Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Gupta

uralkodócsalád az észak-indiai Magadha államban, a későbbi Bihar területén. Birodalmuk a Kr. u. IV. és VI. század között Észak-Indián kívül Közép- és Nyugat-India bizonyos részeit is magába foglalta. A dinasztia alapítója I. Csandra Gupta. A Gupta-korhoz kapcsolódik a tízes számrendszer kialakulása, a szanszkrit epika és a hindu művészet számos nagy teljesítménye mellett a csillagászat, a matematika és a kohászat továbbfejlődése.

 

I. Csandra Gupta

(ur. 320-330 k.), indiai király, a Gupta-dinasztia megalapítója. A Gupta-család első ismert alakjának, Srí Guptá-nak az unokájaként a Magadha Királyság (nagyjából a mai Bihar) egyik helyi vezetője volt - fiatalságáról nincsenek információk. 308 körül feleségül vette a liccshavi törzsből származó Kumáradévi hercegnőt, s minthogy ez a törzs Bihar északi részét és talán Nepált is uralta, I. Csandra Gupta hatalma a házasság következményeképp kiszélesedett és megerősödött. (A III. század vége felé India független államok sokaságából tevődött össze, s majdnem biztos, hogy a Gupták és a liccshavik birodalma határos volt egymással.)

Készültek aranyérmék, amelyek egyik oldalukon a királyt és a királynét, a másikon pedig a liccshavikat ábrázolták. (A Gupta-kor időszámítása a Kr. u. 320. évtől datálódik, és Indiában századokon át volt használatban. Kezdete vélhetőleg I. Csandra Gupta megkoronázásának vagy házasságkötésének az éve.) Uralkodásának gyümölcseképp a királyság nyugaton a jelenlegi Alláhábádig terjedt, magába foglalva Ajódhját (Ayodhya) és Dél-Bihart, legalábbis a Puránák, a korai szanszkrit irodalom krónikái ezeket a területeket I. Csandra Gupta személyével kapcsolják össze. Mindenképp az ország nagyságára utal az a körülmény, hogy I. Csandra Gupta felvette a mahárádzsádhirádzsa - „a királyok királya” - címet, és ugyancsak ezt látszanak igazolni fiának, Szamudra Guptának a hódításai, amelyek a Gupta Birodalom létrejöttéhez vezettek.

Némelyek szerint I. Csandra Gupta legyőzte a szkítákat is, de ez több mint kétséges; ugyanilyen valószínűtlen, hogy megölte volna a liccshavi királyt, vagy hogy őt gyilkolta volna meg az örököse. A hagyomány úgy tartja, hogy fia, Szamudra Gupta herceg javára lemondott a trónról, s ezt a tanácsadók és a királyi család tagjai elfogadták.

 

Szamudra Gupta

más írásmóddal SZAMUDRAGUPTA (megh. Kr. u. 380 k.), indiai uralkodó (kb. Kr. u. 330-380); ő testesítette meg a „hindu történelem aranykorá”-nak - a birodalmi Gupták korának (Kr. u. 320-510) - uralkodói eszményét. Csandra Gupta és Kumáradéví liccshaví hercegnő fia volt; kiváló harcosként, költőként és zenészként írják le, aki „csatában szerzett sebek százainak jegyét” viselte a testén.

Apja tette meg utódjául más trónkövetelőkkel szemben, ezért uralkodása első éveiben több lázadást kellett levernie. A birodalom akkoriban valószínűleg a mai Allahábádtól Bengál határáig terjedt; a béketeremtés érdekében Szamudra Gupta terjeszkedő háborúk sorát indította, melyeknek kiindulópontja északon, a mai Delhi közelében volt. Délen legyőzte a Kánycsi (ma Kanchipuram) központú Pallava-királyság uralkodóját, Visnugópát, majd más legyőzött dél-indiai uralkodókkal együtt adófizetési kötelezettség mellett visszaültette trónjára. Ugyanakkor több északi uralkodót megfosztott trónjától, és területeiket a Gupta-birodalomhoz csatolta. Hatalmának csúcsán fennhatósága alá tartozott csaknem az egész Gangesz-völgy, és hódoltak előtte Kelet-Bengál, Ászám, Nepál, Kelet-Pandzsáb egyes részeinek uralkodói, és különböző rádzsasztáni törzsek is. Hadjáratai során kilenc uralkodót semmisített meg, és tizenkettőt vetett alá.

Az aranypénzek és az allahábádi erődben található Asóka-oszlop felirataiból az derül ki, hogy a hindu Visnu istennek különösen elkötelezett híve volt. Felelevenítette - valószínűleg hadjáratai lezárulásakor - az ősi védikus lóáldozatot, és a szertartások során nagy összegeket osztott szét jótékony célokra. Az áldozat bemutatását ez alkalomból veretett aranypénzen örökíttette meg, egy másik aranypénzen pedig hárfán játszik; mindegyik magas aranytartalmú és művészien megmunkált pénz volt.

Minthogy a befolyásos bráhmana varna tagja volt, ésszerűen adódik a feltételezés, hogy támogatta a kaszti megkülönböztetést, és lehetséges, hogy a Guptákhoz köthető a bráhmanizmusnak mint teológiai rendszernek és mint a mai hindu társadalomra is kiható társadalmi viselkedési normának a kibontakozása.

 

II. Csandra Gupta

Csandra Gupta, II., más néven VIKRAMÁDITJA, nagy hatalmú észak-indiai király, kb. 380-tól 415-ig; Szamudra Gupta fia, I. Csandra Gupta unokája. Uralkodásának időszakára a művészetek, kiváltképp az építészet és a szobrászat felvirágzása jellemző; az ókori indiai kultúrának ez volt a csúcspontja.

A hagyomány szerint azon az áron jutott hatalomra, hogy meggyilkolta beteges fivérét. A továbbiakban apjának, Szamudra Guptának hódító politikáját folytatta, igyekezett kiterjeszteni az egyébként is hatalmas birodalom határait - akár békés úton, akár katonai eszközökkel. 388 és 409 között meghódította a mai Bombaytől (Mumbai) északra eső Gudzsarátot, a nyugat-indiai Szaurástrát (ma Saurashtra), valamint Málvát és fővárosát, Uddzsajínit. Korábban ezeket a területeket szaka (eredetileg Bajkál környéki szkíta) főnökök uralták. A birodalom déli határainak biztosítása érdekében a lányát, Prabhávatít férjhez adta a vákátakák királyához, II. Rudraszénához. Amikor Rudraszéna meghalt, közös fiúgyermekük mellett Prabhávatí gyakorolta a régensi jogkört, s ily módon sikerült a Gupta-befolyást déli irányban kiterjesztenie. A király a karnátakai dinasztiát is házassággal állította maga mellé; minden bizonnyal ő az a Csandra nevű uralkodó, akit a delhi Kuvvat-ul-Iszlám mecsetben álló vasoszlop felirata magasztal.

A határozott és erőskezű II. Csandra Gupta tökéletesen alkalmasnak bizonyult a hatalmas birodalom vezetésére. Az általa kibocsátott ezüstérmék némelyikén a Vikramáditja (a Vitézség Napja) titulus olvasható, eszerint ő lehetett a későbbi hindu hagyományban szereplő Vikramáditja király történeti előképe.

Általában Ajódhjában tartózkodott (ezt ő tette fővárossá), de ragyogó várossá fejlesztette Pátaliputrát is (ma a Bihar állambeli Patna). Uralkodása alatt India békének és viszonylagos jólétnek örvendett, de a király emellett a tudományokat és a művészeteket is pártfogolta: udvarában élt egyebek között Varáhamihira csillagász, valamint Kálidásza, a nagy szankszrit költő és drámaíró. Fa-hsien kínai buddhista zarándok, aki hat évet (405-411) töltött el Indiában uralkodása idején, elragadtatottan számol be a kormányzati munkáról, a jótékonysági és egészségügyi intézményekről (a király ingyenes szálláshelyeket és kórházakat tartott fenn), valamint a nép jóindulatáról. (A királyi udvarban Fa-hsien nem járt.) II. Csandra Gupta hívő hindu volt, de a buddhizmus és a dzsainizmus követését engedélyezte.

 

 

Gupta uralkodók angolos átírásban:

Sri Gupta (240 - 280 AD)
Ghatotkacha ( 280 - 319 AD)
Chandragupta (319 - 335 AD)
Samudragupta Parakramanka (335 - 375 AD)
Rama Gupta (375 - ??? AD)
Chandragupta-II (375 - 414 AD)
Kumaragupta (415 - 455 AD)
Skandagupta (455 - 467 AD)
Puru Gupta (467 - 473 AD)
Narasimhagupta Baladitya (473 AD)
Kumaragupta-II (473 - 476 AD)
Budha Gupta (477 - 495 AD)