Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
tinta
A tinta őse a kínai tus. Az egykori leírás szerint fenyőfaszurokból és szezámolajból előállított lámpakoromból készítették. Marhabőrből kivont enyvvel főzték és gyúrták össze a különös alkotórészeket, majd az illatosítás következett. Rudakat és lepényeket formálnak a kész tusból és a famintába sajtolt készítményeket papiros meg falevelek között szárították ki. Kínában, az írás évezredes kultúrhazájában a mai napig nem üvegben és nem folyékonyan árulják a tust, hanem a kisebb-nagyobb szárított tuslepényéket veszik meg az emberek. Ezeket azután ki-ki tetszése szerint dörzsöli el vízzel, és a keze munkájával készíti el.
A régi egyiptomiak szintén használtak koromból és szurokból készített írófolyadékot. A rómaiak a földközi-tengeri tintahal melanin tartalmú mirigyváladékából készítettek barnásfekete szépiafolyadékot.
A
kódexmásolók újítása
Európában a középkor írástudói, a szerzetesek egyideig a kínai tust használták a kódexíráshoz. Veszélyes tengereken hónapokig úton lévő hajók és távoli országokból indult kereskedői karavánok hozták el a kontinensre a kínai és indiai készítményeket, amelyek ára természetesen magán viselte a bizonytalan utazássaI járó kockázat tekintélyes költségét. Valószínűleg ez indíthatta a tusfogyasztó szerzeteseket arra, hogy maguk is próbálkozzanak tartós írófolyadék készítésével.
A középkori tintákat alapvetően két teljesen különböző csoportra oszthatjuk. Az első az ún. széntinta, melyet vagy faszénnel, vagy lámpakorommal készítettek, ragasztó adalékanyag hozzáadásával. A másik a vasas-csersavas tinta, melynek alapanyaga a tölgyfa gubacs.
Tinta
gubacsból
A gubacsdarazsak által megszúrt tölgyfaleveleken kisebb-nagyobb gömbök fejlődnek. A darázs ezzel a kényszerű daganattal biztosítja utódai számára a fiatalkori táplálékot és hajlékot. A tintakészítő szempontjából viszont az jelent értéket, hogy a megsebzett tölgyfalevél a gubacsban nemcsak a darázsnak való tápanyagokat, hanem sok csersavat is felhalmoz.
Az összegyűjtött üres gubacsokat összetörték, és néhány napig napon esővízben, esetleg fehérborban vagy ecetben állni hagyták. Ez volt a vas-gubacstinta elsődleges alapanyaga.
A másik fontos összetevője a vasszulfát, melyet vasszármazékokban gazdag talajon fakadó vizek lepárlásával állítottak elő. A 16. század második felétől az eljárás megváltozott: ekkor régi szögekre öntöttek kénsavat, majd a keletkező folyadékot leszűrték, és a szüredéket alkohollal keverték (ez egyben magyarázat lehet a kor tintáinak savasságára is).
A vasszulfátot ezután hozzáadták a gubacsfőzethez. A keletkező vegyülék fokozatosan sötétedett be halványbarnáról fekete tintává. Némi porrá tört arab mézgát adtak még hozzá, mint sűrítőanyagot. Az arab mézga az akáciafa szárított nedve, melyet Egyiptomból és Kisázsiából szállítottak Európába. A csersavas tinta végleges, megfeketedett színe az írás után bekövetkező oxidáció következménye. Frissen ugyanis a papiroson halványabban ír a gubacstinta, száradás közben azonban egyre sötétedik a színe.
A
töltőtoll forradalma
A modernkorban a tintagyártásnak a kátrányfeldolgozó ipar adott új lendületet. A kátrányfestékek páratlan lehetőséget kínáltak a tintaiparnak, mert a színárnyalatok nem korlátozódtak a csersavas vas barnásfekete színére, hiszen a színskála minden színében találhattak tintagyártásra alkalmas kátrányfestéket.
A kátrányfestékből készült tinták gyártására a töltőtollak is ösztönzőleg hatottak. A töltőtolltintának nem szabadott savakat vagy olyan anyagokat tartalmaznia, amelyek a toll belső szerkezetének alkotórészeit megtámadhatták. A másik szempont a tinta töménységére vonatkozott. Hogy a keskeny vezetékek el ne tömődjenek a tinta lassú beszáradása közben, igen kevés oldott anyag lehet a töltőtolltintákban. Ezek a feltételek egyenesen a kátrányfestékek elterjedésének kedveztek.
A töltőtollak mellett az írógépekben is szerephez jutott a tinta. Ez utóbbinál azonban a folyékony anyag helyett szilárd készítmény, festékkel átitatott párna vagy szalag vette át.
íróeszközök > arab > papirusz > kínai > görög-római > írótoll
