Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Schmidt József (1868–1933)
Schmidt József 1868. december 25-én született Vácott. Apja
Schmidt József szobafestő és aranyozó mester a szabad-
ságharc után vándorolt Magyarországra, és a dunamenti kis
városban telepedett le. Az idősebbik Schmidt művelt, a
képzőművészetek iránt érdeklődő iparos volt, és az egykori
császári tüzéraltiszt, akit a fennmaradt igazolvány szerint az
osztrák hatóságok feltétlen megbízható, császárhű
embernek tartottak, rövidesen magyarrá lett és annak
nevelte gyermekeit is. Schmidt professzor öccse, Ferenc
jónevű templomfestő lett, két húga pedig mint könyv-
kereskedő szolgálta Vác kulturális életét. Az elemi iskolában
tehetségesnek mutatkozó fiú 1879-ben került a piaristák
váci gimnáziumába. Az egyetemi tanárok törzskönyvébe
saját kezével írt bejegyzése szerint 1887-1896-ig tanult a
bölcsészeti fakultáson, és a lőcsei gimnázium Értesítője
szerint 1897/1898. tanévben még alapvizsgás tanár-
jelöltként tanított ott. Oklevelet tehát csak 1899-ben
szerzett. Egyetemi évei elhúzódásának fő oka betegsége
volt, de jelentékeny szerepet játszott ebben önmaga és
családja nehéz anyagi helyzete is. Mivel életfenntartását a
tanítás nem biztosította, a pénzkeresés nem éppen minden-
napi formáját volt kénytelen választani: bűnügyi regényeket
fordított és írt. A ponyvaregényírás után vagy talán mellett a
fiatal Schmidt tudományos és nyelvi készültséget híven
illusztráló, fejlődését pedig elsőrendűen előmozdító
fordításokkal is foglalkozott. A Schmidt által fordított első
mű szerzője Georg Ebers, a berlini egyetem egyiptológus
professzora, kora híres, Magyarországon is jól ismert
szépírója. A fordítás nagy feladatot rótt az ifjú Schmidtre.
Ebers romantikus szépírói nyelve, a legkülönbözőbb
tudományágak és életterületek szakkifejezései, a szépiro-
dalmi művekből, még versekből is vett idézetek kivételes
képességű és felkészült fordítót igényeltek. A fiatal diák
emberül megállta helyét. A másik fordított mű Vigouroux F.
Gregoire-nak, a Saint Sulpice szemináriuma ótestamentomi
exegézis tanárának, a XIX. század egyik legjelentősebb fran-
cia teológusának és biblia régiségtani kutatójának tanul-
mánygyűjteménye. Ennek fordítása alapos filozófiai és val-
lástörténeti ismereteket követelt.
Az egyetemen görög-latin szakos tanáraitól, Ponori
Thewrewk Emiltől és Hegedűs Istvántól nem sok informá-
ciót kaphatott arról, ami őt különösen érdekelte: az ókorról.
Az előbbi inkább fordító, zeneesztétikus és népszerűsítő
volt, az utóbbi pedig főként a magyar humanizmus irodal-
mával foglalkozott. Schmidt írásaiban csak Hegedűs István-
ról emlékezik meg, de nem mint tudósról, hanem mint
lelkes, melegszívű emberről.
Annál döntőbb hatással volt Schmidtre Mayr Aurél,
akiről fentebb már megemlékeztünk, mint a magyarországi
indoeurópai nyelvészet tulajdonképpeni megalapítójáról és
első jelentős képviselőjéről. Nemcsak tudása volt „enorm” –
amint Schmidt mondja róla –, de mint pedagógus és mint
ember is kiváló volt. A budapesti egyetem bölcsészeti kará-
nak történetírója, Szentpétery Imre így jellemzi: „Mayr az
indoeurópai nyelvészetnek roppant alapos ismerője volt,
aki egyetemi működésében számtalanszor adta bizonyíté-
kát, hogy az árja nyelvek mindegyikében mennyire ottho-
nos, és sokat tett a nyelvszakos hallgatók tudásának össze-
hasonlító nyelvészeti ismeretekkel való megerősítésére”.
Anyagi helyzetének biztosítására 1897-ben, mint
alapvizsgás tanárjelölt helyettes tanári állást vállalt a lőcsei
királyi katolikus gimnáziumban. Az első és az ötödik osztály-
ban latin-magyar, illetve görög nyelvet tanít. Nagy nehéz-
séget okozott neki, hogy klasszika-filológus létére olyan
iskolatípusba került, amelyben a latint is csak rendkívüli
tárgyként oktatták. A pedagógiai vizsga letételével Schmidt
1899. október 25-én megszerzi a középiskolai tanári
oklevelet. Rendkívül jóindulatú, tanítványaival az órán kívül
is foglalkozó, lenyűgöző tudású, de pedáns pedagógus volt.
Neveltjeinek anyagi problémáival is törődött, és ha szük-
ségük volt rá, pénzzel is támogatta őket. Pedagógiai munkás-
sága nem csak tanári tevékenységből állott, de mint tan-
könyvíró és tankönyvbíráló is szolgálta a magyar nevelés
ügyét. A legjelentősebb tankönyvei az 1902-ben megjelent
latin-magyar és magyar-latin zsebszótárak és az ezeket kiegé-
szítő Latin tulajdonnevek tára című műve.
Gyakorlati nyelvtudása is rendkívül széles volt. Ő ma-
ga írta be az egyetemi tanárok anyakönyvébe arra a kérdés-
re, hogy milyen nyelveket ismer, a következőket: „Az indo-
germán nyelvek fő ágazatait, németül, angolul, franciául,
olaszul, hollandul, dánul többé-kevésbé”. A fő ágazatokba
bele kell érteni a szanszkrittól a hindiig és a cigányig az
indológus, és az óperzsától a mai perzsáig az iranista számá-
ra szükséges valamennyi nyelvet.
Kitűnően ismerte az óskandináv nyelvet. A kelta nyel-
vekkel a század elején kezdett foglalkozni. Ezek közül kitű-
nően ismerte a gall nyelv addig feltárt töredékeit, az ó- és
középírt, az ó- és középwalesit és a gaelt. Ezekből a nyelvek-
ből különösen öregkorában sokat fordított. Schmidt nem-
csak nyelvész, de a szó legtágabb értelmében vett filológus
is volt, aki a nyelvészettel kapcsolatos minden tudományá-
gat bevont kutatási körébe. Mindenekelőtt az irodalom von-
zotta. Páratlan vallástörténeti ismereteiről tanúskodnak a
Buddháról írt könyvei, a Zoroasterről írt és sajtó alá teljesen
elkészített kézirata, legújabban az Akadémia kézirattárába
került összefoglaló vallástörténete és egyéb idevágó művei.
Filozófiai műveltsége is rendkívül mély volt. A zene iránti
érdeklődésének irodalmi emléke is maradt. Kacsóh Pong-
rác kitűnő kis lapjában, a Zenevilágban már a század elején
klasszikus tömörségű és mégis minden lényegest magában
foglaló cikket írt a görög zenéről.
Sokoldalú, gazdag ismereteit nagy szintetikus műve-
lődési tanulmányokban dolgozta fel. Sajnos ezekből a címü-
kön kívül semmit sem ismerünk. De a címek is sokatmon-
dók: India kulturális hatása Európára, Ókori kapcsolatok
India és a nyugati világ között, Ind és görög filozófia viszo-
nya, A buddhizmus hatása a nyugati kultúrára stb. Ezek
értékéről jó ízelítőt ad a Buddháról szóló könyveinek né-
hány idevágó fejezete.
Jellemző a nagy tudósra, hogy soha nem járt külföl-
dön. Amíg mestere, May Aurél éveket töltött el külföldi
egyetemeken és még helyettes professzor korában is egy
nyári félévet hallgatott a párizsi egyetemen, Schmidt nem
követte ezt a példát. Ennek oka elsősorban könnyen és
gyakran előtörő betegsége lehetett, de bizonyosan része
volt a változást, a mozgást nem kedvelő természetének is.
Kényszernyugdíjazása után, ha valamennyire is megis-
merteti műveit külföldön, örömmel fogadták volna bárme-
lyik idegen egyetemen. Ő mégis a külföldi fényes sors
helyett az itthoni robotmunkákat és az elszigetelődést
választotta.
1907. június 3-án a Magyar Tudományos Akadémia
ülésén felolvassa vendégként Az itáliai nyelvcsalád helyzete
az indogermán nyelvek körében című értekezését. Ezért
1908-ban megkapja a Sámuel-díjat. Ugyanebben az évben a
Bölcsészeti Karon az ind nyelv és irodalom magántanára lesz.
Életének legkiegyensúlyozottabb, legalkotóbb korsza-
kát éli. Megnősül. Felesége, Tenzinger Mária szintén váci
származású. Igazi élettárs, aki a derült és a szomorú napok-
ban egyaránt segítő barátként áll férje mellett. Családi
boldogságának betetőzését jelenti leányuk, Anna meg-
születése.
A tudományos világ elismerései is egymást követik.
1910. november 22-én kinevezik a Bölcsészeti Karon az
indoeurópai nyelvészet rendkívüli tanárának. A Magyar
Tudományos Akadémia 1911. április 26-án levelező tagjá-
nak választja.
A Tanácsköztársaság kultúrforradalmi intézkedései a
Bölcsészeti Kart is alaposan átalakították. A haladás kép-
viselői kerültek a katedrákra. Az esztétikát Babits Mihály
adta elő, a francia irodalmat Laczkó Géza, a filozófiát
Fogarasi Béla, a latin irodalmat Révay József, a görögöt
Czebe Gyula, a finnugor nyelvészetet Beke Ödön és kated-
rára került végre Munkácsy Bernát is. Schmidtre a bizalom
újabb és újabb munkákat rakott. Petz Gedeon helyett neki
kellett vállalnia a germanisztikai tanszék vezetését, tagja lett
az egyetemi direktóriumnak, a Philológiai Társaság direk-
tóriumának, de a legfontosabb megbízása a Tanárvizsgáló
Bizottság ügyvezető elnöksége volt. A Tanácsköztársaság
megfojtása után Schmidt ellen ezek miatt a szolgálatai miatt
büntető eljárások indultak. Egyetemi tanári állásából
felfüggesztették, tisztségeitől megfosztották, az Akadémia
Igazoló Bizottság elé állította.
Schmidt nagy keserűséggel, de hősiesen viselte el az
üldöztetéseket. Elsősorban a fokozott munkában keresett
vigasztalást. Erre kényszerítette őt családja eltartásának
gondja is. Ha a megjelent művek számát nézzük, a nyugdí-
jazásáig terjedő időszak életének legtermékenyebb kor-
szaka. Évenként több népszerű művet ad ki. A Buddháról
és tanításáról két könyvet is írt. Az óind epika, Az ind
filozófia, A szanszkrit irodalom története, Kálidásza című
műveiben Indiáról az első hiteles kép tárul fel a magyar
olvasó előtt. Valamennyi remekbe szabott írás.
Munkásságának harmadik területét fordításai alkotják.
1921-ben Kálidásza A király és a bajadér című színművét
fordítja le. 1924-ben a Pantheon könyvkiadó megbízásából
Ferrerótól Az ókori civilizáció bukását. Mint fordítónak
legnagyobb alkotása az ind Pancsatantra mesegyűjtemény
átültetése.
Bámulatos munkatempóját és szorgalmát bizonyítja,
hogy a Magyar Nyelvőrben megjelent tanulmányain kívül
Révay Józseffel, a másik üldözött klasszika-filológussal
együtt lefordítja Victor Hugo A nyomorultak című monu-
mentális regényét.
Munkásságának negyedik területe lexikonírói műkö-
dése volt. Benedek Marcell kitűnő Irodalmi Lexikonjában
72 cikkecskét írt a latin, görög, ind, perzsa és kelta irodalom
tárgykörében.
Utolsó évei gyötrelmesek voltak. Az idő előtti nyugdí-
jazás emberkerülővé tette és legjobb barátaival is alig érint-
kezett. Csaknem minden idejét kis családjának, egyetlen
leánya egyetemi tanulmányai irányításának szentelte.
Amikor leánya tanári oklevelet szerzett és menyasszony lett,
Schmidt József életében nem látott több célt és értelmet.
„Most én is azt mondom, amit Buddha, most már meg fogok
halni, mert már nem akarok tovább élni” – mondta. Október
elsején délelőtt a szív már csak reflexmozgásokat végzett,
délután két órakor csendesen megállt.
Ami ezután következett, az éppen olyan tragikus szí-
nezetű, mint amilyen ennek a nagy tudósnak és tanárnak
csaknem egész élete volt.
Grexa Gyula feljegyzései szerint húszezer lapnyi kézi-
rat maradt utána. A fennmaradt címek arról beszélnek, hogy
ez lett volna a leggazdagabb örökség, amelyet tudós valaha
népére hagyott. Ezeknek a kéziratoknak legnagyobb része
azonban elégett.
Végül a nagy tudós és professzor jellemzésére álljon
itt néhány szó, amelyet ő írt le Osthoffról tartott akadémiai
emlékbeszédében: „Ő a legtudósabb tudósok és a leg-
munkásabb munkások egyike volt, akinek érdemei kitöröl-
hetetlen betűkkel vannak beírva az indoeurópai filológia
évkönyveibe.”
Mády Zoltán
(Antik Tanulmányok, 1963. Mády Zoltán írásából összeállította Kalmár Csaba.)
Emléktábla Schmidt József váci szülőházán
Müvei online:
Ázsia világossága. Buddha élete, tana és egyháza (Bp., 1920, 1925)
https://www.scribd.com/book/303548976/Azsia-vilagossaga
Az ó-ind epika (Bp., 1921)
https://www.scribd.com/book/303550127/Bevezetes-India-szent-irodalmabaA nyelv és a nyelvek. Bevezetés a nyelvtudományba (Bp., 1923)
http://docplayer.hu/11987677-Schmidt-jozsef-a-nyelv-es-a-nyelvek.html
Az ind filozófia (Bp., 1923)
A szanszkrit irodalom története (Bp., 1923)
Schmidt József. (Kézirat) Bhagavad-gítá
Ind theozófikus költemény: Szanszkrit eredetiből fordította, bevezette és magyarázta Schmidt József
MTA KIK Kézirattár, Ms 10.458/4. Download (49MB)Kálidásza (Bp., 1921)
Kálidásza: A király és a bajadér (Eredeti címe: Málaviká és Agnimitra)
Schmidt József fordítása
in: Kálidásza válogatott művei, Európa Könyvkiadó, 1961, 169-228. oldal
Az agyagkocsika (Eredeti címe: Mrcs-Cshakatika)
Súdraka király drámája, ind eredetiből fordította: Schmidt József
(Gyoma, 1925)Az "Agyagkocsika" (Mrcs-cshakatika) című "polgári színmű" (prakarana), állítólag Súdraka király, "az ind Shakespeare", műve (körülbelül az 5. századból), a legjobb ind dráma (l. Schmidt József "Szanszkrit irodalomtörténet" c. művét, 202-207. l.) A darab nyugati mértékkel mérve is megállja helyét, de szövege szánalmas alakban maradt ránk: telidestele van fölösleges, részben ügyetlen és képtelen betoldásokkal, ízetlen ismétlésekkel és erős ellenmondásokkal, úgyhogy az ind eredetinek hű fordítása nyugati szemmel nézve jóformán élvezhetetlen. Ezért a nyugati fordítók többé-kevésbbé megrövidítik és feldolgozzák. Ez a fordítás is rövidített feldolgozás, amelynek alapja a Kásínáth Pándurang Parab kiadta szöveg (2. kiad. Bombay 1904.) A nagyszámú lírai strófák közül csak azok vannak (prózában) lefordítva, amelyek szép gondolatot tartalmaznak. Ezen fölül is vannak kisebb-nagyobb változtatások, de nem lényegesek s velejében csak az összefüggés helyreállítására valók. A fordító mindenképen azon volt, hogy a darab ind jellegéből lehetőleg semmi se menjen veszendőbe.
Pancsatantra azaz ötös könyv (Kner, Gyoma, 1924; 500 példányban; Magyar Helikon, Budapest, 1959; Mesefolyamok óceánja, Európa, Budapest, 1982, Első kötet, 5-274. oldal)
https://www.scribd.com/book/303485401/PancsatantraA legteljesebb és legismertebb magyar nyelvű fordítás Schmidt József (1868-1933), az indoeurópai összehasonlító nyelvészet egyetemi tanárának munkája. Címe: Pancsatantra, azaz ötös könyv. Az életbölcsességnek régi indiai tankönyve az emberek és állatok világából való mulattató és tanulságos történeteknek versekkel tarkázott világhírű gyűjteménye. A fordítás a textus simplicior F. Kielhorn kiadta "egyszerűbb" szövegnek (Bombay Sanskrit Series No. IV. 1896.) alapján készült. Első kiadása 1924-ben jelent meg Gyomán, a második 1959-ben, a harmadik 1982-ben Budapesten, Mesefolyamok óceánja címmel, Schmidt József fordítása az első kötetbe került.
Tartalom
Pancsatantra (Schmidt József)
Bevezető elbeszélésElső könyv: Barátok meghasonlása
A majom és az ék
A sakál és a dob
Dantila és Górambha
Három önokozta baj
A takács és a királyleány
A varjú és a kígyó
A kócsag és a rák
Az oroszlán és a kis nyúl
A tetű és a poloska
A kék sakál
A varjú és társai s a teve
A bíbic és a tenger
A ludak és a teknősbéka
A három hal
A veréb és az elefánt
A furfangos sakál
A madár és a majom
A tanácsadó veréb
Jámbor és Gonosz
A kócsak és a petymeg
Az egerektől megevett vasmérleg
A hebehurgya majom.
A nemeslelkű tolvajMásodik könyv: Barátok szerzése
Az egér leleményei
Az öreganyó kifejtett szézámja
A kapzsi sakál
Megkapja az ember, ami neki jár
Szómilaka, a takács
A sakál és a bika herezacskóiHarmadik könyv: A varjak és a baglyok háborúja
A madarak királyt választanak
A nyúl és az elefánt
A macska mint békebíró
A rászedett pap
A beszélő barlangNegyedik könyv: A szerzemény elvesztése
A béka és a kígyó
A fületlen és szívtelen madár
Az igazmondó fazekas
A sakál a oroszlánok között
A tigrisbőrbe bújtatott szamár
Az arcátlan vendég
A rászedett bognár
A leánnyá változtatott egér
Hallgatni arany
Az öreg férj és a tolvaj
A rászedett kikapós asszony
A tanácsadó veréb
A pap és a hitszegő felesége
A gondatlan tevecsikó
Az okos sakál
A világlátott kutyaÖtödik könyv: A hebehurgya cselekvés
A hebehurgya borbély
A meggondolatlan papné
A négy kincsásó
A három tudós és a döglött oroszlán
A négy könyvmoly
A két tudós hal és a tudatlan béka
Az éneklő szamár
A kétfejű takács
A légvárépítő pap
A majom bosszúja
A ráksasza és a majom
A háromkeblű királyleány, a vak és a púpos
A ráksasza és a bráhmana
A kétfejű madár
Az életmentő rák
