« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Kosztolányi Dezső: Harminc haiku kommentárokkal
Vadai István: „Most vadmacskák halk hangja rí fehéren”
Kosztolányi Dezső haiku-szerű töredékei

Kolozsy-Kiss Eszter: Kosztolányi Dezső japán versfordításai, Doktori disszertáció, Budapest, 2010

 

Kosztolányi Dezső japán haiku fordításai

 

Basho
(松尾芭蕉 Matsuo Bashō, 1644-1694)

Légy

Veréb barátom, kérnék egy kegyet.
Ne kapd be a virágra röppenő
Bús, kis legyet.


Öreg halastó szendereg a langyos
Magányba némán...Most beléje cuppan
Loccsanva, egy loncsos varangyos.


Harmat

Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
Tünő vizedbe megmosom.


Bogáncs

Kiváncsi bogáncs rég vigyázza már,
Hogy jön és hogy megy az utas;
És lelegeli egy szamár.


Aggastyán

Fehérhajú, bús aggastyán mereng a
Családja sírján. Háza puszta most.
Jaj, bong a donga és leng a gerenda.


Prücsök

Ó kis prücsök, beh vidám a dalod.
Ki sejti, hogy majd nemsokára
Halott leszel te is, halott, halott?


Csatatér

Vén harcmezőn Tavasz gyújt sugarat,
Százhúszezer harcosnak életéből,
Mint egy futó álomból, ez maradt.


Telehold

Ó, telehold – ha volna egy nyele,
Ő lenne az én legyezőm
És én legyezném arcomat vele.


Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok.


Olaj

Ma éjjel a lámpámba, jaj,
nem volt olaj.
De ablakomba akkor behajolt
a hold.


Vajákolás

A hold ma éjjel izzón tündökölt.
Fehér cseresznyéskert lett a tüzében
A bús pamutfaföld!


Játék

Piros szitakötő!
Szakitsd le szárnyát s itt egy uj titok:
Arany pirositód!

[Fönt Takarai Kikaku (1661-1707) verse,
Bashō válaszverse:]

Aranypirositód!
Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő?
Piros szitakötő!


Tavaszi képecske

Virágzanak a szilvafák.
A Nap aranypalástban
a hegy ormára hág.


Boldog folyó

Táncolva száguld, a hulláma csattog,
A Nyár, az izzó, édes, buja Nyár
rá csókokat dob.


Vihar a pusztán

Vihar zörömböl szakadatlan.
Fél a szívem benn s künn is
így remeg most a vadkan.


Magány

Jó volna innen messze futni
és élni oly magányosan,
akár te, elhagyott kakukfi.


Őszi est

A száraz ágon komoran időz
egy óriás, fekete holló.
Megjött az Ősz.


Tél

Bús, téli fészek.
Várj, majd kizöldülsz s fölvernek dalukkal
a víg zenészek.


Uton

Kietlen, elhagyott vidék.
És itt, hol a madár se jár,
bealkonyul az őszi ég.


Emlékezés

Mikor virágos minden ut
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut.


Jer, kisfiam...

Jer, kisfiam, mesélni kezdek.
A dinnyeföld tarkán virágzik.
Akarsz-e egy gerezdet?


Csönd

Nyugalmas, csöndes est...
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt.


Babonás holdfény

A holdsugár, mint az ezüst eső dült
s én hajnalig járkáltam künn a tónál,
akár egy őrült.


Tejut

Hogy zug a tó.
De fönn az égen az arany Tejútnak
nyugodt, nagy ive látható.


Havas táj

Hóförgeteg...
Ott a sürüben, a kis házikóban
él egy magányos agg s beteg.


Idill

A tüzhelyen parázs dereng.
Fönn a fehér falon a vándor
árnyéka leng.


Szegénység

Jöjj el barátom, bár kopott tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik,
hogy az embert alig csipik.


Vadkacsák

Az éj borult az Óceánra távol.
Most vadkacsák halk hangja rí fehéren,
és a sötét derengve fölvilágol.


Majom

Zúg a hideg zápor. Te meg se látod.
De a majom bőg.
Szegény, szeretne egy esőkabátot.


Magasan

A szirt-tetőn haladtunk
s a fellegekbe szárnyaló pacsirta
dalolt alattunk.


Szentjánosbogár

Szegényke nappal mily kopár.
Csak egy fakó,
pirosnyakú bogár.


Remete

Áll a kemény tölgy és semmit se lát.
Meg is veti
a csillogó cseresznyefát.


Válás

Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.


Tücsök

Dalolva halt meg. Mit hagyott itt?
Egy asszu, vézna tetemet,
mit a futó por betemet.


Nyomoruság

Az évtől elbucsuztam.
De kalapom a régi nyári-szalma
s lábam botolva csusszan
a téli sárba, rossz gyökérpapucsban.


Varjú

A csunya varjú –
mily szép is, így reggel,
ha hóvihar fú.


A jóltevő

Ha a mezőn az éjfél fagya metsző,
kabátja szárával takargat
egy jószivű madárijesztő.


Utolsó haiku

A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem...

 

Bushi
(小野蕪子 Ono Bushi, 1888-1943)

Macska, napraforgóval

Kölykét viszi a macska morgó
szájába. S mint a tigris.
Köröskörül lángol a napraforgó.

 

Buson
(与謝蕪村 Yosa Buson, 1716-1783)

Múlt

Mult.
Lassú napok begyüjtött gabonarendje,
mely egy pajtába hullt...


Próza

Fülemüle!
Itt két pofára habzsol egy család,
hogy szétáll a füle.


Fésű

Hálószombámban, a sötétben
a rémület jéggé fagyasztott:
holt feleségem fésűjére léptem.


Harang

A templomi harang bronzán libegve
alszik
egy csöppnyi lepke.


Eső

Nézd, a csepergő
esőbe sétál
egy háncs-kabát meg egy esernyő.


Vakember

Ma oly csudásan tündököl a hold.
Egy vak nekem jött
s ő is kacagott, hogy belém botolt.


Rablóvezér

Úgy ég a hold, hogy minden szív megolvad.
Még a rablóvezér is
versben dalolja meg a holdat.


Sárga őszirózsa

Lámpám tüzétül
a sárga őszirózsa
nézd, elfehérül.


Patak

Mikor májusban az eső szakad,
milyen szilaj,
önérzetes a legkisebb patak.


Tanyai képecske

Egy kis majorba, messze valahol
virágban állnak a barackfák.
A házalóra mérges eb csahol.


Őszi éj

Az őszi éjbe – mily bolond dolog –
akármit is tegyek,
apámra és anyámra gondolok.

 

Chigetsu-ni
(川井智月尼 Kawai Chigetsuni, 1632-1706)

Apácabéka

Lásd, árpaszalmából fonok tenéked
remeteházat,
apácabéka,
mert lelked édes és szelid alázat.

 

Chiyo-ni
[Kosztolányinál: Csigo-Ni / Tcsiyo]

(千代尼 Chiyo-ni, 加賀の千代女 Kaga no Chiyo-jo, 福田千代尼 Fukuda Chiyo-ni, 1703-1775)

Halott fiacskám

Halott fiacskám merre költözött?
Mily égi réteken
kerget szitakötőt?


Kutvödör

A kutvödört benőtte a szulák.
Szines harangja kedvesen zizeg...
Inkább a szomszédtól kérek vizet.


Özvegység

Mióta meghalt az uram,
alkonyba, reggel,
a szunyoghálón csak a Semmi néz rám
üres szemekkel.

 

Choji
(中内蝶二 Nakauchi Chōji, 1875-1937)

Ó-év

Elillan az év, nincs nyugsága nálam.
Utána nézek
két tenyerembe hajtva állam.

 

Dansui
(北条団水 Hōjō Dansui, 1663-1711)

Madárijesztő

Még a ruháját is kölcsönbe kapja,
de a Császárnak sem köszön
rozzant, kevély kalapja.

 

Etsujin
[Kosztolányinál: Ecsujin / Ecsuzsin]
(越智越人 Ochi Etsujin, 1656?-1702)

Tanács

Vigyázva hajtsd most a lovat.
A tomporára a tavaszi hold ir
szép rajzokat.


Szeretet

Elmult megint egy év. Élek magam.
Kerülöm az apám, anyám,
hogy meg ne lássa koraősz hajam.


Tájképecske

Az éjszakán holdfény zizeg.
Vén templom alján, a hegyen
Hántolják a rizset.

 

Ekiken
(貝原益軒 Kaibara Ekiken, 1630-1714)

Mult

A mult, a mult
a porba hullt.
Mint röpke éj, oly gyorsan elhaladt.
Jaj, mit álmodtam nyolcvan év alatt.

 

Fugyoku
(伊藤不玉 Itō Fugyoku, 1648?-1697?)

Hamutálca

A holdvilágos táj oly isteni,
hogy nem merem
hamutálcámat sem kiönteni.

 

Gekkyo
(江森月居 Emori Gekkyō, 1745-1824)

Csalogánydal

Estente hallani
és éneke
mégis oly édes, friss és hajnali.

 

Gomei
(吉川五明 Yoshikawa Gomei, 1730-1803)

Lepkék

Miért röpülnek mindig úgy a lepkék –
kérdezgeted tőlem. Hogy tudjam azt?
Talán keresik az eltűnt Tavaszt.

 

Hokushi
(立花北枝 Tachibana Hokushi, 1665?-1718)

Házam leégett.
Lehulltak a virágok is.
Így ér mindenki véget.

 

Ikenishi Gonsui
[Kosztolányinál: Raizan]

(池西言水 Ikenishi Gonsui, 1650-1722)
Nem Raizan, hanem Ikenishi Gonsui verse.

Apáca

Mily bús kép! Az őszi réten
apáca áll s körötte rovarok
zúgnak setéten.

 

Ismeretlen költők

Vándor

Most a tücsök cirippel.
Jaj, én hazám. Magányos arcomat
A puszta földre rejtem itt el.


Barát

Elvágtat a felleg.
Eltün a barát is.
Csak arca marad meg.


Hab

A vizen a tajték
Nem jut a partig.
Eltünik. Én is.
Semmise tart itt...

 

Issa
(小林一茶 Kobayashi Issa, 1763-1828)

Verebek,
Árvák ti is, hadd játszadozzam
Veletek


Béka

Kis, árva béka, mért riadsz te vissza?
Ne félj, ne félj.
Ismerj meg engem. Itt barátod: Issa.


Légy

Ne üsd agyon a kis legyet.
Nézd, tördeli kezét.
Úgy kér kegyet.


A dalnok

Mindig egyformán énekel
a kis fülemüle.
Nem nézi, hogy a lomb alatt
kegyelmes úr ül-e?


Egy milliomoshoz

Tudod, mi énnekem a pénz,
arany-, ezüst-, kincs-garmada?
Mint bambuszon a hajnal harmata.

 

Jakushi
(斎藤雀志 Saitō Jakushi, 1850-1908)

A vig csavargó

Milyen hideg a hó, mert nincs velem
a vig csavargó:
a Szerelem.

 

Joso
(内藤文草 Naitō Jōsō, 1661-1704)

Bagoly

Úgy lángol a hold most, hogy egy bagoly
káprázva az eresz alá bújt
s ott silbakol.


Ezüst

A téli holdvilág fakó
ezüstje hull ezüst hajamra –
olyan hideg, akár a hó.


Vadkacsa

A mély vizekből ugy bukik elő
a vadkacsa,
mint egy csodákat látott bölcselő.

 

Kako
(可幸 Kakō, ?-?)

Legyezőárus

Szellős, hűsítő legyezőket árul,
izzad szegény,
pedig egész orkán fúj a nyakárul.

 

Kiichi
(田邊機一 Tanabe Ki-ichi, 1856-1933)

Gyémánt

Gyémánt van-e szebb, van szebb nála még,
mint nyáron
a jég?

 

Kigin
(北村季吟 Kitamura Kigin, 1623-1705)

Szerelem

Szívembe forró vágy remeg föl.
Kérdezte, mért fogytam le így?
Zokogva mondtam: „A melegtől.”

 

Kikaku
(宝井其角 Takarai Kikaku vagy Enomoto Kikaku, 1661-1707)

Koldus

Koldus, de én irígykedem reája.
Nincs semmije.
Ám az egész Föld s Ég az ő ruhája.


Kakuk

Kakuk, miért ébresztettél föl engem?
Megöl a bánat.
Álmomban őt láttam, halott anyámat.


Játék

Piros szitakötő!
Szakitsd le szárnyát s itt egy új titok:
aranypirosítód!

[Ez Takarai Kikaku verse,
Kosztolányinál Bashōnak tulajdonítva,
Bashō válaszverse:]

Aranypirosítód!
Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő?
Piros szitakötő!

 

Kinsha
(Kinsha, ?-?)

Halászok

Hálót vetettek ők már sok-sok ízben,
de mégsem foghatták meg, ott maradt
a csillagok visszfénye lenn a vízben.

 

Kubonta
(久保田九品太 Kubota Kubonta, 1881-1924)

Valóság

Ha földre hull s hever az utak árkán,
Látod, papir és lelke sem volt:
csak sárkány.

 

Kyokusui
(菅沼曲翠 Suganuma Kyokusui, 1659-1717)

Harsány éj

Hideg az éj. Mi zúg olyan vadul?
A vizesés.
Harsogva a nagy Óceánba hull.

 

Kyoshi
(高浜虚子 Takahama Kyoshi, 1874-1959)

Kígyó

Eltünt a kígyó, útnak is erednék,
de ott a fűben a szeme
reám mered még.

 

Masaoka Shiki
(正岡子規 Masaoka Shiki, 1867-1902)

Ellentét

Mi fönség.
A kert fehér fagylaltján
piros gyümölcs ég.


Rekkenő éjszaka

A nyári éj oly kábitó.
Álmatlanul virraszt benn a kalitban
szegény rigó.


Fehér pillangó

Fehér pillangó szállt a
gyöngyvirágra
s én szinte félek:
nem lélek?


Utolsó dal

Figyelj csak a tücsök dalára,
ha hangosan csattog az őszi éjben,
azt sirja, hogy majd meghal nemsokára.


Tavaszi éjszaka

Tavaszi láz.
Egy ember az utcán ballag magában
és fuvoláz.


Apám

Tücskök dalolnak este, mint a költők,
mindenki érti éneklésüket.
De – jaj – az én apám agg és süket.


Hajnalpír

A hajnali égen tündéri pír van.
De lásd, kilobbant,
míg róla ezt a kurta verset írtam.

 

Moritake
(荒木田守步 Arakida Moritake, 1472-1549)

Szirom

[Első változat]

Virágszirom szállott a földre
Ott a fagallyról? Tévedés.
Egy tarka lepke.

[Második változat]

Virágszirom szállott lebegve
Ott a fagalyról? Tévedés.
Egy tarka lepke.

 

Moshi
(Moshi, 19-20. sz.)

Az emberélet

Az emberélet gyönge dráma.
Csak egyszer adják.
Nincs több előadása.

 

Otsuji
[Kosztolányinál: Ocsuji / Ocsuyu]
(大須賀乙字 Ōsuga Otsuji, 1881-1920)

Hangom

Télen, mikor magamba ülök
s hallom tulajdon hangomat,
megrémülök.


Ősz

Késői ősz. Szines lepelt szőtt.
Nézd, fölruházta
a meztelen madárijesztőt.

 

Oemaru
(大伴大江丸 Ōtomo Ōemaru, 1719-1805)

Pille

Jaj, mily csodás is volna, hogyha egyszer
a hópihék közt a fehér idillbe
röpülne egy fehér, parányi pille.

 

Onitsura
(上島鬼貫 Uejima Onitsura, 1661-1738)

Ünnep

Virágban a cseresznyefák.
Mindenki izzó, víg selyembe pompáz
s benn a ruhákba ott zörög a csontváz.


Csalogány

Gyöngyös dalát hogy eldalolta már,
mi ő?
Kis, zöld madár.


Intelem

Nem senki az, meg is bizhatsz te abba,
ki elvirult
s ugy áll a Földön, mint virágtalan fa.

 

Ransetsu
(服部嵐雪 Hattori Ransetsu, 1653-1707)

Levél

Száraz levél.
Libbenve a sírkőre száll
És ott nyugtot talál.

 

Riyu
(河野李由 Kōno Riyū, 1660?-1705)

Szú

Künn a vihar haragja fú,
tépázza zsuptetőmet
s én hallgatom benn, hogy kopog a szú.

 

Rokkotsu
(佐藤肋骨 Satō Rokkotsu, 1871-1944)

Piros kötény

Tavaszi szél viháncol és a
teaházból piros köténnyel int ki
a gésa.

 

Ryota
(大島蓼太 Ōshima Ryōta, 1718-1787)

[Első változat]

Ragyog a holdfény reszketőn.
Ha meghalok és ujraszületek
Legyek fenyő a bérctetőn.

[Második változat]
Fenyő

Fönn jár a Hold.
Most hág az ég fennkölt ormára Ő.
Jaj, bérctetőn mért nem vagyok fenyő?

 

Ryokan
(良寛大愚 Ryōkan Taigu, 1758-1831)

Ablak

Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt, az ablakon.

 

Ryuga
(Ryūga, ?-?)

Orvos

Ujévkor igy szólott az orvos,
mig rázogatta jobbomat:
„Remélem, az idén is támogat.”

 

Ryusui
(吉田流水 Yoshida Ryūsui, 1691-1758)

Kisgyermek

Eltévedt kisgyermek. Nézd az árvát.
Sír-sírdogál.
És közbe fog egy szentjánosbogárkát.

 

Saikaku
(井原西鶴 Ihara vagy Ibara Saikaku, 1642-1693)

Hold

Rongyos, nyomorgó, kis faluk,
Nincsen virágjuk és haluk.
De gazdagok most, mert a hold
Rájuk hajolt.


Tavasz

Levetem tavaszi ruhám.
A szép Tavasz
ládám ölébe csillog ezután.

 

Seien
(Seien, ?-?)

Pacsirta

Zeng a pacsirta szédülő magasba,
s trilláival
a fellegek boltját is átlyukasztja.

 

Seibi
(夏目成美 Natsume Seibi, 1748?-1816)

Udvariasság

Kunyhóm előtt gubbasztok tétován.
A teleholdnak adtam át ma éjjel
vendégszobám.

 

Senryu
[Kosztolányinál: Kyoku]
(柄井八右衛門 Karai Hachiemon írói álneve 川柳 Senryū, 1718-1790)
Az Idegen költők, II. kötetében tévesen Kiyoku Sanjin nevén szerepel, de a vers valójában Karai Hachiemon, azaz Karai Senryū verse.

Gunyvers

„Áldott” iratta férje sirkövére
s a porbasujtott özvegy mindig ott van,
szavát betartva: - áldott állapotban.

 

Shicho
[Kosztolányinál: Si-cso / Sicso]
(鵜沢四丁 Uzawa Shichō, 1869-1944)

Lángész

Tudod, milyen a lángész?
Mint télidőben
a tébolyult hold, mely bandzsán reánk néz.


Szin

Ha a hangjára volna szin,
mi volna a Tavasz szine?
A karmazsin.

 

Shimpei
(Shinpei, ?-?)

Arcok

Nézz az arcokba mélyen.
Mindegyiken ott sír a vágy:
hogy mindörökre éljen.

 

Shirao
(加舎白雄 Kaya Shirao, 1735?-1792)

Hollófészek

A csúnya hollók –
ők is fészküket készitgetik,
mert a szülői szivek mind hasonlók!

 

Shokyu-ni
(八木諸九尼 Yagi Shokyūni, 1713-1781)

Ibolyák

Házam leégett.
De romjain az ibolyák kinyíltak.
Ők hoztak édes, áldott üdeséget.

 

Sodo
(山口素堂 Yamaguchi Sodō, 1642-1716)

Kettecskén

Az aratási hold tündér sütésén
megyünk haza,
két régi cimbora: az Árnyam és Én.

 

Soseki
(夏目漱石 Natsume Sōseki, 1867-1916)

Új cselédünk

Az új cseléd szólt: „Rózsa a nevem”,
s egyszerre elborzadt a lelkünk,
mert hátrafordult és a púpja feltünt.

 

Tama
(Tama kurtizán, ?-?)

Papírsárkány

Bezárva itt a Császárt kell szeretnem
s szól a zene.
Papirsárkány, emelj hátadra engem.

 

Taiu
[Kosztolányinál: Tai-a]
(小峰大羽 Komine Taiu, 1873-?)

Telefon

Ujévkor az első üdvözletek
nyájas szavakkal telefonva
futnak belé a telefonba.

 

Taigi
(炭太祗 Sumi vagy Tan Taigi, 1709-1772)

Rabmadár

Rab fülemüle, csattog boldogan,
harsány dalában olvad el a titka,
a rács, a rabság és kalitka.

 

Teishitsu
(安原貞室 Yasubara Teishitsu, 1609-1673)

Hold

Ringatja a teliholdat a derűs ég:
hideg, tömör és fényes gömbölyűség.

 

Toshi
(中島兎士 Nakajima Toshi, 1884-?)

Ellentét

A tájat édes, szüz hó este meg.
„Csak üzleti ügyben keressenek.”

 

Yaha
(志太野波 Shida Yaha vagy Yaba, 1662-1740)

Próza

Fülemüle!
„Tessék kalácsot, friss kalácsot”
Kiáltja egy hülye.


Zárt telek

Az ibolyák lármázva kéklenek
hiába áll a zárt telek felett:
„Tilos a bemenet!”