Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

papirusz

az ókorban írófelületnek használt anyag; nyersanyaga a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó papiruszsás (Cyperus papyrus). A papiruszt sokáig termesztették Egyiptomban, a Nílus deltájában. A szár belét csíkokra vágták, összepréselték, és sima, vékony, írásra alkalmas lappá szárították.

A papirusz vízinövény. Fás, legömbölyített háromszög keresztmetszetű szára 4,5 m magasra is megnő a nyugodt folyóvízben, amely 90 cm mély lehet. A háromszögű szár vastagsága elérheti a 6 cm-t. A meleg vidékeken és az üvegházakban ma gyakran díszítik a tavakat, medencéket papirusszal. A törpepapiruszt (C. isocladus vagy C. papyrus ‘Nanus'), amely 60 cm magasra nőhet, néha cserépbe ültetik, és szobában nevelik.

Az ókori egyiptomiak a papirusz szárából vitorlát, ruhaanyagot, gyékényt, kötelet és mindenekelőtt „papírt” készítettek. Az egyiptomiak elsősorban papiruszra írtak, a papiruszt átvették a görögök, és igen sokat használták a rómaiak is. Nemcsak a (tekercs alakú) könyvekhez volt szükség papiruszra, hanem a levelezéshez és a jogi iratokhoz is. Az idősebb Plinius leírta, hogyan készült a papirusz. A növény szárában levő rostos rétegeket eltávolították. A hosszú csíkokat egymás mellé helyezték, és keresztben ugyanilyen csíkokat fektettek rájuk. A két réteg lapot formált. A lapot megnedvesítették, és kipréselték. Szárításkor a növény ragasztószerű nedve összetapasztotta a rétegeket. A lapot végül kalapálással összedolgozták, és napon kiszárították. Az így készült papirusz fehér volt, a jó minőségű terméket nem tarkították foltok, elszíneződések, egyéb hibák. Végül néhány, rendszerint legfeljebb 20 lapot tekerccsé ragasztottak össze.

A papiruszt az egyiptomi arabok egészen addig termesztették és használták az íráshoz, amíg fölöslegessé nem tette a más növényi rostokra épülő papírgyártás terjedése a Kr. u. VIII. és IX. században. A Kr. u. III. században a kevésbé drága pergamen vette át a papirusz szerepét Európában, de helyenként még a XII. században is papiruszra írták a könyveket és iratokat.