Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kasrut

más írásmóddal KASRÚT vagy KASRUSZ (héber: „alkalmasság”, „megfelelés”, ill. „kóserség”), étkezési előírások gyűjteménye a zsidó vallásban; e szabályok megtiltják bizonyos ételek fogyasztását, valamint előírják a fogyasztható ételek elkészítésének speciális módját. A kifejezés a zsidó törvények szerinti kóser állapotot is jelöli. A kasruttal kapcsolatos legtöbb előírás a Bibliában, Mózes I., II., IV. és V. könyvében található. Többször megpróbálták már a törvényeket az egészséges életmód elveivel magyarázni, a vallásos zsidók számára azonban elegendő az a magyarázat, hogy a törvényeket Isten rendelte el. A judaizmus reformer irányzatai ugyan nem tulajdonítanak már jelentőséget a kasrutnak, ám hagyományőrző vendégeik kedvéért hajlandóak betartani a kasrut szabályait.

Röviden és általánosságban összefoglalva a kasrutot betartó zsidók csak a pikkelyes uszonyos halakat (kagylót tehát nem), bizonyos madarakat és a kérődző, párosujjú patás („hasított körmű”) emlősök húsát fogyaszthatják. A madarakat és az emlősöket egy bizonyos rítusnak megfelelően kell levágni, és ha a vágást nem megfelelően hajtják végre, a hús fogyasztásra „alkalmatlan”-ná válik. A bármilyen okból rituálisan alkalmatlanná vált húst „tiltott”-nak (terefa vagy tréfli), azaz a kóser („alkalmas”, „megfelelő”) ellentétének nevezik. Minthogy az állati vért nem lehet elfogyasztani, a húst rituális eljárással előáztatják és „sózzák” (meliha), ezzel vonják ki a húsból azt a vért, amely a rituális vágás (sehita) során esetleg benne maradt.

Ehhez járul még a húsos és tejes ételek legszigorúbb elkülönítése, mind az étkezés, mind pedig az előkészületek során. Az erre vonatkozó tiltás nemcsak azt követeli meg, hogy ezt a kétfajta élelmiszert külön étkezéskor fogyasszák, hanem azt is előírja, hogy legyenek külön húsos- és tejesedények, evőeszközök, -tányérok és asztalterítők, és ezeket használják az ételek készítése során. Bizonyos ételek semlegesnek (pareve) számítanak, ezek szabadon fogyaszthatóak akár húsfélékkel, akár tejtermékekkel. A zöldségfélék és a gyümölcsök fogyasztására vonatkozóan nincsenek korlátozások. A kóser borok esetében az ultraortodox zsidók megkívánják, hogy a bor elkészítésében nem zsidók ne vehessenek részt. A pészach ünnepének idejére érvényes speciális étkezési szabályok a kenyér és minden egyéb sütemény készítésekor kizárják az élesztő, a kovász használatát.

 

kóser

(jiddis), héberül KÁSÉR („megfelelő”, „alkalmas”), valamely tárgy rituális alkalmasságát jelző szó a zsidó vallásban és szokásrendszerben. A megjelölést leggyakrabban az étkezési előírásoknak (kasrut) megfelelő ételekre alkalmazzák ugyan, de kósernak nevezhetnek olyan tárgyakat is, mint egy Tóra-tekercs, a rituális fürdőben (mikva) használt víz és a rituális kosszarvkürt (sófár). Az élelmiszerek esetében a kóser a terefa („tiltott”, „tréfli”), más tárgyak esetében pedig a paszul („alkalmatlan”) ellentéte.

Az étkezési előírásokban a kóserség a következőket jelenti: 1. az étel nem a Leviták 11. és a Második Törvénykönyv (Deuteronomium) 14. fejezetében felsorolt tiltott négylábúak, madarak vagy halak húsából származik; 2. a négylábú állatot vagy a madarat a sehita rituális vágási módszerével vágták le; 3. besózással a vért eltávolították a húsból (MTörv 12,16, 23-25 és másutt), ezután az állat tetemét gondosan átvizsgálták, nincs-e benne sérülés, valamint megtörtént-e a csípőideg eltávolítása is (Ter 32,32); 4. a húst és a tejet (tejterméket) nem főzték együtt (Kiv 23,19), hanem külön edényekben készítették el őket. A 2. pontból következik, hogy a terefa („vadállatok által széttépett” - Ter 31,39) kifejezés a törvényt megsértő valamennyi ételre vonatkozik, helytelen módon még a kovászt tartalmazó pészachi ételekre is, bár a kásér la-pészach, azaz „a pészachnak megfelelő” szóhasználat nagyjából helyes. Az ún. kóser bor megfelelő ellenőrzés mellett készül a bálványoknak bemutatandó italáldozat elkerülése érdekében, valamint azért - teszi hozzá a Talmud -, hogy a kóser bort a készítés folyamatában nem zsidó ne érinthesse. Ez utóbbi szabályt ma már csak az ultraortodox irányzat követői tartják be. A szokás egyébként a római kor maradványa, akkor még egyaránt jellemző volt a zsidóságra és a kereszténységre is.

Az állatok levágására alkalmazott speciális vágási módszer, a sehita a következő módon zajlik: a rituális vágás végrehajtására kiképzett és erre jogosult személy a négylábú állat vagy a szárnyas nyakán bemetszést végez egy borotvaéles pengéjű, különleges késsel, amelynek sima élét egyetlen csorbulás sem torzítja el. A vágást egyetlen gyors és határozott mozdulattal kell elvégezni, a nyomás és a szúrás tilos. A vágás elmetszi a fő ütőereket, ezáltal az állat eszméletét veszti, a vér pedig kifolyik a testből. A mészáros (sóhet) a vágás előtt az ilyenkor szokásos imát mondja el.

Időnként tiltakozások hangzanak el e vágási módszer ellen annak kegyetlensége miatt. A vergődő állat látványa felháborította az állatvédő csoportokat, ennek eredményeképpen több európai országban is törvény tiltotta a sehitát. A tudományos álláspont azonban azt igazolja, hogy a nyaki verőér és a torkolati véna egyetlen gyors mozdulattal történő elvágása következtében az állat szinte azonnal öntudatlanná válik, és a vágás utáni vergődés már csak reflexműkődés.

Az ortodox zsidók az étkezési előírásokat a „legyetek szentek” isteni parancsolata (Lev 19,2) folyományainak tekintik, a reformjudaizmus azonban a jámbor vallási élet szempontjából szükségtelennek tartja ezeket az előírásokat.

 

teréfa

vulgárisan TRÉFLI, olyan élelmiszer, esetleg étkezési eszköz, amely a zsidó étkezési törvények (kasrut) szerint rituális szempontból nem tiszta vagy nem megfelelő, és ezért zsidók számára nem használható. A teréfa tehát a „kóser” („megfelelő”) ellentéte. A szó eredeti értelme szűkebb a későbbi használat során meggyökeresedett jelentésnél: a vadállatok által „széttépett” hús fogyasztásának tilalmát jelentette (teréfa, „széttépett”, Kiv22, 31).

Az étel több ok miatt válhat tréflivé. A kagylók és a sertéshús például mindenképpen tilalom alá esnek. Hibás testfelépítésű és beteg állatok fogyasztását szintén tiltják az étkezési törvények. Ugyanebbe a kategóriába esik a nem megfelelően levágott állatok húsa, vagy az olyan hús, amelyet megfelelően vágtak le, de a későbbi vizsgálat során elváltozásokat tapasztaltak az illető állat belső szerveiben.

 

Bence Vera: Izraeli receptek
Szakács Imre: Izraeli receptek

Hayim Halevi Donin: Az étkezés törvényei
R. Pataki Mária: Zsidó szakácskönyv
Mák Erzsébet: Azt eszem, amiben hiszek, Kóser konyha II
http://a2.grocceni.com/zsido.html

http://www.haruth.com/foods.htm