Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Matteo Ricci [Li Madou]

(1552, Macerata – 1610, Peking): itáliai születésű katolikus teológus, filozófus, természettudós és filológus, misszionárius, jezsuita szerzetes. Rómában jogot, Firenzében filozófiát és matematikát tanult, 1577-ben pedig missziós küldetéssel – Goa és Cochin érintésével – indult el Kínába. 1582-ben Macau portugál gyarmaton fogott hozzá a kínai nyelv tanulmányozásához; rendkívüli nyelvtehetségének és az általa kidolgozott memória-fejlesztő eljárásnak köszönhetően rövidesen sikerült igen magas színvonalon elsajátítania nem csupán a beszélt nyelvet, de a klasszikus kínai irodalom nyelvét is. Az 1590-es években R. több dél-kínai tartományt keresett fel és jó kapcsolatokat épített ki a helyi hivatalnokokkal, 1601-től pedig tevékenységét a fővárosban, Pekingben folytatta, ahol a császári udvar és maga az uralkodó is felfigyelt rá. R. a buddhista szerzetesek módjára öltözött és viselkedett, kínai nevet használt és messzemenőkig alkalmazkodott a birodalom értelmiségi rétegének életmódjához. Ennek köszönhetően munkatársaival lehetőséget kapott a keresztény hit terjesztésére, amelynek eredményeképpen 1610-ben Pekingben már 2000 körül volt a missziójához tartozó keresztények száma. Térítő munkája során R. tudatosan új módszert választott; a külsőségek, sőt a liturgia vonatkozásában is alkalmazkodott a kínai, elsősorban a konfuciánus hagyományhoz. Ennek legfontosabb részét kínai nyelvű bibliafordítása bizonyította, amelynek lapjain bátran adta vissza a kínai ember számára idegen fogalmakat a hagyományos kínai vallás és kultúra kifejezéseivel és hasonlóan járt el rövid kínai katekizmusa kidolgozásakor is. Udvari emberként, mandarinná történő kinevezése idején nagy népszerűségre tett szert, hiszen mintegy húsz kínai nyelvű munkájában számos olyan geometriai, matematikai, csillagászati ismeretet közvetített, amely idegen volt a kínai tudomány számára, tapasztalatairól pedig a keresztény olvasóközönség számára több útleírást, beszámolót is készített. Tevékenysége így vált a misszió inkulturációs modelljének példájává, ám a módszer ellenzői által kezdeményezett Rómában kezdeményezett híres rítus-vita keresztény környezetben, a halála után röviddel kirobbanó idegenüldözés pedig magában Kínában semmisítette meg az általa és munkatársai által addig elért eredményeket.

Fő művei:
Annua della Cina del MDCVI. e MDCVII., Milano: 1610.; Histoire de l'expédition chrétienne au royaume de la Chine, Macerata: 1911.

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK

 

Matteo Ricci

1552-ben az itáliai Maceratában született egy gyermek, akit szülei jogi pályára szántak. Alap- és középfokú iskoláinak elvégzése után a római egyetemre küldték, melyet el is végzett. 1571-ben belépett a Jézus társaság, azaz a jezsuiták tagjai sorába. Lelkiatyja, bizonyos Christopher Flavus vezetése alatt matematikában, csillagtanban és kozmológiában szerzett jártasságot. 1577-ben azzal fordult rende vezetőihez, hogy küldjék a Távol-Keletre misszionáriusnak. A rend vezetése meghányta-vetette a dolgot, s mivel az ifjú törekvőnek és céltudatosnak látszott, engedélyt kapott rá, hogy elutazhassék álmai földjére. Így került 1578-ban Portugál India fővárosába, Goába. Oly szorgalmasan végezte térítő tevékenységét a különben meglehetősen nehezen téríthető indiaiak között, hogy a Jézus Társaság Itáliában székelő vezetőinek is elnyerte a megelégedését. Egyik korábbi tanára, bizonyos Alexandro Valignani ekkor levélben arra biztatta: hagyja ott Indiát és próbáljon meg beférkőzni Kínába. Már évszázadokkal korábban is léteztek missziók Kínában ( Xavéri Szent Ferenc ).

Miután a Jézus Társaság beleegyezett, hogy áttegye működési székhelyét Kínába, megfelelő helyszínt kellett választania, ahonnan könnyedén átlendülhet a határon. 1582-ben már a portugál fennhatóság alatt álló Macaón van. Matteo egy másik szerzetessel névszerint Michele de Ruggierivel még ebben az évben átlépte a kínai határt és Kanton tartomány adminisztratív központjában, Csao King-ben telepedett le. Itt kezdték meg missziós tevékenységüket - bár ez tulajdonképpen tilos volt számukra az előzetes tárgyalásoktól függetlenül, amelyet a Jezsuita rend és a császár kötött.

Szabad volt oktatniuk, latinra tanítani a gyerekeket, tudományos tevékenységet végezhettek - ugyanakkor megtiltották számukra, hogy hittérítő-tevékenységet fejtsenek ki. Szerencséjükre Kanton császári helytartója, bizonyos Li Csi, nemcsak toleranciával, hanem pártfogólag szemlélte tevékenységüket. Annál is inkább, mivel Li Csi titokban maga sem konfucionizmus, hanem a buddhizmus híve volt.

Li Csi egyre gyakrabban kérette magához az atyákat. A kantoni helytartót ugyanis felettébb izgatta az a távoli világ, amelynek létezéséről csak a jezsuita atyáktól szerzett tudomást. Li Csi megkérte a fiatalabbik jezsuitát, Matteo Riccit, készítsen térképet.

Ez volt az első európai térkép, amely eljutott Kínába. Li Csi azonnal jelentést írt róla a császárnak. Van Li, a császár 1601-ben értesítette a jezsuitákat, hogy szívesen látja őket a fővárosban. Matteo Ricci 9 évet töltött Pekingben Van Li jóindulatát és vendégszeretetét élvezve. 1608 körül a pekingi keresztények száma már kétezerre tehető volt. Ott is halt meg 1610-ben Pekingben. Matteo Ricci megtanulta a fekete mágiát, hogy saját fegyverükkel győzhesse le a hitetleneket.

Leslie L. Lawrence: Omosi mama sípja (A Matteo Ricci gyilkosságok), 1991

 

Hajnal László (1966-): Matteo Ricci pekingi emlékei