Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kádiríja

valószínűleg a legrégebbi muszlim misztikus (szúfi) rend, alapítója a bagdadi hanbalita teológus, Abdal-Kádir al-Dzsílání (1078-1166). Al-Dzsílání az általa előírt néhány szertartást föltehetőleg csak követői szűk körének szánta, ám fiai ezt a kicsiny közösséget nagy létszámú renddé fejlesztették, amely hamarosan elterjedt egész Észak-Afrikában, Közép-Ázsiában és Indiában. A rend az emberek iránti szeretetre, az alázatosságra, a hitre és a kiegyensúlyozott viselkedésre helyezi a hangsúlyt. Sajátossága a laza szervezet, így minden helyi közösségnek joga van kifejleszteni a maga rituális imádságait (dzikr). A rend fő ága (a szorosan vett kádiríja) ortodox és békés szúfi elveket követ, s vezetője mindenkor al-Dzsílání egyik leszármazottja, aki egyszersmind az alapító síremlékének gondnokságát is ellátja Bagdadban. Egy kisebb, észak-afrikai csoport, a dzsílálíja, természetfölötti lényként tiszteli al-Dzsílánít, s az iszlám miszticizmust iszlám előtti hiedelmekkel és szertartásokkal ötvözi.