Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
fakír
(arab: „szegény”), eredetileg kolduló dervis. Misztikus felfogásban a fakír szó arra utal, hogy az ember lelki szükséglete Isten, akinek egyedül nincs szüksége másra. Muzulmán eredete ellenére a szót hindukra is alkalmazták Indiában a goszvámin, szádhu, bhiksu és más megjelölések helyett. A fakírokat általában szent embereknek tartják, akik rendkívüli képességekkel bírnak, például járni tudnak a tűzön. Városi környezetben csökkent a befolyásuk az iskolázottság és a technika terjedése miatt, de a falusi emberek között és India belső vidékein még tartanak tőlük. Az iszlámban a fakírok főbb szúfi rendjei a csistíják, a kádiríják, a naksbandíják és a szuhravardíják.
