« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Vért hány
a kakukk, Maszaoka Siki haikuversei Terebess Gábor fordításában Erdős György
előszavával, artOrient Kiadó, Budapest, 2005, 104 oldal [163 haiku]
A
könyv elektronikus kiadása („Vért hány a kakukk" címmel
78 haiku-fordítás megjelent a kötetből az Új Forrás, 33. évfolyamában, 2001. 4. szám, 98-105. oldal)
正岡子規 Masaoka Shiki (1867-1902) japánul, angolul, spanyolul, franciául, németül
Összegyűjtött magyar fordítások
正岡子規 Masaoka Shiki (1867-1902)
Önarcképe, 1900
Maszaoka Siki
173 haikuverse
Terebess Gábor fordításaival
(Az azonos című papírkönyv PDF javított, bővített, kétnyelvű kiadása:)
DOC PDF
木をつみて夜の明やすき小窓かな
ki o tsumite yo no akeyasuki komado kana
Ablakom előtt
visszanyesem a fákat:
virradjon korán.
夏嵐机上の白紙飛びつくす
natsuarashi kijo no hakushi tobitsukusu
Nyári viharban
fehér papírlapjaim
mind szétrepkedtek.
ふるさとや親すこやかに鮓の味
furusato ya oya sukoyakani sushi no aji
Szülőfalumban
szüleim jól vannak.
Szusi-ízt érzek!
梨むくや甘き雫の刃を垂るゝ
nashi muku ya amaki shizuku no ha o taruru
Körtét hámozok.
Édes cseppek peregnek
a penge élén.
門さきにうつむきあふや百合の花
kadosaki ni utsumukiau ya yuri no hana
Főkapu szélin
kókadt fejű liliomok
nyiladoznak.
眠らんとす汝静かに蠅を打て
nemuran to su nanji shizuka ni hae o utte
Aludnék egyet,
a legyeket légy szíves,
halkan csapd agyon.
のら猫の糞して居るや冬の庭
nora neko no fun shite iru ya fuyu no niwa
A kopár kertben
kóbor macska kószál –
oda is piszkít.
松山や秋より高き天守閣
Matsuyama ya akiyori takaki tenshukaku
Macujama vára
hűvös közönnyel pillant
le a magasból.
薪をわるいもうと一人冬籠
maki o waru imouto hitori fuyugomori
Mindig egyedül
hasítja húgom a fát
téli jégcsöndben.
汽車過ぎて烟うづまく若葉かな
kisha sugite kemuri uzumaku wakaba kana
Elzakatoló
vonat gomoly füstjéből:
lombos templomok.
黒きまでに紫深き葡萄かな
kuroki made ni murasaki fukaki budō kana
Érett szőlőfürt
sötétlik mélybíboran.
Szinte fekete.
蜘殺すあとの淋しき夜寒かな
kumo korosu ato no sabishiki yosamu kana
Elnyomtam egy pókot,
hideg éjszakákra
magam maradtam.
夏川や橋あれど馬水を行く
natsukawa ya hashi aredo uma mizu wo yuku
Hűs nyári folyó.
Bár van híd, lovam mégis
vízen gázol át.
人かへる花火のあとの暗さ哉
hito kaeru hanabi no ato kurasa kana
A tűzijáték
elpukkant, hazamegyünk.
Mily setét az éj!
鬚剃るや上野の鐘の霞む日に
hige soru ya Ueno no kane no kasumu hi ni
Megborotváltak.
Páraglória rejti ma
Ueno harangját.
余命いくばくかある夜短し
waga inochi ikubaku ka aru yo mijikashi
Vaj' meddig élek?
A mai éjszakám is
annyira rövid...
春雨や傘さして見る繪草紙屋
harusame ya kasa sashite miru ezōshiya
Tavaszi zápor.
Esernyő alól böngészem
a könyvárudákat.
古庭や月に湯婆の湯をこぼす
furuniwa ya tsuki ni tampo no yu o kobosu
A kertbe ürítem
forró vizes palackom,
kihűlt. Süt a Hold.
稻刈るや燒場の烟たゝぬ日に
ine karu ya yakiba no kemuri tatanu hi ni
Rizsünk is érik,
füst se szállt fel ma
a hamvasztóból.
春風に尾をひろげたる孔雀かな
harukaze ni o o hirogetaru kujaku kana
Farkát a páva
tavaszi fuvallatra
legyezővé tárja.
麥蒔やたばねあげたる桑の枝
mugi maki ya tabane agetaru kuwa no eda
Búzát ha vetünk,
fel kell kötözgetni az
eperfák lombját.
蝸牛や雨雲さそふ角のさき
dedemushi ya amagumo sasou tsuno no saki
Csiga csalogatja
esőfelhő cseppjét:
behúzza szarvát.
古池のをしに雪降る夕かな
furuike no oshi ni yuki furu yūbe kana
Hópihék hullják
be a kacsákat este
az öreg tavon.
鐘の音の輪をなして来る夜長かな
kane no ne no wa o nashite kuru yonaga kana
Templomi harang
zúgása általzengi
a lomha éjszakát.
行く我にとゞまる汝に秋二つ
yuku ware ni todomaru nare ni aki futatsu
Én megyek tovább.
Te itt maradsz nélkülem.
Más-más ősz vár ránk.
梅提げて新年の御慶申しけり
ume sagete shinnen no gyokei moshikeri
Kerti szilvagallyak
kivirultan kívánnak
boldog újévet.
行く秋の我に神無し仏なし
yukuaki no ware ni kami nashi hotoke nashi
Öreg ősz van már,
istentelenül élek
és buddhátlanul.
御佛に尻むけ居れば月涼し
mihotoke ni shirimuke oreba tsuki suzushi
Elfordulok a
Buddhától, szembenézek
a hűvös Holddal.
鳴きやめて飛ぶ時蝉の身ゆるなり
nakiyamete tobutoki semi no miyuru nari
Éneke elhalt,
most repül a kabóca –
Megláttam végre!
赤薔薇や萌黄の蜘蛛の這ふて居る
akabara ya moegi no kumo no hohteiru
Fakózöld pók
vörös rózsa szirmára
akaszkodik.
低く飛ぶ畦のいなごや日の弱り
hikuku tobu aze no inago ya hi no yowari
Alacsonyan szállnak
a sáskák bakhátak felett,
fogyó napfényben.
寒椿黒き佛に手向けばや
kantsubaki furuki hotoke ni tamukabaya
Téli kamélia,
feláldoználak füstös
Buddhánk oltárán.
山々は萌黄浅黄やほと々ぎす
yamayama wa moegi asagi ya hototogisu
Hegyek hegyek hátán,
mind sárgábban zöldellnek –
kakukk szava szól.
ともし火の見えて紅葉の奥深し
tomoshibi no miete momiji no oku fukashi
Messzi derengést
szűr át falevelek
tömény ősz-színe.
二つ三つ石ころげたる枯野かな
futatsu mitsu ishi korogetaru kareno kana
Sziklakő kettő-
hárma hever szanaszét
száradó mezőn.
枯芒障子開くれば吾を招く
karesusuki sh ōji akureba ware o maneku
Száraz pampaszfű,
ahogy elhúzom az ajtót,
bólintgat felém.
城跡や大根花咲く山の上
shiro ato ya daikon hana saku yama no ue
Ahol vár állott,
daikon-retek virágzik
a dombtetőn.
夏羽織われをはなれて飛ばんとす
natsu-baori ware o hanarete toban to su
Nyári kabátom
megszabadulna tőlem
s messze röpülne.
Szuma-templom
御仏も扉をあけて涼みかな
mihotoke mo tobira o akete suzumi kana
A Buddha is
kitárta az oltár ajtaját
– szellőztet.
絶えず人いこふ夏野の石一つ
taezu hito ik ou natsuno no ishi hitotsu
Magányos szikla,
valaki mindig pihen rajt' –
a nyári mezőn.
どちらから見てもうしろの案山子哉
dochira kara mitemo ushiro no kakashi kana
Madárijesztő,
mindig háttal áll neked,
bárhonnan nézed.
鼾あり皿も徳利も蚊帳の外
ibiki ari sara mo tokuri mo kaya no soto
Horkolást hallani –
szúnyogháló mellett
tányér és butykos.
窓ならぶ長屋つゞきの蚊遣哉
mado narabu nagaya tsuzuki no kayari kana
Bérkaszárnya,
szúnyogfüstölő izzik
minden ablakban.
無住寺の鐘ぬすまれて初桜
mujūji no kane nusumarete hatsuzakura
Elhagyott templom,
harangját is ellopták –
cseresznye nyílik.
野辺の草草履の裏に芳しき
nobe no kusa z ō ri no ura ni k ō bashiki
Talpam alól
kiérzem a mezei fű
friss illatát.
蚊を打つて軍書の上に血を印す
ka o utte gunsho no ue ni chi o in su
Szúnyogot csapdosok –
a háborús regényen
véres foltok.
芥子咲いてその日の風に散りにけり
keshi saite sono hi no kaze ni chirinikeri
A szél estére,
nyíló pipacsok szirmát,
szanaszét szórja.
庭前 "teizen"
Kinézek a kertbe
鷄頭の十四五本もありぬべし
keitō no jūshigohon mo arinubeshi
Kakastaréj –
van vagy tizennégy,
talán tizenöt is.
鶏頭の皆倒れたる野分かな
keitō no mina taoretaru nowaki kana
Kakastaréjak –
minden szálát lefektette
az őszi vihar.
薔薇を見る眼の草臥や病ミ上り
bara o miru me no kutabire ya yamiagari
Fölépülök még?
Hacsak rózsákat nézek,
már elfáradok.
蜜柑剥く爪先黄なり冬籠
mikan hagu tsumasaki ki nari fuyugomori
Sárga az ujjam,
mandarint hámoztam
téli magányban.
病牀を圍む禮者や五六人
by ō sh ō o kakomu reisha ya gorokunin
Boldog újévet
kívánók, öten-hatan
betegágyam körül.
こほろぎや犬を埋めし庭の隅
k ō rogi ya inu o uzumeshi niwa no sumi
A kert sarkában
tücsök zenél, ahova a
kutyát temettük.
柳伐って翡翠終に来ずなりぬ
yanagi kitte kawasemi tsui ni kozu narinu
Kivágták a fűzfát,
nem jönnek többé
jégmadarak.
たらちねの花見の留守や時計見る
tarachine no hanami no rusu ya tokei miru
Otthon egyedül
(anyám cseresznye-nézőben)
az órát lesem.
赤き林檎青き林檎や卓の上
akaki ringo aoki ringo ya taku no ue
Egy piros alma
az asztalon előttem
meg egy zöld alma.
小刀や鉛筆を削り梨を剥く
kogatana ya empitsu o kezuri nashi o muku
A kiskésit!
Ceruzát hegyezek vele,
körtét hámozok.
赤飯の湯気あたゝかに野の小店
sekihan no yuge atataka ni no no komise
Falusi szatócsbolt,
páráll a vörösbab
és rizs gőzétől.
山門をぎいと鎖すや秋の暮
sammon o gii to tozasu ya aki no kure
A templomkaput
napestig nyikorgatják,
itt van az ősz.
Betegágyban
四時に烏五時に雀夏の夜は明けぬ
yoji ni karasu goji ni suzume natsu no yo wa akenu
Varjúk négykor,
verebek ötkor,
aztán vége a nyáréjszakának.
煤払や神も仏も草の上
susuhaki ya kami mo hotoke mo kusa no ue
Év végi takarítás –
az istenek és buddhák
kiültek a fűre.
無精さや蒲団の中で足袋をぬぐ
bushōsa ya futon no naka de tabi o nugu
Ellustultam –
A zoknimat már csak
az ágyban vetem le.
Nara
千年の煤もはらはず佛だち
sennen no susu mo harahazu hotokedachi
Buddhák –
ezredéves mocsok rajtuk,
senki le nem törli.
拾団扇遊女の顔のあはれなり
sute-uchiwa yūjo no kao no aware nari
Minő nyugalom –
begyaloglom a kertet
sétapálcámmal.
大仏の片肌の雪解けにけり
daibutsu no katahada no yuki toke ni keri
A Nagybuddha
csupasz vállán a hó
majd' elolvad.
雪解に馬放ちたる部落哉
yukidoke ni uma hanachitaru buraku kana
Olvad a hó –
Kiengedik a lovakat
szerte a faluban!
死にかけて猶やかましき秋の蝉
shini kakete nao yakamashiki aki no semi
Halál küszöbén,
most a leghangosabbak –
őszi kabócák.
南瓜より茄子むつかしき写生哉
kabocha yori nasu muzukashiki shasei kana
Virágot festeni:
ez napi penzumom!
Megyünk az őszbe.
次の間の灯も消えて夜寒哉
tsugi no ma no tomoshi mo kiete yosamu kana
A szomszédban is
eloltották a lámpát –
hideg éjszaka.
淋しさや花火のあとの星の飛ぶ
sabishisa ya hanabi no ato no hoshi no tobu
Micsoda magány!
A tüzijáték után
egy hullócsillag.
秋の蚊や死ぬる覚期でわれを刺す
aki no ka ya shinuru kakugo de ware o sasu
Őszi szúnyogok
érzik, közel a halál,
de azért csípnek!
長き夜や千年の後を考へる
nagaki yo ya chitose no nochi o kangaeru
Oly hosszú az éj.
Ezer évre szaladnak
gondolataim.
砂濱や何に火を焚く夏の月
sunahama ya nani ni hi o taku natsu no tsuki
Parti fövenyen
mivégre gyújtsak tüzet?
Ég a nyári hold.
手の内に螢つめたき光かな
te no uchi ni hotaru tsumetaki hikari kana
Tenyerem gödrén
egy szentjánosbogár
fénylik hidegen.
島々に灯をともしけり春の海
shimajimani hi o tomoshikeri haru no umi
Minden szigeten
égnek a lámpások –
tavaszi tenger.
石に寝る蝶薄命の我を夢むらん
ishi ni neru chō hakumei no ware o yumemuran
Kövön alszik egy
pillangó – engem álmodsz,
te szerencsétlen?
ずんずんと夏を流すや最上川
zunzun to natsu o nagasu ya mogamigawa
Milyen sietve
hozza a nyáridőt,
Mogami-folyónk.
水瓶に蛙うくなり五月雨
mizugame ni kawazu uku nari satsukiame
Kancsóm vizében
levelibéka lubickol.
Májusi eső.
柳あり舟待つ牛の二三匹
yanagi ari fune matsu ushi no nisan-biki
Fűzfa alatt
a kompra várakozik
két-három tehén.
カナリヤは逃げて春の日暮れにけり
kanariya wa nigete haru no hi kure ni keri
Egy kanárimadár
megszökött. Tavaszias
idő volt ma.
雲雀はと蛙はと歌の議論かな
hibari wa to kaeru wa to uta no giron kana
Dalművészetről
béka- és pacsirta-kórus
összeszólalkoztak.
栗飯ヤ病人ナガラ大食ヒ
kurimeshi ya byōnin nagara ōkurai
Gesztenyés rizs!
Noha rámtört a kórság,
étvágyam, mint a makk!
夕日負ふ六部背高き枯野かな
yūhi o fu rokubu seitaka kareno kana
Szerzetes-vándor
mögé bukik le a nap,
elfonnyadt mezőn.
赤蜻蛉筑波に雲もなかりけり
akatonbo tsukuba ni kumo mo nakarikeri
Rőt szitakötő
keresztülrepül Cukuba
felhőtlen egén.
春深く腐りし蜜柑好みけり
haru fukaku kusarishi mikan konomikeri
Tavasz van bennük:
rothadó narancsok.
Mily édesek!
砂浜に足跡長き春日かな
sunahama ni ashiato nagaki haruhi kana
Kitavaszodott –
lábnyomok sorjáznak
a parti fövenyen.
ぬれ足で雀のありく廊下かな
nureashi de suzume no ariku rōka kana
Vizes lábbal
ugrál a verandán
végig egy veréb.
銭湯で下駄換へらるる夜寒かな
sentō de geta kaeraruru yosamu kana
Fagyos éjszaka –
getámban más ment haza
a közfürdőből.
手凍えて筆動かず夜や更けぬらん
te kogoete fude ugokazu yo ya fugenuran
Átfagyott a kezem,
íróecsetem béna,
mindjárt éjfél.
庭十歩秋風吹かぬ隈もなし
niwa jippo aki kaze fukanu kuma mo nashi
Tíz lépés a kert,
de az őszi szél minden
zugát befújja.
蒲団干す下にいちごの花白し
futon hosu shita ni ichigo no hana shiroshi
Napon szellőző
derékaljam alatt szamóca
fehér virága.
歌書俳書紛然として昼寝哉
kasho haisho funzen to shite hirune kana
Dél van. Tankakönyv,
haikukönyv kupacon
elbóbiskoltam.
鍬たてゝあたり人なき熱さ哉
kuwa tatete atari hito naki atsusa kana
Félretámasztott
kapa, sehol egy lélek.
Micsoda hőség!
薔薇をきるはさみの音や五月晴れ
bara o kiru hasami no oto ya satsukibare
Csattog az olló,
rózsát vágnak, tündöklő
májusi nap.
木の影や我影動く冬の月
ki no kage ya waga kage ugoku fuyu no tsuki
Fák árnyékából
kimozdul az én árnyam –
téli holdvilág.
冬ざれの小村を行けば犬吠ゆる
fuyuzare no komura wo yukeba inu hoyuru
Télen egyedül
vágok át a tanyán
fölmordul egy eb.
旭のさすや檐の氷柱の長短
hi no sasu ya noki no tsurara no naga mijika
Reggeli nap süt,
a jégcsap egyre nyúlik.
Hosszú vagy rövid?
夕焼や鰯の網に人だかり
yūyake ya iwashi no ami ni hitodakari
Alkonyati ég –
a szardíniás hálóknál
nagy a tülekedés.
稲妻や盥の底の忘れ水
inazuma ya tarai no soko no wasure mizu
Mosdótál alján
villámlik, valaki
vizet hagyott benne.
ひとり言ぬるき湯婆をかゝえけり
hitorigoto nuriki tampo o kakaekeri
Motyogok magamban,
a forróvizes palackot
langyosra ölelem.
凩や荒緒くひこむ菅の笠
kogarashi ya ara cho ku hi komu sugenokasa
Hideg szélroham -
sáskalap-kötőm le-
nyesi a nyakam.
炎天に菊を養ふあるじかな
enten ni kiku wo yashinau aruji kana
Tűző nap alatt
neveli fel a mester
krizantémjait.
月もあり黄菊白菊暮るゝ秋
tsuki mo ari kigiku shirogiku kururu aki
Fent van a hold,
fehér vagy sárga krizantém,
őszies este.
ガラス越しに冬の日あたる病間哉
garasu goshi ni fuyu no hi ataru by ō ma kana
Ajtóm üvegén
átragyog a téli nap,
betegszobámig.
幼子や青きを踏みし足の裏
osanago ya aoki o fumishi ashi no ura
A kislány talpa
bezöldült, meztéláb
sétált a füvön.
我今年牡丹に病んで菊に起きし
ware kotoshi botan ni yande kiku ni okishi
Idén peóniákkal
estem ágynak, s krizantémokkal
lábadozom.
蔓草を引けばしたゝかに實の落る
tsuru kusa o hikeba shitataka ni mi no otsuru
Lerántok egy indát
és a fa gyümölcsei
mind lepotyognak.
どんぐりの竹椽走る嵐哉
donguri no take taruki hashiru arashi kana
Fergeteges szél –
vert makkok viharzanak
át a tornácon.
秋の蠅叩かれやすく成にけり
akinohae tataka re yasuku nari ni keri
Őszi légy,
minden légycsapóm
eltörött.
かへり見れば行きあひし人の霞みけり
kaerimireba yuki aishi hito no kasumi keri
Visszafordulok,
hadd lássam, kivel találkoztam
a ködben.
大寺に一人宿借る夜寒哉
ōdera ni hitori yadokaru yosamu kana
A kolostorban
egyedül szállok meg –
hideg éjszaka.
霜枯や狂女に吠ゆる村の犬
shimo ko ya kyōjo ni hoe yuru mura no inu
Harapós hideg –
kutyája megugatja
a bolond lányt.
椎の木を伐り倒しけり秋の空
shiinoki o kiri tao shikeri aki no sora
A tölgyfát
kidöntötték, kitágult
az őszi égbolt.
野分の夜書読む心定まらず
nowaki no yo fumi yomu kokoro sadamarazu
Viharzó éjjel,
könyvvel a kézben, szívem
hullámverése.
馬下りて川の名問へば秋の風
uma orite kawa no na toeba aki no kaze
Leszállok a lóról,
a folyó nevét kérdem:
őszi szél süvölt.
草むらや名も知らぬ花の白き
kusa mura ya na mo shiranu hana no shiroki
Kusza fűszálak
tövén ismeretlen virág
bomlik fehéren.
やゝ寒み灯による虫もなかりけり
yaya samumi hi ni yoru mushi mo nakarikeri
Hidegre fordult.
Nem rajzanak rovarok
a lámpa körül.
灯ともせば灯に力なし秋の暮
hi tomoseba hi ni chikara nashi aki no kure
Lámpást gyújtok,
világa oly erőtlen...
Őszi szürkület.
鉈あげてきらんとすれば木の芽かな
nata agete kiran to sureba konome kana
Fejszét lendítek,
döntöttem, bár rügyezik,
kivágom a fát.
身の上や御鬮を引けば秋の風
mi no ue ya mi kuji o hikeba aki no kaze
Jósoltattam és
kihúztam a szerencsém:
az őszi szelet.
無爲にして海鼠一萬八千歳
mui nishite namako ichiman hassen sai
Sok ezer évig
él a tengeri uborka.
Teszi a semmit!
ふみつけた蟹の死骸や今朝の秋
fumitsuketa kani no shigai ya kesa no aki
Eltaposott rák,
kimúlt. Fölkél mögüle
az őszi reggel.
稲妻や森のすきまに水を見たり
inazuma ya mori no sukima ni mizu o mitari
Tisztáson tócsát
csillant a fák közti
villámvillanás.
涼しさや松這ひ上る雨の蟹
suzushisa ya matsu hainoboru ame no kani
Milyen hűvös van!
Fenyő törzsét apró rák
mássza az esőben.
人もなし子一人寝たる蚊帳の中
hito mo nashi ko hitori netaru kaya no naka
Sehol senki,
de szúnyogháló alatt
kisbaba alszik.
一枝は薬の瓶に梅の花
hitoeda wa kusuri no bin ni ume no hana
Szilvavirág ág
orvosságos fiolában –
gyógyító látvány.
薫風や千山の緑寺一つ
kunp ū ya senzan no midori tera hitotsu
Könnyű fuvallat –
zöldellő ezer hegy közt
magányos templom.
飛んで来る余所の落葉や暮るゝ秋
tonde kuru yoso no ochiba ya kururu aki
Hulló levelek,
nem tudom, honnan jöttök.
Vége az ősznek.
長き夜を月取る猿の思案哉
nagaki yo wo tsuki toru saru no shian kana
Hosszú éjszakán
miről álmodik a majom:
elér a holdig.
おそろしや石垣崩す猫の恋
osoroshi ya ishigaki kuzusu neko no koi
Olyan rémisztő,
kőfal is belerendül:
macskák bagzanak.
燈せば雛に影あり一つゞつ
hitomoseba hina ni kage ari hitotsu-zutsu
Lámpást ha gyújtok,
saját árnyékot adok
minden babának.
闇涼し川の向ふの笑ひ声
yami suzushi kawa no mukō no waraigoe
Hűs nyáréjszaka –
nevetés csilingel
a folyó túlpartján.
行く秋や手を引きあひし松二木
yukuaki ya te o hikiaishi matsu futaki
Elhagyott az ősz –
egymás gallyát húzza-vonja
egy fenyőfapár.
元日の人通りとはなりにけり
ganjitsu no hitodori towa narinikeri
Újév napját
rettenetes csönd fogadja
utcahosszat.
鳥鳴いて赤き木の実をこぼしけり
tori naite akaki konomi o koboshikeri
Énekesmadár
hullajt egy piros bogyót
és dalra fakad.
さゝ波に解けたる池の氷かな
sazanami ni toketaru ike no koori kana
Vízcsobogástól
olvadozik már a jég
a halastavon.
廢舘に鷄遊ぶ芙蓉かな
haioku ni niwatori asobu fuyō kana
Romos udvarház,
elvadult mályvarózsák közt
csirke kapirgál.
船と岸と話してゐる日永かな
fune to kishi to hanashi shiteiru hinaga kana
Hosszú ez a nap,
a bárka el-elcseveg
a folyóparttal.
門許り残る冬野の伽藍哉
mon bakari nokoru fuyuno no garan kana
A kolostornak
pusztán kapuja áll még
a kopár mezőn.
薔薇を画く花は易く葉は難かりき
bara wo kaku hana wa yasashiku ha wa kataki
Rózsa virágát
oly könnyű lefesteni –
levelét nehéz.
長き夜や障子の外をともし行く
nagaki yo ya shōji no soto otomoshi iku
Vánszorog az éj –
papírablakom előtt
elsurran egy árny.
朝顔や我筆先に花も咲け
asagao ya waga fudesaki ni hana mo sake
Hajnalkavirág,
mire lefestettelek,
el is hervadtál.
念仏や蚊にさされたる足の裏
nembutsu ya ka ni sasare taru ahi mo ura
miközben Buddha
nevét mormoltam, lábon
csípett egy szúnyog
桔梗活けてしばらく仮の書斎かな
kikyō ikete shibaraku kari no shosai kana
Vázába hogyan
rendezzek harangvirágot –
majd kitanulom.
二文投げて寺の椽借る涼み哉
nimon nagete tera no en karu suzumi kana
Hűsölgetek
a templom tornácán –
dobtam a perselybe.
蛇落つる高石がけの野分哉
hebi otsuru taka ishigake no nowaki kana
Fent a kőfalról
eltakarított egy kígyót –
ádáz szélvihar.
大凧に近よる鳶もなかりけり
ōtako ni chikayoru tobi mo nakarikeri
Nagy papírsárkány –
karvaly a közelébe
se merészkedik.
南瓜より茄子むつかしき写生かな
kaboocha yori nasu muzukashiki shasei kana
Padlizsánokat
felvázolni nehezebb,
mint sütőtököt.
伸び切って夏至に逢ふたる葵かな
nobikitte geshi ni ohtaru aoi kana
Mályvarózsa hajt
sietve, le ne késse
a nyári napfordulót.
山里や雪積む下の水の音
yamazato ya yuki tsumu no shita no mizu mo oto
A hegyi falut
beeste a hó, leple alól
zajong a patak.
君待つやまた木枯の雨になる
kimi matsu ya mata kogarashi no ame ni naru
Várlak éjszaka,
megint jeges a szél, majd
elered az eső.
あたたかな雨が降るなり枯葎
atataka na amegafuru nari karemugura
Langyos eső
csepereg csupasz
tövisekre.
氷解けて古藻に動く小海老かな
hyōkai toke te komo ni ugoku koebi kana
Öreg algák közt
az olvadt jegű tóban
garnéla matat.
大砲のどろどろと鳴る木の芽かな
taihō no dorodoro to naru kinome kana
Ágyúdörej űz
morajgörgeteget.
Rügy fakad a fán.
蔦さがる岩の凹みや堂一つ
tsuta sagaru iwa no hekomi ya dō hitotsu
Borostyán fut le
kihajló sziklatetőről:
kész kis templom.
月も見えず大きな波の立つことよ
tsuki mo miezu ōkina nami no tatsu koto yo
Elbúvik a Hold,
s hatalmas hullámhegyek
támadnak fel.
半日の嵐に折るる葵かな
hannichi no arashi ni oruru aoi kana
Félnapi vihar –
a mályvavirág szárát
derékba törte.
人に似て月夜の案山子あわれなり
hito ni nite tsukiyo no kakashi aware nari
Holdvilágnál
megelevenednek a
madárijesztők.
墓原や墓低くして草茂る
hakabara ya haka hikuku shite kusa shigeru
Öreg temető.
Buján tenyész a burján
roskadt sírokon.
Érik a hurma
故郷や祭りも過ぎて柿の味
furusato ya matsuri mo sugite kaki no aji
Szülőfalum, ó!
Az ünnepeknek vége.
Érett a hurma.
柿くへば鐘が鳴るなり法隆寺
kaki kueba kane ga narunari Hōryūji
Hurmába harapok,
s felcsendül a harang
Hórjú-templomban.
三千の俳句を閲し柿二つ
sanzen no haiku o kemishi kaki futatsu
Háromezer haikut
néztem át az asztalon
két érett hurmán!
かぶりつく熟柿や髭を汚しけり
kaburitsuku jukushi ya hige o yogoshikeri
Szaftos hurmába
merülök – szakállamba
keni zamatát.
柿くふも今年ばかりと思ひけり
kaki kuu mo kotoshi bakari to omoikeri
Mintha az utolsó
lenne, én úgy szeretek
minden szem hurmát.
柿食いの俳句好みしと伝ふべし
kaki kui no haiku konomishi to tsutau beshi
Síromra elég:
„Datolyaszilva-faló
haikurajongó.”
Betegágy - havazás, 1896 tele
雪ふるよ障子の穴を見てあれば
yuki furu yo shōji no ana o mite areba
Esik a hó, nézd!
Fektemből kilátok az
ajtó hézagján.
いくたびも雪の深さを尋ねけ り
ikutabi mo yuki no fukasa o tazunekeri
Repesve kérdem
újra és újra, milyen
magas kinn a hó.
雪の家に寢て居ると思ふばかりにて
yuki no ie ni nete iru to omou bakari nite
Ágyban, betegen,
behavazottan... Egyre
ez fekszi agyam.
障子明けよ上野の雪を一目見ん
shōji akeyo Ueno no yuki o hitome min
Húzd el az ajtót!
Hadd vessek Ueno havára
csak egy pillantást.
A betegen fekvő Shiki lerajzolja magát
Búcsúversek
Három utolsó haikujának kézirata, 13-14 órával halála előtt, amely éjjel 1 órakor 1902. szeptember 19-én következett be, vetette papírra
(a szivacstök levét köhögés ellen itta, leghatásosabbnak a teliholdkor szedett tököt tartották):
糸瓜咲て痰のつまりし仏かな
hechima saite tan no tsumarishi hotoke kana
elvirult a tök
turhába fulladt Buddha
szökik a
lelkem
痰一斗糸瓜の水も間にあはず
tan itto hechima no mizu mo mani awazu
tele a tüdőm
torkom már szivacstök-lé
sem szakítja fel
をととひのへちまの水も取らざりき
ototoi no hechima no mizu mo torazariki
szivacstök levét
éjidőn tegnapelőtt
se gyűjtöttük be
Harmincöt évesen halt meg tuberkulózisban. Utolsó napjaiban elviselhetetlen gerincfájdalomtól szenvedett. Meg se tudott fordulni az ágyában. Körülbelül három hónappal a halála előtt ezt írta egy esszéjében:
„Mostanáig félreértettem a zen szatorit. Tévedtem, mert a szatori nem azt jelenti, hogy lelki békében haljon meg az ember, bármilyenek is a körülmények. A szatori azt jelenti, hogy lelki békében éljen az ember, bármilyenek is a körülmények.”
