Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Schmidt József (1868–1933)

Schmidt József 1868. december 25-én született Vácott. Apja
Schmidt  József  szobafestő  és  aranyozó  mester  a  szabad-
ságharc után vándorolt Magyarországra, és a dunamenti kis
városban  telepedett  le.  Az  idősebbik  Schmidt  művelt,  a
képzőművészetek iránt érdeklődő iparos volt, és az egykori
császári tüzéraltiszt, akit a fennmaradt igazolvány szerint az
osztrák hatóságok feltétlen megbízható, császárhű
embernek  tartottak,  rövidesen  magyarrá  lett és annak
nevelte  gyermekeit  is.  Schmidt  professzor  öccse, Ferenc
jónevű  templomfestő  lett,  két húga  pedig  mint könyv-
kereskedő szolgálta Vác kulturális életét. Az elemi iskolában
tehetségesnek  mutatkozó  fiú  1879-ben  került  a  piaristák
váci  gimnáziumába.  Az  egyetemi  tanárok  törzskönyvébe
saját  kezével  írt  bejegyzése  szerint  1887-1896-ig  tanult  a
bölcsészeti  fakultáson,  és  a  lőcsei  gimnázium  Értesítője
szerint   1897/1898.   tanévben   még   alapvizsgás   tanár-
jelöltként  tanított  ott.  Oklevelet  tehát  csak  1899-ben
szerzett.  Egyetemi  évei  elhúzódásának  fő  oka  betegsége
volt,  de  jelentékeny  szerepet  játszott  ebben  önmaga  és
családja  nehéz  anyagi  helyzete  is.  Mivel  életfenntartását  a
tanítás nem biztosította, a pénzkeresés nem éppen minden-
napi formáját volt kénytelen választani: bűnügyi regényeket
fordított és írt. A ponyvaregényírás után vagy talán mellett a
fiatal  Schmidt  tudományos  és  nyelvi  készültséget  híven
illusztráló,   fejlődését   pedig   elsőrendűen   előmozdító
fordításokkal  is  foglalkozott.  A  Schmidt  által  fordított  első
mű  szerzője  Georg  Ebers,  a  berlini  egyetem  egyiptológus
professzora,  kora  híres,  Magyarországon  is  jól  ismert
szépírója.  A  fordítás  nagy  feladatot  rótt  az  ifjú  Schmidtre.
Ebers   romantikus   szépírói   nyelve,   a   legkülönbözőbb
tudományágak  és  életterületek  szakkifejezései,  a  szépiro-
dalmi  művekből, még  versekből  is  vett  idézetek  kivételes
képességű  és  felkészült  fordítót  igényeltek.  A  fiatal  diák
emberül megállta helyét. A másik fordított mű Vigouroux F.
Gregoire-nak, a Saint Sulpice szemináriuma ótestamentomi
exegézis tanárának, a XIX. század egyik legjelentősebb fran-
cia  teológusának  és  biblia  régiségtani  kutatójának  tanul-
mánygyűjteménye.  Ennek  fordítása  alapos  filozófiai  és  val-
lástörténeti ismereteket követelt.

Az  egyetemen  görög-latin  szakos  tanáraitól,  Ponori
Thewrewk  Emiltől  és  Hegedűs  Istvántól  nem  sok  informá-
ciót kaphatott arról, ami őt különösen érdekelte: az ókorról.
Az  előbbi  inkább  fordító,  zeneesztétikus  és  népszerűsítő
volt,  az  utóbbi  pedig  főként  a  magyar  humanizmus  irodal-
mával  foglalkozott.  Schmidt  írásaiban  csak  Hegedűs  István-
ról  emlékezik  meg,  de  nem  mint  tudósról,  hanem  mint
lelkes, melegszívű emberről.

Annál  döntőbb  hatással  volt  Schmidtre  Mayr  Aurél,
akiről fentebb már megemlékeztünk, mint a magyarországi
indoeurópai nyelvészet tulajdonképpeni megalapítójáról és
első jelentős képviselőjéről. Nemcsak tudása volt „enorm” –
amint  Schmidt  mondja  róla  –,  de  mint  pedagógus  és  mint
ember is kiváló volt. A budapesti egyetem bölcsészeti kará-
nak  történetírója,  Szentpétery  Imre  így  jellemzi:  „Mayr  az
indoeurópai  nyelvészetnek  roppant  alapos  ismerője  volt,
aki  egyetemi  működésében  számtalanszor  adta  bizonyíté-
kát,  hogy  az  árja  nyelvek  mindegyikében  mennyire  ottho-
nos,  és  sokat  tett  a  nyelvszakos  hallgatók  tudásának  össze-
hasonlító nyelvészeti ismeretekkel való megerősítésére”.

Anyagi  helyzetének  biztosítására  1897-ben,  mint
alapvizsgás  tanárjelölt  helyettes  tanári  állást  vállalt  a  lőcsei
királyi katolikus gimnáziumban. Az első és az ötödik osztály-
ban  latin-magyar,  illetve  görög  nyelvet  tanít.  Nagy  nehéz-
séget  okozott  neki,  hogy  klasszika-filológus  létére  olyan
iskolatípusba  került,  amelyben  a  latint  is  csak  rendkívüli
tárgyként oktatták. A pedagógiai vizsga letételével Schmidt
1899.  október  25-én  megszerzi  a  középiskolai  tanári
oklevelet. Rendkívül jóindulatú, tanítványaival az órán kívül
is foglalkozó, lenyűgöző tudású, de pedáns pedagógus volt.
Neveltjeinek  anyagi  problémáival  is  törődött,  és  ha  szük-
ségük volt rá, pénzzel is támogatta őket. Pedagógiai munkás-
sága  nem  csak  tanári  tevékenységből  állott,  de  mint  tan-
könyvíró  és  tankönyvbíráló  is  szolgálta  a  magyar  nevelés
ügyét.  A  legjelentősebb  tankönyvei  az  1902-ben  megjelent
latin-magyar és magyar-latin zsebszótárak és az ezeket kiegé-
szítő Latin tulajdonnevek tára című műve.

Gyakorlati  nyelvtudása  is  rendkívül  széles  volt.  Ő  ma-
ga írta be az egyetemi tanárok anyakönyvébe arra a kérdés-
re,  hogy  milyen  nyelveket  ismer,  a  következőket:  „Az  indo-
germán  nyelvek  fő  ágazatait,  németül,  angolul,  franciául,
olaszul,  hollandul,  dánul  többé-kevésbé”.  A  fő  ágazatokba
bele  kell  érteni  a  szanszkrittól  a  hindiig  és  a  cigányig  az
indológus, és az óperzsától a mai perzsáig az iranista számá-
ra szükséges valamennyi nyelvet.

Kitűnően ismerte az óskandináv nyelvet. A kelta nyel-
vekkel  a  század  elején  kezdett  foglalkozni.  Ezek  közül  kitű-
nően  ismerte  a  gall  nyelv  addig  feltárt  töredékeit,  az  ó-  és
középírt, az ó- és középwalesit és a gaelt. Ezekből a nyelvek-
ből  különösen  öregkorában  sokat  fordított.  Schmidt  nem-
csak nyelvész, de a szó legtágabb értelmében vett filológus
is  volt,  aki  a  nyelvészettel  kapcsolatos  minden  tudományá-
gat bevont kutatási körébe. Mindenekelőtt az irodalom von-
zotta.  Páratlan  vallástörténeti  ismereteiről  tanúskodnak  a
Buddháról írt könyvei, a Zoroasterről írt és sajtó alá teljesen
elkészített  kézirata,  legújabban  az  Akadémia  kézirattárába
került összefoglaló vallástörténete és egyéb idevágó művei.
Filozófiai  műveltsége  is  rendkívül  mély  volt.  A  zene  iránti
érdeklődésének  irodalmi  emléke  is  maradt.  Kacsóh  Pong-
rác kitűnő kis lapjában, a Zenevilágban már a század elején
klasszikus tömörségű és mégis minden lényegest magában
foglaló cikket írt a görög zenéről.

Sokoldalú,  gazdag  ismereteit  nagy  szintetikus  műve-
lődési tanulmányokban dolgozta fel. Sajnos ezekből a címü-
kön  kívül  semmit  sem  ismerünk.  De  a  címek  is  sokatmon-
dók: India kulturális hatása Európára, Ókori kapcsolatok
India és a nyugati világ között, Ind és görög filozófia viszo-
nya,  A  buddhizmus  hatása  a  nyugati  kultúrára stb.  Ezek
értékéről  jó  ízelítőt  ad  a  Buddháról  szóló  könyveinek  né-
hány idevágó fejezete.

Jellemző  a  nagy  tudósra,  hogy  soha  nem  járt  külföl-
dön.  Amíg  mestere,  May  Aurél  éveket  töltött  el  külföldi
egyetemeken  és  még  helyettes  professzor  korában  is  egy
nyári  félévet  hallgatott  a  párizsi  egyetemen,  Schmidt  nem
követte  ezt  a  példát.  Ennek  oka  elsősorban  könnyen  és
gyakran  előtörő  betegsége  lehetett,  de  bizonyosan  része
volt  a  változást,  a  mozgást  nem  kedvelő  természetének  is.
Kényszernyugdíjazása  után,  ha  valamennyire  is  megis-
merteti műveit külföldön, örömmel fogadták volna bárme-
lyik  idegen  egyetemen.  Ő  mégis  a  külföldi  fényes  sors
helyett  az  itthoni  robotmunkákat  és  az  elszigetelődést
választotta.

1907.   június   3-án   a   Magyar   Tudományos   Akadémia
ülésén  felolvassa  vendégként  Az  itáliai  nyelvcsalád  helyzete
az  indogermán  nyelvek  körében című  értekezését.  Ezért
1908-ban  megkapja  a  Sámuel-díjat.  Ugyanebben  az  évben  a
Bölcsészeti Karon az ind nyelv és irodalom magántanára lesz.

Életének  legkiegyensúlyozottabb,  legalkotóbb  korsza-
kát  éli.  Megnősül.  Felesége,  Tenzinger  Mária  szintén  váci
származású. Igazi élettárs, aki a derült és a szomorú napok-
ban  egyaránt  segítő  barátként  áll  férje  mellett.  Családi
boldogságának  betetőzését  jelenti  leányuk,  Anna  meg-
születése.

A  tudományos  világ  elismerései  is  egymást  követik.
1910.  november  22-én  kinevezik  a  Bölcsészeti  Karon  az
indoeurópai  nyelvészet  rendkívüli  tanárának.  A  Magyar
Tudományos  Akadémia  1911.  április  26-án  levelező  tagjá-
nak választja.

A  Tanácsköztársaság  kultúrforradalmi  intézkedései  a
Bölcsészeti  Kart  is  alaposan  átalakították.  A  haladás  kép-
viselői  kerültek  a  katedrákra.  Az  esztétikát  Babits  Mihály
adta  elő,  a  francia  irodalmat  Laczkó  Géza,  a  filozófiát
Fogarasi  Béla,  a  latin  irodalmat  Révay  József,  a  görögöt
Czebe  Gyula,  a  finnugor  nyelvészetet  Beke  Ödön  és  kated-
rára  került  végre  Munkácsy  Bernát  is.  Schmidtre  a  bizalom
újabb  és  újabb  munkákat  rakott.  Petz  Gedeon  helyett  neki
kellett vállalnia a germanisztikai tanszék vezetését, tagja lett
az  egyetemi  direktóriumnak,  a  Philológiai  Társaság  direk-
tóriumának,  de  a  legfontosabb  megbízása  a  Tanárvizsgáló
Bizottság  ügyvezető  elnöksége  volt.  A  Tanácsköztársaság
megfojtása után Schmidt ellen ezek miatt a szolgálatai miatt
büntető   eljárások   indultak.   Egyetemi   tanári   állásából
felfüggesztették,  tisztségeitől  megfosztották,  az  Akadémia
Igazoló Bizottság elé állította.

Schmidt  nagy  keserűséggel,  de  hősiesen  viselte  el  az
üldöztetéseket.  Elsősorban  a  fokozott  munkában  keresett
vigasztalást.  Erre  kényszerítette  őt  családja  eltartásának
gondja  is.  Ha  a  megjelent  művek  számát  nézzük,  a  nyugdí-
jazásáig  terjedő  időszak  életének  legtermékenyebb  kor-
szaka.  Évenként  több  népszerű  művet  ad  ki.  A  Buddháról
és  tanításáról  két  könyvet  is  írt.  Az  óind  epika,  Az ind
filozófia
, A szanszkrit irodalom története, Kálidásza című
műveiben  Indiáról  az  első  hiteles  kép  tárul  fel  a  magyar
olvasó előtt. Valamennyi remekbe szabott írás.

Munkásságának harmadik területét fordításai alkotják.
1921-ben Kálidásza  A király és a bajadér című színművét
fordítja le. 1924-ben a Pantheon könyvkiadó megbízásából
Ferrerótól Az  ókori  civilizáció  bukását.  Mint  fordítónak
legnagyobb alkotása az ind Panycsatantra mesegyűjtemény
átültetése.

Bámulatos  munkatempóját  és  szorgalmát  bizonyítja,
hogy  a  Magyar  Nyelvőrben  megjelent  tanulmányain  kívül
Révay  Józseffel,  a  másik  üldözött  klasszika-filológussal
együtt  lefordítja  Victor  Hugo  A  nyomorultak című  monu-
mentális regényét.

Munkásságának  negyedik  területe  lexikonírói  műkö-
dése  volt.  Benedek  Marcell  kitűnő  Irodalmi  Lexikonjában
72 cikkecskét írt a latin, görög, ind, perzsa és kelta irodalom
tárgykörében.

Utolsó évei gyötrelmesek voltak. Az idő előtti nyugdí-
jazás emberkerülővé tette és legjobb barátaival is alig érint-
kezett.  Csaknem  minden  idejét  kis  családjának,  egyetlen
leánya   egyetemi   tanulmányai   irányításának   szentelte.
Amikor leánya tanári oklevelet szerzett és menyasszony lett,
Schmidt  József  életében  nem  látott  több  célt  és  értelmet.
„Most én is azt mondom, amit Buddha, most már meg fogok
halni, mert már nem akarok tovább élni” – mondta. Október
elsején  délelőtt  a  szív  már  csak  reflexmozgásokat  végzett,
délután két órakor csendesen megállt.

Ami  ezután  következett,  az  éppen  olyan  tragikus  szí-
nezetű,  mint  amilyen  ennek  a  nagy  tudósnak  és  tanárnak
csaknem egész élete volt.

Grexa Gyula feljegyzései szerint húszezer lapnyi kézi-
rat maradt utána. A fennmaradt címek arról beszélnek, hogy
ez lett volna a leggazdagabb örökség, amelyet tudós valaha
népére  hagyott.  Ezeknek  a  kéziratoknak  legnagyobb  része
azonban elégett.

Végül  a  nagy  tudós  és  professzor  jellemzésére  álljon
itt néhány szó, amelyet ő írt le Osthoffról tartott akadémiai
emlékbeszédében:  „Ő  a  legtudósabb  tudósok  és  a  leg-
munkásabb  munkások  egyike  volt,  akinek  érdemei  kitöröl-
hetetlen  betűkkel  vannak  beírva  az  indoeurópai  filológia
évkönyveibe.”

Mády Zoltán

(Antik Tanulmányok, 1963. Mády Zoltán írásából összeállította Kalmár Csaba.)

 

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/41432/2009.190.1.jpg?sequence=1&isAllowed=y
Emléktábla Schmidt József váci szülőházán

 

Müvei online:

Ázsia világossága. Buddha élete, tana és egyháza (Bp., 1920, 1925)
https://www.scribd.com/book/303548976/Azsia-vilagossaga

Az ó-ind epika (Bp., 1921)
https://www.scribd.com/book/303550127/Bevezetes-India-szent-irodalmaba

A nyelv és a nyelvek. Bevezetés a nyelvtudományba (Bp., 1923)
http://docplayer.hu/11987677-Schmidt-jozsef-a-nyelv-es-a-nyelvek.html

Az ind filozófia (Bp., 1923)

A szanszkrit irodalom története (Bp., 1923)

Schmidt József. (Kézirat) Bhagavad-gítá
Ind theozófikus költemény: Szanszkrit eredetiből fordította, bevezette és magyarázta Schmidt József

MTA KIK Kézirattár, Ms 10.458/4. Download (49MB)

Pancsatantra azaz ötös könyv (Kner, Gyoma, 1924; 500 példányban; Magyar Helikon, Budapest, 1959; Mesefolyamok óceánja, Európa, Budapest, 1982, Első kötet, 5-274. oldal)
https://www.scribd.com/book/303485401/Pancsatantra

A legteljesebb és legismertebb magyar nyelvű fordítás Schmidt József (1868-1933), az indoeurópai összehasonlító nyelvészet egyetemi tanárának munkája. Címe: Pancsatantra, azaz ötös könyv. Az életbölcsességnek régi indiai tankönyve az emberek és állatok világából való mulattató és tanulságos történeteknek versekkel tarkázott világhírű gyűjteménye. A fordítás a textus simplicior F. Kielhorn kiadta "egyszerűbb" szövegnek (Bombay Sanskrit Series No. IV. 1896.) alapján készült. Első kiadása 1924-ben jelent meg Gyomán, a második 1959-ben, a harmadik 1982-ben Budapesten, Mesefolyamok óceánja címmel, Schmidt József fordítása az első kötetbe került.

Tartalom

Pancsatantra (Schmidt József)
Bevezető elbeszélés

Első könyv: Barátok meghasonlása
A majom és az ék
A sakál és a dob
Dantila és Górambha
Három önokozta baj
A takács és a királyleány
A varjú és a kígyó
A kócsag és a rák
Az oroszlán és a kis nyúl
A tetű és a poloska
A kék sakál
A varjú és társai s a teve
A bíbic és a tenger
A ludak és a teknősbéka
A három hal
A veréb és az elefánt
A furfangos sakál
A madár és a majom
A tanácsadó veréb
Jámbor és Gonosz
A kócsak és a petymeg
Az egerektől megevett vasmérleg
A hebehurgya majom.
A nemeslelkű tolvaj

Második könyv: Barátok szerzése
Az egér leleményei
Az öreganyó kifejtett szézámja
A kapzsi sakál
Megkapja az ember, ami neki jár
Szómilaka, a takács
A sakál és a bika herezacskói

Harmadik könyv: A varjak és a baglyok háborúja
A madarak királyt választanak
A nyúl és az elefánt
A macska mint békebíró
A rászedett pap
A beszélő barlang

Negyedik könyv: A szerzemény elvesztése
A béka és a kígyó
A fületlen és szívtelen madár
Az igazmondó fazekas
A sakál a oroszlánok között
A tigrisbőrbe bújtatott szamár
Az arcátlan vendég
A rászedett bognár
A leánnyá változtatott egér
Hallgatni arany
Az öreg férj és a tolvaj
A rászedett kikapós asszony
A tanácsadó veréb
A pap és a hitszegő felesége
A gondatlan tevecsikó
Az okos sakál
A világlátott kutya

Ötödik könyv: A hebehurgya cselekvés
A hebehurgya borbély
A meggondolatlan papné
A négy kincsásó
A három tudós és a döglött oroszlán
A négy könyvmoly
A két tudós hal és a tudatlan béka
Az éneklő szamár
A kétfejű takács
A légvárépítő pap
A majom bosszúja
A ráksasza és a majom
A háromkeblű királyleány, a vak és a púpos
A ráksasza és a bráhmana
A kétfejű madár
Az életmentő rák