Terebess-kert különlap
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Savanyú káposzta
Savanyúság, a Terebess Online különlapja

Sauerkraut [német, angol]
choucroute [francia]
zuurkool [holland]
crauti [olasz]
col fermentada, chucrut, col picada en salmuera [spanyol]
chucrute [portugál]
surkal [svéd]
kvasenaja kapuszta [orosz]
kapusta kiszona, kapusta kwaszona [lengyel]
rauginti kopustai [litván]
酸菜 suan cai [kínai]

Erjesztéssel tartósított fehér káposzta, a közép- és kelet-európai konyhák kedvelt alapanyaga. A káposztát késsel vagy káposztagyaluval vékony csíkokra metélik vagy egész fejekben hagyják, és sóval rétegezve vagy sós vízzel leöntve, különféle fűszerekkel és ízesítőkkel (egész borssal, tormával, kaporral stb.) együtt lefedett hordóban vagy kádban erjesztik. A fedelet hagyományosan kővel szorítják le. Az erjedés időtartama legalább egy hónap. A savanyítást ősszel-télen végzik: fűtött helyiségben kezdik, majd a káposztát hűvös helyre viszik át, és a tetején összegyűlő habot rendszeresen eltávolítják. Gyors savanyításkor az erjedést többnyire kenyérdarabbal indítják meg. A savanyú káposztát gyakran használják fel húsos ételekhez, ilyen például a töltött káposzta.
A savanyú káposztát már az ókori Rómában ismerték, de készítésének módja feledésbe merült, és Kínából a mongolok hozták el ismét Európába. Ma lényegében mindenütt savanyítanak káposztát, ahol ez a növény megterem.

Klement András: Káposztás ételek
http://buvosszakacs.blog.hu/2007/12/06/nepek_kaposztai

Tartalom

Tudta?
Káposztasavanyítás só nélkül

Savanyítási módok, receptek országonként:
Észt
Francia
Grúz
Holland
Japán
Kínai
Koreai
Lengyel
Lett
Litván
Magyar
Német
Orosz
Örmény
Svéd
Szlovák
USA

 

 

Hagyományos német káposztasavanyítás
Rekonstrukció

Német receptek:

Sváb káposzta
Hozzávalók:

80 dkg sertés dagadó
150 dkg vecsési savanyú káposzta
füstölt kolbász kb 30 dkg
30 dkg "A" rizs
só, bors, őrölt paprika, szemes bors

Elkészítés:
Egy megfelelő méretű (12 l) lábast zsírral kikenünk, majd pirospaprikával kevert liszttel a zsíros edényt meghintjük. Kifacsarjuk a káposztát, a levét félretesszük, majd az edény aljára kezdjük hinteni a szálakat, minél lazábban. Az apróra vágott dagadót rétegenként a káposzta közé helyezzük, majd felülre is káposztát szórunk. Vízzel felöntjük, a tetejére helyezzük a szeletelt kolbászt.
Lassú tűzön főzzük 1,5-2 órán át, majd a káposztalébe áztatott tiszta rizst lecsepegtetés után az ételhez öntjük. Újabb félórát főzzük, figyeljünk a folyadékra is, ha kell káposztalével töltögessünk utána. Az a jó, ha az étel nem tocsog, de nem is ég le.

Párolt savanyú káposzta, bajor módra
Hozzávalók:

75 dkg savanyú káposzta,
5 dkg sertészsír,
10 dkg füstölt szalonna,
1 fej vöröshagyma,
2 dl fehérbor,
3 evőkanál borecet,
só, őrölt bors, őrölt kömény

A savanyú káposztát, ha szükséges, kissé átszűrjük. A füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk, és finomra vágott vöröshagymával együtt pirítjuk, hozzátesszük a savanyú káposztát. Sóval, őrölt borssal és az őrölt köménnyel fűszerezve fehérborral felöntjük. Fedő alatt puhára pároljuk.

Német savanyúkáposzta-saláta
Hozzávalók:

1 szép piros alma
1 hagyma
3 szelet konzerv ananász
50 dkg savanyú káposzta
1 evőkanálnyi majonéz
4 evőkanálnyi habtejszín
1 evőkanálnyi reszelt torma
1 teáskanálnyi cukor vagy ennek megfelelő édesítő
1 evőkanálnyi citromlé
só
bors
2 teáskanálnyi kapribogyó

Elkészítése:
Az almát megmossuk, magházát kiszúróval kiszúrjuk és héjastól felkockázzuk, a hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, az ananászt lecsepegtetjük, kockázzuk, a káposztát összevágjuk.
A majonézt, tejszínt, tormát, cukrot, citromlevet, egy kis ananászlevet és az összevágott kapribogyót elkeverjük a többi hozzávalóval, sózzuk, borsozzuk, s a tálalásig (legalább 1-2 órát) hűtőben érleljük.
Hirtelen sült szárnyashúsokhoz önálló köretként fogyasztható, de ementáli sajtcsíkokkal és baguette kenyérrel könnyű vacsora is lehet.

Ónémet káposztatorta
Hozzávalók 4 személyre:

300 g mélyhűtött leveles tészta,
580 g fehérboros savanyú káposzta (konzerv),
200 ml fehérbor,
1 ek. cukor, só, bors,
200 g füstölt szalonna,
1 nagy fej hagyma,
1 ek. olaj,
1 tk. köménymag,
100 g Pannónia sajt,
200 g tejföl,
2 tojás

Elkészítés:
A leveles tésztát hagyjuk felengedni. A káposztát a borral és a cukorral körülbelül 10 percig pároljuk. Sóval, borssal fűszerezzük. A szalonnát és a hagymát apró kockákra vágjuk, majd a serpenyőben felforrósított olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a köményt, majd a lecsepegtetett káposztát. Hagyjuk kihűlni. A sütőt 175 fokra felmelegítjük. A tésztát 30 cm átmérőjű kerek lappá nyújtjuk. Hideg vízzel kiöblítünk egy 26 cm átmérőjű tortaformát, majd a szélén peremet húzva kibéleljük a tésztával. A savanyú káposztás masszát a formába töltjük. Lereszeljük a sajtot, elkeverjük a tojással és a tejföllel, sóval, borssal ízesítjük, majd a káposztára öntjük. A tortát 45 percig sütjük, és forrón, esetleg metélőhagymával díszítve tálaljuk.

Savanyú káposzta köret
Hozzávalók:

olaj
1 fej vöröshagyma
1 db alma
2 dl száraz fehérbor
1 babérlevél
őrölt bors
kevés köménymag
75 dkg savanyú káposzta

Elkészítés:
A hagymát vékonyan felkarikázzuk. Az almákat megtisztítjuk, magházukat eltávolítjuk. A négybe vágott almákat felszeleteljük és kevés olajban a hagymával és a köménymaggal együtt aranysárgára pároljuk. Ráöntjük a bort. Babérlevéllel és őrölt borssal ízesítjük. Ha felforrt, hozzáadjuk a savanyú káposztát és fedő alatt puhára pároljuk. Ha szükséges, kevés vizet is adhatunk hozzá.

Bajor káposztaleves
Hozzávalók:

10 dkg füstölt szalonna,
3 evőkanál olaj,
1 nagyobb vöröshagyma,
20 dkg füstölt tarja,
40 dkg savanyú káposzta,
só, őrölt bors, 1-2 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 evőkanál liszt,
1 csokor friss kapor.

Elkészítése:
A füstölt szalonnát vékony csíkokra vágjuk, és az olajon kiolvasztjuk. A megtisztított, finomra aprított vöröshagymát hozzáadjuk, aranyságára pirítjuk, és a csíkokra vágott füstölt tarjával összekeverjük, majd felengedjük kb. 1,5 liter vízzel. A savanyú káposztát – ha szükséges – átmossuk, kissé összevágjuk és beletesszük. Sóval (a füstölt szalonna és a tarja miatt óvatosan bánjunk vele!), őrölt borssal, babérlevéllel ízesítjük, és 35-40 percig főzzük. A végén a levét a tejföllel simára kevert liszttel sűrítjük. Frissen vágott kaporral meghintve, esetleg még egy kanálka tejföllel is meglocsolva tálaljuk. Puha kenyeret is adunk hozzá.

 

Holland házi „zuurkoolpot”, káposztasavanyító cserépbödön

A megtisztított, kemény káposztafejeket vékonyra legyaluljuk. A cseréphordó fenekére szórunk a gyalult káposztából. Megsózzuk, fűszerezzük (pl. borókabogyóval), fasulykolóval tömörítjük. Amikor a préseléstől és a sótól levet ereszt, rátehetjük a következő adagot. A rétegezést, a fűszerezést és a tömörítést addig folytatjuk, amíg a hordó meg nem telik. Fontos, hogy a sós lé ellepje a káposztát. Ekkor a két félhold alakú nehezéket rá kell tenni a káposzta tetejére, vizet önteni a cseréphordó perem-vájatába, majd befedni. A hordót egy hét múlva felnyitjuk, a fedelét megmossuk, ismét ráhelyezzük a nehezéket és újra lezárjuk. Ezt a folyamatot hetenként meg kell ismételni. Három hét alatt a káposzta megfelelően megsavanyodik. Ekkor hűvösebb helyre kell állítani. A hordót deszkára állítsuk, hogy ne érintkezzék közvetlenül a talajjal.

Tudta?

A fejes káposzta táplálkozási jelentősége
Sokoldalúan felhasználható, nagy vitamin-, ásványisó- és rosttartalmú, az év bármely hónapjában nyersen is fogyasztható zöldségféle. Az éves fejeskáposzta-fogyasztás hazánkban 7–8 kg/fő, a 15–20 évvel ezelőtti mennyiség fele. Fogyasztása nagyon idényszerű, az éves mennyiségnek 18–20%-a május közepe és július közepe között kerül a piacra, augusztusban alig látunk fejes káposztát, majd szeptember végétől november végéig mintegy 65–70%-ot értékesítenek.
A fejes káposzta táplálkozási értékét elsősorban a benne található B1-, B2- és C-vitamin adja. C-vitaminból 50 mg/100 g található benne, melyből savanyított állapotban is 80–85%-ot őriz meg. 2–3% fehérjét és 1,5–2,5%-nyi cukrot tartalmaz.

A fejes káposzta gazdasági jelentősége
A fejes káposzta világszerte az egyik legfontosabb zöldségnövény, hisz a Földön évente termő zöldségmennyiség mintegy 10%-át teszi ki.

Természetes savanyításoknál
kerüljük a klórozott vizet és a jódozott sót.

Szélszorulás ellen
A káposzta levében előforduló tejsavbaktériumok, amik a természetes savanyításához szükségesek, a bélbe jutva fermentációjukkal puffasztanak. Ennek megakadályozására blansírozzuk a káposztát vízben a forrás után számított jó 5 percig. Szűrjük le róla a levét, öntsünk rá friss vizet és abban főzzük tovább.
A kínai kel és társai kevésbé "gázosak".

Ropogós salátának
vágjuk csíkokra a káposztát és áztassuk sós-jeges vízbe 15 percig, szűrjük le.

Savanyú káposzta előkészítése főzéshez
A káposztát a vásárláskor, de legkésőbb a felhasználás előtt mindig megkóstoljuk. Ha túl savanyú, akkor annyi hideg vizet töltünk rá, hogy ellepje. Egy-két perc múlva leöntjük róla, lecsurgatjuk és kinyomkodjuk-csavarjuk.
Érdemes félretenni az öblítő vizet is, mert a káposzta savanyúsága a hő hatására még változhat. Ha megvan az öblítőlé és utóbb az derülne ki, hogy a mosás túlzottan jól sikerült, akkor lesz mivel utánsavanyítani az ételt.

A savanyú káposzta színe
A természetes úton savanyított káposzta mindig egy kicsit sárgás színű, a vegyszerrel kezelt viszont gyakran hófehér marad. Utóbbit érdemes kerülni, mert előfordulhat vele, hogy főzés közben nagyon felerősödik az íze, vagyis az a káposzta, ami az előkóstoláskor kellemes volt, az ételkészítés végére ehetetlenül savanyú lesz.

Szagtalanítás főzéskor
A káposztából főzés alatt kellemetlen szagú kénes gázok szabadulnak fel. Elkerülésére tegyünk a főzőlébe egy szelet száraz kenyeret, ami nem ázik szét, ha gézbe kötjük.

Ha túl savanyú
Ha egy savanyú ételnek enyhíteni akarjuk a savanykás ízét, hatásos egy kis sütőport beleszórni, attól kevésbé lesz savanyú.

Ha túl sós
az étel, tegyünk bele egy hámozott burgonyát.

Nyers savanyúkáposzta-lé
A Kneipp-kúra névadója is ismerte a savanyú káposzta varázserejét. "A gyomor és a belek seprűjének" nevezte, mivel erősíti a bélflórát, megsemmisití a rothasztó baktériumokat.
Fogyasztása szénhidrátszegény étrendnél is megengedett.
Léböjt, lékúra esetén leve a glaubersónál kíméletesebben tisztítja a bélrendszert (böjti napok előtt fontos). Háromnegyed liternyit igyunk meg félórán belül, kis kortyonként.

Alkohol okozta májbetegség
A májcirrózis vagy májrák a rendszeres és nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás következménye. Glutamin, illetve a nélkülözetlen aminosav tartalma teszi lehetővé, hogy a káposzta a májbetegség gyógyításához is hozzájárul. Az alkohol romboló hatásának enyhítésére már hagyományos a káposztaleves, illetve a savanyú káposzta levének fogyasztása.

Kínai eredet
Bár a savanyú káposzta felfedezését a németeknek tulajdonítják, a Kínai Nagy Falat építő munkások alaptáplálékát már 2000 évvel ezelőtt a rizsborban fermentált káposztadarabok képezték.

Egészséges táplálék
A nyers savanyú káposzta több tejsavbaktériumot tartalmaz, mint a joghurt. Magas a C-vitamin tartalma, ami igen fontos volt télen az északi vidékeken, mikor nem volt mélyhűtés és déli gyümölcs import. James Cook kapitány felfedező útjain mindig vitt bőven magával hajóján a skorbut ellen.

Sózás
A káposztát gyalulják és kb. 2,25 súly%-nyi sót kevernek hozzá. Amerikai tudományos vélemény szerint a hagyományosnál több sót kellene adagolni, de így a savanyú káposzta túl sós lesz, az evés előtti kiöblítésével pedig csökkennek a vitamin és más egészégre hasznos anyagai, de leromlik a zamata is. Hagyományos sómennyiségnél viszont kritikus a hőmérséklet állandó kontrollja (három napig 23°C -on, majd 8 hétig hűvösebb helyen kell érlelni), mert mérgező anyagok is kifejlődhetnek a kevesebb só miatt.

Savanyú káposzta só nélkül
A hagyományos savanyított káposzta víz, só, fűszerek hozzáadásával készül. A fermententációt a káposzta levében természetesen előforduló tejsavbaktériumok indítják, míg a só megakadályozza más mikrobák kifejlődését. Kefirgomba hozzáadásával kiküszöbölhetjük a só használatát.
További info angolul

Vecsési savanyú káposzta
http://www.a-vecses.hu/html/savanyusag.html

A község országos ismertségét leginkább helyben készülő savanyúságainak köszönheti. A kedvező talajadottságok és a közeli fővárosi piacok hatására a 19. század végén kezdett kialakulni e sajátos élelmiszeripar. A káposztasavanyítás titkát a sváb elődök hozták magukkal. A recepteket mindenki féltve őrizte, azok apáról fiúra szállva öröklődtek az egyes családokban.

A vecsési savanyú káposzta világos, fehér színű, 2-4 mm-es szeletekre vágott, jellegzetes ízű, kellemesen savanyú termék. Előállítása tejsavas erjesztéssel történik. Vecsési savanyú káposztának természetesen a vecsési káposzta a legmegfelelőbb, a ,,Vecsési lapos”. Ennek a fajtának az alakja lapított gömbölyded, levelei vékonyak, finoman erezettek, felületük sima, színe világos, egyenletes, íze és illata édeskés, kellemesen savanykás.

A káposzta savanyítása egy helybéli készítése szerint:

Miután a káposzta zöld, külső takaróleveleit lepucoltuk, a káposztát megmostuk, egészséges és tiszta fejeket kapunk. Egy külön erre a célra fejlesztett káposzta szeletelő gépen először a torzsát kifúrjuk, a káposztát a káposztavágógépbe helyezzük, amely segítségével egyenletes, szép, egyforma, vékony szálú szeleteket kapunk. Az előre tisztára mosott hordóba rétegesen szórjuk a káposztát, és rétegezve sóval megszórjuk. Készíthetjük úgy is, hogy a só mellé egész pirospaprikát, babérlevelet vagy birsalmaszeleteket rakunk. Ha a hordó megtelt fehér gumicsizmát húzva, amit csak erre a célra használunk, addig tömörítjük, tapossuk, míg a káposzta leve felér a hordó tetejére és a káposzta fölé. A hordót lezárjuk. Régen mikor fahordókban savanyították a káposztát, fafedővel és nehéz, olykor még mázsás kövekkel is, úgy hogy a káposzta a lé alatt maradjon. Ma már műanyaghordóhoz tartozó speciális vízzel tölthető, ,,paplannal” zárjuk le, feltétlenül meleg helyen, hogy a biológiai erjedésnek szükséges feltételeket biztosítsuk. Az így elkészített káposztát körülbelül két-három hét elteltével fogyaszthatjuk.

 

A vecsési savanyú káposzta

A vecsési savanyú káposzta ma Magyarországon általánosan elismert termék és fogalom. A
belőle készült ételek is magyar jellegzetességek, ebben a formában más népek konyhájában
nem megtalálhatóak. Az előállítás hagyományai Vecsés környékéhez kötődnek, és bár elvileg
mindenki tud akár otthon is savanyú káposztát készíteni ha akar, a vecsési tájjeleg nem
utánozható. Erre a táj ökológiai adottságaiban, a helyben szelektált tájfajtákban, az ökológiai
adottságokhoz illeszkedő tájtermsztésben, és nem utolsó sorban a savanyítás helyi
módszereiben találhatjuk a magyarázatot.
A török hódoltság idején elnéptelenedett Vecsés pusztára a 18.század második felében ötven
német család telepedett le. Ők hozták magukkal a káposzta termesztésének és savanyításának
tudományát. A termelés és feldolgozás módja és eszközei generációkon keresztül fejlődtek és
öröklődtek. A könnyen felmelegedő meszes homoktalaj, a megfelelő mélységben található
vízzáró réteg kiváló adottságokat biztosított a káposzta termesztéséhez, sőt ezek az adottságok
természetes módon védték a káposztát a későbbiekben más tájakon súlyos problémát jelentő
gyökérgolyvától. A vetőmagot saját magfogással, folyamatos gondos szelekcióval nyerték,
így alakult ki a Vecsési lapos tájfajta. Ez nagy méretű, de vékony levelű, jól záródó fejet
képez, amit szépen lehet szeletelni. Magas cukortartalma biztosítja a nyersanyagot a tejsavas
erjedéshez. A teljes fej savanyításához alakították ki a Vecsési gömbölyű fajtát. A savanyítás
családi receptúra szerint történt. A savanyú káposztát a gazdák asszonyai árulták a pesti
piacokon, az erjesztő hordókból közvetlenül, átszedés nélkül. A jó minőségű káposzta a
fővárosban folyamatosan, biztosan eladható volt. Jellemzően ma is az egykori német
telepesek leszármazottai folytatják családi vállalkozásban ezt a tevékenységet – érdekes
háttere egy hungarikum termék fennmaradásának.
Az első nagy áttörést az jelentette, amikor a század elején Vecsésre nősült Trethan nevű
iparos feltalálta a forgótárcsás szeletelő gépet, ezzel forradalmasította a feldolgozást. A
villanymotorral hajtott szeletelőgép megsokszorozta a feldolgozott mennyiséget. Több
erjesztőkádra, fahordóra volt szükség, ami felvirágoztatta a kádárok munkáját. A háborúk és a
kuláklisták szomorú évei után a területen termelőszövetkezetek alakultak, amiket a 70-es
években a Ferihegy MgTSz egyesített. Ezt követően alakult ki savanyú káposzta
előállításának nagyüzemi technológiája. Az erjesztő kádakat betonkádak, a kézi munkát
nagyteljesítményű gépek, a fahordókat a csak kiszállításhoz használt műanyag hordók
váltották fel. Az egyedi családi receptek helyébe egységes élelmiszeripari technológia lépett.
Mindezzel sikerült megoldani, hogy a lakosság megsokszorozódott igényét elfogadható
minőségű, olcsó termékkel elégítsék ki. Az ínyencek számára még elérhetőek voltak
hagyományos módon készült termékek, de ezek egyre kevésbé voltak árban versenyképesek,
ami nem lett volna baj, hiszen különleges minőségű termékekről volt szó, de a magyar
lakosság körében ez nem volt fenntartható. A vecsési savanyú káposzta hagyományos ízvilága
és semmihez sem mérhetően finom szerkezete akkor veszett el végképp, amikor
alapkövetelmény lett, hogy egész évben egyforma minőségű legyen, mindig rendelkezésre
álljon, és ráadásul ne legyen romlandó, ami a hagyományosan anaerob tejsavas erjesztéssel
készült, nehezen tárolható terménynek sajátossága. Ehhez ráadásul nagy termőképességű, jól
tárolható, egész évben hozzáférhető nyers káposzta alapanyagra volt szükség, ami az eredeti
tájfajtának szintén nem sajátja. Megjelentek a kettős hasznosítású – tehát tárolható és
savanyítható fajták, amik inkább tárolhatóak voltak mint savanyíthatóak, alacsony
cukortartalommal, vastag levelekkel, lazábban álló fejekkel, viszont nagy termőképességgel,
rezisztenciával, ami már nem feltétlenül igényelte a Vecsés-környéki speciális környezeti
adottságokat, és ma már persze a szállítás sem akkora probléma mit régen. A szeletelőgép
ezeket is gond nélkül felaprítja, de soha nem lesz belőlük olyam finom szerkezetű savanyú
káposzta mint eredetileg. Természetesen a savanyítás technikája is megváltozott, nem sokban
hasonlít a hagyományosra. A kész káposztát fólia zacskóba vagy fémdobozba töltik, a romlás
lassítása érdekében le kell cserélni a saját levét egy felöntőlére.
Ami mindebből hungarikum maradt, az a savanyú káposztából készült ételek receptúrája, ami
persze hiába a régi, ha nem találunk hozzá olyan alapanyagot amit szeretnénk, és a gyerekeink
már nem nagyon értik, hogy mi nem tetszik nekünk rajta. Én remélem, hogy élnek még
azoknak a családoknak a leszármazottai, akik még értik hogy mi nem teszik, és egyszercsak
megjelennek a piacon fahordóból mért igazi vecsési savanyú káposztával. Az eredeti
hagyományok szerint kisüzemben készített termék ára természetesen nem lehet azonos a
tömegtermékével, ezt senki nem várhatja. A gazdaságosság feltétele a megfelelő kereslet,
hogy eljusson az igényes vevőkhöz az információ a termékről, a hozzáférhetőségéről, ezt
segíthetné a hungarikum program.

Savanyú a káposzta?
http://www.agronaplo.hu/?o=cikk&cikkID=431

A savanyítás kultúrája a mai Bajorország területéről származik. A Vecsésre és környékére betelepült sváb családok a magukkal hozott technológia alapján honosították meg savanyított káposzta gyártását a környező falvakban.

A technológia kialakulása feltehetően a szegénységre vezethető vissza és az sem kizárt, hogy véletlenül jöttek rá arra, hogy a télire elraktározott és időközben tejsavas erjedésen keresztülment káposzta magas élvezeti értéket nyújt.
A savanyú káposzta eleinte csak a családok saját fogyasztását elégítette ki, karácsonyra, húsvétra és esküvőkre készítettek nagyobb mennyiséget. Azóta Magyarországon "Hungaricumnak" számító termék lett belőle. Napjainkban az ország több területén készítenek kiváló minőségű savanyított termékeket, így valódi verseny alakult ki, melyik tájegységben a legízesebb, legfinomabb a savanyú káposzta.

A házi savanyítás egyes otthon is elsajátítható trükkjei:

A jó nyersanyag a jó termék záloga
Savanyítás szempontjából a káposzta következő tulajdonságainak nagy jelentősége van: a fej keménysége, a fej súlya és a torzsa nagysága. Minél tömörebb, keményebb a fej, annál gyengébbek és fehérebbek a belső levelek. A kemény fejnek kicsi a tisztítási hulladéka és a szeletelési vesztesége és a szeletek is egyenletesebbek. Minél kisebb és minél kevésbé hatol be a torzsa a káposztafejbe, annál kevesebb a vastag levélér, több a vékonyabb finom levél, és a torzsafúrási veszteség annál kisebb. Lazafejű, 1 kg-on aluli káposzta nem alkalmas feldolgozásra.

A savanyítást megelőző lépések
A káposztát a fagyok beállta előtt száraz időben kell vágni. A káposztát régen elásták, most megszokott a prizmás tárolás - föld felett, fólia takarással. Fontos, hogy a külső rész rászáradjon, mert akkor nem romlik a káposzta.

Savanyítási műveletek

Tisztítás:
A tisztítást nagyon gondosan kell végezni, mert a legkisebb betegrész nem kívánatos íz- és szaganyagokat kelt a késztermékben. A tisztítás során kell a torzsavégeket is levágni.

Szeletelés:
Az erjedésre és a késztermék minőségére döntő kihatású a lelkiismeretesen és szakszerűen végzett szeletelés. Az előkészített káposztafejeket speciális káposztagyalun 2-3 mm vastag metéltre gyaluljuk.

Betöltés, sózás:
A gyalult káposztát speciális savanyító kőedénybe, hordóba vagy más edénybe rakjuk, amelyet kibélelhetünk polietilén zsákkal. Rétegezéskor a káposztát egyenletesen átsózzuk. A téli káposztához 3% sót adunk, a nyári káposztához 4%-ot. A sózást rétegesen végezzük, különös gondot fordítva arra, hogy egyenletesen történjen Egyes tájegységeken a káposztához vagdalt hagymát, egész vagy feldarabolt almát, birset és sárgarépát valamint más zöldségeket is adnak. A szeletelt káposzta közé szokásos 10–20% fejes káposztát is tenni. A fejek torzsáját keresztbe kell vágni, sóval megszórni és bizonyos mennyiségű szeletelt káposztára egy réteg fejes káposzta jut, torzsával lefelé, szorosan egymás mellé helyezve.

Fűszerzés:
A káposztát fűszerezni általában nem szokták, kivétel a jellegzetes nyári káposzta, amelyhez 1% kaprot adagolnak. Egyes fűszerek és növényi ízesítők használata azonban megengedett, e célra felhasználható: piros csöves paprika, fehér és fekete bors, kapor, kömény, koriander, babérlevél.

Taposás:
Célja a levegő kihajtása, valamint a diffúzió meggyorsítása, a cukortartalmú sejtnedv kipréselése a káposzta szeleteiből. Minden réteget addig kell taposni, míg a kipréselt sejtnedv ellepi a szeleteket. A tejsavas erjedés a taposás által kinyert lében kezdődik és zajlik le. Így a taposás a káposzta savanyítás leglényegesebb művelete. A rosszul taposott káposztában igen könnyen különböző olyan mellékerjedések lépnek fel, amelyek meggátolhatják a tartósítást biztosító tejsavas erjedés zavartalan lefutását vagy legalábbis rosszminőségű és ízű terméket eredményeznek. A taposást még ipari méretekben is lábbal végzik vagy fasulykolóval, e művelet gépesítése még nem járt teljes sikerrel.

Lefedés és lenyomatás:
A káposztaszeletek sózása és taposása után a felületet levelekkel betakarjuk, majd ráhelyezzük a tetőt a nyomtató kövekkel. A lekövezés célja, hogy a káposztát a levegőtől elzárjuk és lé alatt tartsuk, így a tejsavas erjedésnek kedvező anaerob körülményeket biztosíthassuk. A lekövezés másik célja, hogy az erjedéskor keletkező igen nagy mennyiségű gáz felnyomó erejét ellensúlyozzuk. Ha ez nem történne a gázok a káposztát kinyomnák a tartályból. A kövek súlya a káposzta 20-25 %-a. Ügyelni kell, hogy a fedél mindig vízszintes maradjon a savanyítás közben. A hordóban lévő káposztára nehezéket kell tenni úgy, hogy a tetejére deszkát helyezünk, amelyet leszorítunk kővel, vízzel telt üveggel stb. A polietilén zsákot úgy kötözzük be madzaggal, hogy a gázok elillanhassanak belőle.

Erjesztés:
A káposzta erjesztési hőmérséklete az időszaktól függően 0 és 20-25 °C között is ingadozhat. Ennek megfelelően az erjedés ideje is 60–90 naptól 5–10 napig terjedhet. Őszi időszakban legtipikusabb a 30 napos erjedés. Az első időben a keletkező sok gáz a levet felhabosítja. Ezt időnként gondosan el kell távolítani és az élesztős réteget is le kell venni. Betöltés után néhány napig a taposás hatására még nagyon sok lé válik ki. Ha a szeleteket nagyon erősen megtapostuk vagy a kádat túltöltöttük, akkor a sok lé elcsuroghat, s a végén nem lesz elegendő lé mennyiség, hogy a káposztát teljesen elfedje. A hiányzó lé pótlásáról gondoskodnunk kell. (3%-os sóoldattal)

Tárolás:
Míg a káposzta erjesztését legcélszerűbb 21–24 °C-on végezni, addig a tárolás –2 és 0 °C-os hőmérsékletet kíván. Kedvezőtlen körülmények közt a tárolás alatt káros változások mehetnek végbe.

 

Káposzták és káposztával töltött vecsési savanyúságok
http://www.users.monornet.hu/sauer/termek.htm

1. Savanyított káposzta
2. Sváb káposztasaláta
3. Töltött paprika (fehér, édes)
4. Töltött paprika (lila, édes)
5. Töltött paprika (piros, édes)
6. Töltött almapaprika (csípős)
7. Vegyes vágott savanyúság
8. Töltött cseresznyepaprika (csípős)

Villámgyors savanyúkáposzta

Bevallom, eddig mindig vettem a savanyúkáposztát a piacon vagy az utóbbi időben a biopiacon. De most láttam egy biobarátnőmnél, ahogy otthon savanyítja. Dr. Takács Dezsőné Irma tanított meg a trükkre, hogy nem kell vele csinálni semmit. Illetve egyvalamit: erősen össze kell nyomni.

Szóval: leszeljük a káposztát, lehetőleg vékonyra – ez a türelmünktől függ. Én soha semmit nem tudtam egyenletesen, szépen végigcsinálni, a káposztát is eléggé össze-vissza szeletelem. Bár ez nem igazán számít, csak a nyers erő, amivel összenyomjuk. Sót sem teszek bele sokat. Példának vegyünk egy kis fej káposztát, legyen kb. 1-1,5 kg. Leszelem nagy átabotában, megsózom egy púpozott teáskanál sóval, és hagyom állni egy tálban kb. egy-két órát, míg összeesik és egy kicsit ereszti a levét. Most kell az önuralom – mert én szívesen megenném így is. De nem, visszafogom magam, leszeletelek a kis uborkagyalumon egy sárgarépát, és belekeverem – csak a szépség miatt.

Ha van olyan tormadarabkám, amit már nem tudtam lereszelni, mert kiszakállasodott és icipici – azt is beledobom, de nem kell igazából. Csak jólesik a lelkemnek, hogy azt is fölhasználom. Fogok egy böhöm nagy babérlevelet, vagy két kisebbet, apróra tépdesem és belekeverem azt is. Borókabogyóm is van, magam szedtem a mezőn, nagyon fölvágok rá – az is belemegy. Összemarcsingolom tiszta kézzel az egészet, és már nyeldesek és persze gyönyörködök is, mert olyan szép.

Most egy széles szájú üvegbe leterítem az első réteget, és az öklömmel jól ledöngölöm, ahogy Irmától láttam. Megint egy réteg, megint döngölés, a levének már jönni kell egy kicsit.

Most kiszorítom az üveg oldalára a sárgarépát, hogy díszítsen, mint egy virág. Olaszországban láttam kidíszítve a savanyúságos üvegeket. Megálljatok csak, gondoltam, ezt eltanulom! Mindenféle mintákat rakhatunk ki, a fantáziánktól függ. Csak az fontos, hogy a káposzta nagyon szorosan kerüljön egymásra belül, akkor szépen oda is szorítja az üveg oldalához a díszítést. Nyomom, nyögök, küszködök, míg az anyag tart. Végül lezárom csavaros fedővel vagy kis tányérral, és meleg helyre teszem, esetleg konvektor közelébe. Ha más nincs, meleg vízfürdőbe is állíthatjuk, elindítani melegen kell.

Én nem állom meg, már másnap belekukkantok – mondtam, hogy nem vagyok erős jellem. Volt már eset, hogy másnap este már ettem is belőle. De a harmadik-negyedik napon már finom savanykás biztosan. Egy hetet még soha semmilyen üveg nem bírta ki nálunk, előbb megettük. Pedig hogy kicifráztam az oldalát! De csak annál nagyobb étvággyal ettük, mennél szebb volt. Szép is, jó is, olcsó is – kell ennél több?

Az a fontos, hogy a leve folyamatosan ellepje a tetejét. Ha ez nem sikerül, és egy kicsit föllazul a fölső réteg, vissza kell forgatni bele és újra jól lenyomkodni. Arra is rájöttem, hogy ahogy fogy, kigyűjtöm belőle a borókát és a babérlevelet, és beleteszem a következő adagba: gyorsabban megsavanyodik tőle. Tessék kipróbálni – tavasszal is kell a C-vitamin!

Jánosik Zsuzsa

A felsővárosi savanyú káposzta
(Egy székesfehérvári fórumról, 2004. október 10.)

A jó ízű és hosszan eltartható savanyított káposzta titka, hogy csak tömör, kemény, hibátlan egységes színű, minden sérüléstől, repedéstől és rágástól mentes, friss egészséges téli fajtából készülhet. A nyári káposzta puhasága és vizessége miatt nem alkalmas tartósításra.
A kacsafertály mellett a felsővárosi savanyú káposzta is híres volt a fehérvári piacon, de e mellett az 1960-as évekig még répát is savanyítottak. Magas C-vitamin tartalma miatt ma is sokan keresik az igaz házi savanyú káposztát, azonban a Felsővárosban ma már csak néhányan foglalkoznak ezzel. Még a nyolcvanas évek derekán is több ház ablaka hirdette ezen városrész termékeit, piacra is sokan jártak, mostanában pedig kuriózumnak számít már ha igazi eredeti recept alapján készített savanyú káposztával találkozik.
A megtisztított káposztából a torzsát kivették, mert a nagy lapos szeletek nem szépek a szálak között és a tömörítés is egyenletesebb a nagyobb darabok nélkül. A szeleteléshez régen reszelőt, vagy gyalut használtak, ma azonban az ún. spirálkéses káposztagyaluval dolgoznak. A szép egyenletes szálú káposztát rétegenként a kilúgozott és tisztára mosott hordóba tették, alulra só került, aztán rétegekben a káposzta és a fűszerek. Piros csöves paprika, szeletelt birsalma, köménymag, egész fekete bors, és babérlevél került még a savanyúba. Három-négy réteg után a muszkalónak nevezett döngetővel pedig összedolgozták. Régen a gyerekek lábát kötötték be fehér ruhával és ők taposták meg nagy élvezettel a káposztát. Vigyázni kellett arra is, hogy a káposzta ne törjön össze. Mire tele lett a hordó, a káposzta habos levet eresztett, ami rendkívül magas vitamintartalma miatt még ivásra is igen jó. A teli hordót fehér ruhával letakarták és fával lefedték, hogy kiszoruljon a levegő, majd kék nyomókövekkel alaposan összenyomták. Tárolták a káposztát fakádban, sajtárban, dézsában, káposztás bödönben, más néven vindőben.
Az erjedést a hordó szélén megjelenő fehér, vastag hab jelzi, melyet tíznaponként eltávolítanak, leszedték a köveket, a takaró fákat, és a fehér ruhát. Ügyeltek arra, hogy a lé az erjedés 4-6 hete alatt ellepje a káposztát. A savanyítás titkai közé tartozik a hőmérséklet is, ezzel az érés idejét tudják szabályozni, de a savanyúságát is befolyásolja. A Felsővárosiak egészben savanyított káposztát is készítettek, ezeket a szeletelt között érlelték, vagy külön, a megmaradt lében érlelték, azonban ehhez magasabb 30 fokos hőmérséklet kellett.
Ha ma a Felsőváros utcáiban sétálunk néhány helyen találkozhatunk még az ablakokban savanyú káposztát hirdető táblákkal, de egyre kezdenek letűnni a városrész mezőgazdasági hagyományai. Megjegyzendő, hogy az itt savanyított káposzta nem hasonlítható össze semmilyen fajta boltban kapható csomagolt vagy kimért káposztával.

Káposztasavanyítás
http://www.kisokos.com/Bogracs/pages/Detailed/8000230.shtml

Kétféle káposztát lehet savanyítani: korai, és késői fajtákat. A koraiak a nyár folyamán, szeptember elejéig alkalmasak fogyasztásra. Ezeket lazább szöveteik, nagyobb víztartalmuk és fajtajellegük miatt rövidebb ideig lehet eltartani. Nyári vagy őszi fogyasztásra alkalmasak. Tartós, egészen májusig fogyasztható savanyított káposztát a késői, illetve téli fajtákból lehet készíteni. A jó, tömött fejű, beérett, fehéredő levelű Amager, Csurgói, Braunschweigi, Hajdúsági, Dural, Grüner Winter, Dauer, kései fajták alkalmasak erre. A fagyok beállta előtt, száraz időben szedjük a káposztát. Esős időben sok vizet szív magába, így könnyebben romlik. A leszedett káposztát néhány napig tartsuk laza prizmába rakva, csapadéktól védett, szellős, fedett helyen. Ezalatt a zöldszínű borítólevelek is kifehérednek. Az így megérlelt, tömött fejű káposzta rá nem simuló, hibás külső leveleit éles késsel vágjuk le. Ilyenkor előtűnnek a káposztafej rejtett sérülései is. Ezeket is késsel vágjuk ki. Ezután a torzsát lazítsuk fel éles késsel vagy spirálfúróval, de ne vágjuk ki, mert egyrészt ennek nagy a cukortartalma, ami szükséges az erjedéshez, másrészt nagy a C-vitamin tartalma is. Végül szeleteljük vékony, 1-1,5 cm széles szeletekre és ekkor mérjük le a tömegét. Mérjünk ki minden kilogramm szeletelt káposztára számítva 2,7-3,0 dkg sót.

Közben készítsük elő az erjesztőedényeket. Legjobbak a fából készült hordók vagy kisebb dézsák. Ezeket gondosan forrázzuk és súroljuk ki valamilyen erős mosogatószerrel, majd többször öblítsük ki tiszta vízzel. Nagyobb cserépedényekben, 5 literes uborkásüvegekben is lehet savanyítani. A savanyítóedényzet alját béleljük ki először tiszta káposztalevelekkel és hintsünk rá egy keveset a kimért sóból. Ezután következik egy sor leszeletelt káposzta, rá egy rész só és fűszer. A savanyított káposzta fűszerezésére babérlevelet, köménymagot, piros csöves paprikát, tárkonylevelet, tormakarikákat, fekete borsot, kevés tisztított, szeletelt sárgarépát és almát vagy birsalmát is tehetünk. Ezután a nagyobb mennyiséget, amit hordóba tettünk, tiszta, csak erre a célra használt gumicsizmával tapossuk, a kisebb tételeket döngölőfával tömörítjük.

Ha egész káposztafejet is akarunk savanyítani, néhány kisebb fejet tisztítsunk meg a hibás levelektől. Ezeknek a káposztáknak hegyes késsel vájjuk ki a torzsáját és a lyukat tömjük be sóval. (Ezt a sót nem számítjuk bele az egész mennyiségre kimért 3%-ba.) Rakjuk a szeletelt káposzta közé, hintsük körbe a szeletelt káposztával, majd rétegezzük tovább. Ez az egész fej káposzta kicsit lassabban, de ki fog erjedni, és ebből lehet az "igazi" töltött káposztát készíteni. A döngölést mindig addig végezzük, amíg a felszíne nyirkosodni kezd. Ekkor rakjuk rá ugyanígy a következő réteg szeletelt káposztát, hintsük meg sóval, fűszerekkel, és ismét döngöljük le. Ezt addig folytassuk, amíg a szeletelt káposzta elfogy. Döngöljük ismét addig, amíg a lé megjelenik a tetején. Ekkor borítsuk be tiszta káposztalevelekkel, tegyünk rá az edényzet felületének megfelelő méretű, az egészet borító deszkát, végül a káposzta tömegének 20%-át kitevő nehezéket. Erre legjobb a tisztára súrolt gránitkő. Soha ne legyen mészkő vagy vas, mert ezeket a keletkezett tejsav oldja. A taposás vagy döngölés célja az, hogy kiszorítsuk a káposztalevelek közül a levegőt. Ha nem távolítottuk el maximálisan a levegőt, hibás erjedés is megindulhat, melynek következménye a puhulás, barnulás. A tejsavas erjedéshez legkedvezőbb a 15-20 fok közötti hőmérséklet. Ilyenkor már 24 óra alatt erős habzással megindul az erjedés. Ez az erős előerjedés 10-14 nap alatt lezajlik. Ekkor a fedődeszkákat, -köveket távolítsuk el, mossuk le, a felszínen keletkezett szennyeződést távolítsuk el, majd ismét fedjük le. Fontos, hogy a káposztát mindig borítsa a folyadék. Ha ez esetleg - pl. a rossz hordóból - elfolyna, felforralt, majd kézmelegre hűtött 3%-os sós oldattal pótoljuk. A lassú erjedés tovább folytatódik. Hetenként mossuk le a fedőket és a követ. Kb. 6-8 hét alatt befejeződik az erjedés és fogyasztható a savanyított káposzta. A kész káposzta tárolására legkedvezőbb a 2-5 fokos hőmérséklet, ami egy normál pince hőmérsékletének felel meg. További kezelései a fedődeszkák és -kövek hetenkénti lemosásából és szükség szerint az előbb ismertetett sós oldattal való feltöltésből áll. A jó minőségű savanyított káposzta sárgásfehér színű, ropogósan friss, kellemesen savanykás ízű. Nemcsak ételkészítésre jó, hanem mint nyers savanyúság is fogyasztható, nagy C-vitamin tartalma van.

Kun Ákos: Káposztasavanyítás
http://yikes.tolna.net/szakacskonyv/szaky161.html
http://mek.oszk.hu/00100/00130/html/02.htm#r231

Ahol nincs piac a közelben, és nem tudunk hozzájutni jó minőségű savanyú káposztához, ott a fenti módon mi is savanyíthatunk magunknak töltött káposztához való alapanyagot. Előzőleg egy csavaros fémtetővel zárható 5,4 literes vagy 2 db 2,7 literes befőttesüveget mossunk tisztára. Torzsája nélkül gyaluljunk le 5 kg megtisztított, kemény fejű fehér káposztát max. 1,5 mm vastag szálakra. Ha túl nagy a fej, akkor vágjuk ketté. A torzsát ne vágjuk ki előre, mert akkor a gyalulás során a káposzta szétdől. Addig gyaluljuk, amíg a torzsához érünk, így az ujjainkat is megóvjuk a sérüléstől. A leeső leveleket utólag késsel vágjuk fel. Szórjunk rá 7 dg asztali sót, 1 mokkáskanál egész fekete borsot, és jól keverjük össze. A pikáns ízeket kedvelők adhatnak hozzá 3-4 szelet birsalmát is. Néhány óráig hagyjuk állni, majd kisebb adagokban rakjuk az üvegbe, és hézagmentesen jól nyomkodjuk le. Tegyünk közé 5 kilogrammonként 3-4 babérlevelet és 2-3 csípős, hegyes paprikát. A szárát óvatosan törjük le, nehogy a sérült paprika magja a káposztába kerüljön. Aki nincs hozzászokva a magyaros ízekhez, ne csípős, hanem édes fűszerpaprikát rakjon közé. (Amennyiben csak csípős hegyes paprikát kapunk hosszában vágjuk ketté, és kaparjuk ki belőle a magvakat és ereket.) Arra azonban ügyeljünk, hogy a fűszerpaprika érett, piros legyen, mert a zöld megkeseredik. Az üveg felső részébe tehetünk néhány káposztalevelet is a töltelék számára. Előtte azonban a levelek vastag főerét óvatosan faragjuk le, és egymásra helyezve fektessük a káposztára. Végül a leveleket takarjuk le egy vékony réteg gyalult káposztával. Az üzemszerű előállításnál erre a célra egy egész fej káposztát tesznek a hordóba. A savanyítás során felpuhult káposztafejről ugyanis jóval könnyebben lefejthetők a levelek. Ilyenkor a torzsáját előzőleg ki kell vágni, és az üreget sóval be kell dörzsölni. Mind a nyers, mind a savanyított káposztafejről oly módon célszerű a leveleket leválasztani, hogy a vastag főeret előbb tőben átmetsszük. Így a levél magától leválik, nem hasad szét a feszegetéstől.

A megtöltött üvegeket az előzőek szerint erjesszük és zárjuk le. Az erjesztés megkezdése előtt azonban a legfelső káposztaréteget szorítsuk le 2 db keresztben elhelyezett falapocskával, hogy ne tudjon felúszni a lé tetejére, és ne barnuljon be. Az erre a célra leginkább alkalmas puhafából készített sterilizált nyelvlapok gyógyszertárakban szerezhetők be. Amennyiben túl merev a lapka, hosszában hasítsuk ketté. Az optimális vastagság: 1,5 mm, szélessége 3/4 coll, hosszúsága pedig 5,4 literes üveghez: 17 cm, 2,7 litereshez: 14 cm. Előtte 1 héttel ajánlatos a falapkákat kétnaponként váltott vízbe beáztatni, majd felhasználáskor kifőzni, mert így könnyebben hajlanak, nem törnek, és a barna elszíneződést okozó gyanta is kioldódik belőlük. (Erre a célra ne a legjobb edényünket használjuk, mert a gyanta megfesti a zománcát.) Ha a legyalult káposzta nem elég hosszú szálú, célszerű 3 lapkát használni, egymástól arányosan eltolva. Amennyiben nem tudunk 17 centiméteres falapkákat beszerezni vagy csináltatni, használjunk helyette 4 db rövidebbet "andráskereszt"-szerűen elrendezve. Sok apró törmelék esetén borítsunk a tetejére egy káposztalevelet, és azzal együtt szorítsuk le. A vastag főeret előzőleg faragjuk le róla. Hogyha túl nagy a levél, ne vágjuk le a szélét, hanem nyomkodjuk a káposztába. Rögzítés után néhány helyen szurkáljuk meg, hogy a gáz eltávozhasson alóla. Lényegesen könnyebben megoldható ez a probléma a polietilénből gyártott savanyúságleszorító ráccsal. Ezt a kör alakú műanyag rácsot félgömbbé formálva át kell bújtatni az üveg nyakán. A kiöblösödő részben szétterpeszkedik, és megakadályozza a zöldség felúszását. Végül polietilénfóliával zárjuk le az üveget, és egy vastag tűvel szúrjuk át a közepét, hogy a keletkező szén-dioxid eltávozzon belőle.

A savanyú káposzta forrása tovább tart, mint a többi zöldségé. Kb. 24 óra múlva indul meg, és 2-3 napig nagyon intenzív. Ezért legalább félnaponként le kell nyomkodni a káposzta tetejét egy korrózióálló fémkanállal, különben kifolyik, veszendőbe megy a túlcsorduló leve. (Ha nagyon intenzív a léképződés, és nem győzzük a nyomkodással történő szén-dioxideltávolítást, öntsük le róla a levét egy tiszta befőttesüvegbe, és lezárva tegyük mellé. 2-3 nap múlva, amikor már nem képződik újabb lé, öntsük vissza.) Bármilyen intenzíven forr, ne tegyük hidegre, mert "megfázik" a káposzta, és nem indul meg az erjedés. A kiforratlan káposzta a tárolás során megkeseredik. Azért sem jó az erjedés túlzott visszafogása, mert ha nem marad vissza elég lé, a káposzta teteje idő előtt bebarnul. 4-5 nap után, amikor az erjedés lecsillapodik, vegyük le a lyukas fóliát, nyomkodjuk le alaposan a káposzta tetejét, és tegyünk rá egy gumival rögzített új fóliát. (Amennyiben a falapkák elmozdultak, szedjük ki, és újra rögzítsük őket.) Ezt a fóliát már ne lyukasszuk ki, sőt jól szorítsuk az üveg nyakára. Borítsunk rá egy megvizezett celofánt, és két gumival rögzítsük. Megszáradása után az összezsugorodó celofán oldalt is megakadályozza a párolgást. Ezt követően a gázt a fóliák sarkának megemelésével távolítsuk el. (Ne engedjük a celofánt nagyon felpúposodni, mert széthasad.) Végül tegyük az üveget a csap alá, és körös-körül mossuk le róla a szennyeződést. Hagyjuk megszáradni, majd tegyük be az éléskamrába, a végleges helyére. (Legkésőbb 1 hét után feltétlenül fel kell rakni a celofánt az üvegre, mert ha megvárjuk a forrás befejeződését, akkor a káposzta megpuhul, gusztustalanná válik, és megkeseredik.) 2-3 hét múlva, a forrás befejeződése, a felpúposodás megszűnése után óvatosan csavarjuk rá az üvegre a fémtetőt. A fémtetővel nem zárható üvegre rakjunk még egy réteg polietilén fóliát, és celofánt.

Az ily módon savanyított káposzta legkorábban 1 hónap után bontható fel. Ha hamarabb szeretnénk használni, ne öblítsük át, mert ízetlen lesz a belőle készített étel. Nem szükséges a teljes mennyiséget elfogyasztani, de arra ügyeljünk, hogy egy-egy adag kivétele és a fémtető, illetve a megvizezett celofán visszahelyezése után mindig legyen rajta annyi lé, hogy a maradékot ellepje. A felbontott üveg már csak hűtőszekrényben tárolható. Utólag ne öntsük fel vízzel akkor se, ha kevés a leve, mert megpimpósodik. A megérett káposzta ugyanis már nem tudja kiforrni magából a vízben levő baktériumokat és egyéb szennyeződéseket. Ha nem alkalmaztunk nyelvlapot, a legyalult káposztát csupán egy levéllel zártuk le, akkor az utóerjesztés során felemelkedett felső réteg fokozatosan elkezd barnulni. Tavaszra már a savanyú káposzta egyharmada tönkremegy. Nem válik ehetetlenné, csak gusztustalanul bebarnul, és megpuhul. Ez ellen úgy védekezhetünk a legeredményesebben, hogy felöntjük sterilizált vízzel. A forrás csillapodása, a celofán felhelyezése előtt jól nyomkodjuk le a tetejét, és öntsük tele az üveget (előzőleg felforralt, majd lehűtött) sós vízzel. (Literenként 1 kávéskanál sót szórjunk a forrásban levő vízbe.) Ez a művelet nem árt különösebben a savanyú káposztának. A különbség csupán annyi, hogy ezt a káposztát nem kell átöblíteni. Egyébként minél érettebb a káposzta, minél fehérebb a színe, annál kevésbé forr. Ennek oka, hogy az érés, a tárolás során jelentősen lecsökken a nedvességtartalma. Az aszályos években is kevesebb lé várható az öntözetlen káposztánál. A savanyú káposzta akkor tekinthető érettnek, amikor a gázzárványok teljesen eltávoztak belőle, vagyis ha a lészint nem nő, hanem folyamatosan apad.

A beszerzés során kerüljük a könnyű, laza szerkezetű, vastag erű káposztafejeket, mert ezek nem vághatók finom szálasra. Ezenkívül a beszivárgó por és esővíz eltávolíthatatlan szennyeződést okoz a belső leveleken is. Emiatt semmiképpen ne készítsünk savanyú káposztát friss fogyasztásra szolgáló korai fajtából, mivel a nyár végén érő fejes káposzta szinte minden esetben laza szerkezetű. Ízletes és gusztusos savanyú káposzta csak vékony levelű, téli tárolásra alkalmas káposztából készíthető, ami október elejétől kerül a piacra. A vásárlásnál a súlyos, nehéz fejeket keressük, mert ezek a legtömörebbek, és legvékonyabb a levelük. A nálunk termesztett fajták közül savanyításra legideálisabb a holland eredetű Menza F 1. Jellemzője ennek a káposztának a vékony, nem gyűrődő levelek, és az átlagosnál jóval nagyobb (4-8 kg súlyú) gömbölyű fejek. Ha ezt a ritka fajtát nem tudjuk beszerezni, jól használható helyette az ugyancsak holland Histola F1 is. Tisztításkor a külső leveleket válasszuk le, és a hibátlan káposztafejet folyó víz alatt mossuk meg. A külső levelek eltávolítására nem csak azért van szükség, mert szennyezettek, hanem azért is, mivel más leveles zöldségfélékhez hasonlóan a káposztánál is ezekben halmozódik fel a legtöbb nitrát. Túl sokáig ne halogassuk a savanyítást, mert előfordulhat, hogy novemberben már fagyott káposztát sóznak ránk, ráadásul ilyenkor már csak üvegházi hegyes paprika kapható, ami meglehetősen drága. (Mellesleg a kemény húsú, egészséges fűszerpaprika mosatlanul alufóliába csavarva hetekig eláll a hűtőszekrényben, így szeptember végén még szezonáron megvásárolhatjuk.)

A vékony levelű, tömör káposztafejek gyalulását a torzsával párhuzamosan végezzük, mivel így alakulnak ki a leghosszabb és legkeskenyebb, vagyis leggusztusosabb és legkönnyebben átfőzhető szálak. A visszamaradt torzsát ne dobjuk el, mert nyersen fogyasztva egészséges, és igen jóízű csemege. Egyébként a nagyüzemi feldolgozás során nem kerülgetik a torzsát, hanem egy oszlopos fúrógép alatt vastag fafúróval kivájják. Utána motoros meghajtású körtárcsás gyaluval egészben legyalulják a káposztafejeket. Ennek tudható be, hogy a piacon árult, illetve konzervált savanyú káposzta olyan hosszú szálú. Miután nem vágják ketté, a káposztafejet körbevevő levelek teljes hosszúságukban megmaradnak. A nagy hordókba sem kézzel tömködik a káposztát, hanem egy erre a célra rendszeresített fapapucsba bújva letapossák. A fűszerezéstől és az érlelési időtől függően minden savanyú káposztának más íze, zamata van. Vecsésen a termelők kóstolás útján is meg tudják állapítani, hogy kinek a készítményéről van szó.

A fahordóban erjesztett káposztánál a párolgást, a legfelső réteg bebarnulását sok helyen úgy akadályozzák meg, hogy vizet öntenek rá. Ezt azonban légmentes lezárás hiányában most csak közvetlenül a gyalulás után szabad megtenni, mert az utólagos vízhozzáadás itt is buggyanáshoz vezet. A vízzel történő hígítás másik oka, hogy mostanában az egészséges táplálkozás jegyében mind többen vásárolnak a piacon savanyúkáposzta-levet. Ezt az igényt másképpen nem tudnák kielégíteni. A fogyasztók ezt észre sem veszik, a tömény káposztalé ugyanis olyan erős és sós, hogy szinte ihatatlan. A hígítás tehát ezen a téren még hasznos is. Mivel a fahordóval ellentétben a befőttesüveg nem rendelkezik csíraölő-, a baktériumok szaporodását gátló hatással, az általunk esetlegesen hozzáadott vizet előtte forralással fertőtlenítsük, és lehűlve keverjük a legyalult káposztához. Ugyanezen ok miatt házilagos savanyításnál nagyon fontos a higiénia. Nem csak az üvegeket kell alaposan kitisztítani, hanem gyalulás előtt a káposztafejeket is meg kell mosni. (Legcélszerűbb a külső leveleket leszedni róluk, és eldobni.) A forrásnak indult lé egyik üvegből másikba meregetése sem tanácsos, mert buggyanáshoz vezethet.

A savanyú káposzta télen a legfontosabb és legolcsóbb C-vitamin forrásunk. Mivel C-vitamin-tartalma megegyezik a citroméval, ne csak főtt ételekhez használjuk, hanem minél gyakrabban fogyasszuk nyersen is. Érdekes, hogy a savanyú káposzta C-vitamin-tartalmát a hőkezelés sem csökkenti. A legújabb kutatások kiderítették, hogy a káposzta és a brokkoli úgynevezett aszkorbigént tartalmaz. Ez a molekula hő hatására C-vitaminná bomlik le. Ennélfogva a savanyú káposztát tartalmazó ételek C-vitamin-tartalma nemhogy csökkenne, hanem nő a sütés-főzés során. A savanyú káposzta azonkívül, hogy bőséges C-vitamin forrás, egyben természetes gyógyszer is. A savanyú káposztában és annak levelében ugyanis a joghurthoz hasonlóan jelentős mennyiségű élő tejsavbaktérium van, amely az emésztőrendszerben elpusztítja a rothadást előidéző baktériumokat. Ezáltal a helytelen táplálkozásból eredő méregképződés leáll, és a vér fokozatosan megtisztul. Tejsavtartalmánál fogva hatékony féregölő, gilisztahajtó. A harmadik világban tífusz, kolera és vérhas ellen is használják.

Ráadásul a savanyú káposzta magas rosttartalma megszünteti a bélrenyheséget, ami a bélrendszerben felgyülemlett káros anyagok gyakori kiürítését, és a szervezet további méregtelenítését eredményezi. Intenzív vízhajtó tulajdonsággal is rendelkezik, mely által elősegíti a húgysavak kiürülését. Ennek tudható be, hogy csökkenti a köszvényes panaszokat. A vér és az emésztőrendszer fokozatos tisztulása a szervezetre gyakorolt jótékony hatáson túlmenően tisztítja a bőrt is. A szervezet méregtelenítése a ráncosodásnak indult bőrt felfrissíti, és üdévé, feszessé teszi. A savanyú káposzta leve kozmetikai célokra is kiváló, mert a zsírréteg feloldásán kívül vitaminokkal és enzimekkel táplálja a bőrpórusokat, eltünteti a pattanásokat, tejsavtartalma pedig fertőtleníti és finomítja a bőrt. A legújabb kutatási eredmények szerint a savanyú káposzta magas C-vitamin- és tejsavtartalma a szexuális potenciát is növeli.

Itt célszerű megemlíteni még, hogy a megtöltött káposztaleveleket oly módon rögzíthetjük a legbiztosabban, hogy az összegöngyölt káposztalevél két végének felső részét mélyen betűrjük a töltelék alá, és szorosan mellétűrjük az alsó részét. A megtöltött leveleket szélükkel lefelé helyezzük a savanyú káposztára, és minél kevesebbet mozgassuk. Túl sok tölteléket ne tegyünk bele, mert akkor szétdől. Mivel a káposzta az erjesztés során sok levet enged, az 5,4 literes üvegbe eltett savanyú káposzta csak két adag töltött káposztához elegendő. Felhasználás előtt az ízesítőanyagokat és a fűszereket szedjük ki belőle. Az edény alján visszamaradt levet ne öntsük rá, mert az nagyon besavanyítja az ételt. Nem árt ha tudjuk még, hogy az idő múlásával a természetes úton savanyított zöldségek tejsavtartalma fokozatosan nő. Emiatt a tavasszal felbontott savanyú káposzta a szokásos 1-1,5 óra helyett csak 2-2,5 óra múlva puhul meg. A főzési idő jelentős mértékben függ a káposzta állagától is. Mivel itt nem hagyományos módon, fahordóban érlejük a káposztát, hanem légmenetesen lezárva, ezért meglehetősen kemény marad. A ropogós káposzta gusztusos ugyan, de nehezen puhul. A fémfedővel nem zárható üvegben érlelt káposzta teteje egy idő után - a többrétegű műanyag fólia ellenére - is elkezd barnulni. Ezzel párhuzamosan fokozatosan kiszárad. Ezért ételkészítéshez egyre kevesebbet kell kivenni belőle.

Ennek a témának a lezárásaként a teljesség kedvéért szólni kell még arról is, hogy mind többen vannak, akik a természetes úton savanyított zöldségek tartósítását kívül-belül mázas cserépedényekben végzik. Ezek a cserépbödönök légmentesen zárnak, így a savanyító fahordókkal ellentétben nincs szükség pincére vagy kamrára a tárolásukhoz. A légmentes lezárást az teszi lehetővé, hogy az edény peremén egy horony fut körbe, és ha ebbe az "U" alakú horonyba vizet öntünk, akkor a ráhelyezett cserépfedél a patentüvegnél is biztosabban védi az edény tartalmát a levegőben lévő baktériumoktól. Egy-egy adag kivétele nem jelent gondot, mert mint már szó volt róla, ez az élő baktériumtenyészet kiforrja magából a fedél megbontásakor bejutó baktériumokat. Ettől függetlenül azonban ne nyitogassuk indokolatlanul, mivel ez csökkenti az erjesztett zöldségek eltarthatósági idejét.

Nálunk 8-15-20-30 és 35 literes változatokban szerezhetők be a savanyító edények. Az űrtartalom meghatározásnál vegyük figyelembe azt is, hogy a savanyú káposzta annál jobb ízű, minél nagyobb tömegben erjesztik. Ha nagyobb mennyiségre van szükségünk, ne két kicsit vegyünk, hanem egy nagyot. Az áruk elég magas ugyan, de ha vigyázunk rájuk, akkor egy életen át kiszolgálnak bennünket. A beszerzésnél ügyeljünk arra, hogy ne csak belül legyen rajtuk máz. A kívül máztalan cserépbödönök ugyanis átengedik a folyadékot. A légmentes lezárást biztosító vizet még a forrás megindulása előtt öntsük a fedél alá. (Itt a túlnyomás megszüntetésével nem kell törődnünk, mert a gáz felemeli a fedelet, és a vízrétegen át buborékok formájában távozik.) A párolgás miatt a vizet időnként pótolni kell. Ebben az esetben sem szabad az edényt teljesen teletölteni, hanem a gyártó cég utasításait betartva, legalább 10 centiméternyi űrt kell hagyni a legfelső káposztaréteg és az edény pereme között.

Amennyiben savanyú káposzta előállítására használjuk őket, akkor a nagy átmérő miatt gondot okozhat a legfelső réteg leszorítása. Az ősrégi módszer alkalmazásával azonban ez a probléma megoldható: helyezzünk a káposzta tetejére egy tisztára mosott kör alakú gránitlapot, amelynek a súlya a káposzta tömegének kb. 20 százaléka. Ez méretre szabva és simára csiszolva nem olcsó ugyan, de megvan az az előnye, hogy a falapkából kioldódó gyanta nem festi meg a legfelső káposztaréteget, és nem kell kanállal naponta nyomogatni, hogy a gázzárványok eltávozzanak belőle. Attól sem kell tartani, hogy a káposzta teteje bebarnul, mivel a nehéz gránitlap lészint alá nyomja a teljes mennyiséget. A különleges ízek kedvelői a savanyító edény belsejét erősen dörzsöljék be friss kaporral, és az egész bors egy részét helyettesítsék szegfűborssal. Így még aromásabb lesz a benne érlelt savanyú káposzta, nyersen fogyasztva igazi csemege válik belőle. (A cserépedény szájánál valamivel kisebb átmérőjű gránitlap kőfaragóktól, sírkőkészítő mesterektől rendelhető meg.)

A savanyú káposzta keletkezésének egyébként nagyon mulatságos a története. Még az ókorban az egyik római légiónak óriási faedényekben káposztát szállítottak. A hosszú út során a káposztafejek sokat zötykölődtek, majd megerjedtek. A célállomáson a katonák olyan éhesek voltak, hogy fel sem tűnt nekik az étel "romlott" volta, sőt nagyon dicsérték a pikáns ízét. A különleges csemegének híre ment, mások is szerették volna megkóstolni, ezért Rómában kifejezetten utaztatták, rázatták a káposztát, míg megerjedt. Később lakomákon tálalták fel, és nagyon ízlett az előkelő vendégeknek is. Ekkor már - a lovakat kímélendő - rabszolgák hátára kötözött faputtonyokban rázatták a káposztát úgy, hogy a szerencsétlen embereknek napestig kellett nyargalniuk vele a ház körül. Azt hitték ugyanis, hogy a káposzta a rázástól savanyodik meg.

A savanyú káposzta
http://recept.missilis.hu/savanyukaposzta.html

Gyermekkorom egyik nagy élménye volt a káposzta savanyítás előkészítése. A káposztataposás családi ünnepségnek volt tekinthető (mármint a gyerekek részéről). Arról van szó, hogy az egész család téli káposzta szükségletét a szülék megvették, nagy káposztagyalun meggyalulták, hagytak egész káposztafejeket is, amiből csak a káposzta torzsáját vágták ki egy olyan, speciálisan hajlított pengéjű késsel, mint amivel a görögdinnyére dugó alakú léket lehet vágni (persze lehet, hogy ez fordítva volt, nem a lékelő késsel szedték ki a káposzta torzsáját, hanem a torzsakiszedő késsel lékelték a görögdinnyét). A kiszedett torzs az aprónépet illette, már ez is nagyon tetszett. A feladat az volt, hogy minél sűrűbben bejuttassák ezt az egészet egy csomó fűszerrel együtt egy nagy, felülről nyitott tölgyfahordóba.

Az igazi mulatság ezután jött. Nagypapa, Apa, meg a nagy unokatestvér elkezdtek lábat mosni, ültek gatyában a lavórok előtt, mi meg röhögtük őket, mert még felállni sem tudtak, hisz' ez a lábáztatás eltartott egy darabig a különböző vízcserékkel, miegyebekkel. Ezután jött a java. A gyalult káposzta kinn szikkadt az előszobában és meglehetősen hideg volt, ezért kellett a sok taposó ember; amikor valakinek a lába már elkezdett gémberedni, leváltották, más ment helyette taposni, ő meg melegedhetett.

Amikor az összes káposztát betaposták, jött a sport, mert az egészet ki kellett cipelni a spájzba, ahol Nagymama speciális, erre a célra készült fa dongákkal befedte az egészet, a fiúk pedig hozták rá, az időközben kifőzött káposztás köveket. A káposzta a só hatására levet engedett és elkezdett erjedni, savanyodni. A kövek a káposztalé alá merültek, de mivel a káposztalé a levegővel szabad kontaktusba került, elkezdett lepedékesedni. Ennek elkerülése érdekében 2-3 naponta a káposztakő ki, donga szintén, melegvizes lemosás, vissza az egész, szóval eléggé macerás volt gondozni a savanyú káposztát. A káposzta viszont nagyon finom volt.

És ma? A savanyú káposztát még mindig nagyon szeretem, de most másképp csinálom. A savanyú káposzta erjesztéssel készül, aminek taglalása messze túlmutat a Missilis Magazin keretein, elegendő tudnunk azt, hogy levegőtől elzártan kell készíteni. Ehhez a legjobb, ha veszünk egy légmentesen zárható műanyag edényt, ilyet gyártanak, a legkisebb térfogata a gyári adatok szerint 30 liter, ez egy kisebb családnak bőven elegendő. A következő, amit be kell szereznünk, egy káposztagyalu. Hát ez már bonyolultabb, mindenesetre olyat válasszunk, amivel a szelet vastagsága állítható.

Milyen legyen a káposzta? Hát természetesen téli fajta, tömör, fehér, kemény fejek, darabonként 1,2-1,5 kg. Ha nagyobb, az sem baj, csak arra vigyázzunk, hogy a lapunak elrakandó fej beférjen a 'hordóba'.

A 30 l-s drömbe veszünk 25 kg káposztát az aprókáposztának, plusz még három fejet lapunak. A lapunak való káposztának tökéletesnek kell lenni, hibátlannak, lehetőség szerint gömb alakúnak és feltétlenül tömörnek és keménynek, ugyanis ebből a fejből származó levelekbe fogjuk majd betölteni a káposzta töltelékét, utólagos korrekcióra nincs lehetőség. Kell még vásárolnunk fűszereket: egész köménymag, szemesbors, babérlevél, csövespaprika (szárított, csípős fűszerpaprika, hossza kb. 8-10 cm; nem alkalmas a cseresznyepaprika, a hagyományos édes fűszerpaprika, vagy a levesek ízesítésére szolgáló kisméretű, de nagyon csípős paprika sem, ezt nagyon meg kell fontolni), ha a káposzta nagyon fehér, színesítésre veszünk még két birsalmát is. (Én akkor is teszek bele birsalmát, ha a káposzta nem tökéletesen fehér, hanem kissé halványzöld, mert ki lehet szedni a káposztából a birsalmát és nyersen nagyon finom csak úgy elnassolni.)

Hát akkor vágjunk bele. Szó szerint, ugyanis a 25 kg káposztát le kell gyalulni, valamint a három fejet ki kell torzsázni. A káposzták felső leveleit szépen lebontjuk, amíg tökéletesen tiszták nem lesznek, káposztát ugyanis nem mossuk meg. Ami gyanús, az megy a szemétbe. A torzsa felső részét meg egyszerűen levágjuk. Ez is megy a szemétbe. A maradékot legyaluljuk, 2-3 mm-s szeletekre. A szeletelt káposztát hűvös helyen tisztára főzött lepedőn szikkasztjuk, 1-2- órát, kb. ameddig a gyalulás tart. A fejek előkészítése nagy megfontolást igényel, ugyanis a fejből el kell távolítani a torzsát, de nem teljesen, mert akkor nem bírja ki a káposztakövet, de túl sokat sem hagyhatunk benne, mert akkor meg később nem lehetséges sérülésmentesen leszedni a lapukat. Ha jól döntöttünk a torzsa megmaradó részéről, a fejek torzsájának helyét megtöltjük sóval.

Azt mondanom sem kell, hogy a drömöt tisztára mossuk, és szárazra töröljük. A szeletelt káposzta első részletét megsózzuk, fűszerezzük (az ilyen receptekben azt szokták olvasni, hogy ízlés szerint, de a só káposzta kilogrammonként 2-2,5 dkg, a káposzta meg legyen jó szeplős a köménymagtól, meg a borstól, mert attól lesz jó íze). A káposztát beletesszük a drömbe, és kézzel jól lenyomkodjuk, az a lényeg, hogy minél kevesebb levegő maradjon a káposztaszeletek között. Ha legalább 3-5 cm vastag réteget betömörítettünk, jöhet az első fej káposzta, ennek kis fészket csinálunk és jól körültömködjük a gyalult káposztával. (Ekkor a káposzta már levet ereszt.) Ezt így folytatjuk, amíg be nem töltöttük az egészet. A három fejet függőlegesem egyenletesen osztjuk el a rendelkezésre álló helyen és a fölső fej fölött is legyen legalább 3 cm vastag aprókáposzta réteg. Ezután le kell súlyozni az egészet. Ha mindent jól csináltunk, a dröm még nincs tele, így van hely a súlyok berakására. Nekünk van egy olyan méretű süteményes tányérunk, ami pont befér a dröm száján, ezzel szoktam lenyomni a káposztát a leve alá, a tetejére pedig nem követ teszek súlynak, hanem konyhasóval megtöltött literes befőttes üveget. Az a lényeg, hogy a lé teljesen ellepje a káposztát.

Ezek után lezárjuk a drömöt. Na nem teljesen, hiszen a meginduló erjedés gázfejlődéssel jár, ezért én úgy szoktam csinálni, hogy ráteszem a drömre a fedelét, arra pedig 1-2 kg súlyt. Ha a drömben megnő a nyomás a fejlődő gázok miatt, az egy picit felemeli a fedőt, kifelé megy a gáz, odabenn lecsökken a nyomás, a dröm teteje visszazár. Ezzel elértem azt, hogy kifelé tud menni a fejlődő gáz, befelé viszont a levegő nem jut be. Az erjedés a hőmérséklet függvénye, eltart szobahőfokon vagy egy hétig. Ha megszűnt az erjedés, lezárhatjuk légmentesen a drömöt és kirakhatjuk a hidegre. Ilyenkor a káposzta már használható, kellemes savanyú íze van, nem lepedékesedik, húsvétig nem kell vele semmit csinálni. A fejek később érnek be, arra kell vagy két hét, viszont folyamatos jó minőségű, és ízű téli ellátásunk van káposztalapuból.

Magyar káposztás ételek
Az alábbi recepteket összeszedtük a világhálón, de meg nem főztük. Ésszel használják!

Töltött káposzta
A „káposztás hús – a magyarok címere” akkor vált a konyhánk egyik legegyedibb történelmi fogásává, amikor a török szárma, azaz töltike a savanyított káposztával frigyre lépett a régi erdélyi kemencékben. A kézfogó eredménye a világ egyik legfinomabb étele lett, ami nem maradhat el a karácsonyi asztalokról sem.

A káposzta
Kovászoljunk káposztát – pont úgy, mint az uborkát szokás. Télen a lakásban, meleg helyen, kályha vagy radiátor közelében, vagy a legmelegebb helyiségben az érési idő 5-6 nap. (Nyáron, napos ablakban, balkonon, kert sarkában, kinek hol lehet, 2-3 nap alatt beérik.)
Legyaluljuk a szép kemény fejes káposztát, vagy egyszerűen csak késsel felvágjuk – így kicsit vastagabb, „harapósabb” lesz, sőt az összízhatás is kerekebb lesz. (A legjobb például a lapos Ambrózia fajta, természetesen csak megbízható termelőtől, aki nem gén- és vegyszerkezelt rekordméretűt akar ránk sózni.) Belegyömöszöljük egy nagy (3-5 literes) befőttes üvegbe, de közé beleteszünk csak úgy egy csomag kaprot, néhány szál csombort, ha van. (A szárított változat is jó egy csapott kávéskanálnyi mennyiségben.)
Vizet melegítsünk jó forróra, de nem kell felforralni (nyáron is, mert hamarabb beindul az érési folyamat); literenként 1 evőkanál só kell bele, majd a mosogatóba állítjuk a megpakolt üveget, hogy ne repedjen szét a forró víztől; felöntjük úgy, hogy a káposztát ellepje. Célszerű üvegleszorítót, vagy a patikában kapható falapocskát („nyelvlapoc”) a tetejére tenni, mert másnapra a beindult erjedési folyamat a felszínre tolja a káposztát. Végezetül egy tiszta gézlapba göngyölünk száraz kenyérdarabkát és rátesszük a tetejére. Ez azért praktikus, mert a lébe nem morzsálódik, keveredik bele a kenyér, és a végén is egyszerűbb kivenni.

A szárma, azaz a töltelék
Ha nagy volt a káposzta, a külső 8-10 levelet lehántjuk róla, célszerű forró vízbe mártani az egész fejet 1 percre, úgy meghajlik a levél és könnyen lejön. A vastag eret levágjuk – hogy hajlékonyabb legyen a káposztalevél – és bedobjuk az aprója közé.
Ezután elkészítjük a tölteléket. A legjobb 2-3 féle húsból: sertés-marha; vagy sertés-marha-pulykacomb ledarálva. A pulykából nem melle, hanem feltétlenül a combhús, mert az szaftosabb. Az eredeti receptben a töltelék fele-fele marhahúsból és szalonnából áll, de a marhahús így is száraz és szalonna meg amúgy sem kell bele annyi.
Tudni kell, hogy ebben a káposztában nincsen sem füstölt csülök, vagy oldalas, mint a hagyományosban, ezért még a gyengébb gyomrúak is ehetik gond nélkül. Kicsit kímélőbb, de jó ízű, zamatos. Rizs helyett 2 marék megmosott és fél órát vízben áztatott árpagyöngyöt (buris, gersli) teszünk a húshoz, 1 tojást, sót, frissen darált borsot és egy jó evőkanál frissen reszelt gyömbért. (Nem tévedés, piros paprika nem kell hozzá.) Lehet kicsi vöröshagymát is, de ha kifelejtetjük, úgy is nagyon jó. A többit már tudjuk – jól összegyúrjuk a masszát és megtöltjük vele a káposzta-leveleket.

A főzés
Sütőben készítjük a káposztát, lehet cserépedényben, magas falú tepsiben, vagy bármilyen tűzálló tálban. E sorok írójának egy egyszerű zománcos, ovális fedeles edénye van már 30 éve (mostanában tudta meg, hogy kacsasütőnek hívják). Minden ebben készül, amit sütőben kell csinálni – sült húsok, oldalas, pecsenyék, zöldséges hús, sólet, káposztás hús és természetesen a töltött káposzta. Nagyon praktikus, mert a fedelén kis bemélyedések vannak, amikről sütés közben a pára visszacsöpög az ételre, tehát a saját levében, gőzében sül minden.
Púpozott kávéskanál zsírral kikenjük az edény alját, majd ráterítjük az apró káposzta felét, borsot darálunk rá és 1 evőkanál frissen reszelt gyömbért szórunk szét rajta. Ha van, rávágunk 1 zöldpaprikát és 1 paradicsomot. Erre az ágyra jönnek a töltelékek. Majd beborítjuk az aprókáposzta másik felével, a tetejére újra borsot darálunk, és körülbelül 5 dekányi füstölt szalonnát nagyon apróra kockázva rászórunk. Felöntjük a káposzta levével egyharmadáig (ha túl sós, vízzel hígítjuk).
Lefedve az előmelegített sütőben közepes tűznél körülbelül másfél órát pároljuk. A káposzta is levet enged, ezért nem kell csurig tölteni, mert rántás sincs ebben a változatban, tehát semmitől nem fog besűrűsödni, csak összesül. Kivesszük a sütőből. A felül lévő káposztát félrekotorva, kiszedjük a töltelékeket, de csak azért, hogy egy villával összegereblyézzük az alul lévő aprókáposztával (most még lehet rajta segíteni, ha nem elég sós, vagy egy gondolatnyi bors kell bele). Megvan a tökéletes „derékalj”, így a szármákat most már az egésznek a tetejére ültetve, lefedve még egy félórára visszatoljuk a sütőbe, de már nagy tűzre állítva. (Közben azért nézzünk rá, nehogy megpiruljon túlságosan. Ki-ki maga ismeri legjobban a sütőjét.)
Van, hogy le sem kell venni a fedelet, alatta megpirul, a leve elfő, de nagyon fontos, hogy erre az utolsó félórára 1 deci fehérborral locsoljuk meg. Úgy van kész, ha enyhén piros foltok sültek a töltelékek tetejére, s a leve is kevés. Akkor asztalra vihetjük, tejfölt kínálva mellé. Hogy is mondták a régiek? Valahogy szíves szóval így ajánlották: „Jó étek annak, aki szereti!”.

Toroskáposzta
Egy nagy lábast tegyünk lángtűzre, rakjunk bele egy kilónyi kövér és falatokba vágott disznóhúst, mikor sülni kezd, sózzuk meg és egy kávéskanál tört borsot hintsünk rá. A húst hagyjuk kissé pirulni, aztán öntsünk rá egy pohár vizet, és ugyanakkor tegyünk a hús közé egy nagy tányér savanyú káposztát. A káposztát keverjük jól össze a hússal, aztán fedjük be és fél óráig pároljuk, eközben többször meg kell kavarni. Arra ügyeljünk, nehogy a hús és a káposzta elszáradjon. Ha sok idő van a tálalásig, közben kell egy pár kanál vizet a káposzta közé tölteni, nehogy elszáradjon. Minél több a hús az efféle káposztában, annál jobb.

Töltött káposzta - valódi kolozsvári módra
Minden személyre számítsunk két tölteléket, minden egyes töltelékhez egy középnagyságú káposztalevelet. Nyáron sokkal jobb a töltött káposzta, amikor kovászos káposztából készíthetjük. A káposztaleveleknek vágjuk végig az ormóját, és töltsük meg a következő töltelékkel: 6 személyre vegyünk fél kiló sovány marhapecsenyét és fél kiló kövér sertéshúst, ezeket deszkán vagdaljuk jól össze. Tegyünk bele egy kávéskanál tört borsot, sót és 12 deka rizskását.
Mindezt gyúrjuk, vegyítsük jól össze, és akkor osszuk el a deszkán annyi csomócskába, ahány tölteléket akarunk készíteni. A káposztaleveleket bal kezünk tenyerére fektessük és a közepére tegyük a töltelékcsomót, sodorjuk össze a káposztalevelet, és a két üres végét ujjunk hegyével tömjük befelé a húshoz. Így lehet szilárd és csinos tölteléket formálni.
Ha a töltelékek mind készen vannak, egy gömbölyded cserépfazéknak - mely ne legyen nagyobb ötliteresnél - tegyünk az aljára egy jó nagy marék felvágott savanyú káposztát. A tölteléket rakjuk szép sorba a fazékba, és fölébe újra tegyünk apró káposztát, hogy a tölteléket elfödje. Arra megint tegyünk egy negyed kiló sertésoldalast, negyed kiló marhahúsdagadót és egy pár liba- vagy pulykaaprólékot. Ezeket újra fedjük be aprókáposztával, míg a fazék tele lesz, akkor öntsünk rá meleg vizet. A káposztalé azért nem ajánlható, mert igen savanyú. De ahol a nagyon savanyú káposztát szeretik, alkalmazhatják a levét is rá. Aztán csendes tűzön főzzük két órát, minden negyed órában töltsük tele vízzel, és rázzuk fel a fazék fülénél fogva, egy konyharuhával megfogva a forró fazekat, mert kanállal kavarni nem szabad. Ebbe egy csepp rántást sem szabad tenni. Ha jól megfőtt, készen van. Egy hétig is eláll hideg helyen tartva, és minden melegítés után még jobb és jobb lesz.
Tálalni úgy kell, hogy az aprókáposztát a tál aljára rakjuk, a töltelékeket pedig szépen, koszorúban a tál széle felé, a húst meg felhalmozva a tál közepére. A levébe tejfölt habarunk. E habarást tálaláskor öntsük rá.

Kolozsvári rakott káposzta
Hozzávalók:

3/4 kg savanyú káposzta
40 dkg darált sertéshús
10 dkg rizs
2 dl tejföl
olaj
pirospaprika
só
bors

Elkészítés:
A savanyú káposztát kevés olajon megpároljuk. A darált húst is megpároljuk, majd pirospaprikával bőven megszórjuk. Sózzuk, borsozzuk. A rizst puhára főzzük.
A tepsi aljára lerakjuk a savanyú káposztát, rá a főtt rizst. Meglocsoljuk a tejföl felével, a tetejére rétegezzük a darált húst, savanyú káposztaréteggel fedjük le, amit ismét tejföllel locsolunk meg. Forró sütőben kb 30 percig sütjük.

Székelykáposzta
Hozzávalók:

1 kg kicsontozott csülök,
30 dkg sertés lapocka,
2 kg savanyú káposzta,
1 nagyobb hagyma,
1 zöldpaprika,
1 paradicsom,
1 doboz pritamin,
2 dl tejföl,
10 dkg császárhús,
15 dkg rizs,
só, őrölt pirospaprika, 3 babérlevél, bors, szurokfű, majoránna, kömény,
1 marhahúsleves kocka.

Elkészítése:
A csíkokra vágott császárhúst megpirítjuk, a zsírján megfuttatjuk a felszeletelt hagymát és zöldpaprikát. Hozzáadjuk a felkockázott , kicsontozott csülköt és a lapockát a paradicsommal. Víz hozzáadásával 25 percig pároljuk Beletesszük a káposztát a forró vízben megmosott rizst a pritamint, a leveskockát. Fűszerezzük 1 kávéskanál sóval, 1-1 evőkanál édes és erős paprikával, 3 babérlevéllel, 1-1 késhegynyivel a többi fűszerekből. Felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje az ételt. Felforraljuk. Letakarva 15 percig takarékon főzzük. Levesszük a tűzről, és 30 percig állni hagyjuk. Fogyasztás előtt a sütőben, egy vajjal kikent tűzálló tálban átforrósítjuk. Tálalás: a tűzálló tálban rakjuk az asztalra. Kis tálkában tejfölt és friss, fehérkenyeret kínálunk hozzá.

Székelykáposzta darált hússal
Hozzávalók (4 személyre):

30 dkg darált sertéshús,
paprika, paradicsom, pirosarany,
1 doboz vecsési savanyú káposzta,
10 dkg rizs,
babérlevél, kömény, só, egész és törött bors,
tejföl,
1 db vöröshagyma.

Elkészítés:
A 30 dkg darált sertéshúst pörköltnek felteszem és 20 percig főzöm Ízesítem paprika, paradicsom, pirosarany hozzáadásával. 1 kilogrammos dobozos vecsési káposztát és 10 dkg rizst teszek rá és fűszerek (babérlevél, só, köménymag, egész és törött bors, zöldpaprika, paradicsom, Univer pirosarany). Így még közel egy órát főzöm takaréklángon. Rántani nem kell rá, mert besűrűsödik a pörkölt miatt. A tetejét tejföllel meglocsolom. Nyáron friss fejes káposztával készítem, kevés kaprot is vágok rá és amikor kész ecettel savanyítom. Természetesen a pörköltbe tett pirospaprikától szép színe van. Bármikor lehet melegíteni, így előre is elkészíthető.

Eredeti erdélyi töltött káposzta
Hozzávalók:

50 dkg lapocka,
50 dkg kocsonyahús (nyers sertésfül, farok, fejhús),
50dkg nyers füstölt oldalas,
50 dkg dagadó,
3 dkg liszt,
2 evőkanál olaj,
2 kg savanyú,
aprókáposzta,
10 db savanyú káposzta levél,
10dkg rizs,
1 kisfej vöröshagyma,
1 teáskanál pirospaprika,
8 dl tejföl,
ízlés szerint őrölt fekete bors,
só.

Előkészítése:
nagy vasfazekat (vagy beáztatott cserépedényt) az olajjal kikenek és a lisztel meghintem. A töltelékhez a dagadót megdarálom, összekeverem a nyers, megmosott és kissé lecsurgatott rizzsel, pirospaprikával, a megtisztított és lereszelt hagymával, sóval, borssal, majd szorosan becsomagolom a vastag ereitől megtisztított savanyú káposztalevélbe.

Elkészítése:
az apró káposzta egyharmad részét elterítem a fazék alján, erre ráteszem a megmosott és feldarabolt kocsonyahúst, valamint az előzőleg 1 éjszakán át vízben vagy tejben áztatott, darabokra vágott füstült oldalast. Erre a következő réteg savanyú káposztát terítem. Megsózom, meghintem borssal, majd beborítom a megtöltött savanyú káposzta levelekkel. Erre nyers, felszeletelt lapockát helyezek, végül beborítom a maradék aprókáposztával. Megsózom, meghintem borssal, és 5 dl tejföllel nyakon öntöm. Az edényt lefedem, és forró sütőbe teszem. Legalább 3 órán keresztül sütöm közepes lángon. Tálaláskor a tányérján ki-ki megtejfölözi.

Erdélyi kapros káposztafőzelék
Hozzávalók:

80 dkg savanyú káposzta,
10 dkg vöröshagyma,
5 cl étolaj,
12 dkg kolozsvári szalonna,
1 csomó kapor,
5 dkg liszt,
2 dl tejföl,
só

A savanyú káposztát annyi füstölt lébe rakjuk fel főni, amennyi ellepi. Sóval ízesítjük és beleteszünk egy kisebb fej megtisztított vöröshagymát, amelyet az étel elkészültével kiveszünk. Egy kisebb serpenyőben kevés olajat hevítünk, beletesszük az apró kockákra vágott kolozsvári szalonnát, és üvegesre pirítjuk. Végül a szalonnazsírban megfuttatjuk az apróra összevágott kapor felét. Ezután belekeverjük a káposztába, majd fedővel letakarva közepes tűzön pároljuk. Világos rántást készítünk, amikor a káposzta roppanós puhára főtt, a rántással besűrítjük, majd hozzákeverjük a tejfölt. Néhány percig forraljuk, ekkor belekeverjük az összevágott kapor másik felét is.

Káposztás halleves - korhely halászlé
Hozzávalók 4 személyre:

1 kg halszelet,
fél kg apró savanyú káposzta,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 szál torma reszelve,
kevés zsír,
egy kanál liszt,
pirospaprika, só.

A hagymát apróra vágva a zsiradékon megpirítjuk, megszórjuk a liszttel, azt is megpirítva hozzátesszük a pirospaprikát, és felengedjük a káposzta higított levével (kb. másfél liter lé legyen). Beletesszük a tormát és a káposztát, 20-30 percig főzzük, majd hozzátesszük a halszeleteket, ízlés szerint sózunk, majd még 15-20 percig főzzük. A halszeleteket óvatosan kiszedve a tálba rakjuk, és rászedjük a levest. Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk hozzá.

Korhelyleves 1.
A korhelyleves alapja a savanyú káposzta és a füstölt kolbász. Savanyú íze, illetve C-vitamin-tartalma miatt nemcsak ínyenceknek ajánlják, hanem másnaposság ellen is nagyon jó. Hozzávalók:

30 dkg savanyú káposzta,
20 dkg füstölt kolbász,
10 dkg húsos füstölt szalonna,
2 dl tejföl, 1 babérlevél,
1 evőkanál pirospaprika,
1 evőkanál liszt,
1 fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
késhegynyi törött fekete bors.

Elkészítés:
A füstölt szalonnát apró kockára vágjuk, zsírját kiolvasztjuk. Rátesszük a megtisztított kockára vágott vöröshagymát, majd üvegesre pirítjuk. A tűzről levéve belekeverjük a pirospaprikát. A leöblített savanyú káposztát hozzáadjuk,néhány percig pároljuk, majd beleszórjuk a töröttborsot, a zúzott fokhagymát, hozzáadjuk a babérlevelet,felöntjük vízzel vagy csontlével. Közben a kolbász bőrét lehúzzuk, és felkarikázzuk. A főzés félidejében beletesszük a levesbe. Addig főzzük, míg a kolbász puha nem lesz. Végül tejfölös habarást készítünk, belekeverjük majd jól kiforraljuk.

Korhelyleves 2.
Hozzávalók:

1 közepes nagyságú füstölt csülök,
50 dkg hordós savanyú káposzta,
1 kis fej vöröshagyma,
1-2 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
1 evőkanál liszt,
1 dl tejföl,
só, pirospaprika, szemes bors.

Az egy éjjelen át hideg vízben megáztatott füstölt csülköt egy liter friss vízben puhára főzöm, majd kiveszem és kis kockákra vágom. Az olajon megfonnyasztom az apróra vágott vöröshagymát, meghintem a liszttel és kevergetve barnára sütöm. Egy kevés paprikával megszórom és a csülök főzővizével, illetve annyi savanyúkáposzta-lével engedem fel, hogy kb. másfél liter levest kapjak. Beleteszem a csü1ökhúst és a jól kicsavart savanyú káposztát, a fokhagymát, borsozom, illetve szükség esetén sózom, majd a káposzta puhulásáig főzöm. Tálaláskor tejföllel ízesítem. Karikára vágott füstölt kolbász is jöhet bele.

Bükkerdei káposztás vadragu cipófészekben
Honti Péter és Sárvári Soma receptje: http://www.vadlakoma.hu/
Hozzávalók 10 személyre:

25 dkg füstölt szalonna,
25 dkg bacon szalonna,
1 kg hagyma,
2,5 kg vadhús,
50 dkg sárgarépa,
3-4 szál petrezselyemgyökér,
1 kg savanyú káposzta,
50 dkg erdei gomba,
20 dkg áfonya,
10 dkg szeder,
3 dl száraz vörösbor,
zeller, só, bors, babérlevél, lestyán, borsikafű, fokhagyma,
10 db cipó.

Elkészítés:
A disznó hasaalja szalonnáját lepirítjuk. Vöröshagymát szórunk rá, amit üvegesre pirítunk, majd erdőben szedett áfonyát szórunk bele. Amikor az áfonya szépen megszínezte a hagymás szalonnát, vadak apróra vágott húsát hozzáadva, kevés ideig főzzük. Hozzáadjuk a karikára vágott zöldségeket és az erdőben szedett illatos friss gombákat. Fűszerezzük babérlevéllel, borssal, lestyánnal. Ízesítjük sóval, fokhagymával és száraz vörösborral. Az egészet hordóban erjesztett káposztával fedjük be, amire a zöldségek leveleit is rátesszük. A legvégén szeder szemeket teszünk a tetejére. Addig főzzük, míg a vadnak a húsa finom puha lesz. Cipóba a káposztával fészket rakva tálaljuk bele ezt a fenséges erdei vadételt.

Tejfölös, savanyú káposztás vadas
Balogh Ádám receptje: http://www.vadlakoma.hu/
Hozzávalók:

3 kg vadhús
0, 5 kg kenyérszalonna
0, 6 kg vöröshagyma
0, 1 kg fokhagyma
1 liter tejföl
0, 5 kg zöldpaprika
15 dkg liszt
2, 5 kg savanyú káposzta
1 szál füstölt kolbász
20 dkg fűszerpaprika
0, 5 kg paradicsom
majoránna, só, borsikafű, köménymag

A vadhúst kockákra vágjuk, majd alaposan megmossuk, a szalonnát kiolvasztjuk, leszűrjük. A szalonna zsírjában megfonnyasztjuk a finomra vágott vöröshagymát, meghintjük fűszerpaprikával, és rátesszük a húst. Sózzuk, majoránnával, őrölt köménymaggal, fokhagymával fűszerezve pároljuk. Mikor a hús puhul, beletesszük a kockára vágott zöldpaprikát, paradicsomot. Közben füstölt kolbásszal, a savanyú káposztát félkészre főzzük, majd az egészet összekeverjük, borsikafűvel megszórjuk. Tejfeles habarással sűrítjük, kisütött szalonna kockákkal meghintve tálaljuk.

Vecsési babos káposzta
Hozzávalók:

75 dkg vecsési savanyú káposzta,
1 kis főtt füstölt csülök,
1 füstölt sertésfarok (vagy köröm),
25 dkg előző este beáztatott,
nagy szemű tarkabab,
15-15 dkg füstölt szalonna és vöröshagyma,
1 fej fokhagyma,
1-1 evőkanál piros fűszerpaprika és Knorr Delikát, 1 mokkáskanál törött fekete bors,
a tálaláshoz 2 dl tejföl
és egy hegyes csípős paprika

A szalonnát apróra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk, majd a finomra vágott hagymát megpirítjuk. Rászórjuk a pirospaprikát, és felengedjük a csülök főzőlevével. Beleszórjuk az ízesítőket, majd puhulási sorrendben, egymás után egyórás időközökben beletesszük a füstölt húst, a babot és a káposztát. Ezután hozzáadjuk a közben kis kockákra vágott csülökhúst. Jól összefőzzük. Tálaláskor tejföllel meglocsoljuk, csípős paprikával feldíszítjük és friss kenyérrel kínáljuk.

Brassói rakott káposzta
Hozzávalók:

75 dkg savanyú apró káposzta,
50 dkg sertéslapocka,
3 dl tejföl,
1 fej vöröshagyma,
l dl fűszeres paradicsomlé (ketchup),
2 evőkanál olaj,
1 nagy csokor kapor (vagy 1 evőkanál szárított kapor),
1 teáskanál csombor,
ízlés szerint törött fekete bors és só,
a tetejére 1-1 zöldpaprika és paradicsom.

Előkészítése:
cserépedényt vagy tűzálló tálat előveszek. A húst féltenyérnyi darabokra szeletelem. A vöröshagymát megtisztítom, és apróra vágom. A felhevített olajon sárgára fonnyasztom, majd a hússzeleteket hirtelen, erős tűzön átsütöm. A káposztát (ha túl savanyú) átmosom, lecsöpögtetem.

Elkészítése:
a tál aljára terítek egy réteg káposztát. Jól megsózom, csomborral, finomra vágott kaporral és törött borssal meghintem. Erre néhány hússzeletet borítok, ezt is sózom és borsozom, majd paradicsomlevet csorgatok rá. Ezt a fonnyasztott hagyma követi, a következő réteg a káposzta, ismét a fűszerek, a hús stb. A tetejére káposztának kell kerülnie. Tejfölös paradicsomlével nyakon öntöm, és a forró sütőben 2 óra hosszat lefedve párolom. (Ha cserépedényben készítik, akkor kis lángon süssék 3 órán keresztül, és a sütést hideg sütőben kezdjék.) Tálaláskor megrakom a szeletekre vágott paprikával és paradicsommal. Ki-ki megtejfölözi a saját adagját.

Ínyencek húsos káposztája
Hozzávalók 6 személyre:

60 dkg sovány, kicsontozott sertéstarja (6 szelet),
90 dkg savanyú káposzta,
2 dl tejföl,
20 dkg lángolt kolbász,
10 dkg húsos füstölt szalonna,
2 nagy fej vöröshagyma,
1 dl száraz fehérbor,
1 evőkanál piros fűszerpaprika,
5 gerezd fokhagyma,
2 húsKnorr leveskocka,
só és őrölt fekete bors ízlés szerint

Előkészítése:
kuktába teszem a vékony szeletekre vágott füstölt szalonnát. Rászórom a finomra vágott hagymát és a pirospaprikát, majd ráfektetem a megsózott, megborsozott és zúzott fokhagymával bekent hússzeleteket. Sorban, egyenletesen ráhalmozom a kolbászkarikákkal összekevert savanyú káposztát.

Elkészítése:
az egészet leöntöm a bor, az olaj és 2,5 dl víz, valamint a szétmorzsolt húsleveskocka keverékével. A kuktát lezárom, és az ételt felforralom. A kukta jelzésétől számított 20 percig kis lángon főzöm, majd a lángot eloltva alatta, még 10 percig hagyom lezárva a kuktát. Tálalás előtt mély főzelékestálba kanalazom a káposztát, majd egymás mellé ráhelyezem a párolt hússzeleteket és a kolbászkarikákat. Tejföllel meglocsolom, és friss paprikakarikákkal megrakom a tetejét.

Káposztaleves
"Fél kg savanyú káposztát kimosunk. Másfél liter vízzel feltesszük, puhára főzzük. 8 dkg vöröshagyma, 4 dkg zsír, 4 dkg lisztből pirospaprikával készült rántással berántjuk és kolbászt karikázunk bele." (Túrós L.)

Savanyú káposzta saláta
Hozzávalók:

25 dkg savanyúkáposzta,
1 db nagy sárgarépa,
2 db alma,
2 db sósvizes uborka,
1 gerezd fokhagyma,
3-4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj.

A fokhagymát apróra vágjuk és elkeverjük az olajjal.
A savanyúkáposztát apróra vágjuk.
Répát, almát közepesen finomra reszeljük.
Uborkát apróra vágjuk.
Mindent jól összekeverünk.

Csiki gulyás
Hozzávalók:

40 dkg marhabélszin,
1 fej hagyma,
1 ek zsír,
1 ek paprika,
1 gerezd fokhagyma,
kömény,
fél kg savanyú káposzta,
3 dkg rizs,
tejföl.

Egy nagy fej hagymát felkockázok és a zsírban fedő alatt megpirítom. Rászórom a paprikát, a fokhagymát, a felkockázott húst és annyi vizet, hogy jól ellepje. Mikor a hús félig megpuhult, beleteszem az egyszer átmosott savanyú káposztát, a megmosott rizst és a káposztától függően sózom. Az egészet fedő alatt puhára főzöm és tejföllel bőven megöntözve tálalom.

Töltött káposzták
A disznótoros ételreceptek slágere, listavezetője minden kétséget kizárva a "Töltött káposzta". Hogy is készül ez az étel? Természetesen minden tájon, minden háznál másként.
Ilyenkor még a lopás is megengedett... mikor a böllér gyúrja a kolbászt, a háziasszony "kilop" egy tálnyi kolbászkeveréket, hogy aztán abból készítse a hamisítatlan disznótoros Töltött káposztát. Ez a massza már be van fűszerezve és gyakorlatilag kész. Összekeverem rizzsel, vagy kásával, ki hogyan szereti.
Bizonyos receptek (főleg a sváb töltött káposztareceptek) abalevet (Brühe) használnak a káposztaételek főzésénél. Bizton állíthatom, hogy jól teszik és csak előnyére válik az ételnek.

Töltött káposzta 1.
Hozzávalók:

1 kg savanyú káposzta,
1 kg kövéres sertéshús,
15 dkg rizs,
2 tojás,
1 fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
1 mk töröttbors,
1 ek paprika,
só,
zsír,
kéttenyérnyi bőrke,
20-25 szem egészbors.

A húst ledarálom, a rizst félpuhára főzöm, a hagymát apróra vágom és zsíron aranysárgára pirítom, majd mindezeket összekeverem a tojással, a zúzott fokhagymával, a töröttborssal, egy teáskanálnyi sóval és a pirospaprikával. A masszából gombócokat formálok. Egy nagy fazék aljára terítem a jó darab bőrkét (ez sűríti a káposztát), erre jön a káposzta kétharmada, majd a gombócok, végül a maradék káposzta. Megszórom egészborssal, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Felforralom és lassú tűzön kb két óra hosszat főzöm. Nem kerül bele rántás. Tejföl, puha kenyér és a végén Bilagit legyen hozzá!

Disznótoros töltött káposzta
Hozzávalók:

1 kg kolbászhús,
25 dkg rizs,
1 kg savanyú káposzta,
2 hagyma,
(18 - 20 savanyított káposztalevél),
2 babérlevél, 15-20 szem egészbors,
1 + 1 ek zsír,
1 ek liszt,
2 kk só,
2-3 gerezd fokhagyma,
1 pohár tejföl.

A savanyúkáposztát kimosom és egy nagy fazékba teszem. A rizst puhára főzöm és lecsepegtetem. A hagymát finomra vágom és egy kanálnyi zsíron üvegesre dinsztelem. Összegyúrom a húsmasszát, a rizst, a párolt hagymát és vizes kézzel gyerekököl nagyságú gombócokat formálok. A gombócokat beágyazom a káposzta közé és felöntöm mintegy 6 deci vízzel. Beleteszem a babérlevelet és a borsot, és lefedve, lassú tűzön mintegy 2 órán keresztül főzöm. A végén kiszedem a gombócokat és berántom a zsírból, lisztből és finomra vágott fokhagymából készült rántással. Visszateszem a gombócokat és még egyszer összeforralom. Tejföllel és puha kenyérrel forrón tálalom.

Töltött káposzta 2.
Elkészítése megegyezik a Töltött káposzta 1. című recepttel, azonban víz helyett abalével öntik fel a fazekat. Ennél a töltött káposztánál felesleges a berántás.

További variációk:
- A hivatalos verziónál a húsgombócokat savanyított káposztalevelekbe töltik.
- Erdélyben csombort is használnak a fűszerezésnél.
- Kelet-Magyarországon helyenként tormalevélbe tekerik a húsgombócokat és úgy kerül a vágott káposzta közé.
- Szintén Kelet-Magyarországon vannak olyan helyek, ahol zsenge karalábélevélbe csomagolják a húsgombócokat.

Közönséges töltött káposzta
Egy gömbölyű cserépfazekat félig kell tenni felvágott savanyúkáposztával. Hat személyre vegyünk fél kiló sertéshúst, melyben kövér rész is legyen. Vagdaljuk apróra, tegyünk bele 12 deka rizskását, tört borsot és sót, és készítsünk belőle a már leírt módon töltelékeket. Ha készen vagyunk, tegyük a fazékban lévő aprókáposzta közé, de puhán, mert különben főzés közben igen kidagad. Öntsük tele vízzel, vagy ha savanyúbban szeretjük, káposztalével. Ha vízzel készítjük, sót is tegyünk bele. Mindenkor folytonos, de csendes tüzön főzzük két órán át, de közben minden negyed órában rázzuk fel a fazékban, kavarás nélkül. Leapadt levét folyton töltögetve főzzük, míg jó puha lesz a káposzta, akkor készítsünk neki jó zsíros rántást, öntsük közé, s ha felfő ezzel is, vegyük le a tűzről. Akár négy napig is eltarthatjuk hideg helyen. Tálalás előtt mindig megmelegítve, tejföllel vegyített saját levével tálaljuk. Lehet a tál tetejére hirtelen sütött sertéskarmonádlit vagy kolbászt is tenni, a töltelék között csinosan elrendezve.

Alföldi toroskáposzta
Hozzávalók:

2 kg savanyú káposzta,
2 kg császárvég, vagy más zsíros hús,
2 kg sertésfarok,
4-5 nagyobb fej hagyma,
őrölt bors, paprika, só.

Egy fazékban lerakok egy sor savanyú káposztát, erre egy sor karikára vágott hagymát, majd a kockákra vágott húst, megszórom paprikával, borssal, sóval. A rétegezést addig végzem, míg a hozzávalók tartanak. A tetejére káposzta kerüljön. Vizet nem öntök alá, hiszen a sózott hús levet enged. Közben nem kevergetem, csak rázogatom. Alacsony lángon (lángelosztó) kb 3 óra alatt lesz kész. (Fajd Tiborné)

Csülkös káposzta
Hozzávalók:

1 kg füstölt csülök,
fél kg burgonya,
másfél kg savanyú káposzta,
fél l fehérbor,
4 dl tejföl,
töröttbors.

"A csülköket vízben nagyon puhára főzzük, kicsontozzuk, felszeleteljük. A megtisztított burgonyát kockákra vágva a fazék aljára tesszük. Erre kerül egy réteg csülökhús, majd egy réteg káposzta. Ezt addig ismételjük, amíg el nem fogy. Mindezt felöntjük borral, megborsozzuk és lassú tűzön, keverés nélkül, kb. 2 órán át főzzük. Tálalás előtt tejfölözzük." (Mayer Ferenc)

Hússal összerakott káposzta
"Tegyünk lábasba egy jó nagy tojásnyi zsírt, és ha a zsír forró, tegyünk bele minden személyre egy nagy marék savanyúkáposztát, számítva annyit, amennyire szükségünk van. Egy pár kanál zsírt is öntsünk rá, fedjük be, s egy fél óráig párolva kavargassuk. Ezalatt tegyünk deszkára egy kiló - kövérrel vegyes - sertéspecsenyét. Vagdaljuk a húst össze, de nem túlságosan apróra. Tegyük ezt is kevés forró zsírba, s tíz percig pároljuk, tegyünk bele sót és sok tört borsot, hogy a bors íze ne vesszen el. Egy másik lábasban pároljunk zsíros vízben negyed kiló rizst. Mikor a rizsszemek puhák lesznek, vegyük le a tűzről, és a háromféle anyagot felváltva, sorban rakjuk egy zsírral kikent lábasba, legalul káposztát, azután kevés húst és rizskását, majd megint káposztát és húsos rizskását. Miután mind beleraktuk, öntsünk a tetejére fél liter tejfölt, fél liter édes tejet és pár kanál olvasztott zsírt. Ha elkészítettük, tegyük a lábast a sütőbe, fél óráig hagyjuk pirulni, aztán tálaláskor borítsuk ki egy tálba, és köríthetjük füstölt kolbásszal vagy borjúszelettel."

Veszprémi rucás káposzta
Hozzávalók:

1 kacsa,
1 kanál kacsazsír,
60 dkg savanyú káposzta,
1 hagyma,
20 dkg császárszalonna,
10 dkg füstölt kolbász,
2 dl tejföl,
só,
1 csomó kapor.

A kacsát feldarabolom, sózom, majd a zsíron hirtelen átsütöm, kiveszem és félreteszem. A zsírban átsütöm a szeletekre vágott hagymát, megszórom a finomra vágott kapor felével, beleteszem a megmosott savanyú káposztát és pár percig párolom. Visszateszem a kacsát, a szalonnaszeleteket, a felkarikázott kolbászt és mintegy 3-4 dl vizet. Letakarva a sütőben puhára párolom. A kacsát tálra teszem és körérakom a tejföllel és a többi kaporral átforralt káposztát.

 

Hegedűs János: Családi szakácskönyv — Savanyúságok
http://szakacskon.freeweb.hu/savanyitas.htm

Magyar Néprajzi Lexikon — Savanyítás
http://www.mek.ro/02100/02115/html/4-1158.html

Japán savanyú káposzta — Kyabetsu su-zuke
A japánok desszert előtt szolgálják föl egyfajta salátaként, hogy segítse az emésztést. Tálaláskor vágjuk kisebb csíkokra, néhány csepp szójaszósszal külön kis tálkákba porciózzuk.
Hozzávalók:

· egy fejeskáposzta
· 2 evőkanál só
· 5 evőkanál cukor
· 5 dl víz
· citromhéj
· 7,5 dl rizsecet

Vegyük ki a káposzta torzsáját, mossuk meg a leveleket és szárítsuk meg. Vágjuk 5 centiméteres darabokra és rétegezzük egy ötliteres üvegbe.
Egy serpenyőben forraljuk föl a rizsecetet, sót, cukrot és vizet és rögtön forrón öntsük a káposztára. Adjunk hozzá egy darab citromhéjat és azonnal fedjük le.
Néhány napig hűvös, sötét helyen vagy hűtőben érleljük.
Hűtőszekrényben hónapokig eláll.

Koreai savanyú kel — Kimchi
Hozzávalók:

· 3 közepes kínai kel (kb. 4-5 kg)
· fél csésze só
· 2 jégcsapretek, hámozva, reszelve
· egy harmad csésze őrölt pirospaprika
· 1 evőkanál cukor
· 2 gerezd tört fokhagyma
· 2 teáskanál apróra vágott friss gyömbérgyökér
· 5 zöldhagyma, felkarikázva

Vágjuk a kínai kelt kb 4x4 cm-es kockákra. Tegyük egy nagyobb edénybe, hintsük meg sóval. Hagyjuk állni 2-3 órát, amíg a kel megpuhul. Öblítsük le és szűrjük le.
Adjuk hozzá a többi alapanyagot és keverjük jól össze. Tegyük egy ötliteres üvegedénybe (a műanyag elszíneződik és átveszi a szagát), állítsuk hűvös helyre kovászolódni 3-4 napra. Ha már elég savanyúnak érezzük, tartsuk hűtőben, hogy lelassítsuk a fermentációját.

Choucroute d'Alsace
http://www.vignes.be/choucrou.htm
http://terroirs.denfrance.free.fr/p/recettes/choucroute_alsacienne.html

Az elzászi savanyú káposzta — konyhájuk sarokköve — hasonló a német Sauerkrauthoz. Csak mindig fehérborban főzik meg és lehetőleg libazsírral (cuisinée au Riesling et á la graisse d'oie).

Íme egy tipikus "Choucroute garnie" (Elzászi húsos káposzta) recept. Hozzávalók (8 személyre):

· 2 kg savanyú káposzta
· 50 dkg császárszalonna
· 1,5 kg kicsontozott sertéslapocka
· 7 dl víz
· 3 tyúkleveskocka
· 7 dl száraz fehérbor
· 2 sárgarépa
· fűszercsomag (1 megtisztított hagyma, néhány szem bors, darabka szerecsendió, 1 babérlevél, 3 szegfűszeg, csipetnyi só)
· 2 szál jó minőségű kolbász
· 4 pár virsli

Elkészítés: Nagy edénybe tesszük a savanyú káposzta felét, ráhelyezzük a császárszalonnát és a lapockát, a káposzta közé tesszük a gézbe kötött kis fűszercsomagot, az egészet leborítjuk a káposzta másik felével. (A káposztára előzetesen rászeleteljük a két megtisztított sárgarépát.) Felforraljuk a vizet, feloldjuk benne a három leveskockát, hozzáadjuk a fehérbort, és ráöntjük a káposztára. Az edényt lefedjük, erős tűzön öt percig forraljuk, hogy a folyadék elpárologjon, azután összesen két órán át mérsékelten meleg tűzön folytatjuk a főzést. Akkor kivesszük a császárszalonnát és a húst, helyébe két szál kolbászt teszünk, megszurkáljuk, lefödjük káposztával, s folytatjuk a főzést. Háromnegyed óra elteltével visszatesszük a kolbász mellé a császárszalonnát és a sertéshúst, s még negyedórát, összesen három órát főzzük. Közben megfőzünk négy pár virslit. Három óra múltával kivesszük, és eldobjuk a fűszercsomagot, a tálon elterítjük a káposztát, elrendezzük a szeletekre vágott császárszalonnát és a sertéshúst, a feldarabolt kolbászt és az egészben hagyott virslit. Héjában főtt, meghámozott burgonyával tálaljuk. Akárcsak a mi töltött káposztánk, felmelegíthető.

Savanyú káposztás melegszendvics — Reuben sandwich (USA)
http://www.rowlandweb.com/reuben/gallery.asp

A Reuben-szendvics majonézzel (vagy Ezersziget dresszinggel) megkent két szelet rozskenyér. Az egyik szeletre tegyünk egy réteg savanyú káposztát, tetejére "corned beef" következik, majd egy szelet ementáli sajt. Végül borítsuk rá a másik szelet rozskenyeret a majonézes felével. Kívül vékonyan kenjük be vajjal a szendvicset és pirítsuk grillen vagy toast-sütőben egyenletes barnára.

McDonald's® New York Reuben on Rye

A káposztasavanyítás mikrobiológiája (USA)
http://www.splammo.net/foodapplmicro/applkraut.html

Homemade sauerkraut (USA)
http://www.kitchengardeners.org/sauerkraut.html

Grúz savanyú káposztarózsa — Mzsave komboszto
Mzhave kombosto
Hozzávalók:

· egy kis fejeskáposzta
· 3 közepes fej nyers cékla, hámozva, kockázva
· 3 szál zellerzöld, szárastul felkockázva
· 8 szál petrezselyem zöldje
· 1-2 cseresznyepaprika
· 10-12 szem feketebors
· 1 teáskanál őrölt pirospaprika
· 6,5 csésze vörösbor ecet
· 7,5 csésze forró víz

Négy nappal korábban kezdjünk hozzá: szedjük le a káposzta külső leveleit és a tövénél metsszük be X alakban. Tegyük egy nagy fazék hideg vízbe és forraljuk fel. Főzzük 35-40 percig, amígmegpuhul. Szűrjük le és folyassunk rá hideg vizet, hogyne égesse a kezünket. Óvatosan egyenként hajlítsunk vissza a leveleit, vigyázva, nehogy letörjenek a torzsájáról. Így haladva egy kialakíthatunk egy "káposztarózsát".
Egy serpenyőben forraljuk fel a céklát, a zellert, a petrezselymet, a paprikákat, a borsot és az ecetet. Rotyogtassuk 5 percig.
Helyezzük a káposztarózsát egy nagy tálba és öntsük rá ezt az összeforralt páclét. Adjunk hozzá forró vizet, csak hogy elfedje. Tegyünk egy tányért valami súllyal a káposzta tetejére, ki ne lógjon a pácból. Tartsuk hűvös helyen 4 napig.
Tálalás előtt tegyük hűtőszekrénybe a lében (ott eláll további 4 napig), majd kivéve vágjuk ékalakú szeletekre.

Savanyított káposzta grúz adzsikával
Egy csevegő fórumról:
Szálasra vágok fejeskáposztát, veszek 1 nagyobb befőttes üveget és abba beleszuszakolom a káposztát, megsózom, jól belenyomkodom, erre a rétegre ráteszek 1 teáskanál adzsikát, újra káposzta és só, összenyomkodom és rá 1 réteg reszelt sárgarépa, újra káposzta és só, valamint adzsika…
Ezzel megtömöm erősen az üveget és meleg helyen érlelni hagyom, kb 4 nap alatt érik össze, utána a hűtőben tárolom.
Vajas kenyér, felvágottas kenyér ezzel a savanyított káposztával mennyei...

Lengyel húsos káposzta — Bigos
A bigos — édes-savanyú káposzta, kolbásszal (kiełbasa) és füstölthússal, emlékeztet a székelykáposztára — igazi lengyel étel, mégpedig a következő okok miatt: sokféle hozzávalóból áll, nincsenek pontos szabályai az elkészítésének, és nagyon hosszú ideig eláll, sőt minél többször melegítjük fel, annál jobb lesz a zamata - a bigos valósággal halhatatlan. És tán még azért is, mert a legfontosabb összetevője a gomba, s nincs még egy nemzet a világon, mely annyira kedvelné a gombát, mint a lengyel. Rozskenyér és vodka illik hozzá.

Hozzávalók:

· 1,5 kg savanyú káposzta,
· 1,5 kg édeskáposzta,
· 1 kg különböző vörös hús,
· 50 dkg füstölt hús,
· 25 dkg kolozsvári szalonna,
· 25 dkg csiperkegomba,
· szárított erdei gomba,
· 5 dkg szalonna, zsír,
· 1-2 hagyma,
· 1 pohár száraz vörösbor,
· őrölt bors, babérlevél, majoránna, só, borókabogyó,
· aszalt szilva,
· paradicsompüré.

A hagymákat félbe vágjuk, vékonyan felszeleteljük. A hagymát a szalonnával zsíron üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk az átöblített és kifacsart savanyú káposztát, enyhén megsózzuk, és együtt főzzük kb. 45 percig. Másik edényben sorban megpirítjuk a kockára vágott húsokat, fövési sorrendben, hozzáadjuk a fűszereket, a beáztatott és felszeletelt gombát, majd a legyalult édeskáposztát és a füstölt húst. Óvatosan sózzuk, mivel a füstölt hús is sós. Kb. 15 percig főzzük, majd hozzáadjuk az aszalt szilvát, a kockára vágott szalonnát és a csiperkét. Továbbfőzzük kb. 25 percig. Ezután összeöntjük a savanyú káposztával, a vörösborral, és kb. 90 percig főzzük. Ezután ízesítjük mézzel és paradicsompürével. Szükség szerint tovább főzzük.

Egy másik verzió
Hozzávalók 6 személyre:

· 70 dkg disznóhús,
· 20 dkg füstölt kolbász,
· 15 dkg kolozsvári szalonna,
· 15 dkg vöröshagyma,
· 3 gerezd fokhagyma,
· 1,30 kg fejeskáposzta,
· 20 dkg gomba,
· 3 dkg vaj,
· 20 dkg aszalt szilva,
· 2 friss paradicsom vagy 2 dkg paradicsompüré,
· só, fuszerpaprika, köménymag, majoránna, őrölt bors, babérlevél, borecet.

A húst és a füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk. A szalonnát kisütjük, hozzáadjuk a vöröshagymakockákat, és megfonnyasztjuk. Beletesszük a sóval szétdörzsölt fokhagymát és a disznóhúst, majd együtt jól átpirítjuk. Meghintjük egy mokkáskanálnyi őrölt köménymaggal, ízlés szerint őrölt borssal, egy kevés majoránnával. Hozzáadjuk a paradicsomot, 1-2 babérlevelet, azzal zsírjáig pároljuk, majd rászórjuk a fűszerpaprikát. Felöntjük 3 dl vízzel, és néhány percig pároljuk. Közben megtisztítjuk a fejeskáposztát és összevágjuk. Ezután ráhelyezzük a húsra az előre beáztatott aszalt szilvával együtt, és összekeverjük. A mártást megízleljük, szükség szerint sózzuk, és borecettel ízesítjük. Ezután a lefedett lábasban előmelegített sütőbe téve mérsékelt hőfokon sütjük kb. 45 percig. A bigost a fogyasztás előtt legalább egy nappal készítsük (harmadik napon a legjobb). Ha készre pároltuk, egy napig lefedve tartsuk hideg helyen. Másnap a jól megmosott gombát felszeleteljük, vajon megpirítjuk, és a karikákra vágott füstölt kolbásszal együtt belekeverjük. Forró sütőben fél óráig sütjük.

Lengyel savanyúkáposzta-leves — Kapuśniak

Észt savanyúkáposzta-leves
Hozzávalók:

1 kg savanyú káposzta
1 kg disznóhús
2-3 l víz
2 sárgarépa
2 evőkanál cukor
2 teáskanál só
(igény esetén 1 dl árpagyöngy)
a tálaláshoz tejföl

Tedd fel a savanyúkáposztát, a húst (és az árpagyöngyöt) hideg vízben főni. Engedd forrni, majd lassú tűzön még 2-3 órát lassan főni. Fél órával az elkészülte előtt add hozzá a vékonyra reszelt sárgarépát, ízesítsd sóval és cukorral - ez utóbbi segít oldani a túl savanyú ízt. Ízlés szerint tehetsz a levesbe darabolt hideg főttburgonyát közvetlenül a tálalás előtt.

Szlovák savanyú káposzta oldal angolul
http://www.iarelative.com/recipe/sauer.htm

Svéd surkal (savanyú káposzta)

Orosz savanyúkáposzta-leves — Scsi
Hozzávalók:

50 dkg marhahús
50 dkg leveszöldség
25 dkg fejeskáposzta
25 dkg savanyú káposzta
10 dkg vöröshagyma
5 dkg vaj
5 dkg paradicsompüré
25 dkg burgonya
só, bors, babérlevél

Készítsünk egy tartalmas húslevest (de úgy is indulhatna a recept, hogy vegyük elő a megmaradt húslevest a hűtőből). Olvasztott vajban üvegesítsük meg a szeletekre vágott vöröshagymát, adjuk hozzá a vékonyra vágott fejeskáposztát, és a savanyú káposztát. Adjunk hozzá a paradicsompürét, és a kockára vágott burgonyát, pároljuk együtt, majd öntsük fel a húslevessel. Fűszerezzük babérlevéllel, őrölt feketeborssal, esetleg csípős paprikával, amikor a burgonya is megpuhult, adjuk hozzá a kockára vágott húst is (a levesből).

Orosz savanyú káposztás pirog

Örmény savanyúkáposzta-leves — Hrcsik
Hozzávalók:

500 g örmény savanyú káposzta*;
4 szem burgonya;
2-3 fej hagyma;
4-5 evőkanál búzadara;
3 evőkanál főzővaj;
1-2 evőkanál sűrített paradicsom vagy paradicsomlé;
1 evőkanál szárított petrezselyemzöld;
1/4 kávéskanál pirospaprika;
1 evőkanál szárított tárkonylevél;
1 db babérlevél.

A káposztát 0,5 l vízben, só nélkül, gyenge tűzön főzzük puhára. A hagymát vajon pirítsuk meg, és egyesítsük a főzettel, de ne vegyük le a tűzről. A burgonyát és a darát babérlevéllel 1-1,25 l vízben főzzük készre.
Egyesítsük az elkészült káposztát a burgonyával, adjuk hozzájuk a sűrített paradicsomot és a fűszereket, sózzuk meg.

* Savanyú káposzta pirospaprikával és céklával kiegészítve. Ha a káposztát egészben savanyították, úgy a hrcsikbe való felhasználás előtt csíkokra vágják.

Harbini savanyú káposzta üvegtésztával
Hozzávalók:

1 kg savanyú káposzta
100 g üvegtészta
100 g sertéshús
1 fej hagyma
3 evőkanál olaj
fél evőkanál só
fél evőkanál cukor
fél evőkanál szójaszósz

Elkészítés:
A tésztát kb. 5 percig meleg vízben áztatjuk. A felforrósított olajon üvegesre dinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk az apróra vágott húst. Kevergetés közben kicsit átsütjük, ezután hozzáadjuk a káposztát, sót, cukrot, szójaszószt. 3-5 percig együtt sütjük az összetevőket, majd 1 csésze víz hozzáadása után további 5 percig főzzük. A tésztát is hozzáadjuk, felforraljuk együtt, majd még egy kis vizet adunk hozzá, hogy a tészta is megpuhuljon. Még 5 percig főzzük és melegen tálaljuk.

Rigai piac, Lettország

Litván savanyúkáposzta-leves - Rauginto kopusto sriuba
Hozzávalók:

1/2 kg hús, sertés vagy marha
1 sárgarépa, reszelt
1 hagyma, negyedelt
4 bors
2 babérlevél
só

Vágjuk közepes darabokra a húst, öntsünk rá hideg vizet, forraljuk fel, szedjük le a habját. Tegyük hozzá a savanyú káposztát és a hagymát. Főzzük egy óra hosszat, majd tegyük bele a borsot, babérlevelet, sárgarépát és sót. Főzzük addig, míg megpuhul a répa, kb. 15 percig.
Hideg, héjában főtt burgonyával vagy feketekenyérrel tálaljuk.

Savanyú káposztás töltelék kacsához - Rauginto kopusto ádaras
Hozzávalók:

1 l (4 csésze) savanyú káposzta
5 szárított vargánya gomba
1 hagyma, finomra vágva
2 evőkanál vaj vagy olaj
só, bors

Pároljuk egy negyed csésze vízben vagy alaplében a savanyú káposztát. Áztassuk be a gombát, majd főzzük meg az áztatólében. Utána vágjuk csíkokra és pirítsuk meg vajban vagy olajban a hagymával és borssal. Adjuk hozzá a párolódó savanyú káposztához és pároljuk még 10 percig. Kacsát, libát töltünk meg vele.

Savanyú káposzta saláta - Rauginto kopusto salotos su krienais
Hozzávalók:

1/2 l (2 csésze) savanyú káposzta
1 csésze tejföl
2 evőkanál frissen reszelt torma
1 hagyma, finomra vágva
1 teáskanál cukor

Keverjük össze a hozzávalókat. Burgonyával vagy hús mellé köretnek tálaljuk.