Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

dervis

arabul DARVÍS, a szúfi (iszlám misztikus) testvériség (tarika). Először a XII. században szerveztek szúfi testvériségeket, ahol a belépőket vezetők és fegyelmi előírások kötelezték a sejk, vagyis a mester szolgálatára, a vele való kapcsolattartásra. A belépőtől megkívánták, hogy megtanulja a szilszilát, testvériségének spirituális családfáját - a korábbi vezetők névsorát.

A dervisek fő rituális gyakorlata a dhikr, Allah dicséretének állandó ismételgetése rövid, hagyomány megszabta mondatokban. Ezzel eksztatikus állapotokat érnek el. A szúfi testvériségek szertartásai nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a dervisek rituális recitálással és olyan fizikai gyakorlatokkal, mint a tánc és a körben forgás, eljussanak a hipnotikus állapotig és eksztatikus transzig.

A dervisek vagy közösségben élnek, vagy világi körülmények között, de mindkét csoport a szegényebb rétegekből származik. A középkorban a dervisközösségek fontos vallási, társadalmi és politikai szerepet játszottak az iszlám központi vidékein, de kolostoraik ma már gyakran állami ellenőrzés alatt állnak, vallási súlyuk pedig csekély az ortodox teológusok szemében. A vándorló vagy kolduló derviseket fakíroknak hívják.

... bektási
... mavlavíja (mevlevi)
... rufai
v. rifai