« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Terebess Gábor haikui
Terebess Gábor: Haiku a poggyászban artOrient Kiadó, Budapest, 2005
Modern nyugati haiku Terebess Gábor fordításában, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005
Japán haiku kötetek Terebess Gábor fordításában

Terebess Gábor japán haiku fordításai

 

Akutagava Rjúnoszuke
(1892-1927)

Esteli kedvvel

DOC > PDF

 

Arima Akito
(1930-)

késő ősz -
egy szék egyre vár
valakire

hűvös reggel -
egy gyerekkocsi
átlépi a határt
(Brazília)

kiscica:
bárhogy is hívod
válaszol

tavaszi homály -
egy ember a tónál
Jézusnak néz ki

kulcslyukon át
a tengeri köd lassan
beszivárog

pókfonál
leng az égből:
Dalí bajusza

teológusok:
dinyemagot köpködnek
egyetértve

metszett vázában
üvegvirágok
várják a tavaszt

tavaszéj -
a tükör túlodalára
fordulok aludni

 

Basó
(Macuo Basó 1644-1694)

Régi tó vizet csobbant

DOC > PDF

 

Buszon
(Josza Buszon 1716-1784)

Harangon alvó lepke

DOC > PDF

 

Avano Szeihó
(1899-1993)

hegyekre hegyek
vadcseresznyefákra
vadcseresznyefák

 

Cubócsi Nenten
(1944-)

kikelet
fekszem elkeseredetten
mint egy víziló

cseresznye szirma hull
válj te is
vízilóvá

böhöm hópelyhek
megsül a víziló
a víz alatt

 

Csijo-ni
(Fukuda Csijo-ni, Kaga no Csijo, Csijo dzso, 1702-1775)


Virágba borult kútveder
DOC > PDF

 

Dzsószó
(Naitó Dzsószó, 1662-1704)

Lenn a vízben, lenn
köveken pihennek
a hullott levelek.

őszi záporban
hányan kelnek át futva
a Szeta-hídon?

 

Fudzsita Sosi
(1926-)

Nem szeret senki -
kiúszom
a nyílt tengerre

 

Fujuno Nidzsi
(1943-2002)

Ó, fehér szilvavirágok!
Mi hervadozunk
itt a könyvtárban
.

 

Fukuda Haritsu
(Fukuda Kodódzsin, 1865-1944)

milyen kellemes
régi ismerőst látni
Halottak Napján

 

Gibon Szengai
(1750-1837)

ha lenne itt tó
hogy hangját hallja Basó
beleugranék

az öreg tóba
maga Basó ugrik be
hadd szóljon vize

ha elég ülni
hogy megvilágosuljunk
- buddhák a békák!

 

Godó
(?-1801)

sárga a krizantém
vagy fehér a krizantém
- mielőtt elfagy

 

Hara Szekitei
(1889-1951)

hajladozásuk
utolérhetetlen:
vadkrizantémok

 

Hatano Szóha
(1923-1991)

sötét éjszaka
talán császárfalevél
libeg a tavon

 

Hattori Ranszecu
(1654-1707)

sárga és fehér
nyíló krizantémvirág
kell ennél több?

gyertek pillangók
virágzik a krizantém
színdús lakoma

 

Ihara Szaikaku
(1642-1693)

Szakés hordó,
keze sincs, mégis boldogít -
cseresznyevirág!

 

Iida Dakocu
(1885-1962)

Holdfényes éjjel
a Fudzsi-hegy óriás árnya.
Hú, de hideg van!

Holttest.
Őszi szél szuszog
orrlyukain.

 

Iidzsima Haszuko

A kút alján
elmerült ivókanál.
Vége van a nyárnak.

 

Imai Szei
(1950-)

Itt a tavasz.
Hullámok zaját hallom
íróasztalom alól.

Tokió útjai
belek csavarodása
a telihold alatt.

Fehér lepke száll fel
zebracsíkok közül

 

Ina Itaru
(1914-1977)

hosszú éjszaka
tintásüveg melegszik
a lámpa alatt

amíg a kígyó
lenyeli, szájából ki-
kacsint a béka

szentjánosbogár
villog, nem alhatok
az izgalomtól

 

Inoue Kenkabó
(1870-1934)

Kiterítették.
Végre olyan emberi
az ábrázatja.

Bambuszkalapom
roskad a hótól – enyém –
könnyűnek érzem.

 

Isida Hakjo
(1913-1969)

Várok a buszra -
itt a sugárúton már
megjött a tavasz

A vadludak -
minden, amit itt hagyok
olyan gyönyörű

 

Issza
(Kobajasi Issza 1763-1828)

Egy csésze tea Isszával (HTML)
papírkönyv: PDF

javított, bővített kiadása, 605 haiku:
Vissza Isszához
időrendben > DOC > PDF
ábécérendben > DOC > PDF

 

Jamagucsi Szeisi
(1901-1994)

 

Jamagucsi Szeiszon
(1892-1988)

bontsd ki szirmaid
Tao Jüan-ming krizantémja
virágozz nekem

 

Jamane Kadzue
(Violet Kazue de Cristoforo, 1917-2007)

krizantém is virul
ha marad a szép idő
elcseveghetnénk

 

Jamasita Kjoko
(1963-)

rizst öblítek
éjszaka, kezem
az anyámé

 

Janagibori Ecuko

téli reggel
gémberedett kézzel
nyúlok a csészéért

együtt kong
a téli széllel
templom harangja

gondozatlan kert
virágzanak idén
a teavirágok

téli hold
arcod mitől olyan
sápadt fehér

 

Jocuja Rju
(1958-)

Telelünk.
Jól elpiszkolódtak
a radírgumik.

Addig dobog a szív,
míg az ég megtelik
fecskékkel.

Nevetünk.
A tábortűznél
felgyűlik a hamu.

Zöld szőlőfürt rezdült,
de egy hang a szél előtt járt.

 

Jokoi Jajú
(1702-1783)

Ketyeg az óra,
de a szélcsengő hallgat -
Micsoda hőség!

 

Josikava Eidzsi [Kidzsiró]
(1892-1962)

teliholdas éj
a folyóparti sétány
szép csak túl rövid

 

Josimura Ikujo
(1944-)

antikvár könyvben
négylevelű lóhere -
nyár csöpp illata

kora nyári szél -
egymásra kacsintanak
szuvenir-babák

hanyatt a fűben
ujjam égre graffitiz
mint ki zenét ír

dzsessz-koncert
vasárnap a tengerparton
tömeg a sirály

őszi éjfél -
sötét színűre
hűlt a tea

közel a tavasz
az ajakecset
simán siklik

múlik a tavasz -
csak teaidőben
beszélgetek apámmal

macskaszerelem
csecsemők
rémálma

tavaszi ködben
fiatal szerzetes kel útra -
vissza se fordul

veszekedés után
a sárga fréziára
bambulunk

messzi égzengés -
a garnéla ugrik egyet
a konyhában

rúgott a gyerek
könnyű rózsaillat
hajnalodik

reggeli hajmosás
míg megsül
a sütemény

bőrdzsekim
taszítja az esőcseppeket
a cseresznyeszirmot nem

virágzó szilvaág
nem illik
a vázámba

tavaszi mennydörgés -
a fazekas ujja
leáll a korongon

gazolok a kertben
kitépem
a tavaszt is

tavaszi holdfény
thai táncosnők ezüst
műkörme villog

fiatalasszony
sáros bambuszrügyet mos
az ujja fehér

cipőtalpukon
az erdő illata - apa és fia
alszik a vonaton

frissen vágott fű
szaga rohan hozzám
a kutya hátán

egy körte
reggeli harmattól
sárgán csillog

délre tartanak
illatos krizantémok
már a reptéren

üres park -
tölgymakkal teli pohár
a homokozóban

holdas éjszaka
egy macska a háztetőn
filozofál

a kőbányát
hó borítja be
a hegyen

hófödte ház
egyre nagyobb -
a csönd

kamélia -
bimbóra bimbó hull
szélcsendben

az év első levele -
bélyegén
kihalt madár

 

Josino Josiko
(1915-)

vadkacsa gágog
füdővizébe merül
a nő fehér teste

hosszú hosszú éjszaka
nem érdekel, hogy a férjem
hazajön-e vagy sem

a szívembe
egy tavaszi orchidea
belebámul

beteljesült szerelem
kialszanak egyenként
a mécsbogarak

hold az égbolton
hold a tengerszemben
egymásnak ragyognak

 

Kaen
(1697-1772)

nyugvó napba néz
kertalján a krizantém
együtt buknak le

 

Kamakura Szajumi
(1953-)

kérlek e-mailezz
hamarosan szállnak
a pitypangok

 

Kaneko Tota
(1919-)

Otthonos
itt a lepke
a nyomornegyedben.

A bankosok
fluoreszkálnak reggeltől,
mint a tintahalak

 

Kanemacu Szatoru
(Nagoja, 2003)

tanár esküvőn
viruló krizantémok
diák énekkar

 

Kato Gjódai
(1732-1793)

Tavaszi szél
lökdösi a széplányt
Milyen méltatlan

 

Kato Súszon
(1905-1993)

Hangyát gyilkolok,
felnézek, és bámul rám
három gyermekem.

Hulló levelek
végeláthatatlanul...
Hová sietnek?

Ködbe veszett fák -
egy távoli csillogás
szürkegémmé alakul.

Elaludt egy bogár -
szeretném, ha a halál
csak ilyen lenne.

míg szomorkodom
egy gébics nekirepül
az arany napnak

 

Kjokutei Bakin
(1767-1848)

téli szelektől
hűlvén döntöttem: istenek
útján járok

 

Kacura Nobuko
(1914-2004)

fehér krizantém
gyújtópontba gyűjti
a nap sugarait

 

Kavabata Bósa
(1897-1941)

köhögésroham
tönkreteszi
a fenyők énekét

fénybogár sor
mint egy imafüzér
a víz partján

 

Kavahigasi Hekigodo
(1873-1937)

Tarackot tépek
hosszú fehér gyökerét
nézni is rossz

Visszájára
akasztott szúnyoghálóban
egy tücsök zenél

Megdöbbenésemre
a csúcson találom magam
- egyes egyedül

 

Kidzan
(1787-1851)

ha eltávoztam
ki törődik elárvult
krizantémommal?

 

Kóda Rohan
(1867-1947)

távol a falu
fűpárnára hajtom fejem
harmattal hálok

egyre zordabb ősz
kút mélyére költözik
jónéhány csillag

 

Koszugi Issó
(1652-1688)

megtérek hozzád
ha mindent látott szemem
fehér krizantém

 

Kubota Mantaró
(1889-1963)

lehűt a látvány -
szorosra köti övét
a szobalány

vigalmi negyed -
elázott egy szitakötő
a bő harmattól

 

Kuroda Soicsi
(Csiba, 2008)

Sindzsuku kertje
világválságból mentett
csúcskrizantémok

 

Kurojanagi Sóha
(
1727-1771)

Egy kisveréb
kiváncsian ugrándoz
lesi, mit festek

 

Macue Sigejori
(1602-1680)

cseresznyevirág
ne kongass harangot
mindjárt lehull

tavaszi napfény
már villantja erejét
ha eláll a hó

 

Macumoto Takasi
(1906-1956)

Tavaszi áradás:
van aki mérges
van aki mosolyog

Hóembernek -
egész éjjel fecsegnek
a csillagok

 

Macusze Szeiszei
(1869-1937)

őszi otthonom
bár az oszlopok tartják
oly elhagyatott

amíg életben
van az ökörszem
én is jól vagyok

bambuszligetben -
ebédre angolnát
vágnak a vízben

 

Majudzumi Madoka
(1965-)

krizantémos ősz
a tipegő köveket
kell követnem

kiöltözött hegy
tóban nézi magát mint
kézitükrében

maradt még egy
őszirózsa
illata átható

napernyővel
állsz őszi
naplementében

csókolózunk
minden napraforgó
félrefordult

nyári étel
szellő is
jár mellé

kölcsön ernyőm
cseresznyeszirmokkal
kapom vissza

szappanbuborék
a gyerkőcök felé
szállingózik

szirom-tutaj
apró hullámmal
indul a vizen

fürdő után
még vizes hajjal
hanyatlok a tatamira

ha veled vagyok
a szentjánosbogarak
fényesebbek

új szerelem
kezdődik
parfümöt váltok

vettem egy léggömböt
máris szeretne
elrepülni

jön a tavasz
egymásnak vetett háttal
más eget látunk

egy makk
gurul a földön
hogy felvegyem

kagylóhéj
gyűjti a szeptemberi
esőt

aranyhal éjjel
azt kívánja
repüljön álmában

közel a tavasz
betegágyban
fényezem a körmöm

 

Midzuhara Súósi
(1892-1981)

fakopács harkály -
hamar a réten hagyja
az őszt

krizantémmal
ha szembesül életem
csendben elhallgat

téli krizantém
csak saját csillogását
viseli magán

 

Misima Jukio
(1925-1970)

 

Morikava Kjoroku (1656-1715)

krizantém-árnyak
a tornác magasáig
emelkednek

 

Murakami Kidzsó
(1865-1938)

Beköszönt az ősz,
reggel apám arca néz
tükrömből vissza.

Ahogy egyesül
két buborék - elenyész.
Lótusz virágzik.

 

Nacuisi Banja
(1955-)

a vasárnapi
Mirabeau híd fölött
tollpihe száll

pontot teszek mélyen
a sivatagba
a világ közepén

jövőből jövő
szél szórja szét
a vízesést

kopár ágak
a ma esti csillagok újra
nyomdahibák

keleten
egy ködóriás
leheveredik

réges régi
szökőkút
a tenger mélyén

a fedélzeten
kerekasztal táncoltatás -
a régi nóta

csendben elnyomok
egy gyertyát a homokban
dél van

a felhőkben is
egy néma és egy süket
összevitatkozik

a "Hirosima" szó
súlyosabb mint
egy pillangó?

 

Nacume Szószeki
(1867-1916)

Macska a kapuban
DOC > PDF

 

Nagata Koi
(1900-1997)

Fénylő mécsbogár
világít egy másik,
halott bogárnak.

Harcsa vigyorog:
más tavak más harcsáin
lehet nevetni.

Elhullott tücsök.
Valaki már előrehullott.

 

Naitó Meiszecu
(1847-1926)

Összegyűröm a
levelet és behajítom
a tavaszi folyóba

Vándorszerzetes
eltűnik a ködben
csengője megy utána

Minden, amit kérek a világtól,
egy forróvizes palack...
Fázom!

 

Nakacuka Ippekiro
(1887-1946)

Felnéztem -
milyen nyugodt a fa,
amit kivágok

Az istállóban
most jámbor a ló
pedig megölte a gazdát

képmásom látom
krizantém kiállításon
néz a tükörből

 

Nakamura Kuszatao
(1901-1983)

A tavaszi
levelekkel kibújik
a gyerek foga

Nejem hátán
hordja gyerekem
mint a feleholdat

 

Nakamura Teidzso
(1900-1988)

kifulladóban
szitakötők kavartak
levegőt körém

lám a sarokban
higgy a szemednek: piros
téli krizantém

 

Nisijama Szóin
(1605-1682)

A harmat nem válogat
minden cseppben
otthon érzi magát.

 

Nisimura Reiko
(Csiba, 2004)

külvárosi vonat
krizantém illattal
szállt fel egy asszony

 

Nodzava Boncsó
(?-1714)

Halk puffanással
a madárijesztő
ledőlt a földre.

A hosszú hosszú
folyó csak egy szál szalag
a havas rónán.

 

Ocudzsi (Szeki Oszuga)
(1881-1920)

"Ha egy haiku 90%-a érthető, az jó haiku.
Ha csak 50-60%-a, az már csodás. Az ilyen haikut nem lehet megunni."

fagyos éjszaka
hangosan beszéltem
de nem ismertem rám

 

Odzaki Hószai
(1885-1926)

Tág az ég
DOC > PDF

 

Odzaki Kojo
(
1867-1903)

perzselő nap -
ki gyereke fut
mezítláb szabadon

 

Ogivara Szeiszenszui
(1884-1976)

Teáscsészém
sokáig érintetlen
negyven éves lettem

Néhány holdsugár
lökdösi
a szélcsengőt

 

Okumura Togju
(1889-1990)

fúj az őszi szél
nem is marad levél
rendíthetetlen

 

Ósima Rjóta
(1718-1787)

valaki megy a
fahídon... hallod a mély
béka-csöndet?

vadászták-űzték:
a szentjánosbogarak
holdba rejtőztek

reggeli szélben
a pacsirták
föltáncolnak az égbe

június, csak esik -
és egy estén titokban
fenyők közt a hold

egy szót sem szól,
se a vendég, se a gazda,
se a fehér krizantém

haragra gyúltan
visszamentem, de az a
fűzfa a kertben…

 

Ószuga Ocudzsi
(1881-1920)

velejár: hideg
a krizantém illata
lábadozáskor

 

Otani Kubucu
(1875-1943)

szirmok hullanak
egy kisgyerek bámulja
Buddha-arccal

 

Ótomo Óemaru
(1719-1805)

jöhet zúzmara
krizantém hervadtán
úgysem nyit virág

 

Rjókan Taigu
(1758-1831)

44 haiku
papírkönyv:
PDF

javított, bővített kiadása, 101 haiku:
Az ottfelejtett hold
DOC >
PDF

 

Rjúszui
(1691-1758)

hulló krizantém
enyész színes sok szirma
fekete földdé

 

Siki
(Maszaoka Siki 1867-1902)

Vért hány a kakukk
papírkönyv:
PDF

javított, bővített kiadása, 172 haiku:
DOC > PDF

 

Sinohara Ontei
(1872-1926)

rizsgombóc puhán
kellemesen nehezedik
a tenyerembe

 

Sóka
(16. sz.)

hallgat a kakukk -
Nobunaga megöli
ha nem énekel

hallgat a kakukk -
Hidejosi ráveszi
hogy énekeljen

hallgat a kakukk -
Iejaszu kivárja
mígnem énekel

 

Szagano Muraszaki
(Kiotó, 2008)

házaló kezében
visszajáró aprópénz
krizantém szagú

 

Szantaro

Túl szép idő van,
ilyenkor nem ildomos
gyász-szertartani.

 

Szató Kadzuo
(1927-)

tavaszi szelet
adogat el egyenként
a léggömbárus

tavaszi setét
saját árnyékába rúg
belé a macska

rózsasövény két oldalán
macskabarát
macskagyűlölő

 

Szudzuki Maszadzso
(1906-2003)

szava sincs hozzám
a téli hullámokat
bámulja egyre

kiszerettem...
összeakadt pillangók
az orrom előtt

beteljesülten...
fénybogarak lustán várnak
a napkeltére

mécsbogár fénye —
félreléptem az asszony-
erény útjáról.

nincs menekvés —
hullt levélre kell taposnom
ezen az ösvényen

szomjamat oltom -
bűnös arc tükröződik
a forrásvízben

őszibarack húsába
vágom a kést, mintha
leszúrnék valakit

nyári ruhákra
váltva - éppúgy élek
mint eladdig

vékony kimonó -
azért leszek szerelmes:
egye a bánat

csillag hull -
egy asszony fölött, aki
nem tud kívánni

tücsök ciripel —
szemem tágra nyílt
de csak a sötétség

legboldogabb
pillanatom a világon —
főtt tárógyökér

nyári kimonó öve —
kezemben van a sorsom
saját kezemben

elmúlt a tavasz —
egy sikátor, hová a szél
hangja se hallik

csodás alkonypír —
a tűzvész színe, ami
leégette házunk

szerelemre vágyom —
zöld bogyót melengetek
a tenyeremen

friss a szerelem —
két mécsbogár mélyre
süllyed a fűbe

sört töltenek egymásnak —
két ilyen pasassal
sose szeretkeznék

a fénybogár halála -
háromhüvelykes kalitkában
történt

kinyitják héjuk
szakéban gőzölt kagylók -
az éj hidege

 

Szudzuki Micu
(1914-)

Shunryu Suzuki, 1904-1971, zen mester felesége

a sötétben
lámpást hoz a fa alá
és továbbsiet

liliomhagymát
ültettem - most látom
mily kék az ég

tavaszi magány
éji köd öleli a sztúpát
hangtalanul

 

Szugijama Szampú
(1647-1732)

nevük nem tudom
de minden vad gaznak
virága van

ázott kert reggel
köd fátyoloz el fényes
krizantémvirág

 

Szugita Hiszadzso
(1890-1946)


Virágnéző kimonó
DOC > PDF

 

Szumitaku Kensin
(1961-1987)

Bevégezetlen...
DOC >
PDF

 

Tacsibana Hokusi
(1665-1718)

Házam leégett
szerencsére a cseresznye
már levirágzott

Hány esernyő
ment el előttünk
e havas estén?

 

Tada Csimako
(1930-2003)

 

Tagami Kikusa
(1753-1826)

felhőt ihatnám
átkelek a krizantémos
hegyi ösvényen

 

Tagava Hirjosi
(1914-1999)

császárfa virágzik
egy pillanat alatt
öregember lettem

takarja a hó
zajtalan lépések
a vörös hídon

 

Takaha Sugjó
(1930-)

búcsúzik az óév
mintha azt is tudná
hová indul

 

Takahama Kjósi
(1874-1959)

A kígyó szeme
DOC > PDF

 

Takahama Tosio
(1900-1979)

ehető krizantém
illata töményebb lesz
ha leforrázom

 

Takakuva Rankó
(1726-1799)

fehér krizantém
fagyos éji harmatán
felvillan a hold

 

Takamasza
(17-18. század fordulója)

Buddha-oltárról
krizantém szirmos fővel
iszkol egy patkány

 

Takano Szudzsu
(1893-1976)

Útifű-hajtás:
az egész három levél,
de mind más méret.

 

Takarai Kikaku
(1661-1707)

A futár átnyújt
egy virágzó szilvaágat
majd a levelet is

Ez a fakapu
kizár engem éjszakára
téli holdvilág

egy szitakötő
de tépd le szárnyát máris
csilipaprika

Basó válaszverse:

csilipaprika
de tégy rá szárnyat máris
egy szitakötő

 

Takebe Szócsó
(1761-1814)

sásról szúnyograj
szállja meg a fogadót
ahol megszálltam

lilaakácok
függőhíd alakban
virágzanak

ahogy öregszem
dinnyehéjon elcsúszva
táncolok csupán

 

Takigi Haruko

Az első pillangó –
saját árnyéka felett
repdes gondosan.

 

Takigucsi Szuszumu
(1944-)

fásult világ
zöld levelekbe
enyészik

öreg kutyám
meginog
a tavaszi szélben

 

Taneda Szantóka
(1882-1940)

Hóra hulló hó
DOC > PDF

 

Teramura Hyakuchi (1748-1836)

fényes nappal
virágok közt ropogtat
egy lepkét a macska

hűs estén szótlan
szeretnék egy baráttal
együtt tűnődni

 

Tojoda Csó-szui (1750-1813)

deres a krizantém
már jön is egy asszony
panaszkodni

 

Tokutomi Kijoko
(1928-2002)

végnapjai az évnek
határidő naplóm
már betelt

a csermelymoraj
hangosabb - új írisz
hajtások jönnek

mosoly az ajkán -
én tudom ki van
a napszemüveg mögött

hullott ginkólevél
van aki rálép
van aki nem

újév első álma -
felébredvén
nem emlékszem rá

alacsonyabb ágon
nagyobb a virág -
lila magnólia

mély szakadékban
elhagyott autó -
mily magas az őszi ég

megrázok és
éltek még? - kérdek
egy zacskó vetőmagot

bevásárló szatyrom
nehéz cipelni -
év vége van

rámrohan
egy szerelmes macska
meglepett

mintha kezem lábam
kiszakították volna -
levert az influenza

séta közben
mindenki megáll -
egy virágzó somnál

a mókus
madáreleségem lopkodja -
zöldlevelű szél

ebben a szvetterben
tavalyinak
érzem magam

gondolataiba merült
és elrepült
az őszi lepke

unokám
még apróra fújja
a szappanbuborékot

tavaszi szúnyog
honnan mikor
jött ez ide?

rövid az éjszaka
terveim még csak
félkészek

szépséges
vándormadarak
nagy éggé válnak

minden szemeteskosaram
púposra rakva -
óévből újév lesz

nem látogat meg senki
kivel osszam meg
tört rizsem

mintha
légkondicionált lenne
a hegyi ösvény

lilaakác -
illatában
állok

tücsözene -
hangversenyük
kivételes ma este!

medrében
minden látszik -
téli folyó

fájó víz
csorog ujjamon -
kezdődik a tél

tavaszi homály -
férjem a fotón
mintha még élne

 

Uedzsima Onicura
(1661-1738)

Az idén ősszel
nem ül térdemre gyerek
Holdat bámulni.

Pisztráng ficánkol –
és fellegek hányódnak
patakmederben.

Menekülnek, majd
hozzászoknak az emberhez -
verébfiókák.

Most hová öntselek
fürdővíz? A fűben
tücskök ciripelnek.

 

Uszuda Aro
(1879-1951)

Őszi légy -
fűszálba kapaszkodik,
összefonnyadnak.

 

Vacudzsin
(1758-1836)

csak óvatosan
málhás lovad hátán ül
a tavaszi hold

 

Vafú
(1866-1937)

eltűnt a lepke
lelkem
visszatért