Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Az Upanisadokból (Weöres Sándor fordítása)

UPANISADOK

BRIHADÁRANYAKA
CSHÁNDÓGJA
AITARÉJA
KAUSÍTAKI
TAITTIRÍJA
TALAVAKÁRA
PRASNA
MÁNDÚKJA
ÍSA
KATHA
MUNDAKA
SVÉTÁSVATARA

Fordította: Tenigl-Takács László
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

A fordítás alapjául szolgáló művek:
Shastri: Upanisat samgrahah, Delhi, 1980.
Deussen: Sechzig Upanishad's des Veda, Leipzig, 1897.
Patrick Olivelle: Upanisads, Oxford University Press, 1996.


Tartalom

Bevezetés

Brihadáranyaka-upanisad
ELSŐ FEJEZET Első szakasz / 1. A lóáldozat a mindenség Második szakasz 1-2. Az éhség-halál megteremtette a vizet, a földet és a tüzet 3. Az éhség-halál tűzzé, Nappá és széllé változott 4. Ész (manasz) alakjában szerelmeskedett a szóval (vács) és megteremtette az esztendőt 5. A szóval megteremtette a Védákat 6-7. Paripaként feláldozta magát. Harmadik szakasz / 1-7. A lélegzet (prána) a legkülönb életerő 8-18. A lélegzet átvitte a halálon a többi életerőket 19-24. A lélegzet azonos az istenekkel és az áldozati énekkel 25-28. Az áldozati énekről Negyedik szakasz / 1. A Lélek (átman) azonos az Emberrel (purusa) 2. A Lélek félt 3-5. A Lélek megteremtette magából a férfit és a nőt 6. A Lélek megteremtette a világot, magánál hatalmasabbat teremtett 7. A Lélek névben és alakban a világba hatolt 8. A Lélek mindennél kedvesebb 9-10. A Brahman megteremtette magából a világot 11-15. A Brahman megteremtette a kasztokat 16. A Lélek minden lény világa 17. A Lélek megteremtette az észt, a szót és a lélegzetet Ötödik szakasz / 1-13. Legfinomabbak: az ész, a szó és a lélegzet 14-15. A tizenhat részes Teremtőúr a Hold 16. Az emberek, az Atyák és az Istenek Világa 17-20. Örökítési szertartás 21-23. A lélegzet a legkülönb életerő, a szél a legkülönb isten Hatodik szakasz / 1-3. A világ névből (náma), formából (rúpa) és tettből (karma) áll MÁSODIK FEJEZET Első szakasz / 1-16. Adzsátasatru és Báláki párbeszéde. Az Ember (purusa) megnyilvánulásai 17-20. A Lélek az álomban és a szív üregében Második szakasz / Az istenek az emberi szemhez kapcsolódnak, az ősi bölcsek az érzékszervekkel azonosak Harmadik szakasz / 1-3. A Brahman azonos a Nappal, a széllel és a levegőéggel 4-6. A Lélek a szemben lévő kicsiny Emberrel azonos Negyedik szakasz / 1-11. Jádnyavalkja és Maitrájaní párbeszéde Minden a Lélekből születik, és abba tér vissza 12-14. Nincs tudat a halál után. A megismerő Lelket nem lehet megismerni Ötödik szakasz / Méz-tan. A Lélek és a Brahman, mint a mindenséget összetartó erő Hatodik szakasz / Tanítólista HARMADIK FEJEZET Első szakasz / 1-2. Hitvita Dzsanaka Udvarában. Jádnyavalkja tanításai 3-6. A szó, a szem, a lélegzet és az ész áldozópapok 7-9. Az áldozatról 10. A lélegzések az áldozati énekkel azonosak Második szakasz / 1-9. A nyolc megragadó innen és onnan 11-13. A halál után csak a tettek (karma) maradnak fenn Harmadik szakasz / A lóáldozók misztikus útja Negyedik szakasz / A Lélek azonos az öt lélegzette, ez az, ami mindenben benne van Ötödik szakasz / 53 A Lélek az igazi pap célja Hatodik szakasz / A világsíkok Hetedik szakasz / A Lélek mint belső vezető (antarjámin) Nyolcadik szakasz / Minden az űrbe van beleszőve, ennek lényege pedig a mulandótlan (aksara) Kilencedik szakasz / 1-9. Az istenek értelmezése 10-17. Az Ember (purusa) megnyilvánulási formái a lételemekben 18-25. Mindenek alapja a szív 26-27. Az öt lélegzés 28. Költemény az ember-fáról NEGYEDIK FEJEZET Első szakasz / 1. Jádnyavalkja tanítása Dzsanaka udvarában 2-7. A Brahman azonos a szóval, a lélegzettel, a szemmel, a füllel, az ésszel, a szívvel, és mindezek alapja az űr Második szakasz / Az Ember azonos Indhával és Virádzsal, akik a szív üregében laknak Harmadik szakasz / 1-6. A Lélek az ember világa 7-14. A Föld és a Menny a Lélek két világa, ezeket köti össze az álom 15-19. A Lélek vándorlása az ébrenlét, az álom és a mélyálom állapotaiban 20. Hita-erek a szívben 21-32. A Lélek a mélyálomban vágytalan, nem tapasztal 33. A tudás és a vágytalanság a legfőbb üdv 34-38. A Lélek távozása a halálba Negyedik szakasz / 1-6. A Lélek vándorlása egy másik testbe 7-21. Versek a Lélek tudásáról 22-25. A Lélek az igazi pap célja Ötödik szakasz / Lásd a második fejezet negyedik szakaszt / Hatodik szakasz / Lásd a második fejezet hatodik szakaszt / ÖTÖDIK FEJEZET Első szakasz / A Brahman az égbolt Második szakasz / Pradzsápati tanítása az isteneknek, embereknek és az ördögöknek Harmadik szakasz / A Brahman azonos a szívvel és a mindenséggel Negyedik szakasz / A Brahman a valóság Ötödik szakasz / A Brahman a valóság és a Nap Hatodik szakasz / A testetöltött Lélek a szívben Hetedik szakasz / A Brahman a villám Nyolcadik szakasz / Hódolat a szónak Kilencedik szakasz / Agni Vaisvánara a testi hő ropogása Tizedik szakasz / A halál utáni út Tizenegyedik szakasz / Az igazi lemondás Tizenkettedik szakasz / A Brahman az étel és az életerő Tizenharmadik szakasz / A lélegzet himnusz, dal, varázsige és kormányzás Tizennegyedik szakasz / Minden benne foglaltatik a gájatrí metrumban Tizenötödik szakasz / = Ísa-upanisad 15-18. HATODIK FEJEZET Első szakasz / 1-6. A lélegzet: a legszentebb, a legnagyobb jótevő, az alap, az elérés, az otthon, a szaporodás 7-13. A lélegzet a legkülönb életerő 14. At életerők hódolnak a lélegzetnek Második szakasz / 1-8. Praváhana tanítja Svétakétut és Árunit 9-16. A Lélek a halottégető máglyáról az Istenek vagy az Atyák Útjára lép Harmadik szakasz / Italáldozat-szertartás leírása Negyedik szakasz / 1. Mindenek lényege a férfimag 2. Pradzsápati megteremti a nőt 3-4. Szerelmi varázslás asszonyok elnyerésére 5. Rítus éjjeli magömlés elhárítására 6-9. Szerelmi varázslás asszonyok elnyerésére 10. Rítus a fogantatás elkerülésére 11. Rítus a fogantatásra 12. Rontás a hűtlen asszony ellen 13. Tennivalók havivérzés idején 14-22. Rítusok a gyermek születésekor és utána Ötödik szakasz / Tanítólista

Cshándógja-upanisad
ELSŐ FEJEZET Első szakasz / 1-4. Mindenek lényege a felcsendítés (udgítha) 5-10. A szó és a lélegzés az OM-ban egyesülnek Második szakasz / A lélegzet e legkülönb erő Harmadik szakasz / 1-2. A lélegzés és a Nap egy 3-5. A szétlélegzés (vjána) azonos a felcsendítéssel 6-7. A felcsendítés minden 8-13. A varázsének őrző istenségei Negyedik szakasz / Az istenek az OM-ban rejtőztek el Ötödik szakasz / A felcsendítés, az OM és a Nap azonosak Hatodik szakasz / 1-5. A lételemek a himnuszon és a dalon alapulnak 6-8. A Napban lévő Ember mítosza Hetedik szakasz / 1-4. A képességek a himnuszon és a dalon alapulnak 5-9. A jobb szemben lévő Ember Nyolcadik - Kilencedik szakasz / Silaka, Csaikitájana és Praváhana párbeszéde. A felcsendítés az űr, minden ebből származik Tizedik - Tizenegyedik szakasz / Usaszti tanítása az áldozópapoknak. Az előének a felcsendítés és az utóének istenei a lélegzet, a Nap és az étel Tizenkettedik szakasz / A kutyák felcsendítése Tizenharmadik szakasz / Áldozati varázsigék magyarázata MÁSODIK FEJEZET Első szakasz / A dal (száman) jó (szádhu) Második - Hetedik szakasz / Az ötrészes dal a világokban, az esőben, a vizekben, az évszakokban, nyájakban, az életerőkben Nyolcadik - Tizedik szakasz / 1-4. A hétrészes dal a beszédben, a Napban, a dalban Tizedik szakasz / 5-6. A dal elvezet a Napba Tizenegyedik - Huszonegyedik szakasz / A különféle dallamok az életerőkben, a tűzben, a szerelemben, a Napban, az esőben, az évszakokban, a világokban, a nyájakban, a testben, az istenekben, a mindenségben Huszonkettedik szakasz / Az istenek felcsendítése, hangzók és istenségek Huszonharmadik szakasz / A Teremtőúr a Bhúh, Bhuvah és Szvah varázsigékkel teremtette a világot. Ezekből kélt ki az OM Huszonnegyedik szakasz / Áldozás a Vszuknak, a Marutoknak, és az Áditjáknak HARMADIK FEJEZET Első - Ötödik szakasz / A Nap az istenek méze. Ennek lépei a világtájak és a Védák Hatodik - Tizedik szakasz / Az istenek ezt a mézet fogyasztják Tizenegyedik szakasz / A Brahman túl van az időn Tizenkettedik szakasz / 1-6. A gájatrí dallam a mindenség 7-8. A Brahman a külső és a szíveb belüli űr Tizenharmadik szakasz / 1-6. A szív öt nyílása és az öt lélegzet 7. A mennyei fény azonos a testi hővel Tizennegyedik szakasz / 1. Az ember tettekből áll 2-4. A Lélek mindennél kisebb és hatalmasabb Tizenötödik szakasz / A mindenség kincsesláda Tizenhatodik szakasz / Az emberi élet szóma-áldozat Tizenhetedik szakasz / A beavatás, démonűzés, dicshimnusz, szabályozás, áldozati adomány és merítkezés magyarázat Tizennyolcadik szakasz / A Brahman külső negyedei a tűz, a szél, a Nap és a tér, belső negyedei a szó, a lélegzte, a szem és a fül Tizenkilencedik szakasz / A Brahman a Nap. A világtojás mítosza NEGYEDIK FEJEZET Első - Harmadik szakasz / 1-4. Dzsánasruti Pautrájana és Raikva története. Minden a szélbe és a lélegzetbe száll Harmadik szakasz / 5-8. Saunaka és Abhipratárin története. Minden a virádzs dallam, és ez az étel evője Negyedik - Kilencedik szakasz / Szatjakáma és Háridrumata története. A Brahman tizenhat részből áll: Kelet, Nyugat, Dél, Észak, Föld, Levegőég, Ég, Óceán, tűz, Nap, Hold, villám, lélekzet, szem fül, ész Tizedik - Tizennegyedik szakasz / Upakószala és Szatjakáma története. A Föld, a tűz, az étel és a Nap az otthoni tűzzel; a víz, a tér, a Hold és a csillagok az ételfőző tűzzel; a lélegzet, az űr, az ég és a villám pedig az áldozótűzzel azonos Tizenötödik szakasz / A szemben látható Ember és az Istenek Útja Tizenhatodik szakasz / A szél, az életerők és a hajnali áldozás Tizenhetedik szakasz / 1-3. A teremtőúr kiköltötte a világokat és a Védákat 4-10. A Bhúh, Bhuvah és a Szvah varázsigék ÖTÖDIK FEJEZET Első szakasz / A lélegzet a legkülönb életerő, minden az ő étke Második szakasz / 1-5. Az előző szakasz / folytatása 6-8. Italáldozat leírása Harmadik - Tizedik szakasz / Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 6.2. Tizenegyedik szakasz / Asvapati tanítása a mindenember Lelkéről (átman vaisvánara) Tizenkettedik - Tizennyolcadik szakasz / A lételemek a Lélek testrészei Tizenkilencedik - Huszonnegyedik szakasz / 158 Az öt lélegzés és az érzékszervek HATODIK FEJEZET 160 Első szakasz / Uddálaka tanítja Svétakétut Második szakasz / A Létből (szat) lett a hő (tédzsasz), a víz (ápasz) és az étel (anna) Harmadik szakasz / A Lét az élő Lélekkel szétáradt a világban Negyedik szakasz / A három minőség a lételemekben Ötödik - Hatodik szakasz / A három minőség az emberben Hetedik szakasz / Legfontosabb a víz és a lélegzet Nyolcadik szakasz / 1-2. Uddálaka tanítása az álomról 3-7. Az éhség és a szomjúság magyarázata Kilencedik szakasz / A lét mindenben benne van. A nektár-hasonlat Tizedik szakasz / A folyó-hasonlat Tizenegyedik szakasz / A fa-hasonlat Tizenkettedik szakasz / A mag-hasonlat Tizenharmadik szakasz / A só-hasonlat Tizennegyedik szakasz / A bekötött szemű ember hasonlata Tizenötödik szakasz / A haldokló Lelke az egyetemes Lélekbe száll Tízenhatodik szakasz / A tüzes fejsze hasonlat HETEDIK FEJEZET Első szakasz / 1-3. Szanatkumára tanítása Náradának 4-5. A név Második - Tizenötödik szakasz / A beszéd, az ész, az akarat, az eszme, az elmélyedés, a megismerés, az erő, az étel, a víz, a hő, az űr, az emlékezés, a remény, a lélegzet Tizenhatodik - Huszonhatodik szakasz / Az igazság, a megismerés, a gondolkodáa, a hit, a termékeny talaj, az öröm, a hatalmasság NYOLCADIK FEJEZET Első szakasz / A Brahman városa és a szív ürege Második szakasz / Az igazság vágyával minden elérhető Harmadik szakasz / Az igazság a szívben lakozik Negyedik szakasz / A Lélek a gát, ami szétválasztja a világokat Ötödik szakasz / A tanítványság (brahmacsarja) Hatodik szakasz / Az életerők a szívből a Napba szállnak Hetedik szakasz / Pradzsápati tanítja Indrát és Virócsanát Nyolcadik szakasz / A víztükörben lakozó Lélek Kilencedik - Tizedik szakasz / Az álomban lakozó Lélek Tizenegyedik szakasz / A mélyálomban lakozó Lélek Tizenkettedik szakasz / A Lélek a halál után Tizenharmadik szakasz / Varázsmondás Tizennegyedik szakasz / A világ név és alak, ami az űrből származik Tizenötödik szakasz / Tanítólista

Aitaréja-upanisad
ELSŐ FEJEZET Első szakasz / 1-2. A Lélek megteremti a világokat 3-4. A vizekből egy Embert emel ki, abból érzékszervek és lételemek születnek Második szakasz / 1-3. Az éhség és szomjúság tápláléka az Ember 4-5. A lételemek az érzékszervekbe költöznek Harmadik szakasz / A kilélegzés (apána) a legkülönb MÁSODIK FEJEZET 1. A Lélek első születése a férfimagban 2-3. A Lélek második születése a gyermekben 4-5. A Lélek harmadik születése az újraszületésben HARMADIK FEJEZET A Lélek - megismerés (pradnyána)

Kausítaki-upanisad
ELSŐ FEJEZET 1. Csitra tanítja Svétakétut és Uddálakát 2. A Lélek a halál után a Holdba száll 3. A Lélek az Istenek Útján 4-5. A Lélek a Brahman előtt 6. A Lélek és a Brahman párbeszéde MÁSODIK FEJEZET 1. Kausítaki tanítása. A Brahman a lélegzet 2. Az érzékszervek a begyűjtés istenei 3. Szerelmi varázslás leírása 4. Pratardana belső tűzáldozata 5. Kausítaki nap-hódolata 6. A Teremtőúr a Hold, minden az ő tápláléka 7. A hazatérő apa örökítési rítusa HARMADIK FEJEZET 1. Indra tanítása Pratardanának 2. Indra a lélegzet és a megismerő Lélek 3. Álomban minden a lélegzetbe húzódik vissza 4. A lélegzet a halál pillanatában magával vonzza a többi életerőt 5. Minden életerő a lélegzet része 6. A megismeréssel szárnyalt életerők 7. Megismerés nélkül az érzékszervek tehetetlenek 8. A megismerőt kell megismerni NEGYEDIK FEJEZET
= Brihadáranyaka-upanisad 2.1.

Taittiríja-upanisad
ELSŐ FEJEZET Első szakasz / A Brahman a szél Második szakasz / A hangtan magyarázata Harmadik szakasz / Az összekötés (szandhi) a világot összetartó erő Negyedik szakasz / Fohász Indrához Ötödik szakasz / Mahácsamaszja tanítása A Brahman a bhúh, bhuvah és szvah mantra Hatodik szakasz / A Lélek az előbbi mantrákkal lesz egyetemessé Hetedik szakasz / Az ötrétű mindenség Nyolcadik szakasz / A Brahman az OM Kilencedik szakasz / A lemondás, az igazság és a tanulás Tizedik szakasz / Trisanku fohásza Tizenegyedik szakasz / Fohász a tanítóhoz Tizenkettedik szakasz / Fohász a Brahmanhoz MÁSODIK FEJEZET 1. A Lélekből lett az űr, abból az étel, s ez az ember támasztéka. Az ételből álló (annamaja) Lélek 2. A lélegzetből álló (pránamaja) Lélek 3. Az észből álló (manómaja) Lélek 4. A megismerésből álló (vidnyánamaja) Lélek 5. Az üdvből álló (ánandamaja) Lélek 6. A Lélek a valóság 7. A Lélek az űrben üdvöt teremt 8-9. = Brihadáranyaka-upanisad 4.3.33. HARMADIK FEJEZET 1-6. Varuna tanítása Bhrigunak: A Brahman az étel, a lélegzet, az ész és a megismerés 7-10. A lélegzet és a test, a fény és a víz, a föld és az űr azonossága

Talavakára-upanisad
Első szakasz / A Brahman az igazi önvaló Második szakasz / A Brahman tudása Harmadik szakasz / A Brahman hatalmasabb az isteneknél Negyedik szakasz / Indra, mint a Brahmanhoz legközelebb álló isten

Prasna-upanisad
Első kérdés / A lélegzet és a birtok (raji) Második kérdés / A legfőbb isten a lélegzet Harmadik kérdés /Az öt lélegzet az emberben Negyedik kérdés / A Lélek és a lélegzet az álomban Ötödik kérdés / Mit lehet az OM-mantrával elérni Hatodik kérdés / A tizenhat részes Ember

Mándúkja-upanisad
1-7. A Lélek négy állapota 8-12. Az OM-mantra mértékei és a Lélek állapotai

Ísa-upanisad
1-8. Az Istenről 9-14. Az Isten megismerése 15-18. A Naphimnusz

Katha-upanisad
Első szakasz / 1-9. Nacsikétasz a halál házában 10-12. Első kérés: az apa megengesztelése 13-19. Második kérés: az égbe vivő tűz 20-22. Harmadik kérés: a halál utáni lét 23-29. Nacsikétasz megkísértése Második szakasz / 1-13. A Jobb és az előnyös 14-17. Az OM-szótag 18-19. A Lélek halhatatlan 20-25. A Lélek tulajdonságai Harmadik szakasz / 1. Az egyéni és az egyetemes Lélek 2-17. A Lélek, az elme és az érzékszervek Negyedik szakasz / 1-8. A belső Lélek 12-13. Az egyéni Lélek a szívben 14-15. A balga és a bölcs Ötödik szakasz / 1-5. Az egyéni Lélek a szívben 6-11. A Lélek újraszületése 12-15. A Lélek tulajdonságai Hatodik szakasz / 1-5. Az egyetemes Lélek tulajdonságai 6-15. A Lélek megtapasztalása a jóga útján 16-18. Az egyéni Lélek a szívben

Mundaka-upanisad
ELSŐ FEJEZET Első szakasz / Tanítólista, a lenti és fenti tudás Második szakasz / Az igazak és a hamisak áldozata MÁSODIK FEJEZET Első szakasz / Minden az egyetemes Lélekből származik Második szakasz / Az egyéni Lélek a szívben HARMADIK FEJEZET Első szakasz / Az egyéni és az egyetemes Lélek Második szakasz / Vágytalanság vezet a Lélek megismeréséhez

Svétásvatara-upanisad
Első szakasz / A Brahman: a világ, az egyéni és az egyetemes Lélek Második szakasz / Fohász a Naphoz, a jóga útja Harmadik szakasz / Az egyetemes Isten: Rudra-Siva Negyedik szakasz / Versek az egyetemes Istenhez Ötödik szakasz / Versek az egyetemes Lélekhez Hatodik szakasz / Szánkhja tanítások



Bevezetés:

A TEREMTÉS KÖLTÉSZETE
NÉHÁNY SZÓ AZ UPANISADOK BÖLCSESSÉGÉRŐL

A hindu filozófiai irodalom legismertebb és legfontosabb alkotásait tartja kezében a Kedves Olvasó. Tegyük hozzá rögtön: mikor a hindu filozófiát említjük, nem a szó modern értelmében vett bölcseletet értjük alatta, hanem szellemi utat és belső megtapasztalást. Mert India bölcsességének a kezdetek óta ez volt a magja, és ez is marad mindaddig, amíg ez a bölcsesség fennmarad.
Így hát az upanisadok sem pusztán bölcseleti művek. Nem érvelik, hanem kinyilatkoztatják, nem rendszerezik, hanem megéneklik a valóságot, helyesebben azt, amit a költészet, a mágia és a bölcselet még egybemosódó ősi korában az ember valóságnak hitt és akként valósított meg.
A bölcsességnek Indiában is a mítosz volt az alapja. A nomád kor énekmondói az istenek világára tekintő örök emberi vágyakozást himnuszokban énekelték meg, így alakult ki évezredek során az indoárja szellemi hagyomány legősibb, mítikus rétege, a Himnuszok Tudása, a Rigvéda.
Miután a nomád indoárja törzsek végleg otthonra leltek Indiában, a mítosz-költészet örökségébe a tradíció egy másik szála szövődött. A kialakuló papi rend a régi idők áldozati szertartásaiból és mágikus praktikáiból egy sajátos papi tudományt kovácsolt. Ennek az áldozati kultusznak a szöveggyűjteménye lett a második tudomány, a Varázsigék Tudása, a Jadzsurvéda.
A himnuszokat valószínűleg már a legősibb időkben is gyakran énekelték. Mindmáig fennmaradt a Rigvéda recitációjának ama sajátos éneklési módja, ami a különböző hosszúságú szótagokat különböző énekhangokon ejtette ki. Ezekből a kantillációs technikákból állt össze később a harmadik védikus tudomány, a Dalok Tudása, a Számavéda.
Bár a későbbi időkben újabb gyűjtemények is keletkeztek - a legfontosabb ezek közül a tűzkultusz köré rendeződő Atharvavéda, a Tűzpapok Tudása volt - az indiai gondolkodás főként az első három gyűjtemény Hármas Tudásából, a költészetből, a varázslásból és a dalból sarjadt. További fejlődését is ez magyarázza.
Az időszámításunk előtti első évezred elején felvirágzó papi műveltség termékenyítően hatott az ősi verbális hagyományra. A mítoszok, a legendák és az ezekre épülő áldozati misztika szellemi örökségét már nem egyes költők és látnokok ápolták, hanem egy külön erre a feladatra hivatott társadalmi osztály, a bráhmanák papi rendje. Ennek következtében a himnuszgyűjtemények mellett felszaporodott a prózában és versprózában elmondott magyarázó szövegek száma is. A bennük található ősi történetek és leírások egy része talán még a Rigvéda himnuszainak korából származik, többségük azonban minden bizonnyal egy későbbi kor terméke. A papi rend kiválóságát és elsőbbségét hangsúlyozzák, az pedig a nomád időkben még nem létezett. Így alakult ki a papi könyvek, a bráhmanák irodalma.
A kasztrendszer kialakulásával azonban megjelentek annak árnyoldalai is. A bráhmanák rendje hamarosan isteni parancsként nyilatkoztatta ki azt a tanítást, hogy egyedül a papság hivatott az ősi bölcsesség közvetítésére, és kiszorítani igyekezett a szellemi hatalomból a vele vetélkedő ksatriák harcosi rendjét. A harcos arisztokrácia nem hagyta ezt válasz nélkül, és megformálta önnön ideológiáját. A ksatria szellemiség figyelmen kívül hagyta a hivatásos papság dogmáit, és a bölcsesség útját leválasztotta a bemerevedett ritualisztikáról. Az ember szellemi célját - talán a régi időkre emlékezve - újra a közvetlen átélésben, a belső megtapasztalásban fogalmazta meg.
A harcosi kasztból született szentekkel egyidőben a bráhmanák körében is egyre több kiváló képességű gondolkodó lépett fel, aki nem elégedett meg a születés által elnyert papi méltóság mázával, hanem élő, megvalósított hagyományt akart.
E szellemi törekvések nyomán az időszámításunk előtti első évezred közepe táján a hivatalos áldozati kultika mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ugyancsak ősi erdetű aszketikus remete-élet. A papság és a nemesség legkiválóbb képviselői körében szokássá vált, hogy a családatyák idősödő fejjel erdei remetének mentek, hogy maguk is ténylegesen megvalósítsák a fiatal korban megtanult, felnőttként pedig követett hagyomány elveit. Az erdei remete-élet társadalmi hagyománya a bölcseleti művek új műfajait teremtette meg. Ekkor alakult ki az erdei tanítások, az áranyakák, és a titkos tanítások, az upanisadok irodalma.
Ezek az előzmények magyarázzák az indiai filozófiát alapvető módon meghatározó upanisad-gondolkodás sajátos, kettős karakterét. Az erdei bölcsek tanításai egyértelműen megtagadták a hivatalos papi rend megkövült eszmerendszerét, ez a tagadás azonban a legtöbb esetben egy valódi reformáció jegyében történt, és a tradíció ősi, még eleven szellemi síkjaira próbált visszanyúlni. Így hát, bár az upanisad-tanok a maguk korában meglehetősen modern szemléletet hirdettek, az upanisad szó a későbbi időkben olyan fogalommá lett, amely mégis a legősibb tudás élő átörökítését jelentette. Ez nem csak az upanisadok kerettörténeteiből derül ki egyértelműen, amelyek szinte mindig mester-tanítvány párbeszédre építkeznek, de ezt jelenti maga az upanisad szó is, amit szó szerint a "mester mellé telepedés" kifejezéssel lehetne fordítani.
Ha végigkövetjük azokat a változásokat, amelyek a szellemiség átalakulásával párhuzamosan a védikus hitvilágban és világképben végbementek, akkor fő vonalaiban kirajzolódik előttünk, hogy mi is az upanisadok alaptanítása. Már a Rigvéda késői himnuszaiban megfigyelhető az a törekvés, hogy a bonyolult struktúrájú ősi panteon isteneit az egyetlen Isten abszolút eszményképében egyesítsék. Ekkor több, átmeneti istenalak is kialakult: a papi rendet megjelenítő Imaúr (Brihaszpati), a Világteremtő (Visvakarman), a Teremtőúr (Pradzsápati), és a Szellemi Ember abszolút eszményképe, Purusa. Az új istenek kultusza a korábbi politeista és henoteista hitvilágot monoteista tendenciákkal kezdte átszínezni.
A későbbi századokban ezek az átmeneti istenalakok az egyetlen, egyetemes Isten különböző arcait, tulajdonságait kezdték megtestesíteni. Így alakult ki a papi kultúra hatására a Brahman, az emberi princípiumon (Purusa) keresztül megvalósuló és elmélkedéssel (Brihaszpati) megtapasztalható abszolút teremtőisten (Visvakarman, Pradzsápati) eszményképe.
Az upanisad-filozófia igen lényeges eleme, hogy ez az Istenség kifejezetten a konkrét, egyénre szabott tapasztalásban válik istenné, képes megtestesülni. Így hát az abszolút Isten keresése mindig az abszolút, legmélyebb emberi princípium keresését is jelentette. Ennek az emberi princípiumnak a megnevezésére a legrégebbi idők óta több kísérlet is történt. Egyes tanítók a lélekzettel (prána), mások a test melegével (tédzsasz), a Mindenember Tüzével (agni vaisvánara) azonosították, de eljutottak az élet (ájusz, dzsíva), az intellektus (csit), megismerés (pradzsnyá) absztrakt fogalmához is. Így alakult ki az emberben hőként (tédzsasz) testetöltő, élő (ájusz), lélekző (prána), megismerő (pradzsnyá) intellektusként (csit) megtapasztalható abszolút Lélek, az Átman fogalma.
A Brahman és az Átman fogalmával el is jutottunk az upanisad-filozófia céljához. Említettük már, hogy ez a bölcsesség nem lételmélet, nem teória. Amikor tehát az upanisad-filozófia céljáról beszélünk, leghelyesebb az upanisadot elmondó, író, meghallgató, olvasó, tanulmányozó ember célját érteni alatta. Ez a cél pedig nem az upanisadok értelmezése vagy pusztán gyönyörködés költői szépségükben, hanem minden vallási tanítás igazi lényegét jelentő szellemi út, önmagunk (Átman) és mindannyiunk (Brahman) legmélyebb valóságának megismerése és megtapasztalása.
A belső és a külső világ, az én és az Isten azonosságát sokféle úton próbálták megvalósítani az upanisadok korában. A legősibb módszer a rítus, az áldozat (jadnya) szellemi misztériuma volt. Szinte már a kezdeti időktől fogva társult ehhez egy másik módszer, a lemondás, az aszkézis (tapasz) útja, ami a szellemi akadályok felperzselésével próbálta a lelket alkalmassá tenni a legmélyebb megismerésre. Később az aszkézishez komplex, kiépített erkölcsi tanításrendszer is társult, így alakult ki a szellemi aszkézis módszere, az Igázás, a Jóga.
Az upanisad-tanítások így mindig valamilyen szellemi út részét képezik. Bár ezek a szellemi utak sokféle módszert és gyakorlatot követnek, megegyeznek abban, hogy elsődleges céljuk nem valami féle égi jutalom elnyerése, hanem szellemi állapotok közvetlen megtapasztalása, lényegretörő megismerés. Akár böjtölt egy törekvő, akár jóságos tetteket hajtott végre az emberi világban, akár az isteneknek áldozott, akár elmélyedésben boncolgatta önnön lelkének és tudatának törvényeit, a célja egy volt: a végső, mindent feloldó Tudás, a Véda állapotának megvalósítása.
Kövessük hát az upanisadok szellemét. Üljünk le a fűvánkosra e rég elporladt papok és harcosok körében, mossuk le lábunkról az út porát, töltsünk magunknak az italból, öntsünk egy kanállal az áldozótűzbe és hallgassuk ropogását - ahogy ők tették. Töprengjünk, helyeseljünk és vitázzunk, mélyedjünk el, szentelődjünk, mert ez a legfontosabb.
Bár az upanisadok tudása az Emberről, a Lélekről és a Brahmanról végtelen és ősöreg, mint maga az égbolt, mégis ránk vár. Soha nem zárul be, mindig újra tisztul egy újabb megismerésben. Hogy a tanítás ősi szavaival éljünk: ez a Tudás méz, a mindenséget kedvesként magához ölelő megtapasztalás. Az élettel együtt való, megfoghatatlan, nincsen külseje és belseje, újra meg újra végtelen.
Ez a Tudás az emberi tapasztalással egyidős, és mindaddig fennmarad, amíg tapasztalás lesz a Földön. Nem adja és kapja az ember, hanem minden nemzedékben újra meg újra testet ölt, és éppen ezt teszi ma is. Akkor hát e szellemiség nevében barátsággal köszöntöm elődeimet, fejet hajtok utódaim előtt, és a tollat leteszem ide a papírra.
Tenigl-Takács László



Brihadáranyaka-upanisad


A Brihadáranyaka-upanisad az upanisad-irodalom legismertebb és legfontosabb alkotása. Ősibb, prózában írt részei a Kr.e. 7. századból származnak, verses betétei néhány évszázaddal későbbiek. A mű Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanításai köré rendeződik, aki az indiai filozófia első név szerint is ismert filozófusa.
A mű első fejezete teremtésmítoszokból áll, amelyek a mindenséget a Brahman és az Átman princípiumából származtatják. A második fejezet egy igen ismert legendával, Báláki és Adzsátasatru király párbeszédével kezdődik, ennek során kirajzolódik előttünk a végső emberi lényeg mibenléte. Ugyanez a legenda a Kausítaki-upanisadban is megtalálható. A továbbiakban Jádnyavalkja is megjelenik. A Lélekről tanít. A fejezetet a híres méz-tanítás zárja, amely a világmindenséget, az emberi tapasztalást az istenek mézéhez hasonlítja.
A harmadik fejezet egy legendás filozófusi vita története, melynek során Jádnyavalkja kifejti az áldozat misztikáját, beszél a tapasztalásról, a halál utáni létről, a világ rendjéről, az istenségek titkos értelméről, de legfőképpen a Lélekről, melyet a világmindenséget és az emberi lényt belülről vezérlő isteni parancsként fogalmaz meg. A negyedik fejezetben Dzsanaka királyt tanítja meg az emberi tudatállapotok, az ébrenlét, az álom és a mélyálom ismeretére, valamint a Lélek vándorlására az újraszületések során.
Az ötödik fejezet nyelvmisztikai, metrikai, ritualisztikai értelmezések tarka füzére. A hatodik fejezet elején hosszabb értekezést találunk a halál utáni lét kérdéseiről. Ezután gyönyörű szerelmi varázslások leírását olvashatjuk. A fejezet - a második és a negyedik fejezethez hasonlóan - tanítólistával végződik.
A Brihadáranyaka-upanisad a fehér Jadzsurvéda vádzsaszanéji iskolájának hagyományában fennmaradt, igen híres papi könyv a Satapatha-bráhmana utolsó fejezete.

* * *

ELSŐ FEJEZET
Első szakasz

OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!

1. Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A Nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a félhónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

2. A nappal később teremtetett a paripának, előtte álló áldozó-szilkeként. A nappal méhe a Keleti Óceán. Az éjjel később teremtetett a paripának, mögötte álló áldozó-szilkeként. Az éjjel méhe a Nyugati Óceán. Ez a két szilke azért teremtetett, hogy az áldozati paripát körülvegyék.
Táltosként húzta az isteneket, harci lóként a tündéreket, vágtatóként az ördögöket, paripaként az embereket. Rokona néki az óceán, méhe néki az óceán.


Második szakasz


1. Kezdetben nem volt semmi sem. A mindenséget éhség és halál fedte be. Mert halál az éhség. Akkor az éhség megalkotta magának az észt, hogy megtestesüljön. Ezután ragyogva vándorolt. Mert ragyogott, megszületett a víz.
Azt gondolta: E ragyogás (arcs) örömömre (ka) szolgált!
Így keletkezett a ragyogó víztükör (arka). Öröme lesz annak, ki tudja, hogy miből lesz a ragyogás.

2. Mert ragyogás a víz. A víznek föle lett, az megcsomósodott. Ebből lett a Föld. Ő fáradozott ezen. És mert fáradozott, mert felhevült, ereje és verítéke tűzzé változott.

3. Háromfelé osztotta magát. Harmadából tűz lett, harmadából Nap, harmadából szél. Háromrészes lélegzetként szétfolyt mindenfelé. A fejéből lett a keleti égtáj, itt és ott voltak elülső lábai. A farkából lett a nyugati égtáj, itt és ott voltak hátulsó lábai. A két oldalából lett észak és dél. Hátából lett az Ég, hasüregéből a Levegőég, szügyéből ez a Föld. A Föld a vizekre támaszkodott.
Bárhová menjen is, ugyanígy megveti a lábát, ki tudja ezt.

4. Felkelt benne a kívánság egy másik test iránt. Ekkor az éhség, a halál ész-alakban szerelmeskedett a szóval. A kifröccsent mag lett az esztendő, mert az esztendő addig még nem létezett. Egy évig volt vele viselős, azután megszülte. Amikor az esztendő megszületett, rányitotta torkát, de az esztendő így kiáltott: Bhán! Ebből lett a beszéd (bhan).

5. De rájött: Ha mindössze ennyire vágyok, úgy ez az étel kevés lesz nekem.
És evvel a szóval, evvel a beszéddel mindent megteremtett, ami csak létezik: a himnuszokat, a varázsigéket, a dalokat, a ritmusokat, az áldozó lényeket és az áldozati állatokat. Ezután úgy határozott, hogy mindent elemészt, amit csak teremtett. Mert mindent elemészt (ad), ezért Aditivel azonos. A mindenség elemésztője lesz, a mindenség lesz étke annak, ki tudja, hogy ez Aditi lényege.

6. Akkor arra vágyott, hogy ennél is nagyobbat áldozzon. Fáradozott és gyötrődött. Mert fáradozott, mert gyötrődött, kiszállt belőle a dicsőség és az erő. A dicsőség és az erő pedig életerők. Amikor kiszálltak belőle az életerők, felfúvódott a teste. De az ész benne maradt a testben.

7. Akkor arra vágyott: Legyen ez a test alkalmas az áldozatra, így akarok megtestesülni.
És mert felfúvódott (asvat), paripa (asva) lett belőle.

Akkor így szólt:
- No, ez már alkalmas az áldozatra (médhja).
Ezért hívják lóáldozatnak (asvamédha) a lóáldozatot. Bizony, csak az tudja a lóáldozatot, ki tudja ezt.

Őrizte ezt a lovat, de nem kötötte meg. Egy évre rá feláldozta önmagának, a többi állatot pedig átengedte az isteneknek.
Ezért szól az összes istenekhez a Pradzsápatinak szentelt áldozat. Bizony a lóáldozat a napmeleg. Teste az esztendő. A földi tűz az oltártűz ragyogása. Teste a világok. Ez a kettő ugyanaz, mint az oltári tűz ragyogása és a lóáldozat. Ám ugyanakkor mindez az egyetlen isten, vagyis a halál.
Aki tudja ezt, az legyőzi az újrahalált, azt nem éri el a halál, mert annak lényege lesz a halál, mert ama istenek egyikévé válik.



Harmadik szakasz


1. Kétfélék voltak Pradzsápati gyermekei, istenek és ördögök. Gyengébbek voltak az istenek, erősebbek voltak az ördögök. Ezek a világ uralmán veszekedtek. Így szóltak az istenek:
- Nohát, győzzük le az ördögöket az áldozati felcsendítéssel!

2. Azt mondták a szónak:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a szó és elénekelte nekik.
Mindazt a hasznosat, ami a szóban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat beszélt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szó néha hamisat beszél.

3. Azt mondták akkor az orrnak:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte az orr és elénekelte nekik.
Mindazt a hasznosat, ami az orrban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat szagolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az orr néha hamisat szagol.

4. Azt mondták akkor a szemnek:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a szem és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a szemben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat látott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szem néha hamisat lát.

5. Azt mondták akkor a fülnek:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a fül és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a fülben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat hallott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a fúl néha hamisat hall.

6. Azt mondták akkor az észnek:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte az ész és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami az észben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat gondolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az ész néha hamisat gondol.

7. Azt mondták akkor a száj lélegzetének:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a száj lélegzete, és elénekelte nekik. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és meg akarták rontani a gonosszal. De széthullottak és elporladtak, mint a kőnek ütődő agyagrög. Ezért maradtak fenn az istenek, és ezért tűntek le az ördögök.
Aki ezt tudja, az önmagában is fönnmarad, és minden ellensége eltűnik.

8. Akkor így szóltak az istenek:
- Hol volt az, aki minket megoltalmazott?
A lélegzet itt lapult meg a szájban (ajam ászjé), ezért nevezik Ajászja bölcsnek. Ő Angirasz bölcs is, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza).

9. Dúrnak is hívják mert távol (dúram) marad tőle a halál. Távol marad attól a halál, aki tudja ezt.

10. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, a világ végére zavarta el, oda zavarta el a bennük megbúvó gonoszt.

Ezért ne menjen az ember a népek közé, ne menjen a határokig, hogy magát a gonosznak át ne adja, hogy magát a halálnak át ne adja.

11. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, át is vitte őket a halálon.

12. Elsőnek a szót vitte át. Amikor a szó megszabadult a haláltól, tűz lett belőle. Mint ez a tűz, úgy lobog a szó, ha túllép a halálon.

13. Azután az orrot vitte át. Amikor az orr megszabadult a haláltól, szél lett belőle. Mint ez a szél, úgy tisztít az orr, ha túllép a halálon.

14. Azután a szemet vitte át. Amikor a szem megszabadult a haláltól, Nap lett belőle. Mint ez a Nap, úgy ragyog a szem, ha túllép a halálon.

15. Azután a fület vitte át. Amikor a fül megszabadult a haláltól, tér lett belőle. Mint ez a tér, olyan a fül, ha túllép a halálon.

16. Azután az észt vitte át. Amikor a ész megszabadult a haláltól, Hold lett belőle. Mint ez a Hold, úgy világlik az ész, ha túllép a halálon.
Bizony ez az istenség azt is ugyanígy átviszi a halálon, aki tudja ezt.

17. Azután a száj lélegzete ételt énekelt magának, hogy ehessen. Mert minden ehetőt ő fogyaszt. Ez tartja itt a Földön.

18. Így szóltak akkor a többi istenségek:
- Magadnak énekelted ezt az ételt, engedj hát minket is enni belőle!
- Legyen hát, de akkor szálljatok belém!
- Jól van - felelték azok és belészállottak mindenfelől.

Ezért van úgy, hogy az étel, amit az ember a lélegzet megörvendeztetésére fogyaszt, a többi istent is jóllakatja. Bizony ugyanígy szállnak abba az övéi, az lesz az övéi táplálója, fejedelme, hercege, legfőbb uralkodója, az étel evője, aki tudja ezt. És ha az övéi közül valaki szembeszegül azzal, aki tudja ezt, hát nem tudja majd eltartani híveit. De aki aláveti magát, és őt követve arra törekszik, hogy eltartsa az övéit, bizony az el is tudja majd tartani őket.

19. A lélegzet Angirasz, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza). És mivel a lélegzet a tagok nedve, ezért van az, hogy amelyik tagot a lélegzet elhagyja, az kiszárad. Ezért ő a tagok nedve.

20. A lélegzet Brihaszpati, mert a szó ima (brihat), és a lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brihaszpati.

21. A lélegzet Brahmanaszpati, mert a szó imádság (brahman), és lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brahmanaszpati.

22. A lélegzet dal. Mert a szó dal. Mivel a lélegzet nő (szá) és férfi (ama), innen ered a dal (száman) neve. És onnan is, hogy a lélegzet közös (szama) a hangyában, a szúnyogban, az elefántban, a Három Világban, az egész világmindenségben. Elnyeri a dalt, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, aki tudja e dalt.

23. A lélegzet a felcsendítés. A lélegzet a fent (ud), mert a lélegzet tartja fent (uttabdha) az egész világot. A szó ének. A fent (ud) és az ének (gítha) szavakból adódik a felcsendítés (udgítha) neve.

24. Ezért mondta Brahmadatta, Csikitána Fia, amikor megízlelte a királyok italát:
- A Nedűkirály vesse szét a fejem, ha Angirasz mással énekelte a felcsendítést, és nem avval, amivel én!
Mert csak a szóval és a lélegzettel énekelte ő is.

25. Aki tudja a dal birtokát, annak birtoka lesz. A dal birtoka (szva) pedig a zengés (szvara). Ezért, ha valaki papi tisztre vágyik, az zengő hangot kívánjon magának, zengő hangon töltse be papi tisztét. Ezért szeretne minden áldozó inkább zengő hangú, mintsem birtokos papot az áldozáshoz. Birtoka lesz annak, ki tudja a dal eme birtokát.

26. Aki tudja a dal aranyát, annak aranya lesz. A dal aranya a zengés. Aranya lesz annak, aki tudja a dal eme aranyát.

27. Aki tudja a dal alapját, az megveti lábát. A dal alapja a szó, mert a lélegzet a szón alapul, ha énekel az ember. Mások azt mondják, hogy a dal alapja az étel.

28. És most emelkedjünk fel a tisztító igékhez:

A dalt az előénekes nyitja. Mialatt az előénekes énekel, az áldozó mormolja a következő varázsigéket:

A nemlétből vezess a létbe,
a sötétből vezess a fényre,
a halálból vezess az öröklétre!

Amikor így szól: "A nemlétből vezess a létbe", akkor a nemlét a halált jelenti, a lét pedig az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:
- A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná!
Amikor így szól: "A sötétből vezess a fényre", akkor a sötét a halált jelenti, a fény az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:
- A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná!
Amikor így szól: "A halálból vezess az öröklétre", hát ebben nincsen semmilyen rejtett jelentés.

A dicsőítő ének további sorai arra szolgálnak, hogy a tudós énekespap ételt énekelhessen saját magának, adományt kérhessen, elmondhassa a maga kívánságait vagy az áldozóét. Ennek tudása elvisz az égi világba, és nem kell félni attól, hogy nem jut el az égi világba, aki tudja e dalt.



Negyedik szakasz


1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül, egy Ember alakjában. Az körültekintett, és önmagán kívül semmit sem látott. Akkor felkiáltott a kezdet kezdetén:
- Ez vagyok én!
Ebből lett az én szava. Ezért van úgy mind a mai napig, hogyha valakit megszólítanak, az így válaszol: Igen, én vagyok. És csak ezután mondja a többi nevét.
A Lelket azért hívják embernek (purusa), mert minden bűnt előre elégetett (púrva us). Bizony aki tudja ezt, az elégeti, aki elébe akar kerülni.

2. A Lélek félt. Ezért fél az, aki egyedül van. Azt gondolta:
Mitől is félek, ha rajtam kívül nincsen semmi más? Akkor elhagyta a félelem, hiszen mitől is félhetett volna? Mert félni csak egy másiktól lehet.

3. Ám a Léleknek nem volt öröme. Ezért nincsen öröme annak, aki egyedül van. Akkor egy másikra vágyott. Akkora volt, mint egy férfi és egy nő, amikor ölelkeznek éppen. Kettévágta (apátajat) magát, ebből lett a férfi (pati) és a nő (patní). Ezért vagyunk önmagunkban csak felek, amint azt Jádnyavalkja magyarázta. Ezért az asszony tölti be az űrt. A Lélek szerelmeskedett a nővel, ebből lettek az emberek.

4. Ám az asszony így fondorkodott: Hogyan is szerelmeskedhet velem, amikor saját magából teremtett? Nohát, álruhát öltök!

A nő tehénné változott, a férfi bikává, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a csordák. A nő kancává változott, a férfi csődörré, a nő szamárkancává, a férfi szamárcsődörré, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a hasítatlan patájúak. A nő kecskévé változott, a férfi bakká, a nő jerkévé változott, a férfi kossá, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a nyájak.
Így történt tehát, hogy a Lélek minden párosat megteremtett, a hangyáig egészen.

5. Akkor felismerte: A teremtés én magam vagyok, mert bizony én teremtettem ezt az egész világot!
Így lett a teremtés szava. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

6. Azután összedörzsölte a kezeit és belefújt, s mint az anyaölből, úgy csiholt tüzet a szájából és a kezeiből. Ezért nem szőrős belül egyikük sem. Hiszen az anyaölben sincsen szőr legbelül.

És ha mondják is néha, hogy áldozzon az ember ennek vagy annak az istennek, hát tudni kell, hogy a Lélek teremtette a világot egyedül, mert egyedül ő az összes isten.

Férfimagból teremtett minden nedveset. A férfimag nedű. Mert mindez a világ ételből áll és ételevőből áll. A nedű az étel, a tűz az étel evője.

Ez a teremtés nagyobb, mint a Brahmá teremtése. Azért nagyobb, mert ez a Lélek magánál hatalmasabb isteneket teremtett, halandóként halhatatlant teremtett. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

7. Akkor még megnyilvánulatlan volt ez a világ. Névben és alakban nyilvánult meg. Ezért mondják úgy, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan alakja van. És névben és alakban nyilvánul meg mind a mai napig. Ezért mondjuk azt, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan az alakja.

És a Lélek beleszállt ebbe, egészen körömhegyéig. Úgy rejlik ő, mint kés a tokban, tűz a tűzifában. Azért nem látni őt, mert szét van osztva. Lélegezve lélegzetnek hívják, szólva beszédnek, látva szemnek, hallva fülnek, értve értelemnek. De mindezek csak a következményei. Ha valaki csak az egyiknek vagy a másiknak szentelődik ezek közül, hát az nem bölcs, mert a Lélek csak részként lakozik az egyikben vagy a másikban. Ezért egyedül a Léleknek kell szentelődni, mert abban egyesülnek mindezek.
Ezért a Lélek a mindenség vadcsapása, mert a mindenséget megismerni egyedül rajta keresztül lehet. Ahogy csapását követve egy állatra rátalálhatunk, ugyanígy dicsőségre és tiszteletre lel, ki tudja ezt.

8. Ezért a Lélek kedvesebb fiúnál, kedvesebb vagyonnál, kedvesebb bármi másnál, mert ő a belső, ő a Lélek. Ha valaki úgy véli, hogy létezik olyasmi, ami kedvesebb a Léleknél, és egy másik ember azt mondja róla: Elveszíti ezt a kedveset! - hát annak igaza lesz, bizony.

Ezért egyedüli kedvesként a Léleknek kell szentelődni. Aki egyedüli kedvesként a Léleknek szentelődik, annak kedvese nem múlik el.

9. Azt mondják, hogy az emberek a Brahman tudása révén a mindenséggé lehetnek. De miféle tudás révén vált a Brahman a mindenséggé?

10. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Csak magáról tudott. Azt tudta csak: A Brahman vagyok! A mindenséggé így változott. És amelyik isten felismerte ezt, az is a mindenséggé vált, éppen így a bölcsek, éppen így az emberek.
Ezt látta meg Vámadéva bölcs, amikor így kiáltott:

Manu voltam egykoron, a Nap voltam egykoron!

Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.
Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma. Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant.

11. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Mivel egyedül volt, még nem bontakozott ki. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen megalkotott harcosi rendet, és a fejedelmeket az istenek körében: Indrát, Varunát, Szómát, Rudrát, Pardzsanját, Jamát és Ísánát.
Ezért nincsen a harcosi rendnél magasabb. Ezért hódolja királyszentelésnél a pap alattvalóként a harcost. Tartozik eme tisztelettel a harcosi rendnek. De a Brahman egyben méhe is a harcosi rendnek. Ezért, bár a királyé a legfőbb hatalom, végül ő is a Brahman méhében kap menedéket. Az anyaölet támadja az, aki megsért egy papot. Annál nagyobb a bűn, minél nemesebbet ér a sérelem.

12. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette a polgári rendet és a csoportos isteneket: a Vaszukat, a Rudrákat, az Áditjákat, a Marutokat és az összes isteneket.

13. Még nem bontakozott ki teljesen Akkor megteremtette a szolgákat és Púsant. Mert Púsan a föld, Púsan táplál (pusjati) mindent, ami csak létezik.

14. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen alkotott törvényt. A törvény úr az úr fölött, a törvénynél nincsen magasabb. Ezért a gyenge királyként bízhat a törvényben az erőssel szemben is. Mert a törvény az igazság. Ezért mondják azt, hogy valaki helyesen szól, ha igazat szól, illetve igazat szól, ha helyesen szól, mert a helyes és az igaz egy és ugyanaz.

15. A Brahman a papi, harcosi, polgári és paraszti rend. A Brahman a Tűz képében volt az istenek között, és pappá lett az emberek között. Égi harcosból lett földi harcos, polgárból polgár, szolgából szolga. Azért szeretne az ember tűz által szállni az istenek közé és papnak születni az emberek közé, mert ebben a két formában nyilvánult meg a Brahman közvetlenül.

Ezért ha az ember úgy távozik a világból, hogy nem látta meg saját világát, akkor az nem is segít neki. Éppen úgy, mint ahogyan az a tudás sem, amit nem tanult meg, vagy az a tett sem, amit nem tett meg. És ha valaki eme tudás nélkül cselekedett nagy jót, hát elfogy annak jutalma. Ezért egyedül a Lélek világának kell szentelődni. Aki a Lélek világának szentelődik, annak nem fogynak el tettei, hanem a Lélek megteszi neki, amit kíván.

16. Ez a Lélek minden lény világa egyben. Ha áldoz vagy pappal áldoztat az ember, akkor az istenek világa, ha az írást idézi, akkor a bölcseké, ha halottaknak mutat be áldozatot, vagy utódokért könyörög, akkor az ősöké, ha az embereknek nyújt szállást, akkor az embereké, ha füvet és vizet keres a nyájaknak, akkor a nyájaké, és amikor egy háznál a madarak és a mező állatai, a hangyáig egészen, táplálékra találnak, az ő világuk akkor.

Ahogy saját világának kíván boldogulást, úgy kíván annak boldogulást minden lény, ki tudja ezt. Ez bizony ismert, kikutatták.

17. Kezdetben a világ a Lélek volt egyes-egyedül. Arra vágyott: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután!
Mert erre terjed ki a vágy, és ennél többet nem is lehet kívánni.
Ezért van az, hogy ma is erre vágyik, aki egyedül van: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután! És amíg ezekből egy pici is beteljesületlen, addig az ember tökéletlennek érzi magát.

Tökéletessége pedig ebből áll: az ész a lelke, a szó az asszonya, a lélegzet az utóda, a szem az emberi birtoka, mert szemmel méri fel azt, a fül az isteni birtoka, mert füllel hallja meg azt, a test a tette, mert testével cselekszik.

Ötrétű tehát az áldozat, ötrétű az áldozati állat, ötrétű az ember, ötrétű minden, mi létezik. Mindent elnyer, ki tudja ezt.



Ötödik szakasz

1. Értelemmel és felizzón
Atyánk hétféle ételt alkotott.
Az egyik étel általános,
kettőt osztott az isteneknek,
hármat magának megszabott.
Egyet kínált az állatoknak,
ezen nyugszik minden ott,
mi lélegzik és mi nem.

Hogyhogy nem fogynak el sosem,
pedig falják őket mindenfelől?
Ki érti, hogy miért nem fogynak el,
az a szájával táplálékot eszik,
az elmegy majd az istenekhez,
az a teljességet fogyasztja.

2. Így szól a vers: "Értelemmel és felizzón Atyánk hétféle ételt alkotott" - vagyis az Atya értelemmel és felizzón alkotta meg őket.

"Az egyik étel általános" - vagyis mindenekben megvan. Ez az az étel, amit mindenütt esznek a Földön. Aki ennek szenteli magát, az nem szabadul meg a gonosztól, mert ez az étel alantas.

"Kettőt adott az isteneknek" - ez az áldott és az áldozott. Ezt áldozza és adományozza az ember az isteneknek. Mondják ezt az újhold és telihold áldozatának is. Ne csupán egyéni érdekből áldozzon hát az ember!

"Egyet kínált az állatoknak" - ez a tej. Mert először tejet fogyasztanak az állatok és az emberek. Ezért adnak vajat nyalni vagy emlőt szívni az újszülöttnek, és az újszülött borjat is úgy hívják: füvet még nem legelő.

"Ezen nyugszik minden ott, mi lélegzik és mi nem" - mármint a tejen alapul minden ott, mi lélegzik és mi nem. Ám amikor azt mondják: "Ha egy évig tejet áldoz, elhárítja az újrahalált", úgy ezt nem szó szerint kell érteni, hanem sokkal inkább úgy, hogy amelyik napon áldoz, azon a napon hárítja el az újrahalált, ki tudja ezt. Mert akkor az isteneknek ajánlja fel az ételt, amelyet fogyaszt.

"Hogyhogy nem fogynak el sosem, pedig falják őket mindenfelől?" - az el nem fogyó az Ember, mert ő nemzi az ételt újra meg újra.

"Ki érti, hogy miért nem fogynak el" - az el nem fogyó tehát az Ember. Elmélyedve mindenkor ő teremti meg újra és újra az ételt, önnön tetteként. Mert ha nem tenné, hát elfogyna az, bizony.

"Az a szájával táplálékot eszik" - szája az arca, ekképpen eszi szájával az étket.

"Az elmegy majd az istenekhez, az a teljességet fogyasztja" - ez pedig megdicsőülése.

3. "Hármat magának megszabott" - ez a három az ész, a szó és a lélegzet, ezeket szabta meg magának.

Sokszor mondják: Nem láttam meg, mert máshol járt az eszem, nem hallottam meg, mert máshol járt az eszem.
Mert bizony csak ésszel lát és hall az ember. A vágy, döntés, kétség, hit, hitetlenség, bizonyság, bizonytalanság, szégyen, megismerés és félelem - mindezek csupán az ész alakjai. Ezért ismerhetjük fel az érintést akkor is, ha hátulról érnek hozzánk.

A szó a hang. Ez részint véges, részint végtelen. A lélegzés, vagyis a légzések a következők: belélegzés, kilélegzés, szétlélegzés, fellélegzés és összelélegzés. Ezekből áll a Lélek, vagyis szóból, észből és lélegzésből.

4. És ugyanezek alkotják a három világot: a szó a Földi Világ, az ész a Levegőég, a lélegzet pedig az Égi Világ.

5. Ugyanezek alkotják a Három Tudást: a szó a Himnuszok Tudása, az ész a Varázsigék Tudása, a lélegzet pedig a Dalok Tudása.

6. Ugyanezek alkotják az isteneket, az ősöket és az embereket: a szó az istenek, az ész az ősök, a lélegzet az emberek.

7. Ugyanezek alkotják az atyát, az anyát és a gyermeket: az ész az atya, a szó az anya, a lélegzet a gyermek.

8. Ugyanezek alkotják a megismertet, a megismerendőt és a meg nem ismertet. Minden megismertnek szóalakja van. Mert a szó a megismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

9. Minden megismerendőnek észalakja van. Mert az ész a megismerendő. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

10. Minden meg nem ismertnek lélegzetalakja van. Mert a lélegzet a meg nem ismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

11. A szó teste a Föld, fényalakja a tűz. Ezért addig terjed a Föld és a tűz, ameddig a szó elhatol.

12. Az ész teste pedig az Ég, fényalakja a Nap. Ezért addig terjed a Ég és a Nap, ameddig az ész elhatol.

És ez a kettő szerelmeskedett, ebből született a lélegzet. Ez Indra. Vetélytársa nincsen, mert csak egy másik lehet vetélytárs. Nem lesz vetélytársa annak, ki tudja ezt.

13. A lélegzet teste pedig a vizek, fényalakja a Hold. Ezért addig terjednek a vizek és a Hold, ameddig a lélegzet elhatol.

Ezek hárman egyforma nagyok és mind végtelenek. Aki végesként szentelődik nekik, az véges világot érdemel. Aki végtelenként szentelődik nekik, az végtelen világot érdemel.

14. Pradzsápati az év, és Pradzsápati tizenhat részből áll. Az újhold és a telihold közötti éjszakák tizenöt részét alkotják. Tizenhatodik része nem változik. Az éjszakák által gyarapszik, és azok által csökken újra. Az újhold éjszakáján tizenhatodik részével minden élőlénybe beléhatol, és megszületik azután a következő hajnalon. Ezért ezen az éjjelen egyetlen életet sem szabad kioltani, még egy gyíkocskáét sem. Az istenség megtisztelése miatt.

15. Bizony az is a tizenhatrészes Pradzsápati, az Ember, az év, aki tudja ezt. Tizenöt része alkotja minden birtokát, tizenhatodik része pedig a Lelke. Csak birtokában gyarapszik és csökken újra. Birtoka a küllők, Lelke a kerékagy. Ezért, ha sokféle baj sújtja is, a Lelke életben marad. Erre mondják: Küllője törve, de megfutott.

16. Három világ van: az Embervilág, az Atyák világa és az Istenek Világa. Az első, az Embervilág egy fiú által nyerhető el, és nem a kegyes tettek jutalmaként. A kegyes tettek által az Atyák világa nyerhető el. A tudás által pedig az Istenek Világa. A legjobb ezek közül az Istenek Világa, ezért dicsérik az istenek a tudást.

17. És most az örökítésről:

Ha az atya úgy érzi, hogy ütött órája, így szóljon fiához:
- Te vagy az imádság, te vagy az áldozás, te vagy a világ!
A fiú így feleljen:
- Vagyok az imádság, vagyok az áldozás, vagyok a világ.

Mert az imádság szó mindent összefoglal, amit a fiú megtanult, az áldozás szó összefoglal minden áldozatot, a világ szó összefoglal minden világot. Ezek mindenre kiterjednek.
Ezért gondolkodik úgy az atya a fiúról: Ha ő a mindenség, akkor engem ebben támogasson!
Ezért mondják egy tanult fiúról, hogy világa van, és ezért tanítják.
Így az atya, ki tudja ezt, eltávozva a világból mindeme életerőkkel a fiúba száll, és ha bármilyen hibát vétett, a fiú fizet meg érte (púranéna trájati). Innen a fiú (putra) szó. Mert bizony a fiú által él tovább ebben a világban.

Az atyába pedig a halhatatlan isteni életerők szállnak:

18. A Földből és a tűzből belészáll az isteni szó. Az isteni szó pedig az, hogy bármit is szóljon, valóra válik.

19. Az Égből és a Napból belészáll az isteni ész. Az isteni ész pedig az, ami által az ember megéli a tökéletes gyönyört, ami által nincsen gondja többé.

20. A vizekből és a Holdból belészáll az isteni lélegzet. Az isteni lélegzet pedig az, mely bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri.

Aki tudja ezt, az minden teremtmény Lelkévé válik, és olyan lesz, mint ama istenség. És ahogyan minden teremtmény ama istenséget segíti, ugyanígy segíti minden teremtmény azt is, ki tudja ezt. Ám ami fájdalmat szenvednek a lények, azt megtartják, hozzá csak a jó megy, mert nem megy rossz az istenekhez.

21. És most a fogadalom vizsgálata:

Pradzspáti megalkotta a szerveket, azok pedig, megalkotván, rögtön veszekedni kezdtek:
- Hadd szóljak! - tolakodott a szó.
- Hadd lássak! - tolakodott a szem.
- Hadd halljak! - tolakodott a fül. És ugyanígy a többiek, mindegyik a maga módján.
De legyűrte őket fáradtság képében a halál, elragadta és megszállta őket a halál. Ezért fárad el a szó, fárad el a szem, fárad el a fül. Egyedül a száj lélegzetét nem kapta el.
Megismerték akkor a többiek a száj lélegzetét, és így szóltak:
- Bizony közöttünk az a legjobb, aki bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri. Nohát, legyünk hasonlóak hozzá!
És mind hasonlóak lettek hozzá, ezért nevezték el őket a lélegzetről életerőknek.
Bizony arról nevezik majd el nemzetségét, ki tudja ezt. És aki az ezt tudóval vitába száll, hát az kiszárad és meghal a végén. Eddig a Lélek terén.

22. És most az istenek terén:
- Hadd égjek! - tolakodott a tűz.
- Hadd süssek! - tolakodott a Nap.
- Hadd világítsak! - tolakodott a Hold. És ugyanígy a többi istenség, mindegyik a maga módján.
Ami az életerők között a száj lélegzete, az az istenek között a szél. Mert a többi istenek nyugodni térnek, de a szél nem. A szél az az istenség, aki sohasem nyugszik el. Erről szól a vers:

23. "Miből a Nap kél és amiből lenyugszik" - mármint lélegzetből kél és a lélegzetbe nyugszik le újra - "azt tették törvénnyé az istenek, az van ma és az lesz holnap is".
Mert amit az istenek egykoron megszabtak, azt követik ma is. Ezért egyetlen fogadalmat kell követni, belélegezni kell és kilélegezni, és közben azt kívánni: "Ne ragadjon el engem a gonosz, a halál!"
Aki ezt a fogadalmat követi, tartson is ki benne. Egyéletű, egyvilágú lesz eme istenséggel, ki tudja ezt.



Hatodik szakasz

1. Háromrétű ez a világ: név, forma és tett.

A nevek között a szó minden név dicshimnusza (uktha), mert minden név a szóból keletkezik (utszthá), a szó a dala (száman), mert a szó minden névvel azonos (szama), a szó az imádsága (brahman), mert a szó hordoz (bibharti) minden nevet.

2. A formák között a szem minden forma dicshimnusza, mert minden forma a szemből keletkezik, a szem a dala, mert a szem minden formával azonos, a szem az imádsága, mert a szem hordoz minden formát.

3. A tettek között a test minden tett dicshimnusza, mert minden tett a testből keletkezik, a test a dala, mert a test minden tettel azonos, a test az imádsága, mert a test hordoz minden tettet.

Bár ez háromrétű, mégis csak egy, mert ez a Lélek. S bár egy a Lélek, háromrétű ugyanakkor. Ő a valóság által eltakart halhatatlan. A lélegzet a halhatatlan, a név és a forma a valóság, ezek takarják el a lélegzetet.



MÁSODIK FEJEZET
Első szakasz

1. Tanult pap volt a gőgös Báláki, a Gárgja klánból. Így szólt egyszer a kásí-béli Adzsátasatru királyhoz:
- Hadd magyarázzam el néked a Brahmant!
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak és azt kiabálják: Új Dzsanaka, új Dzsanaka!

2. Szólt Báláki:
- A Napban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek minden lény vezéreként, fejeként és királyaként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az lesz minden lény vezére, feje és királya.

3. Szólt Báláki:
- A Holdban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek nagy, fakó köntösű Nedűkirályként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, annak italt préselnek nap nap után, annak étele nem fogy el sosem.

4. Szólt Báláki:
- A villámban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek fényességesként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az fényességes lesz, és fényességes lesz a nemzetsége annak.

5. Szólt Báláki:
- Az űrben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek teljesként és rendületlenként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájaknak és fiaknak, annak nemzetsé ge a világban rendületlenül fennmarad.

6. Szólt Báláki:
- A szélben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Indra Vaikunthaként, győzhetetlen hadseregként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az győztes lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen.

7. Szólt Báláki:
- A tűzben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Diadalmasként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az diadalmas lesz, és diadalmas lesz a nemzetsége annak.

8. Szólt Báláki:
- A vizekben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek képmásként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, ahhoz képmása közelít majd, és semmi olyan, ami tőle különbözne. És aki születik tőle, a képmására születik az is.

9. Szólt Báláki:
- A tükörben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek ragyogóként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az ragyogó lesz, ragyogó lesz a nemzetsége annak, és akivel összekerül, azt is beragyogja.

10. Szólt Báláki:
- Ami mögött a hang felszáll, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek leheletként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt idő előtt nem hagyja el a lélegzete.

11. Szólt Báláki:
- A térben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődőm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek örök társakként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az társ nélkül nem marad, azt nem hagyják el hívei.

12. Szólt Báláki:
- Az árnyékban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek halálként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt a halál idő előtt el nem ragadja.

13. Szólt Báláki:
- A testben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embemek testetöltöttként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az testet ölt, és testet ölt a nemzetsége annak.

14. Akkor Báláki elhallgatott.
- Befejezted? - kérdezte Adzsátasatru.
- Igen.
- Ezzel a tudással még nem ismered a Brahmant.
Báláki erre így szólt:
- Engedd, hogy tanítványod legyek!

15. - A szokások ellen való, hogy egy pap magát egy harcos tanítványának adja, és a Brahmant így ismerje meg. De legyen, megtanítalak.
E szavakkal megfogta Báláki kezét, felállt és odavezette egy alvó emberhez. Szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel:
- Nagy, fakó köntösű Nedűkirály! - de az fekve maradt. Akkor megrázta a kezével, és az rögtön felébredt.

16. Azt kérdezte akkor Adzsátasatru:
- Hol volt a megismerésből álló Ember, mikor ez aludt, és honnan jött vissza az imént?

17. Ám Báláki ezt sem tudta. Adzsátasatru így folytatta:
- Ha így alszik valaki, akkor a megismerésből álló Ember minden érzékszerv megismerését magába húzza vissza, ő pedig a szív üregében bújik el. Mikor megragadta őket, akkor mondják, hogy alszik az ember. Akkor fogva a szaglás, fogva a szó, fogva a látás, fogva a hallás, fogva az ész.

18. Az álomban, mint saját világaiban vándorol. Ő ott nagy király, főpap, felfelé megy és lefelé. És ahogy egy nagy király magával viszi kíséretét, és országában kedve szerint vándorol, így viszi a megismerésből álló Ember is magával a többi érzékszerveket, és vándorol kedve szerint a testben.

19. De mikor olyan mélyen elalszik, hogy már semmiről sem tud, akkor a jótevő erekbe bújik. Ezekből hetvenkétezer fut ki a szívből a szívszövedékbe. Mint herceg, mint nagy király, mint főpap, úgy hever ő túláradó gyönyörben a szívszövedékben.

20. Ahogy a pók kibocsátja fonalát, ahogy a tűzből pattognak a szikrák, úgy lobbannak elő a Lélekből minden életerők, minden világok, minden lények és minden istenségek. Titkos tanítása ez: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak.



Második szakasz

1. Aki ismeri a borjat, annak karámját, fedelét, oszlopát, kötelét, amivel megkötik, az bizony úrrá lesz a hét ellenséges vetélytárson. A borjú a száj lélegzete. Ennek karámja a test, fedele a fej, oszlopa a lélegzés, megkötő kötele az étel.

2. Ennek szolgálatában állnak a hét mulandótlanok: Rudrához a szem vérereivel kötődik, Pardzsanjához a szemcsarnok vizével kötődik, a Naphoz a szivárványhártyával kötődik, a Tűzhöz a szembogárral kötődik, Indrához a szemfehérjével kötődik, a Földhöz az alsó, az Éghez a felső szempillával kötődik. Étke nem fogy el annak, ki tudja ezt.

3. Erről szól a vers:
Szája előre áll, talpa felfele,
van egy ilyen csésze, pompával tele.
Ennek a peremén hét bölcs lakik,
nyolcadiknak a szó, az imával való.

"Szája előre áll, talpa felfele, van egy ilyen csésze" - ez a fej, mert a fej olyan csésze, melynek szája előre áll, talpa pedig felfelé.

"Pompával tele" - a pompa az érzékszerveket jelenti, velük van tele. Itt tehát az érzékszerveket említik.

"Ennek a peremén hét bölcs lakik" - a hét bölcs az érzékszerveket jelenti, tehát itt is az érzékszerveket említik.

"Nyolcadiknak a szó, az imával való" - a nyolcadik bölcs tehát a szó, és ez az imához kapcsolódik.

4. Mert bizony a két fül Gautama és Bháradvádzsa, mert az egyik fül Gautama, a másik fül pedig Bháradvádzsa. A két szem Visvámitra és Dzsamadagni, mert az egyik szem Visvámitra, a másik pedig Dzsamadagni. A két orrlyuk Vaszistha és Kasjapa, mert az egyik orrlyuk Vaszistha, a másik pedig Kasjapa. Végül pedig a nyelv Atri, mert a nyelv eszi az ételt. Atri pedig annyi, mint evő (atti). Mindenek evője az, minden az étke annak, aki tudja ezt.



Harmadik szakasz

1. A Brahmannak kétféle formája van: az alakzatos és az alaktalan, a mulandó és az örökkévaló, az álló és a mozgó, a való és a túli.

2. Az az alakzatos, ami a széltől és a levegőégtől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és avaló lényegét a Nap alkotja, mert a való lényege a Nap.

3. Alaktalan viszont a szél és a levegőég. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a napkorongban lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a napkorongban lévő Ember. Eddig az istenek terén.

4. Most pedig a Lélek terén:
Itt az az alakzatos, ami a lélegzettől és a test üregétől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és való lényegét pedig a szem alkotja, mert az itteni lényege a szem.

5. Alaktalan viszont a lélegzet és a test ürege. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a jobb szemben lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a jobb szemben lévő Ember.

6. Ez az Ember olyan színű, mint bíbor királyi köntös, mint fehér birkabőr, mint egy piros bogár, mint a tűz világa, mint ahogy villámlik hirtelen. Bizony mint ahogy villámlik hirtelen, úgy lesz boldogsága annak, ki tudja ezt.

Leírása: nem ilyen és nem olyan. Mert azonkívül, hogy: nem olyan, más le nem írja. A neve pedig: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak.



Negyedik szakasz

1. Így szólt egyszer Jádnyavalkja:
- Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között.

2. Maitréjí így válaszolt:
- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?
- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

3. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem!

4. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

5. Majd így folytatta:

- Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.
Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az egész világot.

6. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a Lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az. A papság, a harcosi rang, a világok, az istenek, a lények, a mindenség nem más, mint ez a Lélek.

7. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

8. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket és a magyarázatokat.
Mindezt ő fújta ki.

11. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

12. Olyan ez, mint a vízbe vetett só. Feloldódik, kivenni többé nem lehet, de meríts bárhonnan is, sós az mindenütt. E tisztán megismerő lény nagy, végtelen, parttalan. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én.

13. Így szólt Maitréjí:
- Uram, összezavartál azzal, hogy nincsen tudat a halál után!

14. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Amit én mondok, az nem zavar össze, az elég, hogy megértsd. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik a másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?



Ötödik szakasz

1. Minden lény méze a föld, és minden lény méze a földnek. A földben lévő, tündöklő örök Ember, és a Lélek terén a testetöltött, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

2. Minden lény méze a víz, és minden lény méze a víznek. A vízben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a férfimagból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

3. Minden lény méze a tűz, és minden lény méze a tűznek. A tűzben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szóból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

4. Minden lény méze a szél, és minden lény méze a szélnek. A szélben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a lélegzetből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

5. Minden lény méze a Nap, és minden lény méze a Napnak. A Napban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szemből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

6. Minden lény méze a tér, és minden lény méze a térnek. A térben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a fülből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

7. Minden lény méze a Hold, és minden lény méze a Holdnak. A Holdban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az észből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

8. Minden lény méze a villám, és minden lény méze a villámnak. A villámban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hőből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

9. Minden lény méze a mennydörgés, és minden lény méze a mennydörgésnek. A mennydörgésben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hangos morajlásból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

10. Minden lény méze az űr, és minden lény méze az űrnek. Az űrben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szív üregében búvó, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

11. Minden lény méze a törvény, és minden lény méze a törvénynek. A törvényben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a törvényt követő, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

12. Minden lény méze az igazság, és minden lény méze az igazságnak. Az igazságban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az igazságból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

13. Minden lény méze az emberlét, és minden lény méze az emberlétnek. Az emberlétben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az emberlétű, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

14. Minden lény méze a Lélek, és minden lény méze a Léleknek. A Lélekben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a tündöklő, örök Ember lelke a Lélek maga. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

15. Bizony ez a Lélek minden lény ura, minden lény királya. Ahogy az abroncs és a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze ez a Lélek minden lényt, minden világot és minden életerőt.

16. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

A nagy tettet, mi hasznotokra lett,
hirdetem én, mint vihar az esőt.
Amidőn Dadhjancs, Atharvan Fia,
a mézet tinéktek lófejjel mutatta meg.

17. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Asvinok, ti lófejet raktatok
Dadhjancsra, Atharvan Fiára,
és mézét Tvastarnak ő hűen megmutatta,
hogy óvjátok titokként, ó, hatalmasok.

18. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Mint várakat, csinált ő kétlábúakat,
mint várakat, csinált ő négylábúakat.
Madárként szállt ő a várakba be,
Emberként szállt ő a várakba be.

Bizony ez az Ember lakik minden várban várlakóként. Semmi sincsen, mi ne őt rejtené.

19. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Az ő képmása lett minden alakban,
ezt kell a képmásának tekinteni.
Varázserővel jár-kél a sokalakú Indra,
befogva néki tízszer száz lova.

Bizony ő a lovak, bizony ő tíz és ezer és sok és végtelen. A Brahmannak nincsen múltja és jövője, nincsen belseje és külseje. Ez a Lélek a mindent átfogó Brahman. Így hangzik a tanítás.



Hatodik szakasz

1. Íme a tanítók sora:

Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Sándilja és Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy másik) Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy újabb) Ánabhimláta, (ezt az) Ánabhimlátát (egy) Gautama. Gautamát Szaitava és Prácsínajógja, Szaitavát és Prácsínajógját Párásarja, Párásarját Bháradvádzsa, Bháradvádzsát (egy másik) Bháradvádzsa és (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (szintén egy) Bháradvádzsa, ezt a Bháradvádzsát (egy) Párásarja, Párásarját Vaidzsavápájana, Vaidzsavápájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka. Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubha ra, Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak!



HARMADIK FEJEZET
Első szakasz

1. A vidéha-béli Dzsanaka király áldozást tartott, gazdag jutalommal. Összegyűltek ott a kuruk és a panycsálák papjai. Dzsanaka, Vidéha királya meg akarta tudni, hogy ki a legtudósabb a papok közül. Ezer tehenet csordába hajtatott, és mindegyik szarvára tíz teher aranyat akasztott.

2. Így szólt a papokhoz:
- Tiszteletre méltó papok! Az hajtsa haza őket, aki a legtudósabb közületek.
Ám vonakodtak a papok. Akkor így szólt tanítványához Jádnyavalkja:
- Hajtsd haza őket, Számasravasz fiam! - és az elhajtotta őket.
Ám a papok így kiabáltak haragosan:
- Hogy meri ez a legtudósabb papnak tartani magát!
Ott volt Dzsanaka Asvala nevű áldozópapja is, és azt kérdezte tőle:
- Szóval te lennél a legtudósabb közülünk, Jádnyavalkja?
Ő így válaszolt:
- Tiszteljük a legtudósabb papot, de azért vágyakozunk a tehenekre is.

3. Akkor Asvala, az áldozópap kérdezni kezdett:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a halál szövi be, a halál lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a halál szövedékétől?
- Az áldozópap, a Tűz, vagyis a szó. Mert az áldozáskor a szó az áldozópap. A szó Tűz, a szó áldozópap, a szó az eloldás, a szó a megoldás.

4. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a nappal és éjjel szövi be, a nappal és éjjel lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a nappal és éjjel szövedékétől?
- A szerpap, a Nap, vagyis a szem. Mert az áldozáskor a szem a szerpap. A szem Nap, a szem szerpap, a szem az eloldás, a szem a megoldás.

5. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a telő és fogyó Hold szövi be, a telő és fogyó Hold lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a telő és fogyó Hold szövedékétől?
- Az énekespap, a szél, vagyis a lélegzés. Mert az áldozáskor a lélegzés az énekespap. A lélegzés szél, a lélegzés énekespap, a lélegzés az eloldás, a lélegzés a megoldás.

6. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, a Levegőégnek nincsen létrafoka. De akkor miféle hágcsón mászik fel mégis az áldozó az Égi Világba?

- Az imádópap révén, a Hold révén, vagyis az ész révén. Mert az áldozáskor az ész az imádópap. Az ész Hold, az ész imádópap, az ész az eloldás, az ész a megoldás.

Eddig az eloldásról beszéltek, majd arról, hogy mit lehet elérni.

7. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány verset mond ma az áldozópap az áldozásnál?
- Hármat.
- Mi ez a három?
- A meghívóvers, az áldozóvers, és harmadik a hálavers.
- Mit ér el ezek által?
- Mindent, ami lélegzik.

8. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány adományt önt ma a szerpap a tűzbe?
- Hármat.
- Mi ez a három?
- Az, ami kiöntve fellobog, az, ami kiöntve felhabzik, és az, ami kiöntve a földbe szivárog.
- Mit ér el ezek által?
- Azzal, mi kiöntve fellobog, eléri az Istenvilágot, mert ehhez hasonlóan lobog az Istenvilág odafenn. Azzal, mi kiöntve felhabzik, eléri az Atyák Világát, mert az Atyák Világa fent van, ehhez hasonlít. Azzal, mi kiöntve a földbe szivárog, eléri az Embervilágot, mert az Embervilág lent van, ehhez hasonlít.

9. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány istennel óvja ma az imádópap délről az áldozatot?
- Eggyel.
- Mi az az egy?
- Az ész. Mert végtelen az ész, végtelenek az összes istenek, végtelen a világ, amit elér ezáltal.

10. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány dalt énekel ma az énekespap az áldozásnál?
- Hármat.
- Mi ez a három?
- A meghívó dal, az áldozódal és a háladal.
- Mit jelentenek ezek a Lélek terén?
- A meghívó dal a belélegzés, az áldozódal a kilélegzés, a háladal a szétlélegzés.
- Mit ér el ezek által?
- A meghívó dal révén eléri a Földi Világot, az áldozó dal révén a Levegőeget, a háladal révén az Égi Világot.
Akkor Asvala, az áldozópap elhallgatott.



Második szakasz

1. Ezután Ártabhága kérdezte őt a Dzsaratkáru klánból:
- Jádnyavalkja! Hány megragadó van innen és hány megragadó van onnan?
- Nyolc megragadó van innen és nyolc megragadó van onnan.
- Mi a nyolc megragadó innen és mi a nyolc megragadó onnan?

2. - A belélegzés egy megragadó, ezt a kilélegzés ragadja meg onnan, mert a belélegzés érzi a szagokat.

3. A beszéd is egy megragadó, ezt a nevek ragadják meg onnan, mert a beszéd mondja ki a neveket.

4. A nyelv is egy megragadó, ezt az ízek ragadják meg onnan, mert a nyelv érzi az ízeket.

5. A szem is egy megragadó, ezt a képek ragadják meg onnan, mert a szem látja a képeket.

6. A fül is egy megragadó, ezt a hangok ragadják meg onnan, mert a fül hallja a hangokat.

7. Az ész is egy megragadó, ezt a vágyak ragadják meg onnan, mert az ész gondolja ki a vágyakat.

8. A kéz is egy megragadó, ezt a tettek ragadják meg onnan, mert a kéz teszi a tetteket.

9. A bőr is egy megragadó, ezt a tapintásérzetek ragadják meg onnan, mert a bőr érzi a tapintásérzeteket. Ez hát a nyolc megragadó innen, és a nyolc megragadó onnan.

10. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a halál étele. De melyik istenség eszi magát a halált?
- Bizony a halál tűz. Mikor ez a víznek étke lesz, elkerüli akkor az újrahalált.

11. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, kiszállnak-e belőle az életerők, vagy pedig nem?
- Semmiképpen. Éppen hogy összegyűlnek benne, ezért dagad meg, fúvódik fel és hever felpuffadva a halott.

12. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, mi nem hagyja el?
- A név. Mert végtelen a név, végtelenek az összes istenek, és végtelen világot lehet elérni ezáltal.

13. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az ember halála után szava a tűzbe száll, lélegzete a szélbe száll, szeme a Napba száll, esze a Holdba száll, füle a térbe száll, teste a földbe száll, Lelke az űrbe száll, szőre a füvekbe száll, haja a fákba száll, vére és férfimagja a vízbe száll. De akkor mi marad meg belőle?
Jádnyavalkja így válaszolt:
- Ártabhága, add a kezed és kövess! Erről kettesben kell beszélnünk, és nem a sokaság előtt.
Odébb mentek és beszéltek erről, és amit beszéltek, az a tett volt, aminek szentelődtek, az a tett volt. Bizony jó lesz az ember a jótett által, és rossz lesz a rossztett által.
Akkor Ártabhága elhallgatott.



Harmadik szakasz

1. Ezután Bhudzsju kérdezte őt, Lahja unokája:
- Jádnyavalkja! Vándorló tanítványként Madraföldön jártunk, és a Kapi klán-béli Patancsala házában tértünk nyugovóra. Volt egy lánya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük, hogy kicsoda ő, amire azt felelte, hogy Szudhanvan, Angirasz sarja. Azután megkérdeztük, hogy hol végződnek a világok, és hová jutottak Paríksit utódai. Ezt kérdezem hát tőled is. Hová jutottak Paríksit utódai?

2. Jádnyavalkja így válaszolt:
- A gandharva azt mondta nektek, hogy oda jutottak, ahová mindenki elér, aki bemutatja a lóáldozatot.
Addig nyúlik az ismert világ, ameddig az istenkocsi harminckét napja elér. Ezt még kétszer akkora föld veszi körül. A földet kétszer akkora óceán veszi körül. Ott az ég és a tenger között kicsi rés van, mint a szúnyog szárnya, mint a borotva éle. Azokat pedig Indra sólyom alakban a szélbe vitte, a szél felkapta őket és ide repítette, ahol a lóáldozatot bemutatók időznek.
Hát ezt mondta a gandharva, és a szélnek szentelődött. Mert a szél az elérés, a szél a megérkezés. Legyőzi az újrahalált, ki tudja ezt.
Akkor Bhudzsju, Lahja unokája elhallgatott.



Negyedik szakasz

1. Ezután Usaszta, Csakra Fia, kérdezte őt:
- Jádnyavalkja! A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!
- A te Lelked az, ami mindenben benne van.
- Mi az, ami mindenben benne van?
- Ami belélegzéskor belélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami kilélegzéskor kilélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami szétlélegzéskor szétlélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami fellélegzéskor fellélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ez hát a te Lelked, ami mindenben benne van.

2. Usaszta, Csakra Fia azt mondta erre:
- Ez csak amolyan magyarázkodás, mintha azt mondanád: Ez egy tehén, az meg egy ló. A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!
- A te Lelked az, ami mindenben benne van.
- De hát mi az, ami mindenben benne van?
- A látás látóját nem láthatod, a hallás hallóját nem hallhatod, az értés értőjét nem értheted, a megismerés megismerőjét nem ismerheted. Az a te Lelked, ami mindenben benne van. Siralmas az, ami különbözik tőle.
Akkor Usaszta, Csakra Fia, elhallgatott.



Ötödik szakasz

1. Ezután Kahóla Kausítaki kérdezte őt:
- Jádnyavalkja, a megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki mindenben benne van!
- Az a te Lelked, ami mindenben benne van.
- Mi az, ami mindenben benne van?
- Az, ami túl van az éhségen és a szomjúságon, a gondon és a homályon, az öregségen és a halálon. Bizony ha a papok megtudják ezt a Lelket, elvetik a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után és koldulva vándorolnak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vágyni, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vágy mind a kettő. Ezért a pap a tanultságot levetve legyen újra gyermek, a gyermekséget és a tanultságot levetve legyen hallgatag.
És ha túl van hallgatáson és nem hallgatáson, akkor lesz igazi pap. És mi teszi igazi pappá? Attól pap, ami valóban pappá teszi. Siralmas az, ami különbözik tőle.
Akkor Kahóla Kausítaki elhallgatott.



Hatodik szakasz


1. Ezután Gárgí, Vacsaknu Lánya kérdezte őt:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a vízbe van beleszőve, a vízzel van beszőve. De mibe van akkor a víz beleszőve, mivel van a víz beszőve?
- A széllel.
- És mibe van a szél beleszőve, mivel van az beszőve?
- A levegővilágokkal.
- És mibe vannak a levegővilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A tündérvilágokkal.
- És mibe vannak a tündérvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A napvilágokkal.
- És mibe vannak a napvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A holdvilágokkal.
- És mibe vannak a holdvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A csillagvilágokkal.
- És mibe vannak a csillagvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- Az istenvilágokkal.
- És mibe vannak az istenvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- Indra világaival.
- És mibe vannak Indra világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- Pradzsápati világaival.
- És mibe vannak Pradzsápati világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A Brahman világaival.
- És mibe vannak a Brahman világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
Jádnyavalkja így válaszolt:
- Vacsaknu Lánya, ne faggatózz tovább, mert még szétreped a fejed! Olyan istenség felől faggatózol, akiről kérdezni nem szabad. Ne faggatózz tovább!
Akkor Gárgí, Vacsaknu Leánya elhallgatott.



Hetedik szakasz

1. Ezután Uddálaka, Aruna Fia kérdezte őt:
- Jádnyavalkja! Madraföldön időztünk Patancsala Kápja házában, hogy az áldozást megtanuljuk. Volt ennek egy asszonya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük a gandharvát, hogy ki ő, mire azt válaszolta, ő Kabandha, Atharvan ivadéka. Majd így szólt Patancsalához és a tanítványokhoz, mihozzánk:
- Kápja! Tudod-e, mi az a fonál, ami a Földet, a Mennyet és a lényeket összeköti?
- Nem tudom, tiszteletreméltó - felelte Patancsala Kápja.
Az pedig tovább kérdezte őt és minket, tanítványokat:
- Kápja! Tudod-e, ki az a belső vezető, aki a Földet, a Mennyet és a lényeket belülről vezérli?
- Nem tudom, tiszteletreméltó - felelte Kápja.
- Pedig aki tudja ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, az tudja a Brahmant, tudja a világokat, tudja az isteneket, tudja a tudást, tudja a lényeket, tudja a Lelket, tud mindeneket. Ezután elmagyarázta neki, innen tudom én is. Jádnyavalkja! Ha úgy akarod ezt a csordát hazahajtani, hogy nem tudod ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, hát repedjen szét a fejed!
Jádnyavalkja így válaszolt:
- Gautama, jól tudom én, hogy mi ez a fonál, és ki ez a belső vezető.
- Bárki mondhatja ezt. Ha valóban tudod, mondd is el!

2. - Gautama, ez a fonál a szél, mert a szél fonala köti össze a Földet, a Mennyet és minden létezőt. Azért mondják a halottról, hogy szétfoszlottak tagjai, mert addig a szél fonala kötötte össze őket.
- Bizony így van, Jádnyavalkja. Most pedig beszélj a belső vezetőről!

3. - Ami a földben lakozik, de más, mint a föld, amiről nem tud a föld, ami a földet testként felölti, ami a földet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan belső vezető.

4. Ami a vízben lakozik, de más, mint a víz, amiről nem tud a víz, ami a vizet testként felölti, ami a vizet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

5. Ami a tűzben lakozik, de más, mint a tűz, amiről nem tud a tűz, ami a tüzet testként felölti, ami a tüzet belülről vezérli, az a te a Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

6. Ami a levegőégben lakozik, de más mint a levegőég, amiről nem tud a levegőég, ami a levegőeget testként felölti, ami a levegőeget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

7. Ami a szélben lakozik, de más mint a szél, amiről nem tud a szél, ami a szelet testként felölti, ami a szelet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

8. Ami az égben lakozik, de más mint az ég, amiről nem tud az ég, ami az eget testként felölti, ami az eget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

9. Ami a Napban lakozik, de más mint a Nap, amiről nem tud a Nap, ami a Napot testként felölti, ami a Napot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

10. Ami a térben lakozik, de más mint a tér, amiről nem tud a tér, ami a teret testként felölti, ami a teret belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

11. Ami a Holdban és a csillagokban lakozik, de más mint a Hold és a csillagok, amiről nem tudnak a Hold és a csillagok, ami a Holdat és a csillagokat testként felölti, ami a Holdat és a csillagokat belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

12. Ami az űrben lakozik, de más mint az űr, amiről nem tud az űr, ami az űrt testként felölti, ami az űrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

13. Ami a sötétségben lakozik, de más mint a sötétség, amiről nem tud a sötétség, ami a sötétséget testként felölti, ami a sötétséget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

14. Ami a fényben lakozik, de más mint a fény, amiről nem tud a fény, ami a fényt testként felölti, ami a fényt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

Eddig az istenek terén. És most a lények terén:

15. Ami minden lényben lakozik, de más mint minden lény, amiről nem tud semmilyen lény, ami a lényeket testként felölti, ami a lényeket belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

Eddig a lények terén. És most a Lélek terén:

16. Ami a lélegzetben lakozik, de más mint a lélegzet, amiről nem tud a lélegzet, ami a lélegzetet testként felölti, ami a lélegzetet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

17. Ami a szóban lakozik, de más mint a szó, amiről nem tud a szó, ami a szót testként felölti, ami a szót belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

18. Ami a szemben lakozik, de más mint a szem, amiről nem tud a szem, ami a szemet testként felölti, ami a szemet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

19. Ami a fülben lakozik, de más mint a fül, amiről nem tud a fül, ami a fület testként felölti, ami a fület belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

20. Ami az észben lakozik, de más mint az ész, amiről nem tud az ész, ami az észt testként felölti, ami az észt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

21. Ami a bőrben lakozik, de más mint a bőr, amiről nem tud a bőr, ami a bőrt testként felölti, ami a bőrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

22. Ami a megismerésben lakozik, de más mint a megismerés, amiről nem tud a megismerés, ami a megismerést testként felölti, ami a megismerést belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

23. Ami a férfimagban lakozik, de más mint a férfimag, amiről nem tud a férfimag, ami a férfimagot testként felölti, ami a férfimagot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

24. Ez lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Ez a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. Siralmas az, ami különbözik tőle. Akkor Uddálaka, Aruna Fia elhallgatott.



Nyolcadik szakasz

1. Ezután újra Gárgí, Vacsaknu Lánya, szólt:
- Tiszteletreméltó papok! Két kérdést mondok még neki. Ha meg tudja válaszolni, úgy bizonyára egyikőtök sem tudja legyőzni őt a papi vitában.
- Kérdezz hát, Gárgí!

2. - Jádnyavalkja! Úgy lépek eléd kérdéseimmel, mint amikor egy kási-béli vagy vidéha-béli hős íját megfeszíti, hogy ellenfelét keresztülverje két nyilával. Válaszolj, ha tudsz!
- Kérdezz már, Gárgí!

3. - Jádnyavalkja! Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe van az beleszőve, mivel van az beszőve?

4. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.

5. Gárgí így folytatta:
- Tisztelet néked, Jádnyavalkja, a kérdést megválaszoltad. Készülj hát a másodikra!
- Kérdezz hát, Gárgí!

6. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe is van az beleszőve, mivel is van az beszőve?

7. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.
- De mibe van akkor az űr beleszőve, mivel van az űr beszőve?

8. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Gárgí, ez az, amit a papok mulandótlannak neveznek. Nem durva és nem finom, nem hosszú és nem rövid, nem izzó és nem folyékony, nem árnyékos és nem sötét, nem szél, nem űr, nem ragad, nincsen íze, nincsen szaga, nincsen szeme, nincsen füle, nincsen szava, nincsen gondolata, nem meleg és nem lélegzik, nincsen szája, nincs mérete, nincs belseje és külseje, semmit sem emészt, és nincs aki megeméssze.

9. Gárgí, ez egy mulandótlan parancs. Ennek szavára válik szét a Hold és a Nap, ennek szavára válik szét az Ég és a Föld, ennek szavára válnak szét a percek, az órák, a nappalok és az éjszakák, a hetek, a hónapok, az évszakok és az évek. Gárgí, eme mulandótlan parancs szavára futnak a folyók a hófödte hegyekből kelet és nyugat felé, mindegyikük a maga megszabott útján. Ennek szavára dicsőítik az emberek az adakozót, ennek szavára gyűlnek az istenek és az ősök az áldozó kanalához.

10. Bizony Gárgí, ha valaki nem tudja, mi ez a mulandótlan, úgy áldozzon bár sok ezer éven át, vagy éljen kegyes életet, csak véges az. Gárgí, ha valaki nem tudja, hogy mi ez a mulandótlan, és így búcsúzik el a világtól, az szánalomra méltó. Ám, aki tudja, hogy mi ez, és így búcsúzik el a világtól, az igazi pap.

11. Gárgí, ez a mulandótlan lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Bizony Gárgí, ebbe a mulandótlanba van az űr beleszőve, ezzel a mulandótlannal van az űr beszőve.

12. Akkor Gárgí így szólt:
- Tiszteletreméltó papok! Tekintsétek úgy, hogy dicsőség fejet hajtva távozni tőle. Mert a papi vitában bizonnyal le nem győzhetitek őt.
Akkor Gárgí elhallgatott.



Kilencedik szakasz

1. Ezután Vidagdha Sákalja kérdezte őt:
- Hány isten van, Jádnyavalkja?
Ő a jegyzék szerint válaszolt, amennyit az az összes istenek körében felsorol:
- Három és háromszáz, három és háromezer.
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?
- Harminchárom.
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?
- Hat.
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?
- Három.
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?
- Kettő.
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?
- Másfél.
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?
- Egy.
- Helyes, Jádnyavalkja. Nos, hát ki ez a három és háromszáz, három és háromezer isten?

2. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Ezek csak hatásaik. Isten csak harminchárom létezik.
- Ki ez a harminchárom isten?
- A nyolc Vaszu, a tizenegy Rudra, a tizenkét Áditja. Ez harmincegy, ezekhez jön még Indra, és Pradzsápati harmincharmadikként.

3. - Kik a Vaszuk?
- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap, a Hold, az ég és a csillagok. Ezek a Vaszuk. Bennük van minden jó (vaszu), ezért nevezik őket Vaszuknak.

4. - Kik a Rudrák?
- A tíz emberi szerv, és a Lélek tizenegyedikként. Megsirattatják a halottat, amikor kihúzódnak belőle. Megsirattatják (ródajati), ezért nevezik Rudráknak őket.

5. - Kik az Áditják?
- Az év tizenkét hónapja. Ezek az egész világot vezérelve szaladnak (ádadáná janti), ezért nevezik őket Áditjáknak.

6. - Ki Indra, és ki Pradzsápati?
- Indra a mennydörgés, Pradzsápati az áldozat.
- Mi teszi a mennydörgést?
- A villám csapása.
- Mi teszi az áldozatot?
- A nyájak.

7. - Ki a hat isten?
- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap és az ég. Ez a hat isten, mert ebből a hatból áll az egész világ.

8. - Ki a három isten?
- A Három Világ, mert az összes isten azokban él.
- Ki a két isten?
- Az étel és a lélegzet.
- Ki a másfél isten?

9. - Az, aki megtisztít. Bár végül is csak egyetlen isten az, aki megtisztít. Hogy miért másfél mégis a neve? Mert az egész világot felszaporítja (adhjardhnoti), ezért másfél (adhjardha) a neve.
- Ki az egyetlen isten?
- A lélegzet. Ezt nevezik Brahmannak, ez van odaát.

10. Sákalja így folytatta:
- Jádnyavalkja! Otthona a föld, világa a tűz, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A testet öltött Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- A halhatatlanság - felelte az, majd így folytatta:

11. - Jádnyavalkja! Otthona a vágy, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vágyból álló Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- Az asszonyok - felelte az, majd így folytatta:

12. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A Napban lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- A valóság - felelte az, majd így folytatta:

13. - Jádnyavalkja! Otthona az űr, világa a fül, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A hallásban és a visszhangban lakozó Ember. De azt már te mondd meg, Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- A tér - felelte az, majd így folytatta:

14. - Jádnyavalkja! Otthona a sötétség, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. Az árnyékban lakozó Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- A halál - felelte az, majd így folytatta:

15. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A tükörben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- A lehelet - felelte az, majd így folytatta:

16. - Jádnyavalkja! Otthona a víz, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vízben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- Varuna - felelte az, majd így folytatta:

17. - Jádnyavalkja! Otthona a férfimag, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A fiúba ömlő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- Pradzsápati - felelte az.

18. Akkor így szólt Jádnyavalkja:
- Sákalja! Téged szemeltek hát ki a papok, hogy kikapard nekik a tüzes gesztenyét?

19. Sákalja így válaszolt:
- Jádnyavalkja! Ki az a Brahman, akinek tudásával a kuruk és a panycsálák papjait így elnémítod?
- Tudom a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak.

20. - Ha valóban tudod a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak, akkor mondd meg, hogy ki a Kelet istene?
- A Napisten.
- Mi a Napisten alapja?
- A szem.
- Mi a szem alapja?
- A képek. Mert a képeket látja az ember a szemmel.
- Mi a képek alapja?
- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a képeket. Ezért a szív a képek alapja.

21. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Dél (daksina) istene?
- Jama.
- Mi Jama alapja?
- Az áldozat.
- Mi az áldozat alapja?
- Az adomány (daksina).
- Mi az adomány alapja?
- A hit. Mert aki hisz, az adományoz. Így hát a hit az adomány alapja.
- Mi a hit alapja?
- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a hitet. Ezért a szív a hit alapja.

22. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Nyugat istene?
- Varuna.
- Mi Varuna alapja?
- A vizek.
- Mi a vizek alapja?
- A férfimag.
- Mi a férfimag alapja?
- A szív. Mert azt mondják, ha valakinek hozzá hasonló fia születik, hogy szívből jött, szívből teremtett. Ezért a szív a férfimag alapja.

23. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki az észak istene?
- A Nedűisten.
- Mi a Nedűisten alapja?
- A beavatás.
- Mi a beavatás alapja?
- Az igazság. Amikor avatnak, azt mondják: Igazat szólj! Ezért az igazság a beavatás alapja.
- Mi az igazság alapja?
- A szív. Mert szíwel ismeri meg az ember az igazságot. Ezért a szív az igazság alapja.

24. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Zenit istene?
- A tűz.
- Mi a tűz alapja?
- A szó.
- Mi a szó alapja?
- A szív.
- Mi a szív alapja?

25. Jádnyavalkja így szólt:
- Ó, te szószaporító! Azt hiszed talán, hogy lehet az máshol, mint bennünk magunkban. Ha máshol lenne és nem idebent, hát akkor madarak tépnék és kutyák cibálnák!

26. - Mi a te Lelked alapja?
- A belélegzés.
- Mi a belélegzés alapja?
- A kilélegzés.
- Mi a kilélegzés alapja?
- A szétlélegzés.
- Mi a szétlélegzés alapja?
- A fellélegzés.
- Mi a fellélegzés alapja?
- Az összelélegzés.

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri.
Ez hát a nyolc alap, a nyolc világ, a nyolcféle isten, a nyolcféle Ember. De ki az, aki ezt a nyolcféle Embert lebírja, meghaladja, szétkergeti? Erről az Emberről kérdezem tőled a titkos tanítást. Ha nem tudsz felelni, hát repedjen szét a fejed! Sákalja nem tudott felelni, és a feje szétrepedt. Rablók hordták szét a csontjait, és használták fel (alantas) célokra.

27. Így szólt akkor Jádnyavalkja:
- Tiszteletreméltó Papok! Kérdezzen, aki akar, vagy kérdezzetek mindannyian. Vagy aki akarja, azt én kérdezem, vagy kérdezhetem mindőtöket.
A papok azonban nem mertek kérdezni.

28. Akkor ezzel a verssel kérdezte őket:

Akár a fa, az erdő hercege, olyan az ember, bizony.
Haja a levelek, bőre a kéreg, bőre alatti vére a nedv.
Ha megsebzik, vére csorog, mint sebzett fából a lé.
Húsa a fa, ina a háncs, csontja a geszt, veleje bél.
Ha a fát ledöntik, akkor gyökeréből újra fakad.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Ne mondd, hogy magja az, mert az csak élőből szökken elő, mint ahogy magjából fakad a fa még halála előtt.
Tépd ki a fát gyökerestül, és újra nem fakad az.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Nem születik, ki megszületik. Ki is nemzi meg újra?
A Brahman gyönyörű megismerés, legfőbb java az adónak, de annak is, ki lábát megveti, és tudja őt.

Folytatás