Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Natsume Sôseki (Nacume Szószeki)

valódi nevén Natsume Kinnosuke (szül. 1867. febr. 9. Edo [ma Tokió], Japán - megh. 1916. dec. 9. Tokió), a Meiji-korszak egyik kiemelkedő regényírója; elsőként ábrázolta a modern, elidegenedett japán értelmiségi helyzetét.

Angol szakon szerzett diplomát 1893-ban a Tokiói Egyetemen, és vidéken tanított 1900-ig, amikor is állami ösztöndíjjal Angliába utazott. 1903-ban a Tokiói Egyetem angol tanszékének oktatója lett. Hírnevét két rendkívül sikeres komikus regénnyel - Wagahai-wa neko de aru (Macska vagyok; 1905-06) és Botchan („A Kölyök”; 1906) - alapozta meg: mindkettő kora szűk látókörű nyárspolgárait és értelmiségi szélhámosait gúnyolja. Harmadik regénye, a Kusamakura (Fűpárna; 1906) nagyszerű lírai alkotás, egy festőnek egy távoli faluban tett látogatásáról szól.

Natsume 1907-ben felhagyott oktatói munkájával, hogy kizárólag az írásra koncentrálhasson. Ezután született művei egytől egyig komor hangvételűek: fő témájuk az ember küzdelme az egyedüllét ellen. Jellegzetes hősei művelt középosztálybeli férfiak, akik elárulnak egy hozzájuk közel álló személyt, vagy ők szenvedik el ugyanezt, és bűntudatuk vagy kiábrándultságuk elszigeteli őket embertársaiktól. A Kôjin (Az utazó; 1912-13) c. regényben a főhős csaknem beleőrül magányosságának nyomasztó tudatába, a Kokoro (Szív; 1914) főszereplője pedig öngyilkos lesz. A Mon („A kapu”; 1910) központi alakja hiába próbál eljutni egy zen kolostor kapujához, hogy a vallásban találjon enyhülést; ez a kudarc a frusztráció, az elszigeteltség és a kétségbeesés riasztó jelképe. Utolsó regénye, a Michikusa (Út menti fű; 1915) önéletrajzi jellegű.

Natsume saját állítása szerint kevéssé kötődött hazája irodalmi hagyományaihoz. Regényeinek finom líraisága azonban jellegzetesen japán. Munkásságának köszönhető, hogy a modern realista regény meggyökerezett Japánban.

Nacume Szószeki haikui

A Kölyök [Botchan], Vihar Judit fordítása

A kapu [Mon], Kolumbán Mózes fordítása

Macska vagyok [Wagahai-wa neko de aru], Erdős György fordítása

 

Lásd még! 夏目漱石 Natsume Sōseki