Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kautilja
más néven CSÁNAKJA vagy VISNU GUPTA (műk. Kr. e. 300), hindu államférfi és filozófus, az Arthasásztra c. klasszikus államtudományi értekezés szerzője. A mű összefoglalja mindazt, amit addig Indiában az artha (tulajdon, gazdaság, anyagi siker) témájáról írtak.
Kautilja brahmin családban született; tanulmányait Taxilában (ma Pakisztán) végezte. Állítólag jártas volt az asztrológiában és az orvostudományban, és vélhetően a zoroasztriánusok közvetítette görög és perzsa műveltséget is elsajátította. Némely szerzők szerint maga is zoroasztriánus volt, de legalábbis nagyon hatott rá ez a vallás.
Kautilját az észak-indiai Maurja-birodalom uralkodója, Csandra Gupta (Csandragupta; ur. kb. 321-kb. 297) bizalmasává és tanácsadójává fogadta. Nagy szerepe volt abban, hogy Csandra Gupta megdöntötte a magadhai Pátaliputrában uralkodó, nagy hatalmú Nanda-dinasztiát.
Kautilja műve Csandra Gupta uralkodói kalauza lett. Az értekezés 15 könyve más-más szempontokból taglalja a kormányzást, amelyet Kautilja egyszerűen „a büntetés tudományának” nevez. Nyíltan javasolja az alaposan átgondolt, a társadalom minden rétegét behálózó kémrendszer felállítását, helyesli a politikai és az orgyilkosságot. Az évszázadokra elveszett könyvet 1905-ben fedezték fel.
Kautilját, akit sokan Machiavellihez, mások pedig Arisztotelészhez és Platónhoz hasonlítanak, hol elítélik kegyetlensége és csalárdsága miatt, hol magasztalják józan politikai bölcsességéért és az emberi természet alapos ismeretéért. Azt azonban minden szerző elsősorban az ő érdemének tulajdonítja, hogy a Maurja-birodalom Csandra Gupta, majd Asóka (ur. kb. 265-kb. 238) uralkodása alatt a sikeres kormányzás modellje lett.
Artha-sásztra
(szanszkrit: „A [királyi] haszon kézikönyve”), páratlanul jelentős indiai kézikönyv, mely a politika művészetével foglalkozik, és melyet Kautiljának tulajdonítanak (akit Visnugupta vagy Csánakja néven is ismernek). A feljegyzések szerint Csandragupta királynak (Kr. e. 300 k.), a Maurja-dinasztia alapítójának főminisztere volt. Habár valószínűtlen, hogy a szöveg teljes egészében ilyen korai időkből származik, számos része visszavezethető a Maurják korára.
Az Artha-sásztra szerzője egy korlátozott méretű birodalomnak a király által gyakorolt központi ellenőrzésével foglalkozik, leírja az állam gazdaságának megszervezését, a miniszterek kiválasztásának, a háború viselésének módját, valamint hogy hogyan kell az adóztatást megszervezni és az adót felosztani. Nagy hangsúlyt helyez a futárok, a besúgók és a kémek hálózatának fontosságára, mely tájékoztatásügyi és rendőri minisztérium hiányában felügyelő testületként szolgált a király számára, és amely elsősorban a külső fenyegetésekre és a belső „másként gondolkodókra” irányította figyelmét.
Céljaiban teljesen gyakorlati lévén az Artha-sásztra nyíltan nem filozofál. Implicite azonban tökéletes szkepticizmussal - ha nem cinizmussal - kezeli az emberi természetet és megvesztegethetőséget, és megmutatja azt az utat, ahogyan a király és megbízható szolgái az ilyen emberi gyarlóságokat ki tudják használni.
Kimondatlanul, de nyilvánvalóvan jelzi azt a paradoxont, hogy egy királynak teljes mértékben meg kell bíznia abban a miniszterében, aki az országát igazgatja. Ezt a paradoxont Visákhadatta drámaíró (Kr. u. V. sz. k.), aki valószínűleg a Gupták udvarában élt, Mudráráksasza (Ráksasza miniszter és pecsétgyűrűje) c. szanszkrit színdarabjában vitte színpadra.
Kautilja: Arthasásztra (Töttössy Csaba magyar fordításában)
Arthashastra,
c. 250 BCE, by Kautilya
Kautilya's
Maxims The Original Statecraft of the Arthashâstra
