Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

bektási

törökül BEKTAŞI, egy muszlim misztikus rend tagja, amelyet a közösség hagyományai szerint az iráni Khoraszánban élt Háddzsí Bektás Valí alapított meg. A rend végleges formája a XVI. században Anatóliában (Törökországban) alakult ki, majd a Balkánon is elterjedt, elsősorban Albániában.

A bektási rend eredetileg az ortodox szunnita iszlám egyik szufi rendje volt. A XVI. században azonban elfogadták a síiták tanait, beleértve azt is, hogy Alit, Mohamed próféta negyedik utódát Allahhal és magával a prófétával együtt mintegy szentháromságként tisztelték. Mint sok más szufi rend tagjai, a bektásik is elég felületesen tartották be a mindennapi életre vonatkozó iszlám törvényeket. Vallási szertartásaik során mind a nők, mind a férfiak részt vettek a rituális borivásban és táncban. A Balkánon élő bektásik átvettek néhány keresztény szokást is, például a rituális úrvacsorát és a gyónást. Misztikus műveik jelentős mértékben gazdagították a szufi költészetet.

A bektási rend a XV. században politikai jelentőségre is szert tett, mivel döntő hatást gyakorolt a janicsárokra, a megszállt keresztény országokban toborzott ottomán elitalakulatok tagjaira. A janicsáralakulatokat 1826-ban feloszlatták, a bektásik befolyása is csökkent, de a század későbbi évtizedeiben a rend újjászületett. Törökországban és Albániában számos kolostort újjáépítettek, és virágzott a bektási irodalom is. 1925-ben Törökországban feloszlatták a szufi rendeket, és a bektásik vezetői Albániába tették át székhelyüket. 1967-ben Albániában betiltották a vallást, így ezután a bektásik csak Törökországban, a Balkán albánok lakta részein és az Egyesült Államokban gyakorolhatták vallásukat.

 

Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek