Terebess Gábor keleti kertjei
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

"George Mantor had an iris garden, which he improved each year by throwing out the commoner varieties.
One day his attention was called to another very fine iris garden. Jealously he made some inquiries.
The garden, it turned out, belonged to the man who collected his garbage."

"George Mantornak íriszkertje volt, amelyet évről évre úgy nemesítgetett, hogy kidobta a hétköznapibb variánsokat.
Egy nap felhívták a figyelmét egy másik szép íriszkertre. Féltékenyen kezdett utánajárni a dolognak.
A kert, mint kiderült, azé az emberé volt, aki elhordta tőle a szemetet."
John Cage

Családi kertünkön kívül három távol-keleti kerttípust* terveztem
és volt némi úttörő szerepem két kerti örökzöld dísznövény,
a különleges borostyánok** és bambuszok*** hazai meghonosításában:

*A japán kertek esztétikájához lásd: Terebess Gábor: A japán kertművészet
(Művészet, XX. évfolyam, 9.szám, 1979. szeptember, 8-11. oldal)

**Bényeiné dr. Himmer Márta és dr. Szigetvári Tibor: BOROSTYÁNKEDVELŐK, FIGYELEM!
(Kertbarát Magazin, 1994/4, 62. oldal, Kertészet és Szőlészet, 1994/51-52, 16. oldal)
 „Az ország első komoly borostyángyűjteményét a borostyánkedvelő Terebess Gábor hozta létre Budapesten. Az ő segítségével indult fejlődésnek a Soroksári Botanikus Kert faj- és fajtagyűjteménye, két évvel ezelőtt.”
A Magyar Borostyán Társaság története, alapító tagok

***Antal Anikó: FÓTI BAMBUSZOK
(Népszabadság, 1991. július 26., 9. oldal)

„Egy mátyásföldi családi ház kertjéből a Fóti Gyermekvárosba 'költözött át' Kelet-Európa talán legnagyobb élő bambuszgyűjteménye, 80 különböző örökzöld lomblevelű, a pár centis törpétől az öt méteres növésben levő óriásig... az adományozó Terebess Gábor...”

 

(1.) Mátyásföldi családi ház kertje (1986)
Holléte: Budapest, XVI. kerület, Corvin utca 13.
A kerti sziklák lelőhelye: Szob, Csák-hegy, Malom-völgyi andezit kőfejtő

Révész Katalin: AZ ELÉRHETETLEN VONZÁSÁBAN (Tér és rend, 1996. 1. sz. 41-43. old.)

„A Távol-Kelet egzotikumának, vonzásának egyik titka a számunkra elérhetetlenül egyszerűnek és hétköznapinak tűnő dolgokban: a továbbélő tradícióban rejlik. Napjaink változó, ingerküszöbünket szaggató világából belépve egy japáni kertbe azt a magabiztosságot érezzük, mely csak a meg nem vásárolható, nem jelenben élő, nem mulandó dolgok sajátja. Mégsem kell szent borzongással, komolykodva feszengnünk. Természetes, oldott a hangulat. Mint ahogy az is magától értetődő, hogy Budapesten is találkozunk ilyesmivel.
Házigazdánk, aki zen-szerzetes, nem ragaszkodott a nagyjából tízféle japán zen-buddhista kerttípus egyikéhez sem. A kertet alkotója a zen merev szabályoktól mentes szellemében, szabadon valósította meg.

Ebben a hosszúra nyúlt hideg télben már régen nem láttam ennyi zöldet egyszerre. A kerítés telis-tele borostyánnal, s a kiskapun túl, csodák csodája, zöld bambuszerdő fogadott. A válogatott formájú és méretű kövekből kirakott kis utak rajzolata igen változatos. A házat körülölelő 300 négyszögöles kert több kisebb egységre tagolódik: a füves „játszótérre”, a pihenőrészre az eredeti, gránittömbből faragott kőlámpással, ülőpaddal és sziklakerttel szegélyezett tavacskával, a ház mögötti fűtetlen „télikertre”, melyben japán naspolya terem nyaranta bőségesen olyan különleges bambuszfajták társaságában, mint a Buddha hasa, vagy a Nyílbambusz. Az üvegházból talpfákból kirakott keskeny út vezet át a kocsibejáróhoz és a bejárat melletti gyógynövényekkel teli kis haszonkerthez.

Mit fejeznek ki a szabadon együtt lélegző növények?

„Azt szeretném, hogy a gyermekeim is lássák, mennyire változatos ez a világ, és mennyire egy” – magyarázza a kert gazdája."


»


»

 

 

(2.) A hallgatás kertje (2002)
„Száraz táj" japánkert (szeki-tei, kare-szanszui)
Holléte:
2143 Kistarcsa, Terebess Center, Szabadság útja 56.
Sziklák lelőhelye: Zalahaláp, Haláp-hegy, bazalt kőfejtő >
lásd! Klespitz János: Bányaföldtani tapasztalatok a zalahalápi bazaltbányában

Mottó: „Minél kisebb a kert, annál jobban felnagyítja a kertépítő hibáit. Kicsiben nem szabad tévedni."

Ez a zen kőkert Budapest peremén található, egy régi gyárudvaron, pontosabban egy lebontott épület meghagyott beton és aszfalt padlóján. Így nem csökkenti tovább itt az amúgy is csekély zöld területet. Téglalap alakú: 13 x 7 méter. Kerete 30 cm-es kváderkövek sora. Egyik hosszanti oldalát tűzfal zárja le, tövében végig bambuszrács. Jobb oldalán magas bambuszliget zöldell. L-alakban, csak két oldaláról szemlélhető, belépni rá nem szokás.
Első pillantásra esetlegesen szétszórt sziklák egy zúzottkővel leterített sík alapon. Jobban szemügyre véve a kertet: páratlan számú (13), nagy szürkés-fekete (pliocén kori, kb. 3 millió éves, ún. orgonasíp-) bazaltszikla alkotja, három csoportba rendezve, hullámosra gereblyézett fehér mészkőmurva mezőn. A sziklacsoportok egy képzeletbeli háromszög csúcsain helyezkednek el: hátul, középen hat, többnyire magas szikla, jobbra három alacsony, balra pedig egy lapos kő, amely mintha széttöredezett darabjaiban (ez felel meg a 11. sziklának) folytatódna zuhatagként kívül a kert téglalap alakú keretén.
A baloldali előtérben „úszó" két kisebb kő (a 12-13.), őszintén szólva, tervezés utáni kiegészítés, hogy a távol-keleti hagyományokhoz kapcsolódva, állatokat idézzenek (itt történetesen fókakölyökre vadászó jegesmedvét: az egyik kőszikla, mintha egy tengerből kibukkanó medve feje lenne, a másik pedig mintha egy úszó fókakölyök), valamint ellensúlyozza a nagyméretű kövek terhét.
A kert szépsége holdfényben mutatkozik meg leginkább, fekete sziklák fehér alapon, olyan mint egy távol-keleti tusfestmény.

A kert esztétikájához lásd: Terebess Gábor: A japán kertművészet
A kövekhez: > Kiömlési kőzetek sokszöges-hatszöges alakzatai > A bazalt


Japán szakkifejezések:

isiniva = kőkert
kare-szanszui =
száraz táj ("száraz hegy-víz"), szárazkert
isigumi =
kőrendezés
isidate-szó =
"sziklás" szerzetes, kőkereső mester
ivadzsima =
kősziget
sirakavaszuna
= gereblyézett fehér murva
szandzonszeki = hármas kőcsoport
kansoniva = szemlélendő kert (nem sétakert)
jarai-gaki = átlós bambuszrács


Kőkeresés a Haláp-hegyi felhagyott bazalt kőfejtőben >>>További képek


Japán zen kőkert építés alatt, még rendezetlen, heverő "orgonasíp" bazaltsziklákkal


A kert tovább épül... Kissomlyó-hegy bányájából az ország egyik legfehérebb "dachsteini"
(felső triászkori) kemény mészkövéből zúzott, 7-12 mm szemcseméretű murva alapon


"Fókakölyökre vadászó jegesmedve"


2007. decemberében

„Sziklaszál a japánkertben. Mozdulatlan, mégis naponta más. Körötte a fövenygyűrűk hullámzása, remegése moccanás nélkül. […] Táguló fövenykörök a sziklák körül. Vissza-visszajárok meghallgatni, hogyan hullámzik a csend. Él a szervetlen anyag. Az emberi értés, gondosság élteti, az, hogy naponta újragereblyézik a kavicsos homokot, újrahúzzák a köröket, hullámokat. Ezt az élő áramlást őrzi a föveny. Eső paskol rájuk, falevél lehull, fehéren a hó.”
(Varga Imre: Zen Benedek, 197, 206-207. oldal)

 

(3.) Harmatos kövek kertje (2002)
Japán teakert (rodzsi-niva) az egykori kistarcsai Fésűsfonó Gyár egy eldugott zugában
Címe: 2143 Kistarcsa, Terebess Center, Szabadság útja 56.
Andezit görgetegkövek lelőhelye: Pásztó-Mátrakeresztes, Kövecses-patak medre

A zen-kertek legismertebb csoportja a teázókert. A teaivás és -szertartás a XIII. századtól egyre terjedt Japánban, eleinte az udvari arisztokrácia és a papság körében, majd a vidéki földbirtokosok és szamurájok is „rákaptak”. A XV. sz. végén a „közemberek élvezeteként” emlegetik, ekkorra már a városi kereskedők vendégeskedése sem képzelhető el teázás nélkül. Ez utóbbiak ízlését tükrözi az úri osztály finomkodó teaesztétikájával szemben Szen-no Rikjú (1522-1591) „kunyhós” teaszertartása (szóan-no-csa) a teakert békés magányában (vabi-csa). A zen buddhizmus szabálytalanság, egyszerűség, nyugalom és szabadság iránti szeretete párosult a városi ember nosztalgiájával a paraszti élet, a vad természet után.

A teakunyhó zsúpfedeles parasztházat utánzott, a teakert (csaniva) egy hegyi kolostorhoz kanyargó erdei ösvény hangulatát keltette. Az ösvény (rodzsi) a köznapi beszédben magát a kertet is jelentette. Kerülték a síkságon honos és emberközelben termesztett növényeket; többnyire vadregényes hegyekből ültettek át fákat, cserjéket, amelyeket tilos volt megnyesni. A kunyhó alacsony bejáratát – amit csak akkor vehettek észre, ha már beleütköztek szemöldökfájába – szabálytalanul elhelyezett, de mindig emberi léptékhez igazodó tipegő köveken közelítették meg.

A rejtett szépségekben különös örömüket lelték, mint a zen buddhista hivő az eltitkolt jó cselekedetekben. Szakai kikötője mellett épült kertjében Rikjú úgy takarta el a tengerre néző kilátást, hogy a teára jött vendég csak akkor pillanthatta meg a fák közt feltűnő rezgő óceánt, amikor mit sem sejtve a vízmedence fölé hajolt. Az alázat mozdulatában rádöbbenhetett az ivókanálnyi merített víz és az óceán, önmaga és a világmindenség azonosságára.

Kőből kézmosó medence (cukabai), az „éji mesékhez” (jubanasi) – az estétől hajnalig tartó szertartáshoz – kőlámpás állt az ösvény mentén, pislákoló olajméccsel. A teaínyencek vadásztak az elhagyatott templomok ódon vízmedencéire és kőlámpásaira, elfelejtett sírok mohlepte köveire, régen leszakadt hidak pilléreire, teáscsészének, vizesfazéknak agyonhasznált paraszt cserépedényt gyűjtöttek.

A külvilágtól kerítéssel, sövénnyel, fákkal elzárt kis kertben minden a lehető legegyszerűbb, -szegényesebb volt; bármi kirívó csak elterelte volna a figyelmet magáról a szertartásról. Egy anekdota szerint a kertrendező Rikjú teljesen elképesztett egy szamuráj lovagot, olyan figyelmet szentelt minden apró kő helyének. A lovag túlzásnak vélt ekkora műgondot, és parancsot adott, hogy suttyomban mozdítsák el a köveket néhány hüvelyknyire. A mester azonban mindannyiszor fejcsóválva rakta vissza őket eredeti helyükre. Tudta, hogy a figyelem elterelése éppolyan körültekintést kíván, mint fölkeltése.

A kert kövei vulkáni eredetű, sötét tónusú andezitsziklák, a víz által lekoptatott, sima felületű görgetegkövek; ezek az óriás kavicsok Japánban is közkedveltek. Tipegőkövei, szintén andezitből, egy kastélyút bontásából valók, több száz évig koptatták kocsikerekek, lovak patkói és emberek léptei.

Mérete: 25 méter hosszú, szélessége 8-ról 6 méterre szűkül. Terepe enyhén lejt. Egyik hosszanti oldalát egy régi raktárépület málladozó fala, másik hosszanti oldalát a régi gyár betonkerítése zárja. E környezetnek sem az álcázása, sem a hangsúlyozása nem volt célkitűzésünk.

A teaszertartás helyisége (mi gyárkunyhónak neveztük el), nem közvetlenül a kertben található, hanem a gyárépületben.

„Gyárkunyhós" teaszertartás
A gyár mint teakert! („Nem a hegy és a víz különleges, hanem az emberi szellem" - mondja Muszó Kokusi, 1275-1357)
A csa-no-ju élő, fejlődő, globális művészet is lehetne, ha művelői nem igyekeznének az adott helytől és kortól függetlenül gyakorolni.
Mint hajdan a szocialista kultúrát, a szép teakerteket is három rögeszme uralja: a Tiltás, a Tűrés és a Támogatás. Nem unalmas?
Ahogy Szen-no Rikjú (1522-1591) kora úri osztályának finomkodó teaesztétikájával szembeállította a "kunyhós" teaszertartást (szóan-no-csa), úgy javaslunk mi is egy "gyárkunyhós" teaszertaertást egy elhagyott, leszerelt gyár békés zugában (vabi-csa!).

Cabane d'intérieur industriel pour la cérémonie du thé
"Il faut cultiver notre jardin." Voltaire

Les premiers hommes du thé en Hongrie se sont installés au coeur d'une usine, un site unique au monde pour partir a la découverte de 400 ans d'aventure japonaise.
L'usine est un jardin de thé, ou sont les jardiniers?
Les beaux jardins sont ennuyeux, l'interdit y domine.
Notre "cabane" – crée par le brassage culturel volontaire – offre un compromis positif entre l'esprit de tradition et l'ere de l'industrie.

Teahut out of the Factory
The factory is a teagarden, but where are the gardeners?
Beautiful gardens are boring: there are too many restrictions.
This factory tearoom – created by deliberate cultural mixing – offers a positive compromise between the traditional mentality and the industrial age.


Japán szakkifejezések:

rodzsi = teakert ("harmatos ösvény")
szoto rodzsi = külső teakert
ucsi rodzsi = belső teakert
genkan = bejárat
szode-gaki = "ruhaujj" bambusz kerítés-szárny (álló)
Kóecu-gaki = Kóecu bambusz kerítés-szárny (fekvő)
tokusza = kerítéstípus bambuszból és fából
macsiai = várószoba
joricuki = "ruhatár", öltöző
csumon = középső kapu (a külső és belső kert határán)
kosikake = fedett várópad
tobi isi = tipegő kő, lépőkő
obi isi = a leghosszabb tipegő kő ("övszalag kő")
csotankaku = apróbb durva és nagyobb sima formájú tipegő kövek egyvelege
kosikake isi = pihenő pad elé helyezett kövek, a legelőkelőbb vendéget a legnagyobb kőhöz illik ültetni
fumivake isi = elágazásnál elhelyezett magasabb tipegő kő
garanszeki = mint az előző, csigakő vagy emelvénykő
tome isi vagy szekimori isi = "tartóztató kő", fekete madzaggal átkötött kis kő, a tipegő kőre helyezve az út lezárását jelenti
csiri-ana = szemétgödör a kerti hulladéknak
isidóró = kőlámpás > szórólap
kakei = vízcsurgató bambuszcső
sisi-odosi = billegő-kattogó folyóka > szórólap
cukubai = kőmedence, víztartó medence
hisaku = vízmerőkanál
juto isi = forróvizes kő (balra)
tesoku isi = lámpakő (jobbra)
mae isi = a két első kő (régebben: kagami isi = guggoló kövek) a vízmedence előtt
szuimon = vízkapu, itt szivárog el a kiöntött víz a két mae isi között


Hasonló japán teakert vázlata


Görgetegkő lelőhelyek a Mátrában


Elrendezésüket váró andezit görgetegkövek már a leendő kert területén


Építés közben


Elrendezésüket váró bambuszkapu, "szode-gaki" és "Kóecu-gaki" kerítés-szárnyak


2002. október 23. Elkészült a kert!
Most már a növények kifejlődését várjuk.

 
»  
» "Szode-gaki" 
(= ruhaujj) bambusz kerítés-szárny "Tokusza"-típusú 
kerítés

» »
Oribe teamester kőlámpása, Mária tóró-nak vagy keresztény (kirisitan) tóró-nak is hívják, mert a földbe ásott (rejtett!) talapzatába sokszor Szűzmária vagy Krisztus képét faragták. A 16. századtól népszerű.

» »

Filmforgatás >>>
A Résfilmet Kardos Sándor a Terebess Centerben forgatta Kistarcsán 2004-ben, felismerhetők a japánkert, a pagoda stb. részletei, a hiteles környezeten kívül a bútorokat és a japán kellékek javát is a Terebess cég biztosította az alkotáshoz.

 

(4.) A föld csontja
Kínai sziklakert (építés alatt)
Holléte: 2143 Kistarcsa, Terebess Center, Szabadság útja 56.

A Távol-Keleten építettek kertet növény nélkül is, de szikla nélkül soha. A sziklák adják meg egy kert végleges, időtlen egyensúlyát; verheti eső, fújhatja szél, lepheti moha, a „föld csontja", a kő rendíthetetlen.
Nem szabad sajnálni az időt és az energiát a kövek kiválasztására, ellentétben ugyanis a növényekkel, a kövek örök életűek, így egyszer s mindenkorra meghatározzák kertünk arculatát.
Kelet-Ázsiában a sziklákat külön szakember választotta ki. Nem faragták meg azokat, hanem megkeresték a kellő szélkoptatta, vízmosta kész alakzatokat. A sziklákat műtárgynak tekintették, mesés összegeket fizettek ki értük, különösen sokra becsülték az állathoz hasonlító köveket, de a sziklák művészének csak az észrevétel volt a dolga.
Sokan azt gondolják, hogy egy sziklát akkor helyeznek el megfelelően, ha abból minél több látszik. Ennek az ellenkezője igaz. Egy kisebb kő is nagyobb sziklának tűnhet akkor, ha csak egy része látszik ki a földből, mintha mindig is ott lett volna, ezért célszerű a szikláknak legalább harmadát-felét besüllyeszteni.
A kertet épületek és tömör kerítések zárják körbe. Csak egyetlen Hold-kapun át lehet bejutni.
A kínai kertben nincsenek tipegő kövek, hanem legtöbbször kavicsmozaikkal kirakott utakon járják végig.


Színre és méretre válogatott, fényezett folyami kavics az utak kirakásához > terméklista


A kínai kert kvarchomokkő-sziklái már megvannak > A homokkő

 

(5.) Terebess-kert
Üdülő és egzotikus gyümölcsöskert (építés alatt)
Holléte: 5358 Tiszafüred (Tiszaörvény), Hunyadi u. 3.

Eladó!
Érdeklődni ingatlanügyben: 06 30 9610 412

Fotók a kertről:
http://www.huiskopenhongarije.nl/index.php?option=com_joodb&view=article&joobase=2&id=9

 

(6.) Kőteknős-kert (2009)
Sziklakert csiszolt tetejű természetes bazaltoszlopokból, fényezett folyami kavicságyon.
Holléte: 2143 Kistarcsa, Terebess Center, Szabadság útja 56.

 

Kedvenc „sziklakertjeim"
nem is sziklakertek és nem a Távol-Keleten vannak, hanem:

- Magyarországon

- Ausztráliában az Uluru (Ayers Rock)

- Venezuelában a Roraima-hegy

- Patagónia kék sziklatornyai: Torres del Paine

- Angliában a Stonehenge

"Stonehenge fenségének titka, hogy a követ felemelte, a levegőben tartja és szabaddá tette. Nem a faragott oszlopot, azt, amely már elvesztette ősi alakját és természetét. Stonehenge kövei vad és elementáris sziklák, faragatlan, az őskőből letépett tömbök. Itt nem átszellemült és megmunkált kő válik szabaddá, hanem az igazi, az elemi, az ősi és a vad. Ez a kő szenvedélyes gyönyöre: fent a levegőben táncolni. Ez Stonehenge: a táncoló szikla."
Hamvas Béla: Stonehenge, a szikla eksztázisa

Web guide to European megaliths by Paola Arosio & Diego Meozzi: http://www.stonepages.com

 

Lámpáspark
Szabadtéri japán kerti kőlámpás kiállítás a Terebess Centerben
Terméklista

 

 

Pagoda


Sicsiszótó, hétemeletes japán gránit-pagoda
a japán teakert és a kínai kert közötti dombtetőn,
Kistarcsa, Terebess Center

 

Terebess bambuszültetvények
(Mátyásföld, Kistarcsa, Tiszaörvény)

MAGAS BAMBUSZOK
Phyllostachys dulcis 'Hummel Kew'
(édesrügyű bambusz, -20°C) kép
Phyllostachys nigra 'Boryana'
(leopárdfoltos óriásbambusz, fagytűrés: -20°C) kép
Phyllostachys nigra 'Henonis'
(hamvasszárú óriásbambusz, -22°C) kép
Phyllostachys propinqua 'Li Yu Gan'
(haragoszöld óriásbambusz, -20°C)
Phyllostachys sp. 'Shanghai 3'
("Sanghaj 3" óriásbambusz, -20°C)
Phyllostachys viridi-glaucescens
(kékeslevelű botnád, -22°C) kép1 kép2
Phyllostachys viridis 'Sulphurea'
(kénsárga botnád, -18°C)
Phyllostachys vivax 'Aureocaulis'
(aranyszárú óriásbambusz, -20°C) kép1 kép2

KÖZEPES NÖVÉSŰ BAMBUSZOK
Arundinaria gigantea tecta
(-18°C)
Bambusa ventricosa
(Buddha hasa bambusz, nálunk szobanövény)
Bashania fargesii
(hegyi bambusz, -22°C)
Phyllostachys angusta
(horgászbot nád, -20°C)
Phyllostachys aurea (arany bambusz, -20°C)
Phyllostachys aurea 'Holochrysa'
(valódi arany bambusz, -20°C) kép1 kép2
Phyllostachys aureosulcata
(aranybarázdás cikcakkbambusz, -24°C)
Phyllostachys aureosulcata 'Alata'
(zöldszárú cikcakkbambusz, -24°C)
Phyllostachys aureosulcata 'Aureocaulis'
(aranyszárú cikcakkbambusz, -22°C) kép
Phyllostachys aureosulcata 'Spectabilis' (zöldbarázdás cikcakkbambusz, -22°C) kép
Phyllostachys bambusoides
(madake, -18°C)
Phyllostachys bambusoides 'Castillonis'
(Castillon-bambusz, -18°C) kép
Phyllostachys flexuosa
(szomorúbambusz, -23°C)
Phyllostachys glauca 'Yunzhu'
(-30°C)
Phyllostachys heteroclada
(kínai vízibambusz, -18°C)
Phyllostachys nigra 'Punctata'
(feketeszárú bambusz, -20°C) kép
Pseudosasa japonica
(japán nyílbambusz, -24°C)
Semiarundinaria fastuosa
(bíbor templombambusz, -22°C) kép

ALACSONY BAMBUSZOK
Fargesia murielae
(ernyő bambusz, -20°C)
Fargesia nitida
(szökőkút bambusz, -25°C)
Fargesia robusta 'Campbell'
(paraván bambusz, -18°C)
Fargesia rufa
(panda bambusz, -20°C) kép1 kép2
Fargesia sp. 'Jiuzhaigou 5'
(vörös szökőkút bambusz, -23°C) kép
Sasa palmata 'Nebulosa'
(pálmalevelű bambusz, -20°C) kép
Hibanobambusa tranquillans 'Shiroshima'
(-20°C)
Sasa kurilensis
(kurili dérbambusz, -22°C)
Sasa veitchii
(fehér levélszegélyű bambusz, -20°C) kép
Shibataea kumasaca
(ötlevelű bambusz, -22°C)

TÖRPE (KESERŰ, BOZÓT-) BAMBUSZOK
Pleioblastus fortunei
(fehértarka törpebambusz, -20°C)
Pleioblastus pumilus
(-20°C)
Pleioblastus pygmaeus
(pigmeus törpebambusz, -20°C)
Pleioblastus pygmaeus 'Distichus' (páfránylevelű törpebambusz, -18°C)
Pleioblastus simonii 'Heterophyllus'
Pleioblastus variegatus
(tarka bozótbambusz)
Pleioblastus viridi-striatus 'Auricoma'
(aranytarka törpebambusz, zebra-bozótbambusz, -22°C) kép

Terebess Ázsia Lexikon > bambusz

 

Borostyán (Hedera)
faj- és fajtagyűjtemény

http://www.hunhedera.org/
www.eastcheam.co.uk
www.ivy.org
www.eleventowns.co.uk/ivy.html
http://www.fibrex.co.uk/hederas2.asp?CategoryID=2
 

Kistavas koi-tartás

http://www.bkks.co.uk/
http://www.koiusa.com/
http://www.koicarp.demon.co.uk/
http://www.urban.ne.jp/home/koistaff/eindex.html
http://www.koi.com.my/
http://www.zna.jp/english/index.html
http://www.koicymru.co.uk/

 

Japánkertek Magyarországon (csak közkertek!)
"Epitsunk japan kertet" fórum
http://japankert.lap.hu/

1)
Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet
1149 Budapest, Mogyoródi út 56-60.
Tel.: 273-2741, 273-2742, fax: 273-2744

Japánkert (1926-1928)
A japánkertek alapelvei alapján 1926-ban saját tervei szerint kezdte építeni Varga Márton, az intézmény alapítója és névadója. Mint az ország első japánkertje 1928-ban készült el 1586
m2-en, és még ebben az évben megtekintette Hirohito japán trónörökös, aki tetszését növényadományokkal fejezte ki.

2)
Fővárosi Állat- és Növénykert
(Budapest Zoo & Botanical Garden)
1146 Budapest, Állatkerti körút 6-12.
Tel.: 343 6073, 343 6074, 343 6075

Japánkert rekonstrukció (1998–2000) > 1 > 2 > 3
Kerttervezés: Sugimura Fuimo koncepciója alapján Bíró Tamás
Építész: Kis Péter, Szlabey Balázs

3)
Szumijosi Jaszuo és Kobajasi Akira: Japán Múzeum kertje, Füzesgyarmat (2000)

Doma-Mikó István nemzetközi béke-nagydíjas királyi udvari festőművész Japán Múzeuma telkén 2000 nyarán nyílt meg 1200 m2-en a hozzátartozó Japánkert, mely a tokiói Városfejlesztési Hivatal igazgatója, Szumijosi Jaszuo és Kobajasi Akira főmérnök tervei alapján készült, s amely a kivitelezés alatt kettejük kétkezi munkáját sem nélkülözte. Bezárt!

4)
Japánkert, Margitsziget
1138 Budapest, Margitsziget, Hajós Alfréd sétány
Tel.: 342-1720

A japánkert a margitszigeti szabadtéri színpad mögött található. Tórendszert alkot, ahol a tavak csatornákkal vannak összekötve, vizükben tavirózsákkal, aranyhalakkal és teknősbékákkal. A kertet kanyargós, kis ösvények keresztezik, többszáz éves fákkal és örökzöldekkel övezve.

 

TARTALOM
I. A középkori kolostorkert
II. A középkori várkert
III. A virágtáblás kert
IV. A francia kert
V. A szentimentális kert
VI. A dendrológiai kert
VII. A virágos tájkert
VIII. Az új építészeti kert
IX. A közkert

 

Zen kolostorkertek Kiotóban
Jamakava Szógen a Rjóan-dzsi kertjéről
Terebess Gábor: A japán kertművészet
Márai Sándor: Japán kert

PDF: Japanese Rock Gardens
http://learn.bowdoin.edu:80/japanesegardens/

 

Magánkertek Szucsouban
The Classical Gardens of Suzhou

 

Egy kis kertfilozófia
Tillmann J. A.: Távkertek

Szikra Renáta: Mikrokertek – kertminiatúrák. A hordozható kert
Táj-filozófia: Agnes Denes

 

...és költészet
Novák Valentin: Japánkert Figyeljünk a jegyzetekre!

 

Muszlim kertek
Géczi János: A muszlim kert
Géczi János: Allah rózsái

 


Shunmyo Masuno
modern zen kertjei
http://www.kenkohji.jp/s/english/index_e.html
"So many designers and consultants take me to a quarry. [But] I don't want to use broken stones, I want a stone with a natural surface exposed to the rain and the wind for a long time. But they think, 'Stones? Oh, there are so many stones in the quarry.' But no, I want it to be natural. [They say,] 'Oh, but this is natural, not artificial stone.' " The Japan Times: Aug. 31, 2005
Laza fordításban: „Sokan mutogatnak nekem kőbányákat. De én nem használok széttört köveket, a természetes felületű sziklát szeretem, melyet szél és eső koptatott ilyenre időtlen idők óta.”

 

Mirei Shigemori (1896–1975)
japán kerttervező, járatos volt a festészetben, a virágrendezésben és a teaszertartásban is. Megújította a zen kertek építését. Leghíresebb kertjei a Tôfuku-ji (1939) sakktábla-szerű kertje, a Tenrai-an (1969) forradalmi teakertje, a Matsuo Taisha (1975) mesteri kőkertje.

 

Marc Peter Keane Landscape Architect and Writer
http://www.mpkeane.com/

 

Kiegyensúlyozott kövek: Chris Booth szobrai
Balanced Stone: Chris Booth's Sculptures

The impressive stone and earth sculptures of New Zealand artist, Chris Booth are feats of balancing, engineering and a widely conceived sense of place. Stacked stone forms refer to their origins in volcanos or river banks and are often gathered in consultation with representatives of local indigenous people.

On Stone

Sculpture may be anything and will be valued for its intrinsic sculptural qualities. However, it seems to me that the natural mediums of wood and stone, alive before man was, have the greater capacity to comfort us with the reality of our being. They are as familiar as the earth, a matter of sensibility. In our times we think to control nature, only to find that in the end it escapes us. I for one return recurrently to the earth in my search for the meaning of sculpture -- to escape fragmentation with a new synthesis, within the sculpture and related to spaces. I believe in the activity of stone, actual or illusory, and in gravity as a vital element. Sculpture is the definition of form in space, visible to the mobile spectator as participant. Sculptures move because we move.

They say in Japan that the end interest of old men is stone--just stone, natural stone, ready-made sculptures for the eyes of connoisseurs. This is not quite correct; it is the point of view that sanctifies; it is selection and placement that will make of anything a sculpture, even an old shoe.

On Gardens as Sculpture

In Japan the rocks in a garden are so planted as to suggest a protuberance from the primordial mass below. Every rock gains enormous weight, and that is why the whole garden may be said to be a sculpture, whose roots are joined way below. We are made aware of this 'floating world' through consciousness of sheer invisible mass. At times I am deluded into thinking that the meaning of sculptures may be defined. Is it not the awareness of an inner reality, such as this, of which sculpture is a reflection and a sign? The heavenly bodies floating in the firmament are all connected, by gravitational forces that link them one to the other to attract and repel. Earthbound though we are, we are free to move about its surface, like filings on a magnet.

I like to think of gardens as sculpturing of space: a beginning, and a groping to another level of sculptural experience and use: a total sculpture space experience beyond individual sculptures. A man may enter such a space: it is in scale with him; it is real. An empty space has no visual dimension or significance. Scale and meaning enter when some thoughtful object or line is introduced. This is why sculptures, or rather sculptural objects, create space. Their function is illusionist. The size and shape of each element is entirely relative to all the others and the given space. What may be incomplete as sculptural entities are of significance to the whole.

Such sculpture is eliminative, it is neither this nor that but a thing in space that affects of consciousness --a node in the void -- without content related to or derived from anything exterior to its purpose -- in effect subliminal. These sculptures form what I call a garden, for want of a better name.

Its viewing is polydirectional. Its awareness is in depth. With the participation of mobile man all points are central. Without a fixed point of perspective all views are equal, continuous motion with continuous change. The imagination transforms this into a dimension of the infinite.

 

Ács Pál: A helyreállított kert
Palimpszeszt, 17. szám, 2002. május
http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/zemplenyi/40.htm

Akutagava Rjúnoszuke: A kert
"Miért ne élnénk annak a bűvöletében, amiben hiszünk?" - tette fel híres kérdését a pusztuló japán múlt romjai fölött borongó Akutagava. A kert című novella olvasása és értelmezése hozzásegíthet bennünket a válaszhoz.
A elbeszélés a nemzeti hagyományaiba zárkózó régi Japán végét jelentő 1868-as Meidzsi-restauráció utáni időkben kezdődik. Ekkor már semmi sem állhatta útját a nyugati kultúra mindent átalakító hatásának a távol-keleti országban.
A novella egy hajdan fényes régi kert és egy ősi család egymásba fonódó, egymást formáló sorsának története. A Nakamurák birtokában lévő kert természetesen japánkert: az embert magába fogadó örök természet allegóriája, maga is emberkéz alkotta mű. Egy elejtett megjegyzésből kiderül, hogy olyan híres kertész tervei szerint épült, aki mindent a régimódi választékosság szellemében rendezett el: Egy lopótök alakú tó egyik oldalán mesterséges dombok emelkedtek, a túlsó oldalán vízesések zúgtak. A fák alatt a buddhista kertekben megszokott meditációs pavilonok álltak: a "Berepülő kócsag kunyhója" és a "Szív megtisztulásának pagodája".
A família életereje fokról fokra csökken. Az idős, visszavonultan élő családfő meghal gutaütésben, legidősebb fiával rövidesen tüdőbaj végez, a középső fiú kicsapongó életet él, a családfői tisztet átvevő legkisebb testvér pedig csak a pénzzel törődik. Gyermeke csupán a legidősebb fiúnak születik, a koraszülött Renicsi - ő képviseli a harmadik nemzedéket.
A családdal együtt a kert is fokozatos romlásnak indul. Már az öreg Nakamura életében "a pusztulás bizonyos jeleit" mutatja, s néhány év alatt teljesen elvadul. Az iskola "modern", nyugatias gondolkodású igazgatójának tanácsára gyümölcsfákat telepítenek bele. Tűzvész pusztít a közelben, a vízesések kiszáradnak, s végül egy szokatlanul nagy hó összeroppantja a "Berepülő kócsag kunyhójá"-t.
Az elbeszélés folytatása különös fordulatot hoz. A nemi betegségben szenvedő középső fiú hirtelen visszatér az atyai házba, s miközben nyugtalanul forgolódik "Buddha szobájának" padlóján, egy húsz-harminc évvel korábban divatos dalocska foszlányai szűrődnek be hozzá, amely a szamurájok hősi helytállását dicsőíti.
Elméje hirtelen megvilágosodik.
Ettől kezdve az élete új irányt vesz, elhatározza, hogy minden erejét a kert helyreállításának, kiigazításának szenteli: "Azt akarom, hogy olyan legyen a kert, mint azelőtt volt" - mondja. Senki sem érti, senki sem támogatja ebben, kivéve ábrándos unokaöccsét, Renicsit. Vállalkozása nem jár teljes sikerrel, de kudarcnak sem nevezhető. Úgy hal meg, hogy elégedettnek érezheti magát. "A tízéves munka megtanította a sors iránti alázatra, és a sors iránti alázat mentette meg."
A történet befejezése a kert teljes pusztulását hozza: vasútállomást építenek a helyén, s lassan senki sem emlékezik már arra, hogy valaha létezett. De egyvalaki mégis: Renicsi Tokióban festészetet tanul egy európai ízlésű műteremben. Álmaiban olykor feltűnik nagybátyja keserves arca, amely azt súgja neki: "Te még gyermekként segítettél nekem. Most én segítek neked."
Ez a történet a "jelenlévő múlt" története: cselekvésbe forduló nosztalgia. Kérdés persze, hogy a valóban megtörtént múlt válik-e itt jelenvalóvá, vagy csupán annak képzelt mása? S ha tényleg megvalósul, mennyi valódisága van ennek a létezésnek?
A helyreállított kert természetesen már nem az a kert, amelyet a híres kertész valaha megálmodott, össze sem lehetett hasonlítani a régivel. A visszaalakításon munkálkodó középső fiú nem azt a kertet formálja újra, amely valaha létezett, hanem azt, amilyennek az ő emlékeiben él. És az emlékezete sok mindent kihagy az egykori képből, ugyanakkor át is formálja azt. "Mégis, mikor beköszöntött az ősz, a megnyírt bokrok és fű olyan körvonalat adtak a kertnek, amely homályosan emlékeztetett a régire." Ez a homályos emlék mintegy igazolja az elszánt, s olykor értelmetlennek tűnő rekonstrukciós munkálatokat: "a kert mégiscsak létezett".
Létezett. De a hősi múltat elkorcsosító európaisággal szembeállított buddhista japánkert a novella világában lassan maga is európai kertté alakul - jelentése, önmagán túlmutató értelme áthajlik a nyugati kultúra kertmetaforájába. Az "ősjapán" mesébe az európai irodalom toposzai keverednek. A három testvér, köztük a tékozló fiú története önmagában persze még nem lenne európai. De a hősöket mozgató erő, a vágy, hogy azok lehessünk, akik voltunk - ez már a romantika hullámain érkező európai "modernség" része.
Ez a jelentéstöbblet a novella művészetszemléletéből fakad. A japánkert maga is műalkotás, nem azonos a természettel. Pusztulását nem szándékos rongálás, hanem gondatlanság okozza: a család immár nem tart igényt a világ művészies szemléletére. Ez a nemtörodömség mintegy utat enged a természet zabolátlanságának: "a kertben és a kerten kívül is a kert emberkéz alkotta festői szépsége mögül előtör valami ismeretlen, nyugtalanító, vad erő".
Ezzel a romboló, "vad erővel" csupán a művészet szállhat szembe: másolja, utánozza, lefesti - ily módon igyekszik hatástalanítani. A romlásnak indult Nakamura-házban szívesen látott vendég Szeigecu, a költő, akinek egyik haikuját maga a házigazda, a legidősebb fiú alakítja át saját veszendő kertjének metaforájává: "A sziklák között / A vízesések fénye / Még ott villog." A középső testvér rajzolni tanítja a gyermek Renicsit. A palatáblán hegyek, hajók tűnnek fel, s ez az imagináció végső soron a vízből és földből elrendezett japánkert fogalmát körvonalazza. Ehhez járul egy virágzó cseresznyefákról szóló dalocska "papírra vetett" töredéke - amely az emberkéz alkotta kert harmadik legfontosabb elemét, az ültetett fát idézi fel.
Az alkotási (újraalkotási) folyamatot valamiféle furcsa zavarodottság jellemzi. Ennek az oka az, hogy az alkotó "csupán homályosan, mintegy álomban tudta maga elé képzelni a régi kertet. Hogyan helyezkedtek el a fák, hogyan húzódtak az ösvények - mihelyt próbálta fölidézni, minden összefolyt emlékezetében." Ily módon a nosztalgikus kertépítés európai művészetté, maguk a kertépítők pedig a japán szellemiségtől idegen, európai művészekké változnak. A hajdani japánkert átalakul az európai irodalom "belső kert"-jévé, s a kert "kiigazítására" irányuló vágy és emlékezet egyetlen puszta képpé, a festő Renicsi képévé. Ennek a képnek a szemléletében azonban - talán - létrejöhet az óhajtott egyensúly, és újra megpillanthatóvá válik a "Szív megtisztulásának pagodája".