« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Bakos Ferenc: Egy kavics, ha pottyan
D. Plazanin haikui Bakos Ferenc fordításában
Bakos Ferenc haikui
Haiku in English

Vajda Andrea: Bakos Ferenc: Haiku hármaskönyv
Bakos Ferenc: Új ezredév
Bakos Ferenc: Katasztrófák
a kortárs japán haikuban

 

Bakos Ferenc japán haiku fordításai
A haiku évszázadai, klasszikus és kortárs japán haiku
Bakos Ferenc műfordításában,
Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000

 

Bakuszui (1720-1783)

Visszatérve
egy nemjárt ösvényen –
violák.

 

Basó (1644-1694)

Harangszó múltán
még tovább illatozik
a cseresznyelomb.

A vén tavacska, a!
ugró békára cuppant –
a víz hangja.

Egy fedél alatt
szuszogó kéjnőkkel –
holdfénymázas lóhere.

Macska bakfislány
árpán, szerelmen –
oly girheske!

Ne kövess engem:
sose légy kantalupdinnye
kettébeszelve.

 

Boncsó (?-1714)

Tűzrevaló ágfa
halomba
rügyezni készül.

 

Buszon (1715-1827)

Rövid szundítás –
felébredve,
elmúlt a tavasz.

Harmatos reggel –
ezek a nyeles serpenyők
csodálatosak!

Boldog utazó:
szúnyogriasztó kanóc,
holdsütötte fű.

Szilva-nézőben:
az örömnegyedben
új selyemövek.

A szilva illata
körüludvarolja
a teliholdat.

Hirtelen hűvös –
szobánkban régholt nőm
fésűje, láb alatt.

 

Csigecu úrnő (XVII. század)

Tücsök ciripel
a madárijesztő
ingujjából.

 

Csijo dzso (1701-1775)

A kút vödrében
hajnalkavirág –
én vízért jöttem.

 

Dzsósó (1662-1718)

Kása púpozva
egy tökéletes tálban –
újévi napfény.

 

Ekuni Sigeru
(江国滋 Ekuni Shigeru, 1934-1997)

lábadozón –
kenyerem majszolom
e koratavaszon

Április Bolondja –
némely hazugság bejött,
némelyik nem

zuhanyozás –
fiatal lány első szerelme
a lefolyón át

a sötétség –
miután a macskák is
bevégezték

a szumóbajnok
valami dzsesszt keres –
hosszú őszi éj

míly megható...
mindegyik tejesüveg sapkáján
ott a hó!

oly rideg oly ráncos
egy magános
dollárbankó

a hőségben
egy koldusgyerek szemén
túlcsordul a lélek

mélyen az őszben –
egy apátság udvarán
mekkora kőtáblák!

részegen a városban
hol domb hátán domb
köd mögött köd

téli lepke –
igen, női csuklón rebben,
odatetoválva

a tél hidege
belemar a határőr
kölyökképébe

 

Hokusi (1665-1718)

Házam leégett –
lám, még a cseresznye is
eldobta szirmát.

 

Issza (1763-1827)

Mindkettő öt jen:
egy csésze tea,
egy fülemüle.

Cseresznyevirág?
Erre mifelénk
a fű is virágzik.

Első kabóca:
az élet
komisz, komisz, komisz.

Verebek, kérlek
respektáljátok
öreg ágyneműimet.

Őszi szél –
a koldus átnéz rám,
felbecsül.

Ez éjszakán
téged is sürgetnek,
őszi hold.

Egyik fürdő
a másik után –
mekkora badarság!

Mától, legyeim,
szerelmeskedhettek bátran –
én távozom.

Kakukk énekel
nekem, a hegynek,
felváltva.

 

Jaju (1701-1783)

A rizsültető
átvizel
a cimbora táblájába.

 

Josino Josiko (1915-)

Asszony egyedül –
egész testével fülel
az égzengésre.

bejön egy férfi
és felkavarja
a vadnárcisz illatát

itt a kancsóban
kancsó-alakú víz
tavaszi víz

holdfényben
dupla-szirmú cseresznye
mikor a szimpla is sok

 

Kana dzso (XVII. század)

Reszketve együtt –
árpakalász,
pillangó.

 

Kató Kóko (1931-)

Míly ritka tökély –
köröttem peóniák,
napos esőben.


HÁROM PEÓNIA

A peónia
szirmain sok-sok csepp
még múlt éjszakáról

Porcelánfehér
szirma ragyog áttetszőn –
peónia napban

Szirmát hullajtja
duzzadó rozs felé –
éji peónia

 

Kikaku (1661-1701)

Kabóca-zene –
legyezőárus,
a bokrok közt szökdécsel.

 

Kitó (1740-1789)

A csalogány,
a ritkán látott,
ma kétszer jött.

 

Kjorai (1654-1707)

A szülőfalumban is
úgy alszom most,
akár egy utazó.

 

Kjoroku (1655-1715)

Kisebbek
még a gombócok is –
őszi szél.

 

Maszahide (1657-1727)

A csűr leégett –
most
láthatom a holdat.

 

Mijamoto Sugoe
(宮本修伍 Miyamoto Shūgo, 1913-)

Miyamoto Shugoe: Dancing Warblers
(Polymer Industry, 1997, Nakano, Tokyo, 99 p.) c. kötetből

 

Mokuszecu (XVII. század)

Hosszú nyári esők –
az árpa ízetlen,
mint a levegő.

 

Nacuisi Banja (1955-)
Türkiz tej
Nagyvilág, 2011. november, 837-843. oldal

Ha lenne célja a zen-nek - és a zen-eredetű költészetnek, a haikunak -, az bizonyára a szatori elérése volna: kis megvilágosodás a haiku írójában (a pillanatban, amikor témáját meglátja) és olvasójában (amikor beindul saját asszociációja). Nacuisi Banja haikui - ha egy szóval kéne jellemezni - meghökkentőek; szóhasználatban, gondolat-társításban egyaránt. (Ezen írói merényletet szinte polihisztori tudással műveli. Könyve fülszövege szerint: "Kevés költőre hatnak annyira a sajátjától eltérő kultúrák, mint Nacuisi Banja-ra.") És a meghökkenés, ha a vers villámfény-pillanatában annak valamiféle megértésével-átlátásával párosul, akkor - mentális működésben, s tán intenzitásban is - rokon-érzés lehet a megvilágosodással. Az itt sorakozó haikuk olvastán joggal kérdezhetné az olvasó a fordítótól: "Maga mindent ért ezekben a versekben?" A fordító csak egy paradoxonnal felelhet: "Nem egészen - de ha érteném, nem fordítanám…" Ennek feloldása pedig: a csaknem minden versben előforduló szokatlan, különös kulcsszó megtalálása, és e szó köré rendeződő szöveg megoldása, a fordító számára is felér egy kis szatorival. (Egyébként a költő hozzászólása a "Hogyan írjunk haikut?" vitához: "Az a szabály, hogy nincs szabály.")
B.F.

Égzengés -
a felhőkarcoló most
Bábel Tornya

Mélytengeri halként
felnézek
a téli égboltra

Zöld fák alatt
a férfi méltóságteljes
tengeralattjáró

A házban
pusztulását beteljesítve
nedves fecskeszárny

Folyótorkolat,
hol se kelő se nyugvó nap
anyámat hívom

Ez volna apánk?
Nem, csak egy óratorony
óra nélkül

Egy palackban
kettő is
Noé Bárkájából

Vörös szitakötő
a kimonó szegélyénél
sziklát szül a nő

A tetőtér felett
sírkőbolt és
rádióhullámok röpte

Rikító színű ég
ez Nacuisi Banja
kakasülője

Virágok vibrátója
a szigeten, hol elhal
egy főnix tüze

Kopár ágak,
ma éjjel a csillagok megint
sajtóhibák

Az ott az én agyam!
Vattafelhők közt
az a nyiladék

Napnyugta fénye,
átkelési kísérlet
prófétai esőben

Egyik belső szervem:
Kelet-Ázsia szatorijával
elszáradt rózsa

Az isten
egyetlen fuvallata:
infláció-forgószél

Az anya-barlang:
szivárványt lélegzik ki
majd elnyeli

A hold nap után lohol,
én teutánad,
Szelek Országa

A Japán Tengerbe
belemerül
a villám farka

Réges-rég ezelőtt
egy szökőkút
a tenger fenekén

A Nap Kertjében
bűzlik
egy cápa vérének csíkja

Istenek ásítása
lenne
a cseresznyefák halála?

Egy vad sas
szívélyesen meghíva
a tükrök szobájába

Felhők tengeréből
ide hallik a békák
rossz haikuja

Ez a tükör
megcsillan egy idegen
ágyéka fölött

Ott egy medve
vízesésbe öltözött
kikelet, ókori Japánban

Valahányszor megszületek
egy sárkány csontjából
mosolygok

A talpamon
bimbózó tyúkszem
és egy kétszínű felhő

Énekeljünk!
Éjszaka minden pórusa nyitva
a múmiának

Tavasz!
Egy buborék-sejt
egy buborék-szervben

Az asztalon
reggeli fénnyel világítva
én vagyok a hajkorpa

Ez a haiku
képtelen elérni a jégcsapot
a koponyában

Lila villám
Tokióban -
puskázás a vizsgán

Szöul tavasszal
egy televízió
a ruhásszekrényben

Egyszer volt hol nem volt
egy súlyos tükör
a sziget erdejében

Merénylet
egy fess öltözetű dáma ellen
a glicínia

Mi távozunk
és a kőpapagáj felizzik
az esti napban

Akácvirágok
szívják be a mi édes
semmiségünket

Nagyszerű vízesés:
te, aki haltál
elefánttal álmodva

Az ókori japán
első éve
obszidián sziklaszirt

Az én haikum:
kicsiny cédrus
kilenszázkilencvenkilenc éves

Hálás takaró
az okinawai Főnix Fa virága
lehullva

Erő Szikla
a nap és a hold
közösülése után

Morcos professzor
bizonyítványa:
átment az Egyenlítőn

Egy dal tört fel
a lótusz tóból
és követett engem

A tenger fölött
villám hágja
a Galaxist

A türkizből
tej zubog fel
decemberben

Egy sikamlós nemi szerv
meg egy másik
aranyat fialnak

Háromszáz éven át
kék fekete kék fekete
New York

Indián nyárban
hatalmas sziklán -
egy bozót meg egy templom

A vasárnapi
Mirabeau híd felett
átrepül egy toll

Komisz haikut írok
a festőnek, kinek kutyája
fáraó-kori

Ez a csendélet
mindennapi eledelünk -
Párizsban esik

Négyezer évvel
felvértezve a menhir
madárszót hallgat

A Csalagútban
szívem önmagában is
egy őszi vihar

Gyalogút visz
birkákhoz vagy az Atlantihoz
egy kőházikó

Mennyre mosolygó
óriás kőnél kezdődik
a kontinens

Ah, párás Japán
párássága
rabszolgád vagyok

Illúzió volna?
Szüleim háza,
a penész virágjában

Hevesre sikeredett
mennykőcsapás
elhagyom Japánt

Egyetlen lépőkő
a szellemnek -
hullámok hangja

Gleccserek mennek
háborúk múlnak
a barack teljes virágjában

"Aludj, aludj!"
esőcseppek mormolják
Dante Barlangjában

Köd, eső, villám
és álló éjszaka
lakodalmas nóták

Perzselő napon
tűt szúrok
egy tű lyukába

Frankfurtban
úgy sétafikálok,
mint egy vízibolha

Követve a holdat
a határtól
a hegyi templomig

Ünnepélyes
téli utazó
a szülővárosomba

Hófödte Fudzsi
professzor operál majd
professzort

Légbuborékok
operáció utáni íriszem
medúzák között

Égi vízesésből
alábukva
a Pápa repülni kezd

Repülő Pápa!
Kérünk, hullajtsd könnyed
Japán fölött

A pápai repülés
indítéka:
egy harmatcsepp

A Repülő Pápa
legjobb barátja: egy polip
a tenger fenekén

Alibimnek
egyetlen szemtanúja:
Repülő Pápa

Repülő Pápa
épp megfagyva a
Tienanman tér fölött

Van Gogh
elfelejtette volna lerajzolni
a Repülő Pápát?

Hébe-hóba
ő úszik a Galaxisban
Repülő Pápa

Háború
egy bambusz bokorban
Repülő Pápa

Vilniusi Labirintus:
a koldus délben közönyösebb
mint éjszaka

Vilniusi Labirintus:
egy érett alma
titkosírás

Vilnius éjjel…
méhecske vagyok
borostyánba zárva

Vörös könnyek
fekete vér
nyelvünk egy kaloda

A Csendes Óceán fölött
egyik szótól a másikig
szivárvány

Van-e haiku
csak mint egy aranytallér
sárból kiásva?

Apám és köztem
hegyek, folyók
és a tűz városai

Letűnt birodalom -
senki se birtokolhatja
az aranylótuszt

Kristálytiszta patak -
egy fehér gombát
rugdos a sámán

NACUISI BANJA (eredeti neve: Inui Maszajuki) kortárs haiku költő, 1955-ben látta meg a napvilágot Japánban, Aioi városában. 1981-ben a Tokiói Egyetemen művészeti mester-diplomát szerzett az összehasonlító irodalom és kultúra terén. 1992-től a tokiói Meidzsi Egyetem professzora. Haikui, bár azokat eredetileg anyanyelvén írja, számos publikációban hozzáférhetőek angolul. 1998-ban megalapítja a Ginjú ("dallal, verssel szórakozó") című, negyedévenként megjelenő nemzetközi haiku folyóiratot, melynek azóta is főszerkesztője és kiadója. 2000-ben társalapítója majd igazgatója is a World Haiku Association-nak; költői fesztiválok, haiku-konferenciák szervezője és résztvevője - ő a haiku műfajának egyik "utazó nagykövete". Folyóiratunk a költő eddigi munkásságát felölelő, 500 - japán és angol nyelvű - válogatott haikuját tartalmazó Turquoise Milk című könyvből merített. (Red Moon Press, 2011, Winchester VA, USA; a költő társfordítója és az előszó írója: Jim Kacian.) A magyar fordítás a versek angol változatából készült.
B.F.

 

Ranszecu (1654-1707)

Dinnye –
milyen jól
tartja magát.

 

Rjókan (1758-1831)

Hulló levelet
hozott eleget a szél
tűzrakáshoz.

A rabló
ittfeledte ablakomban
a teliholdat.

 

Siki (1867-1902)

Datolyaszilva!
Beléharapok, hogy rázendül
Hóryúji harangja.

Rizsaratás –
füst se lebben ma
a halottégetőnél.

Tavaszi eső –
ernyőm, legelőm:
e képeskönyvesbolt.

Vihar –
bambusztornácon végig
diók versenyfutása.

Kakastaréjok,
szálra úgy tizennégyen,
vagy tizenöten.

Ősz közelg –
zörgő, repedező
kabóca-váz.

Hangafűben,
szandáljaim még –
illatozón.

A fa kivágva,
korán hasad a hajnal
kisablakomnál.

 

Sikó (1665-1731)

Éjszakai hó –
a szomszéd kakasa
mérföldekről szól.

 

Sirao (1735-1792)

Holdsütötte éj –
róka tüsszent
dinnyevirágtól.

 

Siszeki (1676-1759)

Öreg combjaim –
milyen vékonyak vagytok
a tűz fényénél.

 

Sóha (?-1771)

Szégyenletes –
halott fű
tücsökketrecben.

 

Sozan (1717-1800)

A vendég elment,
mondom fennhangon,
a kályhát cirógatom.

 

Susiki (1669-1725)

Az elválás hidege –
apa és fia
egy paplan alatt.

 

Szató Kazuo (1927-)

Szálanként
tavaszi szelet nyújt át –
a virágárus.


TIZENKÉT MACSKA
Tizenkét macskát tartok. Ők az én macska-haikuim.

Újév hajnalán
megengedem : hívd házam
macskalaknak.

Tuskó, idei első –
még elébb macskák
kiebrudalása.

Tavaszi éj,
mikor macskáéknál
vékony szemöldök a divat.

Öreg kandúrunk
hunyorog bölcsen
titkos viszonyom felett.

A nyár közelg, s ők…
új ásítást tanulnak
feleségemtől.

Kölyöksír helyének
sarlózom.
a nyári füvet.

Két monszun-eső közt;
a holdfény-derítette padon –
macska.

Állatorvos jő
túlzón dicsérve
hortenziámat.

Őszi szél –
a szoba minden sarkába
jut egy-egy macska.

Oldalánál
tépett molylepke-szárny –
immáron alszik.

Ajtóüvegen át
macskánk keresztülnéz
a téli verében.

Szilveszter este...
mind a tíz cica-zsöllye
elkelt előre.

 

Szódó (1614-1716)

Késői tavasz:
sápadó rózsa,
keserű rebarbara.

 

Szokan (XVII. század)

Hideg, igaz,
de ne próbáld a tüzet,
hó-Buddha!

 

Szora (1649-1710)

Szárnyaló pacsirta –
fiókája
koplalni fog.

 

Szute dzso (1633-1698)

Vannak az égben
rövidre szabott szoknyák,
nyári hold?

 

Taigi (1709-1772)

Meditáció:
kövér szúnyogok
lakomája.

 

Takaha Sugjó (1930-)

A HAIKU EGY ÉVE

TAVASZ

A fülemüle
vétett egy hangjegyet
és el is hallgatott

Tavaszi reggel –
öt bicikli, aztán hat,
kisvártatva száz

Szilvavirágzás…
ág küzd ág ellen
egy darab szabad égért

Felhőkarcolóból
mind-mind petrezselyem
a tavasz zöldje


NYÁR

Májusi verejték
túlontúl szép
hogysem letörüljem

Profán hangot adva
ébredek
mennyei szendergésből

Láttam Ádámot,
hiszem, egy krátertóban
úszni Évával

Vendégként
egy tengerparti strandkosár
magánéletében…


ŐSZ

Reggelre napot,
estére holdat von fel –
virágosmező

Szidva büntetve
egy csillag világgá megy
le a tengerbe

Sörényeiken
gyerek-kezek maszatja –
körhinta-lovak

Mogyorótörés –
Eroszra nyíló szemek
versre nyíló szemek


TÉL

Csak egy jégcsapot
benne csillaggal küldj
északi hazámból

Szeretni, gyűlölni –
egyre megy – a szavak
télen fehérek

Nedves-fény-élű
korcsolyát lóbálva, igen,
valaki más felesége

„ÓH!”-t üvöltve
üdvözli az új napot
a jó öreg gleccser

 

Takahasi Sinkicsi (1901-1987)

LENNÉK

Minden élők közt
lennék édesburgonya
frissen kiásva.


FELHŐ

Én derűs vagyok
bármi történik – pamat
a tündöklésben.


DÉLUTÁN

Hajam hull, gyorsan –
délután indulok is
Kis-Ázsiába.


TÁVOLLÉT

Csak mondd azt:
„Úton van” – otthon már
ötmilliárd éve!

 

Tantan (1674-1761)

Reggeli dér –
a Fudzsi hegye,
mintha könnyed ecsettel.

 

 

ÉVSZAKOK
KLASSZIKUS JAPÁN HAIKU MŰFORDÍTÁSOK
BARCZIKAY ZOLTÁN és BAKOS FERENC fordításai
Nagyvilág, 2005/10. szám, 772-774. oldal


Hét vonással
az örrökkévalóság -
hamuba írva
....................................... Barczikay Zoltán

Téli haiku
fordításába fogva -
betakarózom
................................. Bakos Ferenc

A haiku honfoglalása, úgy tűnik, hazánkban is megtörtént. A legmarkánsabb bizonyíték erre Terebess Gábor - kinek elévülhetetlen érdemei vannak a műfaj elektronikus gondozásában - honlapja (www.terebess.hu), ahol a haiku címszó alatt már ezer költő és műfordító több mint húszezer haikuverse olvasható magyarul. És már tucatnyi magyar haiku-fórum is található a hálón; ezek közül a leginkább figyelemre méltó a http://forum.index.hu, melynek lapjain évek óta három levelező rovat is működik a műfaj bűvöletében. A "műferdítések" rovatban egy japánul tudó fiatalember, Barczikay Zoltán, egész kis műhelyt szervezett maga köré a klasszikus japán haiku honosítására: jegyzetekkel ellátott nyersfordításainak biztatására nemegyszer öt-hat rendszeres levelező is megírja a saját verzióját. Az alábbiakban én is ezt teszem: a néha szinte kész nyersfordításokból szemezve sorakoztatom az általam csiszolt darabokat.
B. F.


újévi boldogság?
mikor rizslepényből elég
csak a két porció?
(Issza)

Jáde folyócska
újévi vizét kínálja
hajnalpírral
(Szogjoku)

téli napon
kusza kalligráfiám -
hamuba írva
(Issza)

olvadó hó,
fényesre beretvált fej,
utazóruha
(Issza)

lepusztult ház,
jómagam is romokban, sebaj!
tavasz hajnala
(Issza)

nékem a tavasz:
tükör hátára festett
szilvafavirág
(Basó)

a macska árnyéka
épp csak súrolja
a bambuszrügyet
(Issza)

deríti szobám
holdfényt sokszorozva:
gyöngyvirágcserje
(Issza)

szemező-lecke:
tanítvány köszönt mestert
szilvafaággal
(Issza)

tavaszi este
kispárna idekészítve -
de kinek? kinek?
(Buszon)

virágzó fák közt
valahol árnyékban
duhaj játékosok
(Issza)

könnyű reggel
hová esti zápor űzött:
"Teázó a Fűzhöz"
(Issza)

szilvaágat törve
ráncos kezeimen
a virágillat
(Buszon)

még ha tavasz is!
küszöbömig, s ne tovább,
ibolyavirág
(Issza)

tavaszi eső -
kacsasült-szezon után
vidám hápogás
(Issza)

bazsarózsától
elváló méhecske:
boldog is, szomorú is
(Basó)

zuhatag vizén
Buddha unt virágai
tovasodródnak
(Buszon)

vénülök -
már az algahomok is csikorog
fogam alatt
(Basó)

békák:
énekükkel egybefűznek
nyáréjszakákat
(Issza)

rejtekhelyen,
hol fény se rebben -
egy tökéletes lótusz!
(Issza)

egy fűszál hívott,
s mit ad isten -
szentjánosbogár!
(Issza)

fű gyökere
majd ha borít, kakukk,
énekelj nekem!
(Ocuin)

hanyatló világ
telisteli zsúfolva
virágokkal
(Issza)

égő ház körül
nagy sürgés-forgás -
csúfolódó kakukk-hang
(Issza)

nyár, kabóca…
és a harmat-világ
harmatcsepp-könnyei
(Issza)

fenyő árnyéka
plusz egy tatami:
dolgozószobám
(Issza)

minden elmúlik,
ámde addig is:
kabócák zenéje…
(Basó)

magányomat
mélyítse csak kiáltásod -
kakukk, kakukk!
(Basó)

hé, lurkók,
fessetek harmadik szemet
a madárijesztőnek!
(Issza)

kiégett mezőn
hevesen gesztikulál
egy prédikátor
(Issza)

nem is gondolnád,
itt az ősz, itt van újra,
gyermek-Buddha!
(Issza)

kis selyemlepke,
téged már elragad:
első őszi szél
(Issza)

pöttöm fiunknak
kézre áll a kis-söprű -
sírlátogatás
(Issza)

ég mélyébe
tó mélyébe vesző
hullt levelek
(Taneda Szantóka)

őszi szél elől
oltalmat épp nálam remélsz
kicsi pillangó?
(Issza)

vén ágat török
öreg térdeimen -
micsoda küzdelem!
(Issza)

alhatnék
akár madárijesztő gúnyában -
éjféli fagy
(Basó)

söpörtem eleget…
feladom hát, újra hulló
őszi levelek
(Tan Taigi)

szobám sarkában
ne reszkess kis pók -
seprűm ma tétlen
(Issza)

fura levélzsák -
lepkebábnak palota,
így télvíz idején
(Buszon)

világi szelek
tépázzák kunyhócskám -
bévül öregszem
(Iio Sógi)

mily szégyenletes:
gyerekek hó-Buddhája
kacag enyémen
(Issza)

hó-roppantotta
bambusz-törzs hangja
mélyen az éjszakában
(Buszon)

kertem söprése -
feledtük tán a havat,
vén harcostárs?
(Basó)

öblön átkelve
sehol egy szárcsa -
csak a dermesztő hideg
(Buszon)

öt lábnyi hó -
alatta tán meglelem
végső nyughelyem
(Issza sírverse)

egymagam járok
négyszemélyes táncot -
búévfelejtő!
(Issza)

* * * * *