« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Terebess
Gábor haikui
Terebess
Gábor: Haiku a poggyászban
artOrient Kiadó, Budapest, 2005
Modern nyugati haiku Terebess Gábor fordításában, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005
Japán haiku kötetek Terebess Gábor fordításában
Terebess Gábor japán haiku fordításai
Akutagava
Rjúnoszuke
(1892-1927)
Esteli kedvvel
DOC > PDF
Arima
Akito
(1930-)
késő
ősz -
egy szék egyre vár
valakire
hűvös
reggel -
egy gyerekkocsi
átlépi a határt
(Brazília)
kiscica:
bárhogy
is hívod
válaszol
tavaszi
homály -
egy ember a tónál
Jézusnak néz ki
kulcslyukon
át
a tengeri köd lassan
beszivárog
pókfonál
leng
az égből:
Dalí bajusza
teológusok:
dinyemagot
köpködnek
egyetértve
metszett
vázában
üvegvirágok
várják a tavaszt
tavaszéj
-
a tükör túlodalára
fordulok aludni
Basó
(Macuo Basó 1644-1694)
Régi
tó vizet csobbant
DOC > PDF
Buszon
(Josza Buszon 1716-1784)
Harangon alvó lepke
DOC > PDF
Avano
Szeihó
(1899-1993)
hegyekre
hegyek
vadcseresznyefákra
vadcseresznyefák
Cubócsi
Nenten
(1944-)
kikelet
fekszem elkeseredetten
mint egy víziló
cseresznye
szirma hull
válj te is
vízilóvá
böhöm
hópelyhek
megsül a víziló
a víz alatt
Csijo-ni
(Fukuda Csijo-ni, Kaga no Csijo, Csijo dzso, 1702-1775)
Virágba borult kútveder
DOC > PDF
Dzsószó
(Naitó Dzsószó, 1662-1704)
Lenn
a vízben, lenn
köveken pihennek
a hullott levelek.
őszi
záporban
hányan kelnek át futva
a Szeta-hídon?
Fudzsita
Sosi
(1926-)
Nem
szeret senki -
kiúszom
a nyílt tengerre
Fujuno
Nidzsi
(1943-2002)
Ó,
fehér szilvavirágok!
Mi hervadozunk
itt a könyvtárban.
Fukuda
Haritsu
(Fukuda Kodódzsin, 1865-1944)
milyen
kellemes
régi ismerőst látni
Halottak Napján
Gibon
Szengai
(1750-1837)
ha
lenne itt tó
hogy hangját hallja Basó
beleugranék
az
öreg tóba
maga Basó ugrik be
hadd szóljon vize
ha
elég ülni
hogy megvilágosuljunk
- buddhák a békák!
Godó
(?-1801)
sárga
a krizantém
vagy fehér a krizantém
- mielőtt elfagy
Hara
Szekitei
(1889-1951)
hajladozásuk
utolérhetetlen:
vadkrizantémok
Hatano
Szóha
(1923-1991)
sötét
éjszaka
talán császárfalevél
libeg a tavon
Hattori
Ranszecu
(1654-1707)
sárga
és fehér
nyíló krizantémvirág
kell ennél több?
gyertek
pillangók
virágzik a krizantém
színdús lakoma
Ihara
Szaikaku
(1642-1693)
Szakés
hordó,
keze sincs, mégis boldogít -
cseresznyevirág!
Iida
Dakocu
(1885-1962)
Holdfényes
éjjel
a Fudzsi-hegy óriás árnya.
Hú, de hideg van!
Holttest.
Őszi
szél szuszog
orrlyukain.
Iidzsima Haszuko
A
kút alján
elmerült ivókanál.
Vége van a nyárnak.
Imai
Szei
(1950-)
Itt
a tavasz.
Hullámok zaját hallom
íróasztalom alól.
Tokió útjai
belek csavarodása
a telihold alatt.Fehér lepke száll fel
zebracsíkok közül
Ina Itaru
(1914-1977)hosszú éjszaka
tintásüveg melegszik
a lámpa alatt
amíg
a kígyó
lenyeli, szájából ki-
kacsint a béka
szentjánosbogár
villog, nem alhatok
az izgalomtól
Inoue Kenkabó
(1870-1934)Kiterítették.
Végre olyan emberi
az ábrázatja.Bambuszkalapom
roskad a hótól – enyém –
könnyűnek érzem.
Isida Hakjo
(1913-1969)
Várok
a buszra -
itt a sugárúton már
megjött a tavasz
A
vadludak -
minden, amit itt hagyok
olyan gyönyörű
Issza
(Kobajasi Issza 1763-1828)
Egy
csésze tea Isszával (HTML)
papírkönyv: PDF
javított, bővített kiadása, 605 haiku:
Vissza Isszához
időrendben > DOC > PDF
ábécérendben > DOC > PDF
Jamagucsi
Szeisi
(1901-1994)
Jamagucsi Szeiszon
(1892-1988)bontsd ki szirmaid
Tao Jüan-ming krizantémja
virágozz nekem
Jamane Kadzue
(Violet Kazue de Cristoforo, 1917-2007)krizantém is virul
ha marad a szép idő
elcseveghetnénk
Jamasita Kjoko
(1963-)rizst öblítek
éjszaka, kezem
az anyámé
Janagibori Ecuko
téli reggel
gémberedett kézzel
nyúlok a csészéértegyütt kong
a téli széllel
templom harangjagondozatlan kert
virágzanak idén
a teavirágoktéli hold
arcod mitől olyan
sápadt fehér
Jocuja Rju
(1958-)Telelünk.
Jól elpiszkolódtak
a radírgumik.Addig dobog a szív,
míg az ég megtelik
fecskékkel.Nevetünk.
A tábortűznél
felgyűlik a hamu.Zöld szőlőfürt rezdült,
de egy hang a szél előtt járt.
Jokoi Jajú
(1702-1783)Ketyeg az óra,
de a szélcsengő hallgat -
Micsoda hőség!
Josikava Eidzsi [Kidzsiró]
(1892-1962)teliholdas éj
a folyóparti sétány
szép csak túl rövid
Josimura Ikujo
(1944-)antikvár könyvben
négylevelű lóhere -
nyár csöpp illata
kora nyári szél -
egymásra kacsintanak
szuvenir-babákhanyatt a fűben
ujjam égre graffitiz
mint ki zenét írdzsessz-koncert
vasárnap a tengerparton
tömeg a sirályőszi éjfél -
sötét színűre
hűlt a teaközel a tavasz
az ajakecset
simán siklikmúlik a tavasz -
csak teaidőben
beszélgetek apámmalmacskaszerelem
csecsemők
rémálmatavaszi ködben
fiatal szerzetes kel útra -
vissza se fordulveszekedés után
a sárga fréziára
bambulunkmesszi égzengés -
a garnéla ugrik egyet
a konyhábanrúgott a gyerek
könnyű rózsaillat
hajnalodikreggeli hajmosás
míg megsül
a süteménybőrdzsekim
taszítja az esőcseppeket
a cseresznyeszirmot nemvirágzó szilvaág
nem illik
a vázámbatavaszi mennydörgés -
a fazekas ujja
leáll a korongongazolok a kertben
kitépem
a tavaszt istavaszi holdfény
thai táncosnők ezüst
műkörme villogfiatalasszony
sáros bambuszrügyet mos
az ujja fehércipőtalpukon
az erdő illata - apa és fia
alszik a vonatonfrissen vágott fű
szaga rohan hozzám
a kutya hátánegy körte
reggeli harmattól
sárgán csillogdélre tartanak
illatos krizantémok
már a reptérenüres park -
tölgymakkal teli pohár
a homokozóbanholdas éjszaka
egy macska a háztetőn
filozofála kőbányát
hó borítja be
a hegyenhófödte ház
egyre nagyobb -
a csöndkamélia -
bimbóra bimbó hull
szélcsendbenaz év első levele -
bélyegén
kihalt madár
Josino Josiko
(1915-)vadkacsa gágog
füdővizébe merül
a nő fehér testehosszú hosszú éjszaka
nem érdekel, hogy a férjem
hazajön-e vagy sema szívembe
egy tavaszi orchidea
belebámulbeteljesült szerelem
kialszanak egyenként
a mécsbogarakhold az égbolton
hold a tengerszemben
egymásnak ragyognak
Kaen
(1697-1772)nyugvó napba néz
kertalján a krizantém
együtt buknak le
Kamakura Szajumi
(1953-)kérlek e-mailezz
hamarosan szállnak
a pitypangok
Kaneko Tota
(1919-)
Otthonos
itt a lepke
a nyomornegyedben.
A bankosok
fluoreszkálnak reggeltől,
mint a tintahalak
Kanemacu Szatoru
(Nagoja, 2003)tanár esküvőn
viruló krizantémok
diák énekkar
Kato Gjódai
(1732-1793)Tavaszi szél
lökdösi a széplányt
Milyen méltatlan
Kato Súszon
(1905-1993)
Hangyát
gyilkolok,
felnézek, és bámul rám
három gyermekem.
Hulló
levelek
végeláthatatlanul...
Hová sietnek?
Ködbe
veszett fák -
egy távoli csillogás
szürkegémmé alakul.
Elaludt
egy bogár -
szeretném, ha a halál
csak ilyen lenne.
míg
szomorkodom
egy gébics nekirepül
az arany napnak
Kjokutei
Bakin
(1767-1848)
téli
szelektől
hűlvén döntöttem: istenek
útján járok
Kacura
Nobuko
(1914-2004)
fehér
krizantém
gyújtópontba gyűjti
a nap sugarait
Kavabata
Bósa
(1897-1941)
köhögésroham
tönkreteszi
a
fenyők énekét
fénybogár
sor
mint egy imafüzér
a víz partján
Kavahigasi
Hekigodo
(1873-1937)
Tarackot
tépek
hosszú fehér gyökerét
nézni is rossz
Visszájára
akasztott
szúnyoghálóban
egy tücsök zenél
Megdöbbenésemre
a csúcson találom magam
-
egyes egyedül
Kidzan
(1787-1851)
ha
eltávoztam
ki törődik elárvult
krizantémommal?
Kóda
Rohan
(1867-1947)
távol
a falu
fűpárnára hajtom fejem
harmattal hálok
egyre
zordabb ősz
kút mélyére költözik
jónéhány csillag
Koszugi
Issó
(1652-1688)
megtérek hozzád
ha mindent látott szemem
fehér krizantém
Kubota
Mantaró
(1889-1963)
lehűt
a látvány -
szorosra köti övét
a szobalány
vigalmi
negyed -
elázott egy szitakötő
a bő harmattól
Kuroda
Soicsi
(Csiba, 2008)
Sindzsuku
kertje
világválságból mentett
csúcskrizantémok
Kurojanagi
Sóha
(1727-1771)
Egy
kisveréb
kiváncsian ugrándoz
lesi, mit festek
Macue
Sigejori
(1602-1680)
cseresznyevirág
ne kongass harangot
mindjárt lehull
tavaszi
napfény
már villantja erejét
ha eláll a hó
Macumoto
Takasi
(1906-1956)
Tavaszi
áradás:
van aki mérges
van aki mosolyog
Hóembernek
-
egész éjjel fecsegnek
a csillagok
Macusze
Szeiszei
(1869-1937)
őszi
otthonom
bár az oszlopok tartják
oly elhagyatott
amíg
életben
van az ökörszem
én is jól vagyok
bambuszligetben
-
ebédre angolnát
vágnak a vízben
Majudzumi
Madoka
(1965-)
krizantémos
ősz
a tipegő köveket
kell követnem
kiöltözött
hegy
tóban nézi magát mint
kézitükrében
maradt
még egy
őszirózsa
illata átható
napernyővel
állsz őszi
naplementében
csókolózunk
minden napraforgó
félrefordult
nyári
étel
szellő is
jár mellé
kölcsön
ernyőm
cseresznyeszirmokkal
kapom vissza
szappanbuborék
a gyerkőcök felé
szállingózik
szirom-tutaj
apró hullámmal
indul a vizen
fürdő
után
még vizes hajjal
hanyatlok a tatamira
ha
veled vagyok
a szentjánosbogarak
fényesebbek
új
szerelem
kezdődik
parfümöt váltok
vettem
egy léggömböt
máris szeretne
elrepülni
jön
a tavasz
egymásnak vetett háttal
más eget látunk
egy
makk
gurul a földön
hogy felvegyem
kagylóhéj
gyűjti a szeptemberi
esőt
aranyhal
éjjel
azt kívánja
repüljön álmában
közel
a tavasz
betegágyban
fényezem a körmöm
Midzuhara
Súósi
(1892-1981)
fakopács harkály -
hamar a réten hagyja
az ősztkrizantémmal
ha szembesül életem
csendben elhallgattéli krizantém
csak saját csillogását
viseli magán
Misima Jukio
(1925-1970)
Morikava Kjoroku (1656-1715)
krizantém-árnyak
a tornác magasáig
emelkednek
Murakami Kidzsó
(1865-1938)
Beköszönt
az ősz,
reggel apám arca néz
tükrömből vissza.
Ahogy
egyesül
két buborék - elenyész.
Lótusz virágzik.
Nacuisi
Banja
(1955-)
a
vasárnapi
Mirabeau híd fölött
tollpihe száll
pontot
teszek mélyen
a sivatagba
a világ közepén
jövőből
jövő
szél szórja szét
a vízesést
kopár
ágak
a ma esti csillagok újra
nyomdahibák
keleten
egy ködóriás
leheveredik
réges
régi
szökőkút
a tenger mélyén
a
fedélzeten
kerekasztal táncoltatás -
a régi nóta
csendben
elnyomok
egy gyertyát a homokban
dél van
a
felhőkben is
egy néma és egy süket
összevitatkozik
a
"Hirosima" szó
súlyosabb mint
egy pillangó?
Nacume
Szószeki
(1867-1916)
Nagata
Koi
(1900-1997)
Fénylő
mécsbogár
világít egy másik,
halott bogárnak.
Harcsa
vigyorog:
más tavak más harcsáin
lehet nevetni.
Elhullott
tücsök.
Valaki
már előrehullott.
Naitó
Meiszecu
(1847-1926)
Összegyűröm
a
levelet és behajítom
a tavaszi folyóba
Vándorszerzetes
eltűnik
a ködben
csengője megy utána
Minden,
amit kérek a világtól,
egy forróvizes palack...
Fázom!
Nakacuka
Ippekiro
(1887-1946)
Felnéztem
-
milyen nyugodt a fa,
amit kivágok
Az
istállóban
most jámbor a ló
pedig megölte a gazdát
képmásom
látom
krizantém kiállításon
néz a tükörből
Nakamura
Kuszatao
(1901-1983)
A
tavaszi
levelekkel kibújik
a gyerek foga
Nejem
hátán
hordja gyerekem
mint a feleholdat
Nakamura
Teidzso
(1900-1988)
kifulladóban
szitakötők kavartak
levegőt körém
lám a sarokban
higgy a szemednek: piros
téli krizantém
Nisijama
Szóin
(1605-1682)
A
harmat nem válogat
minden cseppben
otthon érzi magát.
Nisimura
Reiko
(Csiba, 2004)
külvárosi
vonat
krizantém illattal
szállt fel egy asszony
Nodzava
Boncsó
(?-1714)
Halk
puffanással
a madárijesztő
ledőlt a földre.
A
hosszú hosszú
folyó csak egy szál szalag
a havas rónán.
Ocudzsi
(Szeki Oszuga)
(1881-1920)
"Ha egy haiku 90%-a érthető, az jó haiku.
Ha csak 50-60%-a, az már csodás. Az ilyen haikut nem lehet megunni."
fagyos
éjszaka
hangosan beszéltem
de nem ismertem rám
Odzaki
Hószai
(1885-1926)
Odzaki
Kojo
(1867-1903)
perzselő
nap -
ki gyereke fut
mezítláb szabadon
Ogivara
Szeiszenszui
(1884-1976)
Teáscsészém
sokáig
érintetlen
negyven éves lettem
Néhány
holdsugár
lökdösi
a szélcsengőt
Okumura
Togju
(1889-1990)
fúj
az őszi szél
nem is marad levél
rendíthetetlen
Ósima
Rjóta
(1718-1787)
valaki
megy a
fahídon... hallod a mély
béka-csöndet?
vadászták-űzték:
a
szentjánosbogarak
holdba rejtőztek
reggeli
szélben
a pacsirták
föltáncolnak az égbe
június,
csak esik -
és egy estén titokban
fenyők közt a hold
egy
szót sem szól,
se a vendég, se a gazda,
se a fehér krizantém
haragra
gyúltan
visszamentem, de az a
fűzfa a kertben…
Ószuga
Ocudzsi
(1881-1920)
velejár:
hideg
a krizantém illata
lábadozáskor
Otani
Kubucu
(1875-1943)
szirmok
hullanak
egy kisgyerek bámulja
Buddha-arccal
Ótomo
Óemaru
(1719-1805)
jöhet
zúzmara
krizantém hervadtán
úgysem nyit virág
Rjókan
Taigu
(1758-1831)
44 haiku
papírkönyv: PDF
javított, bővített kiadása, 101 haiku:
Az ottfelejtett hold
DOC > PDF
Rjúszui
(1691-1758)
hulló
krizantém
enyész színes sok szirma
fekete földdé
Siki
(Maszaoka Siki 1867-1902)
Vért hány a kakukk
papírkönyv: PDF
javított, bővített kiadása, 172 haiku:
DOC > PDF
Sinohara
Ontei
(1872-1926)
rizsgombóc
puhán
kellemesen nehezedik
a tenyerembe
Sóka
(16. sz.)
hallgat
a kakukk -
Nobunaga megöli
ha nem énekel
hallgat
a kakukk -
Hidejosi ráveszi
hogy énekeljen
hallgat
a kakukk -
Iejaszu kivárja
mígnem énekel
Szagano
Muraszaki
(Kiotó, 2008)
házaló
kezében
visszajáró aprópénz
krizantém szagú
Szantaro
Túl
szép idő van,
ilyenkor nem ildomos
gyász-szertartani.
Szató
Kadzuo
(1927-)
tavaszi
szelet
adogat el egyenként
a léggömbárus
tavaszi
setét
saját árnyékába rúg
belé a macska
rózsasövény
két oldalán
macskabarát
macskagyűlölő
Szudzuki
Maszadzso
(1906-2003)
szava
sincs hozzám
a téli hullámokat
bámulja egyre
kiszerettem...
összeakadt
pillangók
az orrom előtt
beteljesülten...
fénybogarak
lustán várnak
a napkeltére
mécsbogár
fénye —
félreléptem az asszony-
erény útjáról.
nincs
menekvés —
hullt levélre kell taposnom
ezen az ösvényen
szomjamat
oltom -
bűnös arc tükröződik
a forrásvízben
őszibarack
húsába
vágom a kést, mintha
leszúrnék valakit
nyári
ruhákra
váltva - éppúgy élek
mint eladdig
vékony
kimonó -
azért leszek szerelmes:
egye a bánat
csillag
hull -
egy asszony fölött, aki
nem tud kívánni
tücsök
ciripel —
szemem tágra nyílt
de csak a sötétség
legboldogabb
pillanatom
a világon —
főtt tárógyökér
nyári
kimonó öve —
kezemben van a sorsom
saját kezemben
elmúlt
a tavasz —
egy sikátor, hová a szél
hangja se hallik
csodás
alkonypír —
a tűzvész színe, ami
leégette házunk
szerelemre
vágyom —
zöld bogyót melengetek
a tenyeremen
friss
a szerelem —
két mécsbogár mélyre
süllyed a fűbe
sört
töltenek egymásnak —
két ilyen pasassal
sose szeretkeznék
a
fénybogár halála -
háromhüvelykes kalitkában
történt
kinyitják
héjuk
szakéban gőzölt kagylók -
az éj hidege
Szudzuki
Micu
(1914-)
Shunryu Suzuki, 1904-1971, zen mester felesége
a
sötétben
lámpást hoz a fa alá
és továbbsiet
liliomhagymát
ültettem
- most látom
mily kék az ég
tavaszi
magány
éji köd öleli a sztúpát
hangtalanul
Szugijama
Szampú
(1647-1732)
nevük
nem tudom
de minden vad gaznak
virága van
ázott
kert reggel
köd fátyoloz el fényes
krizantémvirág
Szugita Hiszadzso
(1890-1946)
Virágnéző kimonó
DOC > PDF
Szumitaku Kensin
(1961-1987)
Tacsibana
Hokusi
(1665-1718)
Házam
leégett
szerencsére a cseresznye
már levirágzott
Hány
esernyő
ment el előttünk
e havas estén?
Tada
Csimako
(1930-2003)
Tagami
Kikusa
(1753-1826)
felhőt
ihatnám
átkelek a krizantémos
hegyi ösvényen
Tagava
Hirjosi
(1914-1999)
császárfa
virágzik
egy pillanat alatt
öregember lettem
takarja
a hó
zajtalan lépések
a vörös hídon
Takaha
Sugjó
(1930-)
búcsúzik
az óév
mintha azt is tudná
hová indul
Takahama
Kjósi
(1874-1959)
Takahama
Tosio
(1900-1979)
ehető
krizantém
illata töményebb lesz
ha leforrázom
Takakuva
Rankó
(1726-1799)
fehér
krizantém
fagyos éji harmatán
felvillan a hold
Takamasza
(17-18. század fordulója)
Buddha-oltárról
krizantém szirmos fővel
iszkol egy patkány
Takano
Szudzsu
(1893-1976)
Útifű-hajtás:
az egész három levél,
de mind más méret.
Takarai
Kikaku
(1661-1707)
A
futár átnyújt
egy virágzó szilvaágat
majd a levelet is
Ez
a fakapu
kizár engem éjszakára
téli holdvilág
egy
szitakötő
de tépd le szárnyát máris
csilipaprika
Basó válaszverse:
csilipaprika
de tégy rá szárnyat máris
egy szitakötő
Takebe
Szócsó
(1761-1814)
sásról
szúnyograj
szállja meg a fogadót
ahol megszálltam
lilaakácok
függőhíd alakban
virágzanak
ahogy
öregszem
dinnyehéjon elcsúszva
táncolok csupán
Takigi Haruko
Az
első pillangó –
saját árnyéka felett
repdes gondosan.
Takigucsi
Szuszumu
(1944-)
fásult
világ
zöld levelekbe
enyészik
öreg
kutyám
meginog
a tavaszi szélben
Taneda
Szantóka
(1882-1940)
Teramura Hyakuchi (1748-1836)
fényes nappal
virágok közt ropogtat
egy lepkét a macska
hűs estén
szótlan
szeretnék egy baráttal
együtt tűnődni
Tojoda Csó-szui (1750-1813)
deres
a krizantém
már jön is egy asszony
panaszkodni
Tokutomi
Kijoko
(1928-2002)
végnapjai
az évnek
határidő naplóm
már betelt
a csermelymoraj
hangosabb - új írisz
hajtások jönnekmosoly az ajkán -
én tudom ki van
a napszemüveg mögötthullott ginkólevél
van aki rálép
van aki nemújév első álma -
felébredvén
nem emlékszem ráalacsonyabb ágon
nagyobb a virág -
lila magnóliamély szakadékban
elhagyott autó -
mily magas az őszi égmegrázok és
éltek még? - kérdek
egy zacskó vetőmagotbevásárló szatyrom
nehéz cipelni -
év vége vanrámrohan
egy szerelmes macska
meglepettmintha kezem lábam
kiszakították volna -
levert az influenzaséta közben
mindenki megáll -
egy virágzó somnála mókus
madáreleségem lopkodja -
zöldlevelű szélebben a szvetterben
tavalyinak
érzem magamgondolataiba merült
és elrepült
az őszi lepkeunokám
még apróra fújja
a szappanbuborékottavaszi szúnyog
honnan mikor
jött ez ide?rövid az éjszaka
terveim még csak
félkészekszépséges
vándormadarak
nagy éggé válnakminden szemeteskosaram
púposra rakva -
óévből újév lesznem látogat meg senki
kivel osszam meg
tört rizsemmintha
légkondicionált lenne
a hegyi ösvény
lilaakác -
illatában
állok
tücsözene -
hangversenyük
kivételes ma este!
medrében
minden látszik -
téli folyó
fájó víz
csorog ujjamon -
kezdődik a tél
tavaszi homály -
férjem a fotón
mintha még élne
Uedzsima Onicura
(1661-1738)Az idén ősszel
nem ül térdemre gyerek
Holdat bámulni.Pisztráng ficánkol –
és fellegek hányódnak
patakmederben.Menekülnek, majd
hozzászoknak az emberhez -
verébfiókák.Most hová öntselek
fürdővíz? A fűben
tücskök ciripelnek.
Uszuda Aro
(1879-1951)Őszi légy -
fűszálba kapaszkodik,
összefonnyadnak.
Vacudzsin
(1758-1836)csak óvatosan
málhás lovad hátán ül
a tavaszi hold
Vafú
(1866-1937)eltűnt a lepke
lelkem
visszatért