sőt teljesen tönkreteszi a pártszervezetet, gyengíti, sőt teljesen aláaknázza a párt ütőképességét, képtelenné teszi a pártot harci feladatainak elvállalására, és ezáltal a forradalom kudarcához vezet. Továbbá rá kell mutatni arra is, hogy az ultrademokrácia a kispolgári fegyelmezetlenségből ered. Amennyiben az ilyen fegyelmezetlenség behatol a pártba, ez politikailag és szervezetileg ultrademokratikus eszmékké fajul. Az ilyen eszmék teljesen összeegyeztethetetlenek a proletariátus harci feladataival.
"A párton belüli helytelen eszmék kijavításáról" (1929. december), Válogatott Művek I. k.
Nevelési irányelvünknek el kell érnie, hogy mindenki, aki nevelésben részesül, erkölcsileg, értelmileg és fizikailag egyaránt fejlődjék, és szocialista öntudattal rendelkező, kulturált dolgozóvá váljék.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Ami a káderek munka mellett történő nevelését és a káderiskolákban folytatott nevelést illeti, olyan irányelvet kell kidolgoznunk, amely a kínai forradalom gyakorlati problémáinak tanulmányozását helyezi a középpontba, és a marxizmus-leninizmus alapelveit tekinti irányadónak; el kell vetnünk azt a módszert, amely statikusan és az élettől elszakadva tanulmányozza a marxizmus-leninizmust.
"Szervezzük át tanulásunkat" (1941. május), Válogatott Művek III. k.
Egy katonai iskola számára a legfontosabb kérdés az igazgató s az oktatók kiválasztása és a nevelési irányelvek meghatározása.
"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.
Egy száz fős iskolát semmiképpen sem lehet jól vezetni, ha nincsen néhány, esetleg tíz-egynéhány emberből álló vezető csoport, amely a tényleges viszonyoknak megfelelően (nem pedig mesterséges összetétellel) alakult, és az oktatók, az adminisztratív dolgozók s a diákok legaktívabb, legbecsületesebb és legügyesebb tagjaiból áll.
"A vezetés módszereinek néhány kérdéséről" (1943. június 1.), Válogatott Művek III. k.
Hadseregünk minden tisztjének és közkatonájának fejlesztenie kell hadművészetét, bátran kell menetelnie a biztos győzelmet hozó háborúban, s elszántan, alaposan, maradéktalanul és tökéletesen fel kell számolnia minden ellenséget.
"A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Kiáltványa" (1947. október), Válogatott Művek IV. k.
A nemrég megindított egyéves megszilárdítási és kiképzési programnak mind katonai, mind politikai téren egyforma fontosságot kell tulajdonítani, és e kettőt össze kell kapcsolni. A fő hangsúlyt eleinte a politikai oldalra, a tisztek és a közkatonák közötti viszony megjavítására, a belső egység fokozására, valamint a káderek és a harcosok tömegei magas fokú aktivitásának kibontakoztatására kell helyezni. Csak így lehet a megszilárdítást és kiképzést katonai téren simán és még eredményesebben lebonyolítani.
"Az 1945-ös év feladatai" (1944. december 15.)
A kiképzés módszereit illetően tömegmozgalmat kell kibontakoztatni, amelyben a tisztek a közkatonákat, a közkatonák a tiszteket, és a közkatonák egymást oktatják.
"Munkánk irányelvei a felszabadított területeken 1946-ban" (1945. december 15.), Válogatott Művek IV. k.
Kiképzési jelszavunk így hangzik: "A tisztek a közkatonákat, a közkatonák a tiszteket, és a közkatonák egymást oktassák." A harcosoknak gazdag gyakorlati tapasztalataik vannak a küzdelemben. A tiszteknek tanulniuk kell a harcosoktól, és amennyiben magukévá teszik mások tapasztalatait, még jobb képességűek lesznek.
"Beszélgetés a Jinsui Ribao szerkesztőségi munkatársaival" (1948. április 2.), Válogatott Művek IV. k.
A kiképzési programban az elsődleges helyet továbbra is a lövészet, a szuronyharc, a gránátvetés stb. technikai színvonalának emelése, a másodlagos helyet pedig a taktikai színvonal emelése foglalja el, különösen tekintettel kell lenni az éjszakai hadműveletek gyakorlására.
"Munkánk irányelvei a felszabadított területeken 1946-ban" (1945. december 15.), Válogatott Művek IV. k.
Legyünk szerények, megfontoltak, óvakodjunk az elbizakodottságtól és elhamarkodottságtól, s szolgáljuk szívvel-lélekkel a kínai népet...
"Kína kétféle sorsa" (1945. április 23.), Válogatott Művek III. k.
Szívvel-lélekkel szolgálni a népet, egy pillanatra sem elszakadni a tömegektől; mindenben a nép érdekeiből és sohasem az egyéni érdekekből vagy kisebb csoportok érdekeiből kiindulni; a nép iránt érzett felelősségünket a párt vezető szervei iránt érzett felelősségünkkel azonosítani - ez a mi kiindulópontunk.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Az állami szerveknek meg kell valósítaniuk a demokratikus centralizmust, és a néptömegekre kell támaszkodniuk, az állami szervek dolgozóinak a népet kell szolgálniuk.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
Bethune
elvtársnak tiszta önzetlensége és másokért való áldozatkészsége a munka iránti
határtalan felelősségérzetben, az elvtársak és a nép iránti határtalan szeretetben
nyilvánult meg. Minden kommunistának tanulnia kell tőle.
.....
Mindannyiunknak meg kell tanulnunk tőle a tiszta önzetlenség szellemét. Ebből
kiindulva válhatunk olyan emberré, aki a népnek nagy szolgálatokat tesz. Az
ember képességei lehetnek nagyok vagy kicsik, de ha ilyen szellemmel rendelkezik,
akkor már nemes lelkű, tiszta jellemű, erkölcsileg magasrendű, minden hitvány
érdektől mentes és a nép számára értékes ember.
"Norman Bethune emlékezetére" (1939. december 21.), Válogatott Művek II. k.
Kommunista pártunk, valamint a kommunista párt vezette 8. Hadsereg és az Új 4. Hadsereg a forradalom seregei. Seregeink teljesen a nép felszabadításának szentelik magukat, és maradéktalanul a nép érdekeiért dolgoznak.
"Szolgáljuk a népet" (1944. szeptember 8.), Válogatott Művek III. k.
Minden káderünk, bármilyen tisztséget töltsön is be, a nép szolgája, minden, amit teszünk, az a népnek tett szolgálat. Hogyan is haboznánk bármi rosszat kivetni magunkból?
"Az 1945-ös év feladatai" (1944. december 15.)
Kötelességünk, hogy felelőseknek tartsuk magunkat a népért. Minden szó, minden tett, minden politika feleljen meg a nép érdekeinek; s ha hiba fordul elő, azt okvetlenül ki kell javítani - ezt jelenti a nép iránt érzett felelősség.
"A japán agresszió elleni háború győzelme után kialakult helyzet és politikánk" (1945. augusztus 13.), Válogatott Művek IV. k.
Ahol harc van, ott van áldozat is, és az emberhalál megszokott jelenség. Mikor azonban a nép érdekeire és a nép nagy többségének szenvedéseire gondolunk, és a népért áldozzuk életünket, halálunk méltó lesz. Természetesen mindent el kell követnünk a szükségtelen áldozatok csökkentésére.
"Szolgáljuk a népet" (1944. szeptember 8.), Válogatott Művek III. k.
Mindenkinek meg kell halnia egyszer, de a halál jelentősége más és más. Szima Csien, a régi kínai író mondta: "Noha a halál minden embernek osztályrésze, lehet súlyosabb, mint a Taj-hegy, s lehet könnyebb a pehelynél." Aki a nép érdekeiért adja életét, annak halála súlyosabb a Taj-hegynél; aki viszont a fasisztákat szolgálja, és a nép kizsákmányolóiért és elnyomóiért hal meg, annak halála könnyebb, mint a pehely.
"Szolgáljuk a népet" (1944. szeptember 8.), Válogatott Művek III. k.
18. A HAZAFISÁG ÉS AZ INTERNACIONALIZMUS
Lehet-e a kommunista, mint internacionalista, egyben hazafi is? Véleményünk szerint nemcsak lehet, de annak is kell lennie. A hazafiság konkrét tartalmát a történelmi körülmények szabják meg. Az egyik oldalon áll a japán agresszorok és Hitler "hazafisága", a másikon a mienk. A kommunistáknak elszántan szembe kell szállniuk a japán agresszorok és Hitler úgynevezett "hazafiságával". A japán és a német kommunisták defetisták azokat a háborúkat illetően, amelyeket országaik viselnek. Minden módon elősegíteni a japán agresszorok háborújának és a hitleri háborúnak elvesztését, ez a japán és a német nép érdeke; minél teljesebb ez a vereség, annál jobb. ... Mert a japán agresszorok és Hitler háborúja nemcsak a világ népeinek okoz kárt, hanem saját országaik népeinek is. Kína esete azonban más, hiszen Kína az agresszió áldozata. Ezért a kínai kommunistáknak össze kell kapcsolniuk a hazafiságot az internacionalizmussal. Mi internacionalisták vagyunk, és ugyanakkor hazafiak is, jelszavunk: harcolni hazánk védelmében az agresszorok ellen. Számunkra bűn a defetizmus, és múlhatatlan kötelességünk törekedni a japán agresszió elleni háború győzelmére. Mert csak akkor verhetjük le az agresszort és vívhatjuk ki nemzeti felszabadulásunkat, ha hazánk védelméért harcolunk. Csak nemzeti felszabadulásunk kivívásán át juthat el a proletariátus és az egész dolgozó nép a felszabaduláshoz. Kína győzelme és a Kína elleni agressziót folytató imperialisták leverése egyszersmind segítséget jelent más országok népei számára is. Éppen ezért a hazafiság az internacionalizmus gyakorlati megvalósítása a nemzeti felszabadító háborúban.
"A Kínai Kommunista Párt helye a nemzeti háborúban" (1938. október), Válogatott Művek II. k.
Egy külföldi, aki semmilyen önző célt sem követve saját hivatásának tekinti a kínai nép felszabadításának ügyét, milyen szellemben teszi ezt? Az internacionalizmus szellemében, a kommunizmus szellemében, amelyet minden kínai kommunistának meg kell tanulnia. ... Egyesülnünk kell minden tőkés ország proletariátusával, egyesülnünk kell Japán, Anglia, az Egyesült Államok, Németország, Olaszország és minden más tőkés ország proletariátusával, mert csak így lehet megdönteni az imperializmust, felszabadítani nemzetünket és népünket, valamint a világ más nemzeteit és népeit. Ez a mi internacionalizmusunk, ez az, amellyel harcolunk a szűk látókörű nacionalizmus és a szűk látókörű hazafiság ellen.
"Norman Bethune emlékezetére" (1939. december 21.), Válogatott Művek II. k.
A teljes felszabadulásukért vívott harcban az elnyomott népek elsősorban saját küzdelmeikre támaszkodnak, és csak azután a nemzetközi segítségre. Annak a népnek, amely már kivívta a forradalom győzelmét, segítenie kell a még felszabadulásukért harcoló népeket. Ez a mi internacionalista kötelességünk.
Beszélgetés afrikai barátokkal fogadásuk alkalmával (1963. augusztus 8.)
A szocialista országok merőben új típusú államok, amelyekben megdőlt a kizsákmányoló osztályok uralma, és a dolgozó nép hatalomra került. Az ilyen országok egymás közötti viszonylatában az internacionalizmus és a hazafiság egységének elve érvényesül. A közös érdekek és közös eszmények szorosan összefűznek bennünket.
"Beszéd a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából tartott ülésén" (1957. november 6.)
Egyesüljenek a szocialista táborhoz tartozó országok népei, egyesüljenek Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei, egyesüljenek a világ különböző földrészein élő népek, egyesüljenek az összes békeszerető országok, egyesüljenek mindazok az országok, amelyek szenvednek az amerikai agressziótól, ellenőrzéstől, beavatkozástól és önkényeskedéstől, és a legszélesebb egységfrontot kialakítva szálljanak szembe az amerikai imperializmus agressziós és háborús politikájával, s védelmezzék a világbékét.
"Nyilatkozat a panamai nép amerikai imperializmus elleni hazafias és igazságos harcának támogatásáról" (1964. január 12.)
A
dolgok állandóan fejlődnek. Az 1911-es forradalom óta mindössze negyvenöt év
telt el, de Kína arculata azóta tökéletesen megváltozott. További negyvenöt
év múlva, vagyis 2001-re, a XXI. század elejére, még nagyobb változások fognak
végbemenni az országban. Kína addigra hatalmas szocialista ipari országgá válik.
Ennek így is kell lennie. Mert Kína 9,600,000 négyzetkilométer területtel és
600 millió lakossal rendelkező ország, amelynek nagyobb mértékben kell hozzájárulnia
az emberiség ügyéhez. Hosszú időn keresztül azonban ez a hozzájárulás igen kicsi
volt. Ezt sajnáljuk.
Emellett szerényeknek kell lennünk. Nemcsak jelenleg, de még negyvenöt esztendő
múlva is, mindenkor szerényeknek kell maradnunk. Nekünk, kínaiaknak, a nemzetközi
kapcsolatokban elszántan, alaposan, maradéktalanul és tökéletesen fel kell számolnunk
a nagyhatalmi sovinizmust.
"Dr. Szun Jat-szen emlékezetére" (1956. november)
Sohasem szabad a nagyhatalmi sovinizmus gőgjébe esnünk, és sohasem szabad önteltnek lennünk forradalmunk győzelme, építésünk egyes eredményei miatt. Minden országnak, akár kicsiny, akár nagy, megvannak a maga erősségei és gyengéi.
"Megnyitó beszéd a Kínai Kommunista Párt VIII. Országos Kongresszusán" (1956. szeptember 15.)
Ez a hadsereg rettenthetetlen szellemmel rendelkezik, el van szánva minden ellenség legyőzésére, és sohasem hódol meg az ellenség előtt. Akármekkorák legyenek is a nehézségek és a viszontagságok, ha csak egyetlenegy ember marad is, az tovább folytatja a harcot.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Ki kell bontakoztatnunk harci stílusunkat: bátran küzdünk, nem riadunk vissza az áldozatoktól, nem félünk a fáradságtól és folyamatosan harcolunk (azaz rövid időn belül pihenés nélkül egymás után több ütközetet vívunk meg.)
"A jelenlegi helyzet és feladataink" (1947. december 25.), Válogatott Művek IV. k.
Mártírjaink ezrei és tízezrei hősiesen áldozták fel életüket a nép érdekeiért soraink élén; emeljük magasra zászlójukat és meneteljünk előre a vérünk megfestette úton!
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Legyünk elszántak, ne féljünk az áldozatoktól, küzdjünk le minden nehézséget, hogy kivívjuk a győzelmet!
"Ostoba Apó elhordta a hegyeket" (1945. június 11.), Válogatott Művek III. k.
... Az Északi Hadjárat kibontakozásának döntő pillanatában a Kuomintang-hatóságok áruló és népellenes politikája, mely a "párttisztogatásban" és a lemészárlásban nyilvánul meg, tönkretette a Kuomintangnak, a kommunista pártnak és valamennyi néprétegnek a kínai nép felszabadítása ügyét képviselő nemzeti egységfrontját és annak minden forradalmi politikáját. ... Ennek következtében az egység helyébe a polgárháború, a demokrácia helyébe a diktatúra lépett, és Kína fényes arculata árnyékba borult. De a Kínai Kommunista Pártot és a kínai népet nem sikerült sem megfélemlíteni, sem meghódoltatni, sem kiirtani. Talpra állt, lemosta magáról a vért, eltemette elesett bajtársait, és ismét csatába indult. Magasra emelve a forradalom hatalmas lobogóját, fegyveres ellenállási harcot vívott, és Kína óriási területein népi kormányt hozott létre, megvalósította a földreformot, felállította a népi hadsereget - a kínai vörös hadsereget -, megőrizte és növelte a kínai nép forradalmi erőit.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
Nektek sok a jótulajdonságtok, és nagyok az érdemeitek, de ne feledjétek: nem szabad elbizakodnotok. Tisztelnek benneteket és méltán, de ez könnyen elbizakodottsághoz vezethet. Ha pedig elbizakodtok, és nem lesztek szerények, nem tesztek többé erőfeszítéseket, nem tisztelitek a többieket, nem tisztelitek a kádereket és a tömegeket, akkor nem lehettek többé hősök és példaképek. A múltban már akadtak ilyenek, de én azt remélem, hogy ti nem fogjátok az ő példájukat követni.
"Tanuljunk meg gazdasági munkát végezni" (1945. január 10.), Válogatott Művek III. k.
Az ellenség felszámolásáért, az ipari és mezőgazdasági termelés helyreállításáért és növeléséért vívott harcban sok viszontagságot és nehézséget leküzdöttetek, mérhetetlen bátorságról, bölcsességről és aktivitásról tettetek tanúságot. Példaképei vagytok az egész kínai nemzetnek, gerince a nép ügye győzelmes előbbrevitelének minden területen, biztos pillérei a népi kormánynak, összekötő híd a népi kormány és a széles tömegek között.
A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának nevében mondott üdvözlő beszéd a hős katonák és élenjáró dolgozók képviselőinek országos értekezletén (1950. szeptember 25.)
Nekünk, a kínai nemzetnek, megvan a bátorságunk utolsó csepp vérünkig is harcolni az ellenséggel, megvan az eltökéltségünk saját erőnkre támaszkodva visszaszerezni elveszített területeinket és nemzeti becsületünket, megvan a képességünk, hogy megálljunk a magunk lábán a világ nemzetei között.
"A japán imperializmus elleni taktikáról" (1935. december 27.), Válogatott Művek I. k.
20. SZORGALOMMAL ÉS TAKARÉKOSSÁGGAL ÉPÍTSÜK HAZÁNKAT
Gondoskodnunk kell arról, hogy valamennyi káderünk és egész népünk állandóan szem előtt tartsa: hazánk nagy szocialista ország, de gazdaságilag elmaradott, szegény ország; ez igen nagy ellentmondás. Több évtizedig tartó kemény harcra van szükségünk, hogy hazánkat gazdaggá és erőssé tegyük, és ennek során egyebek között a legszigorúbb gazdaságosságot kell érvényesítenünk, küzdenünk kell a pazarlás ellen, vagyis azt az irányelvet kell követnünk, hogy hazánkat szorgalommal és takarékossággal építjük.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
A gyárak, üzletek és minden állami, szövetkezeti, valamint egyéb vállalkozás vezetésében a szorgalomnak és takarékosságnak kell érvényesülnie. A szorgalom és takarékosság elvét minden téren meg kell valósítani. Ez a gazdaságosság elve, és a gazdaságosság a szocialista gazdaság egyik alapvető elve. Kína nagy ország, de jelenleg még igen szegény. Több évtizedbe telik, amíg Kínát gazdag országgá tehetjük. De még ennek bekövetkezése után is érvényesítenünk kell a szorgalom és takarékosság elvét. Legkivált azonban a most elkövetkező néhány évtizedben, az ötéves tervek jelenlegi sorozatában kell különösen síkraszállnunk a szorgalomért és a takarékosságért, és különös gondot fordítanunk a gazdaságosságra.
Megjegyzés a "Szorgalom és takarékosság egy termelőszövetkezet vezetésében" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" I. k.
Bárhol vagyunk, mindenütt a legnagyobb gonddal kell törődnünk a munkaerővel és az anyagi eszközökkel, sohasem szabad rövidlátóknak lennünk, és tékozlást vagy pazarlást megengednünk. Bárhol vagyunk, munkánk megindulásának évétől kezdve számításba kell vennünk az elkövetkezendő sok évet, a háború még hosszú ideig tartó voltát, az ellentámadást, s az ellenség kiűzése utáni építőmunkát. Egyfelől tehát sohase tékozoljunk vagy pazaroljunk, másfelől nagy erővel fokozzuk a termelést. Előfordult egyes helyeken, hogy nem számítottak hosszabb időre, elhanyagolták mind a munkaerővel és az anyagi eszközökkel való takarékoskodást, mind a termelés növelését, s ezért drágán fizettek. Ez tanulság számunkra, fel kell most hívnunk rá a figyelmet.
"Tanuljunk meg gazdasági munkát végezni" (1945. január 10.), Válogatott Művek III. k.
A mezőgazdasági termelés és a kisvárosok ipari termelése gyors ütemű helyreállításának és fejlesztésének érdekében, mindent el kell követnünk a feudális rend felszámolásáért vívott harc során, hogy a lehető legjobban megóvjuk az összes használható termelőeszközöket és létfenntartási eszközöket, határozott intézkedéseket hozzunk olyanokkal szemben, akik pusztítják vagy pazarolják azokat, szembeszálljunk a mértéktelen evés-ivással, és ügyeljünk a gazdaságosságra.
"Beszéd a Sanszi-Szuijüan felszabadított terület káderkonferenciáján" (1948. április 1.), Válogatott Művek IV. k.
A pénzügyi kiadásokban irányelvünk legyen a takarékoskodás. A kormányszervek minden dolgozója számára világossá kell tennünk, hogy a korrupció és a pazarlás nagyon súlyos bűn. A korrupció és a pazarlás elleni harc máris bizonyos eredményekkel járt, de további erőfeszítések még indokoltak. Minden rézgarast megtakarítunk a háború és a forradalom ügye számára s a gazdasági építés számára, ez a mi könyvelési rendszerünk elve.
"Gazdaságpolitikánk" (1934. január 23.), Válogatott Művek I. k.
Az utóbbi időben sok funkcionáriusunknál veszélyes tendencia kapott lábra: nem hajlandók osztozni a tömegek örömében és bajában, hanem személyes presztízsükre és előnyeikre törekszenek. Ez igen rossz dolog. E tendencia leküzdésének egyik módja az, hogy a termelés növelésére és a takarékosságra irányuló mozgalom keretében egyszerűsítjük apparátusunkat, áthelyezzük a kádereket alacsonyabb szintre, hogy jelentős számban visszatérjenek a termelőmunkához.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
A hadseregnek a termelőmunka útján való önellátása nemcsak javított a hadsereg életkörülményein, könnyített a nép terhein, és ezzel lehetővé tette a hadsereg kibővítését, hanem nyomban más kiegészítő eredményeket is hozott. Ezek a következők:
1.
Javult a kapcsolat a tisztek és a közkatonák között. A tisztek és a közkatonák
együtt dolgoznak a termelésben, és szinte testvérekké válnak.
2. Erősödött a fizikai munka szeretete. ... Amióta a hadsereg megkezdte a termelést
saját ellátására, erősödött a fizikai munka szeretete, és sikerült kiküszöbölni
a henyélést.
3. Erősödött a fegyelem. A munkafegyelem betartása a termelésben nemhogy gyengítette
volna a fegyelmet a harcban és a hadsereg életében, hanem ellenkezőleg, még
fokozta azt.
4. Javult a kapcsolat a hadsereg és a nép között. Amióta a csapatok megkezdték
saját "háztartásukat", azóta csak ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak
elő sértések a lakosság tulajdonával szemben. Minthogy a hadsereg és a nép munkaerőcserével
segíti egymást a termelésben, még jobban erősödött közöttük a barátság.
5. A hadseregben csökkent a zsörtölődés a hatalmi szervekkel, és javult a kapcsolat
a hadsereg és a hatalmi szervek között is.
6. Lendületet kapott a nép nagy termelési kampánya. Amióta a hadsereg is termelőmunkát
végez, még nyilvánvalóbbá vált annak szükségessége, hogy a kormányszervek, valamint
egyéb szervek és szervezetek is foglalkozzanak a termeléssel, és ezt fokozott
energiával meg is teszik; ennek nyomán természetesen még nyilvánvalóbb lett
annak szükségessége is, hogy a termelés fokozására az egész nép egyetemes kampányt
folytasson, s az is egyre nagyobb energiával megy végbe.
"A hadsereg termelőmunka útján való önellátásáról, s a stílusjavításért és a termelésért folyó nagyszabású mozgalmak jelentőségéről" (1945. április 27.), Válogatott Művek III. k.
Akadnak, akik azt állítják, hogy ha alakulataink termelőmunkát folytatnak, akkor nem tudnak harcolni és katonai kiképzésben részesülni, ha pedig a kormányszervek, valamint egyéb szervek és szervezetek folytatnak termelőmunkát, akkor nem tudják elvégezni saját munkájukat. Ez azonban hamis érvelés. Az utóbbi években alakulataink a határvidéken nagyszabású termelőmunkát végeztek, és ezáltal elegendő élelmiszert és ruházatot biztosítottak önmaguknak, emellett részt vettek a kiképzésben, folytatták politikai és közművelődési tanulmányaikat is, méghozzá minden eddiginél nagyobb sikerrel; azóta még szilárdabb lett az egység a hadseregen belül, valamint a hadsereg és a nép között. Az elmúlt év folyamán a frontkörzetekben nagymérvű termelési kampány folyt, de ugyanakkor óriási sikereket értek el a hadviselésben, és kiképzési kampányt is indítottak mindenütt. A termelőmunkának köszönhető, hogy a kormányszervek, valamint egyéb szervek és szervezetek dolgozói jobban élnek, és egyúttal még nagyobb odaadással és hatékonysággal dolgoznak; ez a helyzet a határvidéken és a frontkörzetekben egyaránt.
"Tanuljunk meg gazdasági munkát végezni" (1945. január 10.), Válogatott Művek III. k.
21. ÖNERŐRE TÁMASZKODÁS ÉS KEMÉNY HARC
Milyen alapra kell építeni politikánkat? Saját erőnkre, s ez azt jelenti, hogy saját erőnkből kell felküzdenünk magunkat. Korántsem állunk egyedül, a világ valamennyi imperializmus ellen harcoló országa és népe mind barátunk. Mégis hangsúlyozzuk a saját erőnkre való támaszkodást. A magunk szervezte erőnkre támaszkodva legyőzhetünk minden kínai és külföldi reakcióst.
"A japán agresszió elleni háború győzelme után kialakult helyzet és politikánk" (1945. augusztus 13.), Válogatott Művek IV. k.
Síkraszállunk az önerőre támaszkodás mellett. Reméljük ugyan a külső segítséget, de attól nem válhatunk függővé; saját erőfeszítéseinkre, az egész hadsereg és az egész nép alkotóerejére támaszkodunk.
"Tanuljunk meg gazdasági munkát végezni" (1945. január 10.), Válogatott Művek III. k.
A győzelmet az egész országban kivívni - ez csupán a tízezer mérföldes hosszú menetelés első lépése. ... A kínai forradalom óriási ugyan, de utána még hosszabb az út, még hatalmasabb és még keményebb a munka. Ezt már most kell tudatosítani a pártban, és feltétlenül arra kell késztetni az elvtársakat, hogy továbbra is megőrizzék a szerény és megfontolt, elbizakodottságtól és elhamarkodottságtól mentes stílust, továbbra is megőrizzék a kemény harci stílust.
"Beszámoló a Kínai Kommunista Párt VII. Központi Bizottságának második plenáris ülésén" (1949. március 5.), Válogatott Művek IV. k.
A káderek között maradéktalanul fel kell számolni minden olyan gondolatot, hogy kemény harcok, vér és verejték nélkül szerencsés véletlenek segítségével könnyen lehet kivívni a győzelmet.
"Építsünk szilárd bázist Észak-Kelet-Kínában" (1945. december 28.), Válogatott Művek IV. k.
Állandó propagandát kell folytatnunk a nép körében a világ haladásáról és a fényes jövőről, hogy a győzelembe vetett hit hassa át a népet. Egyúttal meg kell mondanunk a népnek és az elvtársaknak azt is, hogy utunk kanyargós. A forradalom útjában még sok akadály, sok nehézség áll. Pártunk VII. kongresszusa sok nehézséggel számolt, mi inkább több nehézséget veszünk számításba, mint kevesebbet. Egyes elvtársak nem szeretnek sokat gondolni a nehézségekre. Pedig a nehézségek tények, amelyeket tudomásul kell venni, akármennyi adódjék is belőlük, és semmiképpen sem szabad velük szemben a "tudomásul nem vevés politikáját" követni. A nehézségeket tudomásul kell vennünk, elemeznünk kell azokat, és harcolnunk kell ellenük. A világon nem létezik egyenes út, fel kell készülnünk a kanyargós útra, és ne akarjunk olcsón jutni a dolgokhoz. Fel sem tételezhetjük, hogy egy szép reggel valamennyi reakciós önként térdre borul előttünk. Röviden, jövőnk fényes, de utunk tele van kanyarokkal. Még sok nehézség áll előttünk, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ha egységbe forrunk az egész néppel, és közös erőfeszítéseket teszünk, feltétlenül leküzdhetünk minden nehézséget, és elérhetjük a győzelmet.
"A csungkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.), Válogatott Művek IV. k.
Aki csak a dolgok fényes oldalát látja meg, és nem veszi észre a nehézségeket, az nem tud sikerrel harcolni a párt előtt álló feladatok teljesítéséért.
"A koalíciós kormányról" (1945. április 24.), Válogatott Művek III. k.
A társadalom javait maguk a munkások, parasztok és dolgozó értelmiségiek hozzák létre. Ha ezek saját kezükbe veszik sorsukat, követik a marxista-leninista irányvonalat, és aktívan hozzáfognak a problémák megoldásához ahelyett, hogy kikerülnék azokat, akkor nem létezhetnek a világon olyan nehézségek, amelyeket le ne küzdhetnének.
Megjegyzés "A párttitkár személyesen kezeli az ügyeket, és az egész párttagság közreműködik a szövetkezetek kiépítésében" című íráshoz (1955.), "Szocialista fellendülés a kínai falvakban" I. k.
Valamennyi elvtársunknak a pártban teljes mértékben számításba kell vennie ezt, és készen kell állnia arra, hogy hajlíthatatlan elszántsággal és tervszerűen leküzdjön minden nehézséget. A reakciós erők előtt is vannak nehézségek, és vannak előttünk is. De az ő nehézségeik leküzdhetetlenek, minthogy olyan erőkről van szó, amelyek a pusztuláshoz közelednek, és nincsen jövőjük. A mi nehézségeink ezzel szemben leküzdhetők, mert mi új, feltörekvő és fényes távlatú erők vagyunk.
"A kínai forradalom új fellendülése elé" (1947. február 1.), Válogatott Művek IV. k.
Elvtársainknak nehéz időkben látniuk kell az eredményeket, látniuk kell a fényes jövőt, és fokozniuk kell bátorságukat.
"Szolgáljuk a népet" (1944. szeptember 8.), Válogatott Művek III. k.
Minden új dolog nehézségek közepette és kanyarokon át fejlődik. Merő ábránd volna azt hinni, hogy a szocializmus ügyében nehézségek és kanyarok nélkül, óriási erőfeszítések nélkül, mindig kedvező széllel, könnyen arathatunk sikereket.
"A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről" (1957. február 27.)
A forradalmi harcokban időnként a nehézségek kerülnek fölénybe a kedvező feltételekkel szemben; ilyenkor a nehézségek alkotják az ellentmondás fő oldalát, és a kedvező feltételek pedig a másodlagos oldalát. A forradalmárok azonban erőfeszítéseikkel lépésről lépésre le tudják küzdeni a nehézségeket, és új, kedvező helyzetet tudnak teremteni; így a nehéz helyzet átengedi helyét a kedvező helyzetnek.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
Mi a munka? A munka nem más, mint harc. Ezeken a helyeken nehézségek, problémák merültek fel, melyeknek leküzdéséhez, illetve megoldásához szükség van ránk. Azért megyünk oda dolgozni és harcolni, hogy leküzdjük a nehézségeket. Csak az a jó elvtárs, akit leginkább odahúz a szíve, ahol legnagyobbak a nehézségek.
"A csungkingi tárgyalásokról" (1945. október 17.), Válogatott Művek IV. k.
Van egy régi kínai példabeszéd, melynek címe: "Ostoba Apó elhordta a hegyeket". Arról van benne szó, hogy élt valamikor réges-régen Kína északi részén egy aggastyán, név szerint Ostoba Apó az Északi hegyekből. Házától délre két hatalmas hegy, a Tajhang és a Vangvu állta el az utat. Ostoba Apó elhatározta, hogy fiaival együtt ásóval a kezében elhordja a hegyeket. Egy másik öreg ember, akit Bölcs Aggastyánnak neveztek, fáradozásuk láttán elnevette magát, és ekképpen szólt: "Micsoda ostobaságot műveltek! Hogy tudnátok ti néhányan elhordani két ilyen hatalmas hegyet?" Ostoba Apó így válaszolt: "Ha majd meghalok, a fiaim folytatják, s ha ők is meghalnak, itt maradnak az unokáim, és így váltják majd egymást a nemzedékek végtelen sorban. Akármilyen magasak is a hegyek, tovább már nem nőhetnek, és minden ásónyommal kisebbek lesznek. Miért is ne hordhatnánk el azokat az útból?" Miután megcáfolta a Bölcs Aggastyán hibás érvét, Ostoba Apó nap nap után töretlen meggyőződéssel ásta a hegyeket. Az Ég Urát meghatotta ez a buzgalom, s leküldte a földre két szolgáját, akik ezután elvitték a két hegyet. Manapság szintén két hatalmas hegy nehezedik a kínai népre: az egyik az imperializmus, a másik a feudalizmus. A Kínai Kommunista Párt régen elhatározta, hogy elhordja e két hegyet. Ki kell tartanunk és szüntelenül kell dolgoznunk, s akkor mi is megindítjuk az Ég Urának a szívét. Ez az Ég Ura ugyanis nem más, mint a kínai nép tömegei. Ha felkelnek és velünk együtt ássák e két hegyet, miért is ne tudnánk azokat elhordani?
"Ostoba Apó elhordta a hegyeket" (1945. június 11.), Válogatott Művek III. k.
22. A GONDOLKODÁS MÓDJA ÉS A MUNKA MÓDSZEREI
Az emberiség története szüntelen fejlődés története a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalma felé. Ez a folyamat sohasem ér véget. Olyan társadalomban, amelyben osztályok léteznek, sohasem szűnik meg az osztályharc. Az osztály nélküli társadalomban sohasem szűnik meg a harc az új és a régi, a helyes és a helytelen között. A termelési harc és a tudományos kísérletezés területén az emberiség szüntelenül halad előre, és a természet szintén állandóan fejlődik; sohasem marad meg egyazon színvonalon. Éppen ezért az emberiségnek állandóan össze kell foglalnia tapasztalatait, és mindig valami újat kell felfedeznie, feltalálnia, alkotnia, és előre kell haladnia. Minden olyan nézet, amely az egy helyben topogást, a pesszimizmust, a tétlenséget és az önelégültséget hirdeti, helytelen. Helytelen azért, mert nem felel meg sem a mintegy egymillió éves társadalmi fejlődés történelmi tényeinek, sem azoknak a történelmi tényeknek, amelyeket idáig megismertünk a természetben (amint azok például az égitestek, a Föld, az élet és más természettudományok történetében megnyilvánulnak).
Idézve "Csou En-laj miniszterelnöknek a III. Országos Népi Gyűlés első ülésszakán a kormány munkájáról tartott beszámolójá"-ban (1964. december 21-22.)
A természettudomány az ember egyik fegyvere a szabadságért folyó harcban. Annak érdekében, hogy az ember kivívja szabadságát a társadalomban, a társadalomtudományokat kell alkalmaznia a társadalom megismerésére és átalakítására, a szociális forradalom végrehajtására. Annak érdekében, hogy az ember kivívja szabadságát a természetben, a természettudományokat kell alkalmaznia a természet megismerésére, meghódítására és átalakítására, és ily módon elnyeri a szabadságot a természettől.
Beszéd a Határvidék Természettudományi Kutató Társaságának alakuló ülésén (1940. február 5.)
A marxista filozófiának, a dialektikus materializmusnak két kiemelkedő sajátossága van: az egyik - osztályjellege, nyílt elismerése annak, hogy a dialektikus materializmus a proletariátust szolgálja; a másik - gyakorlati jellege, annak hangsúlyozása, hogy az elmélet és a gyakorlat között kölcsönös összefüggés van, az elmélet alapja a gyakorlat, az elmélet viszont a gyakorlat szolgálatában áll.
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
A marxista filozófia szerint nem az a nagyon fontos probléma, hogy megértsük az objektív világ törvényszerűségeit, és ily módon meg tudjuk magyarázni a világot, hanem az, hogy e törvényszerűségek ismeretében aktívan alakítsuk át a világot.
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
Honnan erednek az ember helyes eszméi? Talán az égből pottyannak? Nem. Talán az emberi elmével együtt születnek meg? Nem. Az ember helyes eszméi csakis a társadalmi gyakorlatból eredhetnek, csakis a termelési harcból, az osztályharcból és a tudományos kísérletezésből, a társadalom e háromféle gyakorlatából.
"Honnan erednek az ember helyes eszméi?" (1963. május)
Az ember eszméit társadalmi léte határozza meg. A haladó osztályt képviselő helyes eszmék a társadalmat és a világot átalakító anyagi erővé válnak, mihelyt a tömegek magukévá teszik azokat.
"Honnan erednek az ember helyes eszméi?" (1963. május)
Az emberek a társadalmi gyakorlatban különféle harcokat vívnak, és gazdag tapasztalatokat nyernek, mind eredményeseket, mind eredményteleneket. Az objektív külső világ számtalan jelensége tükröződik az ember elméjében az öt érzékszerv, a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás szerve által. Ez eleinte csak érzéki megismerés. Amikor az érzéki megismerés anyaga nagy mennyiségben felhalmozódik, ugrás következik be, és az érzéki megismerés átalakul racionális megismeréssé, vagyis eszmévé. Ez a megismerésnek egyik folyamata. Ez a megismerés egész folyamatának első szakasza, az objektív anyagtól a szubjektív szellemhez, a léttől az eszmékhez való átmenet szakasza. Ebben a szakaszban még nem bizonyosodik be, hogy a szellem, az eszmék (beleértve az elméleteket, politikát, terveket, intézkedéseket) helyesen tükrözik-e az objektív külső világ törvényeit vagy sem, helyességükről tehát még nem lehet bizonyságot szerezni. Ezután következik a megismerés folyamatának második szakasza, nevezetesen a szellemtől az anyaghoz, az eszméktől a léthez való átmenet szakasza, amelynek során a társadalmi gyakorlatban alkalmazzuk az első szakaszban szerzett ismereteket, hogy megvizsgáljuk, vajon a kívánt sikerekre vezetnek-e ezek az elméletek, politika, tervek, intézkedések stb. Általánosságban szólva helyesek azok, amelyek sikerrel végződnek, helytelenek pedig, amelyek sikerteleneknek bizonyulnak, és ez kiváltképpen áll az emberiségnek a természettel vívott harcára. A társadalmi harcban a haladó osztályt képviselő erők néha bizonyos mértékű kudarcot szenvednek, de nem azért, mert eszméik helytelenek, hanem azért, mert a harcban álló felek erőviszonyának szempontjából a haladó erők időlegesen még nem olyan erősek, mint a reakciós erők. Ennek következtében időleges kudarcot szenvednek, de előbb-utóbb győzni fognak. Miután az emberi megismerés keresztülment a gyakorlat próbáján, újabb ugrás következik be. Ez az ugrás még az előzőnél is nagyobb jelentőségű, hiszen egyedül ez bizonyíthatja, hogy a megismerés első ugrása, vagyis az eszmék, elméletek, politika, tervek, intézkedések stb., amelyeket az objektív külső világ visszatükröződésének folyamán nyertünk, helyesek voltak-e vagy helytelenek. Ezen kívül az igazság ellenőrzésének nincs más módja.
"Honnan erednek az ember helyes eszméi? (1963. május)
Helyes megismeréshez gyakran csak úgy juthatunk el, ha többször ismétlődik meg a folyamat, amely az anyagtól a szellemhez, majd vissza az anyaghoz, vagyis a gyakorlattól a megismeréshez, majd vissza a gyakorlathoz vezet. Ez a marxista ismeretelmélet, vagyis a dialektikus materialista ismeretelmélet.
"Honnan erednek az ember helyes eszméi?" (1963. május)
Senkinek, aki meg akar ismerkedni valamilyen dologgal, nincs más lehetősége, mint hogy kapcsolatba kerüljön vele, vagyis annak környezetében éljen (gyakoroljon). ... Ha tudást akarsz szerezni, részt kell venned a valóság átalakításának gyakorlatában. Ha meg akarod ismerni egy körte ízét, át kell alakítanod a körtét azáltal, hogy azt elfogyasztod. ... Ha meg akarod ismerni a forradalom elméletét és módszereit, részt kell venned a forradalomban. Minden igazi tudás a közvetlen tapasztalatból ered.
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
Az ismeret a gyakorlattal kezdődik, és a gyakorlat révén szerzett elméleti ismeretnek ismét vissza kell térnie a gyakorlathoz. A megismerés aktív funkciója nem csupán az érzéki megismeréstől a racionális megismeréshez vezető aktív ugrásban nyilvánul meg, hanem - ami még ennél is fontosabb - meg kell nyilvánulnia a racionális megismeréstől a forradalmi gyakorlathoz vezető ugrásban is.
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
Köztudomású, hogy bármilyen dologgal foglalkozzunk is, ha nem értjük annak körülményeit, természetét és más dolgokkal való összefüggéseit, akkor nem ismerhetjük meg e dolog törvényeit, nem tudjuk, hogyan lássunk hozzá, és nem tudunk vele boldogulni.
"A kínai forradalmi háború stratégiai kérdései" (1936. december), Válogatott Művek I. k.
Ha az ember sikert akar elérni munkájában, vagyis el akar jutni a várt eredményekhez, feltétlenül összhangba kell hoznia eszméit az objektív külső világ törvényszerűségeivel. Ha ezek nem állnak összhangban, akkor az ember a gyakorlatban kudarcot vall. Miután kudarcot vallott, levonja belőle a tanulságokat, helyesbíti eszméit, hogy immár megfeleljenek a külső világ törvényszerűségeinek, ily módon a kudarcot sikerré változtathatja. Éppen ezt az igazságot fejezi ki az a mondás, hogy "a kudarc okosabbá teszi az embert".
"A gyakorlatról" (1937. július), Válogatott Művek I. k.
Marxisták vagyunk, és a marxizmus arra tanít bennünket, hogy a problémák megközelítésénél ne az elvont meghatározásokból, hanem az objektív tényekből induljunk ki, és e tények elemzése alapján dolgozzuk ki irányelveinket, politikánkat és intézkedéseinket.
"Beszédek az irodalom és művészet jenani fórumán" (1942. május), Válogatott Művek III. k.
A tényleges körülményeknek megfelelően megszabni munkánk irányelveit, ez a legalapvetőbb munkamódszer, melyet minden kommunistának mélyen emlékezetébe kell vésnie. Ha elkövetett hibáink okait vizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy kivétel nélkül abból eredtek, hogy elszakadtunk az adott időben és helyen fennálló tényleges körülményektől, és szubjektív módon szabtuk ki munkánk irányelveit.
"Beszéd a Sanszi-Szuijüan felszabadított terület káderkonferenciáján" (1948. április 1.), Válogatott Művek IV. k.
A világon csak az idealizmus és a metafizika az, amely legkevésbé kíván erőfeszítéseket, hiszen megengedi, hogy az emberek kedvük szerint állítsanak képtelenségeket, s nem számol az objektív valósággal, és nem áll az objektív valóság ellenőrzése alatt. Ezzel szemben a materializmus és a dialektika erőfeszítéseket kíván, számolnia kell az objektív valósággal, és alá kell vetnie magát az objektív valóság ellenőrzésének. Aki nem tesz erőfeszítéseket, az az idealizmus és a metafizika útjára csúszhat.
Megjegyzés "A Hu Fung-féle ellenforradalmi klikkről szóló anyag"-hoz (1955. május)
Ha valamit szemügyre veszünk, annak lényegét kell vizsgálnunk, és jelenségeit csak úgy kell tekintenünk, mint a küszöbhöz vezető kísérőt; mihelyt azonban átléptük a küszöböt, nyomban meg kell ragadnunk a dolog lényegét. Ez az elemzésnek egyedüli megbízható és tudományos módszere.
"Egyetlen szikrából préritűz keletkezhet" (1930. január 5.), Válogatott Művek I. k.
A dolgok fejlődésének alapvető oka nem a dolgokon kívül, hanem azokon belül, éspedig azok belső ellentmondásosságában rejlik. Az ilyen ellentmondásosság megvan minden egyes dologban, és éppen ez idézi elő a dolgok mozgását és fejlődését. A dolgokban rejlő ellentmondásosság a fejlődés alapvető oka, a más dolgokhoz való kölcsönös összefüggéseik és kölcsönhatásaik pedig másodlagos okok.
"Az ellentmondásról" (1937. augusztus), Válogatott Művek I. k.
