« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Villányi G. András haikui
Villányi G. András: Egy tenyér ha csattan: haiku
Basó haikui (Villányi G. András előszava és fordítása)

 

Villányi G. András japán haiku fordításai
Nagyvilág, 1988/3. szám, 364-369. oldal


Akutagava Rjúnoszuke

Ősz első napja:
egyik odvas fogamba
ezüstöt tömtek

a rák páncélját
meghagyta az őszi szél:
ebédlőasztal

belázasodván
cseresznyevirág-fehér:
belédidergek

téli szélroham:
szardínián fölragyog
tenger-színpompa

fehér krizantém:
illatában is árnyak
és világosság

hegyvidéki hold
makulátlan tiszta:
hullott-levélszag

 

Ída Dakocu

szúnyogzümmögés:
az éjszaka verméban
tükrömet nézem

nyári nap delel:
a halál hunyorogva
prédáját lesi

csöndtakarta föld:
mintha lehunyt szemekkel
télvízbe lépne

a metszőollón
mily hidegek könnyeid:
fehér krizantém

élte hunytával
jeges szellő távozik:
orvosságszag

 

Isida Hakjó

cseresznyerügyből
vadul áradó erő:
remegve nézem

dzsesszzenekarból
villog az ajka mindnek:
vénasszony a nyár

tehervonat-jég:
százával és ezrével
sírok dobognak

gesztenyeillat:
véröklendezés előtt is
és azután is

hó és hó és hó
halkan gyorsan tömérdek:
ravatalozó

halott pillangó
csermely színén átlejt.
búcsúkeringő

 

Kaneko Tóta

omló tégláihoz
ragaszkodik a lepke:
nyomornegyed

a hídlámpásnál
tiszavirágtánc kereng
árnyékom nő, nő

őszi szélroham:
lappangó titok-arcot
kakasszem igéz

 

Maszaoka Siki

kert körül lézeng
botrahajlott vénember:
vattapuha csend

a pók hálóján
lepkék lebbennek holtan:
szánalmas szívem

roppant fák árnya
árnyékommal hullámzik:
téli holdvilág

vánszorgó órák
összebeszélnek titkon:
bárka és a part

fuvolát fújva
e kitavaszult éjen:
valaki elment

fagyos szélroham:
az útszélen egy kivert
elvonszolt harang

 

Nacume Szószeki

faszénrostélyra
szőlőszár kúszik lassan:
nemsoká meghal

dermesztő hideg:
álombeli asszonyom
szilvavirág

arcmosás közben
őszi árnyak kelnek:
mosdótál tükre

elröppent varjú:
remeg egy kopasz fa
nyugvó nap tüzén

szilvavirág hull
jár egy vízkerék körbe:
holdvilágos éj

esni kezd az ősz:
alszik egy sáros macska
a szent íráson

elméláztam kissé:
a tornácon rózsánál
hever az olló

tolóajtódon
virágok árnya röpdös:
verebek jöttek

csodás dolog ám:
áldozati virágnál
köröz egy lepke

 

Odzaki Hószáj

"itt van a tavasz"
nagybetűk kürtölik:
újsághirdetés

hegyi napnyugta:
a sírkert feletti ég
tengerre hajlik

a virág szárát
figyeli a nagybeteg:
éppen elmetszik

a gyékényen
ismerős léptek nesze:
veréb érkezett

 

Szaitó Szanki

a messzeségből
szüntelen kacaj hallik:
kietlen mező

napnyugta ősszel:
tenger vonja ölére
nagyhal csontvázát

ifjú kőműves:
temérdek őszi szirom
a hulló szilánk

az összerogyott
madárijesztő arca
messzi égbe néz

 

Takahama Kjosi

folyón merengtem:
kezemből a banánhéj
lám aláhullott

cserebogarat
vetettem ki az éjbe:
elnyel setétje

rügyezni készül:
óriás fa törzséhez
fülem szorítom

lelke után száll
a haldokló pillangó:
elfagyó álmok

 

Tomidzava Kakio

villogó égen
elhaló léptek nesze:
hahota hallik

mikor hazudtam:
színei fölfénylettek
a jégcsapnak