Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

amulett

természetes vagy ember készítette tárgy, amelynek különleges védelmező vagy szerencsét hozó erőt tulajdonítanak. Az amuletteket az emberek vagy magukon viselik, vagy azon a helyen tartják, ahol szeretnék, hogy kifejtse a hatását - pl. háztetőn vagy a termőföldön.

A természetes eredetű amulettek nagyon sokfélék lehetnek: drágakövek, fémek, állatok fogai vagy karmai, növények stb. Az ember készítette amulettek fajtái hasonlóképp széles skálán mozognak, bizonyos tárgyak vagy állatok kicsinyített másától a vallási képeket vagy feliratokat hordozó nyakékekig és a hasonló, papírra írt vagy fémbe vésett feliratokat tartalmazó zárt medálokig. Úgy vélik, hogy az amulettek hatalma a természetes erőkkel vagy vallási vonatkozású dolgokkal való kapcsolatukban rejlik, vagy pedig abból ered, hogy kedvező időpontban, szertartások kíséretében készítik el őket.

Az amulettek használatának hosszú története van. A MacGregor-papirusz 75 különböző amulettet sorol fel, amelyeket az ókori Egyiptomban használtak. Az egyik legelterjettebb a szkarabeuszbogár volt, amelyet az élők is viseltek, de a halottaikon is megtalálható volt. A szkarabeusz az életet szimbolizálta - részben talán azért, mert rendszerint egy ürüléklabdacsot görget, amelyet a nappal azonosítottak, és azt gondolták, hogy abban élnek a bogár lárvái; részben pedig azért, mert a bogarat jelölő hieroglifa azonos volt a „létrejön” ige jelével, ezért azt hitték, hogy a túlvilágon újjá fogja éleszteni a halottak szívét. Egyiptomban azokat a mágikus szövegeket írták le és viselték később amulettként, amelyeket eredetileg a tárgyi amulettek fölött mondtak el, hogy hatalmukat és erejüket biztosítsák.

A középkorban a keresztény egyház elítélte az amuletteket, de a zsidók körében a későbbi kabbalisták ismét bevezették használatukat. Sőt, az amulettek elkészítése a rabbik feladatává vált. A keleti zsidók között a Lilitet távol tartó amuletteket fölfüggesztik a szülő nők szobájában.

*

 

Az amulett kisméretű mágikus tárgy, kőből, fémből, csontból stb. készült. Leginkább nyakba akasztva viselték, abban a hitben, hogy megvédi viselőjét betegségtől, rontástól (különösen a szemveréstől), háborúban a sebesüléstől stb. Az érmeken, kő, csont és fa amuletteken vésett jelek, a szövet vagy bőr amuletteken varázsszavak voltak találhatók. – Az ókorban elsősorban a zsidókról, a görögökről és a rómaiakról tudjuk, hogy amuletteket hordtak. A Közel-Keleten és D-Európában ma is elterjedt az amulett viselése. A honfoglalás kori sírokban talált gyöngyökből és kaurikagylókból álló nyakláncokon valószínűleg amulett lógott, de nagyon kevés ilyen lelet maradt fenn. Ismeretes viszont Könyves Kálmán királyunk amulettgyűrűje (és annak európai párhuzamai is). A mai magyar népi hitvilágban nincs jelentősebb szerepe az amulettszerű tárgyaknak. Csak szórványos adatok vannak az akasztott ember kötelének, lyukas pénznek vagy a köldökzsinórnak amulettként való viselésére a rontás elhárítása céljából.

Magyar néprajzi lexikon

 

Kapcsolódó szócikkek:

arab (hamsza vagy Fátima keze)

egyiptomi > szkarabeusz

ga`u tibeti amulett-szelence > a Szidpaho amulett

japán omamori (o-fuda, gofu, shinpu)

kínai (hufu) > taoista

matematikai talizmánok

thai

török (nazar boncuk, nazar boncugu, nazarlik)

varázsgemmák

védikus asztrológia > navaratna


...