Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ferdinand Verbiest [Nan Huairen Duanbei]

(1623, Pittheim – 1688, Peking): németalföldi katolikus teológus, matematikus és asztronómus, misszionárius, jezsuita szerzetes. Németalföldön és Rómában nyert teológiai és természettudományos képzés után V. 1658-ban indult el a kínai jezsuita misszióba. Rövid dél-kínai tartózkodás és a kínai nyelv elsajátítása után az 1660-as évek elején rendtársa, J. A. Schall von Bell hívására utazott Pekingbe, hogy részese legyen a császári obszervatórium és az állami naptárszerkesztő bizottság munkájának. 1664-65-ben a császárvárosban élte át a fellángoló keresztényüldözést, a misszió helyzetének rendeződése után azonban sikerült az általa matematikára oktatott ifjú császárt meggyőznie a keresztények lojalitásáról. Ezt követően az uralkodó őt állította a császári csillagvizsgáló élére, európai követek érkezésekor pedig tolmácsként is fontos szerephez jutott. Élete utolsó két évtizedében V. sorra adta ki kínai nyelvű, a csillagászat, a matematika, a térképészet és a földmérés európai eredményeit összefoglaló vagy a nap- és holdfogyatkozások előrejelzésével foglalkozó műveit, más írásaiban pedig a keresztény tanítás alapelveivel igyekezett megismertetni a császári udvart és a fiatal kínai keresztény közösséget. A missziós munka céljai és eszközei tekintetében V. a M. Ricci által kijelölt úton haladt; a dogmatika és a liturgia tekintetében is támogatta az ősi kínai hagyományok tiszteletbentartásán és felhasználásán alapuló hittérítő munkát, amely a pekingi missziónak a kibontakozó ritus-vita előtti virágzásához vezetett. Élete utolsó éveinek eredményei közé tartozott az is, hogy sikerült elérnie újabb jezsuita tudósok Kínába küldését, akik a szaporodó nehézségek ellenére még a 18. század elején is eredményesen folytatták a tudományos és egyházépítő munkát.

Fő művei:
Xin zhi lingtai Yixiangzhi (A csillagászati eszközök elmélete, szerkesztése és használata) 1-14., Peking: 1673.; Ze yen Jilüe (Csillagászati megfigyelések), Peking: 1668.; Daoxüe jia quan (Az igaz vallás bizonyítékai), Peking: 1686.; Kanyu tushuo (A világtérkép magyarázata), Peking: 1672.

Irodalom: L. Van Hée: F. V., écrivain chinois, Paris: 1913.; LThK. X.; BBKL. XII.; W. V. Bangert: A jezsuiták története, Osiris, Budapest: 2002.

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK