Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Mikes Kelemen

(Zágon, 1690. aug. – Rodostó, Törökország, 1761. okt. 2.): a Törökországi Levelek írója. Apja székely nemes, Thököly felkelésének résztvevője, akit a Habsburgok végeztek ki fia születésének évében. Mostohaapja után katolizált, tizenhét éves koráig Kolozsváron a jezsuiták isk.- jában tanult. 1707-ben II. Rákóczi Ferenchez került apródnak. Ettől kezdve élete elválaszthatatlan a fejedelemtől. 1711-ig a szabadságharc eseményeinek részese. A bukás után Rákóczival együtt távozott az országból, vállalva a száműzetést. Előbb Lengyelo.-ba, Angliába, majd 1713-ban Danzigon át Franciao.-ba követte fejedelmét. Megismerte Párizst, megtanult franciául. A szultán hívására a számkivetettekkel 1717-ben Törökoba ment. A bujdosókat végül 1720-ban a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba telepítették le. Mint Rákóczi apródja, majd kamarása négy évtizeden át szemtanúja volt az emigráció életének. Erről adott képet Törökországi Levelek c. fiktív, egy gr. P. E. nevezetű, Konstantinápolyban élő nénjéhez címzett levélgyűjteményében, melyet valószínűleg 1735 után írt francia irodalmi példára. A fejedelem halála után 1738 – 39-ben még egyszer közel került hazájához Rákóczi József vállalkozása kapcsán; látta Erdély határát, amikor követségbe ment a moldvai vajdához. 1741-ben Mária Terézia elutasította amnesztia iránti kérését. Egyhangú emigráns életét irodalmi munkássággal töltötte ki: francia munkákat fordított. A kuruc bujdosók sorra elhaltak mellőle, 1758-ban ő lett a m. kolónia „basbugja”, vezetője. Közben egy ideig udvarolt Kőszeghy Zsuzsikának, Kőszeghy Pál leányának, de a leány Bercsényi Miklóshoz ment feleségül. – M. Törökországi levelek (Kultsár István első kiadása, Szombathely, 1794. Barta János és Bisztray Gyula gondozásában, Bp., 1958); Mulatságos napok (Kiadta Abafi Lajos, Nemzeti Kvtár, II., Bp., 1879); Mikes Kelemen Összes Művei (kritikai kiadás. Sajtó alá rendezte Hopp Lajos, Bp., 1966).

Irod. Abafi Lajos: M. K. (Pest, 1872); Beöthy Zsolt: M. leveleskönyve irodalmunkban (Bp., 1906); Gálos Rezső: M. K. (Bp., 1954); Hopp Lajos: Mikes és világa (Bp., 1973). – Szi. Vörösmarty Mihály: M. búja (vers, 1826); Lévay József: M. (vers, 1851); Juhász Gyula: M. (vers); P. Szathmáry Károly: A bujdosók (r., Pest, 1862); Petrichevich Horváth Emil: M. (színjáték, Bp., 1920); Komáromi János: Zágon felé (életrajzi r., Bp., 1934).

Mikes Kelemen: Törökországi levelek és Misszilis levelek
Moldova György: Ha jönne az angyal... (regény, LIV-CXV)
Benedek Elek: Nagy magyarok élete: Zágoni Mikes Kelemen