Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

írótoll

más néven KALAMUS, madártollból készült üreges írószerszám, a VI. századtól a XIX. század közepéig - amikor is a fém tollhegyet bevezették - szinte mindig ezt használták nyugaton az íráshoz. A legerősebb tollakat élő madarakról nyerték, a tavaszi új növekedési időszakban. Csakis az első öt szárnytollat találták írásra alkalmasnak; elsősorban a második és a harmadik tollat kedvelték. Főként a madár bal oldali szárnytollait használták, mert kifelé hajló görbületük a fogást kényelmesebbé tette a jobb kézzel írók számára. Általában lúdtollal írtak; becsülték a ritkább és drágább hattyútollakat; a vékony vonalú íráshoz a varjútoll felelt meg leginkább. Használtak még sas-, bagoly-, sólyom- és pulykatollat is.

Az írókészlet toll, tinta és más írószerek tárolására szolgáló eszköz. Általában ezüstből, ónból, ólomból, agyagból vagy porcelánból készítették. Később az írókészlet sokféle írószert tartalmazott, például porzósdobozt (ebből szórták a papírra a porzót, vagyis a porrá tört mézgát, amely fixálta a tintát), pecsétviaszdobozt, tollkést, lúdtollakat. Az írókészletnek ez a fajtája a töltőtoll XX. század eleji tökéletesítése után lassan kiment a divatból. A későbbi írókészletek tolltartót, tintatartót, itatóst tartalmaztak.