Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Taittiríja-upanisad

A cím a mű tanításait követő papi klán (fogoly) totemállatának nevéből, a valószínűleg hangutánzó tittiri szóból adódik. A Taittiríja-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda hagyományköréhez tartozik, ez részben tanításait is magyarázza.
Három részból áll. Az első a Hangtan Virágfüzére, ez a Jadzsurvéda varázsige-tanának misztikájával foglalkozik, és témájában némileg eltér a második és a harmadik résztől. A Brahman Virágfüzére - ez a rész egyes recenziókban az Üdv Virágfüzére címen szerepel - a Brahman megismerését taglalaja a Lélek öt síkjának feltárása által. Bhrigu Virágfüzére továbbfűzi ezt a tanítást, ebben apja oktatja ki Bhrigu bölcset arról, miként ismerhető meg a Brahman és a Lélek az említett síkok megtapasztalásán keresztül. A Taittiríja-upanisad a védikus irodalomban a Taittiríja-bráhmanához sorolt áranyaka 7-9. fejezetét képezi.

* * *


ELSŐ FEJEZET

(a hangkötésről)
Első szakasz

Üdvünkre legyél Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra,
Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy!

A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni! A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót!

OM

Béke! Béke! Béke!



Második szakasz


A hangtant így magyarázzuk: hangszín és csengés, mérték és hangsúly, dallam és kötés - ennyiből áll a hangok tana.



Harmadik szakasz

1. Dicsőség nekünk! A Brahman legyen tanítónk!
Tovább magyarázzuk a hangkötés titkos tanát. Ez ötféle módon is kifejthető: a világok terén, a világfények terén, a tudás terén, a nemzés terén és a Lélek terén. Ezeket hívják nagy összekötéseknek.

2. Ímhol a világok terén: az elöl álló hang a Föld, a mögötte álló az ég, a kötés az űr, a kötő a szél. Hát így van a világok terén.

3. Ímhol a világfények terén: az elöl álló hang a tűz, a mögötte álló a Nap, a kötés az esővíz, a kötő a villám. Hát így van a világfények, terén.

4. Ímhol a tudás terén: az elöl álló hang a tanító, a mögötte álló a tanítvány, a kötés a tudás, a kötő a tanítás. Hát így van a tudás terén.

5. Ímhol a nemzés terén: az elöl álló hang az anya, a mögötte álló az atya, a kötés a gyermek, a kötő a nemzés. Hát így van a nemzés terén.

6. Ímhol a Lélek terén: az elöl álló hang az alsó fogsor a mögötte álló a felső fogsor kötés a szó, a kötő a nyelv. Hát így van a Lélek terén.

Ezek a nagy összekötések. Akinek a nagy összekötéseket elmagyarázzák, s így megtudja őket, ahhoz majd nyájak, utódok, tanítványok serege, étel és égi világ kötődik.



Negyedik szakasz


1. Énekből, öröklétből született,
Dalokban énekelt sokformás bika,
Indra, adj bölcsességet,
legyek az öröklét tartóoszlopa!
Testem szent műveket tegyen, nyelvem méztől édes legyen, fülem messzehalló, Brahmant rejtő ereklyetartó, bölcsességre taníts engem, tudásom el ne feledjem!

2. Ha áradón megérkezik, hosszú időre költözik,
nyájat és ruhát szaporít, ételt és italt sokasít.

Hozd nékem Szerencse Úrnőt,
nyájjal bírót, gyapjút szövőt! Üdv!
Minden tanítvány felém haladjon! Üdv!
Minden tanítvány belém olvadjon! Üdv!
Minden tanítvány nevemmel haljon! Üdv!
Minden tanítvány megcsillapodjon! Üdv!
Minden tanítvány békére jusson! Üdv!

3. Legyek törzsem büszkesége! Üdv!
Legyek jobbak ékessége! Üdv!
Legyek az istennek része! Üdv!
Legyen az isten is részem! Üdv!
Ezerfelé szétágazó, bűneimtől feloldozó! Üdv!
Ahogy a víz zuhan a földre, tegnapok szállnak a Holdba,
ó, Teremtő, úgy siessenek felém tanítványaim! Üdv!
Te vagy menedékem, világosíts meg belém hatolva!
Szétáradón béküljön minden tanítvány! Üdv!



Ötödik szakasz


1. Bhúh! Bhuvah! Szuvah! - Ez a három szent kiáltás. Ezekben van a Mahah, a negyedik. Mahácsamaszja tanította így. Ez a Brahman, ez a Lélek, a többi istenségek csak ennek tagjai.

2. A Bhúh a Föld, a Bhuvah a Levegőég, a Szuvah az Ég. A Mahah a Nap, mert a világok a Nap által gyarapodnak (mahijante). A Bhúh a tűz, a Bhuvah a szél, a Szuvah a Nap. A Mahah a Hold, mert a világfények a Hold által gyarapodnak. A Bhúh a Himnuszok Tudása, a Bhuvah a Dalok Tudása, a Szuvah a Varázsigék Tudása. A Mahah a Brahman, mert a tudások a Brahman által gyarapodnak. A Bhúh a belélegzés, a Bhuvah a kilélegzés, a Szuvah a szétlélegzés. A Mahah az étel, mert az életerők az étel által gyarapodnak. Ez a négyszer négy a négy szent felkiáltás. Aki tudja ezt, a Brahmant tudja, az istenek áldoznak annak.



Hatodik szakasz

1. Az észből álló, aranyló örök Ember a szív üregében lakik. Indra méhe a torokból lecsüngő kicsiny húsdarab. A hajforgó helyén szétfeszíti a koponya két felét, és a Bhúh igével a tűzbe lép, a Bhuvah igével a szélbe lép, a Szuvah igével a Napba lép, a Mahah igével a Brahmanba lép. Ott lesz önmagának ura, ott lesz az ész ura, a szó ura, a szem ura, a fül ura, a megismerés ura, evvel lesz a Brahmanná, kinek teste az űr, lelke a valóság, a lélegzetben játszik, az üdvben eszmél, a nyugalmat éri el és örökkévaló.
Prácsínajógja, ennek szentelődj!



Hetedik szakasz

1. Föld, Levegőég, Ég, égtájak és mellékégtájak.
Tűz, szél, Nap, Hold és csillagok.
Víz, füvek, fák, űr és Lélek.

Eddig a lények terén.
És most a Lélek terén:

Be-, ki-, szét-, fel- és összelélegzés.
Szem, fül, ész, szó és tapintás.
Bőr, hús, ín, csont és velő.

Így rakta össze ezeket a bölcs, és azt mondta:
- Bizony, ötrétű az egész világ.
Az ötösséget az ötösség által lehet elérni.
Nyolcadik szakasz
Az OM a Brahman, az OM minden a világon. Az OM a példázat. Mikor az áldozópap így szól: Hallasd a szót! - akkor a társa ezt kiáltja. Az OM-mal éneklik a dalt, az OM-som-mal idézik a tant, az OM-mal hívja a szerpap a választ, az OM-mal kiált az imádópap, a tűzrítust az áldozó az OM-mal tartja meg, az OM-mal kezdi a pap, ha mondani akarja:
A Brahmant érjem el!
És eléri.



Kilencedik szakasz


1. Rend és tanulás által, igazság és tanulás által, lemondás és tanulás által, fegyelem és tanulás által, béke és tanulás által, tűz és tanulás által, tűzáldozat és tanulás által, vendégbarátság és tanulás által, emberszeretet és tanulás által, utódok és tanulás által, nemzés és tanulás által, ivadékok és tanulás által.
- Csak igazság az! - mondja Szatjavacsasz Ráthítara.
- Csak lemondás az! - mondja Tapónitja Paurusisti.
- Csak tanulás az! - mondja Náka Maudgalja.
Mert ez a lemondás, ez a lemondás.



Tizedik szakasz

1. Dicsőségem hegyként magaslik, megrezgetem a fákat,
megtisztító napsugárként örök fényitalom árad.
Trisanku a tudást így magyarázta.
Tizenegyedik szakasz
1. Ha a tudást véle megtanulta, tanítványát a tanító erre intse:
- Igazat szólj! A törvényt megtartsd! A Tanulást el ne mulaszd! Ha felkínáltad a tanítónak a barátság adományát, ügyelj arra is, hogy nemzetséged lánca el ne szakadjon.

Az igazságot el ne mulaszd!
A törvényt el ne mulaszd!
Az üdvöset el ne mulaszd!
Birtokodat el ne mulaszd!
A tanulást el ne mulaszd!

2. Az istenek és az ősök áldozását el ne mulaszd!
Istenként tekints anyádra!
Istenként tekints atyádra!
Istenként tekints tanítódra!
Istenként tekints vendégedre!
Mocsoktalan tetteket kövess!
Más tetteket ne kövess!
Szolgáló tetteket kövess!
Más tetteket ne kövess!

3. Ha találkozol náladnál kiválóbb papokkal, fel ne sóhajts elégedetten, míg azok le nem ültek!
Hittel adakozz, hit nélkül ne adakozz, derűsen adakozz, szeméremmel adakozz, félve adakozz, érzőn adakozz!

4. Ha kétségeid vannak egy tett vagy esemény felől, akkor nézz körül, nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is!
Végül pedig: Ha rossz hírűek közé kerülnél, akkor nézz körül, hogy nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is!
Ez a parancs, ez a szabály, ez a végső tudás. Ennek szentelődj, csak ennek szentelődj!
Tizenkettedik szakasz
Üdvünkre légy Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra,
Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy!

A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni! A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót!

OM

Béke! Béke! Béke!



MÁSODIK FEJEZET

(az üdvről)

OM

1. A legtöbbre a Brahman tudója jut. Erre mondják:

Igazság, megismerés és végtelen:
a Brahmannal minden vágyát betölti,
ki így tudja az örökbölcs Brahmant
a szív üregében és a legfőbb helyen.

Eme Lélekből keletkezett az űr, az űrből a szél, a szélből a tűz, a tűzből a víz, a vízből a föld, a földből a növények, a növényekből az étel, az ételből az ember. Az ember az ételnek nedvéből áll. Feje is az, jobbja is az, balja is az, törzse is az, alsó része is az, alapja is az.

2. Ételből lettek a lények, így kerültek a Földre mind,
ételből nyertek életet, étellé lesznek majd megint.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Brahmant ételként imádók, övék lesz minden étel.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Ételből lesznek a lények, ételből nőnek fel mind,
lények és étel egymást eszik, ételnek ezért nevezik.
Az étel nedvéből álló Lélektől különbözik a lélegzetből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve (púrna). Amaz tehát ember (purusa) alakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a belélegzés, a szétlélegzés a jobbja, a kilélegzés a balja, az űr a törzse, a föld az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

3. Minden isten, ember, állat a lélegzetet követi,
ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik.
Eléri az, ki a Brahmant lélegzetként tiszteli,
ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik.

Testetöltött Lelke pedig olyan, mint az előbbi.

A lélegzetből állótól különbözik az észből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a varázsige, a himnusz a jobbja, a dal a balja, az utasítás a törzse, a tűzpapok és az Angariszok igéi az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

4. Amit nem érnek el szavak,
amit ész fel nem fog sosem,
a Brahman üdvét ki tudja,
azt nem éri többé félelem.

Testetöltött Lelke pedig olyan, mint az előbbi.

Az észből állótól különbözik a megismerésből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a hit, a jog a jobbja, az igazság a balja, az Igázás a törzse, a nagyság az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

5. Megismeréssel áldoz, megismerőn alkot tetteket,
megismerő Brahmanként imádják őt az istenek.
A megismerő Brahmant ki tudja, és el nem felejti,
a test bűneit levetve minden vágyát az betölti.

Testetöltött lelke pedig olyan, mint az előbbi.

A megismerésből állótól különbözik az üdvből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a kedv, a derű a jobbja, az öröm a balja, az üdv a törzse, a Brahman az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

6. Ki tudja: a Nincs a Brahman,
az akkor is van, hogyha nincs.
Ki tudja: a Van a Brahman,
hogy van ő, arról tudni lehet.

Testetöltött lelke pedig olyan, mint az előbbi.

Ebből kérdések adódnak:

Vajon egy meghalt nemtudó abba a világba kerül-e?
Vajon egy meghalt tudó Abba a világba eljut-e?

A Lélek arra vágyott: Sokká akarok lenni, nemzeni akarok utódokat! És felizzott. Mikor felizzott, rnegteremtette az egész világot, mindent, ami van. Miután megteremtette őket, beléjük hatolt. Létező volt és nem létező, kimondható és kimondhatatlan, otthonos és otthontalan, értelmes és értelmetlen, valós és valótlan. Valósként lett ő minden, ami van. Mert ez a valóság. Erről szól a vers:

7. Kezdetben nem volt semmi sem,
a lét ebből keletkezett,
magából teremtette magát,
ezért mondják: jól teremtett.

Ez a jól teremtett a lényeg. Üdvözül az, ki a lényeget eléri. Mert hogyan is lehetne élni, hogyan is lehetne lélegezni, ha az űrben nem volna ott az üdv? Mert Ő üdvöt teremt. És aki ebben a láthatatlanban, testetlenben, kimondhatatlanban, otthontalanban biztonságra lel és megveti lábát, azt többé nem éri félelem. Ám aki megbontja a létet annak félelme megmarad. De olyannak félelme ez, aki magát tudónak véli. Erről szól a vers:

8. Tőle rettenve fúj a szél, tőle rettenve kél a Nap,
Tőle rettenve tűz, villám, még a halál is megszalad.

Ez az üdv vizsgálata:

Ha valaki fiatal, kiváló, tudásra szomjas, a leggyorsabb, legbátrabb és legerősebb, övé a földnek minden gazdagsága - ez egy emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-emberek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-emberek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a tartós égi világba jutott atyák között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A tartós égi világba jutott atyák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a megszületett istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A megszületett istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek között, akik tetteik révén jutnak az istenek közé, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel az istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Az istenek száz üdve ér fel Indra egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Indra száz üdve ér fel Brihaszpati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Brihaszpati száz üdve ér fel Pradzsápati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel a Brahman egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta.

Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Aki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket eléri, a lélegzetből álló Lelket eléri, az észből álló Lelket eléri, a megismerésből álló Lelket eléri, az üdvből álló Lelket eléri.

Erről szól a vers:

9. Mit nem érnek el a szavak, s az ész fel nem fog sosem,
a Brahman üdvét ki tudja, azt nem éri többé félelem.

Nem gyötrik többé a kérdések: Milyen jót mulasztottam el, milyen rosszat követtem el?
Ki tudja ezt, az a Lelket eléri. Mind a két kérdéstől megszabadul, és a Lelket eléri. Így hangzik a titkos tanítás.



HARMADIK FEJEZET

(Bhriguról)

1. Történt egyszer, hogy Bhrigu atyjához, Varunához lépett és így szólt:
- Tiszteletreméltó, tanítsd meg nékem a Brahman! - és megemlítette az ételt, a lélegzetet, a szemet, a fület, az észt és a szót. Apja pedig így válaszolt:
- Bizony, amiből a lények lesznek, amiből születve élnek, és amibe haláluk után újra visszatérnek, az a Brahman, megismerni azt kell.

2. Akkor a fiú lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az étel a Brahman. Mert ételből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elé járult, és így szólt:
- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!
Apja pedig így válaszolt:
- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

3. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a lélegzet a Brahman. Mert lélegzetből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:
- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!
Apja pedig így válaszolt:
- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

4. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az ész a Brahman. Mert észből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:
- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!
Apja pedig így válaszolt:
- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

5. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a megismerés a Brahman. Mert megismerésből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:
- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!
Apja pedig így válaszolt:
- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

6. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az üdv a Brahman. Mert az üdvből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint.

Bhrigu Váruninak eme tanítása a legmagasabb Égen alapul. Ki tudja ezt, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az ételt.

7. A lélegzet az étel, a test az étel evője. A test az lélegzeten, a lélegzet a testen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem veti meg az ételt.

8. A víz az étel, a fény az étel evője. A fény a vízen, a víz a fényen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy megsokasítja az ételt.

9. A föld az étel, az űr az étel evője. Az űr a földön, a föld az űrön alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy mindenkit vendégül fogad.

10. Ezért az ilyen ember bőséges ételhez jut minden úton. Az emberek azt mondják majd róla: Az étel csak néki gyarapszik! Ki tudja ezt, az első étel az elején csak annak gyarapszik. A középső étel középen csak annak gyarapszik. Az utolsó étel a végén csak annak gyarapszik.

11. Bőségként lakik a szóban, bőségként és Igázásként a belélegzésben és a kilélegzésben, tettként a kezekben, járásként a lábakban, megszabadulásként az ürítésben - az emberben így kell megismerni.

12. Az istenekben pedig: torkig lakottságként lakik az esőben, erőként a villámban, pompaként a nyájakban, tündöklésként a csillagokban, szaporodásként, öröklétként és kéjként a nemzőszervben, mindenségként az űrben.

Alapként kell néki szentelődni, akkor az ember megveti lábát. Nagyságként kell néki szentelődni, akkor naggyá lesz az ember. Dicsőségként kell néki szentelődni, akkor dicső lesz az ember. Meghajolva kell néki szentelődni, kedvünkre hajlanak akkor a vágyak.

13. Varázsigeként kell néki szentelődni, varázslóvá lesz akkor az ember. Pusztító varázsigeként kell néki szentelődni, meghalnak akkor körös-körül a gyűlölködő ellenfelek és a gyűlölködő rokonok.

Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Ki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket elérve, a lélegzetből álló Lelket elérve, az észből álló Lelket elérve, a megismerésből álló Lelket elérve, az üdvből álló Lelket elérve túllép a világokon. Az kedve szerint táplálkozva, kedve szerinti formát öltve vándorol, és ezt az éneket dalolja:

14. Ó csoda! Ó csoda! Ó csoda!
Vagyok az étel, az étel, az étel!
Vagyok az étel evője!
Vagyok az étel evője!
Vagyok az étel evője!
Vagyok a vers éneklője!
Vagyok a vers éneklője!
Vagyok a vers éneklője!
Vagyok a világ elsőszülötte!
Vagyok az istenek ős-örök köldöke!
Aki engem ad, az engem jóllakat!
Vagyok az étel, ételevők evője!
Az egész lét felett én uralkodom!

Aranyként fénylik, ki tudja ezt. Így hangzik a titkos tanítás.

 



Talavakára-upanisad

Rövid terjedelme ellenére is igen jelentős mű a Talavakára-upanisad. A szövegben két jól elkülöníthető tanítást találunk. Az Első és Második Szakasz a Lélek mibenlétét és megismerhetőségét kutatja, és a megoldást végül a tárgyi tudás meghaladásában és a közvetlen intuícióban, a ráébredésben mutatja fel. Az ősibb eredetű harmadik szakaszt minden bizonnyal később csatolhatták az első két rész verseihez, gondolatilag azonban mégis rokonságot mutat az előbbiekkel. Egy legendába ágyazva a védikus istenségek tudatfolyamatokkal való azonosítását kísérli meg. Kitüntetett szerepet itt is az Indra istennel azonosított intuitív megismerés kap, ez az, ami által a Brahman közvetlenül megtapasztalható.
A Talavakára-upanisad a védikus énektudomány, a Számavéda tanításköréhez kapcsolódik, ezt neve is mutatja. A talava szó egy ősi ritmushangszer, esetleg egy tapsoló énekmód megnevezése volt, az iskola minden bizonnyal így memorizálta és recitálta a szent szövegeket. Az upanisad két másik néven is ismeretes, néhol Dzsaminíja-, még gyakrabban Kéna-upanisad néven találjuk meg. Az előbbi egy papi nemzetség neve, az utóbbi pedig az upanisad kezdőszavára utal.

* * *


Első szakasz

1. Ki röpteti, küldi az eszméletet?
Ki feszíti bentről a lélekzetet?
Szavunk a szólásra kicsoda küldi?
Mely isten nyitja a szemet és fület?

2. Hallásnak hallását, észnek eszét,
szónak szavát, lélekzet lélekzetét,
látás látását a bölcs elereszti,
és örök lesz, amint bevégzi életét.

3. Szem nem látja, szó nem mondja, ész sem tudja kiötleni,
ismeretlen marad, nem tudjuk, hogyan fogják tanítani.

4. Ami szóval nem mondható, ami a szót is kimondja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

5. Amit az ész ki nem gondol, mi az észt is kigondolja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

6. Ami szemmel nem látható, mi a szemet is meglátja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

7. Ami füllel nem hallható, mi a fület is meghallja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

8. Mit a légzés be nem szívhat, mi a légzést is mozgatja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.



Második szakasz

1. Ha azt hiszed, hogy a Brahmant jól tudod, úgy csalódni fogsz, hiszen csak töredékét ismerheted annak, mi őbelőle benned és az istenek körében testet ölt. Úgy vélem, meg kell vizsgálnod tudásodat.

2. Nem hiszem, hogy jól tudom,
és nem vélem tudni, mit nem tudok.
Őt tudom, ha ezt tudom,
és nem őt tudom, ha mást tudok.

3. A nem ismerő ismeri őt, az ismerő nem tudja meg.
Ismerőké a nemtudás, nemtudóké az ismeret.

4. Ha benned felébre, elvezet az örökléthez,
hogy ő a Lélek, ez erőt ad, tudása meg örökké tesz.

5. Ki őt felleli, az lesz igazságban,
ki nem tudja meg, az nagyot veszít.
Őt látja a bölcs minden létezőben,
és örök lesz élete majd a halálban.



Harmadik szakasz

1. Történt, hogy a Brahman győzelemre segítette az isteneket. Az istenek azonban büszkélkedtek a Brahman győzelme felett, mert úgy vélték:
- Miénk a győzelem! Miénk a dicsőség!

2. Észrevette ezt a Brahman, és megjelent előttük. Ők pedig nem ismerték fel, és azt kérdezték:
- Miféle csoda ez?

2. Így szóltak a tűzhöz:
- Tudd meg Lények tudója, hogy miféle csoda ez!
- Jól van.

4. Odaszáguldott a Tűz, a Brahman pedig azt kérdezte tőle:
- Hát te meg ki vagy?

5. - A Tűz vagyok én, a Lények Tudója.
- Miben áll az erőd?
- Fel tudok perzselni mindent, mi csak létezik a Földön.

6. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy perzselje fel azt. A tűz nekiesett teljes erőből, de felperzselni nem tudta. Visszatért, és így szólt:
- Fel nem foghatom, miféle csoda ez!

7. Szóltak ekkor a Szélnek:
- Tudd meg Szél, hogy miféle csoda ez!
- Jól van.

8. Odaszáguldott a Szél, a Brahman pedig azt kérdezte tőle:
- Hát te meg ki vagy?
- A Szél vagyok én, Mátarisvan vagyok én.

9. - Miben áll az erőd?
- El tudok söpörni mindent, mi csak létezik a Földön.

10. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy söpörje el azt. A Szél nekiesett teljes erőből, de elsöpörni nem tudta. Visszatért, és így szólt:
- Fel nem foghatom, miféle csoda ez!

11. Szóltak akkor Indránaknak:
- Tudd meg Magasztos, hogy miféle csoda ez!
- Jól van.
Odaszáguldott Indra, de a Brahman elrejtőzött előle.

12. Helyén egy gyönyörű leányt talált, Lenvirágot, a Hóborította leányát. Megkérdezte tőle:
- Miféle csoda ez?



Negyedik szakasz

1. - Ez a Brahman. Ti a Brahman győzelmén büszkélkedtetek. Akkor a Indra megtudta végül, hogy az a Brahman volt.

2. Ezért e három, a Tűz, a Szél és Indra több, mint a többi isten, mert ők érintették közvetlenül a Brahmant, ők ismerték meg először Őt.

3. Ezért Indra több, mint a többi isten, mert ő érintette közvetlenül a Brahmant, ő ismerte meg először Őt.

4. Róla mondja a tanítás: Az istenek terén akkor jelenik meg, mikor villámlik hirtelen, az ember becsukja a szemét, és azt kiáltja: Ah! Ő ez a felkiáltás.

5. A Lélek terén pedig akkor jelenik meg, mikor az embernek valami hirtelen eszébe villan, és visszaemlékszik egy pillanat alatt.

6. Úgy is hívják: vágyni rá. E vágyni rá alakban kell néki szentelődni. Arra vágynak mind a lények, ki tudja ezt.

7. Azt kérted, hogy mondjam el a titkos tanítást. Elmondtam hát a titkos tanítást, a Brahman titkos tanát.

8. Alapja lemondás, önuralom és tettek, tagjai a tudások, otthona az igazság.

9. Elveti a rosszat, és a győzhetetlen égi világban veti meg lábát, ott veti meg lábát, ki tudja ezt, ki tudja ezt.




Prasna-upanisad

A Prasna-upanisad az upanisad-irodalomban egyedülálló szerkezetet követ: hat kérdésből és az ezekre adott tanításokból áll. A mű központi bölcse, Pippaláda sajátos tűzimádó jóga-utat követett, ebból adódik az upanisad gondolati magva, a lélegző Naplélek eszményképe.
A kérdések összefüggenek. Az első az anyagi világ és a Lélek teremtésére vonatkozik, a második a kitüntetett lélegzetre, a harmadik a lélegzetnek az emberben való szétáradására, a negyedik a lélegző tudatra, az ötödik az eddigiek és az OM misztikájára, a hatodik kérdés pedig az ember rejtett anatómiáját kutatja. A Prasna-upanisadot mítikus szerzője alapján az Atharvavéda Pippaláda-recenziójához sorolják.

* * *


Első kérdés


1. Szukésan Bháradvádzsa, Saivja Szatjakáma, Szaurjájanin Gárgja, Kauszalja Ásvalájana, Bhárgava Vaidarbhi és Kavandhin Kátjájana a Brahmant követték, a Brahman mellett szilárdan megálltak, így kutattak a legfőbb Brahman után. Tűzifával kezükben felkeresték a magasztos Pippaláda mestert. Arra gondoltak, hogy ő fog majd róla mindent megtanítani.

2. Így szólt hozzájuk a bölcs:
- Töltsetek el nálam egy évet lemondásban, tisztán és hívőn. Kérdezhettek azután, amit akartok. Mindenre megtanítlak, amit csak tudok.

3. Az év letelt. Elsőnek Kavandhin Kátjájana járult elébe, és azt kérdezte:
- Mester, a születettek honnan születtek?

4. Ő így válaszolt:
- Pradzsápati utódokra vágyott. Felizzott, és ahogy felizzott, egy pár lett belőle. Ez a pár a lélekzet és a birtok. Azt mondta magában: Majd ez a kettő nemz nékem számos utódot.

5. A Nap a lélekzet, a Hold a birtok. A birtok mindaz, mi formás és formátlan. Így hát a forma a birtok maga.

6. Mikor a Nap felkél, sugarába szívja a keleti életerőket. Mikor végighalad a déli, nyugati, északi, fenti, lenti és középső égtájakon, mindent bevilágít, minden életerőt felszív sugarába.

7. Ez a minden emberben bennerejlő sokformás tűz életerőként lobban elő. Így mondja ezt a vers:

8. Hódolom a sokformás,
aranyló Lények Tudóját,
ezt a tündöklő legfőbb menedéket.
Százfelől világít ezer sugarával,
és Napba röpíti az életerőket.

9. Pradzsápati az év, és ennek kétféle útja van, a déli és az északi. Akik e szavakkal tisztelik: Áldozás és jótett a dolgunk! - azok csak a Holdba jutnak el, és újra visszatérnek mindannyian. Az utódokra vágyó bölcsek ezért indulnak el a déli úton. Ez az atyáknak útja, ez a birtok.

10. Az északi útra azok lépnek, akik a Lelket keresték lemondással, tisztasággal, hittel és tudással. Ők a Napba jutnak. Itt van az életerők gyüjtőhelye. Ez az öröklét, itt nincs félelem, ez a legfőbb menedék, innen már nincsen visszatérés, ők már itt maradnak. Erről szól a vers:

11. Mondják, az ötlábú, tizenkét részes Atya
testesüljön meg az égben.
Ám ugyanakkor hét kerekével,
hat küllőjével ide ragyogjon.

12. Pradzsápati a hónap. Sötét fele a birtok, világos fele a lélegzet. Ezért az ennek szentelődő bölcsek a hónap világos felében áldoznak, míg a többiek a sötétben.

13. Pradzsápati a nappal és az éjjel. A lélegzete a nappal, a birtoka az éjjel. Aki a kéjt nappal gyakorolja, az életerőit elpazarolja. Ennek az lenne a lemondás, hogy éjjel élvezze a kéjt.

14. Pradzsápati az étel. Ebből lesz a férfimag, a születettek pedig ebből születnek.

15. Ami párt alkot, az Pradzsápati törvényeit követi. Viszont:

A lemondó jut a Brahman honába,
mi züllés, tévedés, csalás nélküli.
Az ér el ide, ki folttalan, tiszta,
akinek erőből fakad tisztasága.



Második kérdés

1. Akkor Bhárgava Vaidarbhi kérdezte őt:
- Mester, a született lényeket hány isten tartja fent, a testet melyik ragyogja be, ki a legfőbb közülük?

2. Ő így válaszolt:
- Ez az isten az űr, a szél, a tűz, a víz, a Föld, a szó, az ész, a szem, a fül. Mikor a testet beragyogták, így dicsekedtek:
- E nádszálat mi tartjuk fent, mi támogatjuk.

3. De azt mondta nékik a lélegzet, a legfőbb:
- Nem ám! Mind elvakultatok, mert én vagyok az, ki magam ötfelé osztom, én támasztom, én tartom fent ezt a nádat!

4. De nem hittek neki. Akkor úgy tett, mintha sértve ki akarna repülni. Pedig ha kirepül, a többi vele repül, ha az megáll, megáll a többi is. Úgy mennek utána, mint a méhek a rajzó királynő után. Amíg marad, marad a többi is, mármint a szó, az ész, a szem és a fül. Megelégülnek akkor, és a lélegzetet így dícsérik:

5. Úgy ég ő, mint a tűz, úgy tűz ő, mint a Nap,
ő Pardzsanja, a Magasztos és a szél.
Te vagy a birtok, mi van és mi nincs, a Föld örök istene.

6. Mint küllőt kerékagy, tartja a lélegzet a dolgokat:
himnuszt, igét, dalt, áldozatot, harcosokat, papokat.

7. Rejlesz, mint Pradzsápati a méhben, és megszületsz megint,
áldozáskor minden élő életerőként rád tekint.

8. Isteneknek és ősöknek itallal csak te áldozol,
tűz-Angiraszoknak igazságot, bölcseknek utat hozol.

9. Tündöklő fényed Indra, te vagy Rudra maga,
Napként a légtérben vándorolsz, te vagy a fények ura.

10. Lélegzet! Mikor esőzve áldást hozol a Földnek,
ujjonganak lényeid, tele hassal néked örülnek.

11. Ősi bölcs, mindenség ura, magad-avatta életerő,
Mátarisvan, fogadd az ételt, hisz te vagy az Ételevő!

12. Mi a szóban, szemben, fülben, észben van belőled,
hagyd meg azt kegyesen nekünk, hogy el ne szakadjunk tőled!

13. Lélegzeterő a Föld, és mi fent van a Harmadik Égben,
óvj, mint fiát az anya, tarts meg az üdvben, bölcsességben!



Harmadik kérdés


1. Akkor Kauszalja Ásvalájana kérdezte őt:
- Mester, honnét van a lélekzet, hogyan megy be a testbe, hogy marad meg mégis, ha magát megosztja, hogyan húzódik ki belőle? A külső világot és a belső lelket hogyan hatja át?

2. Ő így válaszolt:
- E kérdéssel túl messzire mégy, de válaszolok neked, mert úgy gondolom, kedves vagy a Brahman előtt.

3. A lélegzet a Lélekből születik. Mint emberből árnyéka, úgy nő ki belőle. Az ész tudta nélkül megy be a testbe.

4. Ahogy a király hivatalnokait utasítja: Menj ebbe vagy abba a faluba! - így bízza meg ő is a különböző életerőket.

5. A nemzésre és az ürítésre a kilélegzés felügyel. A szemben és a fülben, az orron és a szájon át a belélegzés honol. Az összelélegzés (szamána) van középen, ő az, mi az áldozott ételt a testtel azonossá (szama) teszi, ebből lobban a hét tűz.

6. A Lélek a szívben lakik. Ennek száz és egy vezetéke van. Ezek mindegyikéhez újabb száz kapcsolódik, s ezek mindegyikéhez újabb hetvenkétezer. A szétlélegzés ezekben kering.

7. Ha jót tett az ember, akkor a fellélegzés jó világba vezeti a felfelé futó egyetlen éren át, ha gonoszat, akkor gonosz világba. Ha mindkettőt, akkor az emberi világba.

8. A belélegzés úgy száll fel, mint a felkelő Nap, mert a belélegzésnek a Nap nyújt támaszt a szemben. A Föld istene a kilélegzést támasztja. Az összelélegzés a levegőég, a szétlélegzés a szél.

9. A fellélegzés a hő. Ha ez a hő kialszik, az észbe gyűjtött többi életerővel újra testet ölt az ember.

10. Amint az ész utoljára gondolt, úgy lép a lélegzetbe a hőbe szállt lélegzet pedig a Lélekkel együtt az elképzelt világba vezeti.

11. Nem fogynak el ama halhatatlannak utódai, ki tudja ezt, és a lélegzetet ismeri. Erről szól a vers:

Ki megérti bent a lélegzetet,
forrását, otthonát, alapulását,
külső világban ötfelé oszlását,
csak az éri el az örök életet,
csak az éri el az örök életet.
Negyedik kérdés
1. Akkor Szaurjájanin Gárgja kérdezte őt:
- Mester, mi az, ami az emberben elalszik, és mi az, mi ébren marad? Melyik isten látja az álmokat? A mélyálom kéje kié? Mindezek min alapulnak?

2. Ő így válaszolt:
- Gárgja, ahogyan alkonyatkor a Nap sugarai az izzó korongban egyesülnek, és pirkadatkor szétáradnak megint, ugyanígy a legfőbb istenségben, az észben egyesülnek mindezek. Ezért van az, hogy ekkor az ember nem lát, nem szagol, nem hall, nem ízlel, nem érez, nem szól, nem fog, nem élvez, nem ürít, nem járkál fel és alá, hanem: alszik.

3. Ekkor a várban csak a lélegzet tüzei égnek. A kilélegzés az otthoni tűz, a szétlélegzés tüze főzi az áldozati ételt, a belélegzés (prána) pedig az áldozati láng, mert ezt az otthoni tűzről véve gyújtják (pranajanam).

4. Az összelélegzésnek (szamána) azért ez a neve, mert ő egyenlíti ki (szamam najati) a belélegzés és kilélegzés két italáldozatát. Az ész az áldozat megrendelője, a fellélegzés az áldozat gyümölcse, mert ő vezeti el nap mint nap a Brahmanhoz az áldozót.

5. Roppant hatalmát ez az isten az álomban éli át, mert az itt vagy ott látottakat itt újra látja, az itt vagy ott hallottakat itt újra hallja, amit különböző helyeken és tájakon tapasztalt, itt egységben tapasztalja meg újra. Látottat és nemlátottat, hallottat és nemhallottat, tapasztaltat és nemtapasztaltat, valósat és nemvalósat itt egyaránt lát, az egységet látja.

6. De amikor a tündöklő hő elönti, ez az isten sem lát álmokat. A testben ilyenkor árad szét a kéj.

7. Barátom, ahogy a madarak térnek nyugovóra otthonukban, a fán, úgy tér minden nyugovóra a Legfőbb Lélekben:

8. A föld és a földanyag, a víz és a vízanyag, a hő és a hőanyag, a szél és a szélanyag, az űr és az űranyag, a szem és a látható, a fül és a hallható, az orr és a szagolható, a nyelv és az ízlelhető, a bőr és a tapintható, a szó és a szólható, a kéz és a fogható, a hímtag és a nemzhető, az ürítés és az üríthető, a láb és a léphető, az ész és az észlelhető, az ébredet és az ébreszthető, az énképzet és az elsajátítható, a tudat és a tudható, a hő és a hevíthető, a lélegzet és a fenntartható.

9. Mert ez a látó, érző, halló, szagló, ízlelő, elképzelő, ébredő, eselekvő, megismerő emberi Lélek a mulandótlan legfőbb Lelken alapul.

10. Barátom, ebbe a legfőbb mulandótlanba lép be, ki ezt az árnyéktalan, testetlen, vértelen, fényességes mulandótlant megismeri. Mindenhatóvá és mindenséggé lesz, ki tudja ezt. Erről szól a vers:

Barátom, ki a mulandótlant ismeri,
ahol a megismerő Lélek, az istenek,
az életerők és a lények elpihennek,
az mindentudó, a mindenséget elnyeri.



Ötödik kérdés


1. Akkor Saivja Szatjakáma kérdezte őt:
- Mester, aki haláláig a szent OM szótagon elmélkedik, melyik világba kerül utána?

2. Ő így válaszolt:
- Szatjakáma, az OM szótag a fenti és a lenti Brahman. Ezért ki tudón ezen alapul, elnyeri az egyiket, vagy a másikat.

3. Aki az OM egy mértékéről elmélkedik, azt tanulja meg, hogyan kell gyorsan újra a Földre születni. A himnuszok az embervilágba vezetik, lemondó lesz, hívő és tiszta, roppant hatalomra jut.

4. Aki két mértékét vési eszébe, azt a varázsigék a levegőégen át a Holdvilágba repítik, a Holdvilág hatalmát kiélvezi, majd visszatér a Földre.

5. Aki viszont az OM szótag mindhárom mértéke által a legfőbb Emberről elmélkedik, az a tündöklő hő révén a Napba jut. Levedli a gonoszt, mint a kígyó a bőrét, és a dalok a Brahman világába vezetik. Eme életfeletti helyről látja az Embert, a vár urát.

Erről szól a vers:

6. Megtéve külső, belső és köztes tetteket,
a három mértéket kötve, összefogva
és soha nem mulasztva megismerő
halandót semmi sem rendíti meg.

7. Űrbe igével, himnusszal a Földig,
dallal a bölcsek hirdette világba,
az OM-ot követve oda jut a bölcs,
hol a békés, örök Legfőbb időzik.



Hatodik kérdés


1. Akkor Szukésan Bháradvádzsa kérdezte őt:
- Mester, Hiranjanábha Kauszalja herceg jött egyszer hozzám, és azt kérdezte, tudom-e a tizenhatrészes Embert. Azt feleltem, hogy nem tudom, hiszen ha tudnám, már biztosan beszéltem volna róla. Aki meg hazudik, az gyökerestül kiszárad, így hát nem hazudhattam. Ő némán felszállt kocsijára és elvágtatott. Téged kérdezlek hát, hol van ez az Ember?

2. Ő így válaszolt:
- Barátom, ez az Ember itt van a testben, belőle sarjad a tizenhat rész.

3. Egyszer ez így gondolkozott: Mi legyen az, minek távoztával magam is kiszállok, és megmaradásával én is megmaradok?

4. Megalkotta a lélegzetet, a lélegzetből a hitet, az űrt, a szelet, a fényt, a vizet, a földet, az érzékszerveket, az észt, az ételt, az ételből az erőt, a lemondást, az eszméket, a tettet, a világokat, a világokban a neveket.

5. Ám ahogy az óceánba ömlő folyók is eltűnnek, mert elmosódik formájuk és nevük, ugyanígy van ez a mindent belátó Emberrel is. E tizenhat rész az Emberbe ömlik, elveszíti formáját és nevét, és egyszerűen csak Embernek hívják. Ez részek nélkül is fennmarad, ez halhatatlan. Erről szól a vers:

6. Mint küllőt kerékagy, részeit az Ember összetartja.
Ki tudja, mit tudni kell, nem vesz erőt a halál se rajta.

7. Végezetül így szólt a Mester mind a hat tanítványhoz:
- A Brahmanról ennyit tudok, és ezen túl semmi nincs.

8. Ők pedig megtisztelték, és így válaszoltak:
- Atyánk vagy, ki a nemtudásból átvezetsz minket a túlsó partra.

Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!
Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!




Mándúkja-upanisad

A címben szereplő mandúka szó békát jelent, ezt egy papi nemzetség választotta totemállatul, az ő hagyományukban őrződött meg a Mándúkja-panisad. A mű az upanisad-irodalom legtömörebb alkotása. Egyes szakaszai szinte csak címszavakban sorolnak fel olyan fogalmakat, amelyeknél más szövegekben esetleg több oldalnyi magyarázatot is találunk.
A Mándúkja-upanisad a védikus kultika három nagy területét köti egybe: a kantillációs tradíció szent OM-szótagjához kapcsolja a tűz-ritualisztika és az átman-teória elemeit. A tömör, szútra-stílusú upanisadhoz később verses kommentár is készült, ezt a hagyomány Gaudapádának tulajdonítja. Bár a címben szereplő nemzetség a Rigvéda hagyománykörét követte, a Mándúkja-upanisadot - minden bizonnyal tanításai miatt - mégis az Atharvavédához sorolták a védikus irodalom rendszerezésekor.

* * *

OM

1. A mindenség ez a szótag. Kifejtése ennek: minden az OM-hang, ami volt, ami van, ami lesz, és az is az OM-hang, ami túl van a három időn.

2. Minden a Brahman, a Brahman pedig a Lélek, és a Léleknek négy negyede van.

3. Első negyede az ébren lévő, kifelé megismerő, héttagú, tizenkilenc szájú, durvát evő Mindenember Tüze Lélek.

4. Második negyede az álomban lévő, befelé megismerő, héttagú, tizenkilenc szájú, válogatottat evő Tündökletes Lélek.

5. A mélyálom az az állapot, ahol az ember nem érez vágyakat és nem lát álmokat. Harmadik negyede a mélyálomban lévő, eggyé vált, pusztán megismerésből álló, üdvből álló és az üdvöt tudat-szájával evő megismerő Lélek.

6. Ez úr mindenek fölött, ez mindentudó, ez a belső vezető, ez a mindenség méhe, a lények teremtése és elmúlása.

7. Befelé nem ismer, kifelé nem ismer, kétfelé nem ismer, pusztán megismerésből nem áll, sem megismert, sem nem megismert, nem látható, kimondhatatlan, megfoghatatlan, jellemezhetetlen, kigondolhatatlan, jelölhetetlen, az egyetlen Lélek hitén megálló, érzékvilágot feloldó, nyugodt, szent, szétszakíthatatlan - ez a negyedik negyed, a Lélek maga, megismerni ezt kell.

8. A lélek az OM-szótag a hangok terén, mert hogy négy mértékes az OM-hang. A mértékek negyedek, a negyedek mértékek, mégpedig az a, az u és az m hangok.

9. Az első mérték az a hang, az ébren lévő Mindenember Tüze Lélek. Ez van az eltérés (ápti) és az elsőség (ádimattva) szavakban. Minden vágyát eléri, és első lesz abból, ki tudja ezt.

10. A második mérték az u hang, az álomban lévő Tündökletes Lélek. Ez van a fenntartás (utkarsa) és a kétfelől (ubhajatva) szavakban. Ki ezt tudja, az fenntartja a tudást, kétfelől tisztelik, családjában nem születik olyan, ki ne tudná a Brahmant.

11. A harmadik mérték az m hang, a mélyálomban lévő Felismerő Lélek. Ez van a felépítés (miti) és a lerombolás (apiti-minoti) szavakban. Felépíti és lerombolja az egész világot, ki tudja ezt.

12. Mértéke nincsen a kimondhatatlan, érzékvilágot feloldó, szent, szétszakíthatatlan negyediknek. Az OM-hang ebben a Lélek maga. Lelkével a Lélekbe száll, ki tudja ezt, ki tudja ezt.




Ísa-upanisad

Az Ísa-upanisad címét kezdő soráról kapta. Ez szójáték, kétféleképpen is fordítható: "Az Úr ruháját hordja minden" vagy "az Úrban lakozik minden". Bár az upanisad gyűjtemények több féle sorrendet követnek, megegyeznek abban, hogy az Ísa-upanisad áll az első helyen. Nem véletenül, hiszen a költői szépségű mű egyben az upanisad-filozófia esszenciája.
A 4-5. és 8. versszak a Lélek fogalmát tárgyalja, az 1-2. és a 6-7. a Lélek tudásának, illetve e tudás erkölcsi vetületének problémáját, a 3. és a 9-10. pedig a tudást és a nemtudást különbözteti meg egymástól. A transzcendens tudás világon túlvivő útját leíró utolsó négy versszak lazán illeszkedik a mű szerkezetébe. Egyes tanítók úgy mondják, hogy egy régi halotti imáról szakadt le, így építették az upanisadba. E rész népszerűségét jellemzi, hogy szó szerinti formában megtaláljuk a Brihadáranyaka-upanisad ötödik fejezetében.
Az Ísa-upanisad a Jadzsurvéda egyik énekköréhez, a Vádzsaszanéji-szamhitához tartozik, így néhol Vádzsaszanéji-szamhitá-upanisad néven szerepel.

* * *

OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!

1. Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,
Azzal élj, mit rád hagyott, másnak java ne gyötörjön.

2. Száz évet élhetsz nyugodtan, ha így teszed meg dolgodat,
Másik választásod nincsen, a sors reád így nem tapad.

3. Az ördögök világait vakság és sötétség fedi,
Elhullva ide kerülnek önnön lelkük gyilkosai.

4. A mozdulatlan Egy az észt meghaladja,
az istenek sem tudják utolérni őt,
csendben állva ér utol minden futót,
Mátarisvan a vizet őbenne tartja.

5. Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,
Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.

6. Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.

7. Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?

8. Ő körbe kiterjed testetlen, tiszta,
világos, sebzetlen, bűn sosem éri.
Látó bölcs, magától való mindenható,
a dolgok rendjét örökre kiszabta.

9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

10. Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

11. Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,
az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

12. Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,
de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

13. Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét megint más.
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

14. Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,
az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.

15. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,
tárd fel hát előttünk, ó Púsan!
Az igazak útján járóknak megmutasd!
Púsan, Ősbölcs, Jama,
Nap, Pradzsápatinak fia!

16. Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok Én!
Sóhaj az örök szélbe szállj,
itteni test véges porba omolj!

OM

17. Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
Emlékezz művem, emlékezz a tettre!

18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal,
ösvények tudója, vigyél sikerre!
Téríts le a bűn ferde útjairól,
néked szentelődünk a legszebb szavakkal!


OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!




Katha-upanisad

A Katha-upanisad a fekete Jadzsurvéda Káthaka-iskolájának alkotása, ezért gyakran Káthaka-upanisad néven találjuk meg a gyűjteményekben. A mű egy, a Taittiríja-bráhmanában megtalálható legendába ágyazza be az upanisadok Istenről és Lélekről szóló tanításait. Ez a legenda elbeszéli, hogy Nacsikétasz - "Vágybíratlan" - a Halál, Jama házába tért be a halhatatlanság tudását kutatva, és magától a Haláltól kapta meg ennek tudományát.
A mű két jól elkülöníthető részre osztható. Voltaképpen az első három szakasz tartalmazza az upanisad halhatatlanságról szóló tanítását. Ezt a Halál az abszolút Léleknek a jóga szellemi útján vaIó megtapasztalásaként vázolja fel. Nem véletlen tehát, hogy a mű a szánkhja jóga filozófia kedvelt hivatkozási alapja lett. Az utolsó három szakaszt minden bizonnyal később csatolták az upanisadhoz, ezek többnyire már csak az előbbiekben kifejtett tanításokat magyarázzák, részletezik tovább.

* * *


Első szakasz


1. Vágytól égve osztotta szét Vádzsasravasza minden birtokát.

2. Volt néki egy Nacsikétasz nevű fia. Bár még ifjú volt, egy látomás futott rajta keresztül, mikor az áldozóbarmokat felvezették. Azt gondolta:

3. Tejük kifejten, kábán, fűvel és vízzel telve belül,
vélük az áldozathozó is örömtelen világba kerül!

4. És szólt atyjához:
- Hát engem kinek adsz? - és szólt újra meg újra.
Az így felelt:
- Halálnak adlak!

5. Sokakat bizony megelőzök, sokakkal együtt megyek.
Mit tervez hát Jama, általa mivé leszek?

6. Nézz a jövőbe, nézz hátra az ősökre, a múltra!
Pusztul a halandó, mint a kalász, és születik újra.

7. - Mindenember Tüzeként jő házadba a papi vendég.
Vaivaszvata, hozz vizet, hogy vágya csillapodjék.

8. Vágytól és reménytől, baráti szótól
áldozatoktól, nyájaktól, fiaktól -
mindettől megfosztja magát a balga,
ha megtagad bármit a vendéglő paptól.

9. - Nem ettél házamban három éjen át,
papi vendég, tisztelet néked ezért,
és hódolat nekem! Bármi légyen is az,
kívánhatsz magadnak három adományt.

10. - Elcsitult haraggal, újra kedvesen
fogadjon Gautama engem.
Így köszöntsön, ha majd elengedsz.
Három kegyedből az első ez legyen.

11. - Auddálaka Áruni kegyes lesz majd újra,
szava parancsa alól most feloldom.
Dühét feledve alszik, látva fiát
halálnak torkából megszabadulva.

12. - Az égi világban nincsen aki fél,
Te sem vagy ott, sem rettentő öregség;
legyőzve e kettőt, éhet és szomjat,
gondtalan öröm a mennyei lét.

13. - Jama, te tudod az égbe vivő tüzet,
hívőn figyellek, míg elmagyarázod.
Halhatatlan lesz, ki az égbe elér,
ez legyen, akarom, második kegyed!

14. - Elmondom hát néked az égi tüzet,
Nacsikétasz, ügyelj értőn szavamra:
a végtelen világba jutás alapja,
tudd meg hát tőlem, titokba rejtezett!

15. És beszélt a világ ősi tüzéről,
hogy mekkora s hány kő kell megrakni azt,
ő utána mondott szép sorban mindent,
és folytatta a Jama, telve örömtől.

16. Értőn és kegyesen azt mondta néki:
- Kapsz tőlem ma még egy további kegyet.
Vedd e tanítás pompás koszorúját:
nevedet fogja ez a tűz viselni.

17. Háromszor rakva Nacsikétasz tüzét,
háromszor kötve három áldozattal,
halált és születést lebír az ember,
és megbékül tudva a teremtés istenét.

18. Három tüzet rakva vágybíratlanul,
háromszor égve és háromszor értve,
eloldja magát halál kötelétől,
és örül az égben gondtalanul.

19. Elmondtam, mit kértél, a másodikat.
Nacsikétasz, ez hát az égi tűz,
nevedet fogja ez a tűz viselni.
Halljam hát akkor a harmadikat!

20. - Kétségek vannak, ha meghal az ember,
mondják, hogy van még, de azt is, hogy nincsen.
Általad szereznék bizonyosságot,
világosíts fel harmadik kegyeddel!

21. - Nehéz beszélni e titkos dologról,
kétséges ez még az isteneknek is.
Nacsikétasz, válassz hát más kegyet,
ne kényszeríts erre, oldj fel szavamtól!

22. - Hát még az istenek is telve kétellyel?
S éppen te mondod: nehéz megérteni?
Senki sem tudná jobban tanítani,
nincsen kívánság, mi felérne ezzel!

23 - Legyen tiéd a Föld minden hatalma,
válassz sok utódot, száz évig élőt,
aranyat, marhát, lovat, elefántot!
Oly soká élhetsz, míg vágyad akarja!

24. És ha kielégít téged e kegy
Nacsikétasz, légy hatalmas úr a Földön!
Élvezővé teszlek! Vágya-beteltté!
Válassz hát vagyont és hosszú életet!

25. Bármi vágya van a halandó világnak,
tetszésed szerint mind beteljesüljön!
Nézd, hárfás leányok e díszes kocsin,
eddig ilyet még senki sem kapott!
Neked adom őket, hogy szolgáljanak,
csak titkát ne kutasd többé a halálnak!

26. - Elveszíti hevét minden élvezet,
mert holnapig tart csak a halandó élet.
De még a teljes élet is túl kevés,
tartsd meg hát kocsid, táncod és éneked!

27. Nem szerez örömet nékem a vagyon.
Minek is vagyon, ha rád néz az ember?
Csak addig élünk, amíg te akarod,
választott kegyem hát csak ez maradjon!

28. Halandó és öreg, ha már megízlelte,
ami ott meg nem hal, és meg nem öregszik,
szín és pompa kéje ha nem érinti már,
hosszú életnek hogyan is örülne?

29. A kéteset mondd el nékünk, ó Halál,
ezt a titokba burkolózott kegyet!
Nem kérek más tudást, csak azt egyedül,
hogy mi vár reánk a nagy út után.



Második szakasz


1. - A Jobb és az előnyös nem ugyanaz,
választhat az ember e kettő közül.
Ki előnyöst választ, elvéti célját,
ki a Jobbat akarja, üdvözül az.

2. A Jobb és az előnyös odaáll eléd,
hogy mindkettőt értve ítéld meg őket.
A bölcs előnyös helyett a jobbra tör,
előnyre hajlani balga dőreség.

3. Nacsikétasz, amire vágyakoznak,
az előnyt és talmi előnyt értőn elveted.
Nem kötött meg a birtok köteléke,
amibe oly sokan belegabalyodnak.

4. Nagy a különbség, egymást tagadják,
amit tudásnak, és nemtudásnak hívnak.
Látom, Nacsikétasz a tudást szomjazza,
a sereglő vágyak el nem ragadják.

5. A többi dagasztja a nemtudás sarát,
gondolva magát bölcsnek és tudónak.
Sürögnek-forognak, mint mikor a vak
egy világtalanra bízza magát.

6. Hogy meg kell majd halni, nem érti a tompa,
elvakítja birtok, talmi büszkeség.
Véli: A lét csak ennyi, azon túl semmi!
és hatalmamba kerül újra meg újra.

7. Miről hallani kell, a többi nem tudja,
és nem is mind érti, ki hallgatja azt.
Csoda, ha tanítják, derék ki megérti,
csoda, ha megértik, derék, kit tanítja.

8. Sok töprengéssel is nehéz megérteni,
ha egy avatatlan magyarázza el.
S ha nincsen mestere, aki tanítsa,
nem lehet azt csak úgy kiötleni.

9. Kisebb a legkisebbnél, olyan finom az,
gondolat nem éri, csak ha tanítják.
Barátom, ilyen kérdezőre vágytam!
Te elérted, mert kitartó vagy és igaz.

10. Tudom, mulandó, amit kincsnek vélnek,
és mulandóval örök el nem érhető.
Ezért égetek Nacsikétasz tűzzel,
és mulandóval az örökhöz érek.

11. Vágynak betelését, világ alapját,
tett végtelenségét, menekvés partját,
távolit, alapot, ének hatalmát
te láttad - de elszántan lemondtál.

12. Mi nem látható, mert túl van szemeden,
a szív üregében rejlő ősi titkot,
aki legbenső lelkéig igázva
tudja, túljut a gondon és élvezeten.

13. Elvetve a dolgot, a lényegre törve
hallja és érti meg ezt a halandó.
Örvendezik majd az örülnivalón,
és vágybíratlan otthon nyílik előtte.

14. Túl van a tetten és nem-tetten,
túl van a jón és a rosszon,
mondd meg, ha láttál olyat,
mi túl van a jövőn, a múlton.

15. Mit minden aszkéták hívőn mondanak,
mit minden tanítvány ismétel vágyón,
mi mindent összefoglal - hát halld meg a Szót,
mit minden tudások tanítanak!
Így hangzik: OM

16. E szótag a legnagyobb, maga a Brahman e szótag!
Minden kívánsága teljesül e szótagot tudónak.

17. Ez a legkülönb alap, mert ez az alap van legfelül.
S az alap tudója a Brahman világában örül.

18. Nem hal meg a tudó, sohasem szülték,
nem lesz semmivé, nincs valahonnan.
Ősöreg, szakadatlan-születetlen,
ha a test meg is hal, őt meg nem ölték.

19. Ha öltnek hiszi magát az ölt, és ölőnek az ölő,
téved ez is, az is, mert Az nem öl, és meg nem ölhető.

20. A kicsinél kisebb; a nagyot meghaladja,
Lélekként rejlik a lények szívében,
gondja-tűnötten a roppant nagy Lelket
Teremtő kegyéből a vágytalan látja.

21. Ülve messze vándorol, heverve a létet körülveszi.
E józanul ittasult istent rajtam kívül ki ismeri?

22. Az állandótlanban ő megáll, a testben sincs teste,
nem aggódik a bölcs, mert Lélekként pillant mindenre.

23. Távol áll a Lélek bármiféle szótól,
az értelemtől, a sok tanulástól.
Csak akit ő választ, az érti meg őt,
annak ölt majd testet saját magától.

24. Aki nyughatatlan, ki nem hagyja el a hibás utat,
ki békétlen kedélyű, az utána hiába kutat.

25. Hogy foghatná fel azt, ki a papságot és a nemességet
úgy falja fel, mint a halál vizébe kevert rizspépet?



Harmadik szakasz


1. Kétféle ivó a tettek jutalma,
a szív üregében rejlenek ők.
Fénynek-árnyéknak hívja a bölcs őket,
ki Nacsikétasz tüzét ötszörösen rakja.

2. A legnagyobb Brahmanért rakjatok Nacsikétasz-tüzet!
A rendíthetetlen túlsó partra hídként majd ez vezet.

3. Tudd meg hát: A Lélek kocsiban ül, a test pedig kocsi.
Az gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti.

4. Az érzékek lovak, az út az érzékek érzéklete,
Az élvező a Lélek, az ész és az érzékek együttese.

5. Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal,
úgy küzd az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal.

6. Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal,
messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal.

7. Hiszen ki értetlen él, nem gondolkodóan, tisztátlanul,
az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull.

8. Ám aki értő módon él, és mindig tisztán gondolkodik,
a túlsó partot eléri, és onnan többé nem születik.

9. Aki megfontolt, és mindig kezében az ész, a zabla,
célba érvén Visnu legfőbb lábanyomát tapossa.

10. Érzéken túli az érzéktárgy, ez alatta áll az észnek,
észen túli az eszmélet, efölötti a Roppant Lélek.

11. A Roppantnál több a nyivánulatlan, ennél az Ember.
Az ember fölött semmi sincs, hisz mi is érne fel ezzel?

12. Minden lénynek ő a rejlő lelke, fénye láthatatlan.
Csak tisztaszeműek látják meg őt a rejtett finomban.

13. A bölcs fékezze szavát az észben, azt az eszméletben,
ezt a Roppant Lélekben, ezt pedig a Béke-Lélekben.

14. Állj fel! Eszmélj! Találj kiválóbbakat, figyelj szavukra!
Az út: borotva élen haladni. A bölcs ezt tanítja.

15. Hallás, érzés, látás, szaglás nem éri,
nem múlik, örök és mindig megmarad,
nagynál nagyobb, végtelen, nincs kezdete.
Szabad a haláltól, aki ezt megérti.

16. Annak bölcsessége ékíti a Brahman otthonát,
ki meghallja és továbbadja Jama vágybíratlan tanát.

17. Ki e legfőbb titkot papnak vagy halottnak elbeszéli,
az a végtelent eléri, az a végtelent eléri.



Negyedik szakasz


1. Útját a Teremtő kifelé fúrta,
kifelé nézünk hát és nem belülre.
A legbenső Lélekre pillant a bölcs,
az örökre vágyik, erre visz útja.

2. Ám kinti vágyakat hajszol a balga,
és hálóját kiveti rá a halál.
Csak a bölcs tudja, mi a halhatatlan,
és múlót öröknrk miért is akarna?

3. A formát, ízt, érzetet, hangot és szagot ő fogja fel,
tapasztaláshoz rajta kívül más hogyan juthatna el?
Ez az, bizony!

4. Az álom és ébrenlét állapota véle látható.
Nem retten többé a bölcs, a Roppant Lelket tudó.

5. Ki értőn idebent tudja e mézet evő Lelket,
urát a múltnak, jövőnek, az nem ismer félelmet.
Ez az, bizony!

6. Előbb volt Ő, mint a Hő, az Ősvíznél is előbbvaló,
a dolgok mélyén rejlő, a lényekben megnyilvánuló.
Ez az, bizony!

7. Ő Aditi, a lélekzettel pattan elő,
a dolgok mélyén rejlő, a lényekkel együtt születő.
Ez az, bizony!

8. Úgy rejlik Ő, mint tűz a tűzifában,
mint jólfogant magzat anyja ölében.
Az ébredők hívják, így lobban elő
tűz képében, hajnali áldozásban.
Ez az, bizony!

9. A Nap Belőle kél fel, és elnyugszik újra Benne.
Mindenek fölött való, minden isten az Ő szülötte.
Ez az, bizony!

10. Ami itt van, az van ott is, mert az csak ennek a mása.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.

11. Nincs semmilyen különbség - mert ő így csinálta.
Ki megkülönbözetet, az halálból bukik újabb halálba.

12. Hüvelyknyi Emberként van a Lélek a test közepében.
Múlt-jövő ura, ma is, holnap is ő van a létben.
Ez az, bizony!

13. E hüvelyknyi Ember füstnélküli láng képében ragyog.
Ki tudja múlt és jövő urát, az többé meg nem inog.
Ez az, bizony!

14. Ahogy a záporeső lezúdul a meredek hegy oldalán,
Válogat a balga, és rohan az egyes dolgok után.

15. Miként a víz tiszta marad a tiszta vízhez keverve,
Ó, Gautama sarja, ilyen a bölcs értő lelke.



Ötödik szakasz

1. Ki a születetlen szellem tizenegykapus várát uralja,
meg nem inog, és örök lesz testéből megszabadulva.
Ez az, bizony!

2. Ő vízen lebegő hattyú, Ő Nap az égen,
pap az oltárnál, házba belépő vendég.
Emberben, törvényben, térben, égben lakozik,
vízből, földből, rendből és kőből születik.

3. A belékzést felvezeti, a kilékzést visszaveti,
középen trónol törpeként, minden isten őt tiszteli.

4. Ha vége a testnek, a testetöltött belőle kiszakad.
A testből kiszállva mi az, mi változatlan megmarad?
Ez az, bizony!

5. A halandókat nem belégzés és kilégzés élteti.
Az ad nékik életet, ki e kettőt is működteti.

6. Legyen! Elmondom az örök Brahman titkos lényegét,
tudd hát végre a Lélek halál utáni történetét!

7. Ki-ki tette és tudása szerint. Anyaölbe kerülnek
egyesek, mások újra születve fákká testesülnek.

8. Az Ember álmában is éber marad,
képeket alkot, követve vágyakat.
Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, örök az Ő neve,
Benne szunnyad minden világ, nem lépi túl semmi se.

9. Ahogy a tűz a világban szétszalad,
és hűen magához mindenhez simul,
ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát,
a lényekben van, mégis kívül marad.

10. Ahogy a szél a világban szétszalad,
és hűen magához mindenhez simul,
ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát,
a lényekben van, mégis kívül marad.

11. Nem ejt foltot a többi szem hibája
mindenek szemén, az egyetlen Napon,
így nem ejthet foltot a lények Lelkén
a külső lét, a siralmak világa.

12. E belső Lélek, minden létező ura,
egyetlen önmagát megsokszorozza.
Aki Őt bölcsen idebent tudja,
az örökre boldog, más pedig soha.

13. A lelkek Lelke, mulandók Mulandótlana,
sokak Egyetlene szüli a vágyakat.
Aki Őt bölcsen idebent tudja,
az örökre boldog, más pedig soha.

14. Ő Az! Leírhatatlan öröm!
Másnak nevezni céltalan.
Miről ismerszik meg akkor?
Fénylik-e, vagy visszfénye van?

15. Nap, Hold csillagvilág ott sose fénylik,
nem ragyog ott a villám s a földi tűz.
Magában tündököl mindenek fölött,
minden létezőben Ő tükröződik.



Hatodik szakasz


1. Gyökere fent és ága lent, öröknek tudd a Paripafát,
Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, öröknek nevezik Őt,
semmi sem lépheti túl, mert Belőle jő minden világ.
Ez az, bizony!

2. A kiáradt világot Ő mozgatja, lélekezteti,
Felvillanás és döbbenet - örök, ki megismeri.

3. Tőle döbbenve ég a tűz, Tőle döbbenve tűz a Nap,
a szél, a villám és halál Tőle döbbenve megszalad.

4. A rothadó testiségből akik fel tudnak riadni,
fényességes világban fogják majd újra visszakapni.

5. Mint a tükör, olyan önmagában,
az atyáknak világában álom,
a gandharva-világban olyan, mint a víz,
fény és árnyék a Brahman honában.

6. Hogyan kelnek és tűnnek alá különféle érzékletek -
a bölcs ezt jól ismeri, és szíve többé nem remeg.

7. Érzéken túli az ész, fölé a Szellem kerül,
majd a Roppant Lélek. A Nyilvánulatlan van legfelül.

8. E Nyilvánulatlan felett a mindenható Ember áll,
ki Őt megismeri, az szabad, nem éri többé halál.

9. Formáját a látás fel nem fedi,
mert fel nem éri őt senkinek szeme,
csak ha felkészült már a szív s az értelem.
Halhatatlan az, ki Őt megismeri!

10. Mikor az érzékek és az
ész csendben elpihennek,
eszmélet se moccan, ez az,
mit Magasútnak neveznek.

11. Ő az Igázás, az érzékek szilárd megfékezése,
kitartva ezt: a lét teremtése és megszüntetése.

12. Beszéd, gondolat és látás Őt soha meg nem nevezik,
egyetlen szó utal csak reá, ez a szó az, hogy: Létezik.

13. Csak a Van szó fogja fel, különben széthull kétfele.
Ha érted szavát, feltárul előtted titkos lényege.

14. Ha végleg eltűnik szívéből minden rejtett szenvedély,
örök lesz akkor a halandó, s a Brahman honába ér.

15. Ha minden bilincsét lerázta már a halandó szíve,
örök lesz akkor az ember, ezt tanítja a szent ige.

16. Száz meg egy vezetéke van a szívnek,
közülük felfelé csak egyetlen vezet.
Halhatatlan égbe ezáltal jutunk,
kifelé ágaznak mind a többiek.

17. A hüvelyknyi Ember a legbelső Lélek,
minden lény szívében megtalálható.
Tépd ki hát bátran, mint a nádat a gazból,
tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan,
tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan.

18. Nacsikétasz haláltudón kapta meg
az Igázás eme tökéletes tanát,
vágyai tüntével fellelte végre
a Brahman honát, és örökre tiszta lett.




Mundaka-upanisad

Költői szépségében az Ísával vetekszik a Mundaka-upanisad. Nevét egy aszketikus rendről kapta, melynek tagjai kopaszra nyírták fejüket, ez elterjedt volt a késői bráhmanizmus korában. AMundaka-upanisad az új stílusú upanisadok közé tartozik, voltaképpen az ősi szövegek - kiváltképpen a Brihadáranyaka-upanisad - eszméit rendezi új, verses formába. Három tanításból áll, az első a Brahman megismerésére való felkészülést vázolja, a második az Isten-Lélek princípium körülírását adja, a harmadik pedig a Brahmanhoz vezető utat mutatja meg, ami az egyéni és az egyetemes lélek kettős princípiumából indul ki. Ez a gondolat lesz a késői upanisad filozófia és a majdani védánta létszemléletének alapja. A Mundaka-upanisad az Atharvavéda hagyományköréhez tartozik, ez különösen az első tanítás verseiből derül ki, ami az isteni út szellemi előkészületeit a tűzrítus misztikájába ágyazza be.

* * *


ELSŐ FEJEZET
Első szakasz


1. A Brahman lett az első isten,
a világteremtő, a lét pásztora.
Első fiának, Atharvannak mondta el
a Brahman tudását, minél több nincsen.

2. E fenti és lenti Brahman tanát
Atharvantól Angir kapta meg,
majd Szatjaváha Bháradvádzsa,
ki Angarisznak adta tovább.

3. Úgy volt ezután, hogy a nagybirtokú Saunaka illő módon Angarisz elébe járult, és azt kérdezte tőle:
- Tiszteletreméltó! Mi az, amit megismerve az ember az egész világot megismeri?

4. Ő így válaszolt:
- Amint a Brahman tudói mondják, tudni két tudást kell: a fentit és a lentit.

5. A lenti a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, a Tűzpapok Tudása, a hangtan, a rítus, a nyelvtan, a szótan, a mértékek és a csillagok tana. A fenti meg az, amivel a mulandótlan megismerhető.

6. Ez láthatatlan, foghatatlan, törzse nincs, színe,
szeme-füle nincsen, keze-lába nincsen,
örök, mindenható, el van rejtve jól,
változatlan, csak a bölcsek látják, ő a mindenség öle.

7. Ahogy a pók mászik elő a fonálon,
ahogy a fű sarjad a földből, ahogy
a haj fakad a fejből, úgy fakad
e mulandótlanból minden a világon.

8. Izzón terjed a Brahman, az élet sarjad ebben,
majd lélekzet, ész, igazság, világ - és öröklét a tettben.

9. Mindent tudó és ismerő, felizzik a megismeréssel,
mind ebből fakad: a Hatalmas, a név, forma és az étel.



Második szakasz


1. Ez az igazság:

Sokfelé hatnak a Három Tudásban
az ősi dalokban énekelt tettek,
igazságra vágyva őket tegyétek,
így öltenek testet a valóságban.

2. Ha a láng kicsap, ha az áldozótűz fellobog éppen,
öntsd rá hittel az italt két vajáldozás szünetében.

3. Aki nem áldoz Holdnak havára,
évszakra, vetésre, vendégelésre,
minden istenek javára - mert hamis -,
elvétetik attól mind a hét világa.

4. Fekete, csapongó, szikrákat hányja,
tűzpiros, észsebes, füstbeborított,
szerteviláglón körbenyaldosó,
ilyen az áldozat hétféle lángja.

5. Kik dolgukat teszik, míg ezek égnek,
és jókor öntik az áldozatot,
felrepítik őket a napsugarak,
majd Isteni Uruk trónjához lépnek.

6. - Gyere hát, gyere hát! - lobban az étel,
és napsugáron repíti az áldozót.
- Itt van a szentek Brahman világa -
hízeleg néki e kedves beszéddel.

7. De inog a máglya és bizony ledől,
ha a tizennyolc alantas tettre tör.
Az ostobák, kik ezt vélik jobbnak,
vénség és halál hatalmába jutnak.

8. Dagasztják buzgón a nemtudás sarát,
gondolva magukat bölcsnek, tudónak,
csetlenek-botlanak, mint mikor a vak
egy világtalanra bízza magát.

9. Hívői e tettnek tudók sose lesznek,
forgolódnak a nemtudás sarában.
Célunkhoz értünk! - gondolják ostobán,
és jutalmuk fogytán újra születnek.

10. Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta.

11. Ám kik az erdőn hívőn gyakorolnak,
békültek, tudók, adományból élnek,
portalanul lépnek a Nap kapujába,
s a Lélek, az Ember honába jutnak.

12. Vizsgálva a bölcs a tett-világokat
elveti! A nemtevőt semmi sem teszi.
Fával kezében keresi mesterét,
ki tudja a Brahmant s az írásokat.

13. Ha megbékült szívvel fordult hozzája,
illőn, csendesen, úgy elmondja a bölcs,
hogy milyen a mulandótlan Brahman,
az Ember, a valóság igaz tudása.



MÁSODIK FEJEZET
Első szakasz

1. Ez az igazság:

Miként a lobogó tűzből születve mind,
szikrák repülnek ezer irányba,
sokféle lénye a mulandótlannak
így rajzik elő, és vissza megint.

2. Kívül és belül van az Istenember,
nincsen néki arca.
Nem születik, lélegzik, észlel,
a mulandótlant meghaladja.

3. A Lélekzet, az ész, az érzékek mind belőle lesznek.
Űr, szél, tűz, víz és mindenthordó föld tőle születnek.

4. Feje tűz, Nap és Hold szeméből égnek,
füle a tér, hangja a Tudás szava,
szelet sóhajt, szíve a lét, lába a Föld,
ő a belső Lelke minden létezőnek.

5. Belőle lesz a tűz és tűzifája, a Nap.
A Holdból eső lesz, sarjak a földből.
Magját a férfi az asszonyba önti,
így nemz az Ember majd utódokat.

6. Himnuszt, dalt, igét világra ő hozott,
avatást, áldást, tettet, adományokat,
évet, adakozót, és ama világokat,
amiket Nap és Hold fénye tisztított.

7. Minden istenek belőle születnek,
emberek, nyájak, madarak és szentek,
belégzés, kilégzés, a rizs és az árpa,
lemondás, igazság, tanítás szabálya.

8. A hétféle érzékelés belőle jő,
hét tűzifája, lángja, adománya.
A hétféle világ, ahol kiterjednek,
szíve üregéből bújik elő.

9. Tengereket szül és hegységeket,
folyók futnak belőle szerteszét,
ő sarjaszt növényeket és nedveket,
ezzel lelkesíti át a lényeket.

10. Barátom! Ki tudja szíve rejtekén,
hogy az Ember a tett, a lemondás,
az örök Brahman, a mindenség maga,
a nemtudás kötelét az tépi szét.



Második szakasz


1. Ki fő helyén pihen a szív üregében,
ki megnyilvánult és rejtve marad,
ki pislantva-lélegezve
az életet tartja egybe,
ki létet és nemlétet meghalad,
a Lények Ura, ki túl van a megismerésen.

2. Ki lobban, ki túltesz a kicsiny parányon,
ki őröket támaszt és világokat,
a Brahmant, az örök életet,
a szót, az észt, a lélegzetet,
mi igazságot és öröklétet ad -
célodnak csak ezt tekintsd, ó barátom!

3. Kezedben legyen a titkos tan íja,
tedd rá hegyes nyilát az elmélyedésnek,
feszítsd meg azt a szellem erejével,
ezzel találj a mulandótlan célba.

4. Íja a morajló, nyila a lélek, a Brahman a célja.
Ki lankadatlan így halad, csak az talál a célba.

5. Az Ég, a Föld, a Légtér belé szövődnek,
az ész, az érzékszervek csapata.
Értsétek: ő az örök híd és a Lélek,
hagyjátok el, amit mások beszélnek!

6. Mint küllők a kerékagyból erednek,
központja ő a szívereknek.
Belül időzik, sokfelé születik.
Mondjátok: OM - és Lélekben mélyedjetek!
Üdv! A sötétség túlpartjára Ő vezet.

7. Mindent tudó és ismerő, hatalma világként mutatkozik.
Szív üregébe, a Brahman várába Lélekként Ő bújik.

8. Észanyagban lélekzőn testet vezet,
ételben gyökérzik, szívben bújik el,
itt lelik fel a tisztaszemű bölcsek
az üdvalakút, az örök fényeset.

9. Ki látja a fentit, a lentit, a tett gyümölcsét az elveti.
Kétség többé nem kínozza, szíve bilincsét eltöri.

10. A Brahman, az Egy, pompás aranyburokból sugárzik,
a Lélek tudói tudják, a fények fénye hogyan világlik.

11. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik,
nem ragyog ott villám és földi tűz.
Magában tündököl mindenek fölött,
minden létezőben ő tükröződik.

12. Örök a Brahman keletre innen,
nyugaton, északon, délen ő honol,
felfelé-lefelé terjed a fénye,
Brahman bizony e ragyogó Minden.



HARMADIK FEJEZET
Első szakasz


1. Párosan röppen fel két jóbarát,
körülrepülnek egy hatalmas fát.
Ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel,
nem eszik a másik, csak némán figyel.

2. E fáról az ember alázuhan,
elbódul, elájul, vesztébe rohan.
De tisztelve-látva társa hatalmát
felröppen újra és elűzi gondját.

3. Ki látva látja az arany ékességet,
Teremtőt, Embert, a Brahmant nemző Urat,
lerázza magáról a jót és a rosszat,
és tisztán éri el a Legfőbb Egységet.

4. Minden élőben lélegzetként ragyog,
értő és tudó, rossz szó fel nem éri.
A Lélekkel játszik, a Lélekkel örül -
a Brahmant tudóban ez a legnagyobb.

5. Igazság, lemondás a Lelket felfedi,
helyes megértés, örök tanítványság.
Fényként tündököl a testből elő,
az látja csak meg, ki bűnét elveti.

6. Igazságra vezet és nem hamisságra,
igazság nyitja az Istenek Útját.
Vágya-betelten a bölcset ez viszi
a legfőbb igazság örök honába.

7. Hatalmas, égi, nem fér az észbe,
finom finomján mégis túlviláglik,
messzibb a messzinél, mégis közel van,
ide van rejtve a látó szívébe.

8. Szem el nem éri, szó el nem éri,
tettek, lemondás vagy bármilyen isten,
ha csitul az értés és tisztul a szív,
az ember az osztatlant látja és megérti.

9. A parányi Lélek a szívbe bezárul,
az öt lélegzet átitatja ezt,
szívbe van a szellem lélegzőn beszőve,
ha tiszta a szív, a Lélek kitárul.

10. Ama vágyvilágokat és képeket
kapod, mit szíveddel tisztán akartál.
Ezért ha üdvöset kívánsz magadnak,
tiszteld a Lelket ismerő bölcseket.



Második szakasz


1. Az Embernek hódolva vágytalanul
otthonában tudja a bölcs a Brahmant,
miből a világnak fényei ragyognak,
s a született világtól megszabadul.

2. Akinek eszére csak vágyai hatnak,
azt vágy szüli jobbra, vágy szüli balra.
De ha vágya-tűnötten érik a szellem,
minden vágyai már itt elapadnak.

3. Távol áll a Lélek bármiféle szótól,
az értelemtől, a sok tanulástól.
Csak akit Ő választ, az érti meg Őt,
annak ölt majd testet saját magától.

4. Erőtlenek a Lélekhez el nem érnek,
tévesen sanyargók, állhatatlanok.
Tudón törekedj, ez az igaz eszköz,
a Brahman lakába így tér a Lélek!

5. A megismerő bölcsek őt fellelik,
Lelkük megérett, nyugodt és szenvtelen.
Lelkükig igázva minden szenvedélyt,
a mindenséget mindenhol elnyerik.

6. Ki megérti a Végső Tudás szavát,
lemondón gyakorol, tiszta szellemű,
Brahman-világba, végső célba ér,
mindentől szabad, legyőzi a halált.

7. A tizenöt rész méhébe visszatér,
minden istenség a maga helyére,
a tett és a Megismerő Lélek
eggyé válva az örök Egységbe ér.

8. Ahogyan folyók futnak a tengerbe,
nevük és alakjuk elveszítik mind,
így szállnak a bölcsek névtelenül
a Mindenekfeletti Isten-emberbe.

9. Aki a Legfőbb Brahman ismeri, a Legfőbb Brahmanná válik az. Családjából senki sem születik, ki ne lenne a Brahman tudója. Túljut a gondon, túljut a rosszon, szíve bilincsétől megszabadul és örök. Erre mondják:

10. Olyannak tanítsd a Brahman tanát,
ki tevő, halló, a Brahmant hiszi,
önmagát áldozza az egyetlen bölcsnek,
és letette rendjén a fej fogadalmát.

11. Ez az Igazság. Az Angarisz ezt tanította. Senki se elmélkedjék ezen, amíg meg nem tette fogadalmát.

Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!
Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!




Svétásvatara-upanisad

Egyes tanítók úgy tartják, hogy Svétásvatara valóságos személy volt, - erre a mű végén utalást is találunk. A svétásvatara szó azonban szószerint fehér öszvérrel bírót jelent, vagyis inkább szellemi szintre, tudatállapotra, mintsem konkrét személyre utal, mivel úgy tartják, hogy a fehér öszvér a megfékezett tudat szimbóluma. Ezt az értelmezést az a tény is alátámasztani látszik, hogy a Svétásvatara-upanisad a szánkhja-jóga filozófia szentirata lett, ez az iskola pedig éppen a tudat megfékezésével próbálja az abszolút egységet megvalósítani. A művet egyes vallástudósok egyenesen a szánkhja ősbölcsétől, Kapilától származtatják. A szöveg aránylag rendezetlen volta késői eredetére utal. Szinte nem is összefüggő alkotás, hanem különböző időkből és kultuszkörökből átvett idézetek, bölcsmondások lazán összefüggő gyűjteménye. Afféle gondolati ikonosztáz, amelyben az Istenség arcainak mindegyikét megtaláljuk. Rudra-Ísvara gyakran elhangzó neve szintén erős jóga hatást bizonyít, hiszen tudjuk, hogy ő a hindu panteonban Jógésvara, az Igázás Ura volt. A Svétásvatara-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda irodalomköréhez tartozik.

* * *


Első szakasz


OM

1. A Brahman tudói így beszélnek:

Ki a Brahman, mi oka a létnek?
Honnan születtünk? Támaszt mi ad nekünk?
Bölcsek, mi mozgatja, mi vezérli bennünk
érzését a kéjnek és a szenvedésnek?

2. Természet, idő, anyag, sors szeszélye
emberhez kötődik - vélheted vajon,
hogy ebből születtünk? Nem! Mert van a Lélek!
Ám tőle se függhet kéje, szenvedése!

3. Elmélyedve és igázva látni meg
az önjellegekbe borított isteni Lélekerőt.
Ő minden okot, Lelket és időt
megelőz, mert ő az Egy.

4. Tizenhat végű, háromságos kerék,
ötven küllő erről, húsz pedig arról.
Hat nyolcas a mindenség szála, két okú,
három utas, tompulni egy is elég.

5. Öt forrásból áradó öt folyamán
öt szélhullám, öt eszmélőn-gyökeres,
öt örvényes, fájdalomhulláma öt,
ötvenágú, öt a gátja - tudjuk ám!

6. Egy hattyú kószál e Brahman kerékben,
mi minden lelkeset magába foglal.
Elszakítja magát a Kerékforgatótól,
és annak kegyéből jut az öröklétbe.

7. A legfőbb Brahmanról dalok dalolják:
örök alapja ő a Háromságnak.
Ki felleli ebben a Brahman magját,
nem születik többé, eléri célját.

8. A mulandót a mulandótlanhoz köti,
megnyilvánult és megnyilvánulatlan az Úr.
Bilincsben élvez, ki nem tudja az Istent,
bilincse hull annak, ki őt megismeri.

9. Ért - nem ért, úr - nem úr: örök e páros.
Élvez az egyik a tárgyba gabalyodva,
sokformás, tétlen, örök Lélek a másik,
tudja: a Brahman ez a Háromságos.

10. Az ősanyag folyik, de Az nem, ki elveszi,
a folyó és a Lélek örök istene.
Ki rá gondol, hozzá kötődik, övé lesz,
a káprázatot végül majd elveti.

11. Az Isten tudója bilincsét lerázza,
eltűnik a szenvedés, születés, halál.
Ki rá gondol a halálban, harmadikra lép,
egyedüli úr lesz, betelik a vágya.

12. Tudjátok, mindig a Lélekben állnak,
és nincsen náluk fontosabb tudható:
élvező, élvezett, kerék forgatója -
Brahmannak hívják együtt e hármat.

13. Miként a tűz kialszik, hogy pihenjen,
és elbújik a fában láthatatlanul,
majd a dörzsfákban újra felizzik
így lobban fel Ő az OM-mal a testben.

14. Dörzsfává téve a testet,
az OM-hang páncélját elmédben
buzgón pörgetve megláthatod,
hol van a rejtett tűz, az Isten.

15. Mint magnak olaját, vajat a tejben,
tüzet a fában, vizet a mederben -
aki őrá tekint igaz lemondásban,
önnön lelkében fogja megtalálni

16. A mindent átható Lelket, a tejnek elrejtett vaját,
lélektudón és lemondón, a titkos tan Brahmanát,
a titkos tan Brahmanát.



Második szakasz


1. Az észt, az értelmet a Nap a lényegben kötötte meg,
ő az, ki nékünk a Földre küldte a fényt-hozó Tüzet.

2. Eszünk a Napisten által űzve meg van kötve jól
az égi dalhoz és az erőhöz.

3. Megkötött ésszel, értelemmel Égbe szállunk fényesen,
hatalmasan világítsunk, a Nap akarja, így legyen!

4. Igázva ész és igázva értelem -
a Nagy Dalnok költői mind ilyenek.
Áldozat adóját, szokások tudóját,
a Napnak Istenét dicsérik szüntelen.

5. Tisztelésre hozom az ősi imát,
messzire szálljon, mint Napnak futása,
meghallják mindenütt az örök sarjai,
és akik már elérték az Ég otthonát.

6. Ahol a tűz a széltől felizzik és a fába harap,
hol Nedű csorog bőségesen - onnan jön a gondolat.

7. A Napisten által űzve
örvendjetek az ős-imának!
Anyaölnek ezt tekintsd,
s a régi tettek messze szállnak!

8. Felemelve arcát, kinyújtva karját,
szívébe zárva eszét és érzékeit,
így tudja majd a Brahman hajóján
átszelni a bölcs a félelmek folyóját.

9. Lélekzetét fojtja mozdulatlanul,
orrán keresztül fújja ki azt,
és a kocsit ama rossz lovakkal
el nem ereszti meggondolatlanul.

10. Egy tiszta hely, de nem homok vagy meder,
mit tűz, áradás, zsivajgás el nem ér,
hol észt és szemet semmi nem zavar,
e széltől óvott hajlék majd megfelel.

11. Ha a Brahman megnyilatkozik,
igázón e formákban megmutatkozik:
köd, füst, ragyogás, szél, tűz és fénybogár,
villám, hegyikristály és holdsugár.

12. Öt dolog képezi az igázás erényét:
a föld, a víz, a tűz, a szél és az űr.
Kórról, vénségről, halálról mit se tud,
ki igázó tűzből építi testét.

13. Könnyűség, egészség, a vágyak elmúlnak,
tiszta csengő hang, kisimult vonások,
kellemes illat és kevés ürülék: az
igázás először ezt tűzi ki célnak.

14. Ahogy a tükör, mit egykor por fedett,
megtisztultan tűzlángként felragyog,
ilyen csak az lesz, ki látja a Lelket,
célját bevégzi, nem ismer félelmet.

15. Ki lelke valóját fáklyává teszi,
hogy a Brahmant igázva lássa meg,
ki szilárd, rezdületlen, mindentől tiszta -
az Istent megismer, béklyóit elveti.

16. Bizony ő az Isten minden irányban,
régen született, még az anyaölben.
Született már és meg fog még születni,
a lényekben rejlik, mindenhol ott van.

17. Tűzben rejlő Isten, vízben rejtező,
aki áthatja az egész világot,
ki a fákban és füvekben testet ölt,
tisztelve légyen Ő, tisztelve légyen Ő!



Harmadik szakasz

1. Hálóját kivetvén uralva Úr az Egy,
minden világot uralva Úr az Egy,
születve-élve Ő az Egyetlenegy -
aki ezt tudja, az lesz halhatatlan.

2. Rudra az Egy, nincs néki párja.
Uralva ural ő minden világot,
s az idők beteltén lényeit a Pásztor
haragvón adja át a pusztulásnak.

3. Mindenhol arcok, mindenhol szemek,
mindenhol lábak, mindenhol kezek,
karjával, szárnyával az Isten, az Egy,
így kovácsol össze Földet és Eget.

4. Kiből az istenek teremtve lettek,
a Nagy Bölcs, Rudra, lét uralkodója,
az aranymagzat megalkotója,
nyisson meg minket nemes eszméletnek!

5. Rudra! Szent, szelíd, barátságos arcod is van neked!
Hegyúr! Láthatóvá nékünk ezt az üdvhozót tegyed!

6. Hegyúr! Ne lődd ki kezedből azt a rémisztő nyilat.
Hegylakó! Légy kegyes, ne ölj embert és állatokat!

7. De még feljebb áll a Brahman,
minden lény szívébe ő rejtezik el,
az Egy a mindenséget átkarolja -
csak az lesz örök, ki ezt az Urat tudja.

8. E hatalmas Embert szívem megismerte,
a homályon átfénylő napsugarast,
aki ezt tudja, átmegy a halálon,
nincs másik ösvény, mit járni lehetne.

9. Fölötte álló semmi sem lehet,
nincs nála kisebb és nincsen nagyobb,
hatalmas fa az Egy, égben gyökérzik,
a mindenséget az Ember tölti meg.

10. Fölötte áll ő ennek a világnak,
formája nincsen, nem sorvasztja semmi,
aki megismerte, az már halhatatlan,
az őt nem tudónak szenvedés a bére.

11. Mindenhol fej, arc és nyak,
minden lény szívében rejtezik.
Mindent áthat ő magasztosan,
mindenben szentségként lakik.

12. Hatalmas úr ám az Ember, ő serkenti a szellemet.
Rezdületlen fénysugár, ama tiszta helyre ő vezet.

13. A hüvelyknyi Ember a Lélekben rejtezik,
minden lény szívében megtalálható,
felkészült szívvel és felkészült ésszel
örökké lesznek, kik őt megismerik.

14. Ezerfejű az Ember. Ezernyi lába, ezernyi karja
befedi szépen a Földet, és tíz ujjal meg is haladja.

15. Minden az Ember. Ő az ura a múltnak, a jövőnek,
az öröklétnek, és minden ételtől sarjadó lénynek.

16. Mindenhol kéz és láb, mindenhol feje, szeme, arca,
mindenhol hall, figyel, így áll a világot átkarolva.

17. Az érzékeket meghaladja, mert ő az érzékek fénye,
mindenek gazdája, ura és nagy menedéke.

18. Kilenckapus várban hattyúként lakik,
majd kiröppen onnan.
Uralja ő az egész világot,
mi áll, mi mozdulatlan.

19. Kéz nélkül is fog, láb nélkül is szalad,
szeme, füle nincsen, mégis lát és hall,
tudható tudója, őt nem tudja senki,
úgy mondják: ő az első Ember, a Nagy.

20. A kicsinél kisebb, a nagyot meghaladja,
lélekként rejlik a lények szívében,
nem-akaró Lelkét, hatalmas urát
isteni kegyből a gondtalan látja.

21. Én tudom őt, a nem vénülő ősit,
mindenek Lelkét, mindenhol áradót,
kiről a Brahman tudói mondják:
mivel Az örök, hát nem is születik.



Negyedik szakasz

1. Rejtett teremtője a sokféle színnek,
a sok-erős Isten, a színtelen Egy,
ki a létet végül a kezdetbe oldja,
nyisson meg minket nemes eszméletnek!

2. Te vagy a tűz, a Nap, te vagy a Hold és a szelek,
te vagy a tiszta Brahman, Pradzsápati és a vizek.

3. Te vagy a férfi és az asszony, vénülten te markolsz botot,
az ifjú s a lány te vagy, gyermekként arcod forgatod.

4. Zöldeskék madár vagy, szemed vöröslik,
villámterhes ég, évszakok, tengerek.
Kezdeted nincsen, elérsz mindenhová,
minden létező belőled születik.

5. Egy vörös, fehér és fekete kecske
számtalan hasonló gidát kölykezik.
Hágja az egyik bak, kéjtől vakultan,
elégül a másik és eltávozik.

6. Párosan röppen fel két jóbarát,
körülrepülnek egy hatalmas fát,
ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel,
nem eszik a másik, csak némán figyel.

7. E fáról az ember alázuhan,
elbódul, elájul, vesztébe rohan.
De tisztelve-látva társa hatalmát,
felröppen újra és elűzi gondját.

8. Himnuszos hangja a Legfelső Égnek,
ezen trónolnak minden istenségek.
Mit segít a himnusz annak, ki nem tud?
Akik őt tudják, ide azok gyűlnek.

9. Énekek, rítus, tettek, fogadalmak,
múlt és jövendő, tudások tudása,
a létet a Varázsló ebből csinálta,
a másik rabja lesz eme káprázatnak.

10. Tudd, a természettel a varázsló Nagy Úr kapráztat el,
s közben áthatja az egész világot testrészeivel.

11. Ő az Egyetlen minden anyaölben,
minden belőle lesz és benne múlik el.
Aki e bőkezű, dicső urat tudja,
megnyugszik végleg az örök békében.

12. Kiből az istenek teremtve lettek,
a Nagy Bölcs, Rudra, a lét uralkodója,
ki az aranymagot látta megszületni,
nyisson meg minket nemes eszméletnek!

13. Aki ura az isteneknek,
akiben világok elpihennek,
aki a négylábúak s a kétlábúak ura,
miféle istent imádunk áldozattal?

14. Finom finomját káosz közepében,
világot teremtő sokformás urat -
ki tudja a létet ölelő szentséget,
megnyugszik végleg az örök békében.

15. Ki tudja a lét-időnek pásztorát,
a lényekben rejlő mindenség urát,
akihez istenek és bölcsek kötődnek -
a halál kötelét csak az vágja át.

16. Finomabb a vajnál, színénél a tejnek,
szentségként rejlik minden létezőben -
ki tudja ezt a létet ölelő Egyet,
lehullanak arról minden kötelékek.

17. A lét-teremtő Úrnak roppant a Lelke,
a lények szívében megtalálható,
felkészült szívvel és felkészült ésszel
halhatatlan lesz, aki megismerte.

18. Oszlik a homály, sem nappal, sem éjjel,
sem lét, sem nemlét, csak ő van, a Szentség.
Ő az OM és a Nap szerelmes fénye,
ő árad szét az ős-megismeréssel.

19. Széltében-hosszában át nem érhető, nincsen közepe,
hasonmása sincsen néki, Nagy Dicsőség az ő neve.

20. Formáját a látás fel nem fedi,
mert nem éri fel őt senkinek szeme,
szívvel és ésszel a szívben időzik,
halhatatlan az, ki őt megismeri.

21. Nem született! - ki tudja ezt,
elébe léphet félelmesen.
Rudra, tarts meg örökké!
Kegyes arcodat mutasd nekem!

22. Rudra, ne sújts le hőseinkre!
Életünket és fiúnkat, sarjainkat,
nyájainkat, lovainkat el ne vedd!
Áldozva hívunk meg téged e helyre!



Ötödik szakasz


1. Egy párost rejt magában a végtelen,
örök Brahman: tudást és nemtudást.
Múlik a nemtudás, örök a tudás,
de megint más az, ami úr mindezen.

2. Ő az egyetlen minden anyaölben,
ki a rőt Ős-bölccsel értőn megfogant,
s látta azt megszületni, ki benne van
minden alakban, minden születésben.

3. Kiveti az isten újra meg újra
a hálót a rétre, majd megint behúzza.
Teremtőn országol főurai által,
az egész világra kiterjed uralma.

4. Ahogy a Napbika fénye kiterjed
felfelé, lefelé, keresztül-kasul,
az Egyetlen Isten, a szent, a kedves
így vezet minden méhből születettet.

5. Lényege: érlelni világ méheként.
Aminek érni kell, ő növeszti azt,
az egész létet ez az Egy vezérli,
ő szabja meg annak minden jellegét.

6. Kik a titkos tan titkos tudását,
a Brahman Istent, tudásnak forrását,
megismerték, öröklétbe értek,
mint az ős-istenek, mint a régi szentek.

7. Jellegbe zártan, gyümölcsöt termően,
a tettek gyümölcsét el is fogyasztva,
vándorol az élet sokformás ura,
háromságos úton, három minőségben.

8. Hüvelyk a hossza, Napként világlik,
az énség képzete rabul ejti őt.
Eszmélet és lélek által testet ölt,
tűhegynyi hosszú bizony ez a másik.

9. Vedd a hajszál századrészét,
mennyi annak is százada?
Örökké lesz a Lélek,
ha azt gondolod, hogy ekkora.

10. Nem asszony Ő és nem férfi,
semlegesként sem létezik,
maga választja testét,
ebbe és abba így költözik.

11. Képzet, észlelés, látás vakítja,
étel, ital és eső gyarapítja,
tetteket követve így lép előre,
így halad, így ölt testet újra.

12. Erényei alapján választ a Lélek
finom vagy durva formát magának,
és tettének, lelkének erényei
lesznek majd okává újabb kötésnek.

13. Híján a kezdetnek, híján a végnek,
sokformás Teremtő a káosz közepén -
ki tudja e létet ölelő Istent,
lehullnak arról minden kötelékek.

14. Ki a fészektelen, létet és
nemlétet teremtő szentet,
a részeket összekötő Istent
keresi a szívben, az elhagyja a testet.



Hatodik szakasz

1. Egyesek magától-valóról beszélnek,
mások az időről, de tévednek mind.
Az isteni Nagyság a mindenségben -
ez a hajtója a Brahman-keréknek.

2. A létet ez mindenhol elborítja,
időteremtő, mindentudó értelem,
minőséges, a tettet ő vezérli,
a föld, a víz, a tűz, szél s az űr a nyitja.

3. Amit teremtett, azt újra elveszi,
hogy a lét-lényeggel egységbe lépjen,
eggyel, kettővel, hárommal és nyolccal,
az idő által, finom jellegében.

4. Hogy nekifogjon újra egy minőséges
tettnek, s a mindenség jellegeit kiszabja.
Ha jellegek nincsenek, a tettek megszűnnek,
ilyen az ő másik, tétlen alakja.

5. Ő a kapcsolat oka, a lét kezdete,
túl van a három időn, nincs néki része,
létrejön mégis sokféle alakban,
mint szívünk imádott, ősi istene.

6. Nagyobb, mint Világfa, idő és alak,
körötte pörög a létforgatag.
E törvénnyel büntetőt és jutalmazót,
a lét bennünk rejlő örök oszlopát,

7. az urak leghatalmasabb Urát,
az istenek legfőbb Istenét,
hercegek odaát országló Hercegét,
csak Őt keressük, a lét dicső Urát.

8. Teendője és tette nincs neki,
senki sem látott hozzá hasonlót.
Legfőbb erejét halljuk mindenütt,
a tudás hatalmát s a tettet ő szüli.

9. A világon senki nem parancsol neki,
nincsen gazdája, nincs ami jelölje,
ő az ok, ő a tapasztalás ura,
senki sem uralja, senki sem szüli.

10. Ahogy a pók szövi be magát szállal,
az ősanyagban így bújik el az Isten.
A Brahmanhoz ő vezessen!

11. Minden létezőben ott rejlik az Isten,
minden lénynek ő a belső Lelke.
Őrzi a tettet, mindenbe öltözik,
látó tudat csupán, minősége nincsen.

12. Ő a nemcselekvők egyetlen Ura,
az egyetlen magot megsokszorozza,
aki őt bölcsen idebent tudja,
az örökre boldog, más pedig soha.

13. Ki a lelkek Lelkét, mulandók Örökét,
a sokak vágyat betöltő Egyetlen Istent,
az Okot megtudja számvetéssel és
igázón, összes bilincsét az tépi szét.

14. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik,
nem ragyog ott a villám s a földi tűz.
Magában tündököl mindenek fölött,
minden létezőben ő tükröződik.

15. Hattyúkirály úszik a lét közepén,
tűzként repül be ő a vizekbe -
aki ezt tudja, átmegy a halálon,
nincs másik ösvény, mit járni lehetne.

16. Világ alkotója, magának méhe,
időteremtő, mindentudó értelem,
minőséges, anyag és tudat ura,
vándorlás, szabadság, oldás-kötés oka.

17. Ebből áll az örök isteni értelem,
a mindenség mindenható Pásztora,
Eme világ fölött örökkön ő az Úr,
és az uralomnak nincsen más oka.

18. Ki a Brahmant régen megcsinálta,
ki átadta néki a tudományokat,
a feleszmélésben látható Isten -
oltalmat ő adjon szabadulásra.

19. Osztatlan, tétlen, békés, káromlás nem éri, folttalan.
Öröklét felfelé ívelő hídja, parázsló fénye van.

20. Ha majd az ember mint ruhába, az űrbe úgy öltözik,
a szenvedésnek az vet véget, isten-tudás nélkül is.

21. Lemondón és a Nagy Úrnak kegyéből
Svétásvatara a Brahmant így tudta meg,
így mondta el a bölcs remeték körében,
így merített a gyógyító bölcsességből.

22. Ősidőkben tárta fel a végső tudás e titkokat,
ne add annak, ki békétlen, nem tanítványod vagy fiad!

23. Ki hatalmas szeretettel néz Istenre és mesterre,
ha megérti ezt a tant, úgy felviláglik Roppant Lelke -
felviláglik Roppant Lelke.

***