Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
írótoll
más néven KALAMUS, madártollból készült üreges írószerszám, a VI. századtól a XIX. század közepéig - amikor is a fém tollhegyet bevezették - szinte mindig ezt használták nyugaton az íráshoz. A legerősebb tollakat élő madarakról nyerték, a tavaszi új növekedési időszakban. Csakis az első öt szárnytollat találták írásra alkalmasnak; elsősorban a második és a harmadik tollat kedvelték. Főként a madár bal oldali szárnytollait használták, mert kifelé hajló görbületük a fogást kényelmesebbé tette a jobb kézzel írók számára. Általában lúdtollal írtak; becsülték a ritkább és drágább hattyútollakat; a vékony vonalú íráshoz a varjútoll felelt meg leginkább. Használtak még sas-, bagoly-, sólyom- és pulykatollat is.
Az írókészlet toll, tinta és más írószerek tárolására szolgáló eszköz. Általában ezüstből, ónból, ólomból, agyagból vagy porcelánból készítették. Később az írókészlet sokféle írószert tartalmazott, például porzósdobozt (ebből szórták a papírra a porzót, vagyis a porrá tört mézgát, amely fixálta a tintát), pecsétviaszdobozt, tollkést, lúdtollakat. Az írókészletnek ez a fajtája a töltőtoll XX. század eleji tökéletesítése után lassan kiment a divatból. A későbbi írókészletek tolltartót, tintatartót, itatóst tartalmaztak.
