Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Bordás tök
Luffa acutangula, L. Roxb.

Magyarul: szögletes szivacstök, recésuborka
Angolul: Chinese okra (kínai okra), ridge gourd (gerinces tök).
Indiában használatos nevei: jhinga-torooee, turai, hiraballi, peerkankai, beera kaya,
Srí Lankában használatos nevei: veta kola, dara veta kola,
thaiföldi: bnap liam,
Fülöp-szigetek: petola.

selyemtök; silkgourd, silky gourd, silk squash; neti beerakaya [telugu],
a cukkini távoli rokona

Növénytani leírása. A Cucurbitaceae (tökfélék) család Luffa nemzetségébe tartozó, gyors növekedésű, egyéves kúszónövény. A levelei 15-17 cm szélesek és 12-13 cm hosszúak - a levél elvékonyodó csúcsát is beleértve. A szár 4 vagy 5 szögletű.

Ugyanazon a növényen találhatók a hím- és a nővirágok. A nővirágok egyesével, a hímvirágok csoportosan helyezkednek el az aránylag hosszú virágnyél végén. Mind a hím-, mind a nővirágok késő délután vagy este nyílnak ki. Színük sárga, átmérőjük 5-6 cm, kellemes illatúak.

A termés 15-30 cm hosszú, csúcsi részén elszélesedő, a legnagyobb átmérője 5-10 em. A felületén hosszirányban 10 bordaléc húzódik végig.

A mag 13-15 mm hosszú, 6-7 mm széles, felülete rücskös.

Származása, elterjedtsége. Indiában őshonos, ahol keserű termésű vad változatai ma is megtalálhatók. Termesztésével elsősorban Ázsiában, főként Indiában, Sri Lankában, Kínában, Japánban, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön foglalkoznak. Kisebb területen az amerikai kontinensen is termesztik.

Környezeti igényei. A cukkini, illetve a courget igényeivel megegyezők.

Termesztése. Magvetéssel szaporítható. Állandó helyére is vethető vagy palántáról nevelhető, mint a cukkini, erőteljes növekedése miatt azonban nagyobb térállást és támaszrendszert igényel. A mérsékelt övön 3 m sortávolság és 1-2 m tőtávolság ajánlott. Szép, formás termés csak támaszrendszer mellett, kézi beporzással érhető el úgy, hogy a leszedett hím virágokat a kinyílt nő virág bibéjéhez érintik.

A fogyasztásra alkalmas, zsenge termés a vetés után 2-2,5 hónap múlva már szedhető. Nálunk április végén fészkekbe vetve, illetve palántáról szaporítva, május 10. körül kiültetve, június végétől, július elejétől már szedhető.

A szaporítóanyag-termelésre meghagyott termésekben azonban a magvak csak további 2 hónap múlva, augusztus végén, szeptember elején érnek be.

Elkészítésének módjai
Termőhelyein népszerű, változatosan felhasznált zöldségféle. A korszerű fajták egyáltalán nem vagy csak egészen kis mértékben keserűek. Kínában a nagyon fiatal, zsenge termést nem hámozzák, szeletelve, rövid ideig főzik, majd kisütik. Jamaicában hámozva párolják, és vajjal, paprikával, sóval fogyasztják. Japánban felszeletelik, megszárítják, és azután főzik. Srí Lankában zsenge termését hámozva főzik és currymártással fogyasztják.

II.
Szögletes szivacstök
Luffa acutangula (L.) Roxb.
Család: Cucurbitaceae (tökfélék)

A: ridged gourd, angled loofah;
F: courge torchon;
N: Flügelgurke

A szögletes szivacstök erőteljes, egyéves, egylaki tökféle. Csavarodó szárai 5 szögletűek, szőrösek, 3 vagy több ágú kacsokkal. Levelei 10-25 cm nagyságúak, a levéllemez körvonala szív alakú, kihegyezett, 3-5 karéjú vagy osztatlan, érdes, kékeszöld, szétmorzsolva erős szagú. A porzós virágok 15-35 cm hosszú tengelyű fürtökben fejlődnek, a termősek magánosak, a porzós virágzatokkal közösen helyezkednek el a levélhónaljakban. A virágok 5 tagúak, a halványsárga párta 2,5-3,5 cm átmérőjű.
Termése: hosszú-bunkó alakú, kocsányba keskenyedő kabak, amelyen 10 feltűnő, kiemelkedő, gyengén fás, hosszirányú borda látható; a termések hosszúsága a 15-60 cm-t, átmérője a 4-12 cm-t eléri. Fiatal állapotban a termés külső héja kb. 1 mm vastag, fénytelen zöld, gyengén ráncos, a terméshús pedig zöldesfehér, szilárd, bő levű, enyhén édeskés ízű. A nagyszámú lapos, elliptikus vagy tojás alakú, kihegyezett, fehéres vagy fekete, ripacsos magot (kb. 1 x 0,7 cm) a lédús, üveges magköpeny borítja be; a sok mag a termésüreget kitöltő, viszonylag száraz, fehér bélben helyezkedik el. Beérve a termések keserűvé és szárazzá válnak, erős rostvázat fejlesztenek, héjuk pedig szalmabarnára színeződik és papírszerűen elvékonyodik.
Felhasználása: az éretlen terméseket párolva vagy főzve zöldségként vagy körítésként fogyasztják. Karikára vágva és megszárítva a szögletes szivacstök hosszú ideig eltartható, és később puhítás után elkészíthető. Az édes fajták fiatal terméseit, amelyek az uborkához hasonló ízűek, nyersen eszik, vagy édeskés-savanyú lében elteszik. Az érett, sárgás termések élvezhetetlenek. A fiatal leveleket és bimbókat zöldségként készítik el. Az érett termések rostvázát éppúgy használják fel, mint a hengeres szivacstökét (lásd lent). A növény nedve izzadásgátló hatású, Ázsiában bőrápoló szer.
Elterjedése: feltehetően Indiából származik; a trópusokon és a szubtrópusokon világszerte gyakran termesztik.
Termesztése és betakarítása: a melegkedvelő, fagyérzékeny szögletes szivacstök nedves-trópusi síkvidéki klímában, tápanyagban gazdag talajon tenyészik, a hűvösebb helyre való fajtákat egynyári növényként ültetik. A jó fajták édeskés ízűek, a gyenge értékűek keserűek. Zöldségként való felhasználáshoz a terméseket a vetés után 9-12 hét múlva, éretlenül takarítják be, mikor potenciális nagyságuknak mintegy a felét elérték; a teljesen beérett termések kifejlődése 4-5 hónapot vesz igénybe.

Rokon faj: a hengeres szivacstök vagy luffatök (Luffa cylindrica Roem., syn.: L. aegyptiaca Mill.) rokon faj, amelynek nem bordás, hengeres-bunkó alakú terméseit ugyan fiatal állapotban fogyasztják, de a növényt mégis főként az ún. luffaszivacsnak ültetik. Az érett hengeres szivacstök ui. megszárítása után egy "rostváz" lesz, amely csaknem teljesen a tömött hálózatot alkotó szállítónyalábokból áll. Fürdőszivacsként, tömítőanyagként, matracok és nyergek töltőanyagaként használják. A préselt szivacsokból filtrálót, takarót, szigetelőanyagot, szandált, kalapot, továbbá sok más terméket készítenek.