A Káli-medence „kőtengerei”
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szentbékkálla, Köveskál, Salföld, Kővágóörs mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. A legszebb közülük a szentbékkállai kőhát zömmel eredeti állapotban megmaradt sziklasorozata.

A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ebből jöttek létre a különböző alakzatok, sziklák, innen e kővidék megkapó változatossága. A Kőtengert nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is.

A fű és a tarka virágok közül fel-felbukkanó kvarchomokkő sziklák nemcsak a mezőn, az udvarokon is feledhetetlen látványt nyújtanak. A sziklák kis mélyedéseiben növények virulnak.

Szentbékkálla

Fotó: Terebessné Kiss Julianna

Salföld

Fotó: Terebessné Kiss Julianna

Köveskál

Kővágóörs
http://balatonblog.typepad.com/kali/2005/04/k_kvn_kvgrsn.html

Káli-medence

A jellegzetes balaton-felvidéki táj "mintaterületét" nyilvánították védetté azzal, hogy a Káli-medencében 1984-ben 9111 hektáron tájvédelmi körzetet sikerült - talán az utolsó pillanatban - létrehozni.
A medence természeti kincsei közül kiemelkedőek a geológiai értékek. A rendkívül változatos kőzettani felépítés (délen permi vörös homokkő hegysor, északon hatalmas bazalthegyek, nyugaton mészmentes homokkő konglomerátumok, keleten és a medence közepén a mészkövek és dolomitok változatos formái) egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott létre. A bazalthegyek nagy kiterjedésű platóval nyúlnak a terület északi határáig, az Eger patak völgyéig.

A medence síkjából több helyen is bazaltkúpok emelkednek ki (Hegyestű, Kis-Hegyestű, Lapos-Hegyestű, Kereki-domb). A medence közepén dolomit és mészkőhátak lápréteket szabdalnak fel és veszik körül a 15 ha-os Kornyi-tavat. Szentbékkálla, Kővágóörs és Salföld mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. A legszebb közülük a szentbékkállai kőhát zömmel eredeti állapotban megmaradt sziklasorozata.

Szentbékkálla

A Balaton északi partján vezető 71-es útról Révfülöpnél vagy Ábrahámhegynél is letérhetünk valamelyik Szentbékkálla felé vezető útra.

Szentbékkálla a Káli-medence északnyugati peremén - a Kőhegy, Kishegy és Öreghegy lábánál fekvő, 256 lakosú kisközség, mely már a római korban is lakott település volt.

A többi Kál faluval együtt a honfoglaló Kál horka szállásbirtoka volt, majd királyi birtok 1341-ig, majd később a veszprémi Püspökségé. Parochiális egyháza már 1334-ben fennállt. A püspöknek kőpalotája volt itt 1559-ben.

Első írott említése 1273-ból való. A középkorban Szentbenedekkál, vagy Szentbenedekfalva néven fordult elő. A hagyományok szerint a bencés rend birtoka volt, s neve is ezt mutatná: Szent Benedek kállója (malma). A helységben a Benedek szót később "bék"-kel rövidítették, így lett Szentbékkálla.

Népes helységként szerepel a középkorban. A rovásadó összeírók 1534-ben 26 adófizetot jegyeztek fel. A török 1548-ban égette fel először, majd 1557-ben, 1572 után újra elpusztította. A lassan újra benépesülő helység később is kisebb-nagyobb harcok színhelye volt. Lakott maradt mégis a török hódoltság idején: 1696-ban 224 jobbágy- és zsellércsalád lakta 141 hold szántóval és 15 hold szőlővel. Nagybirtokosa a devecseri Choron, majd az Esterházy család volt.

Itt található a Töttös-Kál templomrom, a Velétei püspöki palota romja és a gróf Esterházy Károly egri püspök által építtetett szép műemlék templom. A Pegazus vendégló épülete alatt 58 méter hosszú pince húzódik, mely dézsmaszedő pince volt hajdanán. A Fekete-hegy krátertavai közelében kilátótorony áll, ahonnan szép kilátás nyílik az egész Káli-medencére és a Balatonra.

Ez a kőtenger maradt meg viszonylag a legérintetlenebb állapotban. Csodálatosan bizarr formájú sziklái a hajdani Pannon-tenger kavics és homok turzásainak megkövesedett maradványai, melyeket aztán a földtörténeti korok erős szélviharai a ma látható formákra „preparálták” ki. Mintegy 400 m hosszan feküsznek a kis dombhát oldalában a sziklák, részben növényzettel is fedve. Némelyik tetején kis tócsa is látható. Érdekes növénycsoportok telepedtek meg rajtuk, sok a kutyabengecserje is a sziklarepedésekben és a kőtálakban. Mohák, zuzmók zöld foltjai, hölgymálok sárga virágai, a hegyi hagyma lilás csoportjai tarkítják a szürke sziklatömböket. A sziklák közötti száraz gyep kora tavasszal a sok fekete kökörcsintől ékes.

A turisztikai irodalom kőtengernek is nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence szélein, Salföldtől Kővágóörsig s onnan a Kis-Hegyes-tűig húzódik egy vonulata, de a legszebb és legépebben megmaradt kőhát Szentbékkálla mellett található. A pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai ezek, melyeket a szél a későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) bizarr formákra kipreparált. Kiváló malomkövet „vágtak” belőle, így pusztult el nagy részük Kisörspuszta és Kővágóörs mellett. Kővágóörs szinte ráépült e kőhátra, nevét is innen vette. Egy múlt század végi leírás ezt így örökíti meg: „az egész községen fordított tekenyő alakban vonul egy hajlított domb, messziről mintha fehér marhacsorda heverészne oldalán, úgy megrakva nagynál nagyobb kövekkel.” Néhány ház teljesen ráépült egy-egy ilyen sziklára úgy, hogy a kő esetleg kilóg a ház fala alól, de ugyanakkor a konyhában is előbukkan egy-egy sarka.
Az évszázadok malomkőbányászata darabolta fel a Szentimre-puszta felett lévő kőhát hatalmas szikláit is. Egy működő bányától északkeletre Szentbékkálla irányában még szinte érintetlenül áll az a kőhátrész, amely a Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke. Kisebb ház nagyságú kövek hevernek itt szanaszét. Közülük az egyik sziklacsoport különösen érdekes: egy hatalmas kőtábla enyhe billenéssel megmozdul, ha a végére állnak.

-----------------

A Révfülöptől 3 km-re északra fekvő Kővágóörs kedvelt kirándulási célpont, a község keleti szélén kezdődik földtani nevezetessége, az ún. Kőtenger. Eredete: vulkanikus utóműködés során ezen a területen hévizes források törtek fel a föld mélyéből, s ez kemény kőhalmazzá ragasztotta össze az itteni fehér homokot. Az előttünk elterülő gyönyörű Káli-medencét ez időben szinte beterítette a Kőtenger sziklasokasága. Azóta a sziklák nagy részét kibányászták és csak néhány szép sziklaképződmény maradt meg mutatóban, védetté is nyilvánítva.
A kies Káli-medence a nevét a honfoglaló magyarok bírájáról, Kál horkáról kapta. Ez a vidék volt a Kál nemzetség szálláshelye, nevük a mai napig megőrződött a környékbeli települések nevében.
E község határában, Szentimre-puszta mellett tűnnek fel a legszebb sziklaképződmények. Némelyik ház nagyságú és fantasztikus formákat mutat. A terület védett, így ezt a kőtengerrészt már nem fenyegeti a széthordás veszélye.

A pannon beltenger egykori turzásait, kvarchomokrétegeit kovás kötőanyag cementezte össze. A rendkívül kemény kavarchomokkőtömbök ellenállnak a felszíni pusztításnak. Mint valami megkövesedett nyáj, úgy sorakoznak a tömbök Kővágóörs és Szentbékkálla közelében.