Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

CSHÁNDÓGJA-UPANISAD
NEGYEDIK FEJEZET
Első szakasz


1. Hívő adakozó volt Dzsánasruti Pautrájana, sokat főzetett, mindenfelé hajlékokat emeltetett, hogy őnála étkezzenek.

2. Az egyik éjjel hattyúk szálltak arra. Mondja az egyik a másiknak
- Hé! Vigyázz, te vaksi medve! Dzsánasruti Pautrájajának fénye már az égig sugárzik, hozzá ne érj, nehogy megégesd magad!

3. A másik így válaszolt:
- Ki az, akiről úgy beszélsz, mintha legalábbis a Taligás Raikva lenne?
- Kicsoda az a Taligás Raikva?

4. - Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, ki tudja az ő tudását.

5. Meghallotta ezt Dzsánasruti Pautrájana. Amikor felkelt, étekfogójához így szólt:
- Úgy beszélsz te rólam, mintha legalábbis én lennék a Taligás Raikva!
- Kicsoda az a Taligás Raikva?

6. - Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, aki tudja az ő tudását.

7. Az étekfogó elindult őt megkeresni. Visszatérve így szólt:
- Nem találtam.
- Hát oda menj, ahol papot kell keresni!

8. Ott pedig taligája alatt egy ember heverészett, és a pattanásait piszkálgatta éppen. Az étekfogó melléje ült és megszólította:
- Uram, te vagy a Taligás Raikva?
- Én bizony - felelte az. Az étekfogó visszatért és így szólt:
- Megtaláltam.



Második szakasz

1. Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott hatszáz tehenet, egy aranyláncot, egy öszvérfogatot, elébe járult és így szólt:

2. - Raikva, itt ez a hatszáz tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat. Uram, tanítsd hát nekem az istent, akinek szentelődsz!

3. Az így válaszolt:
- Mulatságos vagy, te súdra! Csak tartsd meg ezeket, a tehenekkel együtt!
Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott ezer tehenet, egv aranyláncot, egy öszvérfogatot és a leányát. Elébe járult, és így szólt:

4. - Raikva, itt ez az ezer tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat, egy asszony, és vedd hozzá a falut is, ahol élsz. Tanítsd meg nékem, uram!

5. Az felemelte a lány lehajtott arcát, és így szólt:
- Ó, a súdrája! Hát tehenekkel állít elém, mikor csakis ezzel az arcocskával tud szóra bírni!
A Mahávrisa földjén lévő Raikva-falvak azok, ahol ez a mester élt.



Harmadik szakasz


1. Így tanította:
- A szél a begyűjtő. Mikor elfújják a tüzet, a szélbe száll. Mikor a Nap lenyugszik, a szélbe száll. Mikor a Hold lenyugszik, a szélbe száll.

2. Mikor a víz kiszárad, a szélbe száll. Mindezeket a szél gyűjti egybe. Eddig az istenek terén.

3. És most a Lélek terén:
A lélegzet az egybegyűjtő. Mikor elalszik az ember, a szó a lélegzetbe száll, a szem a lélegzetbe száll, a fül a lélegzetbe száll, az ész a lélegzetbe száll. Mindezeket a lélegzet gyűjti egybe.

4. Ez a két egybegyűjtő. A szél az istenek terén, a lélegzet az életerők terén.

5. Történt egyszer, hogy Saunaka Kápéja és Abhipratárin Káksaszéni étkeztek éppen, és egy tanítvány ételt koldult tőlük. De ők semmit sem adtak.

6. Akkor az így szólt:
- A mindenségnek egyetlen istene, ki a másik négy erőset elnyeli. Kápéja, nem látják őt a halandók, pedig, ó Abhipratárin minden az ő helye - hát, ennek nem adtatok az ételből, pedig megilleti!

7. Saunaka Kápéja elgondolkozott ezen, majd így vágott vissza:
- Az istenek lelke, lények nemzője, aranyló fogú, nagyétkű bölcs tudós. Azt mondják róla, hogy ő a Brahman, ő az emészthetetlen elemésztője. Nohát, tanítvány, így szentelődünk mi néki. Most pedig szólok, hogy te is kapj enni.
És megetették.

8. Valóban, az első öt és a másik öt annyi, mint tíz összesen. Ennyi a nyertes dobás. És a nyertes tizes dobás ételt jelent minden tartományban. Ez a virádzs, az étel evője. Általa válik láthatóvá az egész világ. Látható lesz annak az egész világ, az étel evője lesz, ki tudja ezt, ki tudja ezt.



Negyedik szakasz

l. Szatjakáma Dzsábálja így szólt anyjához:
- Tisztelt anyám, tanítványnak mennék, mondd meg nekem, milyen családból származom?

2. Anyja így felelt:
- Nem tudom, fiam, milyen családból származol. Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának.

3. A fiú elment a Gautama nemzetségbeli Háridrumatához, és így szólt:
- Tanítványod lennék, Uram. Elfogadsz tanítványodul?

4. Az így felelt:
- Melyik családból származol, barátom?
- Nem tudom, mester, melyik családból származom. Kérdeztem anyámat, és ő azt felelte: Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának. Így hát, ó mester, úgy hívom magam: Szatjakáma, Dzsabálá Fia.

5. Az így felelt:
- Csak egy pap tud ilyen nyíltan beszélni. Barátom, fogj tűzifát, tanítványomul fogadlak, mert hű maradtál az igazsághoz. Tanítványául fogadta, majd elé vezetett négyszáz sovány, legyengült tehenet, és így szólt:
- Legeltesd őket, barátom!
Ő kihajtotta őket, és azt mondta magában:
- Nem térek vissza addig, míg ezer nem lesz belőlük.
És hosszú éveken át távol maradt, idegenben.



Ötödik szakasz

1. Mikor ezer lett belőlük, így szólt az egyik bika:
- Szatjakáma!
- Igen, uram!

2. - Ezren vagyunk. Hajts hát vissza minket, barátom, a mester házába, és megtanítom néked a Brahman egynegyedét.
- Tanítsd meg, uram!
Az pedig így beszélt:
- Kelet a tizenhatoda, Nyugat a tizenhatoda, Dél a tizenhatoda, Észak a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Messzeséges.

3. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik, az messzeséges lesz e világban. Messzeséges világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik. Második negyedét majd a tűz tanítja meg neked.



Hatodik szakasz


1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

2. A tűz megszólította:
- Szatjakáma!
- Igen, Uram!

3. - Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét.
- Tanítsd meg, Uram!
Az pedig így beszélt:
- A Föld a tizenhatoda, a Levegőég a tizenhatoda, az Ég a tizenhatoda, az Óceán a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Végtelen.

4. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik, az végtelen lesz e világban. Végtelen világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik. Harmadik negyedét majd egy hattyú tanítja meg neked.



Hetedik szakasz


1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

2. Arra repült egy hattyú, és megszólította:
- Szatjakáma!
- Igen, Uram!

3. - Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét.
- Tanítsd meg, Uram!
Az pedig így beszélt:
- A Tűz a tizenhatoda, a Nap a tizenhatoda, a Hold a tizenhatoda, a Villám a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Tündökletes.

4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik, az tündökletes lesz e világban. Tündökletes világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik. Negyedik negyedét pedig egy kormorán tanítja meg neked.



Nyolcadik szakasz

1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

2. Arra repült egy kormorán, és megszólította:
- Szatjakáma!
- Igen, Uram!

3. - Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét.
- Tanítsd meg, Uram!
Az pedig így beszélt:
- A lélegzet a tizenhatoda, a szem a tizenhatoda, a fül a tizenhatoda, az ész a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívák: Otthonos.

4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik, az otthonos lesz e világban. Otthonos világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik.



Kilencedik szakasz

1. Végül elért a mester otthonához. Az megszólította:
- Szatjakáma!
- Igen, Uram!

2. - Úgy ragyogsz, barátom, mint a Brahman tudója. Ki tanította meg neked?
- Nem emberek - felelte ő -, de magyarázd el te is, Uram.

3. Hozzád hasonlók mondták, hogy a mestertől nyert tudás visz a legbiztosabban célba.
Az pedig kifejtette neki éppen ugyanezt, éppen ugyanezt.



Tizedik szakasz


1. Upakószala, Kamala Fia tanítványként Szatjakamánál, Dzsabálá Fiánál lakott. Tizenkét éve szolgálta áldozótüzeit. A mester a többi tanítványokat visszaengedte otthonukba, de őt nem akarta elengedni.

2. Így szólt hozzá asszonya:
- A fiú gyötrődik. Jól szolgálta tüzeidet, ügyelj arra, hogy a tüzek ne a hátad mögött tanítsák. Tanítsd meg néki a tudást!
De ő nem tanította, hanem elutazott messzire.

3. A tanítvány beteg lett, nem evett. Így szólt hozzá a mester asszonya:
- Egyél fiú, miért nem eszel?
- Jaj, olyan sok a vágy az emberben. Betegséggel vagyok tele, nem kívánok enni!

4. Így szóltak akkor egymás között a tüzek:
- A fiú gyötrődik, pedig jól szolgált minket. Nohát, tanítsuk meg néki a tudást!
És így szóltak hozzá:

5. - A Brahman a lélegzet, a Brahman az öröm, a Brahman a messzeség.
Ő így válaszolt:
- Tudom, hogy a Brahman a lélegzet. De hogy ő az öröm és a messzeség, ezt nem tudom.
A tüzek így feleltek:
- Az öröm (ka) messzeség (kha), a messzeség öröm.
És elmondták néki, hogy a Brahman miért öröm és miért messzeség.



Tizenegyedik szakasz


1. Így tanította az otthoni tűz:
- A Föld, a tűz, az étel és a Nap az én alakjaim. A Napban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok.
És szóltak együtt:

2. - Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki.



Tizenkettedik szakasz


1. Így tanította az áldozati étel főző tűz:
- A víz, a tér, a csillagok és a Hold az én alakjaim. A Holdban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok.
És szóltak együtt:

2. - Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki.



Tizenharmadik szakasz


1. Így tanította a harmadik tűz, az áldozótűz:
- A lélegzet, az űr, az ég és a villám az én alakjaim. A villámban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok.
És szóltak együtt:

2. - Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki.



Tizennegyedik szakasz


1. Majd így szóltak hozzá mind a hárman:
- Upakószala barátunk, most már tudod tanunkat és a Lélek tanát. Az utat hozzá majd mestered tanítja meg.
Mikor megjött a mester, megszólította:
- Upakószala!

2. - Igen, Uram! - felelte ő.
- Úgy ragyog az arcod, barátom, mintha a Brahman tudója lennél. Ki tanította meg neked?
- Hogy ki tanított? Bizony, ezek itt mások, mint aminek látszanak! - felelte és a tüzekre mutatott.
- Mit mondtak neked?

3. - Ezt és ezt magyarázták.
- Nohát, akkor csak a Brahman világairól beszéltek. De én azt is elmondom, hogy semmi gonoszság nem tapadhat ennek tudójához, mint ahogy a lótuszszirom sem ázik el soha.
- Mondd el, ó, Mester!
És az így beszélt:



Tizenötödik szakasz


1. - A szemben látható Ember a Lélek, ez a rendíthetetlen, örök Brahman. Ezért van az, hogy ha olaj vagy víz cseppen a szembe, a sarkán kitisztul.

2. Ezt a Kedves Pásztorának hívják, mert minden kedvesnek ő a pásztora. Minden kedves pásztora lesz, ki tudja ezt.

3. Úgy is hívják, a Kedves Fejedelme, mert minden kedvesnek ő a fejedelme. Minden kedves fejedelme lesz, ki tudja ezt.

4. Úgy is hívják, a Fény Fejedelme, mert ő fénylik minden világban. Minden világban fénylik, ki tudja ezt.

5. Ezért az ezt tudók a halál után egy fénysugárba lépnek, akár eltemetik őket, akár nem. A fénysugárból a nappalba szállnak, a nappalból a hónap világos felébe, onnan az ég világos felébe, onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű. Ő vezeti őket tovább a Brahmanhoz. Ez az istenek útja, a Brahman útja. És akik erre az útra lépnek, nem pördülnek vissza többé e pörgő világba, e pörgő világba.



Tizenhatodik szakasz


1. Bizony a tisztító szél az áldozat, mert az ő szaladásában megtisztítja ezt a világot. És merthogy szaladásában (jan) megtisztítja ezt a világot, hát ezért ő az áldozat (jadzsnya). Az áldozatnak pedig két ösvénye van: az ész és a szó.

2. Az egyik ösvényt az imádópap teremti az ésszel, a másikat az áldozópap, a szerpap és az énekespap a szóval. Ezért ha a hajnali áldozásnál az imádópap

3. még az utóvers előtt megtöri a csendet, úgy csak az egyik ösvény nyílik meg, a másik bezárul. Olyan ez, mint egy lábon járni, egy keréken gurulni - kárba vész. Éppen így kárba vész az áldozás, és ha az áldozás kárba vész, kárba vész az áldozó is, az áldozástól csak rosszabb lesz neki.

4. Ha viszont a hajnali áldozásnál az imádópap nem töri meg a csendet az utóvers előtt, úgy megnyitják mind a két ösvényt, nem zárul be a másik.

5. Olyan lesz az, mint két lábon járni, két keréken gurulni, jó alapja lesz az áldozásnak. És ha jó alapja lesz az áldozásnak, jó alapja lesz az áldozónak is, az áldozástól jobb lesz neki.



Tizenhetedik szakasz


1. Pradzsápati kiköltötte a világokat. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a Földből a tüzet, a Levegőégből a szelet, az Égből a Napot.

2. Kiköltötte ezt a három istent. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a tűzből a himnuszokat, a szélből a varázsigéket, a Napból a dalokat.

3. Kiköltötte e Három Tudást. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a himnuszokból a Bhúh, a varázsigékből a Bhuvah, a dalokból a Szvah igéket.

4. Mikor a himnuszéneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:
- A Bhúh-nak üdv!
És áldozni közben az otthoni tűzben. Így majd a himnuszok nedve és ereje összetapasztja az áldozati himnuszban vétett hibát.

5. Mikor a varázsmondásban nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:
- A Bhuvah-nak üdv!
És áldozni közben a déli tűzben. Így majd a varázsigék nedve és ereje összetapasztja az áldozati varázsigékben vétett hibát.

6. Mikor a daléneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:
- A Szvah-nak üdv!
És áldozni közben az áldozati tűzben. Így majd a dalok nedve és ereje összetapasztja az áldozati dalban vétett hibát.

7. Ahogy a só az aranyat összetapasztja, az arany az ezüstöt, az ezüst az ónt, az ón az ólmot, az ólom a vasat, vagy a bőr a fát,

8. úgy tapasztja össze az imádópap az előbbi világok, tudások és istenek erejével az áldozásnál ejtett hibát. Varázs-ír van abban az áldozásban, ahol az imádópap tudja ezt.

9. Északra száll az áldozás ott, ahol az imádópap tudja ezt. Az ezt tudó imádópapról szól a vers:

10. Amint vet, úgy arat az ember fia, a sors-utat járó.
Mint hű vadászeb, őrzi az áldást az éber imádó.

Mert a tudós imádópap éberen őrzi az áldozást, az áldozót, és a többi áldozópapot. Ezért csak tudós imádópapot szabad felkérni, és olyat nem, aki nem tudja ezt, olyat nem, aki nem tudja ezt.


ÖTÖDIK FEJEZET
Első szakasz

OM

1. Aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb.

2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő.

3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát a földi és az égi világban A szem az alap.

4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri, az istenit is, meg az emberit is. A fül az elérés.

5. Aki tudja az otthont, az az övéi otthona lesz. Az ész az otthon.

6. Ezek az életerők egyszer így veszekedtek:
- Én vagyok a legnemesebb!
- Nem igaz, én vagyok!
Elmentek apjukhoz, Pradzsápatihoz, és azt kérdezték tőle:
- Ki a legnemesebb közülünk?

7. Ő azt felelte:
- Az a legnemesebb közületek, akinek távozása a legrosszabb a testnek.

8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de szemmel lát, füllet hall, ésszel eszmél, és lélegzéssel lélekzik.
Akkor a szó újra visszaszállt.

9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a vak, aki nem lát, de szóval szól, füllel hall, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik.
Akkor a szem újra visszaszállt.

10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a süket, aki nem hall, de szóval szól, szemmel lát, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik.
Akkor a fül újra visszaszállt.

11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincs esze, de szóval szól, szemmel lát, füllel hall és lélegzettel lélegzik
Akkor az ész újra visszaszállt.

12. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de mint ahogyan a nemes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Azok elébe járultak, és így kérlelték:
- Tisztelet néked! Te vagy a legnemesebb. Hát el ne távozz!

13. Így szólt hozzá a szó:
- Amiben én a legnagyobb jótevő vagyok, abban te vagy a legnagyobb jótevő!
Így szólt hozzá a szem:
- Amiben én az alap vagyok, abban te vagy az alap!

14. Így szólt hozzá a fül:
- Amiben én az elérés vagyok, abban te vagy az elérés!
Így szólt hozzá az ész:
- Amiben én az otthon vagyok, abban te vagy az otthon!

15. Ezért nem mondják, hogy szavak, szemek, fülek vagy eszek, hanem hogy lélegzetek, merthogy lélegzet valamennyi.



Második szakasz


1. Így szólt a lélegzet:
- Mi lesz az étkem?
Azt válaszolták az életerők:
- Minden az étked, a kutyáig, a madárig.
Ezért minden a lélegzet (ana) étke (anna), mert ana a lélegzet másik ismert neve. Bizony, minden az étke lesz annak, ki tudja ezt.

2. És a lélegzet újra szólt:
- Mi lesz az öltözékem?
Azt válaszolták az életerők:
- A víz.
Ezért van az, hogy evés előtt és után vízzel öblögetnek, így lesz a lélegzetnek ruhája, ezért nem marad meztelen.

3. Ezt tanította Szatjakáma, Dzsabála Fia Gósrutinak, Vjághrapad Fiának, és azt, is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönknek mondanád, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

4. Ha valaki roppant nagy dologra vágyik, így járjon el:
Keverjen áldozóitalt mézből, savóból, sokféle füvekből a beavatás után, újhold éjszakáján, és mondja ezt:

5. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A legnagyobb jótevő üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- Az alap üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- Az elérés üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- Az otthon üdvére! - Eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

6. Ezután húzódjon vissza a tűztől, fogja az áldozóitalt a kezébe, és mormolja ezt: - Te vagy a rettenet, mert tőled retten az egész világ. Te vagy a legszentebb és a legnemesebb, a vezér, a király, te tégy hát engem a legszentebbé, a legnemesebbé, vezérré, királlyá! Váljak a mindenséggé!

7. Ezután mondja a következő verseket:
- Merüljünk el a Napban - és kortyoljon -,
az isteni jóságban - és kortyoljon -,
a legnemesebben, a mindenadóban - és kortyoljon -,
az áldásos erőben! - és igya ki az egészet.

Miután az ón vagy fakupát kimosta, feküdjön le aludni a tűztől nyugat felé, irhára vagy a csupasz földre. Ne szóljon többet, szíve se rezdüljön. Ha azután álmában egy asszony megjelenik, úgy tudni fogja, hogy műve sikerült.

8. Erről szól a vers:
Ha vágyón áldozva álmában
egy asszony megjelenik,
betelik a vágya,
az álomképben ez mutatkozik,
az álomképben ez mutatkozik.



Harmadik szakasz


1. Történt, hogy Svétakétu, Uddálaka Fia a panycsálák gyűlésére ment. Praváhana Dzsaivali megszólította:
- Te fiú! Tanított-e téged apád?
- Ó igen, Uram - felelte ő.

2. - Tudod-e akkor, hová jutnak a lények?
- Nem, Uram.
- Hát azt tudod-e, hogyan térnek vissza megint?
- Nem, Uram.
- Tudod-e az istenek és az atyák kétfelé ágazó útját?
- Nem, Uram.

3. - Hát azt tudod-e, hogyan lehet az, hogy nem telik meg a túlvilág?
- Nem, Uram.
- Hát azt tudod-e, hogyan szólalnak meg emberi hangon a vizek az ötödik áldozásban?
- Ezt sem tudom, Uram.

4. - Akkor hogyan mondhattad azt, hogy tanítottak? Aki ezekre nem tud felelni, hogyan is mondhatja azt, hogy tanították? A fiú mérgesen apjához szaladt, és azt mondta néki:
- Uram, te nem tanítottál engem. Miért is mondtad, hogy tanítottál?

5. Egy király-féle ezt az öt kérdést tette fel nekem, és egyre sem tudtam válaszolni.
Apja így felelt:
- Most, hogy hallottam őket, meg kell vallanom, hogy én sem tudtam ezeket. Hiszen ha tudtam volna, miért is hallgattam volna el előled?

6. Elment Gautama a királyhoz. Az illőn, tisztelettel üdvözölte. Másnap elébe járult a királyi fogadáson. Azt mondta néki a király:
- Méltó Gautama! Válaszd ama jószágot, amit emberi szív csak kívánni tud!
- Azt a jószágot, amit emberi szív kíván, csak tartsd meg magadnak! Azt a beszédet megyarázd meg nekem, amit fiamnak mondtál!

7. Zavarba jött a király és intett, hogy várjon még egy darabig. Majd így szólt:
- Azért maradt a kormányzás mindenütt a harcosi rend kezében, mert ezt a tanítást rajtad kívül és előtted nem tudták még meg a papok. Majd így folytatta:



Negyedik szakasz

1. - Áldozótűz az égi vilag, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály.



Ötödik szakasz


1. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. A szél a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt , ebből az áldozásból lesz az eső.



Hatodik szakasz


1. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. Az év a tűzifája, az űr a füstje, az éjjel a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel.


Hetedik szakasz

1. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. A szó a tűzifája, a lélegzet a füstje, a nyelv a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag.



Nyolcadik szakasz

1. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Öle a tűzifája, megszólítás a füstje, szemérem a lángja, behatolás a parazsa, kéj a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz a magzat.



Kilencedik szakasz

1. Hát így szólalnak meg a vizek emberi hangon az ötödik áldozásban. A burokba zárt magzat pedig tíz hónapon át, vagy ameddig tart, az anyaölben pihen, azután megszületik.

2. Születése után él, ameddig élete tart. Halála után a szokás szerint a tűzre vetik, ahonnan jött, ahonnan származott.



Tizedik szakasz

1. A tűzbe megy, ki tudja ezt, és akik az erdőkben e szavakkal szentelődnek: Lemondás a hitünk! A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe.

2. Onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű, ez vezeti őket a Brahmanhoz. Ezt az utat hívják az istenek útjának.

3. A füstbe mennek azok, akik a falvakban e szavakkal szentelődnek: Áldozás és jótett az erényünk! A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe. Ezek nem jutnak el az évbe.

4. Hanem a sötét félévből az atyák világába térnek, az atyák világából az űrbe, az űrből a Holdba. Ez a Nedűkirály, ez az istenek étke, ezt eszik az istenek.

5. Itt időznek addig, amíg el nem fogy tetteik jutalma, majd visszatérnek azon az úton, ahogyan ide jutottak. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe. Ami szél lett, az pára lesz, ami pára lett, az köd lesz,

6. ami köd lett, az felhő lesz, ami felhő lett, az eső lesz és aláhull. Itt pedig újraszületnek rizsként, árpaként, szezámként, babként, fákként, füvekként. És innen bizony nehéz kikerülni. Mert csak az testesül tovább, akit étel alakban megesznek, és férfimagként újra megfogan.

7. Akik helyesen járnak el, remélhetik, hogy jó anyaölben fogannak, papi ölben, harcosi ölben, polgári ölben. De akiknek tettei bűzlenek, azok csak azt remélhetik, hogy bűzös anyaölben fogannak, kutyaölben, disznóölben, korcs asszony ölében.

8. A kicsinyke, örökkön újratermő élőlények egyik utat se járják. Ezekre mondják: Szüless és pusztulj! Ez a harmadik út.
Hát ezért nem telik meg az égi világ, ezért kell vigyázni.

9. Erről szól a vers:

Bukik a tolvaj és az iszákos,
papgyilkos, mesterét felszarvazó,
de az is, ki ezekkel szóba áll.

10. Aki viszont tudja eme öt áldozótüzet, annak nem árt a gonosz, még ha ilyenek közé kerül is. Ártatlan marad, tiszta a tiszta világban, ki tudja ezt, ki tudja ezt.



Tizenegyedik szakasz


1. Prácsínasála Aupamanavja, Szatjajadnya Paulusi, Idradjumna Bhállavéja, Dzsana Sárkaráksja és Budila Ásvatarásvi gazdagok voltak mind, és az írások tudói. Összejártak és azt kutatták, hogy mi a Lélek, és ki a Brahman.

2. Végül erre jutottak:
- Nos, Urak, itt van Uddálaka Áruni, ő most éppen Mindenember Lelkét tanulja. Járuljunk hát elébe!
És elébe járultak.

3. De amaz így gondolkodott:
- E gazdag és írástudó férfiak kérdezgetni fognak engem, és lehet, hogy nem tudok majd mindenre válaszolni. Inkább máshoz küldöm őket.

4. Majd így szólt hozzájuk:
- Urak, itt van Asvapati Kaikéja, aki a Mindenember Lelkét tanulja. Járuljunk inkább őelébe.
És elébe járultak.

5. Mikor elébe járultak, az megtisztelte illőn mindőjüket. Mert olyan ember volt, aki minden reggel elmondhatta:

Országomban nincsen tolvaj, nincs uzsorás, ital rabja,
nincs hitetlen, nincs tudatlan, nincs tékozló, nincsen szajha.

Majd így szólt hozzájuk:
- Urak, éppen most tartok áldozást. Annyi adományt kaptok tőlem ti is, mint az áldozópapok, ha itt maradtok az áldozáson.

6. Ők így feleltek:
- Amit tanul az ember, arról tud is beszélni. Te a Mindenember Lelkét tanulod, magyarázd hát el nekünk!
Ő így felelt:
- Holnap majd válaszolok.

7. Másnap hajnalban elébe járultak, tűzifával a kezükben. Ő pedig a tanítvány-vatás rítusát mellőzve így beszélt nekik:



Tizenkettedik szakasz


1. - Te hogyan szentelődsz a Léleknek, Aupamanjava?
- Az Égként szentelődöm néki, ó, magasztos király!
- Nos hát, te a tündökletes Mindenember Lelkének szentelődsz, nedűt préselsz majd ezért nap mint nap családod körében.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a feje, és szétrepedt volna a fejed, ha nem jöttél volna hozzám.



Tizenharmadik szakasz


1. Így szólt azután Igazáldozóhoz, az Ember Fiához:
- Hát te hogyan szentelődsz a Léknek, Prácsínajógja?
- A Napként szentelődöm néki, ó, magasztos király!
- Nos hát, te a sokformás Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle formát látsz majd ezért családod körében, robogó öszvérfogatot, szolgálót, aranyékszert.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a szeme, és elveszett volna a szemed világa, ha nem jöttél volna hozzám.



Tizennegyedik szakasz

1. Így szólt azután Indradjumna Bhállavéjához:
- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek?
- A szélként szentelődöm néki, ó, magasztos király!
- Nos hát, te a sokösvényes Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle adományok szállnak majd hozzád ezért, sokféle szekérsor gördül majd nyomodban.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lélegzete, és elszorult volna a lélegzeted, ha nem jöttél volna hozzám.



Tizenötödik szakasz

1. Így szólt azután Dzsanához:
- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Sárkaráksja?
- Az űrként szentelődöm néki, ó, magasztos király!
- Nos hát, te a sokféle Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle ivadékod és vagyonod lesz ezért.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a teste, és széthullott volna a tested, ha nem jöttél volna hozzám.



Tizenhatodik szakasz

1. Így szólt azután Budila Ásvatarásvihoz:
- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Vaijághrapada?
- A vízként szentelődöm néki, ó, magasztos király!
- Nos hát, te a gazdagító Mindenember Lelkének szentelődsz, gyarapodsz, gazdag leszel májd ezért.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a hólyagja, és szétrepedt volna a hólyagod, ha nem jöttél volna hozzám.



Tizenhetedik szakasz

1. Így szólt azután Uddálaka Árunihoz:
- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Gautama?
- A Földként szentelődöm néki, ó magasztos király!
- Nos hát, te az alapos Mindenember Lelkének szentelődsz, ezért fiaid, nyájaid már megalapozottak.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lába, és elszáradt volna a lábad, ha nem jöttél volna hozzám.



Tizennyolcadik szakasz


1. Így szólt azután mindannyiukhoz:
- Úgy tudjátok ezt a Mindenember Lelkét, mint bennetek elkülönültet, és így majd ételt esztek. Aki önmagában az arasznyi Mindenember Lelkének szentelődik, az minden világban, minden lényben, minden testben ételt eszik.

2. Ennek a Mindenember Lelkének tündökletes a feje, sokformás a szeme, sokösvényes a lélegzete, sokféle a törzse, a teste, Vaszu a hólyagja, a Föld a lába, az oltár a mellkasa, az áldozófű a haja, az otthoni tűz a szíve, az áldozati ételt főző tűz az esze, az áldozótűz a szája.



Tizenkilencedik szakasz


1. Ezért az étel legeleje alkalmas az áldozásra. E szavakkal áldozzon az ember az első áldozáskor:
- A belélegzésnek üdv!
És akkor a belélegzést jóllakatja.

2. Ha a belélegzés jóllakik, jóllakik a szem. Ha a szem jóllakik, jóllakik a Nap. Ha a Nap jóllakik, jóllakik az ég. Ha az ég jóllakik, jóllakik minden, mit az ég és a Nap ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.



Huszadik szakasz

1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a második áldozáskor:
- A szétlélegzésnek üdv!
És akkor a szétlélegzést jóllakatja.

2. Ha a szétlélegzés jóllakik, jóllakik a fül. Ha a fül jóllakik, jóllakik a Hold. Ha a Hold jóllakik, jóllakik a tér. Ha a tér jóllakik, jóllakik minden, mit tér és Hold ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.



Huszonegyedik szakasz

1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a harmadik áldozáskor:
- A kilélegzés üdvére!
És akkor a kilélegzést jóllakatja.

2. Ha a kilélegzés jóllakik, jóllakik a szó. Ha a szó jóllakik, jóllakik a tűz. Ha a tűz jóllakik, jóllakik a Föld. Ha a Föld jóllakik, jóllakik minden, mit Föld és tűz ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.



Huszonkettedik szakasz


1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a negyedik áldozáskor:
- Az összelélegzés üdvére!
És akkor az összelélegzést jóllakatja.

2. Ha az összelélegzés jóllakik, jóllakik az ész. Ha az ész jóllakik, jóllakik Pardzsanja. Ha Pardzsanja jóllakik, jóllakik a villám Ha a villám jóllakik, jóllakik minden, mit a villám és Pardzsanja ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.



Huszonharmadik szakasz

1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember az ötödik áldozáskor:
- A fellélegzés üdvére!
És akkor a fellélegzést jóllakatja.

2. Ha a fellélegzés jóllakik, jóllakik a szél. Ha a szél jóllakik, jóllakik az űr. Ha az űr jóllakik, jóllakik minden, mit szél és űr ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.



Huszonnegyedik szakasz


1. Ha valaki ennek tudása nélkül végzi a tűzáldozatot, olyan az, mintha a parazsat félrekotorva a hamuban akarna áldozni.

2. De ha valaki ennek tudásával végzi a tűzáldozatot, az minden világban, minden lényben, minden lélekben áldozott.

3. Ahogy a száraz fűcsomó elhamvad a tűzre vetve, ügy hamvadnak el annak bűnei, ki tudja ezt, és így végzi a tűzáldozatot.

4. Ezért még ha egy korcsnak adja is a tudó az áldozati étel maradékát, a Mindenember Lelkének áldozott akkor is. Erről szól a vers:

Mint éhes gyermekek körülveszik az ételadó anyát,
úgy veszik körül minden lények a tűz áldozatát, a tűz áldozatát,
a tűz áldozatát.



HATODIK FEJEZET
Első szakasz

1. Svétakétu Uddálaka fia volt. Apja azt mondta néki:
- Fehérfényes, kedvesem, menj el tanulni, mert a mi nemzetségünkben nem lehetnek tudatlan, csak születés általi papok!

2. Elment a fiú tizenkét évesen, és huszonnégy éves korára minden tudást megtanult. Visszatért akkor büszkén, nagyeszűnek és tanultnak gondolva magát.
Azt mondta néki az apja:
- Svtakétu, kedvesem, visszatértél hát büszkén, magadat nagyeszűnek és tanultnak gondolva.

3. De kitanultad-e vajon azt a tanítást is, ami által a hallhatatlan hallható, a gondolhatatlan gondolható, a megismerhetetlen megismerhető?
- Uram, hogyan értsem ezt a tanítást? - kérdezte a fiú.

4. - Úgy kedvesem, ahogyan egy agyaggöröngy által minden agyagtárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában agyag az csupán.

5. Úgy kedvesem, ahogyan egy rézpitykén keresztül minden réztárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában réz az csupán.

6. Úgy kedvesem, ahogyan egy vaspengén keresztül minden vastárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában vas az csupán.

7. - Biztosan nem tudták ezt tisztelt mestereim, hiszen ha tudják, miért is hallgatták volna el előlem? Mondd el hát, Uram!
- Legyen, kedvesem!



Második szakasz

1. Kedvesem, kezdetben a világ a Lét volt egyedül, a nem kettő, az egyetlenegy. Egyesek úgy tanítják, hogy a nemlét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy, és a Lét ebből keletkezett.

2. De hogyan is lehetett volna így? Kedvesem, hogyan is lehetett volna nemlétből a Lét? Éppen hogy a Lét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy.

3. Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Lét, és megalkotta a Hőt.
Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Hő, és megalkotta a Vizet. Ezért van az, hogy ha a láz vagy a Nap heve fűti az embert, izzadni kezd, víz lesz a hőből.

4. Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Víz, és megalkotta az Ételt. Ezért van az, hogy ha eső esik, bőséges étel terem, mert vízből lesz az ember étele.



Harmadik szakasz

1. A lények három magból erednek: tojásból születnek, élve születnek, magból születnek.

2. Az az istenség ezt kívánta: Eme három istenségbe az élő lélekkel én beleszállok, és szétáradok névben és alakban! Háromságossá teszem mindőöjüket.

3. És az az istenség eme három istenségbe az élő lélekkel beleszállott, és szétáradt névben és alakban. Háromságossá tette mindőjüket.

4. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan lett eme három istenség által háromságos minden:



Negyedik szakasz

1. A tűz vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a tűz tűzsége, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a tűz e három alakzat egyesülése csupán.

2. A Nap vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Nap napsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Nap e három alakzat egyesülése csupán.

3. A Hold vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Hold holdsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Hold e három alakzat egyesülése csupán.

4. A villám vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a villám villámsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a villám e három alakzat egyesülése csupán.

5. Ezt tudták a gazdag, írástudó elődök, amikor azt mondták:
Nem merülhet fel semmi sem, mit ne hallottunk volna, ne gondoltunk volna, ne ismertünk volna meg. Mindent megtudtak e három által.

6. Mert tudták, hogy ami vörös, az a hő alakja, ami fehér, az a víz alakja, ami fekete, az az étel alakja.

7. És ami még ismeretlen volt, megismerték e három istenség kapcsolatában. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan jut be ez a három istenség az emberbe, hogyan osztódik mindegyikük háromfelé:



Ötödik szakasz


1. A megevett étel három részre oszlik. Legdurvább részéből ürülék lesz, középső részéből hús, legfinomabb részéből ész.

2. A megivott víz három részre oszlik. Legdurvább részéből vizelet lesz, középső részéből vér, legfinomabb részéből lélegzet.

3. A megevett hő három részre oszlik. Legdurvább részéből csont lesz, középső részéből velő, legfinomabb részéből beszéd.

4. Mert Ételből van az ész, vízből van a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem.
- Taníts tovább, ó, Uram! - szólt a fiú.
- Legyen hát - felelte ő.



Hatodik szakasz


1. Kedvesem, mikor a tejet megköpülik, föle felszáll, ebből lesz a vaj.

2. Ugyanígy száll fel a megevett Étel föle is, ebből lesz az ész.

3. Ugyanígy száll fel a megivott víz föle is, ebből lesz a lélegzet.

4. Ugyanígy száll fel a megevett hő föle is, ebből lesz a szó.

5. Mert ételből van az ész, vízből van a lélegzet, hőből van a szó, kedvesem.
- Taníts tovább, ó, Uram! - szólt a fiú.
- Legyen hát - felelte ő.



Hetedik szakasz

1. - Kedvesem, tizenhat részből áll az ember. Ne egyél tizenöt napon át, de vizet igyál kedved szerint. Ha iszol, nem távozik el tőled a vízből való lélegzet.

2. És a fiú nem evett tizenöt napon át. Majd visszatért apjához, és így szólt:
- Miből idézzek, Uram?
- Mondd a himnuszokat, mondd a varázsigéket, mondd a dalokat!
- Nohát, nem jutnak eszembe, Uram.

3. Apja azt mondta néki:
- Kedvesem, ahogy a lobogó nagy tűz egyetlen szentjánosbogárnyi zsarátnokba húzódik vissza, és többé nem lobog, úgy húzódott vissza egyetlen részbe tizenöt részed, és az már nem képes a Tudás szavát idézni. Menj, egyél, és mondom tovább!

4. A fiú evett, majd újra apja elébe járult, és mindenre tudott felelni, amit csak kérdezett. Apja azt mondta néki:

5. - Kedvesem, ahogy a szentjánosbogárnyi zsarátnokba visszabújt tüzet száraz fűvel fel lehet éleszteni, hogy lobogjon, és ég már azután,

6. úgy lobbant lángra a te egyetlen részbe visszahúzódott tizenöt részed is az étel által, ezért vagy képes a Tudás szavát idézni. Mert ételből van az ész, vízből a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem. Így tanította, így tanította.



Nyolcadik szakasz


1. Uddálaka Áruni így szólt egyszer Svétakétu nevű fiához:
- Kedvesem, hadd tanítsalak az álom állapotára. Kedvesem, amikor azt mondják, hogy alszik az ember, akkor a lét egységébe tért. Magába szállt, és azért mondják, hogy alszik (szvapiti), merthogy magába szállt (szvam apíta).

2. Ahogy a fonállal megkötött madár verdes jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a reptetőfára visszaszáll, éppen így verdes az ész is jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a lélegzetre visszaszáll. Mert az ész reptetőfája a lélegzet, kedvesem.

3. Kedvesem, hadd tanítsalak az éhségre és a szomjúságra. Azért mondják, hogy éhes (asanájá) az ember, mert a víz kihajtja belőle a megevett ételt (asitam najate). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a víz az étel pásztora (asa nája). Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.

4. És mi másban gyökerezne, mint az ételben? Az étel sarját pedig vidd vissza a vízre mint gyökérre, a víz sarját a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja.

5. Továbbá pedig azért mondják, hogy szomjas (udanjá) az ember, mert a hő kihajtja belőle a megivott vizet (uda njá). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a hő a víz pásztora (uda nja) Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.

6. És mi másban gyökerezne, mint a vízben? A víz sarját pedig vidd vissza a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja. Azt pedig, kedvesem, már az előbb elmagyaráztam, hogyan lesz az emberben e három istenség mindegyike háromságos.

Kedvesem, ha meghal az ember, a szó az észbe száll, az ész a lélegzetbe száll, a lélegzet a hőbe száll, a hő a legfőbb istenségbe száll.

7. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek, ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Kilencedik szakasz

1. - Kedvesem, mikor a méhek mézet készítenek, sokféle virágról gyűjtik össze a nedveket.

2. Ahogy az összegyűjtött nedvek sem tudnak arról, hogy mely fáról kerültek oda, éppen úgy a lét-egységbe szállt lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységbe szálltak.

3. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.

4. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Tizedik szakasz


1. - Kedvesem, futnak a folyók keleten keletnek, nyugaton nyugatnak, óceánból óceánba szaladnak, óceánná válnak mindannyian. És ahogy ők sem tudnak arról, hogy melyikük melyik folyó volt korábban, éppen így a lét-egységből visszatérő lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységből tértek vissza.

2. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Tizenegyedik szakasz


1. - Kedvesem, ha megmetszik ezt a nagy fát a gyökerénél, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik a törzsén, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik az ágán, nedvet ereszt, mert él. Íme, itt áll ő az élő lélekkel átitatva, pompásan, örömtől duzzadón.

2. Ha elhagyja az élet az egyik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a másik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a harmadik ágát, elszárad az. Ha elhagyja az egész fát, elszárad az egész. Jegyezd meg ezt, kedvesem.

3. Mert a test meghal, ha elhagyja az élet, az élet azonban nem hal meg soha. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Tizenkettedik szakasz


1. - Hozz egy gyümölcsöt a fügefáról!
- Itt van, Uram.
- Vágd ketté!
- Kettévágtam, Uram.
- Mit látsz benne?
- Apró magvakat, Uram.
- Vágj egyet ketté!
- Kettévágtam, Uram.
- Mit látsz benne?
- Semmit sem, Uram.

2. - Kedvesem, ebből a láthatatlan parányiból lett a hatalmas fügefa.

3. Hidd el, kedvesem, ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Tizenharmadik szakasz


1. - Itt egy darab só, tedd a vízbe, és gyere vissza holnap!
Megtörtént. Másnap így szólt a fiúhoz:
- Vedd elő a sót, amit tegnap a vízbe tettél!
Az kereste, de nem találta, mert feloldódott teljesen.

2. - Kóstold meg innen! Hogy ízlik?
- Sós.
- Kóstold meg középen! Hogy ízlik?
- Sós.
- Kóstold meg onnan! Hogy ízlik?
- Sós.
- Hagyd ott, és ülj ide mellém!
A fiú úgy tett, és azt mondta közben:
- Még mindig érzem.
- Nos hát, kedvesem, éppen így a Létet sem láthatod meg a testben, pedig benne van.

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Tizennegyedik szakasz


1. - Kedvesem, olyan ez, mint ha egy gandhára-bélit bekötött szemekkel a vadonba vezetnének, és ott eleresztenének. Bolyongana az keletre, nyugatra, délre, mert bekötött szemekkel vezették oda, és engedték szabadon.

2. De ha leveszi a szeméről valaki a kendőt, és azt mondja neki: Erre van Gandhára, erre indulj! - ha tanult és okos ember, akkor faluról falura kérdezősködve hazaér. Hát ilyen az az ember is, aki tanítóra lelt. Tudja jól: Addig tart csak ez, amíg a megváltást el nem érem, azután otthonomba térek!

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Tizenötödik szakasz


1. - A haldoklót körülveszik rokonai és kérdezgetik: Felismersz még? Felismersz még? Amíg szava az észbe nem száll, esze a lélegzetbe nem száll, lélegzete a hőbe nem száll, hője a legfőbb istenségbe nem száll, addig felismeri őket.

2. Ám ha szava az észbe szállt, esze a lélegzetbe szállt, lélegzete a hőbe szállt, hője a legfőbb istenségbe szállt, úgy többé már nem ismeri fel őket.

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.
- Taníts tovább, ó, Uram!
- Legyen hát - felelte ő.



Tízenhatodik szakasz


1. - Kedvesem, megkötött kezekkel hurcolnak egy embert, és azt kiabálják: Rabló, gonosztevő, tüzesítsétek a fejszét! Ha ő tette, igaztalannak bizonyul. Igaztalanul szólva igaztalanba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, megég, kivégzik.

2. De ha nem ő tette, igaznak bizonyul. Igazat szólva az igazságba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, nem ég meg, szabadon eresztik.

3. Ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege, az a Valóság, az a Lélek, Az vagy Te is, Svétakétu.
Így tanította, így tanította.



HETEDIK FEJEZET
Első szakasz

1. - Taníts, Uram! - e szavakkal lépett a Nárada Szanatkumárához. Az pedig így válaszolt:
- Mondd el, hogy mit tudsz, és én megtanítom, hogy mi van túl azon.

2. - Uram, tanultam a Himnuszok Tudását, a Varázsigék tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá nyelvtant, számtant, az ősrítusokat, sorstudományt, naptárt, bölcs vitát, kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, harctant, csillagászatot, kígyómágiát, a gandharvák művészetét. Hát ez az, uram, amit tanultam.

3. Így hát az írások tudója vagyok, de nem vagyok a Lélek tudója. Azt hallottam a hozzád hasonlóktól, hogy minden gondját legyőzi a Lélek tudója. Engem pedig, ó, Uram, gondok gyötörnek. Vezess át engem a gondon túli másik partra!
Az pedig így válaszolt:
- Mindaz, mit tanultál, csupán a név.

4. Név a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, negyediknek a Tűzpapok Tudása, ötödik tudásként a regék és a mítoszok, továbbá a nyelvtan, a számtan, az ősrítusok, a sorstudomány, a naptár, a bölcs vita, a kormányzás, az istenek, a Brahman és a szellemek tudománya, a harctan, a csillagászat, a kígyómágia, a gandharvák művészete - mindez a név. Szentelődj a névnek!

5. Aki Brahmanként szentelődik a névnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a név kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a Névnek.
- De van-e nagyobb a Névnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb a Névnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Második szakasz

1. - A beszéd bizony nagyobb a névnél. Mert a beszéd érteti meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát és a gandharvák művészetét, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset. Ha nem lenne a beszéd, nem lenne érthető a jogos és a jogtalan, az igaz és az igaztalan, a jó és a rossz, a kelletlen és a szíves. Mivel mindezt a szó érteti meg. Szentelődj a beszédnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a beszédnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a beszéd kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a beszédnek.
- De van-e nagyobb a beszédnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb a beszédnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Harmadik szakasz


1. - Az ész bizony nagyobb a beszédnél. Ahogy két makkot, két magot vagy két bogyót egyetlen marok összefog, úgy fogja össze az ész a nevet és a beszédet. Ha az ember arra fordítja az eszét, hogy a szent igéket és dalokat tanulja, hát akkor meg is tanulja őket. Ha arra, hogy tetteket tegyen, hát akkor meg is teszi. Ha arra, hogy nyájakra, fiakra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Ha arra, hogy a földi és az égi világra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Mert az ész a Lélek, az ész a világ, az ész a Brahman. Szentelődj az észnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az észnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az ész kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az észnek.
- De van-e nagyobb az észnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az Észnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Negyedik szakasz

1. - Az akarat bizony nagyobb az észnél. Mert amit akar az ember, arra fordítja eszét, azután arra mondja a szót, azt nevezi meg. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket.

2. Mindezek az akaratban egyek, az akarat a lelkük, az akarat az alapjuk. Akarattal lett az Ég és a Föld, akarattal lett az űr és a szél, akarattal lett a víz és a tűz, ezek akaratából lesz az eső, az eső akaratából lesz az étel, az étel akaratából lesznek az életerők, az életerők akaratából lesznek az igék, az igék akaratából lesznek a tettek, a tettek akaratából lesz a világ, a világ akaratából lesznek mindenek. Ez az akarat, szentelődj az akaratnak.

3. Aki Brahmanként szentelődik az Akaratnak, az elnyeri az akarattal teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az akarat kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az akaratnak.
- De van-e nagyobb az Akaratnál, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az akaratnál.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Ötödik szakasz


1. - Az eszme bizony nagyobb az akaratnál. Mert előbb az eszmét ragadja meg az ember, és csak azután az akaratot. Azután irányul az ésszel, azután beszél, azután mondja a nevet. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket.

2. Mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Ezért ha sokat is tud valaki, de eszméi nincsenek, azt mondják: Bármit is tudjon, jelentéktelen. Mert ha valóban bölcs lenne, nem lenne híján az eszmének. Ha viszont valaki keveset is tud, de eszméi vannak, hát rá figyelnek majd az emberek. Mert mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Szentelődj az eszmének!

3. Aki Brahmanként szentelődik az eszmének, az elnyeri az eszmével teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az eszme kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az eszmének.
- De van-e nagyobb az Eszménél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az Eszménél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Hatodik szakasz


1. - Az elmélyedés bizony nagyobb az eszménél. Elmélyedésben van az Ég, elmélyedésben van a Levegőég, elmélyedésben van a Föld, elmélyedésben vannak a vizek, elmélyedésben vannak a hegyek, elmélyedésben vannak az istenek és az emberek. Akik az emberek közül az elmélyedés adományából részesülnek, azok roppant nagyságra jutnak, a többiek pedig kicsikék, civódók, káromkodók és pletykálkodók. Az elmélyedés adományából csak a megfontoltak részesülnek. Szentelődj az elmélyedésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az Elmélyedés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek.
- De van-e nagyobb az elmélyedésnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az Elmélyedésnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Hetedik szakasz


1. - A megismerés bizony nagyobb az elmélyedésnél. Mert megismeréssel érti meg az ember a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát, a tündéri művészeteket, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset, ezenkívül az ételt és italt, a földi és az égi világot - mindezt az ember a megismeréssel érti meg. Szentelődj a megismerésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a megismerésnek, az elnyeri a megismerésben, megértésben gazdag világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a megismerés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a megismerésnek.
- De van-e nagyobb a megismerésnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb a megismerésnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Nyolcadik szakasz

1. - Az erő bizony nagyobb a megismerésnél. Mert száz megismerő is megremeg egyetlen erőstől. Mert aki erős, az feláll. Aki feláll, az elindul. Aki elindul, az odaér. Aki odaér, az látni fog, az hallani fog, az gondolni fog, az eszmélni fog, az tenni fog, az érteni fog. Erőn alapul a Föld, erőn alapul a Levegőég, erőn alapul az Ég, erőn alapulnak a hegyek, erőn alapulnak az istenek és az emberek, erőn alapulnak a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, erőn alapul a világ. Szentelődj az erőnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az erőnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az erő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az Erőnek.
- De van-e nagyobb az Erőnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az Erőnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Kilencedik szakasz

1. - Az étel bizony nagyobb az erőnél. Mert aki tíz éjjelen és nappalon át nem eszik, az ugyan életben marad, de nem lesz látó, nem lesz halló, gondoló, eszmélő, tevő és értő. De ha ételt vesz magához, hát újra látni fog, hallani fog, gondolni fog, eszmélni fog, tenni fog és érteni fog. Szentelődj az ételnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az ételnek, az elnyeri az ételben, italban bőséges világokat, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az étel kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az ételnek.
- De van-e nagyobb az ételnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az ételnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Tizedik szakasz


1. - A víz bizony nagyobb az ételnél. Mert ha nem esik elég eső, szétfoszlanak az életerők, és azt gondolja az ember: Nem lesz elég az étel. De ha elég eső esik, ujjonganak akkor az életerők, és azt gondolja az ember: Elég lesz az étel. Kocsonyás vízből van a Föld, a Levegőég, az Ég, a hegyek, az istenek és az emberek, a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a férgekig, a szúnyogig, a hangyáig - kocsonyás vízből vannak mindezek. Szentelődj a víznek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a víznek, az minden vágyát eléri, az jóllakik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a víz kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a víznek.
- De van-e nagyobb a víznél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb a Víznél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Tizenegyedik szakasz

1. A hő bizony nagyobb a víznél. Mert a szelet visszatartva ez hevíti fel az űrt. Ezért mondják: Nyomasztó a hőség, izzó a hőség, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg, azután ereszti el a vizet. Ekkor csapkodnak a villámok felfelé és szerteszét, ekkor dörög az ég. Ezért mondják: Villámlik, dörög az ég, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg tehát, azután ereszti el a vizet. Szentelődj a hőnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a hőnek, az heves lesz, az elnyeri a heves és ragyogó, homályt oszlató világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a hő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a hőnek.
- De van-e nagyobb a hőnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb a hőnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Tizenkettedik szakasz

1. - Az űr bizony nagyobb a hőnél. Mert az űrben van mind a kettő, a Nap és a Hold, ott van a villám, a csillagok és a tűz. Az űr által kiált, hall és válaszol az ember. Az űrben élvez vagy nem élvez, az űrbe születik, az űrnek születik. Szentelődj az Űrnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az űrnek, az elnyeri az üres, fényteres, határtalan, messzejárható világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az űr kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az űrnek.
- De van-e nagyobb az űrnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az űrnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Tizenharmadik szakasz


1. - Az emlékezés bizony nagyobb az űrnél, Mert ha sokan összegyűlnek is, de emlékezésük nincsen, hát nem fognak semmit sem hallani, gondolni vagy megérteni. Ha viszont van emlékezésük, akkor hallani fognak, gondolni fognak, érteni fognak. Mert az emlékezés által ismeri fel az ember még saját nyájait, fiait is. Szentelődj az emlékezésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az emlékezésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az emlékezés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az emlékezésnek.
- De van-e nagyobb az emlékezésnél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb az emlékezésnél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Tizennegyedik szakasz

1. - A remény bizony nagyobb az emlékezésnél. Mert remény lobbantja fel az emlékezést, az így tanulja meg az igéket, így végez szent tetteket, így vágyik nyájakra, fiakra, földi és égi világra. Szentelődj a reménynek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a reménynek, annak a remény minden vágyát teljesíti, az nem hiába imádkozik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a remény kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a reménynek.
- De van-e nagyobb a reménynél, ó, Uram?
- Igen, van nagyobb a reménynél.
- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!



Tizenötödik szakasz


1. - A lélegzet bizony nagyobb a reménynél. Mert ahogy a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze mindent a lélegzet. A lélegzet viszi el az életet, a lélegzet éltet, adja az életet. A lélegzet az apa, a lélegzet az anya, a fivér, a nővér, a tanító, a pap.

2. Ha valaki apára, anyára, fivérre, nővérre, tanítóra vagy papra akár csak rákiabál, azt mondják: Fúj, apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos vagy, szégyelld magad!

3. Ha viszont a lélegzet elszállta után ezeket akár máglyán égeti is el, és csontjaikat bottal tördösi, hogy jobban égjenek, hát akkor sem mondják rá, hogy apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos.

4. Mert mindezek a lélegzet. Aki így látja, így gondolja és így érti meg a dolgot, az a győztes a papi vitában. És ha így szólnak hozzá: Te vagy a győztes! - hát ismerje el, ne tagadja!



Tizenhatodik szakasz


1. - De csak az a győztes a vitában, aki az igazsággal győz.
- Ó, Uram, az igazsággal akarok győzni!
- De az igazságot meg kell érteni!
- Uram, az igazságot akarom megismerni!



Tizenhetedik szakasz


1. - Aki megismer, az mond igazságot, és nem mond igazságot, aki nem ismer meg. Csak a megismerő mond igazságot. A megismerést kell megismerni!
- Uram, a megismerést akarom megismerni!



Tizennyolcadik szakasz

1. - Az ismer meg, aki gondolkodik, és nem ismer meg, aki nem gondolkodik. Csak a gondolkodó ismer meg egyedül. A gondolkodást kell megismerni!
- Ó, Uram, a gondolkodást akarom megismerni!



Tizenkilencedik szakasz

1. - Az gondolkodik, aki hisz, és nem gondolkodik, aki hitetlen. Csak a hívő gondolkodik. A hitet kell megismerni!
- Ó, Uram, a hitet akarom megismerni!



Huszadik szakasz


1. - Az hisz, aki termékeny talajra lel, és nem hisz az, aki nem lel termékeny talajra. Csak a termékeny talajra lelt hisz egyedül. A termékeny talajt kell megismerni!
- Uram, a termékeny talajt akarom megismerni!



Huszonegyedik szakasz

1. - Az lel termékeny talajra, aki teremt, és nem lel termékeny talajra a nem teremtő. Csak a teremtő lel termékeny talajra. A teremtést kell megismerni!
- Uram, a teremtést akarom megismerni!



Huszonkettedik szakasz


1. - Az teremt, aki örömét leli benne, és nem teremt, ki nem leli örömét. Csak az örömét lelő teremt egyedül. Az örömöt kell megismerni!
- Uram, az örömöt akarom megismerni!

 

Huszonharmadik szakasz

1. - A hatalmasságban van öröm, és nincs öröm a kicsinyben. Csak a hatalmasságban van öröm. A hatalmasságot kell megismerni!
- Uram, a hatalmasságot akarom megismerni!



Huszonnegyedik szakasz

1. - Aki nem a mást látja, nem a mást hallja, nem a mást érti, ott van a hatalmasság. Aki a mást hallja, a mást látja, a mást érti, ott van a kicsiny. A hatalmassság örök, a kicsiny mulandó.
- És ez min alapul, uram?
- Önmaga hatalmasságán alapul, vagy pedig nem, hogyha úgy akarod.

2. Mert ebben a világban a hatalmasságot nyájakban, lovakban, elefántokban, aranyban, szolgákban, asszonyokban, földekben, rétekben keresik. De én azt mondom, nem így van, nem így van. Mert ebben a világban minden valami máson alapul.



Huszonötödik szakasz

1. De a hatalmasság fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, hatalmasság az egész világ.

Azt követi az énképzet, amikor azt feleli: Fent vagyok és lent vagyok, keletre innen és nyugatra innen, északra, délre innen, én vagyok az egész világ.

2. Azt követi a Lélek, ami fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, a Lélek az egész világ. Aki így lát, így ért és így gondolkozik, a Lélekkel játszva, a Lélekkel szerelmeskedve, a Lélekben élvezetet lelve, az magát uralja, és kedve szerint jár-kél minden világban. De aki nem így lát, azt más uralja, eltűnnek annak világai, és nem jár-kél kedve szerint minden világban.



Huszonhatodik szakasz

1. Aki látja, gondolja és megérti ezt, annak a Lélekből lesz a lélegzet, a Lélekből lesz a remény, a Lélekből lesz az emlékezés, a Lélekből lesz az űr, a Lélekből lesz a hő, a Lélekből lesz a víz, a Lélekből lesz az elmúlás és a teremtés, a Lélekből lesz az étel, a Lélekből lesz az erő, a Lélekből lesz a megismerés, a Lélekből lesz az elmélyedés, a Lélekből lesz az eszme, a Lélekből lesz az akarat, a Lélekből lesz az ész, a Lélekből lesz a beszéd, a Lélekből lesz a név, a Lélekből lesznek az igék és a tettek, a Lélekből lesz az egész világ.

2. Erről szól a vers:

Nem lát a Látó sem halált, sem kórt, és nem lát szenvedést,
a mindenséget látja ő, azt hatja át ő minden irányban.
Egységes ő, Háromságos, Ötös, Hetes és Kilences.
Azt is tanítják, benne az ember Tizenegy részre lel,
meg hogy Száztizenegyre oszlik - igen, ő a Húszezer!

Ki tisztán étkezik, az tiszta marad, és a tiszta tanítást hűen megőrzi. Ha a tanítást hűen megőrzi emlékezetében, úgy megszabadul minden köteléktől.

Miután a Náradát elhagyta a tisztátalanság, Szanatkumára megmutatta néki a sötétség túlpartját. Ezért nevezik Szkandának, ezért nevezik Szkandának.



NYOLCADIK FEJEZET
Első szakasz

1. Így szóljon a mester:
- A Brahman eme városában van egy kicsiny ház, abban egy kicsiny lótuszvirág, abban egy kicsi űr. Ami ebben van, azt kell kutatni, azt kell felismerni.

2. Akkor majd ezt kérdezik:
- A Brahman eme városában van egy kicsiny ház, abban egy kicsiny lótuszvirág, abban egy kicsi űr. De mi az, mi ebben van, mit kell kutatni, mit kell megismerni?

3. Így feleljen erre:
- A szív eme ürege akkora, mint a világűr. Magába foglalja az Eget és a Földet, a tüzet és a szelet, a Napot és a Holdat, a villámot és a csillagokat, és mindent, ami a Földön az emberé, vagy nem az övé.

4. Akkor majd ezt kérdezik:
- Ha a Brahman eme városa mindent magába foglal, minden lényeket és minden vágyakat, mi marad meg akkor ebből, ha a test megvénül, elenyészik?

5. Így feleljen erre:
- Nem vénül ez együtt az emberrel. Ha az embert meg is ölik, őt meg nem ölik. Ez a Brahman igazi városa, ami magába zár minden vágyakat. Ez a bűntelen, nem vénülő, halhatatlan, szenvedéstől, éhségtől, szomjúságtól mentes Lélek, - igaz a vágya, igaz az akarása.

Az emberek a Földön földi célokért élnek, királyi hatalomért, földbirtokért, és úgy hajszolják a vágyakat, mintha parancsra tennék. Ahogy itt a Földön elmúlik a munka gyümölcse, hát ugyanúgy eltűnik egyszer a jótettek jutalma is az égi világban.

6. Ezért aki úgy távozik ebből a világból, hogy nem ismerte meg a Lelket és az igazi vágyakat, az egyetlen világban sem lesz szabad. De aki úgy távozik ebből a világból, hogy megismerte a Lelket és az igazi vágyakat, az szabad lesz minden világban.



Második szakasz


1. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az atyák világát, megjelennek akkor az atyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az atyák világa és örvendezik.

2. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az anyák világát, megjelennek akkor az anyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az anyák világa és örvendezik.

3. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a fivérek világát, megjelennek akkor a fivérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a fivérek világa és örvendezik.

4. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a nővérek világát, megjelennek akkor a nővérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a nővérek világa és örvendezik.

5. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a barátok világát, megjelennek akkor a barátok, kívánsága szerint, megnyílik előtte a barátok világa és örvendezik.

6. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az illatok és koszorúk világát, megjelennek akkor az illatok és koszorúk, kívánsága szerint, megnyílik előtte az illatok és koszorúk világa és örvendezik.

7. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az étel és ital világát, megjelenik akkor az étel és ital, kívánsága szerint, megnyílik előtte az étel és ital világa és örvendezik.

8. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az ének és zeneszó világát, megjelenik akkor az ének és zeneszó, kívánsága szerint, megnyílik előtte az ének és zeneszó világa és örvendezik.

9. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az asszonyok világát, megjelennek akkor az aszonyok, kívánsága szerint, megnyílik előtte az asszonyok világa és örvendezik.

10. Bármilyen célra vágyjon, bármit akarjon, megjelenik néki, megnyílik előtte és örvendezik.



Harmadik szakasz


1. Valótlanság fedi el az igaz vágyakat. Igazából itt vannak, de rájuk borul a valótlan. Ezért van az, hogy ha valaki eltávozik az élők sorából, nem látják többé az emberek.

2. De itt a szívben minden földi lényt és minden eltávozottat, minden vágyottat és el nem értet meg lehet találni, mert itt vannak az igaz vágyak, miket a valótlanság elborít. Olyan ez, mint az elásott aranykincs, ami fölött nap mint nap elmegy az ember, mert nem tudja helyét. Éppen így nem találják meg a lények a Brahman világát sem, bár nap mint nap benne járnak, mert a valótlanság elzárja előlük.

3. Ez a Lélek bizony a szívben van. A szívben (hridi), van ez (ajam), ezért nevezik szívnek (hridajam) a szívet. Aki tudja ezt, az nap mint nap az égi világba száll.

4. Az az elnyugvás, mikor kiszáll a testből, és igazi alakját felvéve a legfőbb fénybe száll, ez a Lélek, a rendíthetetlen, örök Brahman - így tanította a mester. És eme Brahmannak igazság (szatjam) a neve.

5. E szó három szótagból áll: szat-ti-jam. A szat az öröklét, a ti a mulandóság, a jam pedig átfogja mind a kettőt. Mert átfogja (jam) mind a kettőt, ezért jam a neve.
Aki tudja ezt, az nap mint nap az égi világba száll.



Negyedik szakasz


1. A Lélek a gát, ami szétválasztja a világokat, hogy össze ne folyjanak. Ezt a gátat nem töri át az éjjel és a nappal, az öregség, szenvedés és halál, a jó és rossz tettek. Minden bűnök visszaverődnek róla, mert bűntelen a Brahman világa.

2. S bizony, ha egy vak átkel ezen a gáton, látó lesz megint, a csonka egész lesz, a beteg felépül. És ha az éjszaka átkel ezen a gáton, nappal lesz belőle, mert fényességes a Brahman világa örökkön örökké.

3. Ezért aki a Brahman világát tanítványként megtalálja, annak megnyílik a Brahman világa, az szabadon él minden világban.



Ötödik szakasz

1. A tanítványság az áldozat (jadnya), mert tanítványság révén értő mesterre (jo dzsnyáta) lel az ember. És a tanítványság az áldozott (ista), mert a tanítványság révén talál a Lélekre az, ki erre vágyik (istvá).

2. A tanítványság a Nedű ünnepe (szattrájana), mert tanítványság révén lel az ember igaz menedékre (szat trána). A tanítványság a hallgatás (mauna), mert tanítványság révén talál az ember a Lélekre, és gondolkodik (manute) felőle.

3. A tanítványság a böjtölés (anásakájana), mert tanítványság révén lel az ember nem romló (na nasjati) eleségre. És a tanítványság a remeteség (aranjánaja), mert az Ára és Nja a Brahman világának két tava, ahonnan a lelkesítő (airammadíja) vizek fakadnak, ahol a szómától csepegő fa, az Aparádzsita, s az arany Prabhuvimita paloták állnak.

4. Ezért aki a Brahman világában az Ára és Nja tavát tanítványként megtalálja, megnyílik annak a Brahman világa, és szabadon él minden világban.



Hatodik szakasz

1. Barna, fehér, kék, sárga és piros finomsággal vannak tele a szív erei. És a Nap is barna, fehér, kék, sárga és piros színű.

2. Ahogy a hosszú országút két falut köt össze, ezt azzal, azt meg ezzel, úgy kötnek össze két világot a napsugarak, ezt azzal, azt meg ezzel. Kiröppennek onnan a Napból, és ide az erekbe bújnak, kiröppennek innen az erekből, és oda a Napba jutnak.

3. Ezért ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket sem lát, akkor ezekbe az erekbe búvik, és nem éri el őt a gonosz, mert a tündöklő hővel egyesül.

4. Ha pedig valaki elgyengül, akkor körbe ülik, és így kérdezgetik: Felismersz még, felismersz még? És amíg el nem hagyja a testet, addig megismeri őket.

5. De ha elhagyja a testet, felrepül akkor a napsugarakon, és gondolatsebesen felszáll az OM-hanggal a Napba. A Nap az égi világ kapuja a tudónak kitárul, a tudatlannak bezárul.

6. Erről szól a vers:

A szívnek van száz és egy vezetéke,
a fej tetejére csak egyetlen vezet.
Ezen át jutsz el majd az öröklétbe,
és szerteszét futnak mind a többiek,
mind a többiek.



Hetedik szakasz


1. - A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismemi. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket - Pradzsápati mondta ezt.

2. Meghallották ezt az istenek és az ördögök, és így beszéltek:
- Na jó, hát keressük meg ezt a Lelket, hiszen ki megtalálja, teljesül annak minden vágya és minden világa!
Útra kelt akkor Indra az istenek közül és a Vrócsana az ördögök közül. Tűzifával a kezükben Pradzsápati elé járultak külön-külön.

3. Tanítványként éltek nála harminckét éven át. Azt kérdezte akkor Pradzsápati:
- Mire vágytok, miért éltek nálam, tanítványaim?
Ők így feleltek:
- A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismerni. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket. Uram, magyarázd meg ezt a mondásodat, mert erre vágyunk, ezért élünk nálad mint tanítványaid.

4. Így szólt hozzájuk Pradzsápati:
- A szemben látható Ember a Lélek, a rendíthetetlen örök Brahman.
- Hát az kicsoda, ó, Uram, aki a vízben és a tükörben visszaverődik?
- Ő egy és ugyanaz, mindenben ő tükröződik - felelt Pradzsápati.



Nyolcadik szakasz

1. Majd így folytatta:
- Nézzétek meg magatokat egy tál vízben, és mondjátok meg utána, hogy mi az, amit a Lélekből meg nem láttatok!
Azok egy tál vízbe néztek. Pradzsápati azt kérdezte:
- Mit láttok?
- Saját magunk képmását látjuk, Uram, a hajunktól a körmünk hegyéig.

2. - No, akkor ékesítsétek magatokat szépen, öltözzetek díszes ruhába, kenekedjetek, és úgy nézzetek újra a víztükörbe!
Pradzsápati azt kérdezte:
- Mit láttok?

3. - Uram, akiket ott látunk, egészen olyanok, mint mi magunk, felékesítve szépen, felöltözve díszes ruhába, kikenekedve.
- No hát, akkor ez a Lélek, ez a rendíthetetlen örök Brahman.
Azok pedig eltávoztak elégedetten.

4. Pradzsápati utánuk nézett, és azt gondolta:
- Úgy mennek el innen, hogy nem lelték és értették meg a Lelket. Legyen akár isten, akár ördög, alul marad, ha ezt a tanítást követi.
Virócsana elégedetten tért vissza az ördögökhöz, és így hirdette a tant:
- A testnek kell örülni, a testnek kell hódolni, mert aki a testnek örül, a testnek hódol itt a Földön, az eléri a földi és az égi világot!

5. Ezért van az, hogy aki nem adakozik, nem hisz, nem áldoz, azt mondják arra mind a mai napig: Micsoda ördögfattya! Mert ez az ördögök tanítása. És aki meghal, annak holttestét útravalóval látják el, felöltöztetik, felékesítik, mert azt hiszik, hogy ezáltal el fogja érni az égi világot.



Kilencedik szakasz

1. Indra viszont gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:
- Igaz ugyan, hogy ha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: - Magasztos, elégedetten távoztál innen Virócsanával együtt. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?
- Uram, igaz ugyan, hogyha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

3. Pradzsápati így válaszolt:
- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig!
És ő nála maradt tanítványként további harminckét éven át.



Tizedik szakasz

1. Így szólt akkor Pradzsápati:
- Ami az álomban vándorol boldogan, az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman.
Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:
- Igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek.

2. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

3. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle:
- Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?
- Uram, igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek.

4. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

Pradzsápati így válaszolt:
- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig!
És ő nála maradt tanítványként további harminckét éven át.



Tizenegyedik szakasz


1. Így szólt Pradzsápati:
- Ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket se lát, az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman.
Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:
- De hiszen ebben az állapotban nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be ekkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: - Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?
- Uram, de hát abban az állapotban nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be akkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

3. Pradzsápati így válaszolt:
- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani arról, hogy mégsincs az máshol, mint abban az állapotban. Maradj hát ná- lam tanítványként még öt évig!
És ő nála maradt tanítványként még öt éven át. Ez már százegy év volt összesen. Ezért mondják, hogy százegy évig tanult Pradzsápatinál Indra.



Tizenkettedik szakasz

1. Így szólt akkor Pradzsápati:
- Magasztos, bizony mulandó a test, halálnak rabja. De ez a testetlen, halhatatlan Lélek lakóhelye. A testetöltött élvezet és fájdalom rabja, mert a testetöltött kiszolgáltatott a fájdalomnak és az élvezetnek. A Testetlen az, mit nem érint a fájdalom és az élvezet.

2. A szél, a felhő, a mennydörgés és a villám testetlenek. Felszállnak ők a világból a legfőbb fénybe, így öltik fel igazi alakjukat.

3. Hasonló módon száll ki a testből a Lélek az elnyugvásban. A legfelső fénybe száll, így ölti fel igazi alakját. Itt kószál a legfőbb Lélek, asszonyokkal, kocsikkal, barátokkal mulat, játszik, örvendezik és nem törődik a testtel. Mint ökör, a lélegzet húzza a testet.

4. Mikor a szem a mindenségre nyílik, az Ember van akkor a szemben, a szem csak a látásra eszköze. Ha szagolni akar az ember, a Lélek van akkor az orrban, az orr csak a szaglásra eszköze. Ha szólni akar az ember, a Lélek van akkor a hangban, a hang csak a szólásra eszköze. Ha hallani akar az ember, a Lélek van akkor a fülben, a fül csak a hallásra eszköze.

5. Ha észlelni akar az ember, a Lélek van akkor az észben, az ész csak az Isten szeme, és ő az ésszel, az Isten szemével látja az örömöket, és élvezi őket.

6. Lélekként szentelődnek neki a Brahman világában az istenek, teljesül ezért minden vágyuk és világuk. Teljesül annak minden vágya és világa, ki ezt a Lelket megtalálja és ismeri.
Pradzsápati mondta ezt. Pradzsápati mondta ezt.



Tizenharmadik szakasz


1. A sötétből a színesbe megyek, a színesből a sötétbe megyek. Ahogy a paripa megrázza sörényét, lerázom a gonoszt és megszabadulok, mint a Hold Ráhu haragjától. Levetem a testet, és felkészült lélekkel a Brahman nem-teremtett világába szállok, oda szállok.



Tizennegyedik szakasz


1. Az űr által terjed szét a név és alak. Amiben ez a kettő van, az a Lélek, az örök Brahman. A Teremtő házába, a Teremtő csarnokába lépek én. Vagyok a papok ékessége, vagyok a harcosok ékessége, vagyok a városi nép ékessége. Hűen követtem, ékes így lettem én. Add, hogy én, az ékességek ékessége, ne őszüljek meg fogatlanul, ne legyek nyálas, fogatlan agg!



Tizenötödik szakasz

1. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek adta tovább. Aki a tanító házában él, néki szolgál, és maradék idejében a tudást tanulja, majd hazatér családja körébe, és ott is tisztán gyakorolja tovább a tudást, jámbor fiakat nevel, érzékeit a Lélekben elcsendesíti, az áldozaton kívül semmilyen lényt meg nem sebez. Ha egész élete során így cselekszik, akkor a Brahman világába jut, és nem tér vissza többé, nem tér vissza többé.

 



Aitaréja-upanisad

A mű címének egy legenda a magyarázata. Régen egy nagy bölcsnek Itará nevű asszonyától fia született, de a fiút elhanyagolta, többi asszonyától született gyermekeit szerette jobban. Itará rendkívüli erényeit bizonyítja, hogy közbenjárására végül maga a Föld istene figyelmeztette a bölcset hibájára. Itarától utóbb papi klán származott, amely a Rigvéda hagyományát követte. Nekik tulajdonították a Rigvédához tartozó Aitaréja-bráhmanát és -áranyakát. Az upanisad ez utóbbinak harmadik fejezetét képezi.
A mű a korai upanisad-irodalom alkotása, ezt nyelvezete, prózai stílusa és témái is mutatják. Az első fejezet teremtésmítosz, a világnak és az embernek a Lélekből való teremtését beszéli el. A második fejezet kiegészíti ezt a gondolatot, és megmutatja, miként ölt testet a Lélek a világban a született emberen keresztül. A harmadik fejezet a Lélek fogalmát annak legmagasabb megnyilvánulási területével, a megismeréssel azonosítja.

* * *


ELSŐ FEJEZET
Első szakasz

1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül, rajta kívül nem pislantott semmi sem. Támadt egy gondolata:
- No hát, megteremtem a világokat!

2. Akkor megteremtette világokként az Áradatot, a Fénytereket, a Halottat és a Vizeket. Az Áradat túl van az Égen, az Ég a talaja. A Fényterek a Levegőég. A Halott a Föld, ez alatt vannak a Vizek.

3. Támadt egy gondolata:
- Vannak már világok. No hát, teremtek világőröket!
Majd a vizekből egy Embert emelt elő, és formát adott neki.

4. Melengette, így költötte ki.
Akkor az Ember szája felnyílt, mint a tojás, szájából kiszállt a szó, a szóból kiszállt a tűz.
Felnyílt az orr, az orrból kiszállt a szaglás, a szaglásból kiszállt a szél.
Felnyíltak a szemek, a szemekből kiszállt a látás, a látásból kiszállt a Nap.
Felnyíltak a fülek, a fülekből kiszállt a hallás, a hallásból kiszállt a tér.
Felnyílt a bőr, a bőrből kinőtt a szőr, a szőrből kinőttek a növények és a fák.
Felnyílt a szív, a szívből kiszállt az ész, az észből kiszállt a Hold.
Felnyílt a köldök, a köldökből kiszállt a kilélekzés, a kilélekzésből kiszállt a halál.
Felnyílt a hímtag, a hímtagból kifröccsent a mag, a magból kifröccsent a víz.



Második szakasz


1. A teremtett istenségek az Óceánba vetették magukat, a lélek azonban az Óceánra szabadította az éhséget és a szomjúságot. Kérlelni kezdték akkor:
- Teremts otthont nekünk, ahol megállhatunk és ételhez juthatunk!

2. A Lélek egy tehenet vezetett eléjük, de azt felelték:
- Nekünk ez nem elég!
Egy lovat vezetett eléjük, de azt felelték:
- Nekünk ez nem elég!

3. Akkor egy embert vezetett eléjük, amire azt mondták:
- No, ez már jól teremtett!
Mert jól teremtett az ember. Azt mondta nékik a Lélek:
- Akkor pedig szálljatok belé, ki-ki a maga helyére.

4. Így történt tehát, hogy a tűz szóként a szájába költözött, a szél szaglásként az orrába költözött, a Nap látásként a szemébe költözött, a tér hallásként a fülébe költözött, a füvek és a fák szőrként a bőrébe költöztek, a Hold észként a szívébe költözött, a kilélekzés halálként a köldökébe költözött, a víz férfimagként a hímtagjába költözött.

5. Azt mondta akkor az éhség és a szomjúság:
- Teremts otthont nekünk is!
A Lélek azt felelte:
- Eme istenekben fogtok ti enni, eme istenek által részt kaptok majd ti is!
Ezért van az, hogy amikor áldozati ételt helyeznek az istenek elé, az éhség és a szomjúság szintén részesül abból.



Harmadik szakasz

1. A Léleknek támadt egy gondolata:
- Vannak már világok és világőrök. No hát, teremtek ételt is nekik!

2. Melengette a vizeket, és a meleg vizekből egy alakzat született. E teremtett alakzat lett az étel.

3. E megteremtett alakzat megpróbált elszökni előle. Meg akarta ragadni a szóval, de szóval nem tudta megragadni. Ha szóval meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az ételről való beszéddel jól lehetne lakni.

4. Meg akarta ragadni a szaglással, de szaglással nem tudta megragadni. Ha szaglással meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel szagával jól lehetne lakni.

5. Meg akarta ragadni a szemmel, de szemmel nem tudta megragadni. Ha szemmel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel látásával jól lehetne lakni.

6. Meg akarta ragadni a füllel, de füllel nem tudta megragadni. Ha füllel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel hallásával jól lehetne lakni.

7. Meg akarta ragadni a bőrrel, de bőrrel nem tudta megragadni. Ha bőrrel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel megérintésével jól lehetne lakni.

8. Meg akarta ragadni az ésszel, de ésszel nem tudta megragadni. Ha ésszel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel gondolatával jól lehetne lakni.

9. Meg akarta ragadni a hímtaggal, de hímtaggal nem tudta megragadni. Ha hímtaggal meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel kilövellésével jól lehetne lakni.

10. Meg akarta ragadni a kilélekzéssel, és be is kapta rögtön. Ezért a szél (váju) az étel elfogója (ávajat), ezért a szél az étel éltetője (annáju).

11. Támadt egy gondolata:
- Hogy is lehetne mindez nélkülem?
Majd arra gondolt:
- Hogyan hatoljak belé?
Ezután pedig arra:
- Ha szól a szó, ha szagol a szaglás, lát a szem, hall a fül, a bőr tapint, gondol az ész, a kilélekzés kilélegez, lövell a hímtag - ki vagyok akkor én?

12. Szétfeszítette a koponyát, és mint kapun, belépett rajta keresztül. Koponyavarratnak hívják ezt a kaput, ez az üdv helye.

A Léleknek három lakhelye van és három álom-állapota. Ébren a szemben, álmodva az észben, mélyálomban a szívüregben lakik.

13. Mikor megszületett, végigtekintett a lényeken, és így szólt:
- Mi az, mi különbnek mutatkozik?
Meglátta akkor a Brahman által leginkább áthatott embert.
Erre így szólt:
- Őrá néztem! (idam adarsam)
Idandrának hívják ezért, Idandra a valódi neve. Idandrát pedig Indrának is nevezik rejtélyesen, hiszen az istenek szeretik a rejtélyeset, az istenek szeretik a rejtélyeset.



MÁSODIK FEJEZET

1. Kezdetben a férfiben a Lélek a csíra, magja a testrészekből összegyűlt erő. Magában hordja ezt a Lelket, majd az asszonyba önti, így nemzi meg. Ez a Lélek első születése.

2. Lelke az asszony lelkévé válik, testének része lesz, ezért nincsen ártalmára. Az asszony magához veszi és táplálja a férfi lelkét.

3. Mert táplálja, őt is táplálni kell. Az asszony úgy hordja majd ki, mint testének gyümölcsét. A férfi neveli fiát már a születés előtt és annak utána is. Önmaga lelkét neveli benne, hogy a világ tovább szövődjék. Mert így szövődik tovább a világ. Ez a Lélek második születése.

4. A férfi a gyermek lelkét szent dolgokra serkenti. Másik lelke pedig, ha megtette dolgát, megvénül, eltávozik, majd újra megszületik. Ez a Lélek harmadik születése.

Erre mondja a bölcs:

Még anyám öléből ki sem jutottam,
és minden istenek születését tudtam.
Száz ércváros tartott fogva engem,
mégis elrepültem, sasnál sebesebben.

Ezt Vámadéva még az anyaölben mondta.

5. És mert tudta ezt, testétől elszakadva felrepült, és az égi világban minden vágya betelt. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan.



HARMADIK FEJEZET

1. Hogy ki Ő? Lélekként szentelődünk felé. De melyik Lélek a kettő közül? Az lenne tán, aki a formát látja, vagy aki a hangot hallja, vagy aki a szagot szagolja, vagy aki a szót kimondja, vagy aki az édeset és nem édeset megkülönbözteti?

2. A szív, az ész, a megfontolás, a ráismerés, a megismerés, a felismerés, az értelem, a belátás, a döntés, a szándék, a vágy, a szenvedély, az emlékezés, az elképzelés, az erő, az élet, a szeretet, az akarat - mindez a megismerés sokféle neve.

3. Ez a Brahman, ez Indra, ez Pradzsápati és minden istenek, az öt elem, a föld, a szél, az űr, a víz, a tűz, a kicsi lények és ami hozzájuk hasonlít, a sokféle mag, a tojásszülöttek, az élve szülöttek, a nyákból szülöttek, a magból szülöttek, a lovak, a barmok, az emberek, az elefántok, minden, ami él, fut, repül vagy mozdulatlan - megismerés mozgatja mindezt, mindez a megismerésre épül. A világot a megismerés vezérli, a megismerés az alap, a megismerés a Brahman!

4. Vámadéva e felismerő Lélekkel szállt fel a Földről, és telt be minden vágya az égi világban. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan!

OM

Így van ez.

 



Kausítaki-upanisad

A Kausítaki-upanisad szintén a Rigvédához tartozik, a Kausítaki-bráhmanához csatolt áranyaka 3-6. fejezetét képzi. Az Aitaréja-upanisad testvérműve, gyakran egymás után állnak a gyűjteményekben. A Kausítaki szó ősi klánnév, a ragadozómadarat jelentő kusitaka szóból származik. A mű szintén a régi tipusú upanisadok körébe sorolható, ez különösen a második fejezetben tűnik szembe, ami régi varázslások leírását tartalmazza.
Az upanisadot hagyományosan három tanításkörre osztják. Az első fejezetet a Heverő Tanának is nevezik, ez a Léleknek az istenek, illetve az ősök ösvényén bejárt kétféle, halál utáni útját és a Brahman égi világát tárja fel. A második fejezet, a Lélegzet-Tan, a Lélek princípiumát a lélegzés fogalmához köti. Ezt a gondolatot fűzi tovább a Lélek-Tudásnak nevezett harmadik és negyedik fejezet is, ami a Lelket szintén a lélegzés és megismerés tudattényezőivel hozza összefüggésbe. A negyedik Tanítás más szövegváltozatban a Brihadáranyaka-upanisad második fejezetében is fölbukkan.

* * *


ELSŐ FEJEZET

1. Történt, hogy Csitra, Gángja Fia, áldozni akart, és papnak Árunit hívta meg. Az pedig fiát, Svétakétut küldte, hogy ő végezze el az áldozatot. Mikor megérkezett, Csitra azt kérdezte tőle:
- Te lennél hát Guatama. Nos, menedéke az ennek a világnak, ahová engem az áldozással elvezetsz, vagy pedig út, mi egy másik világba vezet?
- Nem is tudom. Meg kell kérdeznem tanítómat - felelte a fiú. Hazament, és megkérdezte apját:
- Ezt és ezt akarta tudni. Mit válaszoljak?
Apja így felelt:
- Ezt én sem tudom. Tartsuk hát meg áldozócsarnokában a tanítást, hogy megkapjuk érte a miénknél magasabb tudást. Gyere, menjünk mind a ketten!
Így aztán Áruni tűzifával kezében járult Csitra, Gángja Fia, elébe, és így szólt:
- Fogadj tanítványodul!
Ő azt mondta erre:
- Gautama Sarja, első vagy a papok között, mert nem vakít el a gőg. Jöjj, megismertetlek a dologgal!

2. Majd így folytatta:
- A Holdba száll minden, mi elhagyja ezt a világot. Életerőik duzzasztják azt teliholddá. Azért fogy el, mert újabb születésbe juttatja őket.
A Hold azonban kapuja is az égi világnak. De csak azt engedi át, ki kérdésére válaszolni tud. Aki nem képes válaszolni, azt esőként alázúdítja a Földre. Ezek újraszületnek emitt vagy amott, féregként, bogárként, halként, madárként, oroszlánként, vadkanként, emberként vagy egyéb alakban, tetteik és tudásuk szerint.

Ha valaki a Holdba ér, azt kérdezi majd tőle a Hold:
- Ki vagy te?
Erre így kell felelni:

Évszakok! Magja voltam én a fénynek
A tizenötször nemzett Atyavilágban.
A férfiba nemzeni ti tettetek,
általa fogantam meg az anyában.
Tizenkét-tizenhárom részes atyámtól
tizenkét részes évként, hónapként
születtem én, és újra megszülettem.
Évszakok, kísérjetek halálba engem,
hogy ezt és azt az utat értőn felismerjem.
Az igazság által, a lemondás által legyek
az évszak, legyek az évszakok gyermeke!

- Ki vagy te?
- Te vagyok én!
Ha így szól, akkor majd átereszti a Hold.

3. Mikor az istenek útjára lép, először a tűzvilágba ér, majd a szélvilágba, Varuna világába, Indra világába, Pradzsápati világába és végül a Brahman világába.
Ebben a világban van az Áradat Tava, az Áldozatmulasztó Pillanatok, a Nemvénülő Folyó, az Enyhet Adó Fa, a Körülkerített Város, a Legyőzhetetlenség Palotája, ennek Indra és Pradzsápati a kapuőre, itt van a Tágasság Csarnoka, a Ragyogás Trónusa, a Mérhetetlen Erő Heverője, Eszes és Szemes, a szolgáló ikerleányok, akik a világot virágból szövik, Anyácska és Dajkácska apszaraszok és az Ambajá folyók. Ebbe a világba jut, ki tudja ezt.
Így szól majd a Brahman:
- Szaladjatok hát elébe! A Nemvénülő Folyó partjára az én dicsőségem hozta őt, nem is vénül meg soha.

4. Ötszáz apszarasz megy majd elébe, százan gyümölcsöt visznek, százan keneteket, százan koszorúkat, százan köntösöket, százan illatos porokat. Felékesítik majd a Brahman ékességeivel, és midőn illőn felékesítették elindul majd a Brahman elébe a Brahman tudója.
Odaér az Áradat tavához, és átkél rajta az ésszel. Akik pedig csak a jelennek élnek, elmerülnek benne, mikor belelépnek.
Odaér az Áldozatmulasztó Pillanatokhoz és azok megfutnak előle.
Odaér a Nemvénülő Folyóhoz, és azon is átkel az ésszel. Lerázza magáról akkor a jót és a rosszat, amit elkövetett. Akik őt jó szívvel ismerték meg, átveszik tőle a jótetteket, akik őt rossz szívvel ismerték meg, átveszik tőle a rossz tetteket. Ahogy a kocsihajtó tekint a pörgő kerékre, úgy tekint ő alá nappalra és éjre, jóra és rosszra, minden kettősségre. A jó és rossz tettektől megszabadulva jut a Brahmanhoz a Brahman tudója.

5. Odaér az Enyhet Adó Fához, és betölti a Brahman illata.
Odaér a Körülkerített Városhoz, és betölti a Brahman íze.
Odaér a Legyőzhetetlenség Palotájához, és betölti a Brahman ragyogása.
Odaér Indrához, Pradzsápatihoz, és e két kapuőr megfut előle.
Odaér a Tágasság Csarnokához, és betölti a Brahman dicsősége.
Odaér a Ragyogás Trónusához. Ennek a brihad és a rathantara dallamok az elülső lábai, a saitja és a naudhasza dallamok a hátulsó lábai, a vairúpa és a vairádzsa dallamok a karfái, a sákvara és a raitva dallamok az ülése. Ez a megismerés, mert megismeréssel lát messze az ember.
Odaér a Mérhetetlen Erő Heverőjéhez. Ez a lélegzet. A Múlt és a Jövő az elülső lábai, a Szentség és az Enyhület a hátulsó lábai, a bhadra és a jadnyájadnyíja dallamok a fejtámlái, a brihad és a rathantara a deszkái, a himnusz és a dal a hosszanti hevederei, a varázsige a kereszthevedere, szómaszálakkal van kitömve, a felcsendítés a takarója, a szépség a vánkosa. Ezen ül a Brahman. Melléje lép fel, ki tudja ezt.
Ő azt kérdezi majd:
- Ki vagy te?
Erre azt kell felelni:

6. - Vagyok az évszak, az évszakok szülötte. Az űr méhéből jöttem, az asszonyba magként ömlöttem. Az év tüze vagyok, minden létező lelke vagyok. Minden létező lelke Te vagy. Ami Te vagy, az vagyok én is.
Mire ő azt kérdezi:
- És ki vagyok én?
- A valóság.
- És mi a valóság?
- Ami az istenektől és az életerőktől különbözik, az a való (szat), ami az istenekkel és az életerőkkel azonos, az a ság (jam). Egy szóval ez a valóság (szatjam). Ez maga a mindenség, és a mindenség Te vagy - ezt kell felelni.

Erről szól a vers:

Teste himnusz, hasa varázsdal, feje ének, nem múlik el,
ez a Brahman nagy látnoka, ez az, mit értőn tudni kell.

A Brahman így kérdez majd tovább:
- Mivel fogod fel férfi neveimet?
- A lélegzettel.
- Hát női neveimet?
- A beszéddel.
- Hát semleges neveimet?"
- Az ésszel.
- Hát illataimat?
- Az orral.
- Hát formáimat?
- A szemmel.
- Hát hangjaimat?
- A füllel.
- Hát ízeimet?
- A nyelvvel.
- Hát tetteimet?
- A kézzel.
- Hát élvezetemet és fájdalmamat?
- A testtel.
- Hát kéjemet, gyönyörömet, nemzésemet?
- A hímtaggal.
- Hát járásomat?
- A lábbal.
- Hát gondolataimat, ismereteimet, vágyaimat?
- A megismeréssel - így válaszoljon.
Akkor azt mondja majd a Brahman:
- Világom a víz, és most már a te világod is.
Bizony, ez a Brahman győzelme, ez a Brahman sikeredése. Ezzel a győzelemmel győzedelmes, ezzel a sikerrel sikerül annak, ki tudja ezt, ki tudja ezt.



MÁSODIK FEJEZET

1. - A lélekzet a Brahman! - mondta Kausítaki.
E lélegző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója. Aki tudja, hogy a lélekző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója, annak követe lesz, annak őre lesz, annak hírnöke lesz, annak szolgálója lesz.
E lélekző Brahmannak mindeme istenségek kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt annak, ki tudja ezt. Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának.
Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik:
- Engedd meg, hogy adjunk!

2. - A lélegzet a Brahman - mondta Paingja.
E lélekző Brahmant legkívül a szó veszi körül. A szó sáncain belül a szem van, a szem sáncain belül a fül van, a fül sáncain belül az ész van, az ész sáncain belül a lélekzet van. E lélekző Brahmannak mindeme istenségek kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt, ki tudja ezt.
Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának.
Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik:
- Engedd meg, hogy adjunk!

3. És most arról, hogyan kell egy vágyott javat begyűjteni.
Ha valaki egy bizonyos jószágra vágyik, rakjon tüzet telihold vagy újhold éjszakáján, vagy a hónap világos felében, kedvező csillagzat alatt. Kerülje meg, szórja meg, hintse meg, térdeljen mellé a jobb térdével, öntsön rá kanállal olvasztott vajat, és mondja ezt:

- A szó a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki.
- A lélegzet a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!
- A szem a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan. Üdv néki!
- A fül a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!
- Az ész a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!
- A megismerés a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!
Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy elébe, és mondja el célját. Követet is küldhet, biztosan eléri majd, amire vágyik.

4. És most az istenek révén elnyert szerelemről:

Ha valaki kedves akar lenni egy vagy több férfi vagy asszony szívében, úgy áldozzon vajjal az említett módon és időben az említett isteneknek, és mondja ezt:

- Szavadat magamnak áldozom. Üdv néked!
- Lélegzetedet magamnak áldozom. Üdv néked!
- Szemedet magamnak áldozom. Üdv néked!
- Füledet magamnak áldozom. Üdv néked!
- Eszedet magamnak áldozom. Üdv néked!
- Megismerésedet magamnak áldozom. Üdv néked!

Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy elébe, és próbálja megérinteni, vagy álljon szél felőli oldalára, és úgy szóljon hozzá. Beleszeretnek, vágyakozva gondolnak majd rá biztosan.

5. És most Pratardana elmélyedése, avagy a belső tűzáldozat:

Amíg az ember beszél, addig nem tud belélegezni, ekkor a belélegzést a szóban áldozza fel. Amíg az ember belélegzik, addig nem tud beszélni, ekkor a szót a belélegzésben áldozza fel. El nem múló és szakadatlan ez a két áldozás, mert őket az ember ébren és álomban szüntelenül műveli. Véges azonban a többi áldozat, mert azok csak tettekből állnak. A régi tudósok ezért nem végeztek tűzáldozatot.l

6. - A dicshimnusz a Brahman - mondta Suskabhringára.
- Himnuszként (rics) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságát dicsőítik (abhiarcsjante). Varázsigeként (jadzsusz) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságához kötődnek (judzsjate). Dalként (száman) kell néki szentelődni, mert minden lények az ő kiválóságához hajlanak (szamnamante). Szépségként, dicsőségként, erőként kell néki szentelődni.
Ahogy minden tanok közül a dicshimnusz a legszebb, legdicsőbb és legerősebb, éppen így a legszebb, legdicsőbb és legerősebb lesz a lények között az is, ki tudja ezt.
Ebben szenteli meg lelkét a szerpap, hogy az kész legyen a tettre, az áldozásra, ebbe szövi varázsige-lelkét. E varázsige-lélekbe szövi a főpap a maga himnuszos lelkét, e himnuszos lélekbe szövi az énekespap a maga dal-lelkét. Így lesz a dicshimnusz a Három Tudás Lelke. Ennek lelkévé, ezzé a Lélekké válik, ki tudja ezt.

7. És most Mindentgyőző Kausítaki hármas hódolatáról:

Mindentgyőző Kausítaki úgy tisztelte a felkelő Napot, hogy áldozózsinórral övezve magát vizet hozott, és háromszor öntött egy tálba belőle, miközben ezt mondta a Napnak:
- Te vagy az elűző, űzd el bűneimet!
Hasonlóképpen a déli Napnak:
- Te vagy a tiltó, tiltsd meg bűneimet!
Hasonlóképpen a lenyugvó Napnak:
- Te vagy a begyűjtő, gyűjtsd be bűneimet!

És a Nap elűzte minden bűnét, amit éjjel vagy nappal elkövetett. Ugyanígy elűzi a Nap éjjeli-nappali bűneit annak is, ki tudja ezt, és így hódol neki.

8. Továbbá: az előbbi módon hódoljon az ember a nyugaton kelő Holdnak a hónap ama felében, mikor az újhold éjszakája közeleg, vagy dobjon felé két fűszálat és mondja ezt:

Szépen ívelő szívem Égben és Holdban nyugodjon,
öröklétre ez tanítson, fiakért könnyem ne hulljon!

Ha született már fia, nem hal meg őelőtte. Ha pedig még nem született, úgy ezeket a verseket idézze:

Telj meg! Beléd szállok én...
Italok és erők szálljanak beléd...
Mérhetetlen fiai által duzzasztott sugár...

És tegye hozzá:
- Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal töltekezz! Annak életével, utódaival, nyájaival töltekezz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk! Térve térek Indrához, térve térek a Naphoz! - és ezzel forduljon meg jobbfelé.

9. Továbbá: Az előbbi módon hódoljon az ember telihold éjjelén a keleten kelő Holdnak, és mondja ezt:

- Te vagy a messzetekintő Nedűkirály. Te vagy az ötszájú Pradzsápati. A te szád a pap, ezzel a száddal eszed a királyokat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a király, ezzel a száddal eszed a világi népet. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a sas, ezzel a száddal eszed a madarakat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a tűz, ezzel a száddal eszed ezt a világot. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! Ötödik szád tebenned van, ezzel a száddal eszed az összes lényeket. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé!
Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal fogyatkozz! Annak életével, utódaival, nyájaival fogyatkozz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk! Térve térek az istenekhez, térve térek a Naphoz! - és ezzel forduljon meg jobbfelé.

10. Továbbá: ha az ember asszonyával akar hálni, úgy érintse meg azt a szíve fölött, és mondja ezt:

Szépen ívelő szíved Pradzsápatinál nyugodjon,
tudóvá engem ez tegyen, fiakért könnyem ne hulljon!

Akkor majd nem halnak meg fiai őelőtte.

11. Továbbá: Ha útjáról tér meg az atya, csókolja meg fiának fejét, és mondja ezt:

Tagjaimból lettél és szívemből születtél drága kincs,
lelkem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints!

Majd tegye hozzá a nevét is.

Kőszikla, harci bárd legyél, összegyűlt arany, drága kincs,
fényem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints!

Majd tegye hozzá a nevét is.

Ezután ölelje át és mondja ezt:
- Amivel Pradzsápati ölelte teremtményeit, hogy épen megmaradjanak, azzal ölellek téged itt.
Majd súgja a jobb fülébe:
- Néki adok, ó Áradón adó!
A balba pedig:
- A legnagyobb jót add, ó Indra!
És mondja még ezt is:
- Ne törj, ne hullj, száz őszt megélj! Fiam, neveddel ajkamon csókolom meg fejed.
Ekkor csókolja meg háromszor a fejét:
- Úgy hívlak magamhoz, mint tehén a borját. Hin! - és hallassa felé háromszor a hin-kiáltást.

12. És most arról, hogyan halnak meg köröskörül az istenek:

A Brahman lángja lobban, amikor ég a tűz, és belehal, ha nem ég. Fénye ekkor a Napba száll, lélegzése a szélbe.
A Brahman lángja lobban, amikor világít a Nap, és belehal, ha nem fénylik. A Nap fénye ekkor a Holdba száll, lélegzése a szélbe.
A Brahman lángja lobban, amikor világít a Hold, és belehal, ha nem süt. A Hold fénye ekkor a villámba száll, lélegzése a szélbe.
A Brahman lángja lobban, amikor a villám cikázik, és belehal, ha nem cikázik. A villám fénye ekkor a szélbe száll, lélegzése a szélbe.
Így hát mindeme istenségek a szélbe szállnak, a szélbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint.
Eddig az istenek terén. És most a Lélek terén:

13. A Brahman lángja lobban, amikor szól a szó, és belehal, ha nem szól. A szó fénye ekkor a szembe száll, lélegzése a lélegzésbe.
A Brahman lángja lobban, amikor lát a szem, és belehal, ha nem lát. A szem fénye ekkor a fülbe száll, lélekzése a lélekzésbe.
A Brahman lángja lobban, amikor hall a fül, és belehal, ha nem hall. A fül fénye ekkor az észbe száll, lélekzése a lélegzésbe.
A Brahman lángja lobban, amikor gondol az ész, és belehal, ha nem gondol. Az ész fénye ekkor a lélekzésbe száll, lélegzése a lélegzésbe.
Így hát mindeme istenségek a lélegzésbe szállnak, a lélegzésbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint.
Bizony, ha az északi és a déli hegyek mind nekiindulnának is, hogy ennek tudóját betemessék, betemetni akkor tudnák. Akik azonban gyűlölik, és akiket ő is gyűlöl, azok majd mind meghalnak körülötte.

14. És most arról, hogyan kell a legnagyobb méltóságot megszerezni:

Ezek az istenségek azon veszekedtek, hogy ki a legkülönb közülük. Kiszálltak a testből, és az úgy zuhant el, mint egy kiszáradt fatörzs.
Akkor visszaszállt a szó. Szólva szólt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a szem. Szólva szólt és látva látott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a fül. Szólva szólt, látva látott és hallva hallott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt az ész. Szólva szólt, látva látott, hallva hallott és gondolva gondolt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a lélekzet, és a test felpattant azonnal.
Belátták akkor a többi istenségek, hogy a lélegzet a legkülönb. Részévé lettek a lélegzetnek, a Felismerő Léleknek, kiszálltak a testből véle együtt, és a szélben megvetve lábuk az űrré lényegültek, az égbe szálltak.

Aki tudja ezt, és minden lény lélegzetét, a Felismerő Lelket belátja, az kiszáll ezzel a testből, és a szélben megvetve lábát az űrré lényegül, az égbe száll. Oda jut, ahová ezek az istenségek jutottak, és ahogy halhatatlanná váltak eme istenségek, halhatatlanná válik ő is.

15. És most az atya és a fiú rítusáról, avagy az átörökítésről:

Mikor az atya halálát érzi, szórassa be akkor friss fűvel a házat, gyújtasson tüzet, tétessen a tál mellé egy korsó vizet, tiszta, új ruhában feküdjön, és így hívja magához fiát. A fiú fejtől lépjen hozzá, hajoljon meg, és érzékszerveit érintse az apa érzékszerveihez. Úgy is tehetik, hogy arccal ülnek egymás felé. Ezen a módon örökítsenek:

Az atya: - Beléd helyezem szavamat!
A fiú: - Szavadat magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem lélegzésemet!
A fiú: - Lélegzésedet magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem szememet!
A fiú: - Szemedet magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem fülemet!
A fiú: - Füledet magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem ízlelésemet!
A fiú: - Ízlelésedet magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem tetteimet!
A fiú: - Tetteidet magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem élvezetemet és fájdalmamat!
A fiú: - Élvezetedet és fájdalmadat magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem kéjem, gyönyöröm és nemzőerőm!
A fiú: - Kéjed, gyönyöröd és nemzőerőd magamba fogadorm.
Az atya: - Beléd helyezem járásomat!
A fiú: - Járásodat magamba fogadom.
Az atya: - Beléd helyezem elmém, megismerésem és vágyaim!
A fiú: - Elméd, megismerésed és vágyaid magamba fogadom.

Ha az atya már csak suttogni tud, összefoglalva így is mondhatja:
- Beléd helyezem életerőimet!
- Mire a fiú:
- Életerőidet magamba fogadom.

A fiú ezután úgy menjen ki az ajtón, hogy atyja jobbfelől essék. Az még így kiált utána:
- Pompa, tanítványság, dicsőség szálljon beléd!
Erre a fiú bal vállán keresztül visszanéz, és köntösével vagy kezével arcát eltakarva így válaszol:
- Vágyad teljesüljön az égi világban!

Ha az atya mégis felgyógyul, úgy fia uralma alatt kell élnie, vagy vándorló remetének mehet. Ha viszont meghal, akkor a fiúba szállnak át életerői, ahogy az rendjénvaló, ahogy az rendjénvaló.

 

HARMADIK FEJEZET

1. Történt, hogy Pratardana, Divodásza Fia, férfihoz illő küzdelem révén Indra kedves hajlékába jutott. Azt mondta neki Indra:
- Pratardana, válassz magadnak egy adományt!
Ő így felelt:
- Válaszd ki nékem te magad azt, mit az emberek számára a legjobbnak tartasz!
Ám így szólt Indra:
- Magasabb nem választ az alacsonyabb helyett. Te válassz hát, mert alattam állsz!
De Pratardana nem engedett igazából. Mert Indra az igazság. Akkor így szólt Indra:
- Úgy hát ismerj meg engem! Mert bizony azt tartom, az ember számára az a legjobb, ha engem megismer. Megöltem Tvastar háromfejű fiát, a Sebszájúakat hiénák elé vetettem, felrúgtam sok megállapodást, leöltem a Prahládikat az égben, Puloma fiait a légben, a Sötétfejűeket a Földön, mégsem görbült meg hajam szála sem ezért. Így hát, aki engem megismer, nem szűkül annak világa semmilyen tette miatt, sem lopásért, sem magzatölésért, sem anyagyilkosságért, sem apagyilkosságért, és ha bármilyen rosszat elkövetett, nem kell sápadnia miatta.

2. Majd így folytatta Indra:
- A lélegzet vagyok én. Megismerő Lélekként, örök életként szentelődj nekem! A lélegzet élet az élet lélegzet. Mert amíg lélegzet van a testben, addig élet is van benne. Ebben a világban az öröklétet lélegzettel lehet elérni, megismerés révén pedig az igaz elhatározást. Aki örök életként hódol engem, az szép kort megél a Földön, az Égi Világban pedig mulandótlan lesz és örök.
Így szólt Pratardana:
- Egyesek úgy tanítják, hogy az életerők egységbe olvadnak össze, mert hiszen senki sem tudja egyszerre tudatosítani a nevet, a formát, a hangot, és a gondolatot. Így hát az életerők egységbe olvadnak össze, és egymás után tudatosulnak mindezek. Ha szól a szó, véle együtt szól a többi életerő, ha lát a szem, véle együtt lát a többi életerő, ha hall a fül, véle együtt hall a többi életerő, ha gondol az ész, véle együtt gondol a többi életerő, ha lélegzik a lélegzés, véle együtt lélegzik a többi életerő.
Indra így válaszolt:
- Így van valóban. De mégis van rangsor az életerők között.

3. Szó nélkül is lehet élni, hisz láttunk már némákat. Szem nélkül is lehet élni, hisz láttunk már vakokat. Fül nélkül is lehet élni, hisz láttunk már süketeket. Ész nélkül is lehet élni, hisz láttunk már bávákat. Levágott kézzel, levágott lábbal is lehet élni, hisz láttunk már ilyeneket.

A lélegzet, a Megismerő Lélek az, ami kifeszíti és felegyenesíti (utthápajati) ezt a testet, ezért dicshimnuszként (uktha) kell hódolni néki. Mert a lélekzet Megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Ezt megmutatni és megérteni így lehet:
Ha egy ember olyan mélyen alszik, hogy már álomképeket sem lát, akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint fellobanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok. Ezt bizonyítani és megérteni így lehet:

Mikor halálos beteg az ember, legyengül, elájul, és azt mondják róla: nincs már eszénél, nem lát, nem hall, nem beszél, nem gondolkodik - akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. Ha még feleszmél, mint fellobbanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok.

4. Ha pedig kilép a testből, a többiek is kilépnek vele. A szó a lélegzetbe száll az összes nevekkel, mert a szó által nyerte el az összes nevet. Az orr a lélegzetbe száll az összes szagokkal, mert az orr által nyerte el az összes szagot. A szem a lélegzetbe száll az összes formákkal, mert a szem által nyerte el az összes formát. A fül a lélegzetbe száll az összes hangokkal, mert a fül által nyerte el az összes hangot. Az ész a lélegzetbe száll az összes gondolattal, mert az ész által nyerte el az összes gondolatot. Így nyer el mindent a lélegzetben. Mert a lélegzet megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Most pedig kifejtjük, hogyan lesznek eggyé a megismerésben minden létezők:

5. A szó egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a név. Az orr egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a szag. A szem egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a forma. A fül egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a hang. A nyelv egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az íz. A kéz egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a tett. A test egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az élvezet és a fájdalom. A hímtag egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a kéj, a gyönyör és a nemzőerő. A láb egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a járás. A megismerés egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a gondolat, a megismerendő és a vágy.

6. A megismeréssel szárnyaló szó minden nevet elér. A megismeréssel szárnyaló orr minden szagot elér. A megismeréssel szárnyaló szem minden formát elér. A megismeréssel szárnyaló fül minden hangot elér. A megismeréssel szárnyaló nyelv minden ízt elér. A megismeréssel szárnyaló kéz minden tettet elér. A megismeréssel szárnyaló test az élvezetet és a fájdalmat eléri. A megismeréssel szárnyaló hímtag a kéjt, gyönyört és nemzőerőt eléri. A megismeréssel szárnyaló láb minden járást elér. A Felismeréssel szárnyaló gondolkodás a gondolatot, a megismerendőt és a vágyat eléri.

7. Megismerés nélkül a szó egyedül egyetlen nevet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy mit mondok.
Megismerés nélkül az orr egyedül egyetlen szagot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a szagot.
Megismerés nélkül a szem egyedül egyetlen formát sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a formát.
Megismerés nélkül a fül egyedül egyetlen hangot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a hangot.
Megismerés nélkül a nyelv egyedül egyetlen ízt sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem az ízt.
Megismerés nélkül a kéz egyedül egyetlen tettet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, mit teszek.
Megismerés nélkül a test egyedül egyetlen élvezetet vagy fájdalmat sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem élvezetet vagy fájdalmat.
Megismerés nélkül a hímtag egyedül egyetlen kéjt, gyönyört vagy nemzést sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem kéjt, gyönyört vagy nemzést.
Megismerés nélkül a láb egyedül egyetlen járást sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy megyek.
Megismerés nélkül egyetlen gondolat sem tudna létrejönni, egyetlen gondolatot sem lehetne felismerni.

8. Ne a szót akard megismerni, hanem azt tudd, aki szól! Ne a szagot akard megismerni, hanem azt tudd, aki szagol! Ne a formát akard megismerni, hanem azt tudd, aki lát! Ne a hangot akard megismerni, hanem azt tudd, aki hall! Ne az ízt akard megismerni, hanem azt tudd, aki ízlel! Ne a tetteket akard megismerni, hanem azt tudd, aki tesz! Ne az élvezetet és fájdalmat akard megismerni, hanem azt tudd, aki az élvezetet és fájdalmat érzi! Ne a kéjt, gyönyört és nemzőerőt akard megismerni, hanem azt tudd, aki a kéjt, gyönyört és nemzőerőt érzi! Ne a járást akard megismerni, hanem azt tudd, aki jár! Ne az észt akard megismerni, hanem azt tudd, aki észlel!
Mert a megismeréstől függ a tíz külső lételem, és a lételemektől függ a megismerés tízféle tagja. A megismerés tagjai nélkül nem lennének lételemek, a lételemek nélkül nem lennének a megismerés tagjai, mert pusztán az egyik által és a másiknak híján semmi sem ölthetne formát.

Ezek nem különböznek egymástól, hanem ahogy a küllők a kerékagyba szorulnak, és a kerékagy a küllőkre támaszkodik, úgy támaszkodnak a lételemek a megismerés tagjaira, azok pedig a lélegzetre, hiszen a lélegzet maga a megismerő Lélek, az Üdv, a nem vénülő, a halhatatlan.

Nem gyarapszik a jótett által, és nem csökken a rossztett által, hiszen ő az, aki jót tétet azzal, kit felfelé akar a világból vezetni, és rosszat tétet azzal, kit le akar taszítani. Ő a világ őre, a világ parancsolója, a mindenség uralkodója, ő az én Lelkem - ezt kell tudni. Ő az én Lelkem - ezt kell tudni.



NEGYEDIK FEJEZET

1. Élt egyszer egy tudós, Báláki, Gángja Fia. Lakott az usinarák, a szatvanok, a matszják, a kuruk és a pancsálák között, de ismerős volt Kásiban és Vidéhában is. Elment egyszer a kási-béli Adzsátasatru királyhoz, és azt mondta neki:
- Engedd meg, hogy elmagyarázzam néked a Brahmant!
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak, és azt kiabálják: Új Dzsanaka! Új Dzsanaka!

2. Erről beszéltek: a Napban - Brahman, a Holdban - étel, a villámban - igazság, a mennydörgésben - hang, az űrben - teljes, a szélben - Indra Vaikuntha, a tűzben - diadalmas, a vízben - tündökletes. Eddig az istenek terén. A Lélek terén pedig: a tükörben - hasonmás, az árnyékban - társ, a visszhangban - élet, a hangban - halál, az álomban - Jama, a testben - Pradzsápati, a jobb szemben - szó, a bal szemben - igazság lelke.

3. Báláki így szólt:
- Én a Napban lévő Embernek szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Brahmanként, fehér ruhásként, legfőbbként, minden lény fejeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az legfőbb lesz, minden lény feje.

4. - Én a Holdban lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Nedűkirályként, az étel lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az étel lelke lesz.

5. - Én a Villámban lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az igazság lelke lesz.

6. - Én a mennydörgésben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A hang lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az a hang lelke lesz.

7. - Én az űrben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A teljes és rezdületlen Brahmanként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájnak és fiaknak, ő és fiai el nem távoznak idő előtt.

8. - Én a szélben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Indra Vaikunthaként, legyőzhetetlen hadseregként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az győző lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen.

9. - Én a tűzben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Diadalmasként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az diadalmas lesz a többiek között.

10. - Én a vízben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki az a tündöklés lelke lesz.
Eddig az istenek terén. És most a lélek terén:

11. - Én a tükörben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Hasonmásként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, csak hasonmása születik annak, és nem születik olyan utóda, aki hasonmása ne lenne.

12. - Én az árnyékban lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. El nem váló társként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az társra talál, társa terem annak.

13. - Én a visszhangban lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Életként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt ki nem alszik idő előtt.

14. - Én a hangban lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Halálként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt meg nem hal idő előtt.

15. - Én a Felismerő Lélekként álomba merült és az álomban vándorló Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Jama királyként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, ahhoz minden mint legjobbhoz kötődik (jamjate).

16. - Én a testben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Pradzsápatiként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, annak teremnek majd nyájai és utódai.

17. - Én a jobb szemben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A szó lelkeként, a tűz lelkeként, a fény lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz.

18. - Én a bal szemben lévő Embernek szentelődöm.
- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként, a villám lelkeként, a tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz.

19. Ekkor Báláki elhallgatott.
- Befejezted? - kérdezte Adzsátasatru.
- Igen.
- No, ezért aztán igazán kár volt engedélyt kérned a beszédre, amikor arra ajánlkoztál, hogy a Brahmant nékem elmagyarázod. Mert bizony, Báláki, azt kell tudni, aki ezeknek az Embereknek is teremtője, akinek műve a világ.
Ekkor Báláki tűzifát vett kezébe, és a királyhoz lépve így szólt:
- Fogadj tanítványodul!
Adzsátasatru így válaszolt:
- A szokások ellen való, hogy egy harcos tanítványának papot fogadjon. De gyere, megtanítlak!
E szavakkal megfogta annak kezét, és kimentek mind a ketten. Ott egy alvó emberre találtak, és Adzsátasatru szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel:
- Ó, Brahman, fehér ruhás Nedűkirály!
De az fekve maradt. Akkor megbökte a botjával, mire rögtön felébredt. Így szólt a király:
- Báláki, hol pihent ez az ember, hogy ment oda, és hogy jött vissza onnan?
De Báláki nem tudta ezt. Akkor Adzsátasatru így folytatta:
- Akarod-e tudni, hogy hol pihent, hogy ment oda, és hogy jött vissza onnan? "Jótevőknek" hívják a szív ereit, ezek a szívből erednek, és azt körülveszik. A hajszálnál ezerszer vékonyabbak. Vörösbarna, fehér, fekete, sárga és vörös finomság tölti ki őket. Ezekben pihen az, ki úgy alszik, hogy már álomképeket se lát. Az életerők itt lesznek eggyé. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint a lobogó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok.

20. Ahogy a kés rejlik a tokban, a tűz a tűzifában, úgy tölti ki a Felismerő Lélek a testet egészen a körmökig, a hajszálakig. Eme Lélektől úgy függenek a többi lelkek, mint a mestertől segédei. Mert ahogy a mester a segédekkel együtt eszik, és enni ad nekik, úgy eszik együtt a megismerő Lélek a többiekkel, úgy ad enni azoknak.
Amíg Indra nem ismerte meg ezt a Lelket, addig hatalmasabbak voltak nála az ördögök, és amikor megismerte, akkor verte csak le őket. Így lett minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó.
Éppen így legyőz minden gonoszt, így lesz minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó, ki tudja ezt, ki tudja ezt.



Folytatás