Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Abu
Ali Ibn Szína (Avicenna)
VERSEI
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
B.
D. Petrov: Ibn Szína (Avicenna) 980-1037
Birtalan
Győző: Avicenna
Terebess Ázsia Lexikon
RUBÁIK
Képes
Géza fordításai
1.
Néhány szamárral kellett együtt lennem
S bölcs gondolat virága nyilt ki bennem:
Szamár álarcban ültem köztük. Másnap,
Hogy bölcs vagyok, mind ezt hirdette
fennen.
2.
Sokfelé bolyongtam szárazon, tengeren;
Tudásomra büszke voltam, beismerem.
Agyamban ezer nap fénylik, mindent beragyog –
De az atom szerkezetét
nem ismerem.
3.
Ó, ha tudnám: mért keringek és mi körül?
És hogy holnap a lelkem sir-e majd
vagy örül?
Mi volt az Ítélet, mellyel leküldték a földre
S hová dob
a kéz, ha a létből kitörül?
4.
Gondolatom a föld méhébe leszáll
S fel az égbe - előttem nincs akadály.
Megfejtettem az élet minden titkát,
Csak egy maradt rejtve előttem: a halál.
A
LÉLEKRŐL
Képes
Géza fordítása
Egy
galamb száll kék egekből, tisztasága védi őt:
Messzeséggel nem törődik, hisz
nem ismer még időt.
Rád
repül, felméri tested mint jövendő börtönét,
Fátyla nincsen, földi szemmel
mégse látja senki őt.
Nem
kivánt ő rád leszállni, ámde most, hogy megpihent,
El se hagyna már örömmel,
hisz Teremtőd küldi őt.
Még
húzódik tőled, ám ha elszegődik társadul,
Puszta romjától sokáig senki el
nem tépi őt.
Elfelejti,
úgy hiszem, mi régi létéhöz kötötte,
ősi titkok ködbe hullva, már alig kisértik
őt.
Gyönge
testtel egyesült s bár a tökéletes középpont
Messze van: belőle mégis megnyugvást
sziv és erőt.
Teste
súlya földre nyomja s tört cserép közt,
törmelék közt Botladozva tévelyeg
s bűn, baj, mocsok kisérik őt.
Egy-egy
ritka pillanatra felmerül az elfelejtett
S már elérhetetlen tájék: vágyat
érez, égetőt.
S
hull a könnye mint a zápor: messze, jaj, az égi tábor!
Végtelen kék ég helyett
csak végtelen homokmezők.
Mégis
itt marad, ha nyögve és morogva, itt a testben –
Mások lomjain morognak igy
az új sátorverők.
Limlomot felkap s tovább visz féktelen, vad szélvihar s már
Csak homok marad
helyében, éppen úgy mint azelőtt.
Ám
a sátor áll szilárdan, megfeszül a jó kötélzet:
Tartja a lélek! s ha enged,
a cölöp máris kidőlt.
Majd
ha bontják már a sátrat és a lélek indul innen:
Testéről lemond, hisz úgyse
tudja az kisérni őt.
Álmodott-e
mostanáig? Sűrü fátyla most lehull és
Látja a szellem világát végre, mely
megérti őt.
És
mit a szem meg se pillant itt e földi éjszakában:
Tiszta cél int s ő repül
mint nyíl, mit mesterkéz kilőtt.
Mint
leszálltakor: vidám most, újra boldogan burukkol,
Büntelen, szelíd alázat,
ez röpíti égig őt.
Mért
ereszkedett a földre, hogyha most meg visszahívják?
Kék egekből hegy tövéhöz
hát csak megpihenni jött?
Minthogy
Allah küldte őt le, út s a cél előtte tiszta,
Mit mién tesz, senkivel se
közli, bárki kérdi őt.
Hogyha
tán azért repült le, Allah hogyha azért küldte,
Hogy kifürkészné a földet:
nem kapott elég időt!
Még
alig hogy széttekintett, megbizója máris intett:
Itt kell hagyni már a testet:
rom lesz az, mint volt előbb.
Az
idő, keringve útján, kettévágja a test létét:
Eldől az s már nem köszönti
a napot, a felkelőt.
Mert
a lélek mint a villám, mely az éjen átcikázik,
Innen elröppen: se sólyom,
sem sas el nem éri őt...
NÉGYSOROSOK
Trencsényi-Waldapfel Imre fordításai
Ne fedd fel arcodat kegyes szamár-seregnek,
becsüld a fő-fülest és akkor majd szeretnek,
de kinek nincsenek szép csacsi-fülei,
a sok szamár között nem más az, mint eretnek.
*
A jót és a rosszat szívem ismeri,
ragyognak benne napok ezrei, –
s még hol van tőle a tökéletesség!
Mindent elért, de célját nem leli.
NÉGYSOROSOK
Weöres Sándor fordításai
Fekete
sár mélyétől mennybolt magaságig
Sorra kibogoztam a világ minden titkát,
Megleltem
valahány csalás és furfang nyitját,
Felhők szemem elől csak a halált borítják.
*
Két-három
ostoba váltig úgy képzeli
Felfuvalkodva, hogy ők világ bölcsei,
Közöttük
hát tetesd te is magad szamárnak,
Ne mondják rád: "Pogány! Hitet tördeli!"
*
Bár
tudnám ki vagyok, bár tudnám mért vagyok
Világ bódultjaként mily úton ballagok?
Örülnék
szüntelen, ha rám jósors ragyog
S ezer szemmel sírnék, ha fájdalom sajog.
