« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Zsille
Gábor (1972-)
haikui
Ázalag,
moszat
(Lengyel
haikuk fordítása közben)
Parnasszus,
VII. évf., 1. szám, 2001. Tavasz
„A
maxima nagy veszélye, hogy
bizonyos gyakorlaton túl önmagát alkotja.”
Márai Sándor
Össz-vissz’
tizenhét
szótagot
írhatok – e
műfaj
szigorú.
Tizenhét
szótag,
nem
több és nem kevesebb:
olcsó
kis játék.
Öt
meg hét meg öt,
ez
már a második sor –
s
kész a haiku.
Tizenhét
szótag,
meg
páclének egy kevés
filozófia.
Önmagát
gyártja:
ázalagként,
moszatként
egyre
csak sarjad.
Haiku-mise
Napút,
2004. november – VI. évfolyam 9. szám
(Kyrie)
Elhagyhatnálak,
visszatérhetnék talán:
örökre hűtlen.
(Gloria)
Koronáználak
fagyönggyel, vagy szirmokat
szórnék hajadra.
(Credo)
Mosolyogj, égj el:
senki sem szállhat szembe
ekkora fénnyel.
(Communio)
„Gyermekké tettél”
szembogarad vadmályva,
édesen ringat.
(Pax)
Hajolj most fölém:
idegen kéz, tekintet
ne férjen közénk.
Haiku
Napút,
2007/3. szám, 108–109. oldal
félig
még tele
útszélre dobott flakon
újév hajnalán
hópehely sorsa
ahogy szélcsendben
egy friss húgytócsába hull
a tél halotti
leple alatt ugrásra
készek a sejtek
kitapogatni
gyerekkorom szobrának
hófödte arcát
a csenddel behavazott
tájba egy vonat
hoz majd olvadást
egy prostituált
arcán a púder
a szitáló esőben
maga ugye pap
kérdte a szajha
pedig pólóban mentem
a szokott módon
ahogy még soha
olyan gyöngéden durván
ha két tekintet között
a senkiföldjén
reked egy mondat
erdőnyi fa nőtt már ki
sok kedves holtam
csontjai közül
milyen lázasan
lótnak a hangyák
a nagy utazó sírján
nevem melyik betűje
kopik meg előbb
a sírkövemen
a kirakati
próbababának
szerelmet vall egy koldus
e szenten itt az
ólomüveg ablakon
átragyog a fény
ha minden könyvet
mit eddig kiolvastam
egymásra tennék
analfabéta
írta valaki
a könyvtár kapujára
elmondom egy új versem
jelentette be
és csak hallgatott
olvasni úgy lenne jó
mint a könyvlapra
hulló esőcsepp
ahogy az élet
kertben felejtett könyvét
lapozza a szél
ha egyetlen napod sem
pergett volna le
tollvonás nélkül
a polc alvói
vásznas gerincük
a holdfényben felragyog
ez a legszebb park
mondta a vak nő
az eldobált szemét közt
hallom mocorog
látom a nyomát
maradjon titok a sün
hajnali bolond
évekig vándoroltál
önmagad körül
rég holtak lábnyomai
egy szemétdombra
került szőnyegen
ugyanaz a park
de a fák törzsén már más
az alkonyi fény
a vegyesbolt lépcsőjén
minden egykori
vevő árnyéka
nárcisz bimbója
ősszel egy parkban
a hajnali fagy előtt
mogyoróbokor
utolsó levelének
földet érése
a som zamata
amit halála előtt
két nappal szedett
elgázolt macska
merev szemében
egy másik kocsi fénye
kukába dobott
elévült naptár
lapján a keresztnevek
takarodj innen
súgta fülembe
feltűnően kedvesen
oly könnyen lépni
mintha nem utoljára
látnád e teret
Haikuk
Műhely (Győr), 2007/4, 42. oldal
a
vadszőlő-bogyótól
télen égszínkék
a rigók piszka
nevem
melyik betűje
kopik meg előbb
a sírkövemen
hányadszor
sír fel bennem
az a tíz éve
kicsúszott mondat
a
gyerekkori zápor
az óta is ott
dobol a tetőn
ravatalozó
tetején a hajnalról
daloló rigó
Haikuk
Műhely
(Győr), 2007. Bicikli szám, 91. oldal
hol
gurulhat most
a nyolc éve ellopott
kempingbiciklim
falusi
kocsma elött
a dülöngélő
csukló biciklik
Lásd
még!
Zsille Gábor hivatalos honlapján: 40
haiku (2007)
