Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Johann Adam Schall von Bell [Tang Ruowang]

(1592, Köln – 1666, Peking): német katolikus teológus, matematikus és csillagász, jezsuita szerzetes, a pekingi jezsuita misszió vezető alakja. Teológiát, bölcseletet, matematikát és természettudományokat tanult Rómában, a Collegio Romano falai között, 1619-ben pedig Macao érintésével a kínai jezsuita misszióba utazott. Az 1620-as évek derekán került Pekingbe, ahol J. Schreck utódaként bekepcsolódott a kínai naptárrevízió munkájába és asztronómiai szakértőként a császári udvarban dolgozott. A mandzsu-dinasztia 1644-es hatalomra kerülését követően S. kinevezést nyert a császári csillagvizsgáló élére, elnöke lett a császári asztronómiai bizottságnak, nevelője és közeli barátja az első két mandzsu uralkodónak és első osztályú mandarin címet is kapott. Sorra megjelenő kínai nyelvű munkáiban a keresztény dogmatika alapjait igyekezett összefoglalni, fő tevékenysége azonban az európai asztronómia eredményeinek tolmácsolása és az uralkodó döntései számára kedvező csillagászati konstellációk fürkészése volt. Túlzott alkalmazkodása, térítői sikertelensége és asztronómiai munkálkodása miatt rendi közössége részéről is sorozatos bírálatok érték, a hatóságok pedig 1661-ben a császár halálával kapcsolatba hozott hibás jóslatai miatt letartóztatták és bíróság elé állították. Felségárulási perében 1665-ben halálos ítélet született, rendtársa, F. Verbiest és a császári család néhány tagjának közbenjárására és több természeti katasztrófa figyelmeztetésére azonban az új – korábban általa tanított, nevelt – uralkodó szabadlábra helyeztette. A halál a következő évben, a pekingi rendházba visszavonulva érte, 1668-ban pedig császári rendelet rehabilitálta.

Fő művei:
Jincheng shuxiang /A megváltó alakja/, Peking: 1640.; Zhujiao yuanqi /A kereszténység eredete és fejlődése/ 1-4., Peking: 1643.; Cetian yieshuo /Az asztronómia alapjai/ 1-2., Peking: 1646.; Xiyang xinfa lishu /Az európai asztronómia bemutatása/ 1-26., Peking: 1654.; Yuzhi Lixiang kaocheng /A kalendáriumról/ 1-42., Peking: 1656.; Historica Narratio de Inito et progressu Missionis Societatis Jesu apud Chinenses, Venezia: 1665.

Irodalom: A. Vath: J. A. S. von Bell SJ., Missionar in China, Roma: 1933.; LThK. IX.; W. V. Bangert: A jezsuiták története, Budapest: 2002.; BBKL. VIII.

Plattner Félix: Jezsuita mandarin
Körtvélyesi Erika - Bikfalvi Géza: P. Adam Schall von Bell missziós tevékenysége Kínában

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK