Huj-ko levágott karja

Bódhidharma a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko a magas hóban térdelt hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:
– Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat – mondta kétségbeesetten. – Könyörgök, békítsd meg!
– Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed – szólt a pátriárka. – Megbékítem.
– Mihelyt keresem, megtalálhatatlan.
– Akkor meg is békült.

Vekerdy Tamás: Honnan? Hová? (rajzrészlet)

 

 

Se a szél, se a zászló

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikat.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:
– Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
A két szerzetes riadtan elhallgatott.

Élet és Irodalom, 1970-es évek

 

 

Csao-csou elmosatja a csészét

– Most érkeztem a kolostorba – fordult egy szerzetes Csao-csouhoz. – Mondd, mi a tanításod lényege!
– Megreggeliztél már?
– Igen.
– Akkor menj, és mosd el az evőcsészédet!
A szerzetes egyszerre megvilágosult.

Élet és Irodalom, 1970-es évek

 

 

Madárfészkes mester

Niao-ko ágakból rótt magának alvóhelyet egy fenyőfán, ezért Fészkes mesterként emlegették. Tanítványa, Huj-tung évekig tanyázott a közelében, végül megunta, hogy mesterétől nem kap semmiféle oktatást.
– Hová indulsz? – kérdezte tőle Niao-ko.
– Hiába lettem csan szerzetes, nem tanítottál semmire. Keresek másik mestert.
– Egy csekélyke csant azért én is nyújthatok – mondta Niao-ko, azzal felcsípett fészkéről egy tollpihét és feléje fújta.
Huj-tung hirtelen megvilágosult.

Élet és Irodalom, 1970-es évek

 

 

Egyet nem értés

Tung-san áldozatot mutatott be a néhai Jün-jen mester emlékére.
– Miért mutatsz be áldozatot? – kérdezte egy szerzetes.
– Nem az erényes jelleméért, nem is a tanításáért, hanem azért, mert semmit sem magyarázott el nekem világosan – mondta a mester.
– Egyetértesz azzal, amit mondott? – kérdezte egy másik szerzetes.
– Csak félig.
– Miért nem teljes egészében?
– Hálátlanság lenne.

Élet és Irodalom, 1970-es évek

 

 

Ma-cu fülsiketítő ordítása

Ahogy Paj-csang feltűnt, Ma-cu vette a szék sarkából a légycsapóját és föltartotta.
– Ne hagyatkozz rá, ha használod! – mondta Paj-csang.
Ma-cu visszatette a légycsapót, de mielőtt Paj-csang újra szóhoz jutott volna, rákiáltott:
– Nyisd ki a szád! Beszélj csak! Majd épp attól világosulsz meg!
Paj-csang fogta a légycsapót és föltartotta.
– Ne hagyatkozz rá, ha használod! – mondta Ma-cu.
Paj-csang visszaakasztotta a légycsapót.
- KHAAAAT! – bőgte el magát Ma-cu úgy, hogy tanítványa három napra belesüketült.

Élet és Irodalom, 1970-es évek

 

 

Hogy' szól a taps fél kézzel?

– Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan. Vajon miként szól egy tenyér, ha csattan? – kérdezte Hakuin zen mester.

Élet és Irodalom, 1970-es évek

 

Csan előttem, csan utánam

Csing-jüan mondta:
– Harminc éven át tanulmányoztam a csant. Eleinte a hegyek hegyek voltak, a vizek vizek. Ahogy jobban elmélyültem, a hegyek megszűntek hegyek, a vizek megszűntek vizek lenni. De most, hogy a végére jutottam, a hegyek újra hegyek, a vizek újra vizek.

Élet és Irodalom, 1984. január 13., 9. oldal

 

 

Csao-csou kutyaszorítója („A MU-kóan”)

Egyszer egy szerzetes megkérdezte Csao-csout:
– A kutyának is van buddha-természete?
– Nincs* – felelte Csao-csou.

*japánul: 無 Mu!

J. Z. Elky: Murphy magyar törvényei

 

Nan-csüan és a macskajaj

Egyszer a Nyugati és a Keleti Csarnok szerzetesei veszekedtek egy kismacskán. Nan-csüan mester felvette a macskát és elibük tartotta:
– Szóljatok érte egy szót, vagy megölöm!
A szerzetesek zavartan hallgattak, mire Nan-csüan kettévágta a macskát.

Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Estefelé megérkezett Csao-csou, és Nan-csüan elmesélte neki, mi történt. Csao-csou levette a szalmabocskorát, a feje tetejére rakta és indult kifelé.
– Ha itt lettél volna – sóhajtott Nan-csüan –, megmented azt a macskát.

 

 

Aki mer, az nyer (vagy veszít)

Egyik nap pirkadatkor Fa-jen a bambuszredőnyre mutatott. Mindjárt két szerzetes sietett oda, hogy felgöngyölje.
– Az egyik nyert, a másik vesztett – mondta Fa-jen.

Kurt Vonnegut: Börleszk

 

 

Csao-csou nincsbejárat kapui

Egy szerzetes a kilétéről kérdezte Csao-csout:
– Ki az a Csao-csou?
– Keleti kapu, nyugati kapu, északi kapu, déli kapu – felelt Csao-csou.

Kurt Vonnegut: Börleszk

 

 

Nan-jüan és a kánya nyoma

– Hol van az Út? – kérdezte egy szerzetes.
– Ha kánya repül át a nagy égen, nincs utána semmi nyom – felelte Nan-jüan.

Kurt Vonnegut: Börleszk

Tung-san és a hal nyoma

– Mielőtt létezett volna a tudat, hol voltak a tárgyak?
– Ha szélcsendben rezegnek a lótuszlevelek, biztos hal úszkál mellettük – mondta Tung-san.

Kurt Vonnegut: Börleszk

 

 

Bivaly ballag az ablak előtt

Vu-cu Fa-jen mondott egy példát:
– Olyan, mintha bivaly ballagna el az ablakrács előtt. Áthalad a feje, a szarva, mind a négy patája – de a farka miért nem jut át soha?

Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

 

 

Aggok álma

Jün-men megkérdezte egy szerzetestől, honnan jött.
– Csianghszi tartományból.
– Motyognak még álmukban az öreg mesterek?
A szerzetes nem válaszolt.

István Örkény: Gedanken im Keller

 

 

A nincs-hova-menés kapuja

István Örkény: Gedanken im Keller

 

 

Mennyi a tekercs?

Csao-csou megszólított egy szövegolvasásba merült szerzetest:
– Hány tekercs szútrát tudsz elolvasni egy nap?
– Általában hét-nyolc tekercset, de van, hogy tízet is.
– Akkor fogalmad sincs a szútraolvasásról!
– Miért, te hány tekercset tudsz elolvasni? – kérdezte a szerzetes.
– Én csak egy szót olvasok naponta – felelte Csao-csou.

István Örkény: Gedanken im Keller

 

 

Egyivásúak

Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta:
– Jártál már itt? – kérdezte az egyiket.
– Igen.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
Aztán egy másikhoz fordult:
– Jártál már itt?
– Még nem.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
A szerzetes-felügyelő félrehívta a mestert:
– Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit?
– Felügyelő! – szólt Csao-csou.
– Tessék.
– Gyere, igyál egy csésze teát!

István Örkény: Gedanken im Keller

 

 

Tanítványa teszi a mestert

Huj-csung éppen aludt, amikor Tan-hszia meglátogatta.
– Itthon van a mestered? – kérdezte Tan-hszia a segédet.
– Itthon, de senkit se fogad.
– Rögtön felismerted a helyzetet – dicsérte őt Tan-hszia.
– A mesterem még Buddhát se fogadná tódított a szerzetes.
– Tényleg jó tanítvány vagy! Büszke lehet rád a mestered! – dicsérte még egyszer Tan-hszia, aztán útjára indult.
Amikor Huj-csung felébredt, Tan-jüan – így hívták a segédet – elmesélte, hogy bánt el a látogatóval.
Ám a mester elverte, és kikergette a kolostorból.

István Örkény: Gedanken im Keller

 

 

Út Nancsüanba

Egyszer Nan-csüan füvet sarlózott a mezőn. Arra járt egy vándor szerzetes, és azt kérdezte tőle, melyik út vezet a Nancsüan kolostorba.
Nan-csüan fölegyenesedett, és odatartotta sarlóját a szerzetes orra alá:
– Harminc pénzt fizettem érte – mondta.
– De én a Nancsüanba vezető útról kérdeztelek!
– Bizony jól vág! – mondta Nan-csüan.

István Örkény: Gedanken im Keller

 

 

Vendégfogadás

– Hogyan fogadtok egy vak és süketnéma embert? – kérdezte Hszüan-sa a gyülekezettől.
– Szemem is van, fülem is van, nyelvem is van – szólalt meg Lo-han –, hogyan fogadsz engem?
– Röstellem magam – mondta Hszüan-sa, és visszament a szobájába.

R. D. Laing: Beszélgetések gyerekekkel

 

 

Lúd a palackban

Egy napon Lu Keng kormányzó a következő történetet mesélte Nan-csüannak:
– Egyszer egy ember a fejébe vette, hogy palackban fog libát nevelni. Telt az idő, és a liba akkorára nőtt, hogy nem fért ki többé a palack száján. Az ember nem akarta, hogy a libának bántódása essék, de a palackot is sajnálta széttörni. Mit tennél a helyében, mester?
– Kormányzó! – szólította őt Nan-csüan.
– Tessék.
– Kinn van!

R. D. Laing: Beszélgetések gyerekekkel

 

 

Csü-ti fölemeli az ujját

Valahányszor Csü-ti mestert kérdezgették, csak fölemelte a mutatóujját. Szolgált remetelakában egy siheder.
– Milyen módszerrel tanít a mestered? – faggatták.
A szolgalegény is fölemelte az ujját.
Ám a dolog egyszer Csü-ti fülébe jutott, nosza kést ragadott, és levágta legénye ujját. Üvöltve rohant el kínjában szegény, de amikor Csü-ti utánaszólt, megállt és visszanézett.
Csü-ti fölemelte a mutatóujját.
A legény föleszmélt.
Halála órája közeledtén, Csü-ti azt mondta a köréje gyűlteknek:
– Mesterem, Tien-lung egy-ujj csanját használtam egész életemben, de elhasználni mégsem tudtam. Értitek végre? – és mielőtt meghalt, még egyszer fölemelte a mutatóujját.

R. D. Laing: Beszélgetések gyerekekkel

 

 

Csao-csou macskája

Egy szerzetes meglátott egy macskát:
– Ez szerintem macska – szólt Csao-csouhoz. – Hát te minek hívod?
– Te macskának hívod – felelte Csao-csou.

Arthur Bloch: Murphy törvénykönyve avagy Miért romlik el minden?

 

 

Szállnak a vadludak

Alighogy sétára indultak, mester és tanítványa, vadludak szálltak el a fejük felett.
– Mik ezek? – kérdezte Ma-cu.
– Vadlibák – nézett föl Paj-csang.
– Merre szállnak?
– Már elhúztak!
Ma-cu megragadta és úgy megcsavarta Paj-csang orrát, hogy tanítványa felüvöltött kínjában.
– Hogy húztak volna el?! – harsogott Ma-cu.
Paj-csang feleszmélt.

Örkény István: Egyperces novellák (rajzrészlet)

 

 

Dilemma

Hsziang-jen így szólt a gyülekezethez:
– Mintha fogadnál fogva lógnál egy fa tetejéről, kezed nem éri ágát, lábad nem éri törzsét. Arra jön valaki, és megkérdi, miért jött ide nyugatról Bódhidharma. Ha nem szólalsz meg, veszni hagysz egy embert, ha megszólalsz, magad veszejted el. Hát most válaszolsz, vagy nem válaszolsz?
Egy Csao nevű szerzetes a mester elé járult, és azt mondta:
– Hagyjuk békén, ha már egyszer fenn lóg a fán. Inkább arról mesélj, mi van, mielőtt felmászott rá!
Hsziang-jen mosolygott, de nem szólt semmit.

Örkény István: Egyperces novellák, [Dabas, 1982]

 

 

Kétkedés

– Hogy lehet a kétkedéstől megszabadulni? – kérdezte egy szerzetes.
Csang-csing széttárta a karját.

Varga Tamás: Matematikai logika kezdőknek 2.

 

 

Vesztegetni az időt

Egyszer a három tanítvány, Nan-csüan, Hszi-tang és Paj-csang elkísérte Ma-cu mestert egy holdfényes sétára.
– Mit gondoltok – kérdezte Ma-cu –, mire lehetne legjobban kihasználni ezt az időt?
– A szövegek tanulmányozására – szólalt meg elsőnek Hszi-tang.
– Kiváló alkalom az elmélkedésre – javasolta Paj-csang.
Ilyen válaszok hallatán Nan-csüan megfordult, és faképnél hagyta őket.
– A szövegeket meghagyom Hszi-tangnak – mondotta a mester –, Paj-csang pedig valóban tehetséges elmélkedő. De Nan-csüan lépett túl a hívságokon.

Varga Tamás: Matematikai logika kezdőknek 2. (rajzrészlet)

 

 

Mosd meg a lábad

Lin-csi mester éppen lábat mosott, mikor Csao-csou beállított hozzá.
– Miért jött ide nyugatról Bódhidharma? – érdeklődött Csao-csou.
– Most mosom a lábam! – mordult rá Lin-csi.
Csao-csou közelebb hajolt, mintha nem jól hallotta volna.
– Nyakon öntselek még egy dézsa lábvízzel? – förmedt rá Lin-csi.
Csao-csou odébbállt.

Varga Tamás: Matematikai logika kezdőknek 2. (rajzrészlet)

 

 

Igyekezet

Vang kormányzó [Vang Sao-ji, ?-866] meglátogatta a mestert. Amikor elsétáltak a szerzetesek csarnoka előtt, megkérdezte:
– Hát a szútrákat tanulmányozzák-e a szerzetesek?
– Azt ugyan nem – felelt Lin-csi.
– Tán az elmélkedést gyakorolják?
– Azt sem.
– Akkor mivel foglalkoznak?
– Azzal, hogy buddhák és pátriárkák legyenek!
– Hiába drága az aranypor, a szemben csak gyulladást okoz – mondta a kormányzó.
– És én még közönséges embernek hittelek! – kiáltott fel Lin-csi.

Varga Tamás: Matematikai logika kezdőknek 2.