Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Weninger Antal (1902-1993)
(Boldogasszony, Moson vármegye, 1902. április 22. – 1993. november) orvos, szakíró, jógaoktató.

A kismartoni katonai reáliskolában tanult, 17 évesen már a bécsi orvostudományi egyetemre járt, végül a budapesti egyetemen szerzett diplomát. A debreceni klinikán tanársegéd, szülész-nőgyógyász, sebész és a röntgenlabor vezetője volt.

Ő írta 1939-ben az első magyar jógakönyvet A keleti jóga, India misztikája és ősi gyógymódja címmel, melyhez előszót az akkor már híres indológus, Baktay Ervin írt. A negyvenes évek végén Ortutay Gyula kultuszminiszter ki akarta nevezni Dr. Weningert nyilvánosan hiteles egyetemi tanárnak, nem utolsósorban azzal a céllal, hogy az orvosi egyetemen szabad, fakultatív tárgyként a pszichoszomatikus módszert tanítsa, majd bevezesse a jóga rendszeres oktatását. Azért, hogy akiknek a gyógyítás lesz a dolguk, először magukat, igazi Énjüket ismerjék meg, mielőtt másokat kezelnének. Az elkövetkező években tizenhárom könyve látott napvilágot ebben a témában.

A Magyar Nemzet első munkatársainak egyike volt, számos náciellenes cikket közölt Bánfalvi Szilárd álnéven, ezek közül kiemelkedett a Nyilas áfium ellen való orvosság és a Paranoiások című sorozata, amelynek egyik darabjában alig leplezve rajzolta meg Hitler elmeorvosi portréját. E cikk miatt bíróság elé is került. A második világháború előtt és alatt üldözöttek százait mentette meg saját élete kockáztatásával.

A háború után 1947-ben eltávolították igazgató-főorvosi állásából, megakadályozták, hogy a SOTE-n tanítson és sokáig csupán iskola-, és üzemorvosként dolgozhatott. Ezekben az években a gyógyításon kívül elsősorban a keleti orvoslással foglalkozott. Legjelentősebb könyve Az idő partján, mely az orvosi egyetem jógatankönyveként íródott, bár ezt a szerepet sajnos nem tölthette be.

1988-ban, negyvenhat évnyi szünet után jelent meg a mű átdolgozott 2. kiadása, mely szintén sokakat indított el a jóga útján. Írt külföldi orvosi szaklapokba németül, franciául, és angolul. Öt nyelven tájékozódott folyamatosan szemüveg nélkül mindarról, amit a világ orvostudománya újként kínál.

A 80-as években kis létszámú jógacsoportokat is oktatott. Csak élete vége felé jutott szóhoz a televízióban, 1991-től nevéhez fűződött az első, jógát népszerűsítő tévésorozat. Illetve ebben az időben írt cikkeket a Nők Lapjába melyek ezoterikus tartalmúak voltak. 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje polgári tagozata kitüntetést.

1993-ban távozott el az élők sorából.

PDF: A keleti jóga

PDF: Az idő partján

PDF: Az egészség testi és lelki forrásai

 


https://www.youtube.com/watch?v=ylScvA1xa04

Művei